Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 26., kedd Terefere-féle ' A KÉPERNYŐ ELŐTT ■— __________ N em cél, hanem eszköz Töprengés a korszerű oktatásról A TEREFERE — így egy­beírva — voltaképpen édes- tesitvére a kissé archaikus­nak (?) ható csévél ymek, a mai hangzású dumcsdnak, élesen elhatárolandóan azom ban a fecsegéstől. A terefe- re kötetlen, könnyed, de nem semmitmondó párbe­széd, vagy párok beszéde er­ről, arról, sőt amarról, éa nem süket duma a még egy­mást sem érdeklők között a semmiről. A terefere köziben mód van a kikapcsolódásra, de a kikapcsolódás közben mód követeltetek az odafi­gyelésre is. A gondolatok, mint kalácsban a mazsola, oly váratlanul és oly ízesen bukkannak elő, hogy nem is igazán társadalmi lény az, de legalábbis nem társasági ember, aki nem szeret tere­ferélni. Lám a főnévnek fő­névi igenévi alakja is van, sőt: ragozható, fokozható, ■képezhető. Olyannyira, hogy a tereferéről is lehet terefe­rélni, akár egy televíziós műsor a Terefere okán és kapcsán Hogy miért használtaim így a címben: terefere-féle? Mert azt akartam érzékeltet­ni, hogy inkább csak tere- fele. Hogy Pintér Dezső könnyed, kissé filozófikus. néha messziről induló, nagy kacskaringókra is képes mű. sorvezetése csak egy ilyen terefere felét volt képes ér­dekessé, könnyeddé és mégis odafigyelésre késztetővé ten. ni. Világosabban fogalmaz­va: azok a „mazsolák” hiá­nyoztak a kalácsból, ame­lyek az ízt, a kellemes meg­lepetés pikantériáját adják. Még pontosabban: nagyon is a zacskó aljából kerültek elő a mazsolaszemek. Ízetle­nek voltaik. És erről egyfor­mán tehet az, aki a műsort vezeti, az is, aki szerkeszti — Liska Dénes —, és az is, aki rendezte — Karinthy Márton. Am e kollektív „bűn” alól nem kaphat fel­mentést az sem, aki elvállal­ta. Senki sem vitatja, hogy a kultúra is áru, bár az is tény, hogy nem lehet össze­hasonlítani egy kiló cukor­ral vagy zöldséggel. Ebből következik, hogy eladásra, reklámozásra jóval sokré­tűbb, összetettebb tevé­kenység, mint a kereskedel­mi. A tévé műsoTSzerkesztői esetenként mégis egyenlőség. jelet tasznek a két fogalom közé, így aztán nem csoda, hogy a nézők sűrűn bosszan­kodnak. Erre bizony bőven adódott alkalom a múlt hé­ten is. A jó néhány példa közül csak a legjellemzőbbe­ket, a legkárívóbbakat ragad­juk ki. Pénteken este fél ti­Kodály­bemutató Kodály Zoltán születésé­nek 100. évfordulója alkal­mából, a centenáriumi ren­dezvénysorozat részeként a Bábszínház felújítja a Háry János című daljáték bábvál- tazatát. A jórészt új szerep­lőkkel színre kerülő előadást február 1-én mutatják be. A társulat produkciója a korábbi években, nemcsak itthon, hanem határainkon túl is jelentős sikert aratott. A Kodály-művet Harsányi Zsolt és PaulSni Béla szöveg­könyve nyomán Szilágyi De­zső írta bábszínpadra. A mostani előadást is Szönyi Kató rendezi, a bábokat Bró- dy Vera, a díszleteket pedig Koós Iván .tervezte. A tervek szerint a Háry Jánost nemcsak a hazai ér­deklődők tekinthetek majd meg: a budapesti tavaszi fesztivál rendezvénysoroza­tára érkező külföldi vendé­geknek is szerveznek előadá­sokat. SEM A KITŰNŐ, szelle­mes, kellemes humorú író, publi ciszta, Galsai Pong­rác, sem a „műsortársa” Ta- tay Sándor, a neves regény­író, akiknek beszélgetése, te­referélje az egyik ízes ma­zsolaszemnek ígérkezett a csütörtök esti műsorban. Hogy most finoman fejezzem ki magam: nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Igénytelen, ötlettelen, eről­tetett és cél nélküli terefere volt az. Helyesbítek: duma csak bizony, dehogy is tere­fere. Zenésítsiik meg a tele­fonkönyvet .— javasolta Haj­dú Júlia Pintér Dezsőnek — és megzenésítették. Kár volt. Nem a telefonkönyvért, ha­nem az oly ritkán látott és (televízióban) hallott Hajdú Júliáért, aki elvállalta, hogy egy már agyonkoptatott ze­nei ötletet most telefon- könyv-borítóban újra el- és közreadjon. Az ily zenei rög. tönzés (?) afféle zeneszerzői zsonglőiködés, amely egy­aránt lehet érdekes és szó­rakoztató a „zsonglőrnek” meg a nézőnek — ezt belá­tom. De — csak példának — szívesebben hallgattam vol­na az öniróniával bőven megáldott Hajdú Júliát ar­ról tereferélni a zongorával: lop-e a zeneszerző — saját magától ? Mert nem hiszem, hogy ezt csak az újságírók teszik meg. Bár az is lehet, hogy téve­dek. Ám tévedésemről most nem győzött meg a könnyű­zene invenciózus mesternője. TfZ PERC, az nagy idő, Elemér — tartja, mondja a régi sláger. Hát még a száz­húsz perc. Mert ennyi volt a Terefere műsorideje. Nem a műsoridő tartama, hanem inkább a tartalma akozott csalódást a számomra. Le­het, hogy a kevesebb több lenne? Tere-fele helyett tere­fere lenne? Meg kellene pró­bálni, mert megéri. Terefe­réljünk csak róla! Gyurkó Géza zig vártuk a filmtörténet egyik kiemelkedő produkció­ját, az Aranypolgár című, Orson Welles nevével fém­jelzett alkotást. Az álmosab­bak még egy kávéval fris­sítették magukat, és így szenvedő alanyai lettek a meglehetősen fura és kétes értékű „árukapcsolásnak". A Delta még szórakoztatta a tudományos információk kedvelőit, a Lehet így is, cí­mű rajzos „közgazdaságtan” már többeket riasztott erő­szakolt egyszerűsítési és szemléltető törekvéseivel. Az­tán jött a brazíliai riport, te­gyük hozzá, nem mindenki örömére, hiszen az igénye­sebbek az ígért csemegére összpontosítottak. Még na­gyobb csalódás érte azokat, akik átkapcsoltak a kettes csatornára, itt ugyanis épp ekkor fejeződött be a min­den idők legjobban elnyúj­tott, és bizony krimifordula­tokban nem éppen gazdag szovjet bűnügyi sorozat. Aki nem bírta cérnával, elkeseredetten kikapcsolta készülékét, akkor is, ha sej­tette: nem mindennapi él­ménytől fosztja meg magát. Szombaton és vasárnap, vagy a bűnügyi filmre, a western-paródiára, vagy Shakespeare IV. Henrikjére szavazhattunk Nem dühöng­tünk volna, ha egyeztetik az időpontokat — egyáltalán nem ördöngős feladat ez —, s akkor nem marad el, sem a kellemes kikapcsolódás, sem a szellemi gazdagodás. Ezt az egészséges óhajt va­lamennyi falusi népművelő ismeri és tiszteletben tartja. Miért éppen a televízió él Vissza monopolhelyzeté­vel. .. ? (pécsi) A jóságos Merkur bácsi — És tessék mondani, mi­ért nem próbálhatja ki a vevő a vadonatúj autót? — kérdezte a televízió riporte­re az Ablak múlt heti adá­sában. a Merkur jóságosán mosolygó illetékesét. A válaszból megtudtuk, hogy a vevő, hogy is mond­jam csak... Egyszóval, nem idióta, nem gyengeelméjű, nem teljesen dilettáns — csupán nem ért az autóhoz. Az autó vadonatúj — tel­jesen nyers, mondja a fel­tehetőleg abszolút szakem­ber —, így tehát semmiféle próba nem mond úgyse sem­mit. Tehát teljesen felesleges kipróbálni. Magyarul: nem lehet. Miért is lehetne, száz száz­öt, száztíz vagy százhúszezer forintért kipróbálni vala­mit? Örüljön a vevő, hogy egyáltalán szóba állnak ve­le ennyi pénzért. Egy szó, mint száz, nem lehet és punktum. Ez volt a válasz rövid lényege. És az adásban hemzsegő tévériporterek közül egynek sem volt megjegyzése ehhez a válaszhoz. Valószínű elfe­lejtettek egy apróságot, hogy a nyilvánosság nevében kér­dező újságíró mindig és min­den körülmények között nem a kérdezett érdekeit, hanem az általa képviselt nyilvánosságot tartozik szol­gálni. Nem árt ezt az alapelvet tisztázni! , (szigethy) Manapság mindannyiun­kat megörvendeztetnek a szemléltetőeszközök gyara­podásáról szóló hírek, infor­mációk. Büszkék vagyunk arra, hogy oktatási intézmé­nyeinkben polgárjogot nyert a kabinetrendszer, s a szak- tantermek felszerelése egyre gazdagodik. Diákkorunkra gondolunk, amikor a méter­rúd és a térkép is válto­zatosságot jelentett a szürke órák egyhangú menetében. Ifjúságunk el sem tudja képzelni ezt a sivárságot. Bántó üresjáratok A nagy elégedettség tom­pítja ítélő- és mérlegelő­készségünket. Olyannyira, hogy észre sem vesszük: igen sokszor átesünk a ló másik oldalára. Vannak kíJ sérleti csomagok, szinte se­honnan sem hiányzik a te­levízió — több helyütt már színes is található — sem­mi akadálya annak, hogy a nevelők felhasználják, ka­matoztassák az Iskólateleví- zió adásait. Persze csak akkor, ha ezek valóban gyakorlati ihletettségűek és színvonalasak. Mindenütt megvették a rádiót, a mag­nót, a lemezjátszót, az írás­vetítőt, az aszpektomatot. A nyelvi laboratórium se vágyálom már, egykor a pillanatnyilag még újdon­ságnak számító és méreg­drága képmagnó se lesz rit­kaság. Bízvást állíthatjuk, hogy ilyen szempontból a jövő rendkívül ígéretes. Annál is inkább, mert a mecénások köre egyre bővül. A kitű­zött cél elérése érdekében nem fukarkodnak az egyéb­ként rendkívül kispénzű községi tanácsok sem, de készséggel segítenek a ter­melő-, az ipari szövetkeze­tek, az áfészek és a külön­Gitár a könyvtárban Az akkordok a középkor­ba vezetnek. Ezt a címet is adhatta volna Hadzsás László gitárművész műsorának, amelyet csütörtökön délután öt órákor hallgathatnak meg az érdeklődők Egerben, a Megyei Könyvtár aulájában. A művész a középkortól a XX. századig kalauzolja el hangszere húrjainak segítsé­gével közönségét. A könyvtár ezzel a ren­dezvénnyel folytatja azok­nak a zenei esteknek a so­rozatát, amely már az el­múlt éviben iá nagy sikert aratott. böző vállalatok, üzemek is. Hiszik, hogy olyan áldoza­tot hoznak a holnapokért, amely idővel busásan meg­térül. Ez igy is lenne, ha min­denütt valódi szerepének, jelentőségének megfelelően élnének ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Sajnos, a való­ság olykor elszomorító té­nyeket produkál. Kis túlzás­sal úgy fogalmazhatunk, hogy e téren gyakoriak a bántó üresjáratok. Fejet hajtottunk a divathóbortnak, s ettől a kábulattól képte­lenek vagyunk megszabadul­ni. Játék az idővel Esetenként addig jutot­tunk, hogy tékozlóan paza. roljuk az értékes időt. Csak. azértis szemléltetünk, közben teljesen megfeledkezünk a legfontosabb tennivalóról: a tanulók szellemének és jel­lemének mind hatékonyabb pallérozásáról. Bekapcsoljuk a tévét, peregnek a jó né­hányszor semmitmondó, rosszul megkomponált ké­pek, pompáznak a színes diák, az egyes ábrákat a vetítővászonra varázsoljuk, hadba vetjük a feleltetőgé­pet, s közben nem gondo­lunk arra, hogy vészesen telnek a percek. Ha ez a kóros beidegződés szokássá rögződik, akkor háttérbe szorul a mindennél lényegesebb: a pedagógus személyisége, egyénisége, példamutatásának bővülő ereje, előadásmódjának ér­telmi alapozottsága, érzelmi töltése. Ráadásul — s erről nem szabad megfeledkezni — lemondunk a nagyszerű elődök által ránk hagyomá­nyozott remek módszerek bőséges arzenáljáról. A következmények — úgy hisszük, ezt nem szükséges JEAN SIMON: Tisztei' Igazgató Űr! Bátorkodom tudatni ön­nel, hogy az alábbi sajnála­tos eset miatt néhány napig távol kényszerülök maradni a munkától. Tegnap, amint a délutáni sétáról hazaértem, észrevet­tem, hogy jó pár cserepet le­különösképp magyarázgatni — elszomorítóak. A gyere­kek fokozatosan kiszakadnak vonzáskörünkből. Az alkal­mi látványosság ugyan el­szórakoztatja, leköti őket, de figyelmük szórtabbá, ke­vésbé regulázottá válik. Az is baj, hogy jóval ritkábban jutnak szóhoz — ezt a kórt csak súlyosbítja a járvány­ként terjengő sok írásbeli számonkérés, a némaságra kárhoztató tesztek ijesztő dömpingje, — így aztán fél- szegebbé, zárkózottabbá lesz­nek, mondataik torzókká formálódnak. Nem maradiság E sok hátrányhoz képest eltörpülnek az előnyök. Ter­mészetesen csak akkor, ha szem elől tévesztjük, hogy a különböző technikai masi­nák csak eszközei az eredi ményesebb nevelő, oktató tevékenység elérésének. Az igazi cél a sokoldalúan tá­jékozott, a valóban korsze­rű, általános műveltséggel felvértezett, a folytonos ön­művelésre szomjúhozó, arra képes nemzedékek kibocsá­tása az életbe. Ezt — a többi rég bevált és igen ha­tásos fogás mellett — se­gítheti a tévé, a képmagnó, és annyi más közkedvelt szerkentyű. Persze csak aki kor, ha megfelelő dózisban vetjük hadba ezeket, azaz megleljük a kívánt, a pedal gógiailag indokolt arányo­kat. Mellőzzük a hatáskel­tés szándékát, s ezt az or­vosságot — nem marádiság diktálja e sorokat — a kel­lő mértékben adagoljuk nap mint nap, mert ami nagy porcióban méreg — ez öreg bölcsesség, — az kis meny- nyiségben gyógyír lehet... Pécsi István tépett a tetőről az erős szél. Tüstént csináltam egy esi. gasort, amelynek a segítsé. gével egy ládában új csere­peket húztam föl a tetőre. Kijavítottam a hibát, és nem volt más hátra, mint, hogy a megmaradt nem kevés cserepet leengedjem a föld­re. Megtöltöttem a ládát, majd lementem. Megragad­tam a kötelet, és elkezdtem leengedni a terhet. Szeren­csétlenségemre a láda nehe­zebb volt, mint én, így meg­emelkedtem, és megindult ■> velem a kötél fölfelé. Fél­úton a láda alaposan a vál- lamnak ütődött, de nem ve­szítettem el a hidegvéremet, haladtam tovább, mígnem fejem nekikoppant a tető­gerendának. Ezzel egy időbér) a jobb kezem mutatóujja be­szorult a csiga és a kötél közé. Ekkor földet ért a lá­da, és a nagy huppanástól leesett róla néhány cserép. Most én bizonyultam nehe­zebbnek a tehernél, így megindultam a föld felé nagy sebességgel. Félúton is­mét összetalálkoztam a lá­dával, mely ez alkalommal a sípcsontomnak vágódott hatalmas erővel. Földet érés_ kor az imént kihullott tö­rött cserepekre estem, minek következtében több súlyos sebesülés ért az alfelemen. Ez volt az a pillanat, ami­kor elveszítettem mind ez idáig megőrzött hidegvére­met, és elengedtem a köte­let. A fentről elszabadult láda egyenesen a fejemre zuhant — ekkor elveszítet­tem az eszméletemet. A feleségem vitt be a kór­házba, ott tértem magam­hoz. Kérem a fentiek szíves figyelembevételét. Maradok tisztelettel: Paul René. (Fordította: Grabócz Gábor) Félúton (Fotó: Kőhidi Imre) Vártuk az Aranypolgárt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents