Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 17. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. január 21., csütörtök

3.

Ötletek a gyakorlatban

NÉPGAZDASÁGUNK HELYZETÉT elemezve esztendők óta eszünkbe jutnak az újítók és azok az ötletek, amelyek megvalósítása gazdaságosabb, vagy minőségében jobb — tehát piacképesebb — terméket eredményezett. Tudunk persze olyan esetről is, amikor a zseniálisnak tűnő találmányból, újításból esztendőkig nem lett semmi, pedig elfogadták, úgy-ahogy díjazták, csak éppen a gyakorlatban nem vezettek be őket. Gyakorta hajtogatjuk . isi, hogy sokat jelent további fejlődésünk szempontjából az alkotókedv, az újító szándék erősödése.

Évről évre szebb számokkal dicsekedhet országosan az újítómoegalom, a vállalatok egyre nagyobb mértékben támogatják az újítókat, mégis szánté évtizedes változatlansággal érvényesek azok a panaszok, hogy hosszadalmas az ötletek elbírálása, nehézkest vagy éppen szánté lehetetlen az újdonság bevezetése. Kétségtelen tényekkel alátámasztott panaszok ezek, ahogy általánosan elterjedt szokás az is, hogy közreműködői díj gyanánt olyanok is tartják a markukat, akiknek éppen nem sok közük volt az újítók érdemi munkájához, csupán a vállalati hierarchiáiban elfoglalt helyük tette Lehetővé, hogy ők is alábigyesszék nevüket a beadott újításnak. Arról is eleget hallhattunk, hogy a szolgálati találmányok benyújtásakor nem kis gondot okoz az alkotó tevékenység anyagi és erkölcsi díjazása.

Ezek szerint nem igaz, hogy fejlődik az újítómozgalom, hogy sokasodik az ötletes és ötleteikkel hasznossá váló emberek száma? Vagy túlzottak a panaszok, megalapozatlanok a lassúságra, helyenként érdektelenségre tett megjegyzések?

Egyik állítás sem valótlan! Sőt, a kettő csak együtt lehet igaz, hiszen a tények — mármint az újítómozgalommal kapcsolatos tények — csupán látszólag ellentmondásosak. A képlet szinte egyszerű: minél több a hasznos ötlet, találmány, annál jobban bosz- szant mindenkit, ha a növekedéssel csaknem egyenesen arányosan szaporodnak azok az újítások, amelyek egyre csak várnak a megvalósításra.

Sokan úgy vélték, hogy ezen a helyzeten lényegbe- vágóan változtatnak majd a magánvállalkozások, hiszen azokban, úgymond nem gátolják az ötletek és ötletes emberek érvényesülését. Csakhogy a légvárépí tgetők lehűtésére hadd szögezzük le itt is, hogy a népgazdaság fejlődését a továbbiakban is a nagyüzemek határozzák meg alapvetően, ahogy a műszaki-technikai fejlődést is iparági méretekben lehet — és kell — elősegíteni.

AZ VISZONT KÉTSÉGTELEN, hogy a nagyüzemek és iparágak a későbbiekben rugalmasabb stílussal lehetnek csak eredményesek. Követni kell a piac igényeit, a piaci kínálathoz kell igazítanunk termelésünket, s ebben nagyon fontossá válhat az újítók tevékenysége, hiszen állandóan újabb technológiát követel a váltakozó mértékben. — és áron — rendelkezésünkre álló ipari nyersanyag. Az ötletes ember pedig, aki hasznosan segít ilyen problémák megoldáséban, természetesen a továbbiakban is fokozott megbecsülést érdemel, s az elismerésnek természetesen anyagi vonatkozásai is vannak.

Ebben a helyzetben jelentek meg az új szabályozók amelyek elsősorban abban módosítják az eddigi gyakorlatot, hogy az újítókat és a szolgálati találmányok benyújtóit közvetlenül érdekeltté teszik a megvalósításban. Ennek az új rendelkezésnek elsősorban az az előnye, hogy törvényesíti az ötlet, újítás, találmány megvalósításában közreműködők tevékenységét és annak díjazását?

N Nyilvánvaló, hogy egy rendeletmódosítás, vagy egy új rendelet önmagában nem old meg semmit. Annak ésszerű alkalmazása viszont már eredményt hozhat

ÖSZTÖNZŐEN ÉS IRÁNYMUTATÓKÉNT hat az újfajta szabályozás az újítókra is. Az új helyzetben elsődleges szemponttá válik, hogy minél előbb megvalósítható találmánnyal hozakodjanak elő, hiszen személyes — a jövőben szerződésben biztosított — érdekük a közreműködés, a gyakorlati megvalósításban való eredményes részvétel.

(L. G.)

Menteni a menthetőt

Egy hatvani vállalkozás nyomában

Idevágó kormányhatározat szerint a VI. ótéves tervben dupla mennyiségű, szerelhető hulladékanyagot kell begyűjtenünk annak érdekében, hogy a népgazdaság mind kevesebb importra szoruljon. Az országos méretű akció sikerét tízmiiliárd forinttal támogatja államháztartásunk. Ebből a MÉH-vállalatoknak csaknem négymilliárd jut, és olyan vállalkozásokat kell finanszírozniuk, amelyek stabilizálódásunkat segítik.

Hatvan, Lenin Termelő- szövetkezet. Paptmalma, ahol korábban lovasiskola körvonalai rajzolódtak ki, ma más arcot mutat. A gazdasági épületek megújultak, fürdő és étkező is létesült bennük, a telepen húszezer köbméter salakot terítettek el, a Betonútépítő Vállalat új utakat készített, kerítés futja körül a tájrészletet, és láthatóan minden együtt van ahhoz, hogy itt a hó végén valamilyen vállalkozás bontakozzék ki. Az eligazító szavak azután meggyőzik a látogatót, hogy a közös gazdaság valóban mihamar kulcsszerepet játszik egy olyan kereskedelmi, ipari akcióban, amely nemcsak hulladékot ment, hanem a hulladék hasznos, olykor nélkülözhetetlen elemeit, alkatrészeit visszajuttatja a mezőgazdaságnak. Igen, az autóbontó bevált ötlete nyomón rajtra kész a termelőszövetkezet traktor- bontója is...

Kihaló géptípusok

Mi a vállalkozás lényege? Messzi tájakról, távolabbi gazdaságókból is begyűjteni az elavult, kiselejtezett erőgépeket, kombájnokat, berendezéseket, hogy szakszerű szétszerelés után a bennük talált, a belőlük kikerült, visszaépíthető elemek — csapágyak, tengelyek, fogaskerekek — az ú j ár tizenöt százalékáért ismét az igénylők tulajdonába kerülhessenek, így enyhítvén alkatrészgondjaikon. Mert nincs értelme

mellébeszélni! Sok termelő- szövetkezet portáján föllel- hetők még a Dutrák, valamint e gépcsalád rokonai, amelyeknek alkatrész-utánpótlása megoldatlan. Üjra pedig nem telik, illetve a szaktárca sem forszírozza a „kiselejtezett” géptípusok, túlhaladott gépfajták behozatalát, életben tartását. De jelentkezett már Hatvanban a Mezőgazdasági Alkatrész- ellátó Vállalat, majd az egri AGROKER is, hogy az említett géptípusok évek óta elfekvő, nagy értékű alkatrészkészletét a „Lenin” bontójának rendelkezésére bocsássa. Ott csak a helyet foglalja, itt visszakerülhet a termelőmunka vérkeringésébe.

Értékes fémek piaca

Persze, kevés az élv, kevés az alapkövetelmények megteremtése az ilyen újszerű vállalkozásnál, annak ellenére, hogy mai napig másfél millió forintot költött rá a termelőszövetkezet. A közös gazdaság vezetői is igen körültekintően készítették

elő a februári indulást, a traktorbonitó telep munkájának nyitányát, öt ember foglalkozik hónapok óta programszerűen azzal, hogy a majdan kezük alá kerülő Dutrákat, SZK—4-es kombájnokat ügyesen, gyorsan szét tudja bántani, és pontosan fölismerje: mit mire lehet még felhasználni, mit hogyan lehet a mezőgazdaság területén hasznosítani. Ezekben a kiérdemesült, vagy éppen „leszázalékolt” masinákban különbeni igen sok az acéláru, a színesfém, amiből hazánk behozatalra szorul. Nos, az ilyesféle elemek, elnyűtt alkatrészek is — bontást követően — egyhamar importkiváltó jelleget öltenek, és külön csatornán juttathatók vissza a feldolgozó- iparnak. És hogy valóban széles körben hasson a trák- torbonitó tevékenysége, illetve az itt folyó munka mind hatékonyabb legyen, a „Lenin” gondoskodott arról, hogy megfelelő szállítókapacitás csatlakozzék a telephez. Két daruval fölszerelt, nagy .teljesítményű teherkocsit vásároltak, amelyek nem csupán a szállításit, a fel- és lerakodást oldják meg, hanem a bontást is segítik.

Hatvan segítségével

Egy ilyen vállalkozásnál — a köz hasznán túl — az sem érdektelen, hogy mit hoz a kockáztató cégnék, jelen esetben a Lenin Termelőszövetkezetnek. Ahogy a bontó vezetője megjegyezte, a traktorok, kombájnok vonatkozásában nincs még tapasztalatuk, ezért a munka beim dítása előtt csak elképzeléseiket vetették papírra. Eszerint az idei esztendőben szerény másfél millió forint bevételre számítanak. Az ösz~ szeg persze lehet lényegesen több, mint ahogyan az autóbontó rövid távon fényesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. És az új telep gazdaságosságát növelheti az a tényező, miszerint a Csá- nyi út mentéről ide telepítik magát az autóbontót is, hogy az üzem szakembergárdája, gépparkja mind összéhangol- tabban, hatékonyabban felelhessen. meg a követelményeknek. De nem tekinthetünk csak az itt jelentkező profitra, légyen az több, vagy kevesebb. Miközben Papmalma gazdaságosságát tesz- szük latra, gondolnunk kell azokra a szövetkezetekre, különböző gazdaságokra is, amelyek éppen a hatvani akció eredményeként tudják felújítani erőgépeiket, kombájnjaikat, hogy azok ismét bekapcsolódhassanak a termelőmunkába. *

Moldvay Győző

Évente ezerhatszáz vagon méz

A Hungaronektár budafoki Szeme Európa legkorszerűbb mézfeldolgozó létesítménye. Évente — a negyvenöt—ötvenezer kistermelőtől felvásárolt — ezerötszáz—ezerhatszáz vagon mézet dolgozza fel. A magyar méz szinte a világ minden országába eljut huszonöt, illetve háromszáz kilogrammos csomagolásban. Karácsony előtt új termékkel, a korsóba töltött vegyes virágmézzel jelentkeztek a hazai piacokon. A képen: két és fél, hárommillió mackós méz készül évente

* (MTI fotó)

|_| atvanéves kamaszok.

** Ez a megállapítás a Nobél-díjas Henrich Böll német író telitalálata önmagáról és rólunk — néhá- nyunkról, akiknek még nem nőtt be a fejük lágya, holott — nagyapák is vagyunk már. Végigdolgoztuk, -küzdöttük, -röhögtük és -sírtuk életünket. Pedig neon vagyunk neuraszténiásak, vagy ha azok vagyunk, akkor csak azokká lettünk, de nem úgy születtünk, nyugodt elődeinktől ilyesmit nem örököltünk, a kétkezi mun- kásszülők ilyen nyavalyákat elvétve örökítenek. De életünk történései történelemanyánk ölében néha (gyakran?) különössé formálódtak, s jóindulatunkban, hitünkben többször megcsalat- va arcunk éle keményebbé vált, jóllehet hitünk ma is a miénk és a — közé. Mosolyunk is megmaradt, csupán egy kissé (bágyadtabb lett.

Sz I. nagyapját, W. Ignác üvegest tizenkilencben ellen- forradalmi összeesküvésért a gyöngyösi direktórium halálra ítélte és társával, Cs. Albert huszárkapitánnyal együtt a város főterén egy villanyoszlopra akasztatta. Az üveges lánya, Sz. I. édesanyja megőrült, tóbolydában végezte életét. Iskolánk mind a nyolc osztálya minden évben koszorút helyezett az „emlékművé” kövesedett barna faoszlopra. Az unoka, SZ. I. hazajött a munkaszolgálatból, rendőrtiszt lett és több mint harminc évig becsülettel védte a munkások hatalmát Nyugdíjba vonult, nem számoltam mennyi kitüntetéssel a mellén.

O. Gy. hajdú volt a városházán. És vitéz az első világháborúban. Fia, az időNincs állampolgársága se ott, se itthon. Mi hárman együtt voltunk, nagyon együtt. Akkor, 1945 decemberében, már egy hónapja szökésben voltunk Lübeck- ből, a hadifogolytáborból. Regensburgban a Duna mellett ismét elfogtak benkicsi, szegényparasztoké. Az isten áldása csak a felszabadulás után érte őket. A próféta szavát negyvenötben mindketten másképp hallották, Feri, a munkás, errefelé húzott, kommunista és nyomozó lett Ó, hogy csorog a könnyünk a neveNagyapák - kamaszkorban

sebb örökölte a vitézség! rangot és a szabómesterség ki tanulása után csendőr lett Most ismét szabó. Az öreg középső fia géplakatosnak ment Értelmes, nyűt eszű ember, harminc évig volt igazgató egyazon üzemben. Most a nyugdíjasbúcsúnál arany kitüntetést kapott. Élete, energiája felét az önigazolás emésztette fel. Egyszer megsértettem, azt mondtam, hogy őrmesteri rangnál ő sem viszi feljebb. A jelenlevők szedtek szét bennünket Ma is barátok vagyunk.

Meghalt T. István grafikus barátom, gyermekkori cimborám, bajtársam, pajtásom. A szíve vitte el. Temetésére hazamentem. Köny- nyeztem, kedves, tehetséges ember volt, jó barát 58 éves. Ikrek voltak. Kerestem a másikat, Imrét Münchenben él, nem jött haza, disz- szddált, nem kapott vízumot.

niinket. Éjszaka a barakkban kellett döntenünk: tovább szökünk haza, vagy itt maradunk egy életre Pista Németország mellett döntött. Irrfre és én Gyöngyösre vágytunk. 1945. december 24-én ócska kis szobánkban rokonainkkal énekeltük a karácsonyi dalt. Az akkor hazavágyó Imre visszament, Pista most már végérvényesen itthon, a Mátra földjében porlad.

Az emberi lélek kiszámíthatatlan.

Sz. Ferenc kamasztársam vigyorog. Az isten megáldotta ésszel, humorral, megértéssel. És egy felszentelt katolikus pap öcsivel. Ismertem Lacit, a plébánost, kedves, jó barát ő is, világi műveltséggel. Azt mondja, hogy amit Feri tesz, istennek tetsző cselekedet Szereti a családját, a hazáját, az embereket és a munkáját.

Parasztszülők gyermekei,

téstől, főleg Zs. Lacié, amikor nyomozásaikról mesélnek. A cigánysoron, Durán- dában keresni egy három napja eltűnt libát, nohiszen! Kemény dió volt

Negyvenhatban, Kondoroson egy cigányasszony jósolt Ferinek. Együtt lestük a vasútállomás menetrendjét, akkor jött az a fiatal cigány nő és Ferenc tenyerét bámulva azt mondta: maga szép, kövér ember, nagy szerencséje lesz az életben. Jó felesége, sok gyermeke, nagy-nagy gazdagsága.

Mindketten értékes emberek, egymás testvéri kezét 'Sohasem engedték el, vállalták egymást, s akkor, régebben ezért a számonkérést is. Ferinél maradok. Hatvanéves, nyugdíjba

ment, éppen tíz napja. Ma- lomvezető volt, pontosabban a Heves megyei Malomipari és Gabonaforgalmi Vállalat körzeti üzemvezetője Gyöngyösön. Nem állítom, hogy Sz. Ferencet az isten is molnárnak teremtette, hiszen egykoron autogénhegesztő volt, de egy értelmes ember mit nem tanul meg? Egyébként az a kon- dorosi cigányasszony * se ilyesmit jövendölt neki. Az egész jóslatból csupán a feleségre vonatkozó vált igazzá. Erzsi kedves, okos, jó- kedélyű élettársa férjének. A férfinak szüksége is van erre, rossz a gyomra, magas a cukra és a vérnyomása, pedig életében italhoz, ételhez mérsékelten nyúlt. Malomipari vezető tudományát a központban kezdte, személyzeti osztályvezető volt. Váratlanul meghalt az igazgató, akkor ő javasolta az egyik vidéki körzetvezetőt a vezetői székbe. Minden jót elmondott róla, amit ilyenkor szokás, az illetőt kinevezték a vállalat élére.

Hogyan romlanak el az emberi, a munkatársi kapcsolatok? Ki tudja, ki követi nyomon?

Bizony ez történt a két vezető ember között, illetve velük. Az igazgató először tapintatlan volt, később durva, mind durvább. Sz. élete pokollá vált, elment a köz. pontból, körzeti üzemvezető lett. A macera tovább tartott. Az volt különösen furcsa, hogy Sz. Ferenc lakásán éjszakánként gyakran csengett a telefon, az igazgató beszélt és éjféltájban, vagy azután vowta felelősségre Ferencet: „Mit mondtál rólam? Miért mondtad? Állj be a sorba barátom, mert egyébként..."

'Egyébként Sz. évek múltán, a tűrési határon túl, teljesen korrektül, a párt- szervezethez fordult, később a felső szerveket kérte segítségül, végül a tröszt vezetőihez folyamodott. Az illetékesek Gyöngyösre utaztak, hetekig vizsgálgatták az ügyet. Sok hibát, vétket találtak a vezetésben. Döntés: az igazgató felmentése és kinevezése — Sz Ferenc helyére. Sz-nak szaktanács- adói munkakört ajánlottak. Furcsa döntés, nem? Salamon legyen a talpán, aki érti. Az igazgató nem fogadta el a javaslatot, beteg lett, leszázalékolták, ma is beteg, nyugdíjban van. Sz (emiatt?) ott maradt, (ott felejtették?) a malom élén. Most nyugdíjazták.

— Hát te? — kérdi.

Köszönöm, jól vagyok. Fiam hazajött Amszterdamból. Egy teljes évet tengett- lengett a kikötőben. Papírok nélkül ment, papírok nélkül jött, épp elég munkám adódik a hazai hivatalokban. Szóval, meg mindig fontosnak érzem magam. Igaz is, az a cigány nő nekem akkor régen azt mondta: maga nagy huncut ember, magát nem érheti semmi baj, bánat. De hát, Ferenc, nálad is tévedett egy keveset, nem?

Suha Andor