Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. február 20., szombat Téli esték Tarnazsadányban Ilyenkor, februáriban, hamar teret nyer az este. A homály szövetségese a konokul gomolygó köd, birkóznak is vele a kocsi fényszórói. Tarnazsadányban látszatra a némaság és az idegnyugtató csend vert sátrat. Az egymáshoz búvó házak mintha borzongnának a metsző hidegtől. A kihalt utcák, a magány szorongató érzését sugallják. Az útkereszteződéshez kődobásnyi- ra lévő italboltban azonban zajlik az élet; erről tanúskodnak a gazdáikra váró kerékpárok, s a bentről kiszü- remlő zsivajgás. Megszokott hangulat ez a munka után betérők számára. Egy-két féldeci után oldotta formálódik a társalgás, levezetődik az egész nap felgyülemlett feszültség. Ez a hely a férfiak alkalmi menedéke. De hol lehetnek a lányok, asszonyok és a gyerekek? A tejfehér áradett diatban bágyadtan felvillanó sárga ablakszemek azt sejtetik, hogy az otthon melegében keresnek oltalmat. Hagyom, hadd vezessenek ezek a pislákoló m'acskasze- mek. Követem Ariadné-fo- nalúkat, s a fények az iskolához vezetnek. o Czakó Lászlóné igazgató a régi ismerősnek kijáró kedvességgel fogad. Bíztam, hogy bent találom, hiszen arról nevezetes, hogy életé- 'nek igazi tartalmát a munka, a póz nélküli kötelességteljesítés adja. — Volt dolgom ma. Reggel 8-na jöttem, 6 órát helyettesítettem, utána a félévi záróértekezlet anyagát rendeztem. Ezt követően az ügyelet adott elfoglaltságot. Vagy én, vagy a helyettesem legalább addig itt tartózkodik, amíg a gyerekek tanulnak a termekben. Nem teher ez, mert elbeszélgetek a kollégákkal, elsősorban gyakorlati pedegógiai kérdésekről, hiszen ezek közül egy csokorra való vetődik fel nap mint nap. — Az otthoni program? — Nézem a Nem kell mindig kaviár című ötletes, szellemes filmsorozat következő darabját. Felüdít köny- nyedségével, fordulatosságával. A másnapi megújuláshoz kell az ilyesfajta ki- kapcsolódás is. Mennyire igaz, kár, hogy a tévé műsorszerkesztői erre ritkán gondolnak, pedig korunk csorbítatlan varázsú csodáját ezen a településen is nagyra értékelik a népművelők. — Megvalósítjuk helyi közművelődési elképzeléseinket is, de nem vívunk számunkra kedvezőtlen kimenetelű küzdelmet ezzel a nagyszerű lehetőségekkel rendelkező konkurrenssel. Este 6 órától átengedjük neki a teret, hadd vigye a híradó a lakásokba a nagyvilág eseményeit, hadd szórakozzon — erre jó a már említett produkció — tanuljon — ezt a célt szolgálja ma a Stúdió ’82 — gyarapítsa ismereteit ki-ki saját igénye, vérmérséklete szerint. Mi délután tevékenykedünk, igyekszünk a tőlünk remélhető legtöbbet nyújtani. o Okos munkamegosztás, sok szempontból mindenütt követendő példa lehetne. Életképességéről, jogosságáról még többször meggyőződtünk ezen az estén. Mester András agrármérnökkel az egyik osztályban találkoztunk, a felügyeleti időből szakított néhány percet a diskurzushoz. — 1971-ben végeztem a zsámbéki főiskolán. . Szeretem a szakmámat, de legalább ennyire vonzott mindig az oktatás, a gyermek- nevelés. Ezért örültem, hogy tanár lehettem, méghozzá szülőfalumban. Mezőgazdasági gyakorlatot vezetek, élővilágból, sőt történelemből is tartok órákat. Az utóbbiakat hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak. Számomra ez új terület, ám épp ezért izgat, érdekel. Más szóval: ha hazamegy, ad elég teendőt a másnapra való felkészülés. Aztán kikötünk az előbbi témánál. — Én is kíváncsi vagyok a lebilincselő kém történet folytatására... Macskás Jóska hatodikos. Bátran igyekszik a katedrához, s a nála lévő köteteket mutatja. — Ez May Károlyiéi Az olajkirály, a másikban középkori történetek találhatók. Otthon ezeket lapozom majd fel. Persze, a Kaviár sern^ marad el — újságolja. o Induljunk hát a szemet gyönyöiködtetően berendezett bibliotékába, amely teljesen indokoltan — szintén az iskolában kapott helyet. Szabó Sándorné — sokszor beszélgettünk már erről — elégedett ezzel a megoldással. — Fél hatig tartok nyitva. Ma délután fél egytől 16 tanuló és hét felnőtt keresett fel. Mindannyian szívesen jönnek ide. Nemcsak azért, mert a kellemes környezetben majd nyolcezerkétszáz kötet és seregnyi folyóirat közül kérhetik, választhatják ki a nekik leginkább tetszőt, hanem azért is, mert elüldöGergő édesanyjával. (Fotó Perl Mártont gélhetnek, hozhatják a kis- unokát, aki meselemezeket hallgathat. A mérnök-pedagógus felesége, — ő is nevelő . — a négyesztendős aprósággal itt várja a férjét. Gergő külön kérdés nélkül is büszkélkedik. — Halász Judit tetszik a legjobban. A Piroska és a farkas se rossz — ítélkezik megnyerő határozottsággal, s várja hogy igeneljek. Miért ne, hiszen igaza vtan,... A jó közérzethez az egészség is hozzátartozik. Dr. Kovács István körzeti orvos könyvekkel zsúfolt nappali szobájában ilyen szempontból is jó híreket tolmácsol. — Volt teendőm bőven, hiszen Boconádon is helyettesítettem, de súlyosabb eset nem adódott. így hát nyugodtan böngészgethetem az újságokat és kedvenc könyveimet. Aztán én is várom a tévésztorit. Ebben maradtunk, mert mi — többek között — ezért is siettünk haza onnan, ahol a fények nem véletlenül vezetnek minden kultúra forrásához, az iskolához... Pécsi István MÁRCIUSI ELŐZETES Metszési bemutató - Ruttkay Éva előadóestje - Vers- és prózamondó verseny Ha kicsit hűvös is még az idő, március azért már igazi tavaszi hónap. Valamelyest tük- röződk ez az egri Megyei Művelődési Központ programkínálatában is. Legalábbis, ami két mezőgazdasághoz kapcsolódó rendezvényüket illeti. így az elsejei an- kétot, amelyre a mezőgazda- sági szakközépiskolában kerül sor a Kertészet és Szőlészet című folyóirat főszerkesztőjével, Gévai Jánossal, illetve 15-én a metszési bemutatót, amelyet Vass Miklós főiskolai adjunktus közreműködésével szerveztek a főiskola gyakorlókertjében. Persze, igazi tavaszi esemény mindig a városi vers- és prózamondó verseny is, amelyet az idén Illyés Gyula tiszteletére rendeznek 26-án, a művelődési központban. Az irodalombarátok ugyané napon Arisztophanész Lir szisztraté c. darabját Iáhatják még a diákszínpad bemutatásában. S zenekedvelők számára pedig jelentős esemény lesz minden bizonnyal a Vándor Sándor énekkari szemle. És még mindig az amatőröknél maradva. Huszonhete- dikén nyitják a Kisgalériá- ban a Heves megyeiek tárlatát. Végül nemi lehet említés nélkül hagyni az egyik legrangosabb. márciusi eseményt, az Irodalmi presszó sorozatban fellépő Ruttkay Éva műsorát, amelyre negyedikén, délután 6-kor és 8-kor kerül sor. versekben semmi sem sérti a király személyét, nem támadja az alkotmányt, a vallást, egyébként is minden minden magyar hallott, olvasott már ilyet. A helytartótanács most már Abaúj megyét bízza meg a vizsgálattal, s a megyei Ignác augusztus 11-i vallomása alapján. A vád ellene: részvétel a magyar jakobinus összeesküvésben, s immár forradalmi múltja miatt is gyanús. Bécsbe viszik, gróf Saurau és bizottsága megkezdi kihallgatását. Ügy tetszik, a költő eredményesen MAGYAR ÍRÓK PEREI (X/2) Örökös üldöztetés H osszú életének nagyobbik részét rabságban, illetve önként vállalt, majd kényszerű száműzetésben töltötte a magyar felvilágosodás egyik legnagyobb költőegyénisége: Batsányi János. Harmincesztendős, amikor amikor először indul per ellene versei miatt, s ettől kezdve élete örökös üldöztetés.' A cenzúra rovója A Kassán megjelenő Magyar Múzeum című irodalmi folyóirat II. kötetét 1790-ben nyomtatta ki — megfelelő cenzori jóváhagyás után — a szerkesztő, Batsányi János. A kötetet azonban csak 1792- ben küldte szét. Ezután — pontosan 1792. december 7- éri — feljelentés érkezett Sáros vármegye perjesi közgyűléséhez Péchy József sárosi főszolgabírótól a ktöet ellen, mert „benne több lázító, a békét és a köznyugaknat veszélyeztető írás látott napvilágot”. A kifogásolt három vers Batsányié: a Virág Benedekhez, az Abaúj vármegye örömünnepére és A franciaországi változásokra. A feljelentés a megyétől a helytartótanácshoz került, s az 1793. panuár 15-én átadta Rietaller Mátyás budai cenzornak vizsgálatra. A február 13-án kelt cenzori jelentést a helytartótanács február 19-én felterjesztette a kancelláriának, ugyanezen a napon Kassa magisztrátusának elrendelte a kötet elkobzását és a szerző felelősségre vonását. A költő április 15*én kérvényt ír a nádornak, amelyben hangsúlyozza, hogy a folyóirat elkobzásra ítélt száma 1790-ben, a cenzúra jóváhagyásával jelent meg, nyilvánosan árusíthatták, tetszéssel fogadták. Szerinte a közgyűlés 1793. június 12-én a költő mellé áll. (A megye szemléletére jellemző, hogy egy hónappal korábban fel- terjesztést küldött Budára a magyar sajtószabadság ügyében.) A helytartótanács — majd végül a király is — a kancelláriával szemben az eljárás megszüntetése mellett foglalt állást. Ugyanebben az esztendőben még egyszer a költő mellé állt a megye. Batsányi Szentjóbi Szabó Lászlóhoz írt költői levelét (mi csak töredékét ismerjük) a cenzor — kinyomtatás után — felterjesztette Budára. Most már azonban hasztalan Batsányi védekezése, a megye pártfogása, 1793. december 28-án elbocsátják hivatalából (a kassai kamarai hivatal Írnoka volt), s felügyelet alá helyezik, mint' olyat, aki „lázadó versei miatt már előbb is megrovatott”. Ártatlanul? Alig egy esztendő múlva, 1794. szeptember 11-én ismét letartóztatják, egy névtelen feljelentés és Martinovics védekezik — jogi alapja egyébként sincs letartóztatásának, hiszen tevékenyen nem vett részt a mozgalomban, a neki felajánlott tisztséget sem fogadta el —, s felmentésében reménykedik. A király azonban t— a magyarok kérésére — elrendelte, hogy a magyar vádlottak ügyében magyar bíróság ítélkezzék. 1795. január 17*én áll a királyi tábla vizsgálóbírósága elé. A tábla ártatlannak találta, a nádor elnökletével ülésező hétszemélyes tábla azonban egyévi fogságra ítéli. Miért? Feltehetően csupán azért, mert tudott a mozgalomról, s mégsem jelentette. Kufstein várába szállítják, itt tölti le az egy esztendőt (a vizsgálati fogságát nem számították bé!) Verseghy Ferenccel, Szentjóbi Szabó Lászlóval, Kazinczy Ferenccel együtt. Kufsteinből 1796 nyarán szabadul. Szabadul? Az utasítás szerint Pesten, Budán, Kassán, Eperjesen, s egész Felső-Magyarorszá'gon tilos letelepednie. Száműzetés hát ez is. Bécsben marad, s hat éven át napidíjas írnok egy bankóhivatalnál. A szabad Párizsban Közben azonban a történelem is lép néhányat, Bécs és Franciaország kapcsolata megváltozik, s a franciák bevonulása után Batsányinak a közvetlen üldöztetéstől kevésbé kell tartania. De bizalmatlan. 1809 októberében a francia seregekkel elhagyja Bécset, s Franciaországba távozik. Szökés talán? Bizonyosan. A költő így vall róla': „Hogy hatalmas, engesztelhetetlen ellenségeimnek út- jából kitérjek, nem volt más választásom, mint Becsből tá- vozni... Én azt tettem, amit a józan emberi ész parancsolt, s mit az önfenntartás kötelessége tanácsolt. Orgyilkosok tőre itt, és mindenütt megtalálhat, de másodszori joggyilkosságnak nem akartam magamat kitenni." A fentiekhez hozzátartozik: az a gyanú ellene, hogy magyarra fordította Napóleon híres, kiáltványát. Később látni fogjuk: megint ártatlanul vádolják. 1809. november 24-én Bécsben vizsgálat tot indítanak a kiáltvány ügyében (meg a Nobilis Hun- garus ad Hungarus című röpirat dolgában), s Hager rendőrigazgató szerint Batsányinak mindkettőhöz köze van. A vizsgálat több mint egy évig folyik, s 1811. február 22-én a rendőrigazgató jelenti: „elérkezettnek látom az időt, hogy Batsányi, ki mint osztrák alattvaló engedély nélkül külföldre távozott, hivatalosan megidéztessék, s ha a kitűzött idő alatt meg nem jelenne, vagyona zár alá vétessék". A császár utasítást ad, ha Batsányi a birodalom területére lép, le kell tartóztatni. A kiáltványról nincs szó, épp így akarják a költőt tőrbe csalni, azt a látszatot keltve, hogy csak engedély nélküli külföldre távozása miatt kívánják felelősségre vonni. Batsányi teljes joggal fél tehát a bécsi hatalomtól. Franciaorzágban marad, itthon felesége hasztalan ostromolja az udvart a végső kegyelemért. A császárság nem felejt. S amikor a történelem kereke megint fordul egyet, s Párizsba bevonulnak a császári seregek, csakhamar lecsapnak rá. Állandó gyanú 1815. augusztus 5-én reggel egy Szoikovich nevű főhadnagy és katonái párizsi lakásán elfogják, bilincsbe verik a költőt, s mint egy gonosztevőt — a lakáson talált papírokkal együtt — a Nouvelle France-kaszámyá- ba szállítják, ahol csaknem nyolcvan órán át minden táplálék, takaró nélkül sínylődik a nedves börtönben. Négy nap múlva Dijonba viszik, ahol megkezdik kihallgatását a katonai parancsnokságon. A vád egy nyomába szegődött osztrák kém vallomásán alapszik: a császár és a minisztérium ellen izgatott, veszélyes beszédeket tartott. Dijonból — az ügy lezárása nélkül — Mainzba, majd a apielbergi várbörtönbe szólítják. Ferenc császár 1815. december 23-án utasítást ad egy külön bizottságnak a per tárgyalására. A vádpontok most már bővültek: 1809-i ügye (a kiáltvány), a kivándorlás, párizsi nyilatkozatai. A bíróság 1816. január 13-án kezdi meg a tárgyalást. A tárgyalás során egyetlen vádpontot sem sikerül igazán rábizonyítani. A kiáltványról is kiderül, hogy Batsányi csupán átnézte a fordítást, s az eredetivel összehasonlította. A vád dolgában a brünni vizsgálóbizottság szakvéleményt készített, s ebben bizonyítékok hiányában elej- tettnek jelenti ki a Batsányival szemben felmerült mindkét vádpontot. A bizottságnak azonban ítélkezési jogot nem adott a császár. Sedlnitzky József, az új rendőrminiszter 1816. június 12-én a következőket terjesztette föl: „Habár Batsányi jogilag bűnösnek nem találtatott, s következésképp a neki tulajdonított vádak tekintetében bűnösnek nem tekinthető, azért teljesen még nem igazolta magát, s még mindig gyanús egyén marad, ki az ellene oly gyakran, s különböző időben felmerülő vádak és gyanúokok alapján a rendőrség állandó, éber megfigyelését igényli”. Sedlnitzkynek két javaslata van: vagy Linzet jelöljék ki tartózkodási helyéül, vagy egy cseh erősségbe száműzzék. Ferenc császár végső rendelkezése 1816. augusztus 8-án kelt (több mint egy évvel a teljesen ártatlan Batsányi párizsi .letartóztatása után!), s így szól: „Batsányi brünni fogságából azonnal kibocsátandó, számára jövő tartózkodási helyül Linz város je- lendő ki, ahol nevezett egyén a tartományi főnök és a rendőrigazgató szigorú őrizete és megfigyelése alá helyezendő.” Batsányi János 1816. augusztus 14-én kiszabadult Spielber — brünni börtönéből, s szeptember 2-én feleségével együtt Linzbe érkezik. Ez lesz utolsó, végső lakóhelye, s itt, örökös száműzetésben hunyta le szemét 1845-ben. S bár a császári hatalom jogi vétséget soha rá nem bizonyított, büntette forradalmi szemléletét, a haladást segítő hitét. Majd ötven éven keresztül hazát sehol sem talált. Bényei József (Folytatjuk)
