Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 19., kedd Egy műfaj szeretne megszületni A KÉPERNYŐ ELŐTT Hűséges volt és fáradhatatlan Alpári Gyula születésének centenáriumára A cím nem is pontos, mert a műfaj már régen meg­született. ősibb, mint a te­levízió, a film, talán még, uram bocsá’ a színház létre­jöttét is messze megelőzte. A groteszk, a torzító, az em­beri mozgás elemeit össze­vissza keveredő, mégis ért­hető és áttekinthető „bohóc­kodás” nyilván egyidős az értelmes emberrel. A dolgok mozgásbéli kifigurázása, egy reális történet ezáltali irrea­litásba való emelése, a még lehetséges szélsőségek ki- és felhasználása évszázados esz­köze volt az udvari bolon­doknak, a vásári komédiá­soknak. Mindazoknak, akik nem restelltek harsány esz­közöket használni, hogy har­sány hatást is érjenek el. A némafilmek — a film­művészet egyáltalán — e műfajon, a burleszk műfaján és nyelvén lovagoltak be az „egyetemes” művészetek szentnek, szűknek vélt, va­lójában nagyon is tágas és nemegyszer szellősnek érzett oszlopcsarnokába. És lám aratnak ma is, évtizedekkel, sőt lassan már évszázadok­kal később is osztatlan sikert az új, meg új nemzedékben. A burleszk elemeit nem volt rest felhasználni a „ko­moly” művészet sem, mi­után amannak eszköztára, a burleszki szituációk hatá­sa mélységesen emberi tar­talmú. Nos. e talán kissé tudo­mányoskodó bevezető csak szükségeltetett, hogy ha nem is a kitörő lelkesedésemet, de őszinte és biztatni akaró méltányosságomat kifejez­hessem ama kis burleszk iránt, amelyet vasárnap es­te vetített a televízió, mind-* összesen negyedórában, ne­ves színészekkel, sok ked­ves leleménnyel, egy csi­petnyi komoly mondandó­val, helyenkint harsány ne­vetést is kiváltva. Háborúra derű — ez volt Szilágyi And­rás és Varsányi Ferenc irta, valamint Hegedűs András, Sajdik Ferenc és Puszta Pé­ter ötlötte negyedórás alko­tásnak a címe. Volt már ugyan egy-egy óvatos próbálkozása eddig is a televíziónak, hogy ezt a műfajt megteremtse és be­fogadtassa. volt már olykor- olykor egy-egy rövid, né­hány perces jelenet, amely a burleszk eszközeivel dol­gozott. Ám többnek, mint kezdeti szárnypróbálgatás­nak aligha voltak tekinthe­tők azok. Ez a mostani, a Háborúra derű már sokkal biztatóbb e tekintetben. Egy szuverén televíziós műfajle­hetőség irányába buzdít, egy­fajta mai, a máról és a má­hoz szóló groteszk nyelven, amelynek „szókincse” ugyan már igencsak régi, de „szó- kapcsolatai”, „mondatszer­kesztése” — hogy a hason­latnál maradjunk — renge­teg új és izgalmas kifejezési lehetőséget kínál. Azt mondhatja a néző, hogy ez a tizenöt perc vol­taképpen ki is maradhatott figyelj csak ide, Bli- * nov — mondta a részleg főnöke. — Adok ne­ked egy speciális jegyzetfü­zetet. Ebbe beírod, hogy a munkanap folyamán milyen melót végeztél el, és azt is, hogy hány órát töltöttél a részlegben... Blinov, az esztergályos vett egy mély lélegzetet, és hanyag eleganciával dobta be a speciális jegyzetfüzetet az esztergapad fiókjába. A munkanap végén elővette a frissen kapott speciális jegy­zetfüzetet, és a következő szöveget véste bele: — „Pontosan nyolc órát töltöttem a munkadarabok esztergálásával...” — Hogy képzeled az egé­szet, Blinov — dorgálta meg főnöke az esztergályost. — Ez így nem elég kifejező. Nem elég részletes. Nem elég világos, hogy tulajdon­képpen miért is kapod a prémiumot! Harsányt Gábor, „a” török volt a szilveszteri műsor- blokkból, — lévén, hogy még alig hátunk mögött a szil­veszter emlékezete. Nem tudom, lehet, hogy „mara­dék” volt, de lehet, hogy szuverén, értem alatta, más közegbe ágyazottan is ön­állóan ható alkotás ez a Varsányi Ferenc rendezte kis derű. A lényeg azonban nem is ez. Sokkal inkább az, hogy sikere arra biztat: a televízió, a burleszkre szö­vetkezett alkotók most már ne hagyjanak fel, nem is a kísérletezéssel immár, hanem bátran menjenek tovább a megkezdett úton. Amely a tévéburleszk derűs kis mini­országába visz. Magam részéről ígérem, szívesen elmegyek oda is utánuk. És miattuk. Bábás­kodni, hogy ne csak meg­szülessék, de életerős fickóvá is serdüljön a televízió- burleszk. Gyurkó Géza Színvonalas ismeretterjesztés Várhelyi Tamás, a Delta című, méltán népszerű tu­dományos híradó szerkesz­tője, mesterfokon műveli az ismeretterjesztést. Tudja: ennek sikeréhez, hatékony­ságához nem elég a sokol­dalú felkészültség, a témaér­zékenység. Hiszi, vallja, hogy a különböző korú és isko- lázottságú emberek érdeklő­dését csak akkor keltheti fel, bilincselheti le, ha köz­érthetően, színesen, szabato­san fogalmaz, ha nemcsak beszédes tényeket közöl, ha­nem fordulatosán is tálalja azokat. Ezt tette a múlt hé­ten is. Aki figyelt, a hétköz­napok során busásan ka­matoztatható információk­kal gyarapodott, s közben hasznosan szórakozott. Minden elismerést meg­érdemelnek ezek a módsze­rek, jó lenne, ha a TIT- előadók szerte az országban — főként a kisebb települé­seken tevékenykedők — okulnának, tanulnának a kö­vetendő példából, mert ak­kor a jelenleginél több eséllyel állhatnának rajthoz a közművelődés ügyét szol­gáló egészséges versenyben. (pán) A következő napon Blinov ezt jegyezte be speciális jegyzetfüzetébe: „— A 258/41/B. tervrajz szerint esztergáltam egész, nap, és becsületesen letaka­Unokáink sem fogják látni? Pénteken ismét jelentke­zett Ráday Mihály százezre­ket érdeklő műsora, az Uno­káink sem fogják látni. A tetszés, az elismerés érthető, hiszen egyre többen va­gyunk olyanok, akik nem­csak értékelik, csodálják, megbecsülik az elődök épí­tészeti, képzőművészeti ha­gyatékát, hanem sürgetik is azok óvását, mentését. Bizo­nyítja ezt az is, hogy a szer­kesztő riporter minden adás után felelősségérzettől sar­kallt, határozott cselekvést sürgető levelek százait kap­ja. A legutóbb már azok az üzemek, vállalatok is jelent­keztek, amelyek segítenék, megkönnyitenék az ősök rangos relikviáinak renová­lását, restaurálását, a pótol­ható darabok újragyártását. Ennél hitelesebb minősítés aligha létezhet. Csak azt saj­náljuk, hogy olyan nehezen, annyira vontatottan bőví­tik, szélesítik a témakört. Szóba kerülhetne — mert itt is akad gond és tennivaló bőven —, a műemlékekben igen gazdag vidék, különös­képp Észak-Magyarország, s ezen belül Heves megye is. Az ígéret ugyan elhangzott, jó lenne minél hamarabb valóra váltani, mert a múlt kőbe álmodott költészetéért aggódók köre jócskán gya­rapodnék, s ezzel párhuza­mosan nőne a tettre kész Folyamatosan A Riporter kerestetik első fordulójának döntései va­lószínű még napokig, vagy hetekig izgalomban tartják a nézőket A televízió képer­nyőjén felvonuló riporterek minősítését a szaktekinté­lyekből álló zsűri végzi. Az újságíró ugyan nem kívánja minősíteni a televí­zió riportereit, csupán e mű­sor ürügyén szeretné kérni az illetékeseket. Méghozzá arra, hogy folyamatosan ke­restessék a riporter. Nyitot­tabb legyen a televíziózás, több ember juthasson — aki arra rátermett — kamerá­hoz és mikrofonhoz. Mert mily furcsa véletlen, talán rítottam az esztergapa­dot... ” — így már jobb — dicsér­te a főnöke. — De gondol­kozz csak egy kicsit, Blinov. A 258/41./B-S tervrajz által előírt munka a fogyasztási szövetkezeti tröszt határidős megrendelése. Az eszterga­pad rendbe tétele pedig munkaköri kötelességed, vagy ha úgy tetszik, harc a jobb minőségű termékek előállításáért! Blinov vett egy mély lé­legzetet, és a munkanap vé­gén ezt jegyezte be immár munkanaplóvá vált jegyzet- füzetébe: „A friss levegőjű csarnok­ban a munka frontján harc­ba vetettem' magam a jobb minőségű termékek előállí­tásáért. A munkapadot pe­dig előkészítettem az újabb feladatok leküzdéséhez...” — Ez már igen ! Derék le­emberek serege is. Legfel­jebb a program főcímét kel­lene megváltoztatni: Uno­káink is látni fogják-ra. Annyi baj legyen ... (pécsi) Ferencsik A 75 éves világhírű kar­nagyot — többek között — terjedelmes riporttal ünne­pelte a tévé. Ennek első részében afféle házi hang­versenyt hallottunk, ahol ő vállalta a kísérő szerepét, az énekesek pedig mondták, előadták a maguk számait, így kedveskedve a mester­nek. Sajnos, az összekötő szövegek sutává torzultak, s görcsösen ismétlődő fordu­lataik zavarták az élményt. Szerencsére a helyszín át­tevődött a koncertterembe, s ott már a valódi Ferencsiket láthattuk, hallhattuk. Öt ugyanis ott kell nyomon kö­vetni, ott vannak világhíré­nek fundamentumai, . még­hozzá időálló anyagokból öt­vözve. S mire Kodály Buda­vári Te Deumának zárótétele csendült fel, emlékezetünk­ben felidéződött az a Fe­rencsik, aki a karácsonyi ünnepek alatt a IX. szimfó­nia dirigálásával örvendez­tetett meg bennünket, ami­kor arcáról, ujjaiból, az egész ember fegyelmezett és nagy­szerű jelenlétéből sugárzott, áradt a zene értelme és szépsége. (farkas) kerestessék! soha nem ismerkedtünk vol­na meg az intellektus gu­beráló Feri bácsival, aki az életről legalább annyit tu­dott elmondani, mint egy professzor. Nem beszélgetett volna velünk Paál István, az utóbbi esztendők izgalmas színházi produkcióinak életre hívója, s lehetne még sorolni a témákat, amelyek meg- láttatásra fontosak, s el­maradtak volna, ha nincse­nek amatőrök. A pár perces kezdő ripor­tok bizony sok esetben pro­fibbak voltak némely hiva­tásos és véget érni nem akaró folytatásnál. (szigethy) gény vagy, Blinov! — di­csérte meg a főnök, miután elolvasta a bejegyzést. — Ehhez még csak az kellene, hogy legyél egy kicsit poli­tikusabb ... Másnap Blinov a követke­ző bejegyzést eszközölte: „Az éjszaka hűvös volt... A gép túlságosan lehűlt A hajnali indítás után a kés magas fordulaton élesen sí­polt Végül a munkadarab megadta magát. A fémfor­gács csak úgy gyűrűzött a gép körül. Végül a gép fel- tüzesedett, és megvilágítot­ta a holnapi munkalehetősé­geket is. Ezzel bizonyította a Hazának, a Népnek a szorgos munka gyümöl­csét. .. ” Egy hónap múlva Blinov esztergályos leszámolt a részlegnél, és belépett az írószövetségbe... (Fordította: Sigér Imre) Száz évvel ezelőtt, 1882. január 19-én született Duna- földváron a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kimagasló egyénisége, a nagy műveltségű, széles lá­tókörű marxista tudós és forradalmár, a marxista mű­vek egyik első hazai tolmá­csoló ja, fordítója, propagan­distája, a marxizmus—leni- nizmus egyik korabeli leg­képzettebb magyarországi képviselője, tanításainak ter­jesztője. Már 16 éves korában — pozsonyi diákként — megis­merkedett Marx műveivel. Nemcsak olvasta, hanem ter­jesztette is azokat. Ki is zár­ták az iskolából. Budapestre költözött és házi tanítóként kereste meg a létfenntartásá­hoz szükségeset. 1902-től je­lentek meg írásai a szociál­demokrata párt lapjában, a Népszavában és a Népszava Naptárában. Ekkor már több nyelven beszélt és fordított. Nem véletlen tehát, hogy a szociáldemokrata párt veze­tősége felfigyelt a nagy tu­dású. éles eszű fiatalember­re és bevonta a párt munká­jába, napidíjasként a párt- irodán. A következő őszön bevonult katonának és há­rom évet szolgált. Innen is küldte írásait a Népszavá­nak. Lesizerelése után, 1906-ban az ifjúmunkás-mozgalomban folytatta tovább baloldali te­vékenységét Szerkesztette az Ifjúmunkás című lapot- amely vezetése alatt hamarosan az ifjúsági mozgalom szervező­jévé vált. Ennek eredménye lett az 1907. márciusi első magyarországi ifjúmunkás értekezlet, amelyen az egyik előadó Alpári Gyula voltt. In­dítványára az országos ér­tekezlet kimondta, hogy csat­lakozik az alakuló nemzet­közi ifjúmunkás szövetség­hez, és részt vesz annak Stuttgartban tartandó kong­resszusán, és képviseletével Alpári Gyulát bízta meg. így jutott el Németországba, ahol Mehring és' August Bebel előadásait hallgatta. Stutt­gartban a II. Initernacionálé kongresszusán ismerte meg Lenin, Rosa Luxemburg- Clara Zetkin és mások néze­teit, a revizionista tanok el­leni harcot. Itt, a viták fü­zében vált harcos, tudatos baloldali szociáldemokratává Hazatérése után azonnal csatlakozott a párt baloldali ellenzékéhez, amelynek ek­kor olyan képviselői voltak, mint Rudas László. Szántó Béla, Szabó Ervin, Vágó Bé­la, László Jenő és mások. Ellenzéki nézetei miatt a {jártnál nem kapott újra ál­lást, így Szabó Ervin segít­ségével az egyik kerületi népházban segédkönyvtárosi álláshoz jutott. 1910-ben bal­oldali tevékenysége és. néze­tei miatt kizárták a magyar- országi szociáldemokrata pártból. A forradalmak idején részt vett a két kommunista lap, az Internationale és a Vörös Ojság szerkesztésében is. A Tanácsköztársaság alatt Alpári Gyula Kun Béla kül­ügyi népbiztos-helyettese lett. Az áprilisi választásokon a VI, kerületi munkás- és ka­tonatanács tagjává választot­ták meg, a júniusi pártkong­resszuson pedig ő fogalmaz­ta meg az egyesült párt prog­ramtervezetét. A Tanácsköztársaság leve­rését követően néhány heti bujkálás után külföldre ment Európa számos országában élt és tartózkodott hosszabb- rövidebb ideig. Csehszlovákja. Németország, Ausztria, Svájc, Franciaország, a Szovjetunió, Olaszország, Belgium. Svéd­ország útjának egy-egy állo­mása. Mindenütt a munkás­mozgalom, a proletáriátus ügyét képviselte és szolgálta Legtöbbször illegálisan uta­zott, hamis iratokkal, s rej­tett utakon jutott át ország­határokon. Németországban segítette megszervezni a né­met és csehszlovák kommu­nisták képviselőinek találko­zását. A, Szovjetunióban ott volt a KOMINTERN III. kongresszusán. Ez a kongresszus Alpári Gyula életében nagy fordu­lópontot jelentett. Itt hatá­rozták el egy nemzetközi sajtótájékoztató kiadását. Ez a lap az INPREKORR (In­ternationale Presse Korres­pondenz) volt, és szerkeszté­sével Lenin javaslatára Al­pári Gyulát bízták meg. E sajtóorgánum megszervezése, majd szerkesztése, fejleszté­se, színvonalának emelése volt Alpári Gyula munkás­ságának gerince az 1921— 1940. közötti években. Emel­lett természetesen részt vett a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom napi küz­delmeiben, harcaiban Berlin­ben, Bázelban, Párizsban. 1940-ben a francia főváros­ban fogta el a Gestapo és Sachsenhausenbe, a hírhedt intemálótáborba hurcolták. Sötétzárka, verést válogatott kínzások vártak rá, de elveit és éllvtársait nem árulta el. „Ha a halál és az árulás közt kell választanom, akkor a halált választom” — val­lotta. ..Életem egész során a munkásmozgalomban álltam, életem alkonyán nem leszek osztályom árulójává” — nyi­latkozta. Utolsó percéig hű maradt a párthoz Egyik elv. társára bízta az utókorhoz szóló üzenetét: „Üdvözöld nevemben a pártot, és mondd el, hogy hűséges voltam és halálomig az maradtam. Ki­hallgatásom alkalmával sen­kit el nem árultam... Ügyünk győzelmébe vetett szilárd hittel halok meg.” 1944. július 17-én a tábor udvarán kivégezték. Születé­sének centenáriumán a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik kiváló publicistájára, aktív harco­sára emlékezik az utókor. V. S. SZERDÁN ESTE A SZÍNHÁZBAN Filharmonikusok koncertje Egerben A megszokottól eltérően ez alkalommal nem hétfőn rendezik meg az Országos Filharmónia egri bérlet- sorozatának következő, negyedik hangversenyét A szerdán este 7 órakor kezdődő koncerten a Bu­dapesti Filharmóniai Társaság zenekarát Kóródi And­rás, Kossuth-díjas karmester dirigálja. Zóngorán köz­reműködik Sebők György (USA). Elhangzik: Schurnán a-moll zongoraversenye és Csajkovszkij IV. szimfóniá­ja, Műsorközlő Pándy Mariann. Jegyek korlátozott számiban még kaphatók az egri Állami Zeneiskolában és az Agria Játékszín irodájában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents