Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-26 / 21. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 26., kedd 3. Egy nem mindennapi kiállítás utóhangjai Amikor az igazságérzet megmozdul ••• A látogatók legelső reakciója természetes volt. „Vérfagyasztó!" „Borzai, mos!" „Nagyon megrázó él' menyi” „Szörnyűség, hogy ilyenek megtörténhetnek ű mai Magyarországon!” „Észbontó, hogy emberek mit el nem követnek a pénzért ” — olvashatók a többi között a vélemények a Garázdaságtól — emberölésig című nem mindennapi kiállítás vendégkönyvében. Az imént idézett bejegyzések a látványtól általánossá vált érzésekről árulkodnak. Akik végighaladtak a bemutató paravánjai és vitrinjei előtt, nem egykönnyen emésztették .meg a hírhedt bűnesetek leírásait, semmit el nem kendőző képsorait. Volt, aki több részletben tudta csak végignézni, voltak, akik rosszullé- tük miatt pohár vízért fordultak a teremőrhöz. Mindenesetre nevetni, tréfálkozni, senkinek sémi volt kedve. Mindennek van határa... Vajon, nem lőtt-e túl a célon a rendőrség ezzel a bűnügyi tárlattal? Nagy László rendőr főhadnagy, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság pro. paganda-főelőadója: — Egerben mintegy húsz-, Gyöngyösön pedig nyol-tíz- ezren tekintették meg a kiállítást. Külön örülünk annak, hogy a középiskolák is szép számmal elhozták diákjaikat. Emellett elég, ha csak azt mondom, hogy sokan többször visszatérő látogatóink voltak. Nem is egy vendégünk pedig nyitástól zárásig, azaz nyolc órán át olvasgatta, elemezte a bemutatott bűnügyeket. Nyílt hangvételben, megdöbbentő tényekkel szolgálni a megelőzést — ez volt az elsődleges célunk. Nos, hogy a cél beteljese- dik-e, az még természetesen a jövő titka. De hogy a hatás milyen volt, arra álljanak itt bizonyítékként a következő gondolatok (ugyancsak a vendégkönyvből): „Mindennek van határa, de az emberi gonoszságnak nincs!” írta egy főiskolai hallgató. „Megrendítő és elszomorító, s egyben nagyon tanulságos a kiállítás” — jegyezték be sokan. „Érdekes és sokszínű volt, a kívánt célját egész biztos elérte minden látogatóban.” — Vélekedett egy gyöngyösi fiatalember. A tárlat, megyei anyagának is köszönhetően — vitrinekben tárgyi bizonyítékokat sorakoztatott fel, táblázatokba foglalta a bűnözés alakulását hazánkban és te- rül etünkön egyaránt — jó néhányam már messzebbre is eljutattak a gondolatfűzésben, a következtetésben, ösz- szeszámolni is nehéz lenne, hányán ismerték fel, hogy milyen sokat köszönhetnek a rend őreinek. A léginkább ideillő bejegyzés: „Mindig leveszem a kalapom a rendőrség előtt azért, mert nyugodtan élhetünk.” A köszönő, elismerő szavak tagadhatatlanul jólesnek a szakembernek. Csefkó Tamás rendőr százados, a főkapitányság bűnügyi technikai csoportjának vezetője így vélekedik : — Valóban, egyáltalán nem az elrettentés volt a célunk, hanem éppen az újabb eseték megelőzése. Volt azonban egy másodlagos szándékunk is: szélesebb betekintést adni a rendőrség munkájába. Ügy tűnik, ez az elképzelésünk is megvalósult. Jóleső érzés volt olvasni a napló beírásait, amelyekből az csengett ki, hogy az állampolgárok számítanak a rendőrségre, bíznak a munkájában. A rendőrviccek dacára is komolynak ítélik meg tevékenységünket. . Persze, titkon azt is reméljük, hogy a nyomozókkal szembeni misztikum is eloszlik. A kiállításon mindenki láthatta, mi is ugyanúgy végezzük napi munkánkat, ugyanolyan eszközöket használunk (legfeljebb speciálisakat), mint mások. Egy tévhitet is igyekeztünk megszüntetni. Nevezetesen arról van szó, hogy a rendőrség nem lát mindenkiben két lábon járó tör. vénysértőt! Arra is ráirányítottuk a figyelmet, hogy gyakran bizony maguk az áldozatok is elősegítették a bűncselekmények kialakulá. sát. Elsősorban kihívó magatartásukkal. Ezzel foglalkozik egyébként a viktimoló- ígia, az áldozattan; De mindezen túl volt még egy érdekes — nem is nagyon szándékolt — hatása a • bemutatónak. Megmozdult az emberek igazságérzete! Szigorúbb ítéleteket! A vendégkönyvnek szinte valamennyi oldalán megtalálhatók az ehhez hasonló megjegyzések: „A kiállítás rendkívül hasznos és elgondolkoztató. Az azonban kétségtelen, hogy ezekkel a brutális bűnelkövetőkkel szemben túlságosan enyhe a törvény. Sokkal szigorúbban kellene büntetni őket!” Az idézett gondolat, de a többi hozzá hasonló is, az állampolgárok egészséges jogérzékéről tanúskodik. Egyben elgondolkoztathatná az illetékeseket arról, hogy az eddiginél szélesebb tömegbázisra kellene támaszkodni a jogpropagandában, de talán a jogszabályok megalkotásában is. Korántsem túlzó tehát az a megállapítás, hogy a bűnüldöző és igazságszolgáltató szervek munkáját bemutató kiállítás felért több száraz jogi ismeretterjesztéssel. Néhányan a vendégkönyvben kifejezték azt a kívánságukat is, hogy gyakrabban kellene hasonló bemutatókat, tárlatokat rendezni. Nagy László: — Éppen az ő kívánságukra ismét elhozzuk megyénkbe ezt a kiállítást, február végén Verpeléten, március elején pedig Hatvanban tekinthetik meg egy-egy héten át Ezentúl ezt a hasznos kezdeményezést s'zeretnénk folytatni, s más témákban is bemutatókat rendezni. Szalay Zoltán Gépjavító- és szervizműhelyek a mezőgazdaságnak A mezőgazdaság gépesítés sének dinamikus fejlődésével meginövekedett géppark összetétele is jelentősen változott. Előtérbe kerültek a korábbinál nagyobb teljesítményű, ám a karbantartásra is igényesebb berendezések. Ezt célozza az ÉVM és a MÉM közös pályázata, amelyet más szervezetekkel együtt most hirdettek meg korszerű mezőgazdasági gépjavító és szervízműhe- lyek tervezésére. A tervezők feladata, hogy a 3000—5000, illetve az 5000—10 000 hektáros termőterületű mezőgazdasági nagyüzemek részére alakítsanak ki olyan gépjavító, karbantartó és szervízmű- hely-telepet, amely lehetőséget nyújt a további fokozatos fejlesztésre, bővítésre is. A pályázati kiírást átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési' Minisztériumban. „Aki őrzi a lángot”: Szabó Tibor, az egri hőközpont fűtője Az egri kenyérgyárban két műszakban dolgoznak, leginkább azonban éjszaka sütnek. Naponta 160 mázsa kenyeret,, s 80—90 ezer süteményt. Persze nyáron ennél jóval több kell. Ebben közrejátszik az idegenforgalom, és az is igaz, hogy — ki tudja miért — a melegben jóval többet eszünk. Ezen az éjszakán húszán dolgoznak. Iván József, a soros művezető, aki egyben a Dobó István komplex aranykoszorús brigád vezetője, megörül jöttünknek. — Éppen két emberem hiányzik! — mondja kaján- kodva, s már beljebb is tessékel bennünket, s azonnal magyarázatba kezd. — A lényeg a kovász. Hozzávetőlegesen hat órát kell érnie. De ezzel nekünk már nem kell törődni. Ma reggel 7 órától elkészítették, s úgy látszik, hogy jó munkát végeztek. Egyébként modern üzemben dolgozhatunk, nálunk nem érvényesek a' Hét-ben látott problémák. Majdnem minden műveletet automata gépsorok végeznek. Huszonöt másodpercen, ként öt kenyér készül el, mindez természetesen csak a folyamatos üzemnél értendő. Egyébként az egy kilogrammos kenyér 35 percig, a másfél kilós 45 percig sül. — Nincs panasz a minőségre? — Szerencsére nincs. Ez talán annak is köszönhető, hogy havonta akár ezer forint minőségi bérmegvonás is kiszabható a „bűnösökre”. — Ez a legszebb munka a világon — mondja Sípos József, aki a feleségével együtt dolgozik ugyanazon a gépen. Látta ő is a Hét riportját, s elkeseredetten csak ennyit fűz hozzá: — Egri embereknek kellene odamenni ... A művezető elmondja még a négy alagútkemence műszaki adatait, beszél az utánpótlásról, a szociális ellátottságról, de már látja, velünk nem boldogul, a hiányzó két emberét nem fogjuk pótolni. Pedig alig egy óra alatt szakképzett pékeknek képzelhetjük magunkat. S, ekkor egy újabb fogással kísérletezik: „Lekenyerez bennünket”. Ez sem segít, mert miután megkóstoljuk a friss ropogós veknit, búcsút intünk a pékeknek. Ha már nem álltunk közéjük, legalább ne tartsuk fel őket, mert reggelre a megyeszékhelyen kívül még 28 települést kell ellátniuk munkájuk feltehetően jóízű eredményével. „Van olyan ember, ki tejet iszik. . Erről már a szomszédos tejüzemben győz meg bennünket Lányi Gyula raktáros. Éjjel egy óra van. S a hét első órájában már megtelt teherautókon utazik az „élet, erő, egészség” számos település felé: 28 ezer egy. és 18 pzer félliteres ta- sakokban. Diskurálni nem nagyon van idő, hiszen minden perc számít. Mit tehetünk? Továbbál- lunk. Az égri Népkerten keresztül irány — a rendőrség. A csend megnyugtató. Alszik a város, alszik a természet. Erről kapunk hírt a szolgálatban levő rendőröktől is, — hajnali fél háromig egyetlen bejelentés sem érkezett. Kakasszó a telepen Egy kicsit megmelegszünk, majd a baleseti sebészet felé vesszük utunkat. Az éjszaka csendjét csak egy-két, tetején kivilágított taxi motorzúgása zavarja meg néhány pillanatra. Joó Imre műtőssegéd álmos, szűk szemekkel mondja a jó hírt: nem történt semmi. Hajnali háromkor mentő ötletünk támad. Hogy ne kocogjon tovább a fogunk a fázástól: irány a fűtőművek. Tamásfali Péter művezető, Szabó Tibor és Guti Pál fűtők jól végzik munkájukat. Legalábbis ez olvasható le a — Édesanyámat helyettesítem — mondja Bonivárt Erika, az egri egészségügyi szakiskola második osztályos tanulója, aki a hajnali műszak után az iskolába megy mindent tudó műszerekről. A lakásokban 22 fok van, de odakint sincs túl hideg, alig hiszünk a szemünknek: csak mínusz három. Elbúcsúzunk a fűtőtől, kezd erőt venni rajtunk az álmosság, amikor meghök- kenve halljuk, a Csebokszá- ri-lakótelep kellős közepén a kakasszót! Honnan? Csak nem a nyolcadikról? ... — Hm, ideje lenne dolgozni mennünk* — mondja kollégám. Ám mielőtt a munkába indulnánk, beug- runk a postára, és a friss meleg lángost kínáló piaci pavilonba. Mire megreggelizünk, már járnak a buszok. Rajtuk az új hét első műszakjába igyekvő, korán kelő emberekkel... Kis Szabó Ervin Joó Imre műtőssegéd: „Nem történt semmi...” (Fotó: Perl Márton) — Egészséges vízhez jutnak a falvak- — A hét öröme és gondja Aldebrőn, Tófaluban Felépül a tornacsarnok Aldeforő és Tófalu. Csupán kőhajításnyi terület, afféle senki földje választja el egymástól az 1977-ben közös tanácsirányítás alá vont településeket. De lassan ez a zóna is eltűnik, hiszen odaépítettek egy korszerű, emeletes iskolát 150 kisdiáknak, 50 óvodásnak és az útra látszik egy további építmény, a tornacsarnok vasszerkezete. Az aldebrői tanácsházán Szalay László irányítja az 1750 lel-ket számláló két falucska ügyes-bajos dolgait, és mint mindig, ezen a héten is szépen megtelt tennivalóval az előjegyzési naptára, — Van egy kis gazdasági- műszaki ellátó szervezetünk, amit csak „gamesz;” néven emlegetünk. Ennek a szakembereit mi fizetjük és legfőbb kötelességük, hogy Aldebrőn, Tófaluban a különböző közintézményeket karbantartsák, a felújításokat elvégezzék. A kőművesekből, lakatosokból álló brigádot Szabó Márton vezeti, és hétfőn velük vitattuk meg az idei tennivalókat — mondja az ízes beszédű tanácselnök. — Idei fő tennivalójuk éppen a tornacsarnok felépítése, valamint az iskola termednek belső tatarozása lesz. Nagyon bízunk benne, hogy a gyermekek egészséges nevelése szempontjából oly fontos létesítményt még az őszön átadhatjuk rendeltetésének. Beszélgetésünk során azt is elmondta Szalay László, hogy csütörtökön ül össze Aldebrőn a közös tanács, amelynek a két településről 25 tagja van. A költségvetési, fejlesztési -terv mellett ezúttal kiemelten foglalkoznak a Feldebrőn székelő, három falu földművelőit egyesítő Rákóczi Tsz vezetőségének beszámolójával. Kiváltképpen a 35 millió forint értéket termelő' háztáji . gazdálkodás helyzete érdekli a tanácsiakat, és azt szeretnék, ha a közös gazdaság ebbe a munkába bevonná az eljáró ipari munkásokat. A megnőtt szabad időt — hobbijuknak hódolva — a köz javára így hasznosíthatnák ezek az emberek. Az előjelek kedveznek, Ebbe az esztendőben öthektámyi háztáji szőlőt akar telepíttetni Aldebrőn a Rákóczi vezetősége. — A tanácsülésen persze más fontos célkitűzést is előterjesztünk vb-beszá- molónkban. Az 1980-ban alakult vízműtársulatról, illetve arról a 44 milliós beruházásról is szó lesz, amelynek az eredményeként még az idén befejeződik a három község — Feldebrő, Aldebrő, Tófalu — 28 kilométernyi vízhálózatának építései. Két bővizű kút látja majd el falvainkat egészséges ivóvízzel, és ahogyan Pók Attilánktól, a társulat gazdasági ügyeinek felelősétől hallottam, a telkenként vállalt 13 ezer forint építési költség: 97 százalékát a lakosság már befizette. Tavaly a kistelepülések kategóriájában faluszépítési verseny győzteseiéit Aldebrő és Tófalu, elnyerve a tanácselnöki szobát díszítő oklevéllel a 300 ezer forintos jutalmát. A pénzt elsősorban a tornaterem építésére költik. De számítanak a fejlesztésben a lakosság aktív közreműködésére is, mint ahogyan tavaly félmillió értékű társadalmi munkát végeztek az aldebrői, tófalui polgárok. A végrehajtó bizottság egyébként mindig figyelembe veszi a települések tanácstagi csoportjainak véleményét Ebben az esztendőben például ilyen megfontolás alapján újítják fel az aldebrői Rákóczi utcát, Tófaluba viszont 200 díszfát, 600 rózsatövet adnak kiültetésre. A tanácstagok azonban igen sürgetnek egy további feladatot! — Nem érezzük kielégítőnek a két község kereskedelmi ellátását, ezért többször kértük a Kápolna és Vidéke ÁFÉSZ-t egy ABC- kisáruház létesítésére. Az üz- let szintén a két település közötti „senki földjére” kívánkozik, hogy minden irányból jól megközelíthető legyen. Az áfész vezetői felkarolták az. ügyet, a tervciklus feladatai közé jegyezték, jés még ezen a héten leülhetünk velük az ügy rendezésére. Hogy mi jó hír fért még jegyzetfüzetünkbe? A TIT- csoport ülése ismét bizalmat szavazott a vezetői .teendőket ellátó Kovács Emilnek, aki tavaly például 1100 embert mozgatott meg külön- ző rendezvényekkel. Jól működik a községi klúb'könyv- tár Svoób József vezette ifjúsági csoportja, Bíróné Kincs Gyöngyi pedig mostanában indította be az ifjú zenebarátok klubját, amely iránt faluszerte nagy az érdeklődés. • (moldvay)
