Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 24., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Zöldmezős kórházépítés”? Nem véletlenül kérdőjeleztük meg a címül idézett szerkezetet. Lapunk egyik közleményének alábbi mondatából emeltük ki: „A zöldmezős kórházépítés korszaka lezárult” (Népújság. 1981. dec. 5.) önmagában véve a mondat nem egyértelmű: az olvasó bizonytalanságban marad. Szokatlan számára a zöldmezős összetétel. Nehezen illeszthető bele ebbe a közismert összetételsorba : zöldár, zöldcsütörtök, zöldút. Bár éppen a zöld út, illetőleg a zöldút sejteti velünk, mire vonatkozhat a szokatlan zöldmezős minősítés. Még inkább közelebb visznek bennünket e ritkán hallott és olvasott jelző használati értékének megfejtéséhez, megértéséhez ezek a szöveg- részletek : „Bölcs belátással félreállok, és zöld utat engedek a csörtető társaságnak” (Magyar Nemzet, 1981. dec. 28.). — „Fordítását és kiadását javasoltam. Ügy tudom, soron kívül zöld utat kapott’’ (Űj írás, 1981. 12. sz. 127.). „Minden ígéretesnek tűnő elképzelés zöld jelzést kapott” (Népújság, 1982. jan. 3.). — „A védők az első pillanattól kezdve zöldre állították a szemafort a piroskék játékosok előtt” (Népsport, 1981. dec. 6.). Valóban beleilleszthetjük ebbe a szó- és jelentéssorba: szabad az út, nincs akadálya, nem korlátozott, semmi gátja, nem áll útjában akadály, nem gátolják felesleges megkötések, minden lehetőség nyitva áll előtte; tilalomtól mentes, korlátlan, kiváltságos, zavartalan; szabad folyása van, a cél útjában nincsenek akadályok, szabadon érvényesülnek az elgondolások, a tervek. stb. Van még egy tanulsága a félig-meddig rostára tett jelzővel való foglalkozásunknak: szabad és lehet új, illetőleg újszerű nyelvi formákkal is élnünk, de arra törekednünk kell, hogy ne okozzunk homályosságot, s ne hagyjuk bizonytalanságban az olvasót. A zöldmezős szokatlan összetétel is csak a szövegösszefüggésben és a teljes cikk mondanivalójának megvilágosító szerepében teljesíthette azt a nyelvi feladatot, amit a cikk írója szánt neki. Dr. Bakos József ŰRKUTATÁS - MADÁCH SZÍNHÁZ - GIMNÁZIUMI MAGÁNVIZSGA Zöld jelzés az önállóságnak... Számvetés és tervek Gyöngyös művelődési központjában Oroszország legnépszerűbb festője Ivan Siskin tájképfestő Oroszország legnépszerűbb festője. Voltak nála jelentőségüket tekintve nagyobb mesterek, de népszerűségben senki sem előzte meg Siskint.' Sem Siskin életében, sem művészetében nincs semmi megdöbbentő, szembeszökő. Egyszerűség, nyugalom, bölcsesség — talán ez a három szó jellemzi leginkább őt magát és munkáit. Ivan Siskin Jelabugban, egy Káma_menti kisvárosban született. A tág orosz természetben nőtt fel, Moszkvában tanult, ahol kitüntetéssel végezte el a festő, és szobrásziskolát. Németországban és Svájcban járt tanulmányúton. A ván. dorkiállítások híres társaságának (orosz elnevezésük után nálunk is peredvizsnyikoknak ismeri a művészettörténet) egyik alapító tagja. Siskin az orosz föld és az orosz erdők végtelenjét ábrázolta. Méltán nevezték őt az „erdei tájkép klasszikusának”. Felvételünkön: Reggel a fenyvesben. Amatőrök fotópályázata - és kiállítása Elégedettek lehetnek a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban tevékenykedő népművelők, hiszen a hagyományokhoz híven 1981-et is eredményesen zárták. A mások számára is sok szempontból tanulságos siker ösz- szetevőiről beszélgettünk, felvillantva 'közben az új esztendőre szóló ígéretes elképzeléseket is. Majdhogy színház Régi gyakorlat az, hogy vendégművészeket, illetve társulatokat hívnak meg, s az egyes produkcióknak telt házak tapsolnak. — Érzékeltük az igényt — utal a£ előzményekre Szívós József igazgató —, s kötelességünknek tartottuk, hogy azt lehetőleg maradéktalanul kielégítsük; Természetesen folyvást magas színvonalon. Ennek igazolására elég csak azt említeni, hogy — többek között — a Madách, a József Attila, a szolnoki Szigligeti, a debreceni Csokonai, a Miskolci Nemzeti Színházak adtak ízelítőt rangos bemutatóikból. Tavaly 32 előadásra — a filharmóniai hangversenyeket is ide számítom — tizenötezren jöttek el. Azt hiszem, ez az adalék önmagáért beszél. Ugyanakkor az is tény, hogy az óhajok túlszárnyalják a lehetőségeket. Örömmel tölt el bennünket, hogy ilyen aktív törzsgárda toborzódott, de az eddigi kínálat mennyiségi növekedésére tárgyi adottságaink miatt nem vagyunk képesek. Ezt a hiányérzetet, úgy vélem, pótolhatjuk a minőségi szint emelésével. Ismeretterjesztés, felnőttoktatás Az itt munkálkodó gárdát — ez rendkívül örvendetes — az jellemzi, hogy minden tagja keresi, kutatja és meg is találja az új, a korábbiaknál jóval hatékonyabb módszereket. Akaratlanul is erre a megnyerő vonásra utal Gajdóczki Zsuzsanna főelőadó, aki az ismeretterjesztés és a felnőttoktatás „gazdája”. — A régi, az idő által túlhaladott fogásoktól meg kellett szabadulnunk. A sablonos tájékoztató jellegű előadásokat száműztük, és a szellempallérozó tudnivalók szintézisét nyújtottuk. Megérte töprengeni, mert bevált az a sorozatunk, amely eszmetörténeti áttekintést adott századunkról. Mind a száz bérlet elkelt, sőt kevésnek is bizonyult. Ez kijelölte számunkra azt az irányt, amelyben haladnunk kell. 1982- ben a csillagászat, az űrkutatás témakörét világítjuk meg a zenei, az irodalmi és a képzőművészeti összefüggések érzékeltetésével. Természetesen e tudományok kiválóságait látjuk vendégül, akik más kiscsoportjainknál is bemutatkoznak. Az effajta vonzerőről vétek lenne lemondani. Annál is inkább, mert csak így lehetünk versenyképes partnerei a tévének, ugyanis a képernyő hatásánál jóval elbűvölőbb az egyéniség személyes varázsa. Évek óta gondolnak a látókörüket szélesíteni kívánó dolgozókra is. Nem holmi divathóbortnak hódolva, hanem nagyon is komolyan véve ezt a rendkívül fontos teendőt. — Valaha az egri Megyei Művelődési Központban rajtolt az oldottabb légkörű, az iskolás formákat, kötelmeket enyhítő, de a követelményekből nem engedő gimnáziumi magánvizsgára előkészítő háromesztendős tanfolyam. A kezdeményezés azonban fokozatosan elsorvadt. Mi ennek ellenére is fantáziát láttunk benne, s ezért megpróbálkoztunk vele. Jól jártunk, mert ma is életképes, és a harmadik kurzus második évfolyamánál tartunk. Nem is hagyjuk abba, hiszen az érdeklődés töretlen. Valószínűleg azért, mert menet közben olyan gyakorlat alakult ki, amely egyre több ember számára elviselhetőbbé teszi a tanulással járó természetszerű nehézségeket. Élen a munkás- művelődésben A fenti summázás egyáltalán nem túlzás, ugyanis megyénkben ebben a közművelődési intézményben tesznek a legtöbbet a kétkezi dolgozók kulturálódásáért. Sok meditáció után egy olyan rendszert ötlöttek ki, amely nagy tetszést aratott, méghozzá széles körben. — Eleinte mi se mentünk ötről hatra e téren. Aztán — a városi művelődésügyi osztállyal karöltve — egy teljesen új csapáson indultunk el. Két éve rajtolt az egyeztetett munkásművelődési program, amely nemcsak helyi, hanem járási, sőt megyei jellegű is. Mintegy harminc vállalattal működünk együtt — a megállapodás egyaránt szolgálja az ő javukat és a mi érdekünket —, s rendszeresen ötleteket kínálunk a kulturális vállalások összeállításához és valóra váltásához. A teljesítéseket értékeljük, erről értesítjük az érintett szocialista brigádokat és a munkahelyi vezetőket. A legjobbak eljuthatnak az évenként megrendezendő döntőbe is. Ez a legutóbb januárban zajlott le, februárban rajtol az újabb futam. Minden olyan kollektíva benevezhet, amelynek tagjai szívesen fogadnák az effajta segítséget. Nem állítjuk, hogy ez a leghatásosabb gyógymód, de az egy helyben to- porgásnál, a semminél sokkal több. Műhelytitkok közelről Folytathanánk a sort. Elidőzhetnénk annál a kifejező adaléknál, hogy ez a művelődési központ évi költség- vetésének — mintegy négymillió forintról van szó — ötven százalékát működési, azaz saját bevételből biztosítja. Ennél is izgalmasabb azonban fényt deríteni a nem mindennapi sikerek műhelytitkaira. A főelőadó mások véleményét is tolmácsolva tapint rá a lényegre. — Legtöbbet az átgondolt, az emberséges irányításnak köszönhetünk. Igazgatónk zöld jelzést ad életképes ötleteinknek, szabadkezet enged a ránk bízott területen. Még anyagi vonatkozásban is. Ennek megfelelően tárgyalunk a színházakkal, a vendégművészekkel és a neves előadókkal. Így aztán mindenki igyekszik nap mint nap bizonyítani rátermettséggel társult felkészültségét. Ehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy o példa követésre méltó... Pécsi István 4 (Tudósítónktól) Többféle céllal készülhet fotó. Lehet az évek múltával egy kedves emlék, amely megörökítette életünk egy- egy ellesett pillanatát, eseményét. Lehet a fotózás foglalkozás, szakma, de hivatás is. Lehet azonban érzelmek, gondolatok művészi kifejezésének eszköze is. Napjainkban nagyon sokan foglalkoznak művészi fotózással amatőrök is. Kedvtelésből, szabad idejükben, az alkotás ezen módját választva keresik a témát a gondolathoz. Az ember és az ember alkotta környezet a témája annak a kiállításnak, amely a Megyei Művelődési Központban látható, „Aktualitás ’81" címmel. A pályázatot 1981 októberében hirdették. A résztvevők három témából gondolkodhattak. Hogy a felhívás visszhangra talált, bizonyítja ezt a január 10-ig beérkezett 23 alkotónak 97 munkája is. Az anyagot 19- én egy háromtagú zsűri bírálta, melynek alapján több amatőr fotóst jutalmaztak, így Dolmányost László képeinek együttes hatásáért OFOTÉRT-utalványt kapott, Sarkadi Péter, Adamik Miklós, Gömbös Dezső, Molnár István könyvutalványban részesült. A pályázók legjobban sikerült fotóit most az érdeklődők is megtekinthetik. A látvány összhatását a kiállításrendezés eddig itt még nem alkalmazott formája teszi érdekesebbé. A paravánok síkjából kiemelve minden fotó önálló kis teret kap, jó hatást kelt az így elért fény—árnyék játéka is. A kiállítás anyaga két részre választható. Az egyik a biztos, kikísérletezett, hagyományos utat választók, a másik a valami újat keresők csoportja. A téma itt is többnyire hagyományos. Az útkeresés, az újra törekvés a technikai megoldásban, a képkivágás, a komponálás hogyanjában mutatkozik. Különösen érdemes megtekinteni Dolmányosi László Szárazság, Láncok, Tél, Labirintus és Száguldó reklám című fotóját. A kiállítás február 15-ig mindennap reggel 8-tól este 6-ig látható. Marosi Agnes (Befejező rész) IRobbyt azonban hiába kereste a szemével. f — Messaldna, a. császárné és kurtizán! Gert állt mellette. Kezét a csípőjén érezte — Te vagy az est leggyönyörűbb asszonya! — suttog, ta. A pillantása felért egy érintéssel. És ez a tekintet simogatva végigkúszott a mellén... — Táncoljunk! — A férfi szája egészen a füléhez tapadt. Aztán meglátta Robbyt. Egy rabszolganőnek öltözött félmeztelen lány karjaiban, akinek a jelmeze közönséges szélhámosság volt: pár darab rongy a stratégiailag fontos helyeken. Jó figurája volt a kicsikének, de Martina gömbölyű vonalaival nem rendelkezett. Ennek ellenére Robby egész figyelmét lekötötte. Martinában megmozdult a féltékenység. Amint vége lett a számnak, kibontakozott Bert karjaiból és a bárpult félé tartott Megállt Robby mellett. Robby feléje fordult: — Hello! — Martina megérezte a hangján, hogy nagy hatást gyakorolt rá. — Hello — válaszolta könnyedén, el változtatott hangon és érzékien mosolygott. Robby otthagyta a rabszolganőt. Martina Robby után ment a táncparkettre. Kisvártatva a karjaiban feküdt és hallgatta a bókjait. Gyors ritmus következett. Martina meglepetten követte Robby mozgását. Ilyennek egyáltalán: nem ismerte a férjét. Keringett, forgott vele, s tökéletesen hozzá igazodott. 'Robby hódoló pillantásai lenyűgözték. Ezután egy lassú, érzéki szám jött Robby kitárta a karját, s magáihoz vonta Martinát. A nő lehunyta a szemét Még soha nem élte meg ilyen, tudatosan Robby testét, még soha nem: élvezte ennyire ezt az érzést. Amint a zene abbamaradt, Robby átölelte a derekát. — Mit innál? Pezsgőt? Martina bólintott Igen, most pontosan pezsgő kellett! Robby egy palackkal és két pohárral jött vissza. I— Szeretnék egyedül lenni veled, gyere. Magával húzta egy kis oldalszobába, és bezárta maguk után az ajtót — Hogy hívnak? — Messalina — suttogta Martina. Robby levette az álarcát. Sötét szemében olyan tűz lobogott, hogy Martinán édes borzongás futott végig i— Szeretnélek álarc nélkül látni. És... jelmez nélkül. Martina meggyújtotta az asztalon álló viaszgyertyát, és eloltotta a villanyt. Lassan kezdett vetkőzni. IRobbynak elakadt a lélegzete, amint meztelenül meglátta maga előtt. — Vedd le az álarcot. Némán megrázta a fejét. A következő pillanatban a testén érezte Robby ajkát és akarat nélkül bábbá változott a kezében. Robby szén ved él yessége őt is magával ragadta. Házasságuk hét esztendeje alatt soha nem érezte ilyennek a férjét. Ajka, keze mindenütt jelen volt. Mindez abszolút új volt a számára és mégis annyira ismerős, meghitt. Robby úgy szorította, hogy már fájt. Nem' volt többé visszaút. Martina már nem tudott gondolkozni, egész lénye csupa érzés és szenvedély volt... Mikor vasárnap délelőtt hazatért, Robby a konyhában reggelizett, Csak futólag pillantott fel, amikor a felesége belépett. — Beszélnem kell veled, Martina. Martina fején divatos kendő, amely teljesen befedte áruló hajfürtjeit, leült Rob- byval szemben,: — Hű de komolyan hangzik! — Az is. — Robby mély lélegzetet vett: — Tegnap partyn voltami és megcsaltalak. Életemben először ... — Úgy, úgy — ingatta a. fejét Martina. Robby tovább beszélt: — Nincs többé értelme, hogy együtt maradjunk. Beleszerettem abba a nőbe, megőrülök utána. De még a nevét se tudom. — Felállt: — Ki kell mennem a levegőre. — Egy pillanat! — Martina kézen fogta, és a konyhából maga után húzta az elsötétített hálószobába. Be- kattintóttá az éjjeli lámpát, amelybe előzőleg vörös égőt csavart. Az ágy mellett, a vörös fényben levette a fejéről a kendőt. A ragyogó hajcsoda a vállára omlott. Lassan kezdett vetkőzni. ÉS ekkor Robby előtt megjelent Messalina. Robby másodpercekig der- medten állt, aztán a karjába kapta és az ágyra fektette. — Messalina, Martina, csodálatos kedvesem — suttogta két csók között, és Martinát végtelen boldogság hullámai öntötték el. Az egész vasárnapot az ágyban töltötték. Németből fordította: Zahemszky László
