Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 24., vasárnap 5. A legdrágább reklám A plakát egyik feladata, hogy kompozíciójával, színeivel, formáival a szórt, felületes figyelmet megragadja. Az egri Széchenyi és a Csiky Sándor utca sarkán — s városainkban még hány helyen! — áll gazdátlanul (?!) egy hirdetőoszlop, a koszos üveg mögött szerényen meghúzódik 2—3 moziplakát; Száll a kakukk fészkére, Je- remi stb. A hetvenes évek közepe óta a nap és a téli fagyok biztosították a szíhek harmonikus összhangját. Az emberek (kb. napi háromezer) ügyet sem vetnek rá. Közömbösségük csak akkor oldódik fel, ha az üveg újból be van törve, vagy — pár hónap után — újból be van üvegezve. Lám, mégsem olyan gazdátlan, hisz nemrégiben felújították a belső világítást is, pazar fényével jelenleg a környék legbiztonságosabb tájékozódási pontja. Egyébként egy ilyen hirdető felállítása bonyolult és hosszas utánjárással (hogy csak a leglényegesebb mozzanatokat említsem: helykiválasztás, a zsűri által elfogadott terv jóváhagyása, tervdokumentáció-készítés engedélyezés céljából, a közterületi foglalási, építési engedély megkérése a városi tanácstól, elektromos szerelés megszervezése valósítható meg. Nem beszélve a pénzügyi oldaláról, a tervezés, kivitelezés összegéről. Bosszankodom ... korunk takarékossági szellemében nem pazarlás-e ez a nagyfokú hanyagság, ez a rugalmatlanság? Bosszankodom... A reklámozásnak e fáradt formája nem lépi-e túl a reklám etikai normáit, dacolva egy vállalat (gazda) jó hírével? Világhírű művészek egész sora; Chagall, Picasso, s hogy ne menjek messzire; Berény Róbert, Konecsni György, Ék Sándor alkotásai sem voltak ilyen hosszú távon a nagyközönség előtt. Miért pont az említett moziplakátok azok, amik, megkapják ezt a „helyi" kivételezést? Aki egy kicsit is foglalkozik reklámpropagandával, tudja, hogy a plakát nehezen inaktiválható. Na de ennyire? Csintalan András Eger LEVELEINK KOZOTT Mindennapi kenyerünkről „Nem csodálkozom azon, hogy a manapság sütött kenyeret nem aprítják tejbe. Igaz, hogy tejet sem kapunk olyat, mint régen, kenyeret pedig pláne nem sütnek olyat, mely egy hét múlva is ízes, nem morzsálódó” —, írja levelében Pálhídy Mihály hatvani olvasónk, hozzászólva a „Tejbe áztatott kenyér” című, 1981. december 31-én megjelent cikkünkhöz. Két dolog is eszébe jut az embernek a levél olvasásaikor. Van-e olyan íze a tejnek? Nincs. Mert olyan íze, ami a gyermekkorban bárminek is volt, ma rpár nincs. Melyik tejgyár reprodukálhatná annak a frissen fejt, gőzölgő tejnek az ízét, melyet édesanyánk szűrt le, s azon melegében csuprokba öntött? Mint ahogy anyánk dagasztotta foszlós fehér kenyerünknek sincs párja, annyira, hogy manapság már nem is emlékezünk csak az ízére. Hiánya alig jut eszünkbe. Mint ahogy az6em, hogy a csodálatos dombos kenyerekből azért sült négy-öt darab egy "hétre, mert a friss kenyeret szívesebben ette a gyerek, s több fogyott belőle, mint a hét végi szikkadtból. Meg azért azt se felejtsük el, megettük a szikkadtat is, az utolsó morzsáig. Nem úgy, mint ma. S megettük a finom krumplis kenyérből épp úgy, mint a kukoricásból, rozsosból, s isten tudja milyen pótlékból készültét. Nem alkarom én vitatni, sem a levélíróval, sem másokkal, hogy valóban sokszor rossz a kenyér minősége. Azt sem, hogy az ugyanolyan feltételek között dolgozók is sültnek eltérő minőségű kenyeret, sőt ugyanaz a brigád is süt egyszer jobbat, egyszer kevésbé jót. Az is igaz, hogy bőven van tennivalója a sütőiparnak azért, hogy az asztalunkra kerülő mindennapi kenyerünk jobb legyen, friss, s uram bocsá’ harmadnap is ehető. Ebben van igaza levél írónknak, s mindazoknak, akik időnként szót emelnek jobbító szándékkal. Kérjük számon a pékektől, ha süleüen, ha sótlan, ha szalonnás az a kenyér — de! Ne kérjük számon a gyermekkori ízeket. Mert annak visszaadására a legjobb maszek pékmester sem lesz soha képes. — d. — VISSZHANG Az egerésző rókáról A január 17-i számban olvastam egy színes hírt az egerésző rókáról. Röviden arról szólt, hogy egy dunántúli vadász egerésző rókát figyelt meg, lelőtte, s nemcsak megnyúzta, hanem tudományos érdeklődéstől hajtva, a gyomrát is felnyitotta. (Ritka az ilyen vadász, hisz még a nyúzást is inkább a tímárra bízzák.) S látott csodát: 16 egér volt a róka gyomrában. Pedig nincs ebben semmi különös! Csak annyit, én a rókát nem lőttem volna le. Persze, nem kívánom magam azok vitájába ártani .(tart ez a vita immár jó száz éve), akik egyfelől a sárga földig legyalázzák, másfelől, mint a vadgazda jó barátját, dicsőítik a rókát. Magam azért becsülöm, mert erdők, mezők tisztogatója. Elpusztítja a gyenge vadakat, eltakarítja a dögöt, de szereti őkelme az egereket is. Olyan természetes az egerésző róka, miként az, hogy a papmacska nem a tiszteletes úr cicája, hanem tarka szőrbundájú hernyó. Nem árt ám, ha a cikk írója tájékozottabb az átlagolvasónál. Egri Bertalan Eger MEGKÉRDEZTÜK AZ ILLETÉKEST A magán- fuvarozásról Érthető módon megyénkben is nagy érdeklődést váltott ki az a rendelkezés, amely lehetővé teszi magán- személyeknek, hogy személy-, vagy teherfuvarozást vállaljanak. Nevükben tette fel a kérdést V. Imre verpeléti olvasónk, nevezetesen azt,, milyen kategóriájú jogosítvánnyal kell rendelkeznie annak, aki magánfuvarozást vállalna A kérdésre a Heves megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályáról kaptunk választ: Személygépkocsikhoz és másfél tonna raksúlyig a tehergépkocsikhoz elegendő a B kategóriájú jogosítvány. Ennél nagyobb kocsikhoz azonban legalább C kategóriájú jogosítvány kelletik. A másfél tonnán felüli raksúlyé kocsikhoz a követelmény esetenként a kocsik mérete szerint változó. A pénzről s a boldogságról Három utca a gyermekekért Az Idei tél újabb kellemes meglepetéssel szolgált a Dél- Kálvária-parti lakótelep gyermekeinek. Tavaly a környékbeli lakók társadalmi munkában létrehoztak egy szánkózódombot, amelyet már második télen használnak nagy örömmel a kicsinyek. Az idén újabb tanújelét adták gyermekszeretetüknek a hegyen lakók. Január eleje óta itt üzemel a város jelenleg egyetlen jégpályája. A minden igényt kielégítő, este is működő pályát a Fecske és Kócsag utcai, valamint az Aranysas utcai lakók egy lelkes kis kollektívája hozta létre a Hazafias Népfront támogatásával. Az esti világításhoz az energiát a pálya melletti két háztömb lakói biztosítják. Késő éjszakáig nap mint nap locsolják a jeget, tisztítják, rendezik a környékét, sokszor 10—15 fokos hidegben. Elismerés és köszönet illeti őket munkájukért. Potje Péter, Gyöngyös \ / A „fészek” még üres Boldogít-e a pénz, veti fel a kérdést a lap január 17-i számának vezércikkében G. Molnár Ferenc. A gondolat gondolatokra ösztönöz. Vajon tényleg irigyelnivaló az, aki minden percét a pénz megszerzésére fordítja? önmagában a vagyon elegendő a boldogsághoz? őszintén mondom, igazán tisztelem azokat, akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy meglegyen mindenük. De ugyanakkor sajnálom is őket, hiszen a nagy „hajtásban” elfelejtenek élni. Elfelejtik, hogy a pénz arra való, hogy okosan, szépen elköltsék, hogy könnyebbé tegye az életet. Nem úgy tekintik, mint egy lehetőséget arra, hogy a kemény hajtás után szórakozni, pihenni lehessen. Az ember általában arra gyűjt, hogy megvegyen valami régen . áhított, szívének kedves dolgot, hogy utazzon, világot lásson hazánkon belül és külföldön. A céltudatos pénzkeresést meg lehet érteni. De csak a pénzért?! Nehezen tudom elképzelni önmagam, csupán azért .hajtsak”, hogy a szekrényben ott álljanak az ötszázasok, vagy a betétkönyvek. Egyetértek a cikk írójával, az ilyen emberek elmennek a szépség mellett. Dobrovits Mária Eger Karácsondot, ezt a Mátra tövében elterülő községet úgy is szokták nevezni, hogy a hegy és az Alföld elválasztó sorompója. A csaknem négyezer lakosú községben az emberek becsülettel végzik munkájukat, dolgoznak a társadalmi elvárásoknak megfelelően. A felszabadulás után ez a község is fejlődést mutat, új létesítmények épültek: járdahálózat, autóbusz-váróterem, vízhálózat, új ABC-áruház, új óvoda, egy korszerű, nyolctantermes iskola, és egy modem, minden igényt kielégítő orvosi rendelő, új orvosi körzet kialakítása céljából. Igaz, komoly problémát okoz, hogy a községben a felnőtt-közétkeztetés még mindig megoldatlan, de sokkal komolyabb az orvosi ellátás gondja. így van ez már évek óta. Van ugyan két helyettesítő katonaorvos, akik — ha itt vannak — becsülettel látják el munkájukat. Ha itt vannak! S ha nincsenek? Ilyen nagy községben előfordul súlyos baleset, szívinfarktus, vagy más hirtelen rosszullét... Éjszaka egyáltalán nincs orvos a községben, pedig sok esetben életmentő lenne az azonnali beavatkozás. Év elejét úgy szokás köszöntem, hogy egészségben gazdag, boldog új évet kívánunk. Ehhez a jókívánsághoz Karácsondon olyan orvos is kellene, aki állandóan itt él, hivatásának magaslatán végzi ezt az igen szép, nemes munkát, a betegek gyógyítását. A tárgyi feltételek biztosítottak. A korszerű orvosi rendelő mellett minden igényt kielégítő új lakás várja beköltözőjét. Sajnos, a „fészek” még üres... Dán Gyula Karácsond A fésű is!... Nyílt nap az iskolában, örülnek a nevelők, örülnek a gyerekek, hiszen majd minden tanuló hozzátartozója jelen van az órákon. A bemutató tanítás alkalmából az igazgatónő az intézet rádióján keresztül szeretettel üdvözli az érdeklődő szülőket és kéri, a nevelésben továbbra is munkálkodjon együtt az iskola és a család. Az ötödik osztályban például a magyartanárnő egy-egy kérdése után „kézerdő’’ lendül a magasba. Tízéves gyerekek Petőfi Sándor hasonlatait elemzik és János vitéz tulajdonságairól mondják el véleményüket. Nagyon tetszett a matematikaóra is, ahogyan a konvex és a konkáv szögeket tanítják a nebulókkal, akik közül többen piros pontot érdemeltek ki az elsajátított tudásukért. Az osztályban látottak és hallottak igen megnyerték tetszésemet — egy dolog kivételével, amelyet e sorok végére hagytam, noha mindjárt reggel szemet szúrt, amikor szemben találtam magamat a 35 kisdiákkal: — Egy copfos kislány kivételével mondhatom majd minden gyerek kócosán, fésületlenül jött el otthonról... Tudom, mit jelent a reggeli sietségben időre elkészülni, pörlekedek is eleget otthon a fésülködés miatt gyermekeimmel, de a fésű is a nevelés eszköze! Simon Imre, Eger Üzen a szerkesztő „Dolgozó anya” jeligére, Eger: A szabadság megállapításának módosításáról szóló 74/1981 (XII. 29.) MT rendelet változatlanul meghagyta a több gyermekes anyáknak járó szabadságot. Az Mt V 47. §-ának (2) bekezdése szerint: A dolgozó nőt és a gyermekét egyedül nevelő apát évenként a 14 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után 5, legalább három gyermeke után 9 munkanap pót- szabadság illeti meg. Ugyanezen paragrafus (3) bekezdése rendelkezik a továhbi pótszabadságról is: A dolgozó nőnek, az általa gondozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló három gyermeke után a (2) bekezdésben meghatározott pótszabadságon felül évi két, minden további gyermeke után ugyancsak két-két, de évente legfeljebb 12 nap pótszabadság jár. A levelében leírtak alapján idei szabadsága tehát így alakul: alapszabadság 15 nap; 15 éves munkaviszonya után 5 nap pótszabadságra jogosult. A három gyermek után járó pótszabadsága 9+2 nap, tehát összesen 31 nap szabadság. „Régi olvasó” jeligére, Gyöngyös: Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy manapság jóval kevesebb gondot fordítanak télidőben a járdák tisztán tartására, s nem ártana, ha több esetben történne felelősségre vonás a balesetveszélyes, csúszós járdák miatt. Igaz ugyan, hogy a köztereknek számító részek tisztán tartása komoly gond a munkaerőhiány miatt, de legalább ennyire vonatkozik ez a panasz a magánházakra is. Észrevételét mindenesetre tolmácsoljuk az illetékeseknek. K. I.-né, Hatvan: Változatlanul él az a törvény, amelynek értelmében a garázda, a családjával nem törődő alkoholista házastársat kötelezni lehet elvonókúrára, ha szükséges, ezt a kezelést Nagyfán is végre lehet hajtani. Azt javasoljuk, keresse fel a városi tanács egészségügyi osztályát, első lépésként. A továbbiakról ott kap tájékoztatást, s ott indíthatják el kérelmének megfelelően az alkoholelvonásra való kötelezéssel kapcsolatos eljárásit.
