Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 21., vasárnap

1.

JÓ PÉLDÁK HEVES MEGYÉBŐf

Ez is a műszaki fejlesztés része volt. NDK-óriás gép dolgozik a visontai külszíni fejtésen

(Fotó: Perl Márton)

A hatodik ötéves tervben a műszaki fejlesztés ösztönzése, a termelés színvonalának növelése, a termékek és a gyártási eljárások korszerűsítése szorosan összefügg gazdaságpolitikai céljainkkal. Ezt segíti elő irányítási és szabályozási rendszerünk is.

Az Egri Dohánygyár egyik legkorszerűbb, nagy teljesítményű gépsorával csomagolják a dohányosok körében közkedvelt Helikon cigarettát

Új licenc - bányaműveléshez

Az elmúlt évek kedvező tapasztalatait hasznosítva az idén a tavalyi hét-nyolcmilliónak csaknem a dupláját fordítják műszaki fejlesztésre a Mátraalji Szénbányák Vállalatnál. Goda Miklós vezérigazgató-helyettes beszél erről:

— Ebben az évben a rendelkezésünkre álló anyagi és szellemi erőforrásokat még ésszerűbben használjuk fel és a termelést, a gazdálkodást segítő feladatokra összpontosítjuk. Elsősorban a termelékenységet növelő folyamatokra irányítjuk a műszaki fejlesztést és tovább keressük a lehetőségét a korszerű számítástechnika alkalmazásának. A bányászati technikában a világ élvonalához tartozó Német Demokratikus Köztársaságból licencet vásárolunk a visontai külszíni fejtéses bányaművelés további tökéletesítésére. Közvetlen műszaki-tudományos együttműködési szerződésünk van az NDK bányaiparával, amely elősegíti ezt a törekvésünket. Elsősorban az energiatakarékosságot, valamint a széntermelés során a szállítószalagok végtelenítését szeretnénk megoldani. Az együttműködés azt is lehetővé teszi, hogy az NDK-nak eladjuk a rekultivációs bányaművelési módszerünket, amely egyébként visontai találmány. Együttműködési szerződést kötöttünk a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányagéptani tanszékével is. A VI. ötéves tervben segítenek a számítástechnikai módszerek alkalmazásában. Főleg a kotrógépek munkáját kívánjuk számítógéppel irányítani a termelés során. Ennek máris vannak eredményei a közös kísérletek nyomán. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Ipari Minisztérium anyagilag is támogatja a lignitből készülő brikett gyártását, amely egyébként országos program és vállalatunk is részt vesz benne.

Üzemszervezéssel — nagyobb termelékenység

_

Főleg exporttevékenységéről vált elismertté a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat. A könnyűipari üzemben idén májusban fejeződik be az új csarnok építése. Katona Béla igazgató a lehetőségekről szól:

— Régi hiányt pótol ez a létesítmény, amelynek kivitelezője a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet. Hitelfelvétellel nyugatnémet gyártmányú automata és félautomata varrógépeket helyezünk itt üzembe. Ezek működtetéséhez és a termeléshez viszont más szervezési módszerekre lesz szükségünk, amelynek kidolgozására felkértük a Textilipari Kutató Intézetet. Egymillió forintért el is készíti, amely elviszi az idei műszaki fejlesztési alapunkat. Megéri, mert huszonöt százalékkal növelhetjük a termelékenységet, ami a mai szigorúbb közgazdasági környezetben előrelépésünk fontos feltétele lesz. Sokat várunk az új üzemrésztől, ami elősegítheti a termékváltást is fokozatosan, 1985-ig. Szeretnénk ugyanis a piaci lehetőségek alapján mihamarabb visszatérni a könnyű, nyári férfiöltönyök gyártására, melyeket tőkés exportra szánunk! Az idén már készítünk női és férfiesőkabátokat is. Nem titkolt szándékunk a sportruhák gyártása sem, amelyeknek hosszabb távon is lesz piacuk.

Feldolgozóvonal és filtergyártás

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki fejlesztési támogatásával ebben az évben Magyar- országon először az Egri Dohánygyárban alakítják ki az úgynevezett Burley-dohány- feldolgozó vonalat. Dr. Husz- ti Ferenc főmérnök ismerteti jelentőségét:

— Ezt a dohányfajtát sokan termelik Magyarországon és előnye, hogy levélsejtjei nagyok, tehát egyszerre több pácanyagot fogadnak be. Húszmillió fejlesztéssel alakítjuk ki ezt a berendezést, amelyben a Debreceni Dohánykutató Intézet, valamint gyárunk műszakitechnológiai fejlesztő brigádja vesz részt. Az új eljárással lehetőség nyílik arra, hogy az egész hazai dohányipart ellássuk olyan kedvező összetételű Burley alapanyaggal, melyből a fejlett európai országokban és az Egyesült Államokban készített jó minőségű cigarettákhoz hasonlókat készíthetünk. Várhatóan az idei év utolsó negyedében helyezzük üzembe ezt a vonalat. Gyárunk műszaki fejlesztési alapjából 1982-ben vásárolunk egy hol. land gyártmányú gépet, mellyel megkezdjük a Helikon cigarettához szükséges, úgynevezett aktív szenes dupla filterek gyártását. Ezt eddig drága importból vettük, most itthon olcsóbban állítjuk majd elő. Az idei műszaki fejlesztés eredménye lesz az is, hogy veszünk egy osztrák acetátfiltergyár- tó berendezést, valamint a száz milliméteres cigaretták csomagolásához szükséges gépet is. Mindezek a törekvések elősegítik a gyártmány korszerűsítését, melyekkel a fogyasztók érdekeit szolgáljuk.

Mentusz Károly

Értük tenni öröm...

Pihenés közben zavartuk meg mátraderecskei lakásán Kiss Imrét, a téglagyár égetőmesterét.

— Kiss Duka Imre — igazított ki a bemutatkozáskor. — Derecskén és a környéken nagyon sok Kiss él — mondja. — Dukának viszont csak a mi családunkat hívják. Már a dédapám is ezt a ragadványnevet viselte — mosolygott, és hellyel kínált barátságos otthonában.

— Nem aludtam, csak szunyókáltam. Sok minden motoszkált a fejemben, s így nem tudtam jól pihenni. Nem haragszom, hogy felébresztettek. Hamarosan ugyanis a faluban fontos esemény lesz, s mint tanácstag, ott akarok lenni.

— Nehéz volt az éjszakai műszak?

— Hát okozott néhány kellemetlen percet. A kemence hőfokát jelző műszer ugyanis ki akart rajtam fogni. Elképzelheti, hogy ennek mi lett volna a következménye. Szerencsére egy kis igazítással minden helyreállt.

— A téglagyárban 1957- től dolgozik. Hogyan kezdődött?

— Tizenkilenc évig izzadtam, köhögtem a régi kemence mellett. Betanított munka volt, nagyon nehéz. Szénnel fűtöttünk, s a lehulló salak füstjébe nap mint nap majd bele fulladtunk. Azt már nem is említem, hogy az égető közelében ötvenfokos meleg volt. Amikor 1976-ban felépült az új csarnok, — egy olasz présgéppel és egy osztrák automata égetőkemencével — nagyon kedvező ajánlatot kaptam. Felnőtt fejjel szakmunkásvizsgát tehettem, s 1977-ben az új kemencéhez kerültem. Itt tiszta a levegő, nem kell ci- pekednünk, viccesen mondogatjuk is kollégáimmal, hogy olyan, mintha szanatóriumban lennénk. A műszerek kezelése mellett a karbantartásuk is a mi feladatunk. Az úgynevezett Alfa II. téglából egy műszakban csaknem négyszázezret égetünk ki. Nagy mennyiség ez, és egyedül bírok el vele.

— Az üzemben szinte mindenki ismeri. Honnan ez a népszerűség?

— Sok társadalmi munkát végeztem és végzek ma is. Korábban a kemencéknél igen sok volt a baleset. Megpróbáltam az okait megkeresni s megszüntetni. Az eredmény nem is maradt el. Azóta mindig bizalommal fordulnak hozzám munkatársaim ügyes-bajos dolgaikkal. Ahol csak tudok, segítek. Ennek köszönhetem, hogy megválasztottak a munkahelyi döntőbizottság elnökének.

— A beszélgetés elején délutáni programját említette. Megtudhatnánk, mi lesz az?

— Falugyűlés. Ott lesz a község apraja-nagyja. Mindannyiunkat érintő témákat kell megbeszélni. A tanács vezetői tájékoztatnak bennünket az új négytantermes iskola építéséről. Továbbra is beszédtéma a faluban az utak nem megfelelő állapota. Ez is napirendre kerül most. A gyűlésen találkozom majd választóimmal is. Két évvel ezelőtt kaptam tőlük bizalmat. Azóta az utcába bevezettük a vizet, a lakók az anyagi hozzájáruláson kívül nem kevés társadalmi munkát végeztek. A következő hónapokban a járdákat és a földutakat szeretnénk rendbe hozni.

(F; Szabó S.)

— Szavaiból ítélve elégedett ember.

— Nem panaszkodhatom. A feleségem a téesz galván- üzemében dolgozik, a lányom a tsz-irodában. Hároméves kislányunokámmal sok időt töltök. Van egy kis szőlőm, néhány gyümölcsfám. Szeretem ezt a falut, a gyárat, a munkatársaimat és a helybelieket is. Értük tenni öröm...

Szüle Rita

Vezeték helyett kocsi is viszi — Új kutak javítják az ellátást — Órák helyett perces bosszúságok

A víz: kincs — nagy gond, ha nincs

Szűkebb hazánkban — legalábbis mint a termelés és a fogyasztás adatai mutatják — tavaly már annyi vizet ittunk, elpocsoltunk, amennyi legnagyobb tavunk, a markazi tároló kétszerese. Sok-e ez, vagy kevés? Igennel és nemmel is válaszolhatunk a kérdésre.

Örömünkről és gondunkról Horváth Jánossal, a Heves megyei Vízmű Vállalat főmérnökével beszélgettünk a közelmúltban.

— Évről évre megpróbálunk legjobb igyekezetünkkel igazodni az igényekhez — mondta —, így az elmúlt esztendőben is úgynevezett

gyorsfejlesztési

program

szolgálta az előbbre lépést. Néhol sikerült is továbbjutni, egyes területeken azonban a kívántnál, a vártnál, sajnos, még mindig szerényebbek az eredmények, korántsem megnyugtató a helyzet. A megyeszékhelyen, egyrészt az almári részen, másrészt pedig az északi vízgyűjtőn újabb mezők bekapcsolására, további kutak üzembe helyezésére került sor. Ami napi kétezer köbméteres többlethozamot jelentett, számottevően hozzájárult a május 23-i 27,2 ezres egri csúcsfogyasztáshoz. Üjabban ugyanis Egerben és másutt is előbbre, a tavaszi palántázás idejére „csúszott” a régi, megszokott nyári csúcs, különösen városainkban nehezítvén a dolgunkat. Szerencsére elég sokáig álltuk az „ostromot”, legnagyobb településünkön néhány kisebb hibát, váratlan csőtörést leszámítván, egészen augusztus közepéig nem volt különösebb baj. Ekkor azonban olyan történt, amire aligha számíthattunk: a Tárkány-patak folyásszintje annyira lesüllyedt, hogy az északi vízmezőn három ku- tunk is teljesen leállt. A termelésünk felére csökkent, s ez a fél városban éreztette a hatását. Csak a VÍZIG segítségével tudtuk megoldani a problémát: valóban példátlan gyorsasággal egy gátat építettünk, s végül is megfogtuk a „szökevényt”... A Tárkányi út kivételével tavaly kiépült a felnémeti vízhálózat is, Gyöngyösön kútjavítások, rekonstrukciók történtek több régi fúrásnál, Hatvanban pedig új kutak bekapcsolásával növeltük az egrihez hasonlóan napi kétezer köbméterrel a termelést. Petőfibányán különböző munkákkal ennek a negyedével tudtunk többet adni. Üj kis vízművek javították az ellátást Gyöngyöspatán, Zárónkon, Boconádon, s kedvezőbbre fordult a helyzet Detk—Visonta—Halmajugra térségében, valamint Kálban. Ugyanekkor például Do- moszlón — az egykutas rendszerek átka ez! —csökkent és továbbra is gondot okoz a vízhozam; Váraszóra, Erdőkövesdre, Nagytályára, Makiárra, Demjénbe, Eger- szólátra tartálykocsikkal kell szállítani még ma is a nitrátmentes, jó minőségű ivóvizet. Jóllehet: a főváros, Komárom, Szolnok és Tolna megyék után Heves az

országos negyedik

helyén van a közműves ellátásban.

— A víztermelés fokozása, a hálózat bővítése mellett még milyen más munkákat végeztek?

— Több más mellett igen lényegesnek tartjuk, hogy Hatvanban, mintegy 100 kilométeres hosszúságban, végre megszüntetjük a hálózat másodlagos szennyeződését. Jelentős feladatokat oldottunk meg a gyöngyösi átemelő gépháznál, s jelenleg már az új szűrőház pró(Fotó: Szabó Sándor)

baüzemére készülünk. Egerben számottevő vezetékrekonstrukció kezdődött a Lenin úton, míg a város határában, a Barátréten előkészületek történtek egy újabb, a tervezettnél sokkal bővebb, napi háromezer köbméteres hozamú kút bekapcsolására.

— Sikerül-e Gyöngyös helyzetén javítani a visontai vízzel?

— Reméljük. A víz bevitelére még tavaly elkészült a kiviteli terv, s úgy néz ki, hogy még az idén elkezdődik a program megvalósítása is. S az első ütemben még vastalanítani sem kell a vizet, közvetlenül vezethetjük a városba.

— Vannak-e egyéb elképzeléseik is az idei évre?

— Természetesen. Több, korábban már érintett, említett munkánk az idén is folytatódik. Egerben, Füzesabonyban, Markazon, valamint Gyöngyösön új, illetve javított, kiegészített kutak bekapcsolására kerül sor, pozitívan változik a helyzet Dormándon, Besenyőtelken, Boconádon is. Nagyrédén — a tsz, a tanács és vállalatunk együttműködésével — új víztároló medence segíti a jobb ellátást. Több helyütt, Hatvanban, Lőrinciben, Erken metángáz-leválasztót építünk, néhány vízműnél — például Poroszlón, Horton — pedig automatizálást végzünk, hogy ezután a pár perces áramszünetek ne okozzanak órás bosszúságokat a fogyasztóknak. Az ÉRV kivitelezésében jelenleg a fővezeték építésén dolgoznak Egercsehi tér. ségében, hogy a bányászközséget és a szomszédos településeket is a bélapátfalvi regionális rendszerre köthessék. A lakossági igényeknek megfelelően bővítjük üzem- egységi szolgáltatásainkat, s a zavartalanabb kiszolgálásért

megyei ügyeletet

szervezünk... Gondokkal, esetenkénti vízhiánnyal azonban legjobb törekvéseink mellett is számolni kell. Miután Gyöngyös fogyasztása már most a határértéknél van, csúcsidőben sajnos, előfordulhat, hogy a lakosság szomjazik. Továbbra is problémát jelentenek az olyan egykutas rendszerek, mint a domoszlói, a kisnánai, vagy Vécs, Pétervására, s még azok a községek, ahol szintén csökkenő a vízhozam.

Jellemző az erőfeszítésekre, áldozatokra, hogy — csupán a tavalyi számokat tekintve — 7,20 forintba került a megtermelt ivóvíz minden köbmétere, s a díjak a költségek felét sem fedezték. Mégis — mint a főmérnök panaszolta — a fogyasztók nemegyszer túlságosan is pazarlóak a felhasználásban.

E helyről is hangsúlyozzuk hát, hogy: becsüljük meg jobban a vizet, ami egyre ritkább kincs szerte a világon.

Gyóni Gyula