Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-20 / 16. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 20., szerda 3. Gyorsabban váltani Tizenöt évesnek lenni az embereknél fiatalságnak, a termékeknél öregségnek számít. Márpedig a Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint 15 év a Magyar- országon előállított termékek átlagos életkora. Az egészen fiatal, háromesztendősnél fiatalabb gyártmányok aránya mindössze 17 százalék. Egy-egy esztendőben az utoljára gyártott termékek aránya csupán egy százalék alatt van, a változatlan kivitelben előállított gépek, berendezések, fogyasztási cikkek részesedése ezzel szemben 92 százalékos. Az exportra gyártott termékek korösszetétele valamivel kedvezőbb, de ezen a körön belül is csupán 11 százalékos az új. a korszerűsített és egyéb módosításokkal előállított termékek aránya. Az említett adatok is alátámasztják a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak a kormány által is tárgyalt jelentését, ami szerint a termelési és termékszerkezet ■korszerűsítésében csak kismértékű előrehaladás tapasztalható. Az általános megállapítás azonban differenciáltan érvényes az egyes ágazatokra, egyes vállalatokra. Akadnak olyan cégek, ahol rendkívül dinamikus a termékváltás: 10—20 százalékos az új termékek részaránya. Az említett KNEB-je- lentés példatára szerint a gyártmányait gyorsan, időről időre korszerűsítő vállalatok sorába tartozik többek között az Elektroakusztikai Vállalat, az Elektromobil Ipari Szövetkezet, a Ganz- MÁVAG, a Sopiana Gépgyár, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár, az Alumíniumipari Gépgyár. Némelyik gazdálkodó szervezet új termék kifejlesztése és bevezetése nélkül, a gyártási arány megváltoztatásával, a stratégiai gyártmányok részarányának növelésével javította termékszerkezetét. E tekintetben a Csepel Vasmű, a Járműkonfekcióipari Gyár, a Csepel Autógyár, a Zalai Kőolajipari Vállalat, az Almásfüzitői Timföldgyár, a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat és a Magyar Viscosa Gyár példája érdemes említésre. A lassú váltás nem kizárólag a termékek életkorában, hanem a munkaerőmozgások alakulásában is tetten érhető. Erőteljes ter- méks zerkezet-kors zerűsítés ugyanis a jelenleginél markánsabb, nagy horderejű vállalaton belüli és vállalatok közötti átcsoportosítást feltételez. A munkaerő- mozgás jogi-közgazdasági korlátainak megszüntetésével (feloldották a toborzás és hirdetés tilalmát, a munkaerő-közvetítés szolgáltatássá vált, egyszerűsödött a felsőfokú végzettségű pályakezdők pályázati rendszere és így tovább) egy akadály elhárult a termékszerkezet gyorsabb korszerűsítése elől. Ezzel azonban korántsem elenyésző a gátak száma. Sok vád éri a bérszabályozást: a gazdasági vezetők úgy vélekednek, hogy a termékszerkezetváltásból adódó nyereségtöbbletet (és -követelményt) nem mindig kíséri bérfejlesztési lehetőség. A bérszabályozásban is érvényre jutó bázisszemlélet szintén visszafogja a fejlesztési törekvéseket, ugyanakkor a felesleges létszám leépítésére sincs kellő ösztönzés. Igaz, a vállalatok többsége is inkább a dolgozók megtartására. mint a létszám leépítésére törekszik. A váltást nehezíti, hogy az élenjáró technológiákról, termékekről a vállalatok kétharmada alig rendelkezik megfelelő ismeretekkel. Így az összehasonlítás, a továbblépés is lassú. Kétségtelen: a gazdaságirányítási gyakorlat néhány lényeges rövid távú gondolkodásra, rövid távú cselekvési és fejlesztési program kidolgozására készteti a vállalatvezetőket. A felsorolt hiányosságok egyúttal körvonalazzák a teendőket is. A termékszerkezet-váltásnak például az egyik alapvető feltétele, hogy az irányító szervezetek és a vállalatok az eddiginél nagyobb súlyt helyezzenek az információszervezésre: a műszaki, hatékonysági, piaci körülmények elemzésére, a változó feltételek vizsgálatára, a piackutatásra. A szabályozók közt mind kevésbé ■kaphatnak teret olyan előírások, amelyek mankót nyújtanak a gyengén gazdálkodóknak, és ezzel életben tartják az elavult, régi termékeket. M. P. Mázas tetőcserép, színes azbesztcement Bővül az építőanyagok választéka Az építőanyag-ipar legfontosabb feladata az idén, hogy a keresletnek megfelelően gondoskodjék az építők anyagellátásáról, összességében a termelés egyszázalékos növelésével számolnak. Ám ezen belül főként a lakosság építkezéseihez és a felújításokhoz szükséges anyagok, többségükben szak. ipari termékek kínálatát bővítik. Az alapvető építőanyagokból összességében a kínálat nagyabb a keresletnél, ezért a választék bővítésére és a termékek minőségének javítására törekednek. A hazai termelésen! túl 815 ezer tonna cementet szocialista partnerektől szerzünk be, s ennek túlnyomó része a belkereskedelem közvetítésével a lakossági építkezések ellátását szolgálja. A bere- mendi új üzem belépésével bővítik a keresett mészhid- rát hazai termelését, s a kiegyensúlyozott ellátás érdekében még külföldről is behoztunk 30 ezer tonnát Falazóanyagból várhatóan ugyanannyira lesz szükség, mint tavaly, de a választékot bővítik a kis téglagyár-tó üzemek jobb kihasználásával. Gazdagítják a kínálatot az energiatakarékos, a szokásosnál jobb hőszigetelő Thermo- ton és Uniform kéri falazóblokkal, amelyek mérete 5—6 kis méretű téglának felel meg. Növelik a színezett és má. zas tetőcserép, a színes azbesztcement tetőfedő lemezek termelésének arányát. A keresett azbesztcement hullám- lemez hazai termelését szocialista importtal egészítik ki, s így 2,6 millió négyzet- méter hullámlemezt vásárolunk a szovjet partnerektől. A porcelángyárak az idém 3,9 millió négyzetméter falburkoló csempét szállítanak a belkereskedelemnek, további hétszázezer négyzetméter csempét pedig a választék bővítésére külföldről szerzünk be. Kerámia padlóburkoló lapból az idei termelés mérsékeltebb lesz a tavalyinál, mert a hódmezővásárhelyi üzem a mettlachilap gyártásáról áttér az igényesebb és szebb mázas padlólap előállítására. A termeléskiesés pótlásáról importtal gondoskodnak. Az építőanyag-ellátást és a választék szélesítését segítik az idén befejeződő beruházások. Egyebek között az energiatakarékos proton- tégla gyártása, a folyami ka. vicskotrás és szállítás, a kazincbarcikai gázbetongyár és a Herendi Porcelángyár nyersanyaggyártásának korszerűsítését fejezik be ebben az évben. (MTI) A MÁTRÁBAN SZÜLETETT Alkotásuk: új fenyő Mottó: Újvári Ferenc és Újvári Ferencné, az Erdészeti Tudományos Intézet mátrafüredi állomásának főműn, katársal, csaknem húszévi munkájuk eredményeként lucfenyőt nemesítettek. 1956 őszén egymástól függetlenül érkeztek a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre, ahonnan később együtt indultak el a pólyán. Kapcsolatuk ugyanis nemcsak a tanulásban és a közös tudományos érdeklődésben találkozott, hanem öt esztendő után házassággal folytatódott. Azóta több mint két évtized telt el, és nevüket szakmai körökben itthon, illetve határainkon túl is megismerték. A Mátra a birodalmuk, Füreden találtak otthont. Űjvári Ferencnek és feleségének az Erdészeti Tudományos Intézet állomása a műhelye, ahol ma is együtt dolgoznak. Itt találkoztunk velük és beszélgettünk életük, munkájuk eddigi eredményeiről. — A diplomaszerzés után a fő célunk az erdőrendezés megismerése volt — mondja a férj. — Mindketten hazakerültünk Budapestre. Akko. riban nagy gondunk volt a lakás, ezért kedvező ajánlatot kaptunk az Erdészeti Tudományos Intézet akkori osztályvezetőjétől, dr. Szőnyi Lászlótól, hogy jöjjünk Mát- rafüredre, az itteni állomásra. Meglepett az ajánlat, de egyben vonzott is mindkettőnket. Háromszobás lakást kaptunk és új munkaterületet. — Ehhez az is hozzátartozik — szól közbe a feleség —, hogy bár dr. Szőnyi László nagyon készséges, de ugyanakkor szigorú is volt hozzánk. Rögtön1 azzal kezdte, hogy tanuljunk németül a szakirodalom miatt. Igaza volt! Férjem kutatói feladatot kapott, én pedig — mert nem volt más — technikus lettem. Indulásnál különösen sok segítséget aditak közvetlen kollégáink. Közben meg. született a két gyermekünk, és bár akikor még nem volt gyes, így a nem hosszú szülési szabadság alatt is tanultam, képeztem magam, így biztosítottam a szakmai folyamatosságot. Újvári Ferenc Kisnána és Gyöngyös határában két mátrai vízgyűjtő vizsgálatával kezdett foglalkozni. Ezekről először 1965-ben. jelent meg publikációja. A 15 éves kísérletsorozat eredményeit nemrég összegezte. Újvári Ferencné pedig dr. Szőnyi László szorgalmazására fenyőnemesítéshez fogott. Elsősorban. a gyorsan, növő fajták elterjesztése volt a cél az Északi -Középhegységben. Dossziényi levelezés és fel. jegyzés jelzi azt a folyamatot, amely azóta nemzetközi együttműködéssé vált. — Az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Egyesületének kezdeményezésére — sorolja Üjváriné — láttunk hozzá ahhoz a lucfenyőszár- mazási kísérlethez, amelyben a hazai Erdészeti Tudományos Intézet részeként állomásunk vesz részt. Ezeregyszáz fenyő6zármazékot telepítettünk a férjem közreműködésével, melyek Kanadától Európáig különböző helyeken fordulnak élő. Mindezt a Mátrában végeztük tizenegy hektáron, az úgynevezett Nyirjésen, Galyatető és Mátraháza között, a csőr- réti víztároló fölött. A fenyőmagvakat az NSZK-beli Sdhmalenbeckben nevelték és kamionnal szállították hozzánk a csemetéket. Egyébként összesen 14 ország húsz kísérleti helyén indítottak ebben az időben kísérletso- rozatot. Mi 1968-ban ültettük el a fenyőket, melynek az volt a célja, hogy megkeressük azokat az egyedeket, amelyek a Mátra sajátos terUjvári Ferenc: — Igazi alkotóműhelyre találtunk Mátrafüreden mészeti viszonyai között a legjobban növekednek. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen összefüggés van a származás és a termőhely között. Akkor tavasszal 27 500 csemetét telepítettünk, s ehhez nagy segítséget kaptunk a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól. Miután 1968-ban aszályos volt a nyár, izgatottan figyeltük, hogy megmaradnak-e a fenyők? Szerencsénk volt, mert a csemeték 96 százaléka meg' eredt! A következő években a legfőbb eredményünk az völt, hogy sikerült kijelölnünk azokat a fenyőket, amelyek a mátrai talaj- és éghajlati viszonyok alapján a legjobbaknak bizonyultak. Érdekességként kimutattuk, hogy a Keleti-Kárpátokból származó lucfenyő növekszik legjobban a Mátrában. Az is ‘kiderült, hogy ezek a tűlevelűek ugyanilyen kedvezően növekednek Skóciában, az NSZK-ban és Svédországban is. Az eltelepített 1100 fenyőből, tizenegy magyar származású volt, amelyek a nemzetközi kísérletben a világ nyolc részén bizonyították, hogy különböző éghajlati és talajviszonyok között is megfelelően növekednek! Újvári Ferencné: — Az általunk nemesített fenyőnek a Nyirjés nevet adtuk (Fotó: Szabó Sándor) 1970-ben dr. Szőnyi László felhívta a figyelmünket arra, hogy ezeket a származási kísérleteket felhasználva gyö~ kereztetéssel próbáljunk olyan gyorsan növekvő lucfenyőt nemesíteni, amely to- vábbszaporítással a legkedvezőbb tulajdonságokat hordozza magában. Ehhez a csőr- réti tároló fölötti tizenegy hektárról csaknem 27 ezer lucszármazék állt rendelkezésünkre. Egyéves hajtásokat gyűjtöttünk ezekből, és fólia alatt gyökereztettük. 1981-ben ötéves összehasonlított kísérlet alapján bebizonyítottuk, hogy a Sándor-réten gyökeresen telepített lucfenyő 76 százalékkal magasabbra nőtt, mint a magról nevelt. Ennek az általunk nemesített fenyőnek a Nyirjés nevet adtuk, mivel a Mátrának erről a részéről származik. Ez az első olyan luc Magyarországon, s mondhatni, világszerte, amely gyorsabban növekszik, tömegszaporításra alkalmas, és kevesebb ápolási munkát igényel, mint a többi. Tehát nevelése olcsóbb, és telepítése népgazdaságig hasznos. 1979- ben Bukarest ben rendezték az Erdészeti Kutató Intézetek Nemzetközi Szövetségének soros ülését, ahol ismertettem kísérleteinket, Az előadást nagy érdeklődéssel fogadták, csaknem húszesztendős munkánkat tehát siker koronázta. Mentusz Károly gyorsan is haladok vele. Mégis úgy érzem, ha egész évben csa'k ez lenne a feladatom, előbfo-utóbfo megunnám, Hiányozna a dohány, mint ahogy hiányzik most is. Másról sem beszélünk itt az asszonyokkal, csak a Virgíniáról és a Burüey-levedekróL. Gyerekkoromban kerültem ide, mint segédmunkás; és aztán annyira megszerettem ezt a növényt, hogy elkezdtem böngészni az ápolár sukkal, termesztésükkel kapcsolatos könyveket. Még a dohányipari szaíkmunkásr vizsgát is letettem. A szezonális időszakban — júliustól novemberig — a hevesi zöld dohány leveleit vizsgálom és osztályozom. Az ellenőrzés utón a dohányt 120 percig szárítjuk, majd bálákba kötözve a szolnoki fermentálóba kerülnek. Nem nehéz a munkám, az viszont tény, hogy nagyon poros és piszkos. Én. mégsem szívesen adnám fel. A fizetésemre sem lehet panaszom, 3500 forint körül viszek haza havonta. A fiatalasszony negyedszázaddal ezelőtt lépett munkába, szorgalmával mindvégig kitűnt társai köziül. öt évvel ezelőtt elnyerte a kiváló címet is. Élen jár „dohányos” brigádjával a társadalmi megr mozdulásokban is. Nem sokat álrult el magáról — szerénységből. Munkatársai súgták meg hogy a községi Vöröskereszt lelkes tagja, és 1980-ban a segédápo-' lónői tanfolyamot is sikerrel fejezte be. Annál szívesebben beszél viszont a dohánytermesztésről. Szakmai felkészültségét és tapasztalatát otthon a háztájiban is kamatoztatja. — Férjemmel és három gyermekemmel együtt rengeteg időt töltünk: el nyolcszáe négyszögöles „dohányfarmunkon”. Gondosan neveljük a palántákat, a dohányitörés pedig mindig ünnep a családunkban. Fáradozásunkat a múlt évben is siker koronázta, a felvásárlóba negyven mázsa Virgínia dohányt adtam le. Várom a jó időt, hogy újra mehessek a földre, A szórakozás főleg a téli estékre marad. Szeretek varrni, kötni, szóval, ha lassan isi, elmúlnak a hosszú napok. Ilyenkor jut több idő az olvasásra is, főleg a szakirodalmat lapozgatom. Nagyon érdekel a végtermék, a cigarettagyártás is. Talán egyszer alkalmam lesz arra i& hogy valamelyik üzemünket meglátogassam, és végigkövessem a dohány útját a cigaretta csomagolásáig. Az én munkámnak egyszerű a titka:a palánták megfelelő ápolása, a dohánylevelek szakszerű nevelése és törése. Az idén szeretném túlszárnyalni a tavalyi eredményt. Néhány hónap múlva — ha erre jár — a palántákról meg tudom mondani, hogy vanre erre esélyem ___ M ost azonban ne kéresse magát, fogyasszon ebből a csokis nápolyiból! Szüle Rita „CsoköládéMlatú cigaretta”: — még mielőtt bárki is a keresésére indulna, ed- árulom, hogy ezt az élvezer ti cikket egyetlen, dohánygyárunk sem készíti, hasztalan érdeklődnének a trafikokban. Ez a cigaretta ugyanis sehol sem kapható, nem is létezik. Csupán egy érdekes munkahelyi párosításról, egy nagyszerű ötletről van szó. Kápolnán — ahol évtizedek óta válogatják, csomagolják a hevesi dohányt — nemrégen új tevékenységgel bővült az üzem. A fermentálás megszüntetésével az ott dolgozók a téli időszakban sem tétlenkednek, „édes” elföglaíitságot biztosít részükre a Duna Cso- kodádégyár. A dohónyponos levegő utón felüdülés ez a munka. Az asszonyok hófehérben, kellemesen fűtött teremben dobozolják a sokak által ismert és kedvelt finomságokat. A kóstolás, megengedett, az idegennek pedig kötelező. L ukendics Jánosné kdsdánykora óta dolgozik a dohónyfelvésár- lóbam. — Elképzelni sem tudom, mi lett volna velünk, ha ez a szerződés nem születik meg a csckolátíégyárral, kiki mehetett volna, amerre lát. Nekem valóban kikapcsolódás a csomagolás, és KÁPOLNÁN Télen csokoládé, nyáron dohány... i
