Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1982..január 9., szombat ENSZ-FŐTITKÁR DOSSZIÉ Az üvegpalota vezetői Az új év kezdetén új lakó költözött az ENSZ New York-i székházába: január 1-től hivatalosan is átvette tisztét a világszervezet sorrendben 5. főtitkára, Javier Pérez de Cuellar. A perui diplomata megválasztása kapcsán érdemes felidézni a főtitkár-történelem néhány fejezetét. Pérez de Cuellar győzel­mét hosszú hetek diplomáciai csatározása előzte meg. Ta­valy október végétől decem­ber közepéig majd két tu­cat eredménytelen szavazá­si fordulót tartottak. Wald­heim újbóli megválasztá­sát Kína. az el nem kötele­zett országok jelöltjét, Salim Ahmed Salim tanzániai kül­ügyminisztert viszont az Egyesült Államok ellenezte — márpedig a Biztonsági Ta­nács állandó tagjainak egyet­értése nélkül egyik váromá­nyos sem nyerhette el a ma­gas posztot. A jelölés körüli huzavona magyarázata ab­ban rejlik, hogy az ENSZ főtitkára nemcsak hivatal­nok. aki a világszervezet tit­kárságát, nagy létszámú tes­tületéit irányítja, hanem je­lentős, világpolitikai szere­pet játszó államférfi. Széles körű kezdeményező lehetősé­gekkel rendelkezik, joga van a BT figyelmét felhívni a nemzetközi békét és bizton­ságot veszélyeztető ügyekre. Egyszemélyi határozatokat ugyan nem hozhat (azaz posztja távolról sem teszi egyfajta „világ-elnökké”), ám közvetítő-egybehangoló szerepe számos esetben igen lényeges lehet a konfliktus- helyzetek megoldásában. Ez is jelzi: az ENSZ főtitkára pártatlan és független kell, hogy maradjon, csak az ENSZ szerveitől kérhet és kaphat utasítást, s elméleti­leg a tagországoknak tartóz­kodni kell attól is, hogy ^ befolyásolják, részrehajlásra ösztönözzék. A perui Javier Pérez de Cuellar (1982—) beiktatásán (Fotó — MTI Képszolgálat - KS) leges ország diplomatáját vá­lasztják. Ha ugyanis a ké­nyes személyi-politikai egyensúly megbomlik, s a főtitkár szembekerül vala­melyik országgal, vagy or­szágcsoporttal, azt bizton az ENSZ munkája, hatékonysá­ga sínyli meg. Ez történt pél­dául az első főtitkár, a nor­vég Trygve Lie esetében, aki a szocialista államok szemé­ben erősen kompromittáló­dott, mivel támogatta az ENSZ-haderőként fellépő amerikai csapatok részvéte­lét a koreai háborúban. Man­dátuma lejártakor a Szov­jetunió által javasolt jelöl­teket a BT nyugati tagjai nem fogadták el, s Moszk­va ellenzése dacára a Köz­gyűlés Lie megbízatásának hároméves meghosszabbítá­sa mellett döntött. Az alap­okmányt sértő döntést ekkor, 1950-ben, az tette lehetővé, hogy a világszervezetben még megbízhatóan működött az USA „szavazógépezete”. Válaszképpen több szocialis­ta ország megszakította kap­csolatait a főtitkárral, aki megbízatásának lejárta előtt le is mondott. Utódja a svéd Dag Ham­marskjöld lett, akinek aktív ténykedése emelte ugyan posztja rangját, de az „ön­álló politikai szerep” iránti igénye sokszor vitákhoz ve­zetett. Különösen nagy vihart kavart fellépése a kongói konfliktusban. Halálos kime­netelű repülőgép-szerencsét­lensége után (a baleset épp Kongó fölött történt) a bur- mai U Thant lépett a helyé­re, aki 1961-től egy évtize­den keresztül töltötte be hi­vatalát. Az ő korszakát már inkább jellemzi a nemzetkö­zi légkörben bekövetkezett enyhülés, csakúgy, mint a most leköszönt Waldheimét, aki 1972-től szintén két pe­rióduson át irányította a vi­lágszervezetet. Az osztrák diplomata egybehangzó ér­tékelés szerint kiválóan lát­ta el feladatát, fáradhatatlan, korrekt munkája általános megelégedést keltett. Még az újraválasztását megaka­dályozó Kína is érzékeltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen szól. A jelölt­ség körüli hathetes kötélhú­zás oka az volt, hogy Peking a fejlődő országok „szószóló­jaként”, érdekeik „védelme­zőjeként” akart fellépni, vé­tójával kívánta jelezni: egyet­ért követelésükkel, hogy az európai földrész képviselője után egy harmadik világbe­li politikus kapja meg a posztot. Már 1976-ban is fe­nyegetett egy ilyen patthely­zet, de akkor Kína egy idő után visszavonta vétóját. A mostani szembenállás azonban tartósnak bizonyult, végül a két eredeti vetély- társ visszalépéséhez, s komp­romisszumos jelöltek előtérbe kerüléséhez vezetett. Pérez de Cuellar (aki tapasztalt diplomata, jogtudós, s több­ször volt nagykövet, az ENSZ különmegbízottja, sőt két éven át főtitkárhelyette­se) így voltaképp esélytelen­ként, „sötét lóként” nyerte a „versenyt”. Ciprusi, majd Afganisztán, Irán és Pakisz­tán közti közvetítő tevékeny­sége sok érdemet szerzett számára. Az új főtitkár első nyilatkozataiban főleg a ke­let—nyugati kapcsolatokra, a közelkeleti, a délkelet-ázsiai, a namíbiai, afganisztáni és a nyugat-szaharai helyzetre hívta fel a figyelmet. Pálya­futása ismeretében világszer­te azt várják, hogy —Wald- heimhez hasonlóan — a pe­rui diplomata is konstruktív szerepet fog betölteni felelős­ségteljes megbízatásában. Szegő Gábor Ezek az. alapelvek magya­rázzák jórészt, hogy a világ- szervezet élére lehetőleg sem­A norvég Trygve Lie (1946—53) A svéd Dag Hammarskjöld (1953—61) A burmai U Thant (1961—1971) Az osztrák Kurt Waldheim (1972—1981) I Hogyan akarja | Reagan ' helyreállítani íz igazságosságot? r, m Rónáid Reagan kétperces telefoninterjút adott tudó­sítónknak. Kérdés: Elnök úr, ötszáz év elmúltával, hogyan véle­kedik Amerika felfedezésé­ről? Válasz: Elbben a gondvise­lés ujja van, amely mint ismeretes^ mindig kegyes volt az istenáldotta Egyesült Ál­lamok iránt. Sajnos, Ame­rika őslakóit majdnem tel­jesen kiirtották az istenverte európaiak. Mi azonban hely­reállítjuk az igazságosságot. Kérdés: Miként képzelik ezt? Válasz: Teljesítjük rézibörű testvéreink törvényes köve­teléseit, és most mi semmi­sítjük meg az európaiakat. Kérdés: Csak nem akar­nak háborút indítani Euró­pa ellen? Válasz: Nem, nem. Nyu­gat- és Kelet'Eu rópa maguk is elintézik egymást Mi pe­dig nem. avatkozunk bele. Kérdés: Vagyis? Válasz: Nem hallott még a korlátozott atomháborúról? A középhatótávolságú ra­kétákról, olyanokról, mint a Pershing—2 és a szárnyas rakéták? Meg a neutron- fegyverről, amely csak az embereket pusztítja el? Hát így. Mindezt önöknél tele­pítjük, Nyugat-iEurópában. Kérdés: De én egy semle­ges ország állampolgára va­gyok. Válasz: Ugyan ki fog önök­kel számolni?!... Mit is akartam még mondani? Ja igen, a neutronbomba cso­dálatos dolog. A mi találmá­nyunk! Minden megmarad, csak ezek a fecsegő euró­paiak tűnnek el, akik még angolul sem tudnak helye­sen. Kérdés: És hogyan akar­ják igazolni ezt a tömeggyil­kos. .. bocsánat, ezt a merő­ben szokatlan lépést a gond­viselés előtt? És a lelkiis­merete, elnök úr? Válasz: Tiszta. A kommu­nizmus embertelen. Nem tesz különbséget az isten ál­tal teremtett fajok között. A mezítlábasoknak ugyan­olyan jogokat akar biztosí­tani, mint amilyenekkel a hozzám hasonló vagyonos emberek rendelkeznek. A kommunizmus mindenkit megfertőzött. Ezek a szocia­listák is néha ugyanezeket az eszméket szajkózzák. Ve­gye csak a békemeneteket, amelyekben részt vesznek. Még a legjobb szocialisták is túlságosan lassúak, ami­kor döntéseket kell hozni. És kelletlenül működnek együtt velünk. Ezért is aka­rom lezárni ezt az ügyet. Kérdés: És az oroszok? Válasz: Az ördög vigye el, ezek az átkozott oroszok szörnyen éberek. Az istennek sem engedik meg, hogy nyu­godtan fegyverkezzünk. Mi viszont azt akarjuk, hogy a szabadság mindenütt győze­delmeskedjen. .mint Chi­lében. (Das Neue Wien) Zahemszky László fordítása Nancy asszony biztosan nem járt Spanyolországban. Mert ott értesült volna ar­ról, hogy a Kennedyeket nem kell elhomályosítani. Az egyik szeszesital-gyár új gint dobott a piacra. Ezt Jaqueline Kennedy (vagy Onassis, kinek jobban tet­szik) képével reklámozta. Az italt a kutya se vette. Ez persze még nem azt je­lenti, hogy Kennedynét vették kutyába (se), lehet, hogy az ital volt ihatatlan. Mindenesetre a cég rek­lámszakemberei felcserél­ték a volt elnökhitvest egy másik amerikaival, Bo De­rekkel, a filmcsillaggal. Még nem olyan híres, mint Jaqueline — mondták —, de 28 évvel fiatalabb. (Kancsal) vissza­pillantó tükör 1981. februárjában véget ért ugyan a kínai Hold-naptár szerint a majom éve, de az esztendő úgy viselkedett, mintha mi sem történt vol­na. Megmaradt olyannak, amilyennek egy fotós a va­lóban „emberszabású” maj­mot megörökítette: állig felfegyverzettnek. A Távol- Keleten nagy a majomkul­tusz. A Majomkirály — a kínai színpadi irodalom ős­remeke — remek személyi­ség (majdnem azt mond­tam, ember) portréja. Kö­vetkezetes, rugalmas, opti- I mista, bölcs, ügyes, bátor. Hát ez a mostani, emberré maszkírozott négykezű nem sokat mutat mindebből. Áll­dogál a fegyverrel és — majmol. 1981-ben az ember nem is nagyon lehetett megsértve, hogy ilyen póz­ban alakítják. A fokozott fegyverkezés, a növekvő veszélyek esztendője volta legutolsó tizenkét hónap— ; a végén egy kis remény- ' sugárral. Ez az év produkálta ezt a furcsa párt is. Sokáig a hódo­lat pózában láthattuk Ókét. Baniszadr iráni elnök az or­szág vallási r>ezetőjének, Khomeini ajatollahnak a kezét csókolta. A kézcsók ízlés és hagyomány dolga: ahány ház, annyiféle üdvözlés! De Iránban hamarosan elkövetkezett az a helyzet, amikor Baniszadr képtelen volt arra. hogy tiszteletéül ilyen módon adjon bizonyosságot. Párizsból j ugyanis meglehetősen nehéz Teheránba átcsókolni. Való- S színűleg ez volt az oka annak, hogy az exelnök megfeled­kezett a fiúi tiszteletről és apait-anyait beleadott Kho- ' meini-ellenes szónoklataiba. De a csúcsra fel kell ka­paszkodni. A nemzetközi kapcsolatokban a hegymá­szás nem passzió, hanem kötelesség. És a világ re­méli, hogy a jövendő év vége más, jobb lesz mint az idei, amikor stílusosan még a Mikulás is fegyverrel ér­kezett. Kér esz ty András összeállította: Pilisy Elemér /

Next

/
Thumbnails
Contents