Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
8. ÍROD A L O M É S M Ű V É S Z E T NÉPÚJSÁG, 1982. február 20., szombat Emlékezés Makláry Jánosra Az évfordulók sodrában, í hírességekre emlékezve, nagy neveket idézve most talán egy percre tűnődjünk el egy kevésbé fényes, kevésbé látványos színészi élet jubileumán. Makláry János — most lenne 75 éves ... Sok olvasónak talán legfeljebb a. neve mond valamit. S ha nagyon utánanéznének, akkor netán az is kiderülne, hogy felcserélik a másik Makláryval — Zoltánnal, a testvérével. — Semmi baj! — legyintene — a családban marad! Megszokta, egy életen át megesett vele, hogy minduntalan összetévesztették őket. Nehezen indult a pályája, 1931-ben mint tehetségtelent elutasították a Színiakadémiáról, s öt évig lézengett a színpad után áhítozva. Érett férfifejjel debütálhatott, s az egykori villanyóra-leolvasó Bárdos Arthur jóvoltából csak 1936-ban kapta meg első szerepét. Kezdetben még reménykedett a nagy áttörésben, a rá váró főszerepek ígéretében, aztán kezdett belenyugodni, hogy be kell érnie az epizódokkal. Sohasem tiltakozott az ellen, ha kereken epizodistának nevezték: ... büszke vagyok rá. A főhősök élete hosszabb, de olykor egysíkú. A mienk színesebb. Nagy a felelősség: a hős, ha egy felvonást'elront, a következőben kijavíthatja a hibát. Nekünk esetleg egyetlen jelenésünk van. S nem szólhatunk így utána a közönséghez: pardon, tévedMakláry János és Bőd Teréz Moliére Nők iskolája című színművében tem, szeretném elölről kéz- tak csak neki. Már a felszadeni”. A nagyok, az immár halhatatlanok csöndes segédje volt, élete végén is büszkén vallotta, hogy ő még Góth Sándortól, Bajor Gizitől tanult, meg Bartos Gyulától, akitől ő vette át Galagonya szerepét a Sok hűhó semmiért című Shakespeare-komé- diában. A Magyar Színházban, az Andrássy úti színházban, majd 1945-től a Nemzeti Színházban tűnt fel a színlapon a neve — s a sematikus drámák korszakában egyre-másra kapta a munkás-, parasztfigurákat, s ő még a sokszor a napi politikához szabott művekben is képes volt megnevettetni, megríkatni közönségét. A korszak méltán elfeledett drámája, a Teljes gőzzel — Makláry János pályájának nagy pillanata volt. S mi minden lehetett volna, ha igazi darabok várják, és sokkal több' személyi biztatást kap! Talán a Sánta Fe- renc-dráma, az Éjszaka volt végre hozzá méltó feladat... A film sem adott szárnyakat számára. Itt is pár szavas munkásfigurákat szánbadulás előtt is fanyar vonásai lecsúszott egzisztenciák feltámasztásához társultak, akár a Külvárosi őrszobában, akár a Vissza az úton-ban, de később az Űri muriban. A harag napjában, az Álba Regiában is ő volt az a bizonyos színfolt, ami ugyan nem határozza meg a filmet, de ami nélkül mégis hirtelen szürkébb lenne maga az egész produkció... A Csempészek, a Dúvad, a Tegnap, a Húsz óra a részleteket megfigyelő, pontosan tükröző művészalkatának bizonyítékai, s Ilyennek láttuk őt a Rózsa Sándor-soro- zatban, vagy éppen a Csárdáskirálynőben is. Hihetetlenül gazdagnak tűnik pályája. Felsorolni képtelenség minden szerepét — s mégis úgy távozott közülünk néhány éve, hogy tele volt tüskékkek, hántásokkal, rosszkedvvel. „Meghaltak a vágyaim” — mondta 53 éves korában — és tulajdonképpen már csak egy adat, hogy a fizikai lét mikor szűnt meg. Makláry belehalt a pályájába. Nemlaha György Gyűjti és őrzi a nemzeti filmvagyont 25 éves a Magyar Filmtudományi Intézet Gyűjteményezés, ismeret- terjesztés, bemutatás és publikáció — a 25 éve alakult Magyar Filmtudományi Intézet összetett feladatköre. Hazánkban korábban nem gyűjtötték rendszeresen a filmeket, nem volt filmelméleti és filmtörténeti oktatás még a Filmművészeti Főiskolán sem. Nem folytattak kutatómunkát, nem jelentek meg filmszakkönyvek. Az 1957-es alapítást megelőzően Balázs Béla, majd Hont Ferenc kezdeményezésére a Filmművészeti Főiskola keretében folytatták filmtudományi tevékenységet. Ennek a Balázs Bela-örökségnek az őrzője a mái Filmtudományi Intézet. Nálunk sajátos módon a Filmtudományi Intézet tölti be a külföldi gyakorlat szerint külön intézményként működő Filmarchívum szerepét is. Gyűjti és őrzi a nemzeti filmvagyont és a filmtárgyú dokumentációkat. Hatezer játékfilmet, 12 ezer híradót és egyéb műfajú filmet, több ezer fotót és plakátot tartalmaz a gyűjtemény. Többek között a Magyar Tanácsköztársaság híradóját, dokumentumfilmjeit és az első akkor készült munkástárgyú film»* a Teg_ napot;. X náború pusztítása miatt meglehetősen hiányos az 1945 előtti filmállomány. Gazdag a szovjet, a német, a francia és az amerikai filmkollekció. A filmográfiai tevékenység a magyar filmek feldolgozására terjed ki — magyar és angol nyelvű rövid ismertetéssel ellátott köteteket jelentettek meg, amelyek a maguk helyén a nemzeti bibliográfia feladatát hivatottak ellátni. Az 1957. február 7-én nyílt budapesti és az 1972 óta Debrecenben, Egerben és Tatabányán működő filmmúzeum, valamint az országszerte virágzó filmklubmozgalom a Filmtudományi ■Intézet ismeretterjesztő, ízlésnevelő munkájának fő csatornái. A filmmúzéum- hálózatlban 1980-ig 3151 filmet vetítettek, 23 millió néző előtt, — részben muzeális, részben új művészfilmeket. A filmklubmozgalom kezdetektől fogva élvezte a Filmtudományi Intézet támogatásét. A filmklubok vezetői, előadói részére szervezett továbbképzést biztosítanak, vetítéseket tartanak számukra. A magyar film iránti érdeklődés felkeltését £Íl°ZZa 3 —"i nemzetközi ...I uvé vált egri nyári egyetem filmművészeti tagozata — ugyancsak az intézet rendezésében. A magyar filmművészet az intézet tudományos kutató programjának kiemelt témája. Befejezéséhez közeledik a teljes magyar filmtörténet feldolgozása és megírása. Tervezik a magyar film művelődéstörténetének feldolgozását, történelmi dokumentumok közreadását, a dokumentum- és népszerű-tu. dományos filmek műfajelméleti kérdéseinek, a televíziós filmek műfajproblémáinak, a magyar film zenéjének elméleti szintű megközelítését. A Filmtudományi Intézet nevéhez fűződik a magyar nyelvű filmkönyvkiadás megteremtése. 1960 óta jelenik meg a Filmművészeti Könyvtár. A 70. kötetnél tartó sorozatban a klasszikus filmesztétikai munkák mellett a kortárs filmelméletek is helyet kapnak. Népszerű a Filmbarátok Kiskönyvtára, a Kortársaink a filmművészetben, a Film és közönség című sorozat. 1980-ban jelent meg először az intézet gondozásában a Filmévkönyv. Az idén a második es a Ki kicsoda a magyar filmművészetben? című kötet megjelenését ígérik. K. M. Keresztűry Dezső: Egy keserű jó barátnak Ha az élet megkeserít, mert bántanak embertásaid, ha zűrzavar nyomaszt, adjon humorod vigaszt! Nézz túl köznapi körödön, s elönt valami halk öröm: sérelmeden túljutottál, több lettér egymagádnál, mosolygásodban számtalan társad, híved derűje van: gyümölcsfa, bőven termő maradt! Veled az erdő! Mester Attila: Ingem fehérük Csak a hajnali újjászületés öntudatlan éjszakáim után csak az első korty tiszta víz felejthetetlen csupán mert a többi már folytatás pereg mint a homok sörkupak virágzik benne s műanyag pohár — liliomok köztük zöld-rozsdás glóriák s ingem fehérük szárnyszegetten — mert minden eldobálható csak a halál leverhetetlen. Altamira (bronz) Részit Rab galamb (ólom) mwanoBBSB T alán most már vissza kellene térni ' Hummel Idához. És ahhoz az utcához, ahol sós víz szaga volt a levegőnek. Mégis: inkább halogassuk azt a késő tavaszi, vagy talán nyár eleji napot. Egy zsúr Szabóéknál. Tánciskola farsang idejében. És: a téli kézimunkaóráikon a számtalan mennyiségű énmelegítő sötétzöld és barna pamutból vagy gyapjúból, Lovasdandár gépkocslzó-dandár kerékpáros zászlóalj a fogatolt tüzérség a legnagyobb veszélyben az élre vágtázott Bug folyó, Donyec, Dnyeper a lovasdandár öntevékeny, bátor magatartása válságos helyzetben Nisowkánál nagy mennyiségű lőszert, fegyvert, robbanóanyagot, gyújtópalackot és kerékpárt Karjukowka Ubedj a magyar honvéd esküjéhez híven 140 éve a legkeményebb tél Kiew metsző szélben honvédeink több száz kilométeres menetelés 25—43 fokos ■ hideg hóviharban szánka- raván csapataink síjárőr orvlövészek fagyás Bigdalajewka heves utcai harcok Chinelj Iwanowka Bigdalajewka Kiew Chi- nelj Iwanowka Bigdalajewka Bigdalajewka. Mater Járovszki kézimunkaórákon üres tábori lapokat osztott ki mindenkinek, rózsaszíneket és talán halványzöldeket is, egy ív papíroson férfinevek voltak, s a név mellett tábori postaszám. Szabad volt választani a nevek közül. És tiszta, kerekded zsinórírással üdvözlő lapokat írtak a honvédeknek. A tetszetősebb nevű férfiaknak többen is írtak, s volt, akit az egész osztályból senki se választott. így aztán Mater Jávorszfci beosztotta szépen, igazságosan a tábori lapok írásának rendjét: a legközelebbi kézimunkaórán már mindenki megkapta a hatalmas névsort. Az első padsorban ülők a névsorban szereplő első öt katonának írtak, a második padsorbeliek az ötödiktől a tizedik helyen lévőknek és így tovább. Mater Jáverszt’ vonalzóval gondosan aláhúzta annak a katonának a nevét, akinek már küldtek '“Yelt^lápot, és innen luanató volt,' hogy a következő kézimunkaórán melyik nevénél kell folytatni a karácsonyi és újévi üdvözlőlapok írását. A kézimunkaóra második felében Mater Jávorszki folytatta Zuéma meséjét. Afrikában játszódott a történet, a misszionáriusokról, a hittérítőkről, a rabszolgakereskedőkről szólt, és Zuémáról, a bennszülött és megkeresztelkedett kislányról. Még tavaly elkezdte a mesét, és — mint az újságokban a folytatásos regényeknél szokták — minden héten elmondott egy szakaszt, s amikor az óráról kicsöngettek, rendszerint éppen akkor tartott a legizgalmasabb ponton. Ezen a télen nem kellett keresztöltést, matyóhímzést és azsúrozást tanulni, öt, acélból készült kötőtű volt a kötelező felszerelés kézimunkaórán. Mater Jávorszki hatalmas kézikosárban rengeteg sötétzöld, barna és egy kevéis szürke gombolyagot hozott, tanultak két-simát-két-ferkertet kötni, azaz ilyen kötésmintával készültek az érmelegítők a honvédeknek a karácsonyi csomaghoz, és még az ünnepek után is, egészen tavaszig. De még tavasz előtt, farsang idejében megérkezett a tánctanárnő Pestről. A díszteremben a székeket a schwesterek a fal mellé halmozták, és a kölniszagú hölgy tangót, angol keringőt és foxtrottot tanított. Otthon, a Jács völgyében mindenki tudott táncolni. Körbe álltak, összekapaszkodtak, ahogyan lagzikor teszik a felnőttek, kemény hangon dalolták a nótákat, feszes ritmusban lépkedtek, aztán a második dalra valaki új figurát kezdett, ugrósat, dobogóst, vagy kopogtatásai, a harmadik nótára rendszerint már ' felbontották a kört két kis körre, vagy háromra, sürögtek, sarokból lábujjra ugrottak, szavak nem kellettek, csak az ének ritmusa számított, a szöveget is ott helyben módolhattáik másra, és ha valaki új lépést talált ki, csak oda- pillantottak a többiek, aztán hamarosan mindenki járta. Pörgették Ilonkáék a rám-
