Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-20 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 16. szám ARA: 1982. január 20., szerda 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Az emberek bírják, a gépek már kevésbé — Fagypont alatt 24 fokban a kőbányászok — A fakitermelők le-leálltak — Dolgoznak a hídépítők, útjavítók is — Nem hiánycikk a téli védő munkaruha Dacolnak a mínuszokkal Még áll a tölgy, de Szajkó Miklós motorfűrésze már vágja a „halálos” sebet Amikor egy kisgyermek... .. .megszületik, nem tudhatja, milyen sors vár rá az Életben. A nemzetközi slágerlisták évek óta előkelő helyén álló — nálunk Cserháti Zsuzsa tolmácsolta — dala szerint: amikor egy kisgyermek megszületik — legyen az fekete, fehér, vagy sárga — egyenlő jogú emberként jön a világira. Csakhogy egyáltalán nem biztos: eléri-e azt az életkort, lesz-e addigra elég tudása, amikor ráébredhet emberi jogaira. Mert tegyük fél —, ha az a bizonyos kis emberpalánta a harmadik világ valamelyik országában látja meg a napvilágot, akkor az esélyei nem valami remény keltőek. Az ENSZ gyermeksegélyezési társasága, az UNICEF jelentése szerint ugyanis „naponta 40 ezer gyermek hal meg csendben, százmillió fekszik le éhesen esténként, tízmillió veszti el némán testi és szellemi képességeit, rokkan meg életre- szólóan, s kétszázmillió nézi szótlanul, hogy más gyerekek iskolába járnak.” És mindehhez még egy adálék: a kegyetlen, emberirtó háború sújtotta Kambodzsában járt kollégám megdöbbent érzelmekkel mesélte, hogy sohasem látott még hangr talanul enni egyszerre hatszáz gyereket. Az a „fület sértő” csend nem volt véletlen — derült ki később — ugyanis az a több mint félezer apróság életében először evett főtt rizst Hogy pontosabban fogalmazzak: életet jelentő főtt ételt... ! Mindezt azért idéztem^ mert a minap isimét a kezembe került az UNICEF képeslapja, amelyből tízes százmilliókat nyomtattak, hogy az árából ételt, italt, ruhát, tanszert juttassanak glóbuszunk rászoruló gyermekeinek. Nálunk ezrével akadtak segítő kezek, amelyek kis takarókat kötöttek, apró kezeslábasokat varrtak, tejporkonzerveket csomagoltak, ötletes játékokat barkácsoltak, vagy egy-egy iskolai szemléltetőeszköz készítésével megpróbálták eljuttatni a tudás fájának gyökereit a távoli világrészekbe. Akik magánemberként, vagy szocialista brigád tagként a Vöröskereszt égisze alatt összefogtak az „ENSZ-gyermeke- kért” — szívüket adták minden egyes alkalommal. Olyan emberségről tettek tanúbizonyságét, amelyre — sajnos — nem mindenütt van példa a világon. Ahol ugyanis több puska, harci repülőgép, csatahajó és atomfegyver „születik”, mint gyermek, ott kővé dermednek a szívek. Amíg egyet fordul a Föld, gyermekek milliói születnek. Hogy igazi, felhőtlen és boldog évek köszöntsenek rájuk, valamennyiünk ügye — Keleten és Nyugation egyaránt. Bevallóm, amikor megláttam a mosolygós arcú apróságokat ábrázoló, színes „segélyképeslapot”, ezért nem volt szívem nem megvenni. Szilvás István Cseppet sem irigylésre méltó azoknak a dolgozóknak a helyzete, akik a hideggel, a hóval, széllel, fagy- gyal dacolva rendületlenül végzik munkájukat. A szabadban, az utóbbi hetek gyakran mínusz 15—20 fok alatti hőmérsékletében. Az „Északkő” Mátravidéki Kőbányák recski körzeti üzemigazgatóságán Kocsis István üzemigazgató tájékoztat. Mint elmondta: a hozzájuk tartozó külfejtéses bányákban (Eger-Tihamér, Egerbakta, Recsk, Gyöngyös- solymoson három is) mintegy háromszázan — köztük nyolcvan nő — dolgoznak. Recsken például a napokban mértek mínusz 24 fokot is a hat órai munkakezdéskor. A huzatos bányaudvarban a hidegérzet még fokozottabb. Megfeszített, becsületes munkával is csak a mérsékeltebb téli napi terv 70 százalékát tudják teljesíteni az idén, ami kifejezetten a vártnál zordabb évszak számlájára írandó. Órák telnek el, amíg a gépek be tudnak indulni. Az emberekről gondoskodnak, melegedőbódékat állítottak fel, s forró teát ihatnak. A favágás, noha manapság ezt motorfűrésszel csinálják, télen különösen nem tartozik a könnyebb feladatok közé. Az egerbaktai erdészkerülethez tartotó Rábca- völgy csendjét november eleje óta veri fel fűrészzaj. A vágásvezető erdésztől, Barta Ferenctöl tudjuk, nyolcezer köbméter csert és tölgyet nyernek majd a tarvágással. Ottjártunkkor borsodi páros, a tardonai Cser- vák István és Szajkó Miklós döntött. A hóban baktatva értünk tűzrakóhelyükre. — Pihennek? — Dehogy is, csaJc a traktor nem győzi. — Gumicsizmában nem fáznak? — Van meleg zokni, meg kapca. Kapunk teát, meleg ebédet. Ha hidegebb van, jobban mozog az ember. — A leghidegebb napjuk? — így nem mérjük, de ha a motorhoz a gázolaj megdermed, biztos van 15 fok. Ilyen volt nemegyszer, ezért le-le kellett állnunk. A KPM Közúti Igazgatósága egri üzemmérnökségének vezetője, Balázs Géza arról a brigádról tesz említést, amelynek minden napja a felfagyott, kátyússá vált utak javításával telik. A hét elején végeztek a füzesabonyi vasúti felüljáróval és környékével. Mától két héten át a 24-es út Recsk— Sírok közötti szakasza, majd a 25-ös út Egertől Tamale- leszig ad munkát a 13 embernek. Nekik annyival könnyebb, hogy meleg anyaggal dolgoznak, közvetlen környezetük hőmérséklete 5—8 fokkal magasabb a ténylegesnél. A hídépítők sem panaszkodnak a hidegre, mert raknak tüzet. Egerben a Hadnagy úti híd építésén több mint tíz kőműves, segédmunkás, a városi tanács mélyépítő és városgondozási üzemének emberei hadakoznak a fagyott földdel. A csákány se nagyon bírja, hát még a lapát! Zubik Tibor november végétől szorgoskodik a -patak két oldalán. — Reggel bizony kóccal kell melegíteni a légkalapácsot, hogy használni tudjuk. A víz mindig hoz valamit, a gumiféléket azután meggyújtjuk, igaz, füstöl, de meleget is ad. Meleg ételt, teát adnak nekünk is, bár az utóbbihoz a bort sajnálják. Helyszíni tapasztalataink meggyőznek arról, hogy a szabadban az időjárásnak megfelelő öltözékben dolgoznak. Mégis utunk végén benézünk a megye egyetlen munkaruházati boltjába, az egribe. Vajon milyen a kínálat téli védőruhákból? Demeter László boltvezető: — A vattakabát, mellény és nadrág nem sorolható a hiánycikkek közé. A szezon elején ki tudtuk elégíteni az igényeket, egy hét múlva újabb szállítmányt kapunk. Akadt persze a közelmúltban nyíregyházi, debreceni vásárló, aki nem járt szerencsével nálunk, a fő célunk, hogy a megyét szolgáljuk ki. Ez is megnyugtató, ennél jobban csak annak tudnánk örülni, ha maga az évszak is enyhítene a télben végzendő munkák gondjain. Legalább tíz fokkal. A CÉL: JOBBAN IGAZODNI A LAKOSSÁGHOZ Oz ötnapos munkahét tapasztalatai a postánál A Magyar Postán az ötnapos munkahét bevezetése — az egyes igazgatóságok első felmérései szerint — nem okozott különösebb zökkenőket. Ha csak olyant nem számítunk, mint például, hogy az egri főposta pénzforgalmát a Volán és az OTP váratlanul felduzzasztottá egyablakos szombati műszakban. A hivatalok a szolgálat megszervezésével általában kellőképpen felkészültek az áttérésre, az ügyfelek informálására, a nyitva tartási idők megfelelő meghatározására. A postahivatalokban kifüggesztett új nyitva -tartási táblák, a tájékoztató nyomtatványok, valamint a sajtóban megjelent információk alapján a közönség idejében tudomást szerzett a változásokról. Az eddigi tapasztalatok alapján a hét eleji forgalom változatlan mértékű, ezért a posta ismételten kéri az ügyfeleit, hogy ha lehetséges, küldeményeiket a hét közepéig adják fel. A szombati és vasárnapi expressz küldemények száma egyébként megkétszereződött, de ennek ellenére kézbesítésük rendben megtörtént. A távközlési szolgálatban sem okozott gondot az áttérés. A kijelölt nyilvános és segélykérő állomásokról történő távolsági beszélgetések, táviratfeladások lehetőségét a lakosság kedvezően fogadta, élt is vele. Jobb lenne azonban, ha például a hét végén esedékes dísztáviratokat valamivel előtt vinnék a postára. Annál is inkább, mivel így kedvezményes. Január folyamán továbbra is fokozott ellenőrzéssel vizsgálják az áttérés tapasztalatait és ha szükséges, megfelelő intézkedésekkel igazítják a szolgáltatásokat a közönség igényeihez. Ehhez azonban az szükséges, hogy oz ügyfelek juttassák el az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos ta. pasztalataikat, észrevételeiket a postahivatalokhoz, vagy azok felügyeleti szerveihez. Emlékezés Alpári Gyulára Alpári Gyula újságíró, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt baloldalának vezéralakja, az ifjúsági mozgalom egyik vezietője a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából koszorúzása ünnepséget rendezitek kedden a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kiss Károly, a SZOT alelnöke és Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, a KB tagjai koszorúztak. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetsége nevében Andrej Barcák nagykövet és Stefan Bodnár követtanácsos, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetsége nevében Rudolf Ross- meisl nagykövet, valamint Gerhard Püchel követ-tanácsos helyezték el a megemlékezés virágait az emléktáblára. Elhelyezték a megemlékezés koszorúit a családtagok, a tisztelők is. Alpári Gyulára emlékeztek kedden szülőhelyén, Duna- földváron is. NÖ A SAJÁT ARUDAK SZAMA Új termékek a lakosságnak — megyénk üzemeiből Az áruellátás javítására megyénk számos üzemében készülnek új termékek az idén is. Ennek során például a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat 1982-re tervezett választékbővítő kenyereiből máris „piacra” kerül a bakonyi barna, amely a gyártott rozsosok immár harmadik változata. További két cikkel pedig még az első félévben befejezik a kísérleteket, hogy a fogyasztók velük is találkozhassanak legkésőbb a harmadik negyedévben. A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatnál az év első hónapjában legalább 20 féle új szoknyán dolgoznak a nők örömére. Mint értesültünk: a termékek különböző alapanyagokból és színekből készülnek sima és kockás kivitelben, többnyire hólos megoldásban. Ha nem is teljes még a divat, természetesen figyelembe veszik azok igényeit is, akik ismét a szoknyanadrág felé fordulnak. S jóllehet még tombol a tél, de már a nyárra is gondoltak, amikor a színpompás könnyedebb női ruhák előállításához hozzáfogtak. Kötött-hurkolt kelméből, a legfrissebb irányzathoz igazodva született a két „slágernek” szánt modell, az ujjatlan, illetve a rövid ujjú loknis, amelyeket nyíl-, vánvalóan nemcsak a vállalat négy saját üzletében — Gyöngyösön, Bélapátfalván, Pétervásárán és Hevesen — hanem megyénk más boltjaiban is lehet majd kapni. Hatvanból a Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezel kétféle kocsikabátot ígér a csecsemőknek, a kedvelt Trió alapanyagból, a bakfisok számára pedig új pulóvert. Az Egri Ruhaipari Szövetkezet újdonsága, hogy az idén már a belkereskedelem, „szűkebb hazánk” számára is jut az eddig csak exportra készített divatos, háromrészes, mellényes férfiöltönyökből. A januárban, februárban készülő összesen 15 ezer „garnitúrához” csupán a 100 százalékos gyapjú anyagból 30 kilométernyi áll a szabók rendelkezésére, ami a jó minőséget illetően is garancia. „Bútorfrontom” is van igyekezet a vásárlók kegyeiért. Olyannyira, hogy például a gyöngyösi Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet a városban, a Kossuth Lajos utca 11. alatt február 1-től új, vonzó elárusítóhelyet is nyit termékeihez. Az árudában minta alapján választhatnak a vevők a BNV-ken is nagy sikerű „Gyöngyös" nevű elemes, variálható fenyőbútor-csa- ládból, amelyhez mindeddig csupán a Skála-hálózaton keresztül juthattak. Ugyanitt megtekinthetik és megvehetik a krómvázas dohányzó- asztalt is, amiből háromféle készül. S még az idén tetszetős vonalú zsúrkocsival tehetik teljesebbé a lakás felszerelését. Az „Agria Bútorgyár” idei meglepetése a II. félévtől sorozatban készülő „Toledo” sarokgarnitúra, kárpitozott elemekből. A Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet pedig a tavalyi évben a Kiváló Áruk Fórumán megkülönböztető jelzés viselésére jogosult „Fenyves” típusú előszobafalak gyártásához kezd az első negyedévben, s még március vége előtt szállít is belőlük a kereskedelemnek. Mb ' Zubik Tibor: — Nekünk, hídépítőknek sem könnyű a tél Olyan hideg nem lehet, hogy az LKT 80-as hóláncos traktor ne hozna „aprítani” valót (Perl Márton felv.)
