Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
/ NÉPÚJSÁG, 1982. január 19., kedd S. Virágzik a kalózkodás a délkelet-ázsiai vizeken Egyre nagyobb veszély fenyegeti a kereskedelmi, sőt még a tartályhajókat is A dél kelet- ázsiai vizeken H eti umor ét elején Kümmel úr iffy szól a barátjához: — Aki példakép akar lenni a gyermekei szemében, annak tisztában kell lennie azzal, hogy élete legszebb éveiben semmi öröme sem lehet az életből. ★ Az örökké veszekedő házaspár hosszú beszélgetés után távozik a házassági tanácsadótól. Odakint a férfi így szól: — Szilvia, én valóban szeretlek .... — Már megint kezded! — vág közbe az asszony. ★ A heti piacon két zöldségeskofa vitatkozik. Az egyik asszony dühösen egy rothadt paradicsomot dug a másik szájába. Az pedig elfúló hangon habogja: — Ezt a paradicsomot benne hagyom a számban, hadd lássák a rendőrök! ★ — Bevitted a kocsit a garázsba, drágám? . — Nem egészen, de a legfontosabb részei mindenesetre odabent vannak! ★ Az elhagyott menyasz- szony meséli a barátnőjének: — A vőlegényem tudni sem akar rólam. Már túl sokat megtudott! ' ★ — Hozzám jönne feleségül, Kruse kisasszony? — Jobb ötlete nincs? — Volna .... de az illető hallani sem akar rólam! nem halt ki a kalózkodás. A kalózok egyik legfontosabb tevékenységi területe a Szingapúrtól tíz tengeri mérföldre délire eső szűk Philip- szaros. A hajjók ugyanis kénytelenek lassan áthidalni a Malaka-sizoinosinak ezen a folytatásán. Az éjszaka sötétjében a kalózok gyors csónakjaikkal a hajók mellé állnak, vaskampók és rudak segítségével felmásznak a fedélzetre. Ezután megszabadítják a legénységet értéktárgyaitól — a támadás legfeljebb 20 percig tart. A késekkel és pisztolyokkal fedfegyverzett kalózok a sikeres akció végeztével ugyanolyan gyorsán eltűnnek az éjszaka sötétjében, ahogyan megjelentek. Legújabban a Philip-szorosban még nagy tartályhajók is gyakran estek kalózok áldozatául. A nagy tartályba jók ellen, intézett támadásoknál fenn áll az a veszély, hogy zátonyra futnak, ha egy darabig ellenőrzés nélkül maradnak, és olajuk a tengeribe folyik. Senki sem tudja, honnan jönnek a kalózok a Philip- szorosba, ahol évente több mint 15 000 hajó halad ót Ez a keskeny csatorna Indonézia területi vizeihez tartozik. Ezért feltételesük, hogy a kalózoknak az egyik kis indonéz szigeten ván a búvóhelyük. A szingapúri hatóságok nem akarnak bosszúságot okozni az indonéz szomszédnak, ezért az Interpolhdz fordultak segítségért, ez viszont azt tanácsolta Szingapúrnak és Indonéziának is, hogy tegyen, hatásosabb intézkedéseket a kalózkodás leküzdésére saját vizein. A kalózok csónakjai azonban határozottabban gyorsabbak, mint a délkelet-ázsiai államok tengeri haderőinek egységei. A délkelet-ázsiai kalózok tevékenységének további színtered a Sziámi-öböl, továbbá a Borneo (Kalimantan) és. a Fülöp-szigetek déli része közötti vizek. A kalózok gyakran halászokat is megtámadnak, és nemcsak kirabolják őket; olykor elveszik a csónakjaikat, és csak 2000 dolláros váltságdíj ellenében adják vissza!. Manapság sok thaiföldi halász csempészéssel foglalkozik, elsősorban a Thaiföld és Kambodzsa közötti határterü, leien, ahová főleg benzint, rizst, cukrot, és sót visznek. A halászok csempészáruval megrakott csónakjai különösen ki vannak téve a kalóztámadás veszélyének, a Sziámi-öbölben lévő számtalan lakatlan sziget ugyanis jó búvóhelyeket nyújt számú krB- De Malaysia partjai előtt is tevékenykednek kalózok, akiknek biztos rejtekhelyeik vannak a mangroéval borított mocsarakban. A malaysíai rendőrségnek eddig nem sikerült a „tenger királya” néven ismert, rettegett Tan Mung kalózt elfognia, akinek fejére magas jutalmat tűztek ki. A Fülöp-szigetek déli részéhez tartozó Szulu-szigieteken élő tauszuk réges-régóta hírhedt és félelmetes kalózok, akik alkalmasint még komphajókat is megtámadnak és utasaikat kirabolják. Ezeken a vizeken gyakran szabályos tűzharcra is sor kerül a kalózok és a Fülöp- szigeteken működő csempészek között, akik a malaysíai Sabahból elsősorban cigarettát és textilárut hoznak aFü- löp-szigetekre. Ezek a kalózok lapos fenekű csónakjaikkal minduntalan a sekély vizekre menekülhetnek, ahová a Fülöp-szigetek haditengerészetének hajói nem követhetik őket. Alkalmasint még Manila kikötőjében is felbukkannak. A legutóbbi években a délkelet-ázsiai vizeken óriási mértékben fokozódott a ka- lóztevékenység. A múlt évben csupán Thaiföld hivatalosan 200 kalózkodás! esetet közölt amely területi vizein történt. Ez a szám azonban sokkal magasabb, ha a felségvizeken kívüli hajók ellen elkövetett támadásokat is hozzászámítjuk. A délkelet-ázsiai vizeken már évszázadok óta garázdálkodnak a kalózok. A XVI. században a kínai császár azért ajándékozta oda Ma- caut a portugáloknak, mert megtisztították a környező vizeket a kalózoktól. De, akárcsak évszázadokkal ezelőtt, a délkelet-ázsiai vizeken még manapság is kalózok leselkednek a kereskedelmi hajókra. És a modem technika csak még vakmerőbbé tette őket. Házi múzeum Jászberényben Uzelmann Imre évtizedek óta szenvedélyes gyűjtője a Jászság régiségeinek. Jászberényi lakásán már kisebbfajta múzeumot rendezett be kincseiből. Gyűjteményének legértékesebb darabjai a képen látható csengők és kolompok (MÍI fotó: Csíkos Ferenc felv. — KS) Sütemények után, a gyümölcsök előtt Röpke utazás a sajtok körül A harmadik típusú élet Az eddig ismeretlen ősbaktériumok felfedezése nyomán új elméletek keletkeznek az élet eredetéről Wolfram Zillig professzor, a müncheni Max Plánok biokémiai intézet munkatársa, Izland gőzölgő vulká- nus vidékeire utazott, hogy az élet ősi formái után kutasson. Killing professzor azt remélte, hogy az ősi vidék forró kénsavas fonásaiban olyan primitív organizmusokat talál majd, amelyek alapján következtetni lehet az élet keletkezésére. Négy és fél miliárd évvel ezelőtt ugyanis a Föld mindenütt úgy nézett ki, ahogyan ma Izland füstölgő tájai. Az iszapos talaj bugyborékoló nyílásaiban valósággal hemzsegtek a mikroszkopikus nagyságú sejtek. Zillig és kollégája, Karl Otto Stet- ter megállapították, hogy ezek a sejtek az úgynevezett „ősbaktériumok” csoportjába tartoznak, amelyek valószínűleg több mint négymilliárd éve élnek a Földön. Az evolúció-kutatók egy ideje úgy tartják, hogy a primitív ősbaktériumok minden mai élőlény ősei. Már évek óta ismert, hogy a forró, kénes iszapnyílásokban baktériumok élnek. Am csak 1977-ben jött rá egy Carl Woese nevű amerikai bakteriológus, hogy néhány fajtának egészen más az anyagcseréje, mint a többi baktériumé; ezek sokkal primitívebb felépítésűek is. Ezért nevezte el őket „ősbaktériumoknak.” A. biológusok eredetileg két csoportba osztották az élet összes formáját: az elsőbe sorolták az élőlényeket, amelyek sejtjei világosan körülhatárolható sejtmaggal rendelkeznek, és ebben a setjmagban raktározódnak az öröklődő tulajdonságok. Ilyen élőlények a növények, az állatok és emberek. A második csoportba sorolták a mag nélküli sejteket, az igazi baktériumokat. Korábban a biológusok széles körében elterjedt vélemény volt, hogy az összetettebb, maggal rendelkező sejtek a primitív baktériumokból fejlődtek ki. Az ősbaktériumok azonban sehogysem illettek bele ebbe a rendszerbe. Carl Woese ezért egy harmadik ágat is rajzolt az élet törzsfájára. Csaknem valamennyi ősbaktérium rendkívüli közegben él: párolgó és szabnák koncentrált sólevében, mocsarak iszapjában, sőt még a Yelowstone Park szürkésbarna, iszapos vizében is előfordul. Mindezeknek a helyeknek van egy közös tulajdonságuk: hasonló életfeltételeket biztosítanak az ősbaktériumok számára, mint több mint négymilliárd évvel ezelőtt a Föld a maga füstölgő krátereivel, forró tengereivel és kihűlő lávafolyamaival. Az ősbaktériumok is, akárcsak a többi baktérium, sejtosztódással szaporodnak — csak tízszer lassabban, s minden századik sejt hibás. Ez a lassúság és megbízhatatlanság a biológusok véleménye szerint azt bizonyítja, hogy az ősbaktériumok magas életkort élnek meg- A többi baktériumnak több millió év volt szükséges ahhoz, hogy kifejlesszék a maguk kifinomult „technikáját”. A primitív szaporodási folyamat más szempontból is előnyös az ősbaktériumok számára: a sokféle utód között mindig akad egy, amely jobban alkalmazkodik az idegen környezethez, mint az ősi forma. Ezenkívül csaknem valamennyi antibiotikummal szemben fel vannak vértezve: az ősbaktériumokban még egyáltalán nem fejlődtek ki azok a bonyolult, biokémiai ürítő- nyílások, amelyekre ezek a mérgek hatnak. Ma a szakember több ezerszeres nagyításra képes el ektromi kros zkóppal azonnal fel tudja ismerni az ősbaktériumokat: Otto Kandier, egy müncheni botanikus megállapította, hogy az ősbaktériumok sejtfala, amelynek révén életben tudnak maradni a forró vagy sós vízben, egészen más felépítésű, mint a „normális” baktériumoké. Gyakran sok kicsiny, mozaikszerű „szemből” áll a sejtfal, aminek folytán az ősbaktériumok úgy néznek ki, mint egy páncélinget viselő lovag. >rAz eddigi feltételezésekkel ellentétben talán egyáltalán nem igaz, hogy az élet a világ tengerében keletkezett — elmélkedik Zillig professzor —, hanem forró, kénsavas forrásokban. Ezekben a forrásokban ugyanis bőségesen van energia, ásványi só és tápanyag.” Azok az ősorganizmusok, amelyekre a biokémikus izlandi utazásai során bukkant, jól beilleszkednek az élet kialakulásának ebbe a képébe: az ősbaktériumok nem viselik el az oxigént, kénsavat „lélegeznek be” — ez egyedülálló dolog a természetben. Táplálékul megfelel nekik a szénmonoxid, vagy a vulkánikus eredetű kőolaj. Zillig számára azonban még izgalmasak az ősbaktériumokról végzett biokémiai kutatások eredményei: ezek szerint az ősbaktériumok közös vonásokat mutatnak az első életcsoportba tartozó állatokkal és növényekkel. Ennélfogva sok minden vall arra, hogy az ősbaktériumok több mint 4 milliárd évvel ezelőtt élt elődei voltak a növények, az állatok és az emberek ősei is. Egyelőre teljesen bizonytalan, hogy mi derül még ki a kutatások révén. Még az is elképzelhető, hogy az ősbaktériumok révén bizonyos betegségek eddig ismeretlen eredetét is meg tudják magyarázni majd a tudósok. Otto Kandier botanikus ehhez ennyit fűzött hozzá: „Az ősbaktériumokkal bizonyos fokig egy új biológiai kontinens került felszínre, amelyet vizsgálni és kutatni kell.” A szakemberek szerint jelenleg a világon ezerféle sajtból válogathatnak az ínyencek. A hatalmas választékban természetesen vannak „utánzatok” is, jó- néhány fajta íze, gyártásának módja ugyanis szinte teljesen azonos. De a sajtók koronázatlan királyai — a híres, nevezetes francia rok- fort, az olasz parmezán, a gorgonzola, a holland edami és gouda, az angol cheddar — még a mai fejlett gyártási technológia mellett is utánozhatatlanok. Különleges ízűket, zamatukat ugyanis az évszázadok során féltve őrzött recepturáknak, s az ottani klímának köszönhetik. A híres penészes francia rokfort és több más sajt szigorú védettséget is élvez. A hasonló típusú sajtokat másutt csak eltérő elnevezéssel lehet forgalomba hozni. Az egyes sajtfélék felfedezése gyakran a véletlen műve volt. A legendák szerint Roquefort híres sajtját egy pásztorfiúnak köszönheti, aki juhsajtját egy barlangba rejtve, néhány hét múlva meglepődve tapasztalta, hogy a reggelire szánt eledelt penészerek hálózták be, s ettől az íze rendkívül finom lett A váratlan felfedezést a környéfcbéli szerzetesek hasznosították, s a nevezetes csemegét azóta is a település környéki pincékben érlelik. Az utóbbi években nálunk is új sajtok tűntek fel az üzletek hűtőpultjain: kapható már a hamm- népszerűvé vált kétfajta Camembert, a Balaton, a pikáns Anikó, a puha göcseji, a füstös ízű zalai, s szinte már számon sem lehet tartani a különféle ízesítésű, csomagolású ömlesztett sajtok és az úgynevezett friss sajtok választékát. Ennek ellenére a hazai sajtfogyasztás még elmarad a kívánatostól: 1979-ben fejenként hat kilogrammot fogyasztottunk, szemben például a franciaországi 17,3 kilogrammal. Az egészségesebb táplálkozás érdekében célszerű lenne néhány éven belül elérni a fejenkénti kilenc kilogrammos sajtfogyasztást. A táplálkozástudományi szakemberek szerint ugyanis a sajtban szánté minden, az ember számára létfontosságú fehérje, vitamin, ásványi só megtalálható. Az ömlesztett sajtok fehérjetartalmai például felülmúlja a marhahúsét és a sovány sertéshúsokét. A sajt igen gazdag A- és B vitaminokban, s több, az emberi szervezet részére igen fontos aminósavat tartalmaz. A sajtkészítést már csaknem teljesen gépesítették, de a gyártás több fázisánál ragaszkodnak a hagyományokhoz. Nem lehet például lerövidíteni az érlelési időt. Az egyes fajtáknak negyven-száznyolcvan napig kell érniük, hogy elnyerjék jellegzetes zamatukat, megkapják jellemző színüket, s kialakuljanak a fájtéra jellemző kerek, ovális vagy szabálytalan alakú lyukak. Néhány jótanács a sajtfogyasztóknak: a sajtokat mindig hűtőszekrényben tároljuk, fajtánként különJcü- lön fóliába csomagolva, vagy sajttartó edénybe helyezve, a mélyhűtőrésztől távol, lehetőleg a zöldség- tartó rekeszekben. De tálalás előtt két-három órával célszerű kivenni a sajtot a hűtőből, aromája ugyanis csak szobahőmérsékleten érvényesül igazán. Nem ajánlatos nagyobb mennyiséget tárolni otthon, mert ha a sajt felülete kiszárad, elveszti igazi ízét. A sajt és a bor az ínyencek szerint elválaszthatatlanok : a kemény sajtokhoz fehér és vörös asztali borok, a félkeményekhez könnyű, fehér és vörös borok, a márványsajthoz és a camemberthez pedig finom vörösborok illenek. A sajtokat mindig a sütemények után, a gyümölcsök előtt tálaljuk fel. A sajtok titkairól, történetükről, gyártásuk módjáról, fogyasztásukról, felhasználásukról könyv is jelent meg a közelmúltban, Vita- lij Begunov tollából a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában. A „Sajtok könyve” címmel kiadott munkát dr. Balaton Mihály dolgozta át és egészítette tó a hazai vonatkozású adatokkal. A könyvből kétszáz sajtos, illetve sajtból készíthető étel receptjével is megismerkedhetünk. Dávid Erzsébet
