Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 5., kedd Hétfőn Brüsszelben megkezdték rendkívüli tanácskozásukat a Közös Piac tíz tagállamának külügyminiszterei. Képünkön: (balról jobbra) Max van Der Stoel holland, Claude Cheysson francia, Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet és Leo Tindemans belga külügyminiszter az értekezleten. (Népúj EGK-tagállamok külügyminiszterei hétfőn rendkívüli értekezletükön Brüsszelben úgy döntöttek, hogy nem tesznek semmit a Szovjetunió ellen irányuló amerikai szankciók aláósására, de saját maguk nem foganatosítanak hasonlókat — jelentette be Leo Tindemans belga külügyminiszter, a tíz külügyminiszter képviseletében. súg telefotó — AP—MTI—KS) A hétórás tanácskozás után Tindemans újságíróknak elmondta: hogy a Közös Piac folytatja a lengyel helyzet tanulmányozását, mielőtt végső döntést hozna a közös fellépéssel kapcsolatban. A külügyminiszterek nyilatkozatban jelentették ki: „Az amúgy is súlyos lengyel helyzet tovább rosszabbodna, ha a Varsói Szerződés nyíltan beavatkozna.” Párizs eltávolodik az araboktól? DAMASZKUSZ. A szíriai kormány hétfőn hivatalosan tiltakozott Franciaországnál Cheysson francia külügyminiszternek Kairóban tett kijelentései miatt. Mint ismeretes, Cheysson azt hangoztatta, hogy 'Go- lan-fennsík Izrael által történt bekebelezése nem jelent olyan „új elemet”, amely módosíthatná a nyugat-európai országoknak a Sínai-félszigeten felállítandó felügyelő erőkben való részvételére vonatkozó döntését. Majd hozzáfűzte: „A Golan-magaslatokra vonatkozó izraeli határozatok még inkább kiemelik a Sí- nai-félsziget megszállt terű. létéiről való kivonulás fontosságát. Mint a SANA szíriai hír- ügynökség jelentette, a szíriai külügyminiszter-helyettes hangoztatta: „Ezek a kijelentések arra engednek következtetni; hogy Francia- ország el akar távolodni az araboktól. Az ilyenfajta nyilatkozatok negatív következménnyel járhatnak, mind a francia—szír, mind a francia—arab viszonyra nézve.” Évkezdés - Lengyelországban a normalizálódás jegyében Lengyelorságban a helyzet további normalizálódásának jegyében kezdődött az új év első teljes munkanapja. Hétfőn Varsóban zavartalanul működöitt valamennyi üzem, hivatal és a tömegközlekedés. A közlekedési gondok enyhítésére jelenleg kihasználatlan túristabuszokat állították. . forgalomba, amelyek a város külső kerületeiben lakók rendszeres munkába szállításában segítenek. Nem volt fennakadás az áram-, a víz- és a gázszolgáltatásban sem. Ugyancsak hétfőn, háromheti szünet után, megkezdődött a tanítás az éltalános és a középiskolákban. Az egyetemeken, mint ismeretes, a tervek szerint január 8-án kezdődik meg az oktatás a hallgatók egy része, főként a végzősök számára. Az általános és a középiskolákban az érvényes tanterv szerint folyik majd a tanítás. Egyelőre központilag nem tervezik az ötnapos oktatási hét bővítését, de az iskolaigazgatóknak joguk van arra, hogy szükség esetén a szabad szombatokon is foglalkozásokat rendeljenek el. Mint a PAP hírügynökség beszámolt róla, a Lengyel Néphadsereg katonái továbbra is az élet minden területén segítik a lakosság ellátását. Ugyancsak a PAP jelentette, hogy a hadsereg megtakarítás révén bizonyos mennyiségű üzemanyagot és motorolajat bocsátott saját készleteiből a népgazdaság, főként az élelmiszer-szállítás rendelkezésére. Mindenütt, ahol szükség van rá, katonai mentőautók is részt vesznek Kilenc dél-koreai bányász életét vesztette egy bánya- robbanás következtében hétfőre virradóra. A szerencsétlenség Thebek város bányaüzemében következett be. Fojtó füstgázok öntötték el a tárnát, s ez akadályozta a gyors mentést. A robbanás oka egyelőre ismeretlen. a betegszállításban, és katonaorvosok működnek az olyan falvakban, ahol egyéb, ként nincs helyi orvosi ellátás. BONN A nyugatnémet kormány erőfeszítéseinek középpontjában tavalyhoz hasonlóan a Lengyelországnak nyújtandó segítségnek kell állnia — hangoztatta hétfői bonni rádiónyilatkozatában Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter az amerikai—nyugat, német csúcstalálkozó előestéjén. Genscher Brüsszelbe való elutazása előtt ismételten kijelentette, hogy az NSZK kormánya helyteleníti a Lengyelország elleni gazdasági szankciókat. Hozzátette viszont az ismert bonni álláspontot, hogy ellenzik a lengyelországi szükségállapotot, és sürgetik a visszatérést a „reformpolitikához”. Lothar Ruehl, a nyugatnémet kormányszóvivő helyettese hétfőn kijelentette, hogy a bonni kormány és az Egyesült Államok többi nyugat-európai partnere biztosították Washingtont arról, hogy „nem torpedózzák meg” a szovjetellenes amerikai szankciókat. Ruehl hangoztatta: általánosan elfogadott nyugat-európai álláspontról van szó, de nincs tudomása arról, hogy ezt hivatalos formában Washington tudtára adták volna. Ruehl végül kijelentette: „a nyugatnémet kormány folytatja a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, mindaddig, amíg a nemzetközi helyzet és a két ország kölcsönös1 érdekei ezt lehetővé teszik. PRETORIA: Nyolc ember gyújtogatás áldozata lett vasárnap- Dél- Afrikában, a Pretoria melletti Bapongban. Ismeretlen tettesek rózárták két színesbőrű felnőttre és nyolc gyermekükre bádogbarokkjukat, aztán fölgyújtották a viskót. A tűzvészből csak két kisgyermek menekült meg. A bestiális merénylet indítékai ismeretlenek. —( Külpolitikai kommentárunk )— Helybenjárás az Aranyparton „A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN — mondatta egyszer Sartre, a híres francia filozófus és író — a dolog természeténél fogva a rádió még sokszor játszik majd katonazenét.” A megállapítás nagy igazságot tartalmaz: Ázsia, Latin-Amerika és Afrika súlyos örökséggel küzdő országaiban valóban a hadsereg az egyetlen szervezett erő és ez — hol pozitív, hol negatív előjellel — különleges szerepet biztosít a számára. Ezúttal a ghanai rádió sugároz katonazenét. Rawlings repülőszázados második puccsát minősíteni még nehéz, de okai már ismeretesek. Ehhez vissza kell pillantanunk a nyugat-afrikai, mintegy két és fél magyarországnyi területű ország zaklatott történelmére. Valaha nagy és erős ország központja volt ez a terület, amit a tizenötödik század második felében gyarmatosítottak — az első portugál telepesek kites- sékelése után — az angolok. Rengeteg rabszolgát szállítottak el innen is, de az ország hivatalosan csak a múlt században lett (Aranypart néven) a brit birodalom szerves része. 1951-ben önkormányzat, 1957- ben (a brit nemzet közösség tagjaként) függetlenség — vagyis Ghana az afrikai államok szokásos útját járta. 1960-ban választotta a lakosság a köztársasági államformát és az első elnök, dr. Kwame Nkrumah kiemelkedő képességű politikusnak bizonyult. A gyarmatosítás súlyos örökségével azonban az el nem kötelezettséget és demokráciát hirdető Nkrumah sem bírt. Nkrumah távozása óta Accra, a ghanai főváros szüntelen hatalmi körforgás színhelye. Sajnos, ez a körforgás mind szociális, mind gazdasági tekintetben szomorú helybenjárásnak bizonyult: az 1972-től 1979- ig egymást követő katonai kormányok , nem tudtak véget vetni az eluralkodott korrupciónak. 1979-ben Rawlings százados, a mostani puccs irányítója átengedte a hatalmat a jószándékú HiHa Limannak, aki hiába volt közgazdász, nem bírt a szüntelenül romló gazdasági helyzettel. A FRANCIA LE MONDE SZERINT a ghanai pénz az utolsó másfél évtizedben 1400 (!) százalékkal romlott és egy munkás napibére legfeljebb fél kiló (!) kenyérre volt elegendő. Az általános szegénység érthetővé teszi, hogy Rawlings százados második, szilveszteri puccsát a legszegényebbek bizonyos reményekkel fogadták. Sajnos, ez a remény — a százados szándékaitól függetlenül — nem tűnik indokoltnak. Mint annyi más helyen, az egykori Aranyparton is már bebizonyosodott, hogy a politikai helycserék önmagukban nem oldanak meg gazdasági-társadalmi problémákat. HARMAT ENDRE GLOBÁLIS GOND, AZ ÉLELMEZÉS Éhezők és jóllakottak GHÁNA Limann letartóztatása ABIDJAN Hétfőn letartóztatták Hilla Limannt, a szilveszter napján, puccsal megbuktatott ghanai elnököt — jelentette be az acorai rádió. A rádió jelentése szerint Li mannt Kofori Duában (Accrától északra) fogták el, amint három testőrével együtt gépkocsin megpróbál, ta elhagyni az országot. A volt államfőt a fővárosba szállították és — Elefántcsontpartra érkezett hírek szerint — házi őrizetbe vették. A Jerry Rawlings repülő- százados vezette ideiglenes nemzeti védelmi tanács korábban felszólította a megbuktatott kormány tisztség- viselőit, hogy saját biztonsá. guk érdekében, azonnal jelentkezzenek valamelyik rendőrőrsön, vagy laktanyában. A felhívásnak eddig a korábbi rendszer 27 tisztség- viselője — köztük 4 miniszter — tett éleget. Jerry Rawlings százados az utóbbi napokban a ghanai rádión keresztül többször is biztosította a megbuktatott elnököt arról, hogy nem esik bántó- dása. A rádió azt is közölte, hogy egy rendőrőrsön jelentkezett Isaac Ohinébuah, (Limann kormányának volt külügymi. nisztere, valamint a volt egészségügyi miniszter is. Jerry Rawlings százados, a puccs vezetője vasárnap esti rádióbeszédében betiltottnak nyilvánított minden politikai pártot Ghánában. Már mindannyiunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennyeződés területén^ s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyar- országon, mintha e problémák egy részük nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhélyzetéről, az éhezőkről és a jóllakottakról faggattuk. — Az élelmiszerkérdós az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pedig még jóllakottabbak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente mintegy 50 millióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekintenek erre a problémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el. Ehelyett azonban a fegyverkezési kiadások nőnek... — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus éppen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy harmadik világháború, amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmazásban van némi túlzás, dra. matizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egy- milliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról napra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70- es évek eleje óta megduplázták katonai kiadásaikat, s jelenleg háromszor annyi pénzt költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár éh ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fej. lődik. Elég megtévesztő kifejezés az, hogy fejlődő ország, fejlődő világ. A függetlenné vált országok önérzetének tisztélete honosította meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fej. lődő országok. Most jöttem haza Mexikóból, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek: hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy föl. vehessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a .^mexikói modell” nem segít. Hiszen az éhezők világában, a leginkább veszélyeztetett 35 országban vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelme, zési gondokat. Kiemelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok országban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben- fölkerekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegyedekben élnek. Tehát ők is élelmiszerfogyasztóként jelentkeznek, ráadásul már városi igényekkel. Ezek az országok elvben három dolog között választhatnak: vagy maguk terme- bk meg az élelmiszert, vagy importálják, vagy a két módszert együtt alkalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiá- ban és Latin-Amerikában azonban jó néhány állam egyik megoldásra sem képes. Tehát a majd’ egymilliárd éhezővel ebben az évtizedben, sőt még az ezredfordulón- is számolni kell. — Mi o helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős; részük fcúl jól él: ál. tálában a szükségesnél csaknem egyharmadával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás a fejlett ipari ál. lamok szintjén alakuljon, egy lakosra, egy tonna gabona szükséges. A szocialista országok közül egyedül Magyarország az, amelyik az egy tonna (egy fő gabonatermést rendszeresen tú Iszár. nyalja* Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, így Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. A Szovjetunió 260 millió lakosával évtizedek óta gabonahiánnyal küzd, 220 millió tonna fölé ritkán emelkedik az évi termés, de volt már 140 millió tonna alatt is. A hiányt a fejlett tőkés országokból pótolják. — Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista országok termeljék meg a számunkra szükséges gabona- mennyiséget. Én nem mondom, hogy helyénvaló gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegyverként emlegetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egy- szer-egyszer fegyverként használják fel ellenünk. —" Vagyis elégedetlen a szocialista országok mező- gazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte megtört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajnálatos azonban, éppen előbb vázolt helyzetünk miatt, hogy a legtöbb szocialista országban az élelmiszer-gazdaság fejlődése is megtorpant. — Hazánk például jelenleg 13—14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszer-ellátást nyújtani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredményeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országok közül is csak kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elégedettek a föld, a földművelő ember hazai megbecsülésével. Mondhatja: törvényt hoztunk a föld védelmére; én amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimistán vagy pesz- szimistán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszer-ellátása javulni fog ebben; az évtizedben. Viszont pesszimizmusra hajt, ha az egymilliárd éhezőre gondolok: az emberek, sajnos, mindig töb. bet költöttek egymás elpusztítására, mint egymás; meg-» segítésére. S ebben nem történt x változás még most, a 80-as évtizedekbe érve sem... (K. M.) Közös piaci külügyminiszterek brüsszeli tanácskozása
