Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 4., hétfő \ Igazan látni egymást M Augusztus 20. M linden órás nejemmel napozunk harma­dik emeleti erkélyünkön. Bé­ke van; a rádió a vízállás- jelentést mormolja. Kinézek a korláton: még nem ér idáig — mondom. Félmosoly díjazza a vékony poént. El kéne indulnod a „Riporter kerestetiken” — ejti oda hangsúlytalanul az asszony. Ránézik. Még nincs egy éve, hogy hat hét alatt elad­tuk szolnoki, és megvettük egri lakásunkat, neki peda­gógus, nekem fotariiporteri állásom, lányomnak óvodá­ja lett Egerben, egyetlen ne­kirugaszkodással, sok segít­séggel teremtettünk vadonat­új létfeltételeket; ugródesz­kát a munkához. Mit akar még? Igaz, ha végiggondo­lom, nyolcadik éves házas­ságunkban még nem volt olyan esztendő, amelyben a családot alapjaiban érintő döntést ne kéllett volna hoz­nunk — olyat, amilyet más­nak elég talán egy életben egyet. Hápogok: nem az én világom a tv, láttam már belül, de az asszony: kötö- get tovább. Menedzseralkat: tudja, hiúságomba beszúrta már a tüskét, mely cselek­vésre ösztönöz. Az idő neki dolgozik. Én is. Október 3. örült dolog — motyogom az EL/TE auditó­riumában, ahol a hatszáz- egynéhány jelentkező töltö­geti az in tel legencia tes zte- ket. Hetven kérdés, harminc perc alatt kél! mindegyikhez a három jó válaszból a leg­jobbat párosítani. Verejté- kes, kopasz családapák, ka­landorok, néhány profi ül körülöttem, meg nők is, vagy négyszázan. Sok közü­lük szemmel láthatóan nem tudja, hogy a dekoltázs és a blamázs, az kettő. A sorok mellett lassan végigballag Pentox gépével a fotós, Ur- bán Tamás. Egy sor, egy kép — vallja, csak felemelt kezem láttán áll meg. Kér­lelem: engem ne, ez titkos! Tizennégy perc alatt letu­dom a tesztet, elvből nem javítom. A vonaton, hazafe­lé olvasom az Esti Hírlap­ban: Urbán Taimás címlap, képe miatt egy-tag beperel­te a Viliág Ifjúságát. Október 13. Második szű- rővizsga. A folyosón min­denki fogalmazást ír „ősz a mi utcánkban” címmel; impresszinonista indítás után abszurdra veszem a figurát „A kő kemény őszi fényben az öregasszonyok is megáll­nak sütkérezni, beszélgetni —, pedig sokkal jobban 11. lene hozzájuk a köd, amikor csak sziluettjük látható. Ha öregasszony leszek — hatá­rozom el —, mindig ködben megyek sétálni.” Benn reflektorok, kamera, képmagnó, zsűri. Felolvasok egy rádióműsorrészletet, mindenféle ideget} szóval. Utána: nyúlok a lefordított papírért, rajta egyetlen szó: szeretet. Erről kell rögtönöz­ve beszélnem. Karácsony, megőrizni belőle a hétköz­napokra is; líra. Legalábbis Pomezansky szerint: gyön­géden figyelmeztet, hogy ok­tóber van. Á karácsonyi fo­tót is előbb csináljuk a lap­ba — rögzítem. Majd érte­sítenek! Október 27. Százöten ma­radtunk, mára 35 jut. Nő egyse. Talán belátták elmé­letem (a nőkre csak a dia­lektika érvényben maradása miatt van szüksége az em. beriségnek) — helyességét; jó jelnek vélem Fél tízkor bejelentik, hogy fél tizen­egykor háromperces élő ri­portot kell készítenem a Ke­letinél, bármiről. Tíz húszon, négykor még telefonon egyez­kedem az illetékessel, hogy nyilatkozhassanak a Szabad­ság Szálló Intertourist bolt­jának kedves alkalmazottai. (Arról ugyan a Politikai Bi­zottság határozott, hogy sa­ját munkájáról mindenki kö­teles megszólalni, de — „kds- főnököik” itt is vannak!) A szívem tojásnyd, de tíz hu. szonhatra engedélyem van. A riport elkészül: a forint egy­séges árfolyama óta a kül­földiek kevésbé vásárolnak, de egy JVC hangtorony azért kellett egy osztráknak, ezernyolcszázért (dollár!), a vevőközönség zömét magya­rok, törzsvendégek teszik ki. A Keletinél. Naponta. Dol­lárért. Szörnyű — a riport. Rohanás vissza a Pataky Művelődési Központba. Fél egykor már vár kedves ri­portalanyom, a füzesabonyi Perger László. Az előre fel­vázolt beszél getésről egy szót sem ejtünk. Babona. A fo­lyosón két tábor: az élőha. lottaké és a riportalanyoké! Utóbbiak közül Hernádi Az előzsüri előtt Gyula és Végh Antal például arról beszélget, hogy milyen jól fizetne nekik, ha áru lenne a kultúra; Dinnyés La­jos penget alá halkan. Sem­miképpen nem hívnám őket: agyonnyomna tekintélyük. A hétköznapoké az igazi szenzáció! Például Pengeré. Elnöke a kisüzemnek, amely vásárdíjas olajszűrőt csi­nált a- semmiből, és most Nyugatra utazik, üzletet csi­nálni. Élete — történelmünk. Lámpaláza semmi, még ő vigasztal. Hozzuk magunkat mindketten. Hat perc. Ér­zem: nem rossz. Váltás. A zsűri' előtt há­rom jelöltnek kelll „Fóru­mot játszania”. Ahogy előre megbeszéljük: kíméletlenül elkezdjük csepülni egymás nézeteit — a zsűri rokon­szenvez. Alig engednek el. Tovább. Mindhármunkat. Váltás. Balogh Mária és zsűrije pillanatonként eltérő témákról kér azonnali véle­ményt, döntést. Egy szavazá­son észrevsszem, hogy egy tag két lapot dob be — mit teszek? Tegyek fel azonnal három kérdést egy huszonöt éve tisztségben levő tsz.el. nőknek. (Ahá! .— érzem, ök nem tudják, hogy — szak­mámból kifolyólag — vál­sághelyzetben számomra le­lassul az idő, én egy koszo­rúzást úgy fotózok, hogy a munkásőrök jobb lába a lé­pés kétharmadánál tartson!) Elönt a jó érzés: hol volt el­nök huszonöt éve, amikor szinte mindenütt oszladoztak a tsz.ek? Balogh Máriát ráz­za a nevetés, hiszen az ő kérdése minősült válaszom által, amíg levegőt kap, még kitalálok kettőt. Érzem: szikrázik közöttünk a leve­gő, itt a profiság is kevés, itt már messze nem játékról van szó, hiszen, ha jónak tartanak, egykor az ő stafé­tabotjukkal kell át. (el) ven­nem, a kérdések egyre ke­ményebbek. Valamiféle biz­tonságérzet önt el, tetőfedő mesterem jut eszembe, aki a 65-ös szöget mindig egyet, len ütéssel küldte a tetőléc­be, mindig a koronájáig, hogy ki lehessen húzni. Ezt érzem: pont akkorát ütni mindig, amekkorát kell — ez most megy. Adnak egy újságot: miből csinálnék tv-filmet témái közül? A címlapon Perl Márton fotói a Gagarinról: erről! Mert ezek az emberek egy túlter­helt erőmű üzemeltetése közben, öt év munkájával egy új erőművet szültek, fű alatt, és a Tv-híradó csak bántani tudta őket — (Pöty- työk a becsületen, Népújság, 81. III. 7.), és én szeretném ezt felmutatni (mint annyi tisztességes hétköznapi em­bert is, a cigány ipari őrt, aki hárommilliót nyert a lot­tón, és akitől több embersé. get tanultam, mint 17 év is­kolái alatt; a megvakult Iliikét, aki ma újra- nem világtalan, sajá,t akaratából nem az; az olimpiai bajnok úszómestert, a, különlegesen beteg gyermekét hősiesen ne­velő szövetkezeti elnököt; az árvizeket egykedvűen legyő­ző búvárokat, akiket meg­hurcolt az ostobaság és — mindannyjunkat, igen, aki­ket a hétköznapok jellemez­nek, akik elmegyünk egy­más mellett, miközben egy világtörténelmi kísérlet ré­szesei vagyunk mindannyian, és akik —, ha a tv.n ke­resztül, akkor úgy szeretnék igazán látni egymást!), mert erőt adtak nekem, erőt ad­hatnak másnak. Ezt már ugyan Füzes­abonyban gondolom hozzá. Életem legnehezebb napja végén, miközben leszállók a közvetlen egri vonatról, csat­lakozásra várni (!) bambán, és örülök, hogy nem marad­tam le. Kőhidi Imre Irodalmi presszó-sorozat — Hangverseny a lakó telepeken - Kiállítások - Segítség a pályaválasz fáshoz - Törődés a kistelepülésekkel Tallózás a megyei Művelődési Központ 1982-es terveiben * Az egri megyei Művelődé­si Központ — a hagyomá­nyokhoz híven — az új esz­tendőben is változatos kíná­lattal várja a tartalmas ki- kapcsolódást, a hasznos szó­rakozást remélőket. A végle­ges elképzelések kialakítása­kor figyelembe vették a kü­lönböző rétegek és korosztá­lyok sajátos óhajait. Űj vo­nás az, hogy az eddiginél jóval többet törődnek a kis­telep üléseken és a lakótele­peken élőkkel. Az amatőr fotóművészeti mozgalom támogatására szakbizottságot hoznak létre. Januárban, februárban, már­ciusban, valamint júliusban és augusztusban folytatódik a közkedvelt irodalmi-presz- szó sorozat, amelynek szín­helye a barokk város Do­bos cukrászdája lesz. Nem csalódnak a pantomin művé­szet rajongói sem: júliusban és augusztusban három elő­adással lepik meg őket. Ha­Pécsi Balett 150. bemutatóra készülnek vonta egy alkalommal — a Heves megyei Mozi üzemi Vállalattal együttműködve — rock-matiné programokra ke­rül sor. Az Egri Szimfoni­kus Zenekar — vendégmű­vészek közreműködésével — a nyáron a Csebokszári vá­rosnegyed! a Hadnagy úti a lajosvárosi lakosságot szóra­koztatja, s bemutatkozik a zeneiskola udvarán is. AZ MHK Kisgalériájában neves képző- és fotóművé­szek alkotásaival ismerked­hetnek meg a látogatók. Nem feledkeznek meg a diákokról és a szülőkről sem. Részük­re — a megyei pályaválasz­tási tanácsadó intézettel kar­öltve — felvilágosító jellegű előadásokat szerveznek. Ki­emelten foglalkoznak az ap­róbb községekben tevékeny­kedő fiatalokkal: színházbu­szokat ajánlanak nekik, s így juttatják el őket a hang­versenyekre és a különböző előadásokra. Médeia lesz, amelynek ko­reográfiáját Tóth Sándor ké­szítette, zenéjét pedig a ne­ves lengyel zeneszerző, Juli- usz Lucik komponálta. A Médeiában jelentős feladatot kap a Bóbita Bábegyüttes is, amely az idén került a Pé­csi Nemzeti Színház szerve­zetébe, és ez lesz az első kö­zös munkájuk a balettel. Tóth Sándor elmondta azt is, hogy a balettművészek a Pécsi Nyári Színház kereté­ben jövőre a Bahcsiszeráji szökőkutat adják elő a sza­badtéri színpadon. Rockműhely Felnémeten A fiatalokat bizonyára érdeklő programsorozat indul január 9-én, este 6 órai kezdettel a felnémeti művelődési házban, ahol Rockműhely névvel új klubot alakítanak. Ennek tagjai ezt követően két hetenként találkoznak. A szervezők rock­zenészeket hívnak meg, filmeket vetítenek, vetélkedő játék­kal kedveltetik meg a muzsika világát és lemezbemutatókat tartanak. Körükben fellép az egri megyei Művelődési Köz­pont Pótkerék együttese is. A Pécsi Balett fennállása óta a 150. önálló táncműbe- mutatójára készül. A huszon­egy évi alkotói műhelymun­ka e jelentős állomásáról Tóth Sándor Erkel- és Liszt­díjas művész, a balett igaz­gatója tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a jubileu­mi balettesten két alkotás szerepel. Az egyik a Szent- ivánéji álom, amelynek ko­reográfiáját Mendelssohn dallamaira Eok Imre Kos- suth-díjas érdemes művész tervezte. A másik balett a Csütörtökön este bemutató A Tribádok éjszakája — Egerben Ha nem is közvetlen a nagy sikerű miskolci bemu­tató után, de végre az egri közönség is láthatja a svéd Per Olov Enquist művét, a Tribádok éjszakáját. A dráma Strindberg éle­tének ördögi epizódját dol­gozza fel. A zseniális szín­padi szerző egy darabját — Az erősebbet — próbálják a koppenhágai Dagmer Szín­ház művészei. Azonban a Sikeres évet zárt a pető- fibényai fúvószenekar. En­nek igazolására elég csak azt említeni, hogy az országos minősítés során arany foko­zatot értek el, azaz a leg­jobbak sorába küzdötték fel magukat. Az is örvendetes, hogy 15*8 2-ben számos Ígé­retes elképzelést szeretnének megvalósítani. Vasárnapon­ként térzenét adnak majd Gyöngyös főterén. Reperto­árjuk gazdag, így aztán en­nek nincs különösebb aka­premierre való lázas készü­lődés ön és egymást mar­cangoló küzdelemmé válik, mert a tribádok szerepét az író volt felesége, valamint annak barátnője és egyben szerelmese alakítja. A darabban a nézők újra találkozhatnak a főszerepet alakító Blaskó Péterrel, va­lamint Tímár Évával, Sán­dor Erzsivel, és Matus Györggyel is. dálya Részt vesznek a bá­nyászzenekarok országos ta­lálkozóján. Operaénekeseket hívnak meg, s az ő fellépé­sükkel színesítik műsorukat. Legalább négy hangversenyt tartanak a szocialista bri­gádtagok számára. Annál is inkább, mert nagy az érdek­lődés: a különböző progra­mokat ismeretterjesztő jelle­gű szöveggel kötik össze, így is segítve az egyes alkotások megértését. Kolja, a szerelő szerelmes volt Verába, ezért aztán a televíziós készülék szerel­vényfalára —, ahová a tran­zisztorokat kellett beilleszte­nie — odakarcolta, hogy: „K+V=SZ”. Vagyis: Kolja meg Vera egyenlő a szere­lemmel. Ez a tevékenység többnyire odavezetett, hogy megrongállta a nyomtatott áramkört. Vera ezen a sze­relősoron dolgozott, a meo- ban. Valahányszor szemébe tűnt a felirat, mindig elpi­rult örömében, s zavarában azonnal odaütötte a pecsétet, hogy „Kiváló minőség”. Grigorjev mester a raktá­roslányba, Másába volt sze­relmes. Így aztán, amikor éppen nem volt megfelelő lámpa a raktárban, örömmel elfogadott helyette más tí­pust is. No és általában, az egész szerelőszalag forró ér­zéseket táplált Másenyka iránt, ennek következtében a készülékbe sokszor került nem oda való lámpa. A meó vezetőjének, Zinai­da Petrovnának igen tetszett Krusilnyickij, az üzemveze­tő. És jóllehet Zinaida Pet­rovna férjnél volt, s három gyermeket is szült már, mind­ezek ellenére még a gondo­latától is irtózott, hogy akár csak egy darabot is kiselej­tezzenek azon tévékészülékek közül, amelyeket Krusilnyic­kij vezetése alatt gyártanak, Zuzukin igazgatóba re­ménytelenül volt szerelmes Nellike, a titkárnője. Titok­ban mindig megsemmisítet­te azokat a seklamációs le­veleket, amelyekben jól be­olvastak az igazgatónak. S még sokan, sokan vol­tak szerelmesek ebbe is, ab­ba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs vi­szont senkibe nem volt sze­relmes. Egyszerűen csak sze­rette volna, ha van egy jó készüléke. Vásárolt hát egyet A készülék mintegy két órán át derekasan működött, ak­kor aztán valami sercegés kezdett hallatszani belőle. A képernyő kialudt, újra felvillant, és megjelent rajta egy nyílvesszővel átlőtt szív, ezt követően pedig a készü­lék elhallgatott, de most már örökre, s megszűnt a kép is. Popljussev nagy szomorú­an elballagott a műszaki áru­házba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember volt, még csak elképzelni sem tudta, hogy miről van szó. Végül is az emberek nem élhetnek szerelem nél­kül. Fordította: Konczek József Veszélyben a Tadzs-Mahal Először 1975-ben esett er­ről szó. Az India kulturális örökségének védelmével fog­lalkozó társaság alelnöke, meglátogatta a Tadzs-Ma- halt, és megállapította, hogy az elmúlt évtizedekben a nagyszerű építészeti emlék elvesztette egykori fényét, megsárgult, nem világít fe­hérsége. Tavaly augusztusban a tu­dós a társaság más tagjaival együtt ismét megtekintette a nem mindennapi márvány mauzóleumot, amelyet a Nagy Mogulok dinasztiájá­nak egyik uralkodója emelt a XVII. században az örök szerelem emlékére. A tudó­sok nagy rémületükre fekete, barnás és szürke foltokat (pontkorróziót) fedeztek fel a márványlapokon. A hivata­los vélemény szerint e fol­tok kialakulásának oka a környezet ipari hulladékok­kal történő szennyezése. Az indiai kormány hala­déktalanul intézkedéseket hozott az építészeti együttes pusztulásának megállítására. A közelben épülő olaj tisztító üzemben szűrőberendezése­ket is fel kell szerelni, ma­gasabbra kell építeni az üze­mi kéményeket és lehetőség szerint kisebb kéntartalmú kőolajat kell használni. Térzene Gyöngyösön A petőfibányai fúvószenekar új esztendeje V. Kazanyevszkij:

Next

/
Thumbnails
Contents