Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 18., csütörtök ...nem kérnek részt a vitákéi Abból, hogy a sorompó le van eresztve, még soha semmi baj nem származott — adta tovább fiának életbölcsességét Moldova György szatírájának öreg vasúti baktere. Mondta ezt akkor, amikor egy apró alkatrész hibája miatt — amit szinte perceken belül ki lehetett volna cserélni, de a bürokrácia ezt lehetetlenné tette — már napok óta várakoztak kilomé terhosszan a járművek a vasúti „zárószerkezet” mindkét oldalán. Olyasfajta életbölcsesség ez, mint a „nem szól szám, nem fáj fejem.” Mindenképpen a passzivitást helyezi előtérbe, mint a legésszerűbb, az egyén számára leghasznosabb cselekvésformát, már amennyire a cselekvésmentességet cselekvésformának lehet felfogni. Mindez azért jutott eszembe, mert a közelmúltban egy tanácskozáson arról esett többék között szó, hogy a megyében a párttagok között, ha nem is nagy számban, de akadnak olyanok, akik nem szólalnak fel a taggyűléseken, a pártcso- partértekezleteken, s általában úgy tűnik, hogy nem szívesen vállalnak részt a pártmunkából. Az előadó tényeken alapuló, jogos észrevételét nincs jogom és szándékom sem vitatni, de egy dolog mégis az eszembe jutott Mégpedig az, hogy néhány hónappal ezelőtt egy kommunistával beszélgetve az került szóba, hogy a látszólagos passzivitás nem mindig jelenti az érdektelenséget a dolgoktól való visszahúzódást. Akadnak olyan párttagok — s miért ne akadnának? —, akik nem szívesen nyilvánulnak meg a nagyabb közösség előtt, gátlásaik vannak, hogy mit szólnak a többiek, ha esetleg rosszul fejezik ki magukat. Ezzel persze korántsem szeretném azt állítani, hogy egyáltalán nincsenek olyanok, akik valóban nem szívesen vállalnak megbízatásokat, s mindig a kibúvót keresik. Csakhogy éppen a pártalapszervezeteknék, párt- csoportoknak kell kell igazán felmérniük, hogy kik ilyenek, kik olyanok. S azokat a párttagokat, akiknek van véleményük, csupán nem szívesen nyilvánulnak meg a nagyobb közösség előtt — bátorítani, segíteni szükséges, mert minden alapszervezetnek szüksége kell, hogy legyen a hasznos ötletekre, javaslatokra. S azt az okot is keresni szükséges, hogy vajon mi húzódhat meg a passzivitás, illetve a látszólagos pasz- szivitás mögött. Lehet, hogy egy korábbi, gyengébben sikerült felszólalás utáni elmarasztaló bírálat, egy odavetett megjegyzés. Mert kinek esik jól, ha azt mondják neki: öreg, ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna. De az is elveheti a kedvét valakinek a véleménynyilvánítástól, ha túl sok a „felkészített” hozzászólás. Magam is voltam már olyan beszámoló taggyűlésen, ahol a felszólalók többsége nem belső kényszerből, a beszámoló által felkeltett érdeklődésből szólt hozzá, hanem azért, mert előtte felkérték. S így természetesen nem is a beszámolóhoz kapcsolódtak az észrevételek, hanem szinte kis „előadások”, „korreferátumok” hangzottak el a nőpolitikáról, a termelési kérdésekről és egyebekről. S ezek után szinte lehetetlen volt, hogy spontán hozzászólások is szülessenek. Persze nem baj az, ha a taggyűlés jól előkészítendő egykét kommunistát előre felkérnek hozzászólásra, de a túlszervezettség már aligha eredményez alkotó vitát, őszinte véleménynyilvánítást. S az is felvetődik az emberben, hogy vajon a látszólagos passzivitás a rosz- szabb, vagy az, hogy olyanok is akadnak, akik mindig, mindenhol felszólalnak — s többnyire nem mondanak semmit. Nem szabad tehát lemondani a passzív párttagokról. Azokról, akik csak látszólag passzívak. Hiszen értékes emberekről mondanánk le, olyanokról, akiknek van véleményük, ötletük, javaslatuk. S az is lényegi kérdés, hogy az alapszervezeti vezetőségek nem csupán a rendezvények kapcsán alkossanak valakiről véleményt, hanem a folyamatosan végzett munka alapján. Mert lehet olyan kommunista, aki nem szívesen szólal fel, de minden megbízatást becsülettel teljesít, s a munkájában is élen jár. És az emberi szóval a biztatással, a segítéssel még talán szóra is lehet bírni ezeket a „hallgatag” embereket. Kaposi Levente Növekszik a tejtermelés A januári hideg ellenére jók a kilátások Egyenletesem nő a tejtermelés, a januári nagy hidegek, a sokáig kedvezőtlen időjárás sem vetette vissza az állatállomány termelését, mivel a legtöbb helyen kitűnő minőségű takarmánynyal és gondos tartással megelőzték a kieséseket, — erről tanúskodik a Tejipari Vállalatok Trösztjének januári felvásárlási összesítése. Idén előirányzat szerint a tavalyinál két százalékkal több tejet vásárolnak fel a termelőktől. Ám a januári eredmény ennél nagyobb arányú termelésbővülést jelez. Az összesítés szerint mindent egybevetve 6.4 százalékkal több alapanyagot adtak a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők az állami és a szövetkezeti feldolgozóiparnak. Különösen a termelőszövetkezetekben sikerült nagymértékben növelni a hozamokat, a korábbi években végrehajtott keresztezések, a tehénállomány genetikai javítása egyre jobban érezteti hatását. Növelték a tejkibocsátást az állami nagyüzemek is. Kisebb visszaesés tapasztalható viszont a kistermelőknél, amivel a tervelőirányzat is számolt. Ám a háztáji termelők érdeklődése számos megyében változatlan, sőt, vannak olyan területek, ahol, nőtt az árukibocsátás, ilyen például Baranya megye, ahol 12 százalékos a javulás, az elmúlt év azonos időszakához képest. Túlteljesítették az előirányzatot Győr-Sopron megye kistermelői is. A mezőgazdasági nagyüzemek a legtöbb megyében arányosan és fokozatosan növelik teljesítményüket, ami ellensúlyozza a kistermelői árukibocsátás visszaesését, sőt a felkínált tej még többletet is jelentett a feldolgozóhelyeken. A felkínált mennyiséget mindenütt átvették és időben feldolgozták. 15 MILLIÓ CÉLRÉSZJEGYEKBŐL Jobb ellátást ígér a szövetkezeti kereskedelem Kétezer négyzetméterrel bővül a hálózat Heves megyében A kiskereskedelmi hálózat összes alapterülete (220—250 ■ezer négyzetméter hálózat megszűnését feltételezve) hazánkban körülbelül 400 ezerre bővül a VI. ötéves terv során. Ez lehetővé teszi az áruforgalom zavartalan, az eddiginél kulturáltabb körülmények között történő lebonyolítását. A jövőben e cél elérése érdekében a fogyasztási szövetkezeteknél új egységek: élelmiszerboltok, üzletek — 30—40 ezer négyzetméter alapterületen épülnek majd, a falusi települések ellátásának javítására. Heves megye községeiben, városaiban kétezer négyzetméterrel bővül a kereskedelmi hálózat. A beruházási források a szövetkezeteknél ugyan most szűkösebbek, de a korábbinál jobban segíti az építkezése^ két a lakossági támogatás. Ugyanis a községbeldek célrészjegyek váltásával járulhatnak hozzá az építkezésekhez, s számukra a szövetkezet az OTP-vel azonos kamatfeltételeket biztosít. Az akció a múlt esztendő második felében indult, s az év végén megyénkben már 15 millió forint származott célrészjegyekből. A petőfibá- nyaiak egymillió forintot gyűjtöttek össze így, s ez, minden bizonnyal elegendő lesz a telepi ABC-nek a re- konstrikciójára. A lakossági kölcsönök persze csak egy részét fedezik a beruházásoknak. A tervek szerint idén az áfészek mintegy 22 milliós beruházására kerül sor. S hogy mire költenek? A tarnaörsi, a sarudi ABC, a gyöngyösi bútorbolt, valamint az autópálya melletti hatvani bisztró építkezésére. S persze nem hagyják figyelmen kívül a már meglévő egységek korszerűsítését sem az értékesítés, illetve a színvonalasabb ellátás érdekében. Ezért a szinten tartásra mintegy 15 millió forintot fordítanak majd. Gyümölcsfatelepítési szezon A tavaszi választék gazdagnak ígérkezik. A hagyományos fajták mellett mind! több az értékes, nagy hozamokat adó, a betegségekkel szemben ellenálló, hazad és külföldi nemesítésű új fajta. Élénk keresletre számítanak a bőtermő, a tárolást jól tűnő Idared, Mutsu és Glos- terg 69 nevű almafajták iránt. Előreláthatóan sokan keresik az egész nyáron ültethető Frigó szamócapalántát is. Évről évre növekszik az igény a szilva iránt. Ebből is kínálnak új fajtákat, közéjük tartozik a hagyományosnál nagyobb gyümölcsöt adó Stanley. A korábbi években nem ritkán hiánycikknek számított a meggy- és a cseresznyefa-csemete, most ebből is megfelelő1 mennyiséget, több tízezer facsemetét kínálnak. Gyöngyösi kezdeményezés Segítség a magánlakásépítőknek Gyöngyösön, a Kossuth út 15. szám alatt információs iroda nyílt magánlakásépítők számára (Fotó: Kőhidi Imre) ZÁRVA Gyöngyös, Kossuth Lajos utca. KERAVILL-bolt. Mert mindenki így hívja messze környéken. Az iparcikk kis- ker. villamossági üzlete. Tegnap még a bejárati ajtón a „Leltározunk” tábla, mára már az „Átalakítás miatt zárva.” Február 16., kedd. Az ajtó nyitva, munkások járnak rajta ki és be. És az üzlet dolgozói. Deszkákat, berendezési tárgyak elemeit, hullámpapírból készült dobozokat cipelnek. — Meddig tart az átalakítás? — Két hétig — mondja az egyikük. — Eltart ez még márciusban is. — De teljesen rendbe teszik a boltot, önkiszolgáló rendszerű lesz. A másik hozzáteszi: — Már nagyon ráfért erre az üzletre a teljes felújítás. Közben vezetőcsere is lett. A nyolcvanasból jött fel az új vezető. A régi betegeskedett, nyugdíjba ment, azért is volt a leltár. Egy füst alatt pedig hozzákezdtek a bolt rendbetételéhez. — És aki villamossági cikket akar venni? — Menjen a GYÖNGY- SZÖV-be. — Vagy a nyolcvanasba, az ottani üzletünkbe — ajánlotta a másikuk. — Nincs szüksége a vállalatnak pénzre? — Dehogynem! — Akkor...? Valahol másutt, valahol itt, a közelben, legalább szükségmegoldásként ...? Egymásra néztek és a vál- lukat húzták fel. Igaz, ebben nem ők az illetékesek. Ennyit a hetekre bezárt gyöngyösi villamossági boltról. Ha valakinek szándékában volt mostanában ott vásárolni, tudjon róla, mi vár irá. Persze az sem ártott volna, ha a vállalat az üzlet kirakatába kitetetett volna egy táblát, rajta a legszükségesebb időponttal: mikor nyitnak újra? (—ár) Egy asszony — a legjobbak közül O lyan szokatlanul, már- már hihetetlenül hangzik, hogy szinte nevetni támad tőle kedve az embernek: egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben a 425 aktívan dolgozó tag közül mindössze öt (!) az, akinek a növénytermesztés az állandó munkaterülete. Igaz, kis termelőszövetkezetről van szó, a mindössze 1700 hektáros mátraderecskei Rákócziról, de azért mégis ... Saját kijelentésének hatását látva elmosolyodik Forgó János is, a közös gazdaság elnöke. — A Heves megyei mezőgazdaságban többé-kevésbé járatosak számára talán nem olyan feltűnő ez a tény. Tudják ugyanis, hogy a mi domborzati és talajviszonyaink között eredményes növény- termelésre vajmi kevés lehetőség nyílik. Ezért kellett a boldogulás egyéb útjait keresni. És mi ezt meg is tettük, meg is találtuk, dicsekvés nélkül elmondhatom. Valóban: a nagyszerűen jövedelmező limuzin szarvasmarha-tenyészet és a nemrég kialakított, de rohamosan fejlődő hibrid baromfi- állomány mellett — e két területen 25-en dolgoznak — 54 tagú tsz-brigád végez igen fontos földmunkát a Gagarin Hőerőműnél, a fémtömegcikk-üzemünk 85, a játékkészítő részleg 75, az erdészet 24 dolgozó számára ad állandó munkát, s ezek mellett híres a tatai export hűtőberendezéseket csomagoló csapatuk, valamint a 63 tagú budapesti államdó kiállítás kivitelező részleg. Utóbbi éppen most kapott megbízást az Állami Ifjúsági Bizottságtól az áprilisban megrendezésre kerülő moszkvai nemzetközi Alkotó Ifjúság kiállítás magyar részlegének megépítésére, majd 'bontására, csomagolására. Erről a szerteágazó, számos „idegen” területet érintő tevékenységről sok érdekeset lehetne elmondani, ezúttal azonban inkább csak azért említjük, hogy az olvasó számára is világos legyen: a különböző területen dolgozók keresete, jövedelme meglehetősen eltér egymástól. A termelőszövetkezeti tagok havi átlagkeresete három és tízezer forint között van Mátraderecskén, ha tehát azt kutatjuk például, hogy a múlt évi szép nyereségből (hatezer forint híján „tisztán” 16 millió) ki hogyan részesült, ki kapta a legtöbbet, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy milyen területen végzett munkáról van szó. A szarvasmarha-tenyésztési ágazatban 6200 forint körüli az átlagkereset, az e területen dolgozó nyolc tsz- tagnak viszont egyáltalán nincs könnyű dolga, a legnehezebbet pedig kétségtelenül Kiss T. Imréné vállalta, aki ebben a „műfajban” kiemelkedően nehéz munkát végzett, s állt helyt férfiasán. A múlt évi nyereségből most számára jutott a legtöbb nyereség: 5780 forint. Nagylapos, ez a — nevével ellentétben — nagyon is hegyes-dombos, és egyébként igen szép vidék meglehetősen „isten háta mögötti” hely, jó néhány kilométerre fekszik a falutól, nem szívesen akad vállalkozó az itt tartott majd kétszáz szarvas- marhát gondozni, legeltetni, úgy ellátni, hogy a legjobb lehetőségeket biztosítsuk a fejlődésükre, súlygyarapodásukra, szaporodásukra. Kiss T. Imréné már nem volt éppenséggel fiatal, amikor férjével — aki éjjeliőri „státusban” dolgozik vele itt — elvállalta. Kérdés: miért? — Tagja voltam a téesz ellenőrző bizottságának, és nap mint nap hallottam, milyen nagy gond a nyugdíjba ment régi gondozó helyére újat találni a Nagylaposon. Végül aztán megbeszéltem az urammal, és bejelentettük, hogy egy télre elvállaljuk. Aztán eltelt 'kettő, három, ez most idekint a negyedik telünk. Gondolhatnánk: bizonyára a jó kereseti lehetőség tartja ezen a nehéz poszton a Kiss házaspárt. — Nem mondom, a pénzre mindig szükség van, nekünk is családos a lányunk, a fiunk, most már mindkettő két-két szép családdal, szóval, van hova tenni a forintokat, de mi inkább azért maradtunk, mert újabb jelentkező nem akadt, mi pedig megszoktunk itt, tartunk magunknak is két tehenet, hízókat nevelünk, baromfit a ház körül... a 161 szarvas- marha mellett, mert most ennyi van. — Nagyon nehéz lehet eny- nyi jószággal bajlódni... ? — Nálunk úgy van ez, mint a régi mondás: látástól vakulásig és persze, se vasárnap, se ünnepnap, semí mi. Reggel 5-kor kelünk, kezdődik az etetés, megab- rákoltatunk, utána kiadjuk a silót, azután a szálas takarmányt, meg még az itatás. — Rengeteg takarmányra lehet szüksége ennyi jószágnak. — Az bizony, rengetegre. Most 35 mázsa siló fogy el naponta, és 8—10 mázsa szálas takarmány; alomszalma naponként két kocsival, esős időben hárommal. Szóval, mindig akad itt munka, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy hányszor kell javítani a karámot, a drótkerítést. Decemberben is — éppen nagy eső volt, halljuk, nagyon ugatnak a kutyák. Vesszük a zseblámpát, nézzük, mi történt, hát a drótkerítés szakadt ki egy helyen, kijött rajta' néhány tehén, ezért volt a hagy lárma. Na, abban a hideg esőben ezeket visszahajtani, aztán az ember már hozza is a kalapácsot, szegeket, én meg világítok neki a lámpával, teljesen átáztunk, mire befejeztük ... Péter, a kis- unokám egyszer kiszámolta, azt mondja, ide figyelj, Nagyi, tudod-e, hogy ti itt nem nyolc órát dolgoztok, hanem 16-ot... — Már hogyne tudnám...?! De azért azt megmondhatom, hogy ha nem szeretnénk úgy a jószágokat — sokkal több pénzért sem vállAnánk. Mi viszont kisgyerek korunktól ebben nőttünk fel, és megszoktuk, megszerettük. Visszaérve az irodába, arról beszélgettünk, hogy az így végzett munka eredményeként alakult ilyen szépen Kiss T. Imréné keresete, jövedelme. — Csak egy a gondunk — mondja még az elnök —, hogy két év múlva eléri a nyugdíjkort, hogy azután mi lesz, hogy vállalja-e még..? Nem mentünk vissza a kérdéssel a nagy lapos i részre, de azért sejtjük a választ, mint mindenki Mátraderecs- kén ... B. Kun Tibor
