Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1982. január 20., szerda MOSZKVA Moszkva nevezetességeivel ismerkedett kedden az ango­lai párt- és kormányküldött­ség, amely Lucio Larának, az MPLA-Munkapárt KB Poli­tikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak, a Nemzetgyűlés állandó bizottsága (elnöksége) tagjá­nak vezetésével tartózkodik a szovjet fővárosban. A küldöttség az SZKP KB és a szovjet kormány meg­hívására hétfőn érkezett hi­vatalos baráti látogatásra Moszkvába. WASHINGTON Kiemelték a Potomac-fo- lyó vizéből a múlt szerdán lezuhant Boeing 737-es repü­lőgép roncsainak egy részét, de a fekete dobozokat, a két magnetofont amelyektől azt remélték, hogy fényt deríte­nek a washingtoni kataszt­rófa okára, nem találták meg. A kutatás tovább foly­tatódik. A gép törzsének na­gyobbik darabja a holttestek egy részével még mindig a víz alatt van. HAVANNA A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására hétfőn Havannába érkezett Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt fő­titkára. Corvalán a Chilei Kommunista Párt megalaku­lásának 60. évfordulójával kapcsolatos emlékünnepsége­ken vesz részt GENF Az európai atomfegyver­korlátozási tárgyalásokon részt vevő szovjet és ameri­kai küldöttség plenáris ülést tartott kedden Genfben. BEJRÚT A libanoni jobboldal össze­hangolt támadást indított a polgárháborús válság arab megoldása és egyben az arab békefenntartó erők libanoni jelenléte ellen. A támadás ürügyéül az a váratlan fej­lemény szolgál, hogy elma­radt az Arab Liga négyes bizottságának hétfőre terve­zett külügyminiszteri szintű ülése. PÁRIZS Éles viták várhatók azon a kétnapos tanácskozáson, amely kedden kezdődött Pá­rizsban tizenöt nyugati or­szág képviselőinek részvéte­lével a COCOM nevű szer­vezetben, amelyet a tőkés ál­lamok szocialista országokba irányuló exportjának ellenőr­zésére hoztak létre. A fran­cia lapok azt írják, bogy az amerikaiak most élénkíteni akarják e szervezet működé­sét, és a Keletre irányuló ex pont eddiginél szigorúbb ellenőrzését követelik. Wa­shington meg akarja akadá­lyozni, hogy a szocialista or­szágok hozzá jussanak a fej­lett nyugati technológiához Az Egyesült Államok egyik fő célja az, hogy megakadá­lyozza a Szovjetuniót Nyu- gat-Eur ópávai összekötő földgázvezeték kiépítését. MOSZKVA A portugál hatóságok a közelmúltban megtagadták a beutazási engedélyt az SZKP küldöttségétől, amely a Por­tugál Kommunista Párt meg. hívására tett volna látogatást Portugáliában — jelentette kedden a Pravda. Az SZKP Központi Bizottságának lap­ja ezt az intézkedést a hi­degháborús korszakra jellem­ző, napjainkban példátlan lépésnek minősíti. Sérti a nemzetközi jogi gyakorlat normáit, s élesen ellentmond a helsinki megállapodások­nak, hogy megtagadták a beutazási engedélyt a Portu­gáliával normális diplomáci­ai kapcsolatokat fenntartó állam kormányzó pártjának küldöttségétől, amely a Por­tugál Kommunista Pártnak, az ország egyik demokrati­kus, parlamenti pártjának meghívására tett volna láto­gatást Portugáliában — írja a Pravda. Vádaskodás Schmidt címére Fokozódik az USA-nyomás Bonnra A nyugatnémet ellenzék mellett az Egyesült Álla1- - mok is foköeza a nyomását az NSZK kormányára, an­nak érdekében, hogy az vál­toztassa meg a lengyel kér­désben eddig tanúsított, lé­nyegében mértéktartó poli­tikáját. Arthur Burns, az Egyesült Államok bonni nagykövete a Vorwärts leg­újabb számában. — az ame­rikai—nyugöltaémet vi­szonyban szinte példátlan módon — azzal „fenyegető­zött”, hogy az Egyesült Ál­lamok esetleg kivonja csa­patait az NSZK-ból, arneny- nyiben nem változik meg a bonni kormány álláspontja a lengyel kérdésben és nem szűnnek meg az „Amerika- ellenes” tendenciák az NSZK-b&n. Az amerikai nagykövet ugyanakkor elismerte, hogy Bonn az elmúlt időben „je­lentősen közeledett” Wa­shingtonhoz a lengyelor­szági helyzet megítélésé­ben, s „a különbségek ma mér jóval kisebbek, mint egy hónappal, vagy két hét­tel ezelőtt”. Bums képtelenségnek ne­vezte azokat az amerikai és nyugat-európai állításo­kat amelyek „siemliegességi törekvésekkel” vádolták Helmut Schmidt nyugatnér met kancellárt. A szociál- démokralt'a párt esetében azonban az amerikai nagy­követ résziben jogosultnak tartotta ezeket a — tegyük hozzá: enyhülés-ellenes — állításokat. Az Egyesült Államokban, a nevadai sivatagban lezuhant négy T—38-as típusú „Thunderbird” repülőgép. A kataszt­rófa kötelékrepülés közben, földközeli műrepülés során kö­vetkezett be. A gépek orrukkal a földbe fúródtak, a pilóták életüket vesztették (Népújság telefotó — UPI—MTI—KS) A szociáldemokrata Mauno Koivisto nyerte a finnorszá­gi elnökválasztás első fordu­lóját (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Megkezdődött a KGST VB ülése Moszkvában kedden dél­előtt megkezdődött a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizott­ságának 102. ülése. A tag­államokat az állandó képvi­selők, kormányfőhelyettesek képviselik. Az ülésen ha­zánk állandó KGST-képvi- selője, Marjai József, a Mi­nisztertanács, elnökhelyette­se tölti be az elnöki tisztet. A háromnapos ülés mint­egy húsz napirendi kérdést vitat meg, a többi között a gépgyártási együttműködés továbbfejlesztésének idő­szerű feladatait, az élelmi­szer-termeléssel összefüggő kérdéseket. KI Külpolitikai kommentórunk~)—i Elnökválasztás Suomiban ÜGY TŰNIK, a finn elnökválasztásokon csakugyan a papírforma győz. Minden tekintetben: a választók fokozott érdeklődését ugyanis éppúgy előre megjósol­ták, mint azt, hogy a legesélyesebb jelölt Mauno Koi­visto kormányfő, ügyvezető elnök. Vasárnap és hétfőn lezajlott a 301 tagú elektori testület megválasztása. A 3,9 millió szavazásra jogo­sult finn állampolgár csaknem kilencven százaléka járult az urnákhoz, ami egyedülálló rekord az ország­ban. Eddig az 1962. évi elnökválasztás számított csúcs­nak, akkor a választók 81,5 százaléka élt a jogával. Megfigyelők szerint az aktivitás oka a nyolc jelölt közötti verseny teljes nyitottsága volt. Ugyanakkor a finnek a várakozásnak megfelelően befolyásolni akarják országuk politikáját, mind a belső gazdasági helyzetet, mind pedig az eddig követett külpolitikai irányvonalat illetően. Az ácsmesterből lett szociálde­mokrata miniszterelnök iránti bizalom egyszersmind azt is jelzi, hogy az északi országban nem kívánnak változtatni a jószomszédságon, a pozitív semlegessé­gen alapuló külpolitikán, amelyet Paasikivi és Kek- konen neve fémjelez. AZ ELEKTORI TESTÜLET összetétele nagyjából a várakozásnak megfelelően alakult. Roivisto 43,3 szá­zalékos eredményével 145 elektort nyert. A 40 éves Kalevi Kivistö, a Finn Népi Demokratikus Unió elnö­ke, a kitűnő elméleti közgazdász 11 százalékkal 32 elektort tudhat maga mögött. Harri Hőiken, a nagy­tőkét képviselő nemzeti koalíciós párt 45 éves jelölt­je, a Finn Bank igazgatótanácsának tagja mögött 58 elektor áll (18 százalék). Bár Helsinkiben csak most kezdődtek a pártok kö­zötti alkudozások és a jövő hét keddjéig még sok minden történhet, megfigyelők csaknem bizonyosra veszik a jelenlegi miniszterelnök megválasztását. Ez­zel az aktussal végleg lezárul Finnország újkori histó­riájának egy fontos szakasza. Urho Kaleva Kekkonen csaknem negyedszázadon át állt Suomi élén. Helsinki neve azóta fogalommá vált. BÁRKI IS KÖVETI a megrendült egészségi állapota miatt idő előtt leköszönt finn államfőt a legmaga­sabb közjogi méltóságban, olyan gazdag szellemi ha­gyatékot vesz át, amely Finnország jövőbeni politiká­ja szempontjából meghatározó. A szociáldemokrata Koivisto, helsinki vélemények szerint, nemcsak esé­lyese a választásoknak, hanem méltó is erre az örök­ségre. GYAPAY DENES Montgomery emlékiratai A tábornagy és a nevelés AZ UTÓBBI ÉVEKBEN a II. világháborúról a poli­tikatörténeti vagy hadtörténe­ti összefoglalások, szaktanul­mányok és szépirodalmi jel­legű feldolgozások mellett számos magasabb vagy ala­csonyabb rangú katonai ve­zető emlékirata, személyes beszámolója is hozzáférhető­vé vált a magyar olvasók számára. Érthető, hogy a hazai közönség a legnagyobb érdeklődéssel a magyar visz- szaemlékezőket fogadta, de méltán keltettek nagy fi­gyelmet a Vörös Hadsereg parancsnokainak * (Zsukov, Styemenko, Csujkov, Konyev stb.) az írásai is, részben mivel személyükben a hábo­rú legnagyobb terhét viselő Szovjetunió győzelmet kiví­vó tábornokai szólaltak meg, részben mivel hazánkat a német uralom alól fölszaba­dító hadműveletekről is ol­vashattunk bennük. Kétség­telen azonban, hogy a há­borúról alkotott teljes kép­hez hozzátartozik a többi hadszíntér, a távol-keleti, az afrikai és a nyugat-európai s a különféle ellenállási mozgalmak megismerése is. Ha az ütközetekben részt vevő erők számát tekintve ezek el is maradtak a kele­ti fronttól, stratégiai és lé­lektani jelentőségük nagy volt, s az emberi hősiesség, helytállás példáiban és ta­nulságokban az ottani har­cok is bővelkedtek. Már csak ezért is üdvözölhetjük, hogy de Saulié tábornok memoárjai után a legsikere­sebb és legismertebb brit hadvezér, B. L. Montgomery tábornagy emlékiratainak el­ső, a hadjáratokkal foglalko­zó részit megjelentette a Zrínyi Katonai Kiadó a Kossuth Könyvkiadóval kö­zösen. Az olvasók különböző cso­portjainak más és más szem­pontból jelenthet érdekes ol­vasmányt ez a könyv. Min­denki szereti a sikertörténe­teket, s a szerény körülmé­nyek között élő hétgyerme­kes lelkészcsalád negyedik fiának a brit birodalmi ve­zérkar főnöki posztjáig íve­lő pályája egy valóban sike- keres életút rajza. A hadtör­ténelem iránt érdeklődők számára a könyvből a nor­mandiai partraszállás és az ardenneki ütközet közötti fél év története a legfontosabb. A neveléssel foglalkozók­nak (tanárok, szülők) Mont­gomery kiképzési elvei és módszerei mellett a példa­mutató jellem fontosságán, illetve ennek bizonyítékain érdemes elgondolkodni. A pszichológusok, az emberi lélek tanulmányozóinak a szuggesztív egyéniség is en­nek hadseregeket, sőt egy egész országot fölvillanyozó hatása kínálkozik esettanul­mányul. Véleményem szerint azonban a legtöbb időszerű tanulságot a legeredménye­sebb és legnépszerűbb brit katonai parancsnok vezetési elméletéből és gyakorlatá­ból vonhatjuk le. Érdemes röviden áttekintenünk eze­ket az elveket és tetteket. MÁR A HÍRESSÉ VÁLT 8. hadsereg élére történő kine­vezése előtt kialakult Mont­gomery meggyőződése, hogy a modern háborúhoz ugyan elengedhetetlen az időben történő felkészülés és a kor­szerű fölszerelés, a legújabb fegyverzet, a harci tevékeny­séghez szükséges hírtovábbí­tó berendezések, de mindez mit sem ér feladatukat értő, átérző és mindenre kész em­berek nélkül. Ennek megfe­lelően igen nagy figyelmet fordított a katonák és a tisztek fizikai állóképességé­re, jó életkörülményeire, a harci tevékenységre való föl­készítésre. A soron követke­ző hadművelet céljait nem­csak a tisztek, de kellő for­mában az egész legénység előtt ismertette, így érte el, hogy valóban közös célnak tekintsék a művelet sikerét. A lélektani felkészítésben a főparancsnok szuggesztív egyénisége, mindenre kiter­jedő figyelme mellett velős, közérthető beszédei, a kato­nákhoz intézett személyes hangvételű üzenetei, vala­mint a hazafias (és vallá­sos) érzelmekre való messze­menő támaszkodás játszot­ta a vezető szerepet. Mont­gomery sohasem felejtette el, hogy katonái nem gépek, hanem egyenruhát öltött ci­vilek, polgárok, földműve­sek, munkások — érzelmek­kel, gondokkal, a hátország­hoz fűződő szoros kapcsola­tokkal. Az európai invázió­ra készülve nemcsak a harc­ba készülő egységeket láto­gatta végig, hanem számos gyárban, kikötőben, bányá­ban is fölkereste a polgári lakosságot, elmondva mit vár tőlük a hadsereg, és ők mit várhatnak a hadsereg­től. Így valóban egységbe tudta forrasztani a népet harcban álló fiaival. Szavait, kéréseit, parancsait mindig a személyes példával nyo­matékosította, tette hitelessé. Ennek csak egyik oldala volt, hogy az ütközetekben mindig a tűzvonal közelé­ben tartózkodott, s hogy a fáradalmakat megosztotta embereivel. Általában so­sem követelt többet aláren­deltjeitől, mint önmagától. A MEGFELELŐ, RÁTER­METT tisztikar kialakítása volt Montgomery másik ve­zetési alapelve. Sok időt töl­tött személyzeti kérdések­kel. Az embereket rövid idő alatt kiismerte, s akit alkal­matlannak ítélt posztjára, azt azonnal, mondhatnánk kíméletlenül eltávolította, le­cserélte. Az elkorhadt „öreg fákat” kivágta, a tehetsége­seket előléptette, és elhal­mozta feladatokkal. Név és rang nem számított nála, csak a rátermettség, s ha kellett, a csata hevében haj­totta végre a szükségessé vá­ló cseréket. (Miközben ka­tonái, tisztjei és brit nép ra­jongott érte, a magasabb parancsnokságokon sokan nem kedvelték.) Azzal is tisztában volt, hogy a jó ve­zető a munkát megosztja önimaga és beosztottjai kö­zött. Tudta, mi az, amit ön­magának kell megoldania, s mit kell rábízni törzstisztjei­re, alárendeltjeire. Emberei­től nemcsak követelt, de a lehetőségig mindennel ellát­ta őket, amire szükségük volt, védte őket a fölösleges terhektől, a külső zaklatá­soktól, az illetéktelen felet­tesek beavatkozásától. Sa­ját feletteseivel szemben ugyanolyan határozottsá­got mutatott, mint lefelé, így például a normandiai partraszállás előestéjén ma­gának Chuchillnek is meg­tiltotta, hogy már eldöntött kérdések újbóli megvitatá­sával bizonytalanná tegye a tisztikart. A miniszterelnök engedett — és nem haragu­dott, továbbra is kiállt érte. A bizalom mondható Montgomery harmadik leg­fontosabb vezetői jellegze­tességének. Megfelelő előké­szítés után mindig bízott embereiben, akár törzskará­ról, akár a közkatonákról volt szó. Emlékiratai nem­csak azt tanúsítják, hogy bi­zalma szinte sosem volt alaptalan, de azt is, hogy alárendeltjei a bizalmat vi­szonozták. A sikerek egyik titka talán ez a kölcsönös bizalom volt. A bizalommal rokon a tisztelet is. A tá­bornagy nemcsak feletteseit tisztelte, de az egyszerű ka­tonákat is. Cserében a min­dig emberközelben maradó, mindenki által „Monty”-nak becézett parancsnoknak nem kellett megkövetelnie a tisz­teletet, áradt az feléje ma­gától. A tisztelet elvét Mont­gomery azokkal szemben is alkalmazta, akikkel elvi és szakmai kérdésekben súlyos vitái voltak, így a szövetsé­ges amerikai hadvezetés több tagja esetében is. Ez mind a harctéren, mind az emlékiratokban megfigyel­hető volt. A legjobb megol­dások kereséséből elkerülhe­tetlenül adódó viták így né­hány év múlva kölcsönös megbecsülésben és barátság­ban végződtek. SZŐ ESETT MÁR ARRŐL, hogy mindenki mást talál­hat fontosnak, jónak Mont­gomery emlékirataiban. Meg kell említenünk azt, is, hogy mindenki találhat a könyv­ben sok olyasmit is, amiben nem ért egyet a szerzővel, legyenek azok katonai szak­kérdések, világnézeti kérdé­sek, vagy a Szovjetunió há­borús szerepének és főleg politikájának a megítélése. A felnőtt, kritikus olvasó utószavak és használati uta­sítások nélkül is ítélni tud. Jeszenszky Géza Repülőgép-katasztrófa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents