Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-30 / 25. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 30., szombat Bejrutban és a dél-libano­ni menekülttáborokban ro­mok, friss sírhalmok idézik a hatodik izrael—palesztin „háború” emlékét. Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke ne­vezte így az izraeli hadsereg és a palesztin ellenállás ta­valy júliusi erőpróbáját, amelynek során a Tel Aviv j hadvezetés a legkorszerűbb amerikai bombázókat vetette be a gerillák ellen. Bár az izraeli légitámadások több száz halálos áldozatot köve­teltek, mégis túlzás nélkül állítható, hogy a csatából nem az agresszor, hanem az elszántan védekező megtáma­dott került ki győztesen. Az azóta fennálló ingatag tűzszünet azonban koránt­sem jelenti azt, hogy Begin lemondott volna a palesztin ellenállás libanoni bázisainak felszámolásáról. Ahhoz ugyanis, hogy keresztülvihes- se az 1967 óta megszállt pa­lesztin területek (Ciszjordá- nia, Gáza) annektálását, min­denképpen meg kellene tör­nie a PFSZ erejét. Nyílt ti­tok, hogy Izrael az Egyesült Államok hallgatólagos támo­gatásával már az újabb kö­zel-keleti háborúra készül. Ezt jelezték az embertelen támadások Libanonban, az ott élő palesztinok ellen, de ezt jelentette a Szíriához tartozó Golan-fennsík nyílt bekebelezése is. Ilyen körülmények között okkal vetődik fel a kérdés: mi a titka, hogy a palesztin mozgalom túlélte az egymást követő arab—izraeli háború­kat, a jordániai „fekete szeptember” vérveszteségét, a libanoni polgárháborút, a sorozatos dél-libanoni invá­ziókat? A válasz egyrészt a gerillaháború természeté­ben keresendő, másrészt azokban a nyomorúságos me­nekülttáborokban, amelyek npmcsak a nemzetközi öntu­datot oltják a palesztin gye­rekekbe, hanem szüntelenül új és új harcosokat állítanak az elesettek helyére. A hetvenes évek elején a jordániai támaszpontok el­vesztése után Libanonba he­lyeződött át a palesztin el­lenállási mozgalom központ­ja, itt építették ki állásai­kat, kiképző táboraikat a kü­lönböző gerillaszervezetek. Harcukban félmilliónyi Li­banonban élő palesztin me­nekültre támaszkodnak, de erejüket megsokszorozza, hogy testvéri szövetségre léptek a libanoni haladó erőkkel, valamint Szíriával, amely az 1975—76-os polgár- háború óta vesz részt a li­banoni béke fenntartásában. A még hazánknál is vala­mivel kisebb Libanon terü­letén levő palesztin mene­külttáborok története azon­ban véres tragédiák soro­zata. A száműzetés évtizedei alatt tábornak tűntek el, még máshol újak keletkeztek. A kelet-bejrúti ,Tel-Zataart és Dzsiel-Basát például a falan­A száműzetésben születtek A rasidijei tábor — gista, milíciák tették a föld­del egyenlővé, miután lakói­kat tömegesen lemészárolták, a kisszámú túlélőt pedig el­űzték. A többi, északi és dé­li táborok lakói ismétlődő iz­raeli légi, tüzérségi és hadi­tengerészeti támadások ret­tegésében élnek. A Nabatije mellettit egymás után há­romszor rombolta le az iz­raeli légierő és tüzérség — legutóbb 1978-ban. Azóta nem is építették újjá: a ro­mok alól kiásott halottakat szeszélyesen szétszórt sírok­ba temették el. Ki tudja, há­nyán maradtak az összeros- kadt iskola, a leomlott ház­falak alatt? E sorok írója személyesen is találkozott a tábor utolsó lakójával, aki­nek szüleit, feleségét, négy gyermekét izraeli bombák ölték meg. A támadások túl­élői elmenekültek, ő azonban itt maradt, ide kötik az em­A Beafort citadella védői (Fotó: KS) izraeli támadás után lékek, ezekhez a romokkal borított domboldalakhoz, ahol néhány sovány birkáját legelteti. „Az izraeli tüzér­ség időről-időre — talán megszokásból — még min­dig ágyúzza'a régen rommá lőtt tábort” — meséli Abu Szelim. A legnagyobb dél-libanoni tábor Rasidije, Tyr kikötő­várostól délre, a Földközi­tenger partján fekszik. Amint azt a tábor vezetői mond­ják: különösen sebezhető, mert nemcsak légierővel tá­madhatják, hanem a tenger­ről is. 1977 óta ötszáz légi- és tüzérségi támadás érte! Házak tucatjai semmisültek meg, s százakra tehető a ha­lottak, sebesültek száma. A tábori rendelőben dolgozó svéd orvosok egyike, dr. Éva Bergholiz szomorú példát említ: a háború különösen mély nyomokat hagy a gye­rekek szellemi, érzelmi vi­lágában. A legtöbb kisgye­rek a „mama” szóval együtt tanulja meg a „bum-bum” szót. Repülőgép, hadihajó láttán a kisebbek gyakran sírógörcsöt kapnak. A gyer­mekrajzok visszatérő témája a légitámadás, a bombázás. A gyerekek igen fiatalon megismerkednek a gerilla­harc fortélyaival, a fegyver­forgatással. Nemcsak a Pa­lesztinában született szülők, nagyszülők, hanem ők is visszavágynak őseik földjé­re. Nem törődnek bele ha­zájuk elvesztésébe, Libanont csupán ideiglenes hazájuk­nak tekintik. Izrael és a ve­le szövetséges libanoni jobb­oldal azonban még innen is tovább akarja kergetni őket. De hova menekülhetnek a menekültek? Böcz Sándor Art Buchwald: Mindenki csak önmagára számíthat... Ne higgyenek annak, amit Hollywoodról olvasnak. Az újságok és folyóiratok leg­utóbbi cikkeiből az derül ki, hogy a showüzlet majd- mindegyik képviselője a ká­bítószerek rabja. Ez nem igaz. Csupán a „maize”-t ta­nulják. Azok számára, akik járatlanok az önvédelem kér" déseiben, elmagyarázom: „maize”-nek hívják azt a gázt, amely kerek három órára megbénítja a támadót. Ha meghallgatják Los An­geles lakóit, kiderül, hogy Dél-Karolinában ma hova­tovább veszélyesebb az élet, mint Salvadorban. Legutób­bi odautazásom alkalmával valahány asztal meletti be­szélgetés a betörésbiztonsági szerkezetek, a magándetek­tív-irodák, és természetesen a „maize” használati utasí­tása körül forgott Los An­gelesben tanfolyamok száza­in oktatják a „maize” segít­ségével történő önvédelem fó_ gásait Két és fél órát kell eltölteni ott, mielőtt jogot szereznének arra, hogy ma­guknál hordják a bénító gázzal töltött kis palackokat. Nem egészen értettem, mi­ért élnek állandó rettegés­ben a Los Angeles-iek, amíg meg nem látogattam Allan Bemheimet, egy producer ismerősömet a „Metro— Goldwyn—Mayer” stúdióból. A titkárnője gyanakodva mustrált tetőtől talpig. — Be van jelentve? — Nem — válaszoltam, mire nyomban egy gázlöve- tet kaptam a képembe akis palackból. Másfél órát hemperegtem a padlón. Amikor Bernheim- nek sikerült magamhoz térí­tenie, bocsánatot kért: — Bocsáss meg — mond­ta. — A titkárnőm nemrég dolgozik itt. Egyébként elő­ször egy karatefogást kellett volna alkalmaznia... Elvitt egy étterembe. Megj elenésünkor a főpincér kettőt Rittyentett, mire két doberman-pincsi rohant ránk a konyhából, hogy a tor­kunknak ugorjon. — Hm... egy kicsit fe­szült itt a légkör — jegyez­tem meg — Mindig készenlétben kell lennünk. A múlt héten beengedtünk egy vendéget, akinek nem volt foglalt asz­tala. Erre leütött két jól megtermett férfit a bárpult­nál Ekkor odalépett az aszta­lunkhoz régi ismerősöm, Jack Lemmon és én feláll­tam, hogy megszorítsam a kezét, mire a háta mögül váratlanul előugrott két testőre, hátracsavarták a ke­zemet és a földre taszítot­tak. — Hagyjátok, fiúk, a ba­rátom — vetette oda nekik Lemmon. — Mindenesetre jól dolgoztatok ... A lunch után elhatároz­tam, hogy járok egyet a Beverly Hills-i üzletekben. Beléptem egy divatos áru­házba. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte az eladó. — Csak nézelődöm — vá­laszoltam. Előkapta a gázpalackot és már-már az arcomba spric­celt egy adagot. — Várjon — kiáltottam —, van nálam hitelkártya. Elvette a kártyát és azt morogta: — Jó, hogy fizetőképes, különben rosszul járt volna... Kiügettem az áruházból és visszatértem a hotelbe. A szálloda báltermében éppen volt egy tanfolyam, amelyen a „maize” használatát taní­tották. Nyomban beiratkoz­tam. Két és fél óra múlva megkaptam magánhasználat­ra kis gázpalackot. Felmentem a szobámba és türelmesen várakoztam. Ot órakor felhangzott az ajtón a me^iitt kopogtatás. — Ki az? — kérdeztem. — Én vagyok, kedves — válaszolta a feleségem. Rátettem a zárra a biz­tonsági láncot, résnyire nyi­tottam az ajtót, és ... egy- kettő-háromszor megnyom­tam a palackocska billentyű­jét. Mikor a feleségem vég­re felocsúdott és megkérdez­te, hogy miért volt erre szükségem, azt válaszoltam: — Los Angelesben minden­ki csak önmagára számít­hat ... (Los Angeles Times) Wolfgang Ebert: é/d GYILKOSSÁGOK REKORDÉVE Maffiacsaták Palennóban Vannak emberek, akik ezekben a nyugtalan idők­ben is nyugodtan akarnak élni.. Ok azok, akik jobban szeretik rózsaszínben látni a világot. Nekik ajánljuk az alábbi téziseket, amelyek gyakorlatilag az élet vala­mennyi helyzetére alkalmaz­hatók. 1. Ö ezt egyáltalán nem mondta, a szavait kiszakítot­ták a szövegösszefüggésből. (A burzsoá sajtó így men­tegette Haiget, az USA kül­ügyminiszterét, aki kijelen­tette, hogy „vannak fonto­sabb dolgok is, mint a béke”. — A ford.) Valójában egé­szen másról beszélt. Vagy legalábbis másra gondolt. Egyszerűen lehetetlen, hogy ilyesmit mondott volna. 2. Rés? Hol, a költségve­tésben? Szó sincs róla, mind­össze egy kis lyuk. Likacska, amelyet régen bestoppoltak. 3. Ellenőrizetlen gyógysze­rek általi mérgezések? Szó­beszéd, megalapozatlan men­demonda. Valakinek fültő- mirigy-gyulladása volt vagy mumsza, ha így jobban tet­szik. 4. A gazdasági válsággal csak ijesztgetnek bennünket. Válság egyáltalában nem lé­tezik. összeállította: Huppan Béla A gazdasági válság nem ért minket váratlanul, leg­feljebb csak az építőiparban. És különben is másokkal összehasonlítva könnyen megúszták. 5. Nálunk mindenben tel­jes egyetértés uralkodik. 6. A nyugellátás garantált — ha nem is teljesen, de majdnem. Az adók emelésé­ről szó sincs — legfeljebb csak egy szűk körben, de az, amiről ott szó esik, nem tar­tozik a szélesebb közvéle­ményre. 7. Következetes politikánk igazolja önmagát. Viszályról szó sincs (A Közös Piacon és a NATO-ban. — A ford.) Nincs szükség hisztérikus megnyilvánulásokra. Mind­össze barátok közti félreér­tésekről van szó, nem pedig válságról. 8. A CS-gáz (amelyet a nyugatnémet rendőrség a tüntetők ellen vet be. — A ford.) nem is olyan ártal­mas, legfeljebb csak a szem­re. 9. Teljesen ellenőrizzük a helyzetet. (Az alkotmányvé­dő hivatal ezzel a frázissal igazolja tétlenségét az új­nácikkal szembenA ford.) 10. A fegyverzetkiegészítés (azaz az új amerikai rakéta- és nukleárisfegyver-telepítés Európában. — A ford.) meg­szilárdítja a békét. A béke megerősítésének e politiká­ját igyekszünk folytatni. De ennek ellenére semmi ok a pánikra. (Die Zeit — Hamburg) Zahemsaky László fordítása 1981. október 9-e „fekete péntekiként kerül be Paler­mo történetébe: fpl nap alatt hatan vesztették életüket a szicíliai kikötővárosban. Mind a hatot — a legidő­sebb 61, a legfiatalabb 27 éves — a város központjá­ban szitává lőtték (kávé­házban, üzletek előtt, au­tókban) — számos ember szeme láttára. Mégsem került egyetlen gyilkos sem rend­őrkézre: a tanúk „nem lát­tak, nem hallottak semmit”. Ez a szokás évtizedek óta a „maffia fővárosában”, Pa- lermóban. A „hallgatni arany” közmondás itt így módosul: A hallgatás az élet! A fecsegő örülhet, ha súlyos testi sértéssel meg­ússza a „tiszteletreméltó társaság” főnökeinek bosz- szúját. Tavaly október közepéig 80 maffiagyilkosságot tar­tottak számon Palermóban, további 20 személy eltűnt A Corriera della Sera megálla­pítja: „1981 valóban a gyil­kos erőszak rekordéve volt”. A Rebubblica című lap azon­ban rámutat': míg a 60-as években az egyes „maffia­családok” a kereskedők, ipa­rosok „védelmi költségein”, a csempészeten, tiltott sze­rencsejátékokon, prostitúci­ón és az egyre szélesedő te­lekspekuláción osztozkod­tak, addig ma a harc a ká­bítószerek jegyében folyik. A legnagyobb üzlet: a hero­ingyártás és -forgalmazás. A kábítószer-kereskedelem évi forgalma becslések szerint 20 milliárd dollárra rúg. E csil­lagászati összeg természete­sen kihat a sziget gazdasági és politikai hatalmi viszonyai­ra. Giovanni Falcone paler­mói bíró nemrég állapította meg, hogy a maffiások „szá­mos politikusnak garantálják a szavazatokat, állásokat sze- tetik”. A La Rebubblica sze­reznek a bankokban és ipar- vállalatokban és a kábító­szerből származó jövedelmü­ket az építési üzletekbe fek­tetik”. A La Republica sze­rint a mostani bandaharcok a heroinpiacok újraelosztá­sáért, a tradicionális maffia­családok kikapcsolásáért folynak. Nemrégiben értekezletet rendeztek Messinában „Maf­fia és hatalom” témakörben. Az egyik fő kérdés az volt, honnan toborozza a maffia a szükséges „segéderőket”, a gyilkosokat, a bombamerény­lőket, a zsarolókat stb.? „A maffia mindenekelőtt a munkanélküliekre, a remé­nyüket vesztett fiatalokra épít” — állapította meg a konferencia. A maffia hatal­mának megfékezésére —ért­hető okokból — csak keve­sen vállalkoznak. Palermó­ban mindössze 10. egész Szi­cíliában összesen ^00 a kábí­tószerre specializált bűnül­dözők száma. A rendőrség Szicíliai utcakép (MTI-fotó — Horvát Ta­más felvétele — KS) egyetlen félsikerről számol­hatott be az elmúlt évben: az erődszerűen kiképzett pa­lermói Villa Graziéban sike­rült rajtaütniük egy összejö­vetelen. A jelenlévő 15 „fő­nök” közül hetet letartóz­tattak, nyolc azonban — he­ves golyózáporban — elme­nekült. Egész fegyverraktá- rakat és több százezer dol­lárt foglaltak le, de sem az elfogott ak, sem az elmene­kültek személyazonosságát nem tudták megállapítani, sem azt, hogy mi volt a ta­lálkozó célja. A nyomozás feltételezi, hogy a konkur- rens maffiacsaládokkal való újabb véres leszámolás ter­veit beszélték meg. A közel­jövő valószínűleg eldönti majd a feltételezés helyes­ségét 0—i) Maffiás gyilkosság — a tanúk általában hallgatnak (Fotó —AP—MTI—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents