Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-09 / 288. szám
4* • * NÉPÚJSÁG, 1981. december 9., szerda A kísérlet bevált ötnapos munkahét a hatvani szakmunkásképzőben imóln. Amennyiben mindez Az országban fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkahét. Nyilvánvaló, hogy ehhez az új rendszerhez alkalmazkodniuk kell az oktatási intézményeknek is, hiszen a szülők gyermekeik elfoglaltsága esetén aligha tervezhetik megnövekedett szabad idejük okos és hasznos 'beosztását. Jókor felismerte ezt a művelődésügyi kormányzat, s az 1982—83-as tanév kezdetére tette a rajtot. ' Előtte azonban jó néhány iskoláit felkért a korábbi kezdésre, hogy összegyűjthesse a végleges „menetrend” megszabásához nélkülözhetetlen tapasztalatokat. Az • úttörők, a kísérletezők szerepkörét vállalta a hatvani 213-as számú Damjanich János Ipari Szakmunkásképző Intézet is, ahol már 1981. február 1-én indult meg az átállás. Széles körű tájékoztatás Ambruzs Sándor igazgató arról győz meg, hogy nem feledkeztek meg a gondos előkészítésről, a körültekintő felvilágosításról: — Az akkor még létező Munkaügyi Minisztérium nem hagyott minket magunkra. Képletes kifejezéssel élve olyan iránytűt adott, amely megkönnyítette számunkra az eligazodást. Az első- és másodéves tanulók számára kötelező érvényű előírásokat adott, a harmadikos ifjaknak viszont saját elképzeléseink szerint állíthattuk össze az új órarendet és az óraterveket. Tudtuk: nem akármilyen fordulat következik, ezért a módosításokról értesítettük az érdekelteket. A nevelőkkel alaposan megvitattuk a tennivalókat. Az első ilyen jellegű értekezletet már 15- én megtartottuk. Minden fiatalt — közvetítésükkel az apákat és az anyákat is — levélben informáltuk', így aztán senkit sem ért meglepetés. Valamennyien belátták: ha valakinek, hát nekünk lépnünk kell, mert ezer szállal kötődünk az ipari üzemekhez és a gyárakhoz. Hetenkénti váltás Korábban a diákok három napot töltöttek a könyvek mellett, s ugyanannyit a vállalatoknál. Ehelyett a hetenkénti váltás lett gyakorlattá. Az éves óraszám hét százalékkal csökkent. Tárgyankénti bontásban „rosszabbul járt” a testnevelés, a matematika és a szakmai elmélet Több idő jut viszont — ezt csak dicsérni lehet — a magyarra és a történelemre. A tizenévesek a régebben megszokottnál hamarabb kezdik a tanévet, s később fejezik be. Ezit a megoldást láttuk célravezetőnek, mert másképp a nevelés-oktatás érdeke szorult volna háttérbe. Tehertételnek tűnik — legalábbis első hallásra — például az, hogy a délelőttösök — sajnos váltakozó, két- műszakos tanítás van — reggel negyed nyolckor ülnek a padokba, s az utolsó csengetés csak délután egy óra húsz perckor hangzik el. Ekkor jönnek az újabb csoportok, ezek este féli hatig maradinak. Meg kellett nyirbálni a téli és a tavaszi szünidőt is. A direktor — kartársaiival együtt — ennek ellenére bizakodó, s a leendő szakmunkások sem érzik azt, hogy valamiféle sérelem érte őket. — Az előnyökért áldozatokat is kell hozni, ezt a tényt senki sem kérdőjelezi meg, ezt mindenki természetesnek tartja. Gyerekeink — a nyolcszázkilencvenháram tanuló közül hatszázhúsz a bejáró — sajnos eddig is leckét vehettek a megpróbáltatásokból. Más lesz a helyzet, ha a sztrádaépítők szállóját megkapjuk, s ott diákotthont alakíthatunk ki, ha felépül még hat tanterem. Talán az utóbbiból is lesz valami a hatodik ötéves terv folyavalora válik, akkor a mai nehézségek zömét csak kellemetlen emlékként emlegetjük majd. Pillanatnyilag annak valamennyien örülünk, hogy minden szombat szabad, s ilyenkor kedvükre szórakoznak, pihennek tanítványaink. Biztató tapasztalatok A nekifutás óta eltelt hónapok mérlegét többször is megvonták, összegezve minden érdekelt véleményét. Ezekről nemcsak jelentéseket készítettek — szükség volt ilyesfélékre is, mert igényelte a minisztérium és a megyei művelődésügyi osztály —, hanem okultak is, a menet közben adódó zök- . kenőkön. — Megkérdeztük az üzemek tamulófelelőseit, az egyes cégek vezetőit, ők elmondták: a folyamatosabb munka gyümölcsözőbb. A fi,ük nemcsak részműveleteket végezhetnek el, hanem a teljes feladatot is elláthatják. Ez nagyobb türelmet, kitartást, felelősségérzetet követel. Ám, ha mindebben jeleskednek, akkor sokkal maradandóbb tudással vértezik fel önmagukat, mint régebben, ök viszont az elméleti heteket minősítik nehezebbnek, mert a tanár jóval több újat adhat egy-egy órán, mint hajdanán, mert nincs háromnapos váltás, azaz kevesebbet kell felidézni, ismételni. Állandó készenlét Nem panaszkodnak a pedagógusok, pedig mindennapi teendőik megsokasodtak, ám ők nem a többletmunkát nézik, hanem a reményteljesnek ígérkező eredményekért szorgoskodnak. — A kötelező óraszám nem változott, de egy napra több jut, mint amennyit egykor megszoktak. Kétségkívül erőteljesebben fáradnak. Ezen úgy könnyítettek, hogy felkészülésüket jóval megfontoltabbá, szervezettebbé formál tá'k, Nyilvánvaló, hogy mindez fokozott ötletességet, leleményességet kíván, egyszóval folytonos megújulást. Ez nálunk senkiiből sem hiányzik. A hangulat, a közszellem jó és anyagilag sem károsodtak a kollégák. Efféle veszély egy esedékes központi óraszámcsökkentéskor sem fenyegeti őket, hiszen a vállalkozó kedvűek különböző szakköröket indíthatnak, színesebbé tehetik az intézet közművelődési, életét Sum- mázatként csak azt fogalmazhatom meg, hogy érdemes volt az úttörők sorához csatlakozni, mert a jövő szeptemberi hivatalos átállás számunkra nem jelent megrázkódtatást. Kamatoztathatjuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket eddig szereztünk, s másoknak is készséggel átadunk... Pécsi István Nagyon szépen búcsúztatták a nyugdíjba vonuló kollégát. Az osztályvezető beszédet mondott a tiszteletére, evőeszköz-készletet kapott ajándékba; a dobozra ezt írták: „A mi drága Szpi- ridon Apollonovics Kiskónk- nak, nyugdíjba vonulása alkalmából”. Válaszbeszédében az ünnepelt célzott rá, hogy szívesen maradna a baráti kollektívában, ám a kollektíva tagjai eleresztették a célzást a fülük mellett. Egyhangúan peregtek a nyugdíjas napok. Szpiridon Apollonovics nagyszerű egészségnek örvendett, az étvágya kitűnő volt,- az álma mély; egyszóval unalmas volt orvoshoz járni. Kiülni a parkba — hát bizony ebben sincs valami nagy öröm. A lakás meg üres. A felesége harminc éve világgá ment előle. A gyerekei nagy ritkán írnak. Még a macskája is áttelepült a padlásra. Egyszóval nem volt kinek utasításokat adni. Egyik fiatalabb szomszédjának próbált „lelkére beszélni”, akinek piszkos volt a lábtörlője, de amit válaszul, kapott, azt nem rakhatta ki az ablakba. Ajánlottak neki különböző, ahogy mondani szokás — sorállománnyal járó munkát, de nem, ő irányítani akart. Végül aztán unalmában úgy határozott, hogy albérlőt vesz a lakásba. Hajdani munkahelyén gé- peltetett egy tucat hirdetést, és kirajszögezte őket a buszmegállókba. És a jelentkezők nem is várattak magukra. Még aznap este beállított egy sovány, elkínzott arcú, kopott bársonynadrágot viselő egyetemista. Nem sok jót ígért az ilyen lakó. „Biztos majd egész éjjel szipogni fog ez itt nekem” — gondolta Szpiridon Apollono vics, de beszélni udvariasan beszélt, általánosságokban fogalmazott. Az egyetemista után egy mérnök jelentkezett, aztán egy könyvelő, exkavátorkezelő, aztán... Kisko mindegyikőjükkel elbeszélgetett, űrlapot töltetett ki, kérvényt íratott velük. Kérte, hogy telefonáljanak, érdeklődjenek, addig ő majd egyeztet, iktat... Most már túlzsúfoltak voltak a napjai, semmiben sem különböztek a régi munkás hétköznapoktól. A kiadó szobába beállított egy íróasztalt, dossziékat, gyorsfűzőket vett magának, kartotékokat állított össze a jelentkezőkről. — 'Magát nyolcadikán tizenegy harmincra kértük ide, és ma még csak hatodika van! Tegye le a telefont! —* kiabált a kagylóba —, csak mástól rabolja az időt. — Halló! Ki az? Butilkin? Azonnal utánanézek! Igen, igen a kérvényből hiányoznak a felesége rokonságának az adatai. .— Halló! Ki az? Butilkin? Határozat született! Sajnos semmi jóval sem tudom megörvendeztetni. Az mondja, hogy fúrják? Lehet. — Jöjjön be! — irányítja a soros „ügyfelet” —, tessék helyet foglalni! E-gen, e-gen, csak szép sorban!Szóval pályaudvaron éjszakázik, a szállodában nincs hely, diákszállóba nem mehet! Nagyon helyes, hogy hozzánk fordult. Segíteni fogunk. Napfényes, világos szoba, fürdőszoba, W. C. Nagyon szép minden. Kérem a munkakönyvét! Hogyhogy, miért! Csak tudnom kell, hogy kit engedek a lakásomba; holmi csavargót-e vagy egy kiváló dolgozót? Hozzon jellemzést a munkahelyéről, két vagy három ajánlólevelet, és írja alá a kötelezvényt, ahun ni, ott van az asztalon: nem tarthat kutyát, nem horkolhat, nem dohányozhat, nem trap- polhat, nem szemetelhet, nem nyöghet, nem használhat re- zsót... — Halló — veszi fel a telefont — Szmirnov? Az iktatási számot mondja! Nyolcharminchét? E-gen. A szemésztől hozzon leletet Van, van, persze hogy van, de a régi érvényét vesztette. .. Csak késő este áll fel a mi emberünk az asztaltól. Ilyenkor kiteszi ajtajára a „Zárva” táblát. Átmegy a másik szobába, bekapcsolja a televíziót, s teát szűrésűivé üres szemmel a képernyőre mered. — Ilyen hajtás mellett még annak is örül ag ember, ha kifújhatja magát — gondolja magában, ahogy elárad benne a jól végzett munka okozta fáradtság —, de ezek még azt is elvárnák tőlem, hogy idevegyem őket albérlőnek! (Fordította: Bratka László) „Mit ránk hagytak a századok" — Ivánéi Grünwald Mihály tudománytörténeti sorozatának középpontjában a múlt héten az európai középkor állt. A szerkesztő beszélgető partnereinek — teohnikatörténész, művészettörténész, irodalomtörténész.— felkérése azért is volt szerencsés gondolat, mert a középkort nem elsősorban mély vallásossága — az egyház földi hatalmának megerősödése —, hanem a színes és nyugtalan tudományosság jellemzi. A „sötét középkor” nézet azért sem tartható fenn sokáig, mert egyre több tény. adat kerül napvilágra, mely szerint a középkor embere eszével, a múlt eredményeinek okos felhasználásával akarta célszerűbbé, könnyebbé tenni embertársai életét. A római birodalom felbomlása után egy új Európa és új pdliitifkai tendenciák megszületésének lehetünk tanúi. Az ismeretlen, fiatal népek, mivel nem voltak előítéleteik és ellenségeik., megerősödtek. Mindenki természetesnek vette, hogy a német császárok Rómában koronáztatták meg magukat. De a kor emberének azt is be kellett 'látnia, hogy a fejlett Kelet mellett Európa legfeljebb virágoskertnek nevezhető, életéből hiányzik a fejlett technika. A népek közötti szabad áramlás, az egyház nemzetek felettisége lehetővé tette a viszonylagos gyors fejlődést. A pápai udvar lenézte a mestereket és iparosokat, mégis épp tagjai, a különböző szerzetesrendek tették a legtöbbet a technika elterjesztése érdekében. Az eke, a malom, a nyereg feltalálása nem jelentett ipari forradalmat, de ésszerűbbé tette a földművelést, a munkát. Magyarországon az első kál- ló a ciszterek kezében volt. Igaz, volt mindebben valami hasznosság és számítás is. A szerzetesek csak szegénységük és tudományuk segítségével tudták elfogadtatni magukat a gyanakvó ismeretlen nemzetiségű emberekkel. Nem voltak városlakók, mert kolostoraikat szívesebben építették fel a hadi utak- tól távolabbi vidékeken, tevékenységük nyomán azonban kialakult az iparosok és kereskedők rendje, akik megteremtették a városi kultúrákat, kezdeményezték a pénzgazdálkodást. De mert a felvevőpiac a városokban és Európában szűknek bizonyult, utakat nyitottak Közel- és Távol-Kelet felé. A keresztes hadjáratoknak csak keretet adott a vallás, a Szentföld meghódítása, lényege az új piac megszerzése, a mohamedán hatalom visszaszorítása volt. Ez -a magyarázata a Kínába vezető hittérítő utaknak is. Azok a ferences szerzetesek, akik kínai ruhába öltözve megjelentek a császár udvarában, jól ismerték a „cuius regio, eius religio” (akié az ország, azé a vallás) elvét. Egyházi missziót teljesítettek, ugyanakkor elismertetésük céljából igyekeztek hasznosítani magukat; felhasználták naptárkészítő és csillagászati tudományukat. A templomépítés igen bonyolult ikonográfiái program megvalósítása volt. A valamirevaló építőmester úgy tervezte és építette templomát, hogy a főoltárra a templom védőszentjének neve napján essen a napsugár. A templombelsőn nemcsak szentek képmásai jelentek meg, hanem a mesterek alakjai is, olykor mesterségük gyakorlása közben. A különböző szerzetrendek készítették elő az írásbeliség térhódítását, a pergamen és papír gyártását. Ezekben a szerzetházakban alakultak meg a különböző másoló és fordító iskolák. E korban alakultak meg az első európai egyetemek, Bolognában és Párizsban már 1160-ban, a XIV. század közepén és második felében már Kö- zép-Európában, Prágában és Krakkóban, 1367-ben hazánkban, Pécsett is. Az elsatnyuló beszélgetések korában egyre hasznosabbá válnak ezek az ismeretterjesztő formák, mert sok, korábban megszerzett adatot és összefüggést tesznek világosabbá. A középkort nemcsak templomok vagy szerzetesházak romjai jelentik, hanem egy nagyon is átgondolt tudományos program, a távlatokat, a jövőt kereső ember nyugtalansága. Kár lenne korunk hadi- technikai vívmányai és szándékai, valamint a kőhajító gépek fejlett technikája között párhuzamosságokat keresnünk, de nem ártott volna a beszélgetés során a sötét múlt és büszke, világos modernségünk között kapcsolatot keresni, mert ezzel csak világosabbá vált volna egy indokolatlan jelző értelmetlensége, és bár a középkor nem a felvilágosodás évszázada, igazolhatóvá vált volna az ember örök törekvése a szebb és jobb világ felé. Ebergényi Tibor Kincs, ami nincs A Magyar Televízió ez év tavaszán készített riport- dokumentumfilmet az egri várról. A rekonstrukció munkálatairól, gondjairól és problémáiról kérdezték meg a vármúzeum, a megyei tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársait. A televízió ezen a héten tűzi műsorára a kész művet, amelyet csütörtökön este a 2-es programban 22 órától tekinthet meg a közönség. A szovjet televízió estje Ismét megrendezi a tv a szovjet televízió estjét. Az immár hagyományosan évente jelentkező program ezúttal — december 9-én, szerdán — minden eddiginél hosszabb, 6 órás változatos szórakozást ígétr a nézőknek. A műsor nyitányaként kisfilm-összeáUitást sugároz a televízió, amelyben bemutatja többek között Tulát, Tolsztoj szülővárosát. Az íróhoz kapcsolódó emlékeken kívül történelmi érdekességekbe is bepillanthatnak a nézők. Ugyancsak kis fi lm kalauzol el Tbiliszibe, Grúzia fővárosába, valamint Krasznojarszkba, a szibériai nagyvárosba. A híradót követő fő műsoridőben rendhagyó módon mutatkozik be az est szovjet háziasszonya, Natalia Szufacsova. A népszerű bemondónőt otthonában és munka közben „lesték meg”. A Magyar Televízió munkatársainak kamerái, a nagyfilm ellőtt a moszkvai tv- stúdió . jelentkezik, ahonnan Sugár András műsorvezeté- sével a partnertelevízió munkájába pillanthatnak be a nézők. 20.35-kor kezdődik Az együttélés viszontagságai című filmvígjiáték. A mulatságos, fordulatokban bővelkedő történet napjaink aktuális kérdéseiről, a lakáshelyzetről és a generációk együttélési problémáiról szól. A világhírű szovjet balettművészek bemutatkozása sem hiányzik a programból.
