Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-27 / 22. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 27., szerda !• Rohanó korunk FIATALOK ÖRÁJA. Messzire futnak majd ezek a képen látható csövek, amelyeken mun. kavezetőik irányításával fiatal szovjet szakmunkások is dolgoznak. Készül tehát a szibé. riai földgázmezőt a Nyugattal összekötő vezeték azon túl, hogy az ifjú dolgozókat is pró. bára teszi, összekötő kapocs a két világrend között Párbeszéd az ifjúsággal Jobb sorsra érdemes pszichológusok százszor is megállapították, hogy rohanó korunk nem kedvez túlságosan az emberi kapcsolatoknak. Mindennapos, látszólag teljesen érdektelen hírt olvastam az újságban. Egy házaspár — egyikőjük édesanyjával, másikuk anyósával — Olaszországban töltötte valutakeretét. Már hazafelé indultak az Appennin-hegy- ségből, amikor a kocsiban ideges lett a hangulat. Talán azon vitatkoztak, hogy hazajöjjenek-e, vagy pedig, abban nem tudtak megegyezni, hogy hová rejtsék az útikönyv által is említett városokban vásárolt aranyláncot? Az események ettől kezdve drámai gyorsasággal követték egymást. Az idős asszony — édesanya és anyós egyszemélyben — rosszul lett. Mit tesz ilyenkor egy szerető fiatal pár? Sietni kellett, hiszen Olaszországba csak háromévenként lehet kijutni, meg azután az útikönyvben is sok látnivaló szerepelt még. Nyugtatták, csendesítgették az idős asszonyt, (anyós, édesanya). Törekvésük sikerrel járt, a hölgy egy idő után elcsendesedett, s mire a legközelebbi motelhez értek, meghalt. Mi ilyenkor a teendő? Leterítették a hátsó ülésre, s letakarták egy pléddel. A fiatalok pedig kivettek egy szobát a motelban, s mivel a Nyugaton járó ember ott spórol, ahol tud, az idős asszonyt éjszakára is lent hagyták a kocsiban. Másnap olasz reggelre ébredtek, dolce vitával és néhány lírával a zsebükben. Reggeli alatt kigondolták, hogy mit kell még aznap megnézniük, majd elindultak az autóhoz. Odaérve azonban meglepetten tapasztalták, hogy ellopták a kocsit. Szerencsére a pénzük nem maradt benne, így hát gyorsan döntöttek: vonattal jönnek haza. Már az állomáson voltak, amikor valami feltűnt nekik: mintha túl sok csomagjuk lenne. Pedig az aranyláncon kívül jóformán semmit nem vettek. Dehát akkor ez hogy lehet? Megvan! Hiányzik az anyuka, mondta a feleség, ő vitte a nagy bőröndöt. Tényleg, mondta a férje, idefelé még hárman voltunk, úgy látszik nemcsak a kocsit lopták el, de benne volt az anyuka is! Egy pillanatra könnybelá- badt a szemük — ez nem került pénzbe — de tépelö- désre nem volt idő. Már el , indult a vonat, amikor — vállalva a veszélyt — felugrottak rá. Eddig a történet. Rég elfelejtettem volna az egészet, ám egyik reggel megszólalt a telefonom. — Jó napot kívánok — mondta egy hang. Tompa volt, rezzenéstelen, mint aki messziről jön. — Mi tetszik? — kérdeztem. — Te vagy az, Laci? Megérkeztem. — Idős hölgy hangja lehetett, magyar akcentussal. — Nem én vagyok Laci — mondtam. — Nem baj — mondta a hölgy. — Tudja, Laci a fiam. Vele voltunk olaszban, meg a menyemmel. Volt egy kis vitánk útközben... — ... És akkor egy kicsit meg tetszett halni — vágtam közbe ingerülten. — Csak elálmosodtam. Miután kialudtam magam, felültem, s láttam, hogy egyedül vagyok az autóban. Szerencsére volt nálam egy slusszkulcs, beindítottam a motort. Gondoltam a fiamék már hazamentek Magyarországra, nem akartak engem zavarni. — De hol tetszett járni hónapokig? — Körülnéztem egy kicsit a világban, még Amerikába is elmentem. Képzelje, egyszer kellett csak a gyertyákat kicserélnem! — Akkor igazán szerencsésnek tetszik lenni — mondtam, mert próbáltam húzni az időt, hátha közben megértem, miről van szó. — S honnan volt a néninek pénze, hogy hónapokig utazgasson? Válasz helyett csak egy kattanás hallatszott, letették a kagylót. Kezdtem megérteni, miért foglalkoznak any- nyit a pszichológusok rohanó világunkkal. Már csak egy dolog nem volt világos. A fiatalok azóta bizonyára szereztek maguknak másik autót az ellopott helyett. Va_ jón mihez kezdenek most két kocsival? Föld. S. Péter Az NSZK-n a fiatalok tüntetéseinek hulláma sSpfirt végig. A munkanélküliség és a diszkrimináció felszámolására irányuló követeléseikre a hatóságok a repressziók fokozásával válaszolnak. Bajorországban, ahol a reakciós erők terrorista módszerekkel igyekeznek elfojtani az ifjúsági mozgalmakat, egészen a tömeges letartóztatásokig fajultak a dolgok. Hát kérem, ma nálunk, a szövetségi köztársaságban senki sem szomjúhozzaa lázadó ifjúsággal folytatott párbeszédet olyan szenvedélyesen, mint az ellenzék. Hogy Bajorországban, ahol a OSU (Keresztényszocialista Unió. — A ford.) kormányoz, miként készülnek erre a párbeszédre, azt meg lehet ítélni az alábbi beszélgetés alapján, amelyet véletlenül lestünk el a bajor beliigymi- niszrtériumban. Döfi úr, a minisztérium munkatársa csak az imént fejezte be a rendőrök kiképzését, és most azt ellenőrzi, hogyan tanulták meg a leckét. Döfi: Grubman úr, képzelje el, hogy járőrszolgálatot teljesít Az egyik házból váratlanul kilép néhány ember. Mit fog tenni? Rendőr: Először meg kell győződnöm róla, hogy ezek a gyanús „ifjúság”-kategóriába tartozó emberek-é. Döfi: Tegyük feli, hogy két fiatalember van maga előtt. Rendőr: Ellenőrzőm, hogy nálam vannak-e az előre kiállított letartóztatási parancsok, aztán odalépek a fiúkhoz és párbeszédet kezdek velük. Döfi: Hogyan? Rendőr: Azt mondom nekik: „Fel a kezekkel! Fegyvert eldobni!” Döfi: Aztán mit fog csinálni ? Rendőr: Megpróbálom kideríteni, hogy ki a főkolompos. Döfi: Egy pillanat, még korai lenne. Mit kell előbb tisztázná? Rendőr: Elkövettek-e már bűncselekményt a társadalmi rend ellen, vagy még csak készülnek rá. Döfi: És ezt milyen alapon állapítja meg? Rendőr: A gyanúsítottak életkora alapján, Napnál világosabb: amikor fiatalokkal van. dolgunk, bízvást konstatálhatjuk, hogy bűnöző hajlamú alakokkal állunk szerbben, mivelhogy ezek mindenféle felvonulásokon részt vesznek. Döfi: Maga jól elsajátította, amire tanítottuk. Amikor szemtől szembe áll ezekkel a törvénysértőkkel, mit idéz legelőször az eszébe? Rendőr: Miniszterelnökünk (Franz-Josef Strauss. — A ford.) szavait, melyek szerint ezek mind potenciális terroristák. Döfi: Kitűnő! További ténykedése? Rendőr: Először megpróbálok szépszerével beszélni velük — bevetem aa könnyfakasztó gázt és a vegyi- anyagokat. Döfi: Tételezzük fel, hogy mindez nem elegendő a beszélgetőpartnerek megfélemlítésére. Rendőr: Akkor folytatni kell a beszélgetést, de egy kicsit odábblépve. Döfi: Miért „egy kicsit odábblépve”? Rendőr: Mert .a gumigolyókkal leadott figyelmeztető lövéseim halálosak lehetnek. WOLFGANG EBERT (A hamburgi Die Zeitből ford.: Zahemszky László) KISZvezetők felkészítője Egerben Nem töltötték haszontalanul idejüket az elmúlt hét szombatján, háromnegyed napon át a megyeszékhely KlSZ-bizottságamak és alapszervezeteinek titkárai. Az oktatási igazgatóságon 163 ifjúságmozgalmi vezető vett részt a hagyományos év ele" ji felkészítőn. Először Sós Tamás, a KISZ Eger Városi Bizottságának titkára ismertette az idei mozgalmi esztendő legfontosabb feladatait, amelyek a a KISZ X. kongresszusán született határozat végrehajtását segítik. Ezek sorában szerepel az ifjúsági szövetség befolyásának növelése a fizikai dolgozó fiatalok körében; a korábbiaknál jobb, több törődés a tizenévesekkel; az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység javítása; segítés a műszaki-technikai fejlesztés meggyorsításában; a helyi szervek nagyobb önállóságával a munkamódszer és stílus továbbfejlesztése; a fiatalok szórakozásának, művelődésének az eddigieknél sokkal jobb megszervezése. A mindennapi munkához is hasznos útmutatást adó előadás után kétórás fórumot tartottak. Az előzetesen írásban, illetve a helyszínen szóban feltett kérdésekre Schmidt Rezső, az MSZMP Eger Városi Bizottságának első titkára, dr. Varjú Vilmos a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára és dr. Nagy Sándor, a városi pártbizottság osztályvezetője válaszol. A felkészítő befejező eseményeként csoportos konzultációkra került' sor, amelyeken a titkárok kicserélhették tapasztalataikat múlt évi munkájukról, s egyeztethették idei terveiket, elképzeléseiket. Ami már csak azért is nélkülözhetetlen, mert az ifjúsági szövetség tagjai ebben az esztendőben a mozgalom, pontosabban a KISZ negyedszázados fennállásának méltó megünneplésére is készülnek. Láncszemmé válni a béke megteremtésében Norvég fiatalok - önmagukról Ritkán látott vendégei voltak az elmúlt héten megyénknek. Külpolitikai hírekben se gyakran hallatnak magukról, de ennél is kevesebb az ismeretünk arról, hogyan élnek napjainkban Norvégiában a fiatalok. Az alkalmat kihasználva kértük beszélgetésre a Norvég Munkáspárt Ifjúsági Szervezete (AUF) Heves megyében járt küldöttségének tagjait. — Egy 1977-as statisztikai adat szerint Norvégia valamivel több mint négymillió lakosából majdnem 1,5 millió a 15 és 39 év közöttiek száma. Tehát a lakosságnak csaknem egynegyede fiatal, Mit jelent ez az ország életében, milyen ifjúsági szervezeti formák léteznek? — Hazánkban több párt- rendszer van — válaszolt Mo- Norvald, az AUF alelnöke, a delegáció vezetője —, ennek megfelelően a legkülönfélébb politikai beállítottságú szervezetek tömörítik a fiatalokat. Túlnyomó részük elsősorban politikai tevércenysé- get folytat, emellett vannak speciális területekkel, például kizárólag sporttal kultúrával foglalkozók is. Bár a világ eseményeivel, az ország belpolitikai életével kapcsolatban álláspontjaink eltérőek, egy dologban azonban közös nevezőn vagyunk: mindannyian békében, nukleáris fegyverektől mentes világban kívánunk élni! Egyébként a két legnagyobb ifjúsági szervezet a most hatalmon levő konzervatív pár; té és a miénk. — Kiket tömörít az AUF, a Norvég Munkáspárt Ifjúsági Szervezete, mit tekint fő céljának, legfontosabb feladatainak? — Főleg munkásfiatalok lépnek a sorainkba — adta a tájékoztatást Haakon Bankenborg, az AUF Központi Vezetőségének tagja, aki egyben parlamenti képviselő is. — Ugyanúgy, mint Magyarországon, nálunk is a 19 megye mindegyikében vannak helyi szerveink, jelenleg 15 ezer a taglétszámunk. A fővárosban, Oslóban és az ország délkeleti részén a legnagyobb a tömegbefolyásunk. Munkánk különbözik a KISZ-étől, nem olyan kiterjedt, nem foglalkozunk mindennel. Elsődleges célunk, hogy politikai eszközökkel támogassuk á munkalehetőségek megszerzésében, a tanulásban a fiatalokat, s képviseljük érdekeiket, No meg. hogy javítsunk szociális helyzetükön, jobbá tegyük a gazdasági szervező munkát. Ez utóbbi feladatokat ugyanis a konzervatív kormány meglehetősen elhanyagol ja... — S ezen túl? — A politikai tevékenység mellett a szabad idő hasznos eltöltéséhez is hozzájárulunk. Kórusaink, színjátszó csoportjaink országszerte ismertek, jól szerepelnek a különböző fesztiválokon. Van egy saját „birodalmúink” is — UTÖYA. Ez egy sziget, a mi szigetünk az ország keleti részén Oslótól nem mesz- sze. Ide szervezünk minden nyárra tábort, amelybe rendszerint 5—600-an jönnek. Itt történik a felkészülés a következő időszak feladataira, emellett túrák, színes műsorok, előadások viták szerepelnek a programban. — A magyar fiatalok bi zony keveset tudnak .. norvég ifjúcág mindennapi örömeiről, illetve gondjairól is... Mo Norvald — Mostanában először is a béke kérdése foglalkoztat bennünket — sorolta Grete Berget, az AUF egyik megyei bizottságának elnöke, aki egyébként újságíró. — Igen aktívak a ,békedemonstrációk szervezésében... Hallom, hogy Magyarországon égető gond a lakáshelyzet. Nos, ez nálunk sincs másképpen. Foglalkozunk a munkainélküliek problémáival is, de ezek megoldására nem mindig elég az államtól kapott pénz. Sajnos, főleg a városokban. egyre nagyobb mértékű a kábítószer-kereskedelem, napi küzdelmeink közé tartozik ennek elhárítása is. Természetesen nagyon sok szó esik a divatról, a könnyűzenéről, s bármilyen hihetetlen, má, a hiHaakon Bankenborg degvérükről nevezetes északiak is szeretjük a pattogó ritmusú táncokat. — A hazánkban gyűjtött tapasztalatok alapján mi a lehetősége az AUF és a KISZ közötti kapcsolat szorosabbra fűzésének? — Kellemesen csalódtunk magyarországi tartózkodásunk alatt — mondotta Mo Norvald —, sok szép és hasznos dologgal ismerkedtünk meg. S ez nem puszta udvariasság. Visszatérve, feltétlenül tájékoztatjuk az itt lá- t ottakról-hallottakról az otthoniakat, A korábbi évektől a Lenini Komszomollal és a Magyar Ifjúsági Szövetséggel keressük a kapcsolatot. Ezt szolgálta mostani tájéGrete Berget (Fotó: Perl Márton) kozódó látogatásunk, ami tulajdonképpen a magyar ifjúsági delegáció 1980-as norvégjai útjának viszonzása. Reméljük, hogy a jövőben — ha az anyagi akadályok elhárulnak — még tovább léphetünk a kapcsolat szorosabbra fűzésében, s így egy láncszemmé válhatunk a Kelet és Nyugat együttélésének jobbításában. Szalay Zoltán összeállította: Szilvás István
