Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 20., szombat § A nemrég épült új mozi, mely a megyében az egyik legkorszerűbb falusi filmszínház (Fotó: Szabó Sándor) Dinnyés község, mondják C6ányra. És mindjárt hozzáteszik, hogy e növényi kultúra szorgos művelői tavasztól őszig rajzanak szét az országba, csaknem négyszáz család kerekedik fel, hogy más-más tájon hasznosítsa szakértelmét. Ilyenkor bizony alaposan megcsappan a település lakóinak lélek, száma, és igencsak akad a távozók között olyan, akt végleg szülőfalujától távol táborozik le, alapít otthont. Az itthon maradtak, illetve a vissza-visszatérők természetesen évről évre jobb lakóhelyi viszonyokért protestálnak. Ellátás, közlekedés, egészségügy, oktatás és köz- művelődés dolgában elvárják a helyi tahéfcstestület új és új erőfeszítéseit, a község „parlamentjének” tagjaitól pedig a közügyek lankadatlan képviseletét. Vagyis a tanácstagok jelentik az igények tükrét, és bennük verődik vissza a gond, vagy éppen az előrelépés számtalan jele. Kiépült faluközpont Ilyen „tükör" például Rai György, a Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke, aki egyben a megyei tanács testületében is képviseli Csány A tsz-elnök a megyei tanács vb tagja is érdekeit. Ott jártunkor, a közelgő falugyűlés küszöbén, kíváncsiak voltunk, ugyan miként ítéli meg a 2900 lelkes település múltját, jelenét, és mit vár a jövendőtől. Megfontolt, széles körben tájékozott ember a közös gazdaság vezetője, és amikor terveket, tetteket, idéz, igencsak hozzákapcsolja azt a szerepet, amit a termelőszövetkezet betölt a helyi közéletben. — Az előző tervciklusra nem lehet panaszunk, hiszen helyi erőből, illetve magasabb támogatásból, valamint az én megyei tanácstagi alapomból korszerű klub-' könyvtárat, a moziüzemi vállalat segítségével pedig egyedülállóan ízléses filmszínházat sikerült a faluközpontba varázsolnunk. Az öregek napközi otthonát is átadták rendeltetésének, azóta szépen benépesült, ami pedig utcáinkat, köztereinket illeti, megindult a járdaépítés, a fő közlekedési utak és csomópontok pedig esténként higanygőzlámpáktól fényesek — mondja Rai György. — Persze ennél joggal többet vár a lakosság, és jómagam is úgy vélem, hogy nem szabad feladnunk a Rákóczi út megkezdett burkolását, a KPM-től pedig ki kell követelnünk egy harmadik buszmegállót, mert így a falubeliek ingázó része naponta kilométereket gyalogol, amíg kocsira ülhet ... Jó alapellátás Elmondotta Csány megyei tanácstagja később, hogy közmegelégedésre szolgált falujában a kétcsoportos napközi otthon létrehozása is. — Képzeljék el a fölkerekedő dinnyés családokat, amelyeknek az apraja itthon marad az öregekre testálva, és nem biztosított sem a normális napi étkezése, sem az otthoni tanulmányi feladatok rendes, ellenőrzött megoldása. A napközi egy csapásra változtatott a helyzeten, és nem csupán a gyermekek sorsát, boldogulását könnyítette meg, hanem a távolban dolgozó szülők mindennapi aggodalmát is tovaűzte. Na persze, akad azért keseregnivalónk a Rákóczi út fenyegetettségén kívül! Csakhogy az új tervciklus költségvetése, , fejlesztési alapja szinte minimális lehetőséget nyújt e téren. Hogy mivel bombáznak a legtöbben? Keveslik a közvilágítást, sokallják az őszön, tar vászon járhatatlan földuta. kat. Pedig mi a közös gazdaság gépeivel negyedévenként kiegyengetjük a hepehupákat, de hát az csak nem az igazi. Azokkal viszont nem Bánki Ede tanító értek egyet, akik bolthálózatunkat kárhoztatják. Alapvető cikkekből igen jól ellát bennünket a Hatvan és Vidéke Afész, a tartós fogyasztási cikkekért pedig csupán be kell ugrani a városba, és a „fogyasztásiak” nyomban kiszállítanak tűzhelyet, tévét, mosógépet. Természetesen a többről sose mondunk le, de a valóságot sem szabad el. kendőznünk. Egészséges . szemléletváltás A Búzakalász központjából egy másik, hasonlóan nagy tömegkapcsolatú intézménybe, a helyi általános iskolába látogattunk, hogy Bánki Ede tanító bácsival beszélgessünk Csány hétköznapjairól. Régi tanácstag, mi több, a végrehajtó bizottságba is beválasztották, tehát sok minden megfordul a kezén, vagy inkább sok-sok helyi kezdeményért, igényért érez felelősséget. — Elég sajnálatos, hogy néhány középületünk igen megsínylette az utóbbi évtizedeket, és felújításuk, fenntartásuk sokát elvisz a tanár esi költségvetésből. Ide sorolom iskolánkat, ahová hajdan magam is jártam, vagy a gyógyszertárat, gyógyszerészi lakást, amely nemrég újult meg a faluközpont ékességeként — mondja a halk szavú tanító, akire be. bekukucskálnak kisdiákjai a szellőzésre megnyitott ajtón, ablakon. — Egyébként kétségtelen fejlődésünk dől. gában én a felnőtt társadalom utolsó években bekövetkezett szemléletváltását vélem a legdöntőbbnek! A csá. nyiak megérezték, hogy az általános gazdasági helyzet több áldozatot vár tőlük, és erre az áldozatra már képesek. Állítom, hogy az ötödik ötéves tervciklus feladatai máig sem valósultak volna meg nélkülük, miként az iskola szülői munkaközössége segít bennünket sokféle tennivalóban. Mást ne mondjak, szülők vágták fel nemrég négyszáz mázsa tüzelőfónkat, az állami gazdaság és a tsz szocialista brigádba tömörült papái, mamái szemléltetőeszközöket csináltak, tanulmányi kirándulásra vitték el iskolásainkat. Friss erőkben a jövő Ahogyan megtudtuk még Bánki Edétől, mind e községpolitikai tényezők mellett más területen sem állt meg az évtizedes fejlődés Csányban. Az oktatásnál maradva nagy jelentőségű példáiul, hogy a pályára való előkészítés jegyében rendsze. réssé vált a kisdiákok látogatása gazdaságokban, üzemekben. Mi több, néhány őrsvezető, mint Bangó Csilla, Bánki Péter részt vett termelőszövetkezetiek jó néhány brigád gyűlésén, hogy társait a gazdasági életről informálja. Kiteljesedett az „egy család — egy őrs" mozgalom is az utóbbi időben, kontaktust teremtve kisebb közösségek szintjén. Szólt aztán a csányiak tanácstagja a település kifogástalan egészségügyi ellátásáról, amit csak kiegészít az állami gazdaság buszának ingajárata, amely Hortra viszi a gyerekeket fogászati szakrendelés céljából. És miben látja még a jövő sikerek zálogát? A tanácstestület folyamatos felfrissülésében, ifjodásában. Legutóbb Magyar György. Gulyás László, Zölei Sándor, Pádár dános személyében olyan tisztaíejű, jószemű, mozgékony tanácstagokat választottak egy-egy körzetben, akiktől dinamizmust, elkötelezett munkát remélhet a „motorembereket” igénylő testület... Moldvay Győző Átány, ahol nem babra megy a játék Tojástánc sötétben Az a bizonyos massza! tanya Atány határában. Az első látásra szürkének tűnő épület, ha nem Is lelkiekben, de tyúkokban, drága tenyészt ojásokban mindenesetre gazdag. Az ezer négyzetméteres belső területet központi fűtéssel látták el, fényszabályozása, világítása korszerű. (Fotó: Perl Márton) Sajnos, későn érkeztek — sajnálkozik Kiss Józsefné gondozó... Ügy vélem — és ehhez nem is kell túlságosan szabadon szárnyaló fantázia —, szóval úgy, hogy kis településeinket talán éppen „hátrányos helyzetük,” kicsinységük miatt igyekszik kárpótolni az élet. Persze, csak a maga “módján. Például úgy, hogy valamiféle módon híressé teszi őket. Hogy csak szűkebb hazánk — megyénk — keretei közt maradjunk, Komlón például ott áll a község központjában az ágas-bogos gólyafa, legalább hét régi fészekkel. Pély hires a kenyeréről, Párád a vizéről, Abasár A bárói — na meg: a boráról —, Ivód az Indáiiákról, és sorolhatnám tovább, s ki tudja, mikor érnénk a végére a sok és sokféle híresség sorolásának ...? De álljunk még meg itt egy pillanatra! Mielőtt végleg pont kerülne mindeme nevezetességre, álljunk meg egy polgári szóira, nehogy Atány véletlenül kimaradjon eme rangos csapatból! Itt található ugyanis a híres Kakas-ház, amelyet már kívülről, s bévülről volt s bizonyára lesz is még alkalmunk megismertetni olvasóinkkal, jobb hiján leírásainkból, vissza-visszatérő riportjaink^ bél. Most azonban csak ötletként, s kérdésként szerepel itt ez a táj ház: — Vajon a termelőszövetkezetnek nem az adta az ötletet, miszerint van Kakasházunk, miért ne lehetne tyúkfarmunk, mégimkább pedig — a piacon igen kelendő — tenyésztojásunk...? — Ha egy kis jóindulattal is, de azért van benne valami — válaszol mosolyogva Galvács Károly, a termelő- szövetkezet párttitkára. — Mindenesetre, annyi biztos, hogy Atányban nagy hagyományai vannak a baromfitartásnak, egészen a régmúlt időkre visszamutatva. Így aztán természetes, hogy a termelőszövetkezet is folytatta a hagyományokat, már 1959—60-ban foglalkoztak itt a gazdaságosság fokozása érdekében előbb pulykával, azután libával, később meg húscsirkével. Utóbbiak 6—7 hetes korukra elérték az 1— 1,2 kg-t, azt a kellemes irántanivaló súlyt. — Később újabb változás következett... — Igen, 1976-han minőségi változás, termelési irányváltás. Ekkor tértünk át a húscsirkenevelésről te- nyésztojás előállítására, kooperációban egy osztrák céggel. Mivel pedig erről aránylag keveset tudunk, de any- nyit azért igen, hogy érdemes róla többet is tudni, megkérjük Hóka Józsefet, a fiatal főállattenyésztőt, e tojásügyben legyen egy kicsit a kalauzunk. Elidulunk tehát, irány a masszái tanya, amelyről már út közben megtudjuk: ezer négyzetméter alapterületű, és korábban tízezer húscsirke nevelésére kalkulálták. Amúgy, mondhatni — összkomfortos: a központi fűtést vegyestüzelésű kazán, a világítást korszerű berendezés biztosítja. Maga a „lakótér” 4500 tyúkot is elbír, naposcsibekorban pedig húszezer pelyhes kis csipogó helyezhető el itt. Ez a helyzet természetesen sokáig nem tartható, de vannak szerencsére használaton kívüli juhhodályok, növendék- marha-istállók, sertésólak. A régi otthont kinőve ezekbe kerül át a baromfiállomány. Meg is érkezünk, mire mindezt elmondja a fiatal szakember, és azzal a felkiáltással, hogy na, ezek után „lássuk a medvét!” — már indulunk is befelé. Kiss Józsefné azonban, az egyik gondozó, udvariasan útunkat állja: — Sajnos, villanyoltás után érkeztek, most alvási idő van, nem lehet bemenni. — így igaz — mondja a főállattenyésztő. Partnerünk, Alexander Landesmann, mitterndorfi vállalkozó (vállalkozása a világ nagy részére kiterjed) szigorú technológiai utasításokat adott, s csak ezek betartásával érhető el a kívánt eredmény. Ezek közt kap jelentős helyet a nevelőház megvilágítása: a naposcsibe 23 órás megvilágítást kap, ami azután napi egy-egy órával csökken, egészen le a 8 óráig. Ez a fényadag a csirkék 15 hetes koráig tart, majd heti egy-egy órával ismét növelik, mígnem eléri a 17 órát, s ez a fénymeny- nyiség azután meg is marad a tojásciklus végéig. — Nem babra megy a játék — csatlakozik a magyarázathoz Galvács Károly. — Mert az osztrák cég leszállítja ugyan a naposcsibét és adja hozzá a technológiát, hogy abban hiba nincs, de a szerződést, azt nekünk is tartani kell: minden egyes csibe után száz tojást adunk a partnernak, amiért aztán darabonként ő — a jelenlegi egyezség szerint — 4,20 Ft-ot fizet. Az „üzlet” számúinkra abban van, hogy nekünk darabonként 3,68 Ft- ba kerül a tenyésztojás előállítása, és a kettő közötti különbség — 52 fillér/tojás — a haszon. — Ha már itt tartunk: közelebbről mennyit jelent ez a termelőszövetkezet számára? — Pontos adataink vannak. A jércék 28 hetes korukban kezdenek tojni, és 62 hetes korukig lehet tartani» őket. A csúcstermelés időszakában száz tyúk 72 tojást ad, ezt nevezzük 72 százalékos termelésnek, de ez a te- nyészidőszak végén lemegy 40 százalékig. Tenyészciklu- sonként ez körülbelül egymillió forint nyereséget jelent számunkra. Így volt ez a múlt esztendőben is, amelyet hétmillió forintos nyereséggel zártunk, és ebből csak alig kevesebb, mint egymilliót a tenyésztojás hozott. Az elhangzottakhoz még egy, de korántsem elhanyagolható adalék: az osztrák cég fizet ugyan a teljesen ép, jó tenyésztojás után, de — fizetett is. Amennyivel kevesebbet adna le a naposcsibeként kialkudott száz tojás helyett a termelőszövetkezet, annyiszor 2,70 Ft-ot lenne köteles fizetni — dollárban! — a partnernak. A játék tehát — valóban nem babra meg, aligha csodálkozhatnánk tehát, ha végül is úgy kellene távoznunk Atányról, hogy csupán kívülről láttuk a baromfinevelőt. Tíz másodpercet végül mégis kaptunk. Ennyi fény kevés ahhoz, hogy a növendékbaromfiakat kizökkentse fejlődési ritmusukból, számunkra viszont éppen elég ahhoz, hogy botlás nélkül fejezzük be — ezt a tojástáncot. B. Kan Tibor
