Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-04 / 2. szám
3 NÉPÚJSÁG, 1982. január 4., hétfő Fogyasztási szerkezetünk ma KiJci megtalálta a neki szánt ajándékot a fenyőfa alatt; szerényebbet vagy értékesebbet, függően a család anyagi helyzetétől és ajándékozási szokásaitól. A több millió fa alá több tízmilli- árd forint értékű meglepetés • került, legalábbis erre lehet következtetni a kereskedelmi : vállalatok decemberi csúcsforgalmából. iHa nemcsak a kiadott forintokat számláljuk, hanem azt is, hogy milyen természetű, alapvető szükségleteket kielégítő, vagy luxuscikkeket vásároltunk, és ezt összehasonlítjuk az elmúlt évek, évtizedek karácsonyi ajándékaival, akkor láthatjuk, hogy nagyot változott fogyasztásunk szerkezete. Talán csak a fenyőfa a régiAzt a tényt, hogy a háború előtti hárommilliós koldus országából mára a hárommillió túltáplált országa lettünk, nem minősíthetjük egyértelműen kedvezői nek: a súlytöbblet köztudottan egészségtelen. Más kérdés, hogy az elhízásnak történelmi és pszichológiai gyökerei vannak: az idősebb nemzedék máig magában hordozza annak a korszaknak az emlékét, amelyben a kövérség a jólét, a tehetősség szimbóluma volt. De az idő lassan kimossa idegsejtjeinkből a nélkülözés reakcióit; örvendetesen terjed a fogyókúrázás, mind többen igyekeznek korszerűen táplálkozni. Az igyekezetét a statisztika is jelzi: évről évre több húst, tejet, sajtot, tojást, zöldséget, gyümölcsöt adnak el az üzletek, és az utóbbi időben végre mérséklődött a cukor és a cereáliák forgalma. Cereáliákból (lisztes- árukból) például az 1965. évi 139 kilós fejadag 118 kilóra csökkent, ugyanakkor húsból, húskészítményekből fogyasztásunk már megközelíti a 60 kilós fejadagot, szemben az 1965. évi 40 kilóval. Bár az értékesebb, és ezért drágább élelmiszerek- • bői növekszik, az olcsóbbakból csökken a fogyasztás, a családok jövedelmüknek egyre kisebb hányadát költik élelmiszerekre. A szerény jövedelműeknél ez a csökkenés lassúbb, a nagyobb jövedelműeknél viszont látványosan gyors. lÉletköPülményeink javulását jellemzi a ruházati cikkek kereskedelmi forgalmának alakulása is. Az ötvenes évek lódenkabát-mici- sapka egyenruhája után, a hatvanas évtizedben elkezdtünk divatosan öltözködni; ebben is a hosszú idő alatt felgyülemlett ki^hezettség jelentkezett. Ma már kisebb jelentőséget tulajdonítunk az öltözködésnek; inkább a kényelmes, egyszerű, de korántsem olcsó ruhadarabok kelendők, mint a cifrák, a túldíszítettek, összes kiadásainkból a ruházkodásra költött részarány is csökken. 'Ha viszonylag kevesebbet költünk élelmiszerre és öltözködésre, akkor mire fordítunk többet? Lakásépítésre, lakberendezésre, a háztartások felszerelésére. Megtehetjük ezt azért is, mivel a lakbérre, a fűtésre, a világításra jövedelmünknek — országos átlagban .— csupán mintegy 7—8 százalékát kell költenünk. Ezt az alacsony hányadot a még mindig .tekintélyes mértékű állami dotáció teszi lehetővé. ’ Hasonló a helyzet a közlekedés, a hírközlés, az egészségügy és a kultúra területén: ezekhez a szolgáltatásokhoz térítés nélkül, illetve jóval értékük- alatti áron jutunk hozzáEz a magyarázata annak, hogy leglátványosabban az iparcikkfogyasztásunk fejlődik. Vegyük például a hűtőszekrényt, amelyből a kereskedelem 1955-ben mindössze 7 millió forint értékűt adott el. S bár az idők folyamán a háztartási hűtő- szekrények árát leszállították, 1975-ben 1,2 milliárd forint értékben adtak el az üzletek. Ettől kezdve mind kevesebbet költünk fridzsi- derre: ma már jóformán telített a piac, és szinte csak azok vásárolnak, akik korszerűbb vagy nagyobb készülékre vágynak. Híradástechnikai készülékekből például 1955-ben 189 millió forint értékű fogyott. Az idén ilyen termékekre — beleértve ji színes tv-t, a hi-fi-tornyot — kereken huszonhétszer (!) többet, azaz: ötmilliárd forintot fordítottunk. Hasonló arányban adtunk ki mind több pénzt fényképezőgépre,, filmfelvevőre, órára, konyhai kisgépekre és egyéb, a kényelmet, a kulturáltabb életet szolgáló eszközökre. Szembetűnően megnőttek a lakberendezésre fordított kiadásaink. Bútorra például huszonhatszor annyit fordítottunk az idén, mint 1955- ben. Természetesen ebben benne van a bútorok árának jelentős — évi 5—10 százalékos — növekedése is, ám a magasabb árért többnyire valamivel szebb, praktikusabb garnitúrákat árusítanak, s persze nagyobb választékban. A fogyasztás növekedéséhez a nagyarányú lakásépítés is hozzájárul: az új lakásba költözők általában nem viszik magukkal a régi berendezést. Számba vehetnénk még azt az egymillió személyautót, amely szintén az elmúlt negyedszázadban került a lakosság birtokába, vagy azt a sokatmondó tényt, hogy az idén minden második magyar állampolgár járt külföldön — mind azt bizonyítja, hogy fogyasztásunk szerkezete gyorsan és gyökeresen átalakult, korszerűsödött. Az életszínvonal emelkedésének ezt a gyors ütemét a következő néhány évben aligha élvehetjük; jó ideje jelzik már ezt a különböző gazdasági prognózisok^ a kormány és a párt álfal közzétett dokumentumok. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi, decemberi üléséről kiadott közleményből is kitűnik, hogy 1982-ben az árak és a bérek emelkedésének mértéke egyaránt 4—5 százalék lesz. Ezért szokás manapság úgy fogalmazni, hogy a következő időszakban a cél az áruellátás színvonalának, a lakosság élet- színvonalának megőrzése, szinten tartása, s ez — az elmúlt negyedszázad fejlődése után — a mai világban nem kevés. Gál Zsuzsa Agrárszakemberek továbbképzése Az agrárszakemberek továbbképzésére 1982-ben Is lehetőséget biztosít a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. A felügyelete alá tartozó egyetemi, főiskolai karok és főiskolák a tavaszi félévben üzemmérnöki képzést szerveznek. A debre-' ceni Agrártudományi Egyetem Szarvasi Mezőgazdasági Főiskolai Kara gyepgazdálkodási és halgazdasági szakon, a mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Kara állattenyésztési gépüzemelési szakon szervez oktatást. A Budapesti Kertészeti Egyetem Kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kara dísznövény- és parkfenntartás, zöldséghajtató és gombatenyésztési szakon szervezi meg a továbbképzést. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola élelmiszer- ipari munka- és üzemszervező szakon, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola pedig energiagazdálkodási szakon nyújt lehetőséget a továbbtanulásra A Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem faipari üzemmérnökök kiegészítő képzését szervezi meg a mérnöki oklevél megszerzéséhez. , A Jelentkezési kérelmeket az oktatási Intézményekhez 1982. Január 15-ig kell beküldeni. (MTI) Óriás termoszok A Budapesti Vegyipari Gépgyárban bitumen és fűtőolaj szállítására alkalmas tartálykocsikat készítenek. A különleges dupla falu tartályokban a 180—190 fokos bitumen a szállításkor csupán 5—10 Celsius fokot veszít hőmérsékletéből. A képen: Az elemeket összeállítás előtt köszörülik (MTI fotó — KS) A hét öröme-gondja Vámosgyörkön Marad az orvosi ügyelet — Jól zár a „Barátság De kell az üzemi segítség az iskolához, az új tűzoltószertárhoz 99 Vasutasközség. Valamikor így emlegették az alig 2300 lakosú Vámosgyörlköt, ahol Bíró Miklós tanácselnök, szerint sokat változott az élet az utóbbi két évtizedben. A munkabíró férfiak, asszonyok ma már' éppen olyan jól érzik magukat, az 1981 - es évet terv szerinti nyereséggel záró Barátság Termelőszövetkezetiben, mint mondjuk a gyöngyösi Kitérő- gyárban, vagy a jászberényi Lehelben, ahová naponta járnak el dolgozni. Tegnap a helyi tanácsappairátus hosz- szú heti első munkaértekezletén is éppen az említett üzemekről volt szó.-r- Kétmillió forintra len. ne szükségünk az új esztendőben, hogy két fontos problémát megoldhassunk — mondja a tanácselnök. — Az összegből az iskola központi fűtését szeretnénk biztosítani, Medve Zoltán tűzoltóparancsnok 25 főnyi csapatának pedig új szertárt kell építenünk. Saját fej. lesztési alapunk kevés mindehhez, ezért a héten megkötjük a mór előkészített egyezséget, mind a termelő- szó vetkezettel, mind az említett gyáraikkal. A közös gazdaságtól elsősorban pénz. re számítunk, a hűtőgyár — Rózsa László igazgatóhelyettes ígéretében hízva!! — anyaggal támogat bennünket, az üzemi szocialista brigádok pedig kétkezűmun- kajákat adják az ügyhöz. Bíró Miklóstól megtudtuk később, hogy az elmúlt esztendő hozott hatszáz család, nak vezetékes, jó vizet Vámosgyörkön. A hálózatfektetés azonban gondot is okozott. Utakat, járdákat kellett feltörni, és ha azt akarják, hogy 1982-ben visz. szakapja régi arcát a település, akkor e téren jelentős pótlómunkára lesz szükség. Mondanunk sem kell: kevés rá a fedezet. Legfeljebb az anyag árát futja. A tanácselnök ennek ellenére nem aggodalmaskodik, bízván a társadalmi összefogás erejében, ami tavaly is szép eredményt hozott Így épült meg például a községi park kerítése. Aztán a helyi egészségügy gondjára terelődött beszélgetésünk. — Országos modellként korábban Vámosgyörk központtal oldották meg Gyöngyöshalász, Nagyréde, Atkár, Adács, Visznek hét végi ügyeletét amely kitűnően bevált. Orvos, asszisztensnő mindig elérhető közelben volt a hat község betegeihez. Nos, bennünket igen kedvezőtlenül érint az. új hétvégi ügyeleti rendszer, amelynek során szombat, vasárnap Gyöngyösiről látnak el bennünket — jegyzi meg a gondterhelt tanácselnök. — Mert képzeljen el például egy szülőt egy infarktus- gyanús férfiembert akihez mondjuk Kisnánáról szólítják a gépkocsit, amely közben ráadásként félórát vesztegel a leeresztett vámos. gyönki sorompónál. Egyelőre félévre el is halasztották az újfajta körzetesítést, marad nálunk az ügyelet, ami a betegellátás szempontjából mindeddig példás volt, ugyanakkor az orvosokat sem terhelte túl... Egyébként az év első munkahete tartogat még tennivalót Bíró Miklósnak. Egyeztetnie kell Birkás József népfronttitkárral 29 választókörzet tanácstagi beszámolóinak januári rendjét, a művelődési ház pedig ■ még mindig híján van a szociális-egészségügyi létesítménynek. E téipakörben a MOKíÉP vezetőivel tárgyal majd a tanácselnök. A megyei mozisok bérlik ugyanis a nagytermet, így joggal várhat tő‘- lük segítséget a megoldáshoz. (moldvay) MOST IS A VÉLETLEN Ezerarcú agyagásvány I. Ezt hallani kell. Ahogy magyarázza a rácsszerkezetet, a különböző fizikai és kémiai tulajdonságokat, azt papíron visszaadni nem lehet. Közben minduntalan visszatér egyetlen szó, mint valami refrén: bentonit. Köznyelven: szabadosán: az agyag. De amikor nagy felületesen ezt a hangsort kimondom, élénken tiltakozik. Mégsem olyan egyszerű az egész. — A szabadalmi eljárás már megkezdődött, a termék védve van. Ami védve van,- az így csupaszon, minden sallang nélkül csak ennyi: a bento- nit. — Igen, erről van szó, erről az ezerarcú agyagásványról, a bentonitról. Aki mondja, Csörgő Tibor. ö a visznek! Béke Tsz elnöke. És ha nem sérti a megállapítás: a bentonit megszállottja. Nem is hiába az, amint kiäerült. A svájciak kezdték Egy kicsit vissza kell mennünk az időben. Nagyjából tíz évet. Akikor jött egy levél Svájcból. — Azt kérték, szállítsunk nekik bentonitot. — A svájciak? Innen, Visz- nekről kértek bentonitot? — Igen. Miért? — Igaz. Miért ne? Miért ne éppen a mszneki Béke Tsz-töl? Nagyon furcsa arcot vághattam, mert fürkészve nézett rám. Aztán megmagyarázta. — Van nekünk egy angol gyártmányú őrlőgépünk. Annak idején csontlisztet is készítettünk vele, ami az állati takarmányozáshoz lett volna nagyszerű kiegészítő, de... No, ezt hagyjuk. Az angol cég, amelyik a gépet szállította nekünk, az ajánlotta a tsz-ünket a svájciaknak. Mint olyan berendezést, amely képes a megrendelő kívánsága szerinti szemnagyságra őrölni a bentonitot. Ahiá, így már mindjárt más. Megvan az összefüggés. — Még annyit, a hozzánk érkezett leveliben nem állati takarmányozásról volt szó. Egy újabb fordulat. Hogyan jutottak el mégis az állattartáshoz^ Az ezer arcból egy. Nagy léptékiben a történet. Az elnök kénytelen volt megismerkedni az anyaggal. Ha úgy vesszük, Istenmezeje nincs valami nagy távolságra az alföldiperemi falutól. Ami könyv pedig található nálunk a bentonitról, az mind eljutott a tsz-elnök kezébe. Az ásvány kezdte kiadni magát. Űjaibb és újabb tulajdonságait fedte fel. — De pont egy tsz elnöknek? Mi a szakmai végzettsége? — Agrármérnök vagyok, de növényvédő szakmérnöki képesítéssel is rendelkezem. Innen tehát a jártasság a kémiában. De a bentonit- ban ... ? Most már abban is. Persze, ez nem ment magától. — Máért ne lehetne a takarmányozásban is felhasználni a bentonit jó tulajdonságait, ha azok... ? Fogalmaztam meg miagamnak a kérdést — folytatta az elnök. — És? — De hát a szükséges vizsgálatokat itt, Viszneken nem lehetett elvégezni. Társakat kellett keresni. A tsz-elnök ekkor a nyakába vette az országot. Az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőségnél dr. Dormán Miklós, a debreceni Biogálnál dr. Kovács Károly elég kétkedve hallgatta végig. Az Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete, a debreceni hasonló intézet, a Sajóbábonyi Vegyi Művek, a gyöngyösi főiskola végül is nem sokáig kérette magát. Egyik is, másik is vállalt egy-egy részterületet. . —- összesen nyolc malaccal fogtunk hozzá a kísérleti etetéshez. A kockázat tehát nem volt túlságosan nagy. Az eredmény pedig ... ? A bentonit „csodát művelt”. Gyorsabban fejlődtek az állatok, biológiailag erőteljesebbek lettek. — Közben eszembe jutott, hogy annak idején az apám mindig többet adott azért a szénáéit, amit az árokparti füvek kaszálása nyomán szárítottak meg, gyűjtöttek be. Neki fogalma sem lehetett arról, hogy ezeken a fűszálakon különböző ásványi anyagok tapadtak meg az „út porából”, ö csak annyit vett észre, hogy ettől a szénától jobban tejelnek a tehenei. Ha a bentonitöt akarom nagyon leegyszerűsítve megmagyarázni, ez a példa. alkalmas rá. Ugye, milyen végtelenül egyszerű az egész? Majdnem belebuktak Ha már ezerarcú ásvány, akkor szinte természetes, hogy váiratlan meglepetést is képes okozni. — Három évvel ezelőtt viszont az történt, hogy a ben- tonát egyszer csak egészen más hatást váltott ki a sertéseknél, mint korábban és mint amit vártunk tőle. Az állatok nemhogy gyarapodtak volna, rohamosan elkezdtek romlani. Mi történt? Minden vizsgálatot megismételtek. Ellenőrizni kellett az egész technológiát elölről. Mert azt mondaná sem igen kell, hogy az új módszer nem abból áll, hogy a bentonitot odla- lapátolják az állatok §lé. Itt van, zabáljátok. Már újból szabadkozik a tsz-elnök, amikor azt említi, hogy csak nagyon leegyszerűsítve mondja el, mi történt. — A bentonit egyik állapotában magához köti a különböző elemeket, a másik állapotában pedig éppen taszítja azokat. Ez történt nálunk is. Nemhogy elősegítette volna a táplálék hasznosítását, inkáibb „kipucolta” a sertéseket. Mindebből egy világosan kiderül, hogy az egész ügynek a titka a technológiai eljárás. Ezt védi ma már a szabadalmaztatás iránt-bejelentett igény is. G. Molnár Ferenc (Folytatjuk)
