Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-24 / 20. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 24., vasárnap 3. Jubileumi egységgyűlések a megyében (Folytatás az 1. oldalról) man, a 10 évre járót pedig tizenketten kapták meg. A század legjobb szakasza címet, a vele járó vándorzász- l)ót és oklevelet a Nagy József páráncsnoksága alatt tevékenykedő első szakasz (Poroszlói érdemelte ki. A század legjobb rajának a harmadik szakasz (Kálj második rája bizonyult, Varga József irányításával. Az egységgyűlésen Antal Lajos, a járási pártbizottság első titkára, a végrehajtó bizottság nevében felmentette a leszerelőket, illetve tartalékállományba vonulókat, és sor került az ifjú munkás- őrjelöltek eskütételére is. A hevesi járásban legjobb szakasz: a kiskörei Szombat délután két órára zsúfolásig megtelt a hevesi járási művelődési központ nagyterme, ahol a Dózsa György járási munkás- őr-zászlóalj (parancsnoka Tatai József) rendezte egységgyűlését. Az elnökségben foglaltak helyet: Rácz Albert, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal államtitkára, Pálinkás Ferenc vezérőrnagy, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a Heves megyei Rendőr-főkapitányság vezetője, Bodnár János, a munkásőrség megyei parancsnokhelyettese, továbbá a munkásőrség alapító tagjai, a társ fegyveres testületek, a párt-, az állami, gazdasági egységek vezetői. Az üdvözlést követően Lukács József, a járási pártbizottság osztályvezetője olvasta fel az MSZMP KB levelét, majd Nagy Károly, a hevesi járási pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd után köszöntők, hozzászólások hangzottak él, majd kitüntetések átadására került sor. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta Nagy Sándor. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát és a jubileumi emlékjelvényt 13 alapító munkásór — Garamvölgyi István, Garamvölgyi Lajos, Mészáros József, Molnár József, Kurcz József, Juhász Pál, Serfözö Ignác, Szécsi József, Gábor István, Pavlik László, Szabó János, Tábori Mihály, Barna András — vehette át. Jubileumi emlékjelvényt kapott még Vaskó János, Madarász Sándor, Stolcz Béla, Pállái János és Nagy Károly. Hárman a Szolgálati Érdemérem húszéves fokozatát, heten a tizenöt éves, és ugyancsak heten a tízéves fokozatát kapták. A megye munkásőregységei között folyó szocialista versenymozgalomban elért második helyezésért a munkásőrség megyei parancsnoka elismerő oklevelet adományozott a zászlóalj kollektívájának, A zászlóaljban folyó versenymozgalom legjobb alegységei lettek: a zászlóalj legjobb. százada a II. század (parancsnoka Molnár József). A zászlóalj legjobb szakasza: a kiskörei (parancsnoka Szép László). Az I. század legjobb szakasza a bo- conádi (parancsnoka Juhász Miklós). A II. század legjobb szakasza: a kömlö (parancsnoka Sztankovics Rudolf). Az I. század legjobb raja: a tamazsadányi szakasz 2. raja (parancsnoka Kocsis Miklós). A II. század legjobb raja: a komlói szakasz 3. raja (parancsnoka Csáti Lajos). A kitüntetések átadását követően úttörők köszöntötték a munkásőröket. Az egységgyűlés szünet után a munkásőrjelöltek eskütételével folytatódott. A leszerelő munkásőrök nevében Juhász Pál alapító munkásőr adta át a fegyvert a 17 jelölt egykének, Székely Györgynek. Az elnöki zárszóval, majd az Interna- cionálé hangjaival fejeződött be a Dózsa György zászlóalj egységgyűlése. A jubileumi egységgyűlés után a járási munkásőrség hevesi bázisépületében megnyitották az egység negyed- százados életét bemutató kiállítást, vagy ahogyan nevezik: a hagyományszobát. Hatvanban minden követelménynek megfeleltek Burzuk György parancs- si pártbizottság első titkára nők jelentése, majd a Himnusz akkordjai vezették be tegnap délelőtt a hatvani Zalka Máté munkásőregység jubileumi gyűlését, amelynek elnökségében foglalt helyet Kiss Sándor, az MSZMP megyebizottságának osztályvezetője, Kézdl Sándor közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, valamint Vladimir Jeflimov Fjodorovics, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet fegyveres erők egyik főtisztje. Ezt követően Juhász Ferenc, a városi pártbizottság titkára ismertette az MSZMP KB köszönő levelét, majd Szokodi Ferenc, a vároemelkedett szólásra. Ünnepi beszédében felidézte a fegyveres testület megalakulásának körülményeit, szólt a 25 évvel ezelőtti eseményekről, amikor az ellenforradalmi erőkkel szemben a párt hívó szavára felsorakozó munkásőrök segítettek megmenteni szocialista vívmányainkat Hatvanban és környékén is. Elsőként a vasúti csomóponton, a konzerv- és cukorgyárban, valamint a selypi medence üzemeiben szerveződtek egységek és ezeknek a tagjai nemcsak a rend helyreállításából vették ki részüket, hanem a termelőmunka beindításában is hervadhatatlan érdemeket szereztek. A Zalka Máté nevét viselő egység tevékenységét értékelve elmondotta Szokodi Ferenc, hogy a különböző szakaszok, rajok harckészsége, felszereltsége minden követelménynek megfelel. Az első titkár beszédét követően a bázisgazdaságok, intézmények nevében Szelei László, a MÁV-csomópont pártvezetőségének titkára köszöntötte a jubiláló munkásőröket, majd a fegyverbarátság jeleként Gácsér István helyőrségparancsnok adott át emléktárgyakat Burzuk György egységparancsnoknak. Alapító jubileumi jelvényben és az érdemérem 25 éves fokozatában részesült: Erdélyi Vilmos, dr. Zölei Dávid, Hulinai Jenő, Pusztai János, Bártfai István, Zsigri László, Péter László, Párái István, Juhász József, Svába János, Gyarmati János, Dra- bos István, id. Felföldi István, Ár ti Ferenc és Burzuk György. Az alapítóknak járó elismerés részesei voltak a tartalékállományban levő Kecskeméti Árpád, Svába Ferenc, Szűcs Ferenc, Tuza László és Szabó Ferenc is. A Szolgálati Érdemérem 15, 10, 5 éves fokozatában húszán részesültek, tartalékállományba helyezésük alkalmából pedig tízen kaptak emlékérmet, oklevelet. Kiváló munkásőr jelvényt Ruts János, Tóbi József, Szabó Gábor, Rudas László, Ba- nyik Pál, Gonda Ferenc, Zöld Gábor kapott, kiváló parancsnoki jelvénnyel pedig Gyebnár Sándor szolgálatát ismerték el. A kitüntetettek nevében Svába János mondott köszönetét, a Farkas Imre utcai iskola úttörőgárdistái pedig kedves műsorral üdvözölték az ünnepi egységgyűlést. A tartalékállományba vonulók részéről Erdélyi János átnyújtotta a fegyvert Szépfalvi János újonnan esküt tett munkásőrnek. EGRI JÁRÁS: Elsőként: Pétervására, Demjén, Egerszalók A Balázs Ignácról elnevezett egri járási munkásőr- zászlóalj Verpeléten a Helyőrségi Művelődési Házban rendezte meg szombaton a jubileumi egységgyűlését. A megjelenteket, közöttük az elnökségben helyet foglaló dr. Molnár Gyulát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Bódi Lajost, a munkásőrség központi ellátó parancsnokságának helyettes vezetőjét, Komcsi Imrét, a munkásőrség Heves megyei parancsnokheiyettesét, az országgyűlési képviselőket, a járás párt-, állami, társadalmi, tömegszervezeti, üzemi, gyári, termelőszövetkezeti vezetőket, a társ fegyveres erők és testületek képviselőit Kovács Bertalan, az egri járási hivatal elnöke köszöntötte, majd felolvasta a Központi Bizottság üdvözlő levelét. Ezt követően Kalmár Imre, az egri járási pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédét. A járás kommunistái és lakói nevében köszöntötte a párt fegyveres erőinek tagjait, majd részletesen szólt az alakulás körülményeiről. Megemlítette, hogy a járásban 1957 márciusában elsőként Pétervá- sárán, Demjénben, Egersza- lókon alakultak kisebb alegységek, majd őket követte Felsötárkány, Bélapátfalva, Egercsehi, Bekölce és Sírok is. A munkásőrök már ebben az időszakban március 24- én demonstrációs felvonulást tartottak, április 4-én őrizték a gyárakat, üzemeket, május 1-én pedig biztosították a rendezvényeket amellett, hogy a rendszeres kiképzésüket is megtartották. A járási titkár felelevenítette az eltelt 25 év fejlődésének jelentős áldomásait, de szólt napjaink eredményeiről és gondjairól is. A társ fegyveres erők és testületek nevében Bubori Sándor alezredes, a járás KISZ-esed és úttörői nevében pedig Villangó Pál járási KISZ-titkár köszöntötte az ünnepeiteket. Ezután, kitüntetések átadására került sor. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát a siroki Nagy Gyula kapta. A Jubileumi Emlékjelvényt, a Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát, valamint az emléklapot Bársony Bélának, Borsi Imrének, Bujáki Miklósnak, és Csikós Istvánnak, Dorkó P. Imrének, Dorkó P. Jánosnak, Ferencz Gábornak, Kiss Ferencnek, Kozics Györgynek, Lakatos Sándornak, Magdus Józsefnek, Mihály Sándornak, Nagy Gyulának, Nagy Istvánnak, Nagy Józsefnek, Bozsik Ernőnek, Szepesi Istvánnak, Újlaki Gyulának, Varga Lajosnak, Vass Istvánnak és Vámos Andrásnak nyújtották át. Jubileumi Emlékjelvényt és emléklapot 17 munkásőr kapott, valamint Sas Kálmán, a Bélapátfalvi Cementgyár igazgatója és Simon Sándor, az egri járási pártbizottság munkatársa. A Szolgálati Érdemérem 20 év után fokozatával öt, 15 évi fokozatával 17, 10 év szolgálati fokozatával pedig 15 főt jutalmaztak. Munkásőr emlékjelvényt kilencen kaptak. Kiváló parancsnoki kitüntetésben részesült Nagy Gyula, Csikós István, Kiss Imre, Horváth József, Kormos Miklós és Már István. Kiváló munkásőrjelvényt 15 munkásőmek nyújtottak át. Ezután Szepesi István az alapító munkásőrök nevében emlékezett vissza az 1957-es időkre, majd sor került az új munkásőrök eskütételére és a hagyományos fegy- verátadás-átvételére. A jubileumi egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. ARCOK A HÉTKÖZNAPOKBÓL Tanácstag a megye szívében Kissé törődöttnek, fáradtnak látszik, amikor egy hétköznap kora délelőttjén megkerestük otthonában. Ám gyorsan eloszlatja fel- tételezésemet, hogy „Talán csak nem az a bizonyos másfél esztendő viselte meg?!”: — Szó sincs róla. Az történt csupán, hogy tegnap este „elfelejtett” értünk jönni Liszkóba az autóbusz, így aztán mi, vécsiek, kutyagolhattunk haza, éjfél is elmúlt már, amikorra megérkeztünk. — Az élet tehát a tanácstagot sem „kíméli." De komolyra fordítva a szót, 1980 májusában — amikor legutóbb találkoztunk — még csak egy sikeres jelölő gyűlésnél tartottunk... — Megválasztottak, azután a megyei tanácsnak is tagja lettem — feleli Kovács Jánosné, aki azóta a vécsi 2. számú választókerület lakosainak érdekeit képviseli a községi testületben, de sokkal több emberét a megyeházán. — A beilleszkedés, a „közéletül tanulás”? — Az előbbi ment gond nélkül — mosolyog a csinos asszonyka —, a kellő közéleti szerepléshez azonban van még bőven tanulniva- lorn. Egyébként az első vizsgám is megvolt már. Az építési bizottság egyik ülésén nyújtottam be interpellációt. — Milyen témában? — Azt kértem, hogy nyújtsanak támogatást a Vécs és Kisnána közötti útszakasz szélesítéséhez és felújításához. Azt a választ kaptáim, hogy a szakembere« véleménye alapján hozzák majd meg a döntést. — Es itthon? — A tanácsüléseken túl — ebből eddig hét volt — az elmúlt esztendő utolsó harmadában tartottam életem első tanácstagi beszámolóját. Elég sokan megjelentek,, s mindenki őszintén elmondta, ml a gondja, miben lehetne, illetve kellene tovább lépni. — Tényleg, az eddigi elképzelésekből mit sikerült megvalósítani? Mert, ha jól emlékszem, annak idején a (Fotó: Kőhidi) Kossuth utca közútjával és járdájával volt baj. — Már eredmény, hogy a Kossuth utca alsó végén van köves közút. Nagyon sokan segítettek, így jórészt társadalmi munkában készült. A szemétszállítást az abasáni költségvetési üzem segítségével oldjuk meg. Ebben más a gond: az egyedül, vagy kis lakásokban élők helytelenítik, hogy ugyanannyi díjat kell fizetniük, mint a nagycsaládosoknak, holott nyilvánvalóan kevesebb hulladékanyag gyűlik fel náluk. — Van még tehát miért tevékenykedni, min gondolkozni a jövőben ... — Hajaj! Itt van mindjárt a Kossuth utca páratlan oldala, járda kellene ide, ígéretet is kaptunk rá, ez azonban csak annyi, hogy a VI. ötéves terv valamelyik évében megépítik. A Táncsics utca postáig terjedő szakasza lesüllyedt, az is felújításra szorul, vagy legalábbis korlátot kellene oda állítani. Az idén decemberig új helyre kerül az öregek napközi otthona. Annak régi épületébe a KISZ-khib költözik majd, ide pedig fodrászüzletet szeretnénk. Mindemellett sokan felajánlották, hogy társadalmi munkával szívesen részt vesznek egy tornaterem megépítésében, illetve az autóbuszparkírozó kialakításában. Hát, nagyjából ezek foglalkoztatnak mostanában bennünket. — Három műszak a tubusgyártó szalag mellett, a negyedik otthon, a férj, a hatéves Mónika — és a közélet. Nem sok ez egy fiatal- asszonynak? — Nem volnék őszinte, ha egyértelműen nemmel felelnék erre a kérdésre. Bizony egy kicsit elégedetlen is vagyok magammal, főleg, ami a közéleti munkát illeti. A kezdeti idegenkedés után férjem nagyon megértő lett, segít a háztartásban, segít ellátni a gyereket is. Annak is örülök, hogy barátaim, ismerőseim velem szembeni magatartása tanácstagságom idején sem változott... Szalay Zoltán — Negyvenkilenc esztendő és hét hónap. Kis híján egy fél évszázad... — hallom debreceni ízű beszédét. Jegyzetelek és közben számolgatok. Tízezernél is több dolgos nap és százezernél Is több munkaóra. Ennyi időt szentelt a gyógyításnak dr. Kovács András, akit Egerben mindenki csak úgy ismer: Bandi bácsi. Jó egészséget, Bandi bácsi! Hiába keresem -otthon, nyugdíjba vonulása után alig egy hónappal. Az új rendelőintézetben találom fehér köpenyben: mikroszkóp fölé hajolva dolgozik a csinos, fiatal hölgyek ■ között. — Tudja, mielőtt végeztem volna a debreceni egyetemen 1935-ben, már három évben, mint díjtalan, később pedig mint „rendes” gyakornok „ügyködtem” az ottani közegészségügyi intézetben. Vonzalmam a laboratóriumok világa iránt azóta sem változott. A legutóbbi időkig is a napi rendelések után két órát eltölttöttem itt. — Ez több mint 10 órás aktív tevékenységet jelent naponta — 70 évesen. Nem sok egy kicsit? — Szerencsés embernek vallhatom magam. Egész életemben azt csinálhattam, amit mindig is szerettem volna. Emberekkel foglalkozhattam, gyógyíthattam... Soha nem éreztem fárasztónak, ha felébresztettek éjjel, ha beteghez hívtak vasárnap. Most sem azért mentem nyugdíjba, mintha már nem bírtam volna a körzettel és a rendelésekkel járó terheket. Nem... Néhány évvel ezelőtt a rádió egy nyugdíjasmiűsoróban hallottam valakit nyilatkozni, aki azt mondta: Az öregségnek három fokozata van. Az első, almikor az ember saját maga észreveszi, hogy lassan eljárt felette az idő. A második fokozatban mások is észreveszik ezt A harmadik és egyben az utolsó, amikor már maga sem veszi észre... Ügy éreztem, eljutottam az első lépcsőhöz — nem vártam meg a következőt.. — Van-e titka ennek a jó kondíciónak? — Azt szoktam mondani erre, hogy a „gyalogló” orvosok nem kapnak infarktust A feleségemmel négy gyereket neveltünk fel — nem tellett hát autóra. Mire pedig ők felnőttek és elvégezték iskoláikat, már nem éreztem szükségét a kocsinak. Maradtam hát „gyalogos”. Természetesen ez így csak tréfa lenne, de egy jó barátommal minden vasárnap 8—10 kilométert, néha még többet is sétálok a Blikkben. Ha van recept, ez lehet: jó levegő és mozgás... — Hogyan vált meg a betegektől? — Ez volt a legnehezebb még akkor is, ha egy-kettőhöz továbbra is kijárok. Sokszor bizony meghatódtam, amikor eszembe jutott, hogy utoljára látogatom meg valamelyik régi betegemet. A 3-as körzetben dolgoztam 1957 óita. Ismerem, mint a tenyeremet. Az ott lakókat gondj ukkal-ba j ukkai együtt. Gyerekek nőttek fel a szemem előtt, alapítottak családot. — Szinte egész Eger úgy 'ismeri és szólítja, hogy Bandi bácsi... — Innen is tudom, hogy szeretnek és tisztelnek az emberek. Nagyon örülök neki. — Hogyan képzeli el „nyugdíjas napjait”? — Nyolc unokám van, nem fogok unatkozni... Szilágyi Andor
