Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-27 / 22. szám
4.-||Xf NÉPÚJSÁG, 1982. január 27., szerda A megyei tanács vb napirendjén Hogyan szólnak hozzánk — hogyan szólunk mi? Hatezer beteg vár gyógyulásra — Egy vásárhelyi kisiparos és három nagyvállalat — Az elmúlt évi megtakarítás: 7 millió devizaforint Készül a magyar csípőprotézis Vásárhelyen Juhász Imre ■kisiparos — orvosok kezdeményezésére és szakmai irányítása mellett — megpróbálkozott a horribilis összegekért beszerezhető nyugati csípőprotézisek magyarországi előállításával. Minthogy ezekre az „implatátumokra” óriási igény mutatkozik Magyarországon, és az összes többi szocialista országokban is, bekapcsolódott ebbe a munkába három nagy gyár: a vásárhelyi METRIPOND Mérleggyár, a Csepeli Vas- és Fémművek, valamint az orosházi kerámiát is gyártó KAZÉP. Eriről az igazi csapatmunkáról — amelyben a tudomány és a gyakorlat szakemberei szívós küzdelmet vívtak, embertársaik gyógyítása érdekében — és az elért eredményekről dr. Badó Zoltán,' Csongrád megye traumatológiai szakfőorvosa, a Szentesi Városi Ta-' nócs kórházának balesetsebészeti osztályvezető főorvosa a következőket mondja: — Az élettelen anyagok élő szervezetbe való beültetésével több mint 10 éve foglalkozunk. Ezt a tudományos munkát két kollégámmal, dr. Tari Gábor plasztikai és dr. Hulin István idegsebésszel 'kezdtük el. Előbb a kopo- nyacsonthiányok, majd a sérült csípő- és térdizületek pótlásával kísérleteztünk. Sikerrel. Ezt a sikert még tovább növelte a Juhász Imrével való találkozás, aki előállította ezeket a protéziseket. Ráadásul forintért, a külföldi gyártmánynál sokkal olcsóbban, de azonos színvonalon, jó minőségben. Tehát eljutottunk oda, hogy ma mór, mi, magyarok, is elő tudunk állítani olyan kobalt alapanyagú ötvözetet, amelyet világszerte használnak, és amely — mai ismereteink szerint — legalkalmasabb egy életre szóló beültetésre. Ahogy kezdődött 1980 szeptemberében kapták meg az Egészségügyi Minisztérium Implantátum Bizottságától az engedélyt a kísérletezéshez. Ezután - szigorú tesztvizsgálatok következtek. Az előállított eszközök paramétereinek — stati. kus és dinamikus mechanikai, metallurgiai, korróziós, mikroszkópos röntgen és biológiai — meg kellett felelniük a nemzetközi szabványoknak. Ettől függött vállalkozásuk további sorsa. Az 1981-es októberi bemutatkozás sikerrel járt: az Implantátum Bizottság igent mondott. A csípőprotézist minden szempontból kifogástalannak találta. Jelenleg — csak Magyar- országon — 6 ezer beteg ember vár erre. Emlékszem Juhász Imre géplakatos kisiparos két évvel ezelőtti mondataira: „Mindig is élt bennem a vágy hogy képességeim szerint a lehető legjobbat nyújtsam, s valami igen hasznosat cselekedjem. Szerencsém volt, hogy sikerült rátalálnom erre a lehetőségre, és ilyen nagyszelű emberekhez munkatársul szegődnöm. Minél inkább látom munkánk eredményét, annál erősebben él bennem a továbblépés igénye.” — Az elmúlt időszak és a jelen valóban azt mutatja: őszintén és nagyon komolyan beszélt, amikor legutóbb találkoztunk. Most egy újabb csodálatos segítőeszköznek, a csípőprotézisnek az egyik szülőatyja. Még mindig megszállottként? — Természetesen — válaszolja szokott szerénységével. — Ezt csak így lehet. Máskülönben az ember néha megfutamodna a sok nehézség, a bosszúságok, de főként az emberek rosszindulatú megjegyzései elől. Eszükbe sem jut, hogy munkaszeretet és elhivatottság is van a világon. — Az Implantátum Bizottság, valamint a szakmai kollégiumok döntése, miszerint az önök által gyártott csípőprotézisek minden szempontból kifogástalanok, bizonyára nagy szakmai elismerést jelentenek. De emellett más méltányolásban is részesült. .. — Mindig meghatóak a köszönő és hálálkodó levelek, a néhány soros. írások, amelyeket a térdizületi pro- tézises emberektől, kapok és az újabb megrendelések is bizonyítják, hogy a gyógyászatban sikeresen alkalmazzák eddigi találmányomat. Nagyon remélem, hogy a hamarosan gyártásra kerülő csípőprotézisekkel is sok betegen segíthetek. 1981 februárjában Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kaptam. Ez is egy újabb lendületet adott... A kisiparos és a nagyvállalatok között 10 évre szóló szerződés jött létre. — Ésszerű és gazdaságilag alaposan megfontolt közös munkáról van szó — tájékoztat dr. Mészáros Lajos, a METRIPOND Mérleggyár műszaki igazgatója. — Az ügyintézés kicsit hosszadalmas volt ugyan, de eredményes. Klinikai próbák után: szériagyártás — Üj meUékprofilja lesz tehát a gyárnak. Milyen szervezési feladatokat vont ez maga után? — Létrejött vállalatunknál egy kisebb létszámú önálló csoport, amelynek vezetője vagyok — mondja Blas- kovics Ferenc főmérnök. — Tulajdonképpen ez egy fejlesztési csoport, amely ezután kizárólag orvosi jellegű finommechanikai munkával foglalkozik. Emellett fokozatosan alakulnak ki a gyártásvezetés szervezési, személyi és tárgyi feltételiéi. Többek között folyamatban van a körülbelül 30 millió forintos beruházást segítő hitelellőkészítés, is. — Tekintettel arra, hogy nagy reményeket fűzünk a vállalat új mellékprofiljához, és ezért számolunk az im- pantátumok jövőbeni gyártásával is, szükségesnek tartjuk a megalapozott és viszonylag nagy költségű be• ruházást — mondta befejezésül dir. Mészáros Lajos. A nagy horderejű munka tehát megkezdődhet. Január végére várják az Állatorvos- tudományi Egyetemről a biológiai vizsgálatok eredményeit. Addigra viszont Juhász Imrének el kell készítenie 150 darab csípőprotézist a klinikai próbákhoz. Ezek újabb véleményezésre az ORKI elé, majd pedig — első alkalommal — emberi kipróbálásra kerülnék. A „kritikus” fél év elteltével pedig megkezdődhet a szériagyártás, amely várhatóan már 1983-ban a magyar népgazdaságnak tekintélyes devizamegtakarítást eredményez. Emellett folyamatosan csökkenti az importot, és lehetőséget nyújt az exportáláshoz is. Joó Erzsébet Nem mindegy az, ha bemegyünk a tanácshoz, hogy miként, milyen hangnemben szól hozzánk az ügyintéző. Az elutasító, rideg hangnem mindannyiunk számára'sértő, ugyanakkor az elutasítás is jobban elviselhető, ha udvariasan, figyelmesen magyarázzák meg számunkra, hogy kérésünk miért nem teljesíthető. De még kevésbé mindegy az állampolgár számára — túl a hangvételen —, hogy ügyét a jogszabályoknak, az utasításoknak megfelelően intézik, vagy pedig jogsértést követnek el vele szemben. Ezért, s nem utolsó sorban azért mert megyénk legnagyobb járása az egri, tűzte napirendi ponra a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén azt a témát, hogy az egri járási hivatalnál valamint az egri járás községeinek tanácsainál mennyire érvényesül a törvényesség, s műként alakul annak színvonala. A kép, amit a végrehajtó bizottság az előterjesztésiből kapott, s amit maga is kiegészített — biztató. 1977 Országszerte csaknem 140 ezer diák készül ezekben a hetekben-hónapokban a jövőjét érintő fontos döntésre: ennyien végzik el ugyanis ebben a tanévben az általános iskola nyolcadik osztályát. A jelentkezési lapokat az általános iskolák március 10-ig küldik el a középiskolák, a szakmunkásképző intézetek, az egészségügyi szakiskolák, valamint a gép. és gyorsíró iskolák igazgatóinak. Minden diák csak egy továbbtanulási lapot tölthet ki, de e nyomtatványon két középfokú oktatási intézménybe kérheti felvételét. Célszerű különböző típusú iskolákat — például gimnáziumot és szakközép- iskolát, vagy szakmunkás- képző intézetet — megjelölni, ez növelheti a felvételi esélyeket. Ettől eltér azoknak a jelentkezési rendje, akik a művészeti szakközépiskolákban, a speciális természettudományos, illet_ ve matematikai gimnáziumi osztályokban kívánnak továbbtanulni, róluk két jelentkezési lap készül, s mivel ezekben az osztályokban jóval korábban döntenek a óta — akikor tárgyalta utoljára a vb e témát — a járási hivatal, de á községi tanácsok is arra törekedtek és törekszenek, hogy mind a lakossági ügyintézésben, mind a tanácsi munka más vonalán kellően érvényesüljön a törvényesség. S hogy egy számot is idézzünk, a járási hivatal az emlitett időszakban több mint két és fél ezer ellenőrzést, cél- és utó- vizsgálatot tartott ennek érdekében. A jogszabályok, utasítások betartásának, valamint az ellenőrzésieknek is köszönhető, hogy kirívó jogsértés nem történt a járás tanácsainál De hozzájárult ehhez az is, hogy a tanácsi dolgozók is egyre felkészültebben, egyre magasabb szinten és kö rültekintöen végzik munkájukat. Mind az írásos anyag, mind a végrehajtó bizottság tagjai megállapították, hogy az elmúlt években tovább növekedett a helyi tanácsi testületek meghatározó szerepe, szilárdult működésük törvényessége. A tanácsok a szervezeti- és működési-szafelvételről, mint másutt, elutasításuk esetén is egyenlő feltételekkel pályázhatnak a többi intézménybe. A jelentkezési lapok kitöltését a fiatalok, szüleik és a pedagógusok közös beszélgetéseinek kell megelőznie. A továbbtanulási nyom. tatványon különböző szociális juttatások — például diákotthoni ellátás, tanulószoba, menza — is kérhetők, az ilyen igényekhez csatolni kell a szülők jövedelem- igazolását. Azokban a gimnáziumokban, ahol nagyarányú a túljelentkezés, felvételi beszélgetéseket folytatnak a fiatalokkal, a szakközépiskolák jelentős részében pedig úgynevezett rátermettsé- gi vizsgát kell tenniük a jelentkezőknek, felvételük, ről az általános iskolából hozott osztályzatok és a vizsga írásbeli, valamint gyakorlati, illetve szóbeli részén elért pontszámok alapján dönt az intézmény igazgatója. Ugyancsak felvételi vizsgát tesznek a speciális osztályokba jelentkezők. A felvételek további menetrendje: a gimnáziumba bályzatban foglaltak szerint végzik munkájukat. Az eredmények mellett természetesen a gondokról is szó esett. Nem minden tanácsnál alkalmazzák még bátran az új, korszerű módszereket. Esetenként bátortalanok a községi tanácstagok, de nem mindig megfelelő az informáltságuk sem. S nem alakult ki még mindenhol folyamatos és alkotó „párbeszéd” a tanácsi tisztségviselők, dolgozók és a lakosság között. Mindez pedig hozzájárulhatna ahhoz, hogy még gyorsabb, még hatékonyabb, még bürotoráda- mentesebb legyen az ügyintézés, a tanácsi munka. Remélhető, hogy a gondok felszámolásával még inkább javul a tanácsok és a lakosság kapcsolata, s nem csupán arról adhat néhány év múlva számot az egri járás, hogy tovább erősödött a törvényesség, hanem arról is, hogy a munka minden területén további eredmények születtek. v (kaposi) jelentkezőket április 10-ig, a szakközépiskolákba készü. löket pedig április 20-ig értesítik a döntésről, s akiket az első helyen megjelölt intézmény elutasít, a második megjelölt iskolától április végéig kapnak választ. A szakmunkásképző intézetek, hez érkezett kérelmek elbírálásának határideje május 15-e. A végzős nyolcadikosok felét a szakmunkásképző intézetek várják, több mint egynegyedük a szakközépiskolákban folytathatja tanulmányait, a többiek pedig a gimnáziumi képzésben vehetnek részt. Az előzetes beszélgetések tapasztalatai szerint továbbra is igen népszerűek a szakközépiskolák. Bizonyos szakmák iránt nagy az érdeklődés, így például a közle- 'kedésgépészettel, a híradás- technikával, az elektronikával kapcsolatos szakok, valamint a közgazdasági és az egészségügyi intézmények számítanak nagyarányú túljelentkezésre, a textilipari, vegyipari és élelmiszeripari szakembereket képző középiskolába viszont a kívánatosnál kevesebb diák készül. (MTI) Száznegyvenszer diák döntés előtt Színháztörténet dióhéjban Színház reggeltől estig Athénban van egy keskeny, sok lépcsővel és emelkedővel tarkított kis utca. Szinte sikátor, s a házak földszintjén mindenütt bolt. Az ember nem győzi kerülgetni a zöldség- és dinnyehalmokat s a színes napernyőkkel védett széke, ket-asztalokat a kávézók előtt. Egyszer csak kanyarodik egyet ez a kis utca, s messze, két sárga napernyő fölött, a cégtáblák, neonreklámok, vörös cseréptetők fölött előbukkan, mint egy látomás, a márványfehér Akropolisz. Lélegzetelállító pillanat, hiszen e ciprusokkal övezett fehér márványcsoda tövében született, s terebélyesedett ki mindaz, amit ma európai kultúrának nevezünk. Itt működött Theszpisz, az első dráma- költő, akiről tudunk, s itt rendezték az első drámai versenyt az időszámításunk előtti 534-ik évben. Drámai verseny? — A mai fül számára kissé szokatlanul hangzik, de gondoljunk csak a modern színházi és film- fesztiválokra, s az évről évre megrendezésre kerülő amatőr kulturális szemlékre. — Semmi sem új a nap alatt. Athént akkoriban választott testület, a kilenc ar_ khón irányította. (Tanácstagok, mondanánk ma.) Az első arkhónnak volt a feladata a hivatalosan támogatott vallási ünnep, az áprilisi nagy Dionüszia megrendezése. Ezen az ünnepen került sor a drámai versenyre is. A versenyhez szükséges kórus't a város állította ki, s napidíjat fizetett a kórustagoknak. A színészeket a benevezett drámaköltők szerződtették. Sok jó színész volt- Athénban, s a nép becenevükön ismerte őket, mint mi a válogatott focistákat. Nem volt mindegy, hogy ki melyik drámaköltőhöz „igazol át” egy-egy verseny időszakára, s ez izgalmas találgatásokra, sőt fogadásokra adott okot, már hetekkel a nagy Dionüszia előtt. (Bunda természetesen ott is volt, s számtalan „átigazolási megvesztegetés”, s az arkhónoknak sem volt mindig tiszta a kezük, ahogy ezt Arisztophanésztől, a kor egyetlen fennmaradt komédiaköltőjétől tudjuk.) A színház leginkább egy mai stadionra hasonlított. Az emelkedő nézőtér a színpadot majdnem teljesen körbevette. A verseny több napig tartott, az előadások pedig reggeltől estig. Versenyszerűen peregtek egymás után a darabok, s a jegyek árában a napi étkezés is benne foglaltatott. Hatalmas közönség gyűlt össze az eseményre Athénból, de a több napi járóföldről is jöttek az emberek. A szegényeket a város „befizette” a színházba, volt, akinek napidíjat is adott, mert nem volt olcsó a jegy, s az ideutazás is pénzbe került. A városnak mindenesetre megérte, mert a színház, az agóra (népgyűlés) mellett, a demokrácia egyik fontos fóruma volt; a drámaköltők a kórus szövegébe illesztve elmondták véleményüket az állam vezetéséről, s a tengernyi nézőtér zajosan tiltakozott, vagy élénken egyetértett. Az athéni Dionüszosz színház (máig is majdnem ép) harmincezer embert is képes volt befogadni, s egy- egy alkalommal rendszerint megtelt. Mi lehetett az oka ennek a páratlan színházi érdeklődésnek? Az athéni nép fejlett demokratikus érzékéről már szóltunk. Kétségtelenül közrejátszott a vallási jelleg is, hiszen a drámai verseny a hivatalos államvallás ünnepségének keretében zajlott. Mégis fontosabb talán a versenyszerűség. A drámaköltők azonos feltételekkel indultak. Csak mindenki által ismert témát dolgozhattak fel. (Ezért van, hogy Homérosz eposzaiból s a görög mitológiából veszi minden klasszikus tragédia a hősét.) Ugyanazt a kórust kellett használniuk, s ami a legfontosabb, mindegyiküknek csak három színésze lehetett. Ezek 'aztán hat-hét szerepet is kénytelenek voltak eljátszani, s az volt az izgalmas, ahogy ezt megoldották. Nyaktörő dramaturgiai feladat volt a költő számára úgy megírni Az athéni Dionüszosz színház rekontsrukciója o darabot, hogy háromnál több szereplő soha ne legyen egyszerre a színen. Könnyített némileg a dolgán az, hogy a színészek álarcban játszottak, ezért aztán, aki kiment mint Kreon, a zsarnok, perceken belül visszajöhet mint Kal- hász, a jós. Persze nem volt ez így sem egyszerű, s a jó athéniak úgy szurkoltak „kedvenc csapatuknak”, mint mi egy-egy világbajnoki selejtezőn. Sajnos nem sok maradt fenn ezekből a • rendkívül feszesen szerkesztett klaszszikus tragédiákból. Három költő összesen harminckét darabja, s néhány töredék. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész műveit ma is játsszák a világ minden színpadán, s kétezerötszáz év távolából is meghökkentően modernnek tűnnek. Átdolgozások, újraértelmezé_ sek százai születnek nyomukban, s valamilyen formában minden azóta írott darabban fölsejlenek emberi gesztusaik, örök érvényű gondolataik. Mester Attila
