Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat 5. Fénymásolat tanulmányokról - Rádióadások magnószalagon Ahol elébe mennek az igényeknek Információs központ a hevesi könyvtárban Ha valami méltó egy já- rásszékhely, s egy leendő város rangjához, akkor a hevesi járási nagyközségi könyvtár az. Nem néhány hónapja, hanem sóik esztendeje. Itt mindenki hivatástudattól, .sikerszülő alkotókedvtől vezérelve tevékenykedik nap, mint nap, arra törekedve, hogy ezt az intézményt a kor követelményeinek megfelelő információs és tájékoztató központtá varázsolja. A szakemberek nemcsak a jelen óhajait teljesítik maradéktalanul, hanem a jövő igényeit is feltérképezik. Eredményes felkészülés Több mint egy évtizede kezdődött, már akkor a holnapokra összpontosítottak. Erre az okos előrelátásrá így utal Lövei Gyula igazgató: — A távoli célt tartottuk szem előtt, ehhez mérten gyarapítottuk az állományt, más szóval kialakítottuk az új művek vásárlásának helyes arányait. Fokozatosan léptünk előbbre. A türélem- játék azonban megérte, hiszen pillanatnyilag 45 ezer kötettel várjuk az érdeklődőket. Az ismeretterjesztő és a szépirodalmi kiadványok aránya 60—40 százalék, azaz a ránk szabott irányelvek által előírt megoszlású. A kézikönyvtár majdhogy teljes, vagyis aki tájékoztatást remélve tér be hozzánk, semmiképp nem távozik csalódottan. Az egészséges tempójú haladáshoz felsőfokú végzettségű, talpraesett, hozzáértő és lelkes kollégákra is szükség volt. Szerencsére már régen ilyen gárdával dolgozom együtt, ilyen kollektívát irányítok, ezért nem volt különösebb akadálya hosszabb távra szóló elképzeléseinek megvalósításának. Az első fecskék Eleinte bizony nem tülekedtek a sajátos kívánságokkal. Ezt is jelzi Perlaki Agnes, az olvasószolgálat vezetője, aki a zászlóbontás és az azt ríövető évek tapasztalatait összegzi. — Betévedt hozzánk egykét rejtvényfejtő. Beszélgettünk, válaszoltunk kérdéseikre, s ők akaratlanul is önkéntes toborzókká lettek. Később már a különböző foglalkozású értelmiségeket fogadhattuk. Mindannyian kellemesen lepődtek meg, hiszen rájöttek arra, hogy valóságos kincsesbányát aknáz, hatnak ki. Jelentkeztek a levelezősként továbbtanulók, nyaranta rendszeresen felkeresnek bennünket az egyetemisták, a főiskolások is. Oj szolgáltatásaink lassan valamennyiünknek adtak többlet elfoglaltságot, de ettől a tehertől senki sem riadozott, mert tulajdonképpen erre vártunk. Annál is inkább, mivel megmozdultak a községek bibliotékái is, ha nem is nagy tömegben, de tőlük szintén érkeztek postázott óhajok. Választék, minden mennyiségben Arról mindjárt meggyőződhetünk, hogy ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis az ajánlott lista gazdag, változatos, olyannyira, hogy mindenki kiválaszthatja belőle az őt leginkább érdeklőt. — Állandó teendőnk a a sajtófigyelés. Elkészítjük a témák szerinti cikk-katalógust. Ez az anyag folyvást 'terebélyesedik, sokrétűbbé formálódik. A politikai ismereteiket gyarapítani vágyókat a hasznosítható rádióadásokat rögzítő rnagnóGacsó Katalin könyvtárosnő könyvtár kölcsönzőjében szalagokkal segítjük. Felvettük például az Élő történelem című méltán népszerű sorozat egyes darabjait. Ezeket bárkinek készséggel át- játsszuk, természetesen díj- tanul. Egyébként helyismereti gyűjteményünk is tetemes. Fellelhető benne minden olyan lényeges riport, amely Hevessel, annak múltjával, jelenével kapcsolatos. Egyik munkatársunk a Tisza II. vízlépcsővel összefüggő, az építés és a hasznosítás mozzanatait megörökítő dokumentumokat. a különböző újságokban megjelent írásokat fűzte csokorba. Ez persze csak egy kiragadott példa, sorolhatnánk még jó néhányat. Rendezvényeink — többek között az író-olvasó találkozód — előtt a meghívottaknak olyan kisbibliográfiát küldünk, amely ízelítőt ad az illető művész munkásságából. A vezetők tájékoztató jegyzéket kaphatnak nálunk, ebben naprakészen informáljuk őket az irányítás bonyolult feladatait elemző tanulmányokról, kötetekről. és egy olvasó a gyermek(Fotó: Kőhidi Imre) Bővelkedünk szemléltetőeszközökben, ezeket szívesen kölcsönözzük a velünk szerződéses kapcsolatban levő — az ilyesfajta egyezségek mindkét partner javát szolgálják — vállalatoknak, szövetkezeteknek. A szakdolgozatukkal bíbelődőknek is1 érdemes bejönniük hozzánk, mert nemcsak a felhasználható művekről nyújtunk felvilágosítást, hanem egyéb szolgáltatásokat is kínálunk. A bibliotékánkban fel nem lelhető kiadványokat könyvtárközi kölcsönzés útján gyorsan megszerezzük, s a kisebb lélegzetű tanulmányokról fénymásolatokat is készítünk, összegezve csak azt mondhatom, célunk az, — szeretnénk minél jobban megközelíteni —, hogy elébe menjünk az igényeknek, s minél szélesebbre tárjuk a tudás, az ismeretszerzés birodalmába nyíló kapukat. Nem kell szerénykedniük. Sikerült. Sokkal jobban, mint másutt, a hasonló jellegű települézeken... Pécsi István Kiválóbbat a kiválónál Alig néhány hete, hogy elnyerte a kiváló áru megkülönböztető jelzést a KAEV 4. számú gyöngyösi gyárának terméke. Az úgynevezett lengőfejes hidrauli, kus szabászgép — a tanúsító bizonyítvány szerint — nemcsak szép és feladatának jól megfelelő, hanem a minősége is egyenletesen jó. Most mégis új konstrukciókkal készülnek a piacra lépésre Gyöngyösön. Nem lett elavulttá e néhány hét alatt a szabászgép; hiszen a cipőipari üzemek szerte a világon e géptípust keresik, amelyet a kis sorozatban gyártandó cipők felsőrészének kivágására alkalmaznak. Hiszen a divat lényege a változatosság; a cipőpiac ma csak a gyors termékváltást, az állandóan új modelleket produkálni képes „versenyzőket” juttatja kenyérhez. A mintegy félezer eddig eladott gép 85 százaléka a tőkés piac kereskedőinél talált gazdára. Az osztrák Skomab-, a nyugatnémet Schöne-, a brit Cox-cégek, de kanadai és spanyol üzletemberek is állandó vevők Gyöngyösön. A gép sikerét a szakosodás, a szűk területre összpontosított erőfeszítések alapozták meg. A KAEV gyárai közül a gyöngyösi régebben textilgépeket is készített — a termékválaszték szűkítése után maradtak a cipőgyártás gépeinél. A kínálat viszont nőtt ezekből a termékekből: a lengőfejes kivágógépeknek ma tíz egymástól különböző változatát gyártják, ma már részben saját tervek alapján. Hiszen a két lábra állás: saját konstrukció, minőségi gyártás. A termékfejlesztés legújabb, reményteljes eredménye a C 115 típus, amely már az új generációt képviseli. E gép az eddigieknek súlyban a fele; termelékenysége viszont azonos, gyártása is olcsóbb, hiba- menlesebb. Színvonalára jellemző, hogy a 18 tonnával terhelt kivágófej igény- bevételét a repülőgépgyártásban alkalmazott méhsejt- szerkezet viseli — a miskolci egyetem specialistái méretezték a rendkívül anyagtakarékos kontsrukciót. Most a gyöngyösi Kékes Cipőipari Szövetkezet vizsgáztatja. A külföldi vevők már érdeklődéssel fogadták. A magyar gyárak? Nos, ők is szeretettel fogadták, de pénz nélkül... E gyors termék- váltásra alkalmas gépekből eddig mindössze tíz talált magyar gazdára. Sorozatban készülnek a tízféle típus egyedel: képünkön Barkóczy Sándor a C 106 CT jelű gépeket ellenőrzi csomagolás előtt. (Fotó: Kőhidi) NEM PÉNZÉRT Segítenek Domoszlónak Három község határát fogja össze a domoszlói termelőszövetkezet. Az utóbbi években a gazdálkodásukban nehézségek támadtak. A felettes szervek nemcsak jó tanácsokkal siettek a segítségükre, hanem jelentős összegekkel is. A környező mezőgazdasági üzemek pedig már tavaly is gépeket és embereket küldtek Do- moszlóra. A készségük az idén sem lanyhul. Jó szomszédok módján Szemérmes nép vagyunk. Főként olyankor, ha bajba jutunk és másokra is rászorulunk. Kérni valamit? Ugyan, Még húzódozunk is: nem olyan vészes a helyzet, és a magunk erejéből is, ha... Valahogy ilyesfajta hangúiét uralkodik most Domoszlón, Kádár Imre, a tsz elnöke: — Még részletekben nem egyeztünk meg, hiszen a tárgyalások be sem fejeződtek. Most készülünk Hevesre. Csak a hónap végén válik véglegessé minden. Hogy milyen segítséget várunk? Attól függ, milyen lehetőséget kapunk. Mi csak kérhetünk. Jegyzőkönyv, szerződés, megállapodás, jóváhagyás, közgyűlés? Ezek a szokásos formaságok az ilyen esetekben. Szabó Imre, a detki tsz elnöke: — Nem a külsőségek a fontosak meet. Tavaly is voltunk Domoszlón vagy két hétig. Főként a szállítási munkákban vettünk részt. Ahogy a jó szomszédokhoz illik egymáson segíteni, ha úgy alakul a helyzet. Különben is az a véleményem, hogy a termelőszövetkezeteknek általában is össze kellene fogniuk egy-egy feladat elvégzésére. Nem olyan eget rengető ügy ez a mi maga- tart ásunk. Szerényen. csendesen, majdhogy nem szabadkozva, szinte már mentegetődzve mondja. Hiszen a világ legtermészetesebb dolga az, amit ők is tesznek, állítja. Ha meggondoljuk, valóban igaza van. Hogy a gyakorlat még nem mindig igazolja őt? Tsz-e válogatja. Gépet is vesznek Frecska Sándor, a nagyré- dei tsz elnöke: — Még csak a szándékunkat tudom mondani. A szőlő és a málna termesztésében főként szakmai tanácsokat nyújtunk. Adunk egy szakembert, aki a szükséges rekonstrukciót i rányíthat ja. A szőlőben az üzemszervezésben is részt veszünk. A málna műveléséhez veszünk egy kis traktort. Természetesen a gép a mi tulajdonunk marad. Orosz Péter, a hevesi tsz közgazdasági elnökhelyettese: — Mj a gabonatermesztésben nyújtunk segítséget egy szakember révén,. De ha a szükség úgy kívánja, akkor a munkák elvégzéséhez gépeket is küldünk a megfelelő személyzettel. Tudomásom szerint nem jogilag is szabályozott kapcsolatot hozunk létre Domoszlőval, hanem inkább szocialista együttműködésnek nevezném ezt a megoldást. Igaz, egy kicsit nagy a távolság kilométerekben közöttünk, de a készségünket ez nem befolyásolja. A szövetkezet elnöke, Gulyás Sándor éppen nem tartózkodott otthon, a tájékoztatást ezért kaptuk mástól. De a lényegen ez a körülmény semmit sem változtat. Ha kell, vegyünk Halasi János, a markazi tsz elnöke: — Mi a nyár végén, az ősz elején jártunk át tavaly a szomszédba. Besegítettünk a szántásba, a vetésbe, a betakarításba. A mi munka- szervezésünk is más, mint az övéké, ezért nem volt köny- nyű a dolguk a mi embereinknek. A gépeinknek legalább a fele dolgozott Domoszlón és velük együtt a gépkezelőink is. Ami munkát elvégeztünk, annak a bérét megkaptuk. Ezzel együtt is kötelességünknek tartottuk, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt. Ha szükség lesz ránk, az idén is megyünk. Csörgő Tibor, a viszneki tsz elnöke: — Háromszáz hektárnyi területen végeztük el az őszi szántást és a többi talajmun- ikát, bár mi nem vagyunk éppen szomszédok. Egy Rá- ba-Steigerünk volt oda. Készek vagyunk arra, hogy ezentúl is könnyítsünk nekik. Más is eszünkbe jutott. Mi a bábolnai rendszernek vagyunk a tagja. Megkérdeztük a bábolnaiaktól, elvállalnák-e szerződésben a növénytermesztést Domoszlón. Azt válaszolták, igen. Sőt, egy év leteltével a rendszerbe is beveszik Domoszlót. A járási pártbizottsággal kell még egyeztetnünk, tárgyalnunk ebben az ügyben. Ez a lehetőség sok jóval kecsegtet. Hogy mennyire hasznosítható az ajánlat, azt az érdekeltnek kell eldönteniük. Fogadják szívesen Pethes István, a gyöngyösi járási pártbizottság első titkára : — Ahhoz, hogy Domoszlón egyenesbe jöjjenek, pénzre van szükség, nem is kevésre. De az a forrás is véges. A társszövetkezetek által nyújtott lehetőség ezért fontos és szükséges is. Ügy is fogalmazhatnék, hogy rá is vannak utalva: Ez a mostani összefogás más, mint amilyen az elmúlt év őszén volt. Hogy miért más? Mert nem csupán egy-egy munkafolyamat elvégzését akarják biztonságossá tenni, hanem az egész termelést. — Például? — Mondjuk: Nagyréde. A málna rekonstrukciójától kezdve az értékesítésig mindent megtesznek. A felvásárláskor még bizonyos anyagi kedvezményt is nyújtanak. Igaz, az áfésszel kötött korábbi szerződést felül kell vizsgálni ehhez, de remélhetőleg az áfész is megérti, hogy erre szükség van. Ha a rédeiek annyira készségesek, akkor a málnát is hadd vehessék meg saját feldolgozásra. Ennyi „előnyük” lehet. — Hogyan fogadják a do~ moszlóiak a környezetük magatartását? — Talán furcsa, de nem mindenki egyformán. Vannak, akik nem akarják elhinni, hogy minden feléjük nyújtott kézre csakugyan szükségük van. Néhányan abban is kételkednek, hogy a környékbeliek valóban az ő javukat akarják-e. A vélemények megoszlása emberileg ért hető. Egy dolog azonban kétségtelen: akik vállalkoztak rá, azok valóban segíteni akarnak. Tehát fogadják őket csakugyan szeretettel. A kényszer szülte Mint annyiszor máskor, most is szinte mindenkit megmozgat a másokon való segíteni akarás. Milyen kár, hogy ez a fajta összefogás a „szürke hétköznapokban” már aligha alakulna k.i, ahogy erre a hosszú időkre elnyúló különböző tárgyalások is bizonyságot adnak: majdnem „képtelenek” a termelőszövetkezetek az egyszerű társulásokra, akár gépek, akár növényvédő szerek, akár feldolgozó üzemek esetében. Pedig az élet ennek az útnak a helyességét igazolja. Elvileg egyetért ezzel mindenki. de ha már arra kerül a sor, hogy „én” és „te”, akkor. ..? Legtöbbször presztízsokok hiúsítanak meg minden jobb sorsra érdemes kezdeményezést. Domoszló kivételes példa, de — példa. Mi nem a pecsétes írásokat akartuk „kivárni” — ha egyáltalán lesznek ilyenek —, nem is a megosztás részleteire voltunk kíváncsiak, hanem magára a tényre: az összefogásra'. Ez minden elismerést megérdemel. De a kérdés marad: miért csak akkor lehet község- és közigazgatási határokon átnyúlva kezet fogni egymással, ha a „szükség” indítja el a mozdulatot? G. Molnár Ferenc
