Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 29., péntek 3 Megdolgozunk a bérért? Közéleti magánbeszélgetéseink agyonkoptatott közhelye; „aki A(r)~t mond, mondjon B(ér)-t is!” Az efféle jópofáskodásra jó ideje már csak legyinteni szokás, legfeljebb csak egy jelentő- iségteljes sóhajjal jelezzük: „ugyan kérem! hol vagyunk mi már az árak és a bérek kívánatos összhangjától!” Ez az ár-bér párhuzam persze kiegészíthető (s ily módon esetleg közéleti magánbeszélgetéseink is élénkíthetek), például a' bér és teljesítmény párhuzammal. Sőt: az egész összefüggés- rendszer kiterjeszthető az árakra is, hiszen összességében mégiscsak a munkateljesítmények határozzák meg a különböző árakat. Ennek taglalására azonban magán- társaságokban ritkábban vállalkoznak, vagy éppen sohasem. Talán azért, mert ki- nek-kinek inkább vannak információi az árakról és a bérekről, s mert mindenki azt hiszi magáról, hogy a lehető legtöbb és legnagyobb teljesítményt nyújtja a munkahelyén. A kommentátor ezt nem is kétli, ám azért hadd adjon némi ténybeli adalékot kizárólag a bérek és teljesítmények összefüggéseinek értékeléséhez. Statisztikai közhely, hogy tavaly a lakosság jövedelme a tervezettnél nagyobb volt. A bérnövekedés évi átlaga is meghaladta a tervezett négy százalékot, jóllehet a gazdaság növekedési üteme a számítottnál is mérsékeltebb volt. Válasszunk ki egyetlen időszakot az esztendőből, mondjuk a munkateljesítmé. nyék szempontjából legkedvezőtlenebbnek tűnő első negyedévet, amikor még lényegében csak lendületbe hoztuk magunkat. Nos, a statisztikai adatok szerint 1979 első három hónapjában 35, 1980 azonos időszakában 35,9 tavaly pedig január és április között 37,5 milliárd forintot fizettek ki bruttó munkabérként a vállalatok és a szövetkezetek. A tavalyi első negyedévre jellemző bérnövekedési ütem nemcsak az egy évvel korábbi 2,3 százaléknál, de az egész 1981- es esztendőre tervezett 4 százaléknál is gyorsabb volt. Mindez persze nem volna különösebb baj, ám hadd idézzem újra az iménti félmondatot: „a gazdasági növekedés üteme a számítottnál is mérsékeltebb volt". Azonnal adódik a kérdés, hogy miből, és hogyan fedezték a vállalatok a tervezettnél nagyobb arányú bér- növekményt? Miből és hogyan fedezték, amikor bizonyítható, hogy az átlagbérek és az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedése közötti arány — az első negyedévben különösen — kedvezőtlenül alakult. Az átlagbér 1981 első negyedében, az előző év azonos időszakának százalékában, 106,4 százalék; az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelési érték pedig — ugyanilyen viszonyításban — 104,2 százalék volt. Továbbá: bizonyítható az is, hogy a munkabérek és a munkaterjesítmények között a kapcsolat változatlanul laza A népgazdasági terv az elmúlt évben a szocialista ipar egészére majdnem azonos ütemű (3—4 százalék körüli) bérnövekményt, illetve teljesítménynövekményt vett számításba. A bérek növekedése, már az első negyedévben is, 2,3 százalékkal volt magasabb, mint a termelés növekedése. Szakemberek esetleg vitatják az ilyesfajta összehasonlításokat, mondván, hogy például a termelés növekedése, mint mennyiségi mutató, nem hasonlítható ösz- sze a bérek növekedési ütemével. Való igaz: a kevesebb termelés is lehet nyereségesebb termelés, következésképpen magasabb béreket indokoló termelés. De mert a minőségi munka egyelőre nem általánosítható jellemzője a hazai vállalatoknak, fogadjuk el, hogy a termelési érték mégiscsak kifejezője a munkateljesítmények alakulásának. De kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez: honnan van az iménti számokkal jelzett bérnövekmény? Egyszerű a válasz: o bértartalékokból. E tartalékok többnyire — 3 milliárd 745 millió forint értékben — a bértömeg-gazdálkodás szabályai szerint gazdálkodó vállalatoknál képződtek. Nem any- nyira a megfontolt és racionális létszámgazdálkodás, még kevésbé a bérkeret- spórolgatás révén, hanem inkább az 1980. évi termelői árváltozások, s az ezekhez kapcsolódó bérfejlesztési mutatómódosítások, nem pedig a növekvő munkateljesítmények által meghatározott nagyobb gazdálkodási eredmények hatására. A tartalékokat gyorsan és ötletszerűen használták feL a gazdálkodó egységek? Gyorsan és ötletszerűen. Amíg 1979-ben inkább csak az év második felében szánták el magukat a bérfejlesztésekre — amikor nagyjából sejthették az év végi eredményeket —, tavaly, már az első három hónapban gyorsan kifizettek minden kifizethető pénzt. Ezek a tények. És semmi értelme vitába bonyolódni e tények által jelzett vállalati magatartás — vagyis a teljesítményfedezet nélküli bér- fejlesztés — megítéléséről. A bérszabályozás olyan, amilyen. S a kínálkozó lehetőségeket miért ne használnák ki a vállalatok? Különösen akkor, amikor a legmagasabb átlagbér — a szállításnál és a hírközlésben — 4181 forint, s a legalacsonyabb — a belkereskedelemben — 3408 forint. De azért ne feledjük: az árak és a bérek egybevetése mellett időnként nem ártana a bér. és munkateljesítmény-növekedést is ösz- szevetni. Vértes Csaba NAPIRENDEN: Szövetkezeti árak A gazdálkodás segítése és a fogyasztói érdekvédelem során a KISZÖV szakemberei tavaly is valamennyi ipari szövetkezetnél rendszeresen figyelemmel kísérték az „ármunkát” — emlékeztették csütörtökön délelőtt Egerben a testületet a megyei elnökség ülésén. — A szakértők a szövetség revizori irodájával közösen több vizsgálatot végeztek az év folyamán. Elemzéseik alkalmával kiderült, hogy a tagszövetkezetek kalkulációséi árfegyelme javult, de sajnos jó néhány hiányosság is tapasztalható. Még mindig nem kielégítő például a gépipar nyeresége, csökkenést mutat a nem rubel elszámolású export jövedelmezősége. A helytelen árképzés miatt az elmúlt esztendőben egy szövetkezetét figyelmeztetni, egy másikat pedig birsápolni kellett Dicséretek a Vásárlók könyvében Negyedszázad a boltban Ismerőseimtől hallottam még évekkel ezelőtt, hogy ebbe az üzletbe a város túlsó végéből is érdemes lejönni. S igazság lehet a dologban, mert a gyöngyösi „nyolcvanas” lakótelep — pontosabban: a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat — 70. számú üzletében ma is sok mindent talál a vásárló, akit az itteniek természetesen a szó legnemesebb értelmében Kedves Vevőnek tartanak. Az utcára kiírt „Háztartási cikkek” neonbetűi mögött korántsem csak néhány megszokott apróság, hanem valóban bőséges választék húzódik mindabból, amiből odahaza szükség lehet a költözésnél, a lakás használatánál, vagy éppenséggel kor. szerűsítésénél, csinosításánál. Aligha lehetne megszámolni, hogy hányféle termék között válogathat a -betérő, akár puszta kíváncsiságában is, amikor csak egyféle időtöltésnek szánja az ízlésesen berendezett, rendben tartott érdekes boltban való sétát. Elsősorban a „mesterét” — vezetőjét — dicséri a látvány, a még mindig fiatalnak mondható Jáger Józsefet, aki éppen az idén ünnepli szakmába lépésének negyedszázados jubileumát. Ha ugyan időt tud szakítani rá elfoglaltságában, családja, két gyermeke mellett. Mert — mint egyszerű szavakkal —, de minden panasz nélkül beszéli — ráérni sajnos, ritkán szokott. Ahhoz, hogy a „parancsnokságára” bízott egység jól működjön, ugyancsak kell talpalni. Korántsem elég, ha csak az egri nagykereskedelmi lerakatokat, raktárakat látogatja, rendszerint el kell bizony járnia Budapestre, Szolnokra, Balassagyarmatra, Karcagra, Salgótarjánba, de még például a Szeged melletti Tápéra is. Az-y tán, ha valahol éppen nem jár szerencsével, hát boltközi, vállalaton belüli kapcsolatait kell felhasználni a cél érdekében. Ezzel-azzal kisegíteni „saját” üzletét. Legutóbb történetesen tévéket szerzett, Petőfibányáról. S persze, többet kell tartózkodnia kinn a polcok előtt, mint hátul a kis irodában. Még ha az OTP-ügyintézés is rá vár. A vezető: beszerző, kiszolgáló, olykor pedig még amolyan „segédmunkás” is, aki a rakodásban, az áruk mozgatásában segít. A tíztagú személyzetben ugyanis rajta kívül mindössze két éve van két férfi is, nem hagyhatja, hogy a nők emelgessék a tévékészülékeket, az automata mosógépeket, a pvc-padló kötegeit. Az időközben bővített, most 170 négyzetméteren dolgozó árudában tavalyelőtt 17,6 millió forintot forgalmaztak, az elmúlt évben pedig a 18,7-es tervet négymillióval túlteljesítették — magyarázza, mintegy érzékeltetésül a mindennapi munkát. A legutóbbi ünnepek előtt tizenegy órás műszakjaik voltak, leszámítva a röpke ebédidőt. Odahaza maga is sorra átaludta a televízió adásait, de amíg az üzletben volt, nem láthatták rajta a fáradságot. Mert a fáradt, nyűgös kereskedő — vallja — a legrosszabb reklám. Ha pedig még ideges is, az különösen rossz. Hiánycikk — kesergi — persze sajnos náluk is előfordul, akárhogyan igyekszik. Ám azon van, hogy ez a legrövidebb ideig bosszantsa csak a vevőt. A Vásárlók könyve — akárki megnézheti — szinte csak emléksorokat, kedves elismeréseket, dicséreteket őriz, ha nem csupa ilyet. Mert az érdeklődő akárhol üti föl, nem talál benne panaszt! — Nem volt könnyű mindezt elérni — mondja Jáger József. — Hiába jöttem ide elég nagy gyakorlattal 1968- ban. Szoknom kellett szinte mindent. Vasboltban kezdtem ugyanis a szakmát, aztán a helyi KERAVILL-ban dolgoztam, majd az új kölcsönzőt kellett „bevezetnem”. Belvárosi szaküzletek, sajátos munkaterületek voltak ezek, merőben másak, mint a mostani. Ahol jelenleg vagyok, egy lakótelepi nagy áruda, ráadásul Gyöngyös legjelentősebb modern városrészének üzlete, a legváltozatosabb vevőkörei, kíván- Sággal. S mindehhez úgyszólván a legérzékenyebben kell igazodni. A kispénzű, de igényes nyugdíjasnak ugyanúgy nem szabad csalódást okozni, mint a nagy fizetésű vezetőnek. Ami bizony elég nehéz, s nem megy máról holnapra. Mindenesetre meg-! próbáltam rá vállalkozni, s erre iparkodom szoktatni ke* reskedő társaimat, így neve-« lem tanulóinkat is. Nagy báq natom, hogy nálunk is megJ lehetősen élénk a munkaerő- mozgás, valaki majd mindig távol van, vagy megy, s így nem könnyű állandó „csapa, tot” összehozni. Mit mondjak? A helyettesem a legrégebbi segítőm, de ő is még csak négy éúe dolgozik velem. Kétszeres kiváló dolgozó, megkapta már a Kiváló Munkáért kitüntetést is a minisztertől. — Talán közhelynek tartja, de megkérdezem: van-e titka sikereinek? — Ha csak az nem, hogy a* magam részéről tényleg hivatásnak tekintem, amit választottam 25 éve, amit azóta is csinálok nagy szeretettel. Egészen biztos, hogy jó iskolám volt a tokaji SZÖVOSZ-intézet, szerencsés módszernek tekintem azt, amivel velem foglalkoztak annak idején. Mert én két esztendeig csak boltban voltam, s csak azután küldtek a bentlakásos, tízhónapos borsodi tanulásra. Ügyes, jó kereskedő volt az oktatóm itt a városban, s értették a szakmát a tanáraim is. Mindig odafigyeltem arra, amit mondtak, megpróbáltam a legtöbbet elsajátítanom a látottakból, a hallottakból. S ha mások is úgy 7 találják, hogy sikerült: nagyon boldog vagyok. Gyóni Gyula Keményfólia buborékcsomagolásra Élelmiszereik, édesáruk és gyógyszerek csomagolására alkalmas új, keményfólda- gyártó gépsort helyeztek üzembe a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinátban. A gyárban felszerelt új gépsoron az ismert pvc-ből többféle színiben és vastagságban óránként mintegy hatszáz kilogramm fóliát készítenek, olyat, almi alkalmas az úgynevezett bubo rékcsomago lásna. A Borsodi Vegyi Kombinátban a műanyagfeldolgozási program megvalósítása során tavaly három hasonló nagyságú, különféle fóliákat gyártó sort helyeztek üzembe. Makettek Mezőtúrról Traktor az asztalon Valóságos játékgyár működik a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőtúri Főiskolájának tanüzemében, ahol a mezőgazdasági gépek és berendezések makettjeit készítik. Az 1:30-as méretarányban készülő mind talajművelő betakarító és szállító gépek azonban korántsem játékszerek, hanem a felsőoktatásban és a szakmai továbbképzésben jól hasznosítható szemléltetőeszközök. E makettek segítségével egy 4X4 méteres terepasztalon munkafolyamatok, termelési rendszerek jeleníthetők meg olyan áttekinthetően, ahogyan az a valóságban sohasem érzékelhető. Egy-egy makett fából, fémből és műanyagból harminc-harmincöt munkaóra alatt nyeri el élethű kicsinyített változatát* s a megrendelésektől függően hat- száz-hétszáz készül el belőlük évente. Szalagon a napraforgó Korszerű számítógépek segítik a munkát a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál Hevesen: a napraforgót gyorsan és fizikai munka nélkül töltik a vagonokba (Fotó: Kőhidi Imre) CB-klub alakult Egerben Már tízen „távbeszélnek”... (Tudósítónktól): Nagy varázsa van a személyes kapcsolatteremtésnek az éter hullámain keresztül is. Napjaink egyik kedvelt amatőr adó-vevőkészüléke az úgynevezett CB- rádió. Most már — ha még korlátozott számban is — megjelent az egri ÁFÉSZ Katona téri áruházában. Hogy milyen nagy az érdeklődés a készülék iránt, azt az is bizonyítja, hogy rövid idő alatt csaknem mindet elkapkodták. Az elmúlt évben már tíz lelkes egri CB-s kereste az összeköttetést, a kapcsolatot egymással. Decemberben vetődött fel a gondolat, hogy klubot kellene alakítani, mert egyre szaporodott az érdeklődők száma. Ezt az elképzelést a Megyei Művelődési Központban Hadobás János, az audió-vizuális stúdió vezetője támogatásával meg is valósították: hétfőn hivatalosan megalakult a helyi CB-klub. Mint ahogy Bárdos József, az új klub vezetője elmondta, rendkívül sok haszna van a CB- nek. — Még nem sokan ismerik ennek az amatőr rádiós kapcsolatteremtésnek a lehetőségét és jelentőségét. A CB-használat skálája szinte végtelen. Lehet szórakozásból „cébézni", de szükség esetén a segélykérés leggyorsabb eszköze is: erre a célra a 9-es csatornát vehetik igénybe. A 18-as csatornán a közművelődést szolgáló előadások sugárzását tervezzük. Van egy általános hívócsatorna — a 14-es —, a 19-esen pedig az új készülékek bemérését végezzük el. De lehet információs forrás is. Visszatérve a klubra: főként a közös gondok hoztak össze bennünket. Nagy figyelmet és tudást igényel az antennák pontos beállítása, felszerelése. Egy rosszul beállított antenna ugyanis lehetetlenné teszi, hogy távolabbi kapcsolatot teremtsünk. A klubban viszont közösen meg tudjuk oldani a műszaki problémákat. Mindig a hónap első hétfőjén, este fél 7-től találkozunk, ide bárki eljöhet, akit csak érdekel az amatőr rádiózásnak ez a módja. Ha valaki CB- készülékkel már rendelkezik, lehet állandó tag, ha nem, akkor az ügyünk pat- ronálója. — Milyen további terveik vannak? — Meghívtuk többek között Székely Lászlót, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola tanárát, aki speciális antennaszakértő. Február 1-én a telepíthető és a mobil-antennákról tart előadást. A továbbiakban szeretnénk megismerkedni a társklubokkal, s szeretnénk segíteni a CB-sek alkatrészellátási gondjain is. Ügyelőszolgálatot kívánunk beállítani egy mozgássérült társunk bevonásával, aki szervezné, segítené az eredményes kapcsolatteremtést. — Belehallgattam néhány beszélgetésbe, s ami ezekre jellemző volt, az a közvetlen, baráti hang. — A rádiózásban vannak írott és íratlan szabályok, amit igyekszünk betartani. Az éterben csak keresztnevünkön szólítjuk egymást és a hívószámot mondjuk el: az enyém például 8066. — Ha valaki megvásárol egy CB-rádiót, az még nem jelenti, hogy forgalmazhat is. Mi hát a teendője? — Mindenekelőtt erkölcsi bizonyítványt kell beszereznie, ezt elküldi Miskolcra a posta zavarvizsgáló üzeméhez. Szükséges még a vásár, lási igazolás, okmánybélyeg, s természetesen az engedély- kérelem. Reméljük, ennek ellenére sokakat érdekel majd az amatőr rádiózás e formája megyénkben is. Marosi Ágnes
