Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 17., vasárnap ■1 Az Egri Szimfonikus Zenekar * MINDENNAPI NYELVÜNK Familál A címül választott, latin eredetű igealakot lapunk egyik riportjának ebből a mondatából emeltük ki: „Orvosnak készül és Egerben famíliái” (Népújság. 1981 dec. 23.). Több megjegyzésünk van e szóalakkal kapcsolatban. A lapokban megjelenő riportok is három tényezőből szerveződnek értelmes; és hasznos közléssé. Ezek a következő fontossági rendben sorakoznak: a riporter, a riportalany és az olvasó. A riporter feladata, hogy egyértelműen tárja fel a riportalany mondanivalóját, s csak azt adja a szájába, ami valóban el is hangzott. De tekintettel kell lennie az olvasókra is. Ha olyan nyelvi forma jelentkezik, amely nem közérthető, vagy olyan idegen szó, amely nem ismert, akkor az olvasó marad bizonytalanságban. A famulál ige használata is ezt eredményezheti. A szó, alakját tekintve ebbe a sorba illeszthető bele: dirigál, szimulál, imponál, retirál, orientál, reagál, indukál, delegál, kreál, gra- vitál, meditál, referál, manipulál, prolongál, provokál stb. A felsorakoztatott, latin eredetű igealakokat újságaink karácsonyi számaiból szemelgettük. Közülük ma már nem egy közhasználatú jövevényszóvá vált nyelv- használatunkban. A famulál azonban nem tartozik közé- jük: az olvasók nagyobbik része nemigen ismeri. Jelentéséről és használati értékéről a szövegösszefüggés sem nyújt eligazítást. Akik az iskolában tanulták a latin nyelvet, a szóalaknak csak az alapszavát ismerik. Gyakran halljuk és olvassuk a famulus megnevezést. Magyar megfelelőjének jelentésváltozatai segítenek abban, hogy a famulál ige is érthetőbbé váljék számunkra. Nagyapáink korában általában famulusként emlegették valakinek a jobbkezét, segítőjét; a mester, a tudós segédjét, tanítványát. Néha gúnyos értelemben is éltek a szóval: a legkülönbözőbb szolgálatot végzőknek is ef a megnevezés jutott minősítésül. Van-e a famíliáinak magyar megfelelője? Több is: cselédkönyves orvos, szigorló orvos, tehát az az orvosnövendék, aki egyetemi tanulmányainak elvégzése után a diploma megszerzéséhez szükséges gyakorlóévét tölti valamelyik klinikán vagy kórházi osztályon. Bár a cselédkönyves szó elavulóban van, olykor még találkozhatunk vele szóban és írásban egyaránt. Ezt bizonyítja ez a mondat is: ..Cselédkönyves orvos vagyok” (Magyar Nemzet, 1981. dec. 31.). A szóban forgó riportban tehát kiiktatható lett volna a famulál idegen szó használata. illetőleg ilyen kiegészítéssel lehetett volna bővíteni a megfogalmazást: Egerben famulál, azaz cse- lédkönyvezik, gyakorló évét tölti, cselédkönyves orvos. Dr. Bakos József Hincz-mű a SOTE-n A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjének aulájában elkészült az ország legnagyobb méretű, szinea ólomüveg ablaka, melyet Hincz Gyula Kossuth- és Munkácsy-dfjas kiváló művész tervezett. A 7X21 méter nagyságú alkotásra Korábban több fordulós pályázatot Írtak ki. Hincz Gyula győztes müve a hely szelleméhez igazodva a mikrobiológia, a sejtek különös világának sajátos, művészi eszközökkel való megfogalmazása. Ebben az évben ismét jubilál az Egri Szimfonikus Zenekar. Ügy mondom, mintha nem akarnám elhinni magamnak, hogy ez az együttes már húsz éve teljesít szolgálatot Egerben és a megyében. Mikor is alakult ez az együttes? Sorsformáló, sorsfordító időben; 1962-ben. Az irodalomban egy sor lerakodott teher elmozdításával, új erők jelentkezésével, antológiák és mai nagyságok törtek élre. A filmgyártásban új korszak kezdődött. A színházi életben nemcsak Illyés, Németh László, de mások is megmutatták, mi is maradt volna az íróasztalfiókban, ha nem jön az a bizonyos konszolidáció, az a bizonyos országos megújulás! És amikor az Egri Szimfonikus Zenekar húsz esztendejét köszöntjük ebben az évben, ez a születési dátum fontos. Mert itt is, Egerben is, ebben az akkor még testesedni merészkedő városban is második sebességre kapcsolt a vérkeringés, valami mást akartak az akkori fiatalok, mint ami addig volt, ebben a nem mindig komolyangondolt magyar Athénben. E középerős amatőr együttesnek a gerincét, tehát a tartós-csontos részét, ma is azok alkotják, akik annak idején elhatározták ennek a ma már rangos társaságnak a létrehozását. Talán senki nem gondolta, hogy egy ilyen zenekart — ha mecénás van — könnyebb létrehozni, mint életben tartani. De előbb inkább a sikerekről szóljunk! Minősítések és művészeti díjak jelezték a szorgalmas és tehetséges együttes útját. Farkas István azóta is karmestere a zenekarnak, amióta a megálmodásból valósággá lett. Zeneszerzők, köztük Farkas Ferenc és Szokolay Sándor tisztelték meg a művész-barátsággal ezt a társaságot és karmesterét, valamint a várost. Nemcsak azzal, hogy néha eljöttek kon. certezni, de a városnak, a városról, zenekarnak szimfonikus műveket írtak, ajánlottak. Nagyszerű világjáró szólisták, mint Kocsis Albert is, de énekesek is, mint. Pászthy Júlia, Marczis Demeter, és Kovács Eszter, vagy a legifjabbak közül II. — A fejsze éles? — Ez? Már hogyne lenne. Nézze csak meg... A kútfúró fölemeli a fejszét. Nézi. Ujjaival is megtapogatja. — Békebeli ' — mondja. — Ebben nincs hiba.. Na, kilépne a gödörből egypár percre, bátyám? Megpróbálom már én is, hátha szót fogadna.. — Hát próbálja, na... — néz föl rá bizonytalanul az öreg, nem is tudja, tréfára vegye-e vagy komolyan. De amaz már gombolja is az ingujját, veti a bőrzakót, nyújtja a lakodalmas embernek. Akkor hát komolyan gondolta. Kimászik Balogh Mihály, átadja a helyet Nézik az idegent. Jól beállt, annyi bizonyos. Lendíti a fejszét, lecsap. A kutyafáját! Itt aztán van erő. Még egy, no még. egy kicsi, a gyökér már meg is pattan, akár az elvágott kötél. Billen az egész fa a rakodó felé, de ki nem dől még. Kovács Brigitta, a hazajáró« szeretetével éltetik vidéki barátaikat. Sok próba és hangverseny között az ama- tórsors, a művésztanárság nem kis hányattatása, esetleges elkedvetlenedés, vélt vagy valódi, meg nem értéá is alakítja és átalakítja, formálta-formálja ezt az együttest, olyanná, mint amilyen ma. Jegyzi az Országos Filharmónia, koncerteznek Egerben, a megyében, az országban, sőt az ország határain túl is. Finnországban éppúgy, mint Franciaországban. Vagy a teljes zenekar, vagy csak a belőle kisarjadó, egyre szívderítőbb teljesítményeket nyújtó kamara- együttesek is. Ne hallgassuk el, mert szerintünk az elmélyült alkotómunka egyik bizonyítéka: egyre inkább szóhoz jutnak a szólisták is! Nem szívesen emlegetjük külön-külön a zenekar tartóoszlopként szereplő neveit, egyéniségeit, mert az egyes hangversenyek alkalmával a hazai közönség ro- konszenvét és a magunkét is tolmácsolva nyugtázzuk áldozatos munkájukat éá művészi teljesítményüket. Az egri zenetanárok adják a zenekar gerincét. Ez any- nyit is jelent, hogy a napi pedagógiai munka mellett kell próbálniok, egyénileg is készülniük azokra az estekre, ahol ma már nemcsak a fővárosi művészek teljesítményeivel kell felvenniük a versenyt, vagy a rádió és a tévé zenei adásaival, hanem — Ez igen... — bólogat elismerően az öreg. — Hát hiába, itt már csak fogytán az erő. — Odalép azért a fához, mintegy mutatva, hogy azért ő itt a vállalkozó. Lök- dösi a derekat, de bizony feszesen áll még, mozgatja a földet erről is, arról is a lent cövekelő gyökér. A kútfúró újabb feszes kötélnek vág oda. Erre fölfigyelnek már a társai is. — Nézzétek — mutat a bajlódó ember felé a kis köpcös, micisapkás. — Károly elállt napszámba... Nézzük már, mit csinál. Odaballagnak vagy hárman. Evődnek a favágó emberrel, de az nem törődik vele. Már a harmadik gyökeret vágja át, gömbölyödik a tuskó, mind jobban megdől a derék, de kifordulni nem akar még. — Szusszanjon egyet — fogja meg a fejszés ember vállát a keresztfiú. — Vágok már rajta én is egypárat. — Visszaadja a kabátot, sőt a Filharmónia műsorpolitikájának köszönhetően a külföld neves együtteseivel és szólistáival is! És mi a viszonzás? Egy város közönségének a szeretete, az a féla ma térségből származó anyagi fedezete is, amely részbeni viszonzást, elismerést juttat az áldozatos munkáért. Miért áll ott ez a zenekar, ahol és miért nem jobb annál, amilyen? Aki a népművelést és mindazt, ami ezzel összefügg, mai állapotában csak távolról ismeri, nem is igen hiszi, hogy látszólag össze nem függő tények, szempontok mennyiré közrejátszanak egy ilyen együttes fejlődésében? Vegyük csak sorra a főbb okokat! A létszám és a létszám minősége. Az egri zeneiskola sok-sok tehetséget indít útjára, de ezek az utak rendszerint nem állnak meg sem a város, sem a megyé határánál. Ha például az egri zeneiskolának volna a lakótelepen filiáléja — reális gond és igény! — több művésztanár maradna itt és válna zenekari taggá. Tehát a tanári státus, létszám szigorúan beleszól ebbe minőségi és létügybe. A nagyzenekar koncertlehető- ségeit sorvasztja az a nem mellékes körülmény, hogy a színházon és a bazilikán kívül nincsen olyan akusztikailag is alkalmas nagyobb terme a városnak — talán még a főiskola díszterme! —, ahol a közönség és zenekar kellő létszámban egymásra találhatna! A Művea magáét is lerántja, odaadja. Meg kell hagyni, szakszerűen csapkod az ünneplés paraszt is. Kikerekedett a tuskó, nem látni már egyetlen fogódzóját sem. A fa mégis áll, visszapattan, ha lökdösik. Mintha acélból lenne. — A vezér! A vezérgyökér tartja még, emberek... — szólt a nézelődők karéjából a micisapkás. — Azt keresd meg, Károly, mert addig nem adja meg magát. De igyekezz, az istenedet, mert három perc múlva itt a vonat. .. A keresztfiú kiszáll a gödörből. Bizonyosan munkavezető lehet ez a köpcös, mert olyan határozottan parancsolt Károlyra, eszébe se jutott gondolkodni, már cserélik a fejszét kabátra. — Nem próbálná inkább a bubákkal9 — Mivel? Mi a nehézséggel? — kérdi nevetve a micisapkás. — Hát ez e! — emeli meg az öreg. — Csákány az, tatám... Budák? Károly, piszkáld meg avval a budákkal... A gödörben álló ember el- kapargatja előbb a földet, végre megleli a lefelé futó vastag gyökeret. Épp csak kivillan a sárgás bőre, de látszik azért, hogy erős, igen erős. lődési Központ dísztermét ki kellett kapcsolni a Jervezl getésekből, mert életveszélyes állapota miatt még sokáig számítani sem lehet rá. A mecenatúra az eltelt két évtized alatt — a Megyei Művelődési Központ látja el ezt a nem minden gond nélküli feladatot! — kellő figyelmet fordított erre az együttesre. Súlyának és végzett munkájának megfelelő, en igyekezett segíteni. Nemcsak arra gondolt, hogy Eger és a megye, a Filharmónia programjain túl is kapjon komoly élő zenét, de pedagógiai céloktól vezérelvé az ifjúság számára is sorozatokat rendeztek A mecénás nem tartja a bőségszarut ezekben az években sem a kezében, de azt mindenképpen biztosítja, hogy erkölcsi és anyagi biztatása ezt a tehetséges és lelkes együttest jó célok felé irányítsa. A jubileumi évben azt várjuk az együttestől, hogy az eltelt két évtized legszebb sikereire emlékeztető műsorokkal lopja be magát újra és újra az egri közönség szívébe. Akkor is, ha kitűnő muzsikusai éppen külföldre szerződtek; ha különféle okból többen eltávoztak; ha néha egy-egy kedvetlenítő esemény vagy periódus visz. sza is veti a tettrekész lelkesedést. Újítsanak fel régi hangversenyformákat, irodalmi műsorokban is vegyenek részt, mint annak idején tették. Adjanak élményt az élő zene megszólaltatásá. val; azzal a stílussal, azzal a móddal és átéléssel, ahogyan csak ők tudják és akarják megpendíteni a művek lelkét. Biztatjuk kisegyütteseiket, a fúvósötöst, a vonósnégyest, a szonátázó duókat és triókat: ahol csak lehet, fordítsák maguk felé az érdeklődést, hiszen a gépi zenélés divatja és dühe ellen az élő komoly zene, az élő művészet izgalma veheti fel igazán a harcot. A néhány sor csupán figyelemfelhívás kíván lenni egy olyan önkéntes művészi társulásra, amelynek értékét csak akkor éreznénk igazán, ha nem lenne! És ehhez az ügyhöz nemcsak a zenekar tagjainak, karmesterének kell fáradhatatlanul odaad- niok magukat, hanem meg kell mozdulniok azoknak is, akik a közélet oldaláról kötelesek szemmel tartani a közönség érdeklődésének igényének a ritmikáját is! Farkas András — Azaz — szólnak bele többen, mintha aranyat látnának. — Ott adj neki! De nagyokat, Károly! — A többiek is felállnak a pádról, közelebb oldalognak. Két-három fiatal szavalókórust indít: — Haj-rá, Fe-ke-te! Haj-rá... — Ne hülyüljetek már — áll meg kevéske kacagásra amaz. — Inkább számoljatok. Ha nyolcból nem vágom át, egy-egy korsó! Rendben? — Naná, ez a biztos korsó, apám. Na, nézzük csak: egy, kettő, három, négy, öt... Azannya! Elpattan az oszlopnyi vastag gyökér, a faderék majdnem lefeküdt már. Apróbb szálak tarthatják még, mert hiába csimpaszkodnak rá ketten is, még mindig nem engedi a gödröt. — Na, gyertek már, ne tátsátok a szátokat — áll oda a köpcös is. — Fogjuk meg, aztán errefelé kezdjük csavarni. Mint a mesebeli fa- nyűvő. Na, most... Na, még egyszer... — Itt a vonat, emberek! — kiált oda nekik a piros sapkás. — Tartsa már vissza egy pillanatig, hadd dobjuk ki ezt a vackot... Na, még! Ne húzd, csavard! Ez az! Most már a mienk... VÜK Jött - láttuk — győzött! Fekete István egyik legemberibb hőse, a parányi rókacsemete. Dargay Attila jóvoltából átkerült a celluloid szalagra. A televízió sorozatában már csaknem valamennyi három eszendejét betöltött magyar állampolgár személyes ismerősként várakozhatott hát az újabb találkozásra, ezentúl az egész estét betöltő rajzfilmen, hősével, Vukkal. Az újabb találkozás sem hozott csalódást. A rajzfilmes alkotóstáb nem mindennapi mutatványt hajtott végre. Végiggyalogolt egy zsi- lettpengeél „szélességű” ösvényen, amely a vaníliacukor- sziruppal leöntött giccs és a melodráma között húzódott. Nem vétették el az utat. A kicsiny Vukot és az öreg Karakót úgy vezették végig a mese fonalán, hogy gyerek és felnőtt egyaránt meglelte saját életéhez szóló tanulságát ebben a filmben. Külön erénye a regényadaptációnak, hogy Vük harca a simabőrűvel végül is nem a homo sapiens — azaz saját emberfajunk — ellen irányul, hanem a bakancsos, letipró, puskás, a csak a fegyver erejében bízó, erősebb szemléletet teszi nevetségessé. Vük győzött a mozivásznon és győzött bennünk is. Ravaszul, mint a róka, szívünk útitársául szegődött egy életreszólóan. Igazságot szimatolni, kikutatni, és szívósan, makacsul küzdeni érte. Hajrá Vük! * A héten mutatták be Egerben a Hurrikán című amerikai filmet is. Párhuzamosan futott egy nagy nép monstre produkciója és egy kis nemzet rajzfilmje az egri Vörös Csillag, illetve a Bródy moziban. Minden erőltetett párhuzam nélkül jutott ennek kapcsán eszembe, hogy a nagyság mennyiségi, a szellemesség viszont minőségi kategória. Szigethy András Reccsenés, ropogás, aztán a tuskó felpattan a gödör szélére, mintha óriás csapna oda az öklével. Most látszik, hány kisebb gyökér varrta még a földhöz a szívós japán akácot. — Most aztán roham, második kocsi... — kiáltja a micisapkás. de mér kocog is, pocakja remeg. Fut utána, majd le is hagyja a többi kútásó. A lakodalmas ember már a peronon adja vissza a hosszúra nőtt Károly kabátját. Az asszony pöröl, de a férje leinti: — Jól van na, ráértem... Idegenek is segítettek, láthattad. Az egész brigád a lehúzott ablakokban könyököl. Integetnek az öregnek, aki furcsán áll a kidöntött fa mellett. Visszaint ő is. A vonat már a váltókon csattog. Elhelyezkednek mind. A köpcös kártyacsomagot húz elő a belső zsebéből. A plébánoshoz fordul: — Ugyan, szaki, adja már ide azt a fáintos kis táskát... — Kérem... — nyújtja készségesen a civilbe öltözött apa. aztán oldalt lesve nézi, mint csattogtatják bőröndjén az ördög bibliáját... VEGE Annus József: Várakozók
