Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. február 21., vasárnap FELSŐOKTATÁSI PROGNÓZIS Jó tanácsok felvételre jelentkezőknek A Magyar Nemzeti Galériában a napokban megnyílt Nemes Endre, Stockholmban élő, magyar származású festőművész kiállítása. A képen: látogatók a kiállításon ÍMTI fotó: Fénves Tamás fplv. — KR) Nyugdíjasok háza Pétervásárán A népfront és a tanács biztosítja a tartalmas munka feltételeit Szófia beszéd Csak örülhetünk annak, hogy a címbeli ritkán hallott jelzős szerkezet lapunk hasábjain is nyelvi szerephez jutott ebben a szövegrészletben: „S ez nemcsak szófia beszéd" (Népújság, 1981. dec. 28.). A leggyakrabban ezekkel a jelzőkkel szoktuk a beszédet minősíteni: értelmes, ízes, higgadt, megfontolt, szabatos; fortélyos, körmönfont, mézes-mázos, pongyola, cir- kalmazott, bolond, tartalmatlan stb. A példatárból az is kitűnik, hogy gyakran élünk rosszalló, elítélő minősítéssel is. Ebbe a körbe tartozik a szófia jelző is. A szófia beszéd rokon értelmű megfelelői ugyanis ezek a nyelvi formák: mesebeszéd, üres szóbeszéd, mendemonda; híresztelés, lódítás, fecsegés, hazug beszéd stb. A szófia nyelvi forma szólásainkban is kulcsszóként szerepel: Ez csak szófia beszéd (hiábavaló, haszontalan megnyilatkozás). Szófi beszéddel nem sokra mehetni (szószaporítással, túlbeszélés- sel, csűrés-csavarással nem érhetünk célt), Pázmány Péter is többször emlegeti ezt a szólásformát: Csak szófia beszéd, aggnő rege. A rosszindulatú, hazug beszédre, az alaptalan híresztelésre értették a szólás átvitt értelmét. Népünk nyelvhasználatában is jelentkezik ez a mondat: Szófia beszédet mond, azaz pletykál, fecseg, tré- csel. Költőink, íróink főnévként is használják a szófia összetételt. A melléknévi jelleg főnévibe csap át pl. Arany e mondatában is: „Sok témonda beszéd, sok szófia támad”. A szófia; a szó és a fiú szavak birtokos jelzős kapcsolatából keletkezett, s e viszonyt jelöli is nyelvünk. Jelentése: szóból támadt, szó szülte. A szófia beszéd tehát az a megnyilatkozás, amelyben több az üres, a tartalmatlan szó, s kevés benne az érdemleges, a tartalmas mondanivaló. Emlegettük a szófia alak- változatot is. Kialakulásának útját, módját példázzák ezek a megnevezések: hazafi, királyfi, Petőfi stb. Természetesen semmi köze nincs a szófia köznévnek a Szófia tulajdonnévhez. Ezért vigyáznunk kell a helyesírására. A magyar szófia megnevezést egy botcsinálta nyelvészkedő kapcsolatba hozta ezekkel az idegen szóalakokkal is: szo- fizma, szofista, szofisztikái. Még akkor sem igaz ez az eredeztetés, ha jelentéstartalmukban és használati értékükben ezek a megnevezések is utalnak a szószapo- rításra, a csűrés-csavarásra, a körmönfont beszédre. Őt, Bakos Józsel Semmit sem csökkent az utóbbi tíz esztendőben a továbbtanulási — diploma —, vagy oklevélszerzési kedv; bizonyítja a tél végi, kora tavaszi felvételi jelentkezési arány. Jóllehet, tavaly és tavalyelőtt az igen alacsony születési számú korosztály érettségizett — 3—5 ezerrel kevesebb volt a maturáltak száma a korábbinál és a jelenleginél, ugyanakkor változatlan a 33—35 ezres jelentkezési szám a nappali tagozatokon. Az idén, minden előrejelzés szerint hasonló lesz az arány. A felvételi keretszámok alig változnak, tehát 15—16 ezer elsőévest tudnak fogadni az egyetemek és főiskolák nappali tagozatai. Fiú—lány arány Minisztériumi szakemberekkel beszélgetve, még az idei felsőoktatási tájékoztató megjelenése előtt felhívták néhány megfontolandó tényre a jelentkező diákoknak és szüleiknek, pedagógusaiknak figyelmét. Mindjárt az első: egyre élesebben jelentkezik a felsőoktatásban a középiskolai struktúra jelenlegi torzulásainak egyik következménye: nevezetesen a fiú—lány arány a szakközépiskolai, illetve a gimnáziumi képzésben. A humán irányzatú gimnáziumi oktatásban, ahol a fakultáció leghamarabb két- három év múlva módosíthat a pályaválasztási elképzeléseken és akkor sem lényegesen) kétharmad részben lányok vesznek részt. Jelentkezésük aránya szükségképpen ma már az ötven, sőt a hatvan százalékot is meghaladja az orvosi és a jogi karokon. (A bölcsészkari 65— 70 százalékról, vagy a tanárképzők, tanítóképzők 80 —85 százalékos női arányáról most nem is beszélve.) Nem véletlen, bár nem is teljesen bizonyítható, hogy ezek a karok, szakok, tartva a túlzott elnőiesedés nem kívánatos hatásaitól, s a későbbi munkaadó intézmények kívánságának is eleget téve, legalábbis megpróbálják pályára segíteni a kevés fiújelentkezőt, korrigálva a torz arányokat. Mindez azután újabb feszültségekkel jár, vizsgaidőszakban. Fordított előjelű a műszaki felsőoktatásban a jelentkezési arány. Kellene, hogy a zömmel fiúkat képző szak- középiskolákból is jó esély- lyel induljon a felvételizők hada — ugyanakkor az is kellene, hogy a gimnáziumok tehetséges leánytanulói is jobban „célba vegyék” a műszaki felsőoktatási intézményeket is. Érdemes ezeket átgondolniuk a családoknak, a korábbinál jobban számítva a társadalmi igényekre és a majdani elhelyezkedési lehetőségekre is. Az átirányítás lehetőségei Másik fontos és ajánlott módszer a szakemberek véleménye szerint, hogy a fiatalok a korábbi években tapasztaltaknál jobban és átgondoltabban éljenek már eleve az átirányítások lehetőségeivel. Sokan nem tudják, hogy az átirányítást már a jelentkezési lapon jelezni kell. Másrészt: sokszor egészen jó pontszámmal „hullik ki” a jelentkező, csak azért, mert a hasonló képzési irányú főiskolát terveiben nem vette számításba, átirányítási lehetőségként nem jelezte. Pedig jó néhány főiskolára bejuthatnának egyébként jó képességű, de az egyetemi alsó ponthatáron alulmaradt fiatalok, akiknek helyük lenne a felsőoktatásban. (Helyüket nemegyszer kisebb tudású, de körültekintőbben jelentkező társaik foglalják el.) Célszerű tehát az átirányítás kérése az orvosegyetemről az egészségügyi főiskolára, bölcsészkarról azonos szakpárt adó tanárképzőbe, tanítóképzőbe, műszaki jellegű egyetemről megközelítően hasonló profilú főiskolára. Érdemes fellapozni a tavaly augusztusi újságokat is, megnézni: melyik egyetem és főiskola hirdetett akkoriban pótfelvételit. Ezek az intézmények évek óta küszködnek (a sokszor teljesen érthetetlen) jelentkezési gondokkal, s a tegnapinál sokkal több jó képességű fiatal érdeklődésére tarthatnak igényt. Irreális önmegítélés A tavalyi felvételi „pontküszöbről” — tehát arról, milyen követelményeknek kell megfelelni a választott intézmény felvételijén, illetve, mennyi az a pontmeny- nyiség, ami a felvételhez minimálisan szükséges — ugyancsak feltétlenül szükséges időben tájékozódni. Több éves szakmai megfigyelés, hogy fiatalok százainak irreális az önmegítélése, hamis képük van saját tudásszintjükről, illetve az intézmények felvételi követelményeiről. (Megjegyzem, az idei nyár még nem hoz változást a pont- és a tantárgyi beszámításban, illetve kiszámításban, kivéve a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolákat: náluk már új módszerű lesz a pontozás, de hogy a többiekkel együtt lehessen értékelni a teljesítményt, a hatvan pontot hattal elosztják.) Kevéssel meghosszabbodnak az idén a jelentkezési határidők. Március 30-ig kell megkapniuk az egyetemek és a főiskoláknak a lapokat. Addig is igen célszerű alaposan tanulmányozniuk a jelentkezőknek az idei felvételi tájékoztatót. Várkonyi Margit Pétervásárán hosszabb ideje kihasználatlan a régi könyvtár több helyiségből , álló épülete. A helybéli lakosság idősebbje, a nyugdíjasréteg viszont mindmáig hiányában van egy olyan klubnak, otthonnak, ahol rendszeresen összejöhetne, szórakozhatna, és élvezné a társas együttlét melengető örömét. — Mindkét probléma foglalkoztatott már bennünket, előrelépnünk azonban csak ez év januárjában sikerült. A helyi párt- és tanácsi vei zetés ekkor döntött úgy', hogy a hajdani könyvtárat az idősek, a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátja — mondja Tar Sándorné vb- titkár, aki az intézmény távlati képét is elénk vetíti. — Természetesen nem önálló klubról, házról van szó! Szervezetileg művelődési központunkhoz fog tartozni, tehát Szűcs Dezső igazgatón és munkatársain múlik majd programjának szervezése, a különböző nyugdíjastalálkozók tartalmassá tétele. Mindenesetre azt még meg kel jegyeznem, hogy a feladat arányában emeltük az anyaintézménynek nyújtott canácsi pénztámogatást, illetve az igazgatónak kell kigazdálkodnia a működés anyagi feltételeit. Ez különben lehetővé teszi tisztelet- díjas klubvezető munkába állítását, biztosítja tevékenységének fedezetét is. Beszélgetésünk résztvevője Pál Albert, a Hazafias Népfront nemrég függetlenített nagyközségi titkára, aki kezdettől felelősséget érez azért a hét-nyolc száz idősebb emberért, akiknek életét hivatott színesebbé tenni a friss szervezésű nyugdíjasház. — Örömmel számolhatok be róla, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága megkeresésünk nyomán készséggel segítségünkre sietett e politikai szempontból sem -elhanyagolható kérdés rendezésében. Vállalta a kis fiókintézmény bebútorozását, televízióval, rádióval és egyéb szórakoztató eszközökkel való felszerelését — így a népfronttitkár. — Ez azonban önmagában kevés ahhoz, hogy a klub beinduljon, élettel teljenek meg helyiségei. Elsősorban vonzó programra van szükség! Vagyis olyan alkalmi jellegű előadásokra, filmvetítésekre, tematikus társalgásokra, amelyek közel állnak az idősebbek érdeklődési köréhez. Magyarán: be kell szoktatnunk őket az új klubba. De túlzásba esnünk sem szabad. Kellenek a kötetlen együtt- létek, amikor a leghétköznapibb kérdéseket beszélik meg egymással a ház látogatói. Szűcs Dezső igazgatónak azonban felesleges ötletet adunk. Szakmája, tehát bizonyára tudja mit tehet, vagy inkább mit kell tennie a mindmáig visszahúzódva élő, idős pétervásári százakért. Befejezésül Tar Sándorné megjegyezte, hogy a nyugdíjasotthon létesítésének ügye olyannyira előrehaladott, hogy március elején megkezdheti munkáját. Egyelőre hetente két napon tart nyitva, ám ahogyan növekszik az érdeklődés, úgy bővítik, gazdagítják majd a találkozók lehetőségét. Valahol Kufsteinben, a rabok temetőjében, a jeltelen, felismerhetetlen sírok között van egy, amelyben egy fényes tehetségű fiatal magyar költő pihen: a huszonhét éves korában elhunyt Szent- jóbi Szabó László. Ma sem tudjuk, melyik sír az övé, nem maradtak kéziratai, arckép sincs róla. A magyar jakobinusok pőrének költővádlottjai közül egyedül ő nem élte túl a rabságot. Ott maradt örökre Kufsteinben, a rabok temetőjében. Diákcsínytől a porig Debreceni diák volt, a kollégium nevelte tízéves korától. Igaz, nem konfliktus nélkül. A kollégiumi iratok szerint ugyanis első pőre a debreceni kollégiumi iskolai törvényszék előtt zajlott le. 1784. szeptember 14-én megidézték, s társaival együtt elmarasztalták, mert nem vett részt az esteli imádkozásban. A büntetés három dinár. S megbüntette a szigorú kollégium azért is, mert tóga nélkül mert járni, s a szigorú kálvinista rendtartás ilyet nem tűrt kollégiumi diáktól. Ez a kihágás azonban afféle diákcsínynek minősíthető a másik, a nagy mellett, amelyet igazi pör követett, s amelyben végső ítéletet a halál mondott. Teleki Sámuel erdélyi kancellár titkára, az írásaival már országos sikert, elismerést, jeles barátokat szerző költő, Szentmarjay Ferenc révén ismerkedett meg a magyar jakobinusok gondolataival, a társaság tanaival 1794 áprilisában. A kátét azonban Hajnóczy József juttatta el hozzá, s Hajnóczy veszi fel tagnak is. Próbál ő is két tagot szerezni a szabályok szerint (Szlávy Györgyöt és Fodor Gerzson nagykőrösi tanárt, akit még Debrecenből ismert). Ekkor azonban már 1794 júliusát írják, s Marti- novicsék már foglyok. Hajnóczy nem vall rá, az ő vallomása szerint Szentjóbi nem lelkesedett az eszmékért, nem vállalta, az együttműködést. Szentjóbi valóban nem volt lelkes híve a társaságnak, ekkor nem is tartóztatták le, noha Laczkovics rávallott. Szentjóbi Hajnóczy, Szentmarjay letartóztatása hírére (1794. augusztus 16.) minden írását elégette, levelezését, 1791 óta írott verseit, s nagy nyugalomban figyelte, várta az eseményeket. Talán el is jutott- hozzá a hír: Hajnóczy s Szentmarjay vallomásában védelmére kelt. Nyugalmára, életmódjára jellemző, hogy ezekben a hónapokban szerzi Pesten a „Vernes vulgivaga” nevű betegséget, amelyet ma közönségesen gonorrheának hívunk, s ami végül halálát okozta. 1794 december elején Németh János vette át a vizsgálat folytatását. A 10-éről 11-ére virradó éjszakán mindenkit letartóztatott, akinek neve a kihallgatáson elhangzott. Szentjóbit nem, azt hitték, Bécsbe utazik. Ott akarták őrizetbe venni. December 11-én délután öt óra körül a költő Pesten sétált, s előbb Bay Ferenc táblai elnök, majd Wittmaesser Mátyás Tóbiás városkapitány az utcán felismeri. Az utóbbi őrizetbe is veszi. Szentjóbi szó nélkül követte, annyira bízott ártatlanságában. Sőt éppen ez volt a fő érve: a letartóztatások hírére is itt maradt, hiszen ártatlan. Később — vallomásában — szintén így nyilatkozik: „Ami egyébként a vádat illeti, alig tudnék jobb érvet ártatlanságom mellett fölhozni, mint hogy bár mások dec. 10-én éjszaka foglyul vétettek, én pedig csak dec. 11-én este felé: egész időben nem reszkettem, zavarnak vagy félelemnek semmi jelét nem adtam ... úgy véltem, hogy nem lévén okom rá, nem kell félnem.” Mégis börtönbe került: a várbeli egykori ferences kolostorba. Karácsony után kezdték kihallgatni, eleinte keményen tagadott, csak a Hajnóczyval és Fodorral való szembesítése után vallott be egyet-mást, akkor is erősen szépített, mondván, hogy őt az egészből csupán az egyházi vagyon államosítása érdekelte a jobbágyok terheinek csökkentése miatt. Mégis: a vád szerint részese volt az összeesküvésnek, s 1795. május 8-án őrá is kimondták az ítéletet: pallos általi fejvesztés és jószágvesztés. Elaludt öcsénk Az ítéletet egykedvűen fogadta, ekkor már igen beteg volt. Kazinczy leírása szerint Szentjóbi „... vene- reus nyavalyát vive fogságába s azt még orvosainak is megváltani átallotta, nem merte — az orvos így hibásan gyógyítá a szerencsétlent. Ki vala aszva egészen, szarvasbőr nadrágja lötyögött lábszárain; vállait egy csípejéig érő ujjasdolmány fedte; nem lévén ereje állhatni, vállát a falnak vetette.” Igaz, ugyanakkor Németh János azt írta róla: „oly gyalázatos összeesküvő fajta ez, hogy még a börtönben is francia énekekkel szokott szórakozni”. Az ítélethozatal után idős barátja, Ráday Gedeon vette kézbe az ügyet. Tóthpápai Sámuel volt a védője, s az ítélet után Ráday memorandumot küldött ügyében a királynak, s Szentjóbi saját kegyelmi kérvényét is ő vitte el. Németh persze most is gyűlölködik: „megérdemlik, hogy napfényt többé sohase lássanak, különben azt is befeketítenék”. A kegyelmet azonban megkapta: bizonytalan idejű börtön várt rá, s 1795. augusztus 7-én Fekete kapitány őrizete mellett elindult Kufsteinbe, utolsó útjára. Három hónapot él még, sokat szenved, s ha ereje engedi, olvas, Senecát fordít. Jajszavai áthatolnak a kőfalakon, s Batsányi János, az ugyancsak ott szenvedő költőtárs így ír a fiatal költő szenvedéseiről: „A kőfal szánja sorsodat,/ s kérésid azt megilletik! / őrzőidtől, barátodat / hogy láthasd! meg nem nyerhetik ... / ... I Nagy ég! tekintsd nehéz baját, / küldj néki éltető reményt! / Avagy te nyisd meg ajtaját, / s bocsásd el, óh halál, szegényt!” S a halál elbocsátotta. 1795. október 6-án, egy szűk, dohos cellában, teljesen magányosan, iszonyúan egyedül befejeződtek szenvedései. Halálára rabtársa, Verseghy Ferenc írt verset, figyelmeztetvén kortársait: „menjünk el együtt szent maradéki- hoz, I s öntsük ki sírján tiszta dicséretit / könnyzápo- rinkkal megjegyezvén / hantfödelét elaludt öcsénknek”. De a hantfödelet nem jegyezte meg senki. A rabok temetőjében nincsenek nevek. Bényei József (Folytatjuk) MAGYAR ÍRÓK PEREI (X/3.) A rabok temetője
