Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat Bejrutban és a dél-libanoni menekülttáborokban romok, friss sírhalmok idézik a hatodik izrael—palesztin „háború” emlékét. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke nevezte így az izraeli hadsereg és a palesztin ellenállás tavaly júliusi erőpróbáját, amelynek során a Tel Aviv j hadvezetés a legkorszerűbb amerikai bombázókat vetette be a gerillák ellen. Bár az izraeli légitámadások több száz halálos áldozatot követeltek, mégis túlzás nélkül állítható, hogy a csatából nem az agresszor, hanem az elszántan védekező megtámadott került ki győztesen. Az azóta fennálló ingatag tűzszünet azonban korántsem jelenti azt, hogy Begin lemondott volna a palesztin ellenállás libanoni bázisainak felszámolásáról. Ahhoz ugyanis, hogy keresztülvihes- se az 1967 óta megszállt palesztin területek (Ciszjordá- nia, Gáza) annektálását, mindenképpen meg kellene törnie a PFSZ erejét. Nyílt titok, hogy Izrael az Egyesült Államok hallgatólagos támogatásával már az újabb közel-keleti háborúra készül. Ezt jelezték az embertelen támadások Libanonban, az ott élő palesztinok ellen, de ezt jelentette a Szíriához tartozó Golan-fennsík nyílt bekebelezése is. Ilyen körülmények között okkal vetődik fel a kérdés: mi a titka, hogy a palesztin mozgalom túlélte az egymást követő arab—izraeli háborúkat, a jordániai „fekete szeptember” vérveszteségét, a libanoni polgárháborút, a sorozatos dél-libanoni inváziókat? A válasz egyrészt a gerillaháború természetében keresendő, másrészt azokban a nyomorúságos menekülttáborokban, amelyek npmcsak a nemzetközi öntudatot oltják a palesztin gyerekekbe, hanem szüntelenül új és új harcosokat állítanak az elesettek helyére. A hetvenes évek elején a jordániai támaszpontok elvesztése után Libanonba helyeződött át a palesztin ellenállási mozgalom központja, itt építették ki állásaikat, kiképző táboraikat a különböző gerillaszervezetek. Harcukban félmilliónyi Libanonban élő palesztin menekültre támaszkodnak, de erejüket megsokszorozza, hogy testvéri szövetségre léptek a libanoni haladó erőkkel, valamint Szíriával, amely az 1975—76-os polgár- háború óta vesz részt a libanoni béke fenntartásában. A még hazánknál is valamivel kisebb Libanon területén levő palesztin menekülttáborok története azonban véres tragédiák sorozata. A száműzetés évtizedei alatt tábornak tűntek el, még máshol újak keletkeztek. A kelet-bejrúti ,Tel-Zataart és Dzsiel-Basát például a falanA száműzetésben születtek A rasidijei tábor — gista, milíciák tették a földdel egyenlővé, miután lakóikat tömegesen lemészárolták, a kisszámú túlélőt pedig elűzték. A többi, északi és déli táborok lakói ismétlődő izraeli légi, tüzérségi és haditengerészeti támadások rettegésében élnek. A Nabatije mellettit egymás után háromszor rombolta le az izraeli légierő és tüzérség — legutóbb 1978-ban. Azóta nem is építették újjá: a romok alól kiásott halottakat szeszélyesen szétszórt sírokba temették el. Ki tudja, hányán maradtak az összeros- kadt iskola, a leomlott házfalak alatt? E sorok írója személyesen is találkozott a tábor utolsó lakójával, akinek szüleit, feleségét, négy gyermekét izraeli bombák ölték meg. A támadások túlélői elmenekültek, ő azonban itt maradt, ide kötik az emA Beafort citadella védői (Fotó: KS) izraeli támadás után lékek, ezekhez a romokkal borított domboldalakhoz, ahol néhány sovány birkáját legelteti. „Az izraeli tüzérség időről-időre — talán megszokásból — még mindig ágyúzza'a régen rommá lőtt tábort” — meséli Abu Szelim. A legnagyobb dél-libanoni tábor Rasidije, Tyr kikötővárostól délre, a Földközitenger partján fekszik. Amint azt a tábor vezetői mondják: különösen sebezhető, mert nemcsak légierővel támadhatják, hanem a tengerről is. 1977 óta ötszáz légi- és tüzérségi támadás érte! Házak tucatjai semmisültek meg, s százakra tehető a halottak, sebesültek száma. A tábori rendelőben dolgozó svéd orvosok egyike, dr. Éva Bergholiz szomorú példát említ: a háború különösen mély nyomokat hagy a gyerekek szellemi, érzelmi világában. A legtöbb kisgyerek a „mama” szóval együtt tanulja meg a „bum-bum” szót. Repülőgép, hadihajó láttán a kisebbek gyakran sírógörcsöt kapnak. A gyermekrajzok visszatérő témája a légitámadás, a bombázás. A gyerekek igen fiatalon megismerkednek a gerillaharc fortélyaival, a fegyverforgatással. Nemcsak a Palesztinában született szülők, nagyszülők, hanem ők is visszavágynak őseik földjére. Nem törődnek bele hazájuk elvesztésébe, Libanont csupán ideiglenes hazájuknak tekintik. Izrael és a vele szövetséges libanoni jobboldal azonban még innen is tovább akarja kergetni őket. De hova menekülhetnek a menekültek? Böcz Sándor Art Buchwald: Mindenki csak önmagára számíthat... Ne higgyenek annak, amit Hollywoodról olvasnak. Az újságok és folyóiratok legutóbbi cikkeiből az derül ki, hogy a showüzlet majd- mindegyik képviselője a kábítószerek rabja. Ez nem igaz. Csupán a „maize”-t tanulják. Azok számára, akik járatlanok az önvédelem kér" déseiben, elmagyarázom: „maize”-nek hívják azt a gázt, amely kerek három órára megbénítja a támadót. Ha meghallgatják Los Angeles lakóit, kiderül, hogy Dél-Karolinában ma hovatovább veszélyesebb az élet, mint Salvadorban. Legutóbbi odautazásom alkalmával valahány asztal meletti beszélgetés a betörésbiztonsági szerkezetek, a magándetektív-irodák, és természetesen a „maize” használati utasítása körül forgott Los Angelesben tanfolyamok százain oktatják a „maize” segítségével történő önvédelem fó_ gásait Két és fél órát kell eltölteni ott, mielőtt jogot szereznének arra, hogy maguknál hordják a bénító gázzal töltött kis palackokat. Nem egészen értettem, miért élnek állandó rettegésben a Los Angeles-iek, amíg meg nem látogattam Allan Bemheimet, egy producer ismerősömet a „Metro— Goldwyn—Mayer” stúdióból. A titkárnője gyanakodva mustrált tetőtől talpig. — Be van jelentve? — Nem — válaszoltam, mire nyomban egy gázlöve- tet kaptam a képembe akis palackból. Másfél órát hemperegtem a padlón. Amikor Bernheim- nek sikerült magamhoz térítenie, bocsánatot kért: — Bocsáss meg — mondta. — A titkárnőm nemrég dolgozik itt. Egyébként először egy karatefogást kellett volna alkalmaznia... Elvitt egy étterembe. Megj elenésünkor a főpincér kettőt Rittyentett, mire két doberman-pincsi rohant ránk a konyhából, hogy a torkunknak ugorjon. — Hm... egy kicsit feszült itt a légkör — jegyeztem meg — Mindig készenlétben kell lennünk. A múlt héten beengedtünk egy vendéget, akinek nem volt foglalt asztala. Erre leütött két jól megtermett férfit a bárpultnál Ekkor odalépett az asztalunkhoz régi ismerősöm, Jack Lemmon és én felálltam, hogy megszorítsam a kezét, mire a háta mögül váratlanul előugrott két testőre, hátracsavarták a kezemet és a földre taszítottak. — Hagyjátok, fiúk, a barátom — vetette oda nekik Lemmon. — Mindenesetre jól dolgoztatok ... A lunch után elhatároztam, hogy járok egyet a Beverly Hills-i üzletekben. Beléptem egy divatos áruházba. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte az eladó. — Csak nézelődöm — válaszoltam. Előkapta a gázpalackot és már-már az arcomba spriccelt egy adagot. — Várjon — kiáltottam —, van nálam hitelkártya. Elvette a kártyát és azt morogta: — Jó, hogy fizetőképes, különben rosszul járt volna... Kiügettem az áruházból és visszatértem a hotelbe. A szálloda báltermében éppen volt egy tanfolyam, amelyen a „maize” használatát tanították. Nyomban beiratkoztam. Két és fél óra múlva megkaptam magánhasználatra kis gázpalackot. Felmentem a szobámba és türelmesen várakoztam. Ot órakor felhangzott az ajtón a me^iitt kopogtatás. — Ki az? — kérdeztem. — Én vagyok, kedves — válaszolta a feleségem. Rátettem a zárra a biztonsági láncot, résnyire nyitottam az ajtót, és ... egy- kettő-háromszor megnyomtam a palackocska billentyűjét. Mikor a feleségem végre felocsúdott és megkérdezte, hogy miért volt erre szükségem, azt válaszoltam: — Los Angelesben mindenki csak önmagára számíthat ... (Los Angeles Times) Wolfgang Ebert: é/d GYILKOSSÁGOK REKORDÉVE Maffiacsaták Palennóban Vannak emberek, akik ezekben a nyugtalan időkben is nyugodtan akarnak élni.. Ok azok, akik jobban szeretik rózsaszínben látni a világot. Nekik ajánljuk az alábbi téziseket, amelyek gyakorlatilag az élet valamennyi helyzetére alkalmazhatók. 1. Ö ezt egyáltalán nem mondta, a szavait kiszakították a szövegösszefüggésből. (A burzsoá sajtó így mentegette Haiget, az USA külügyminiszterét, aki kijelentette, hogy „vannak fontosabb dolgok is, mint a béke”. — A ford.) Valójában egészen másról beszélt. Vagy legalábbis másra gondolt. Egyszerűen lehetetlen, hogy ilyesmit mondott volna. 2. Rés? Hol, a költségvetésben? Szó sincs róla, mindössze egy kis lyuk. Likacska, amelyet régen bestoppoltak. 3. Ellenőrizetlen gyógyszerek általi mérgezések? Szóbeszéd, megalapozatlan mendemonda. Valakinek fültő- mirigy-gyulladása volt vagy mumsza, ha így jobban tetszik. 4. A gazdasági válsággal csak ijesztgetnek bennünket. Válság egyáltalában nem létezik. összeállította: Huppan Béla A gazdasági válság nem ért minket váratlanul, legfeljebb csak az építőiparban. És különben is másokkal összehasonlítva könnyen megúszták. 5. Nálunk mindenben teljes egyetértés uralkodik. 6. A nyugellátás garantált — ha nem is teljesen, de majdnem. Az adók emeléséről szó sincs — legfeljebb csak egy szűk körben, de az, amiről ott szó esik, nem tartozik a szélesebb közvéleményre. 7. Következetes politikánk igazolja önmagát. Viszályról szó sincs (A Közös Piacon és a NATO-ban. — A ford.) Nincs szükség hisztérikus megnyilvánulásokra. Mindössze barátok közti félreértésekről van szó, nem pedig válságról. 8. A CS-gáz (amelyet a nyugatnémet rendőrség a tüntetők ellen vet be. — A ford.) nem is olyan ártalmas, legfeljebb csak a szemre. 9. Teljesen ellenőrizzük a helyzetet. (Az alkotmányvédő hivatal ezzel a frázissal igazolja tétlenségét az újnácikkal szembenA ford.) 10. A fegyverzetkiegészítés (azaz az új amerikai rakéta- és nukleárisfegyver-telepítés Európában. — A ford.) megszilárdítja a békét. A béke megerősítésének e politikáját igyekszünk folytatni. De ennek ellenére semmi ok a pánikra. (Die Zeit — Hamburg) Zahemsaky László fordítása 1981. október 9-e „fekete péntekiként kerül be Palermo történetébe: fpl nap alatt hatan vesztették életüket a szicíliai kikötővárosban. Mind a hatot — a legidősebb 61, a legfiatalabb 27 éves — a város központjában szitává lőtték (kávéházban, üzletek előtt, autókban) — számos ember szeme láttára. Mégsem került egyetlen gyilkos sem rendőrkézre: a tanúk „nem láttak, nem hallottak semmit”. Ez a szokás évtizedek óta a „maffia fővárosában”, Pa- lermóban. A „hallgatni arany” közmondás itt így módosul: A hallgatás az élet! A fecsegő örülhet, ha súlyos testi sértéssel megússza a „tiszteletreméltó társaság” főnökeinek bosz- szúját. Tavaly október közepéig 80 maffiagyilkosságot tartottak számon Palermóban, további 20 személy eltűnt A Corriera della Sera megállapítja: „1981 valóban a gyilkos erőszak rekordéve volt”. A Rebubblica című lap azonban rámutat': míg a 60-as években az egyes „maffiacsaládok” a kereskedők, iparosok „védelmi költségein”, a csempészeten, tiltott szerencsejátékokon, prostitúción és az egyre szélesedő telekspekuláción osztozkodtak, addig ma a harc a kábítószerek jegyében folyik. A legnagyobb üzlet: a heroingyártás és -forgalmazás. A kábítószer-kereskedelem évi forgalma becslések szerint 20 milliárd dollárra rúg. E csillagászati összeg természetesen kihat a sziget gazdasági és politikai hatalmi viszonyaira. Giovanni Falcone palermói bíró nemrég állapította meg, hogy a maffiások „számos politikusnak garantálják a szavazatokat, állásokat sze- tetik”. A La Rebubblica szereznek a bankokban és ipar- vállalatokban és a kábítószerből származó jövedelmüket az építési üzletekbe fektetik”. A La Republica szerint a mostani bandaharcok a heroinpiacok újraelosztásáért, a tradicionális maffiacsaládok kikapcsolásáért folynak. Nemrégiben értekezletet rendeztek Messinában „Maffia és hatalom” témakörben. Az egyik fő kérdés az volt, honnan toborozza a maffia a szükséges „segéderőket”, a gyilkosokat, a bombamerénylőket, a zsarolókat stb.? „A maffia mindenekelőtt a munkanélküliekre, a reményüket vesztett fiatalokra épít” — állapította meg a konferencia. A maffia hatalmának megfékezésére —érthető okokból — csak kevesen vállalkoznak. Palermóban mindössze 10. egész Szicíliában összesen ^00 a kábítószerre specializált bűnüldözők száma. A rendőrség Szicíliai utcakép (MTI-fotó — Horvát Tamás felvétele — KS) egyetlen félsikerről számolhatott be az elmúlt évben: az erődszerűen kiképzett palermói Villa Graziéban sikerült rajtaütniük egy összejövetelen. A jelenlévő 15 „főnök” közül hetet letartóztattak, nyolc azonban — heves golyózáporban — elmenekült. Egész fegyverraktá- rakat és több százezer dollárt foglaltak le, de sem az elfogott ak, sem az elmenekültek személyazonosságát nem tudták megállapítani, sem azt, hogy mi volt a találkozó célja. A nyomozás feltételezi, hogy a konkur- rens maffiacsaládokkal való újabb véres leszámolás terveit beszélték meg. A közeljövő valószínűleg eldönti majd a feltételezés helyességét 0—i) Maffiás gyilkosság — a tanúk általában hallgatnak (Fotó —AP—MTI—KS)
