Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 9., szerda FMKT—friss szellemi tőke Ki minek mestere? Interjú Fekete Tiborral, az Értelmiségi Fiatalok Tanácsának titkárával A KISZ szervező és moz­gósító ereje, céltudatos ré­tegpolitikája lemérhető a Fiatal Műszakiak; és Közgaz­dászok Tanácsának munká­jában is. Az immár több mint két évtizede működő FMKT munkájáról, lehető­ségeiről és korlátáiról be­szélgettünk Fekete Tiborral, a KISZ KB osztályvezetőjé­vel, az Értelmiségi Fiatalok Tanácsának titkárával. — Mivel tudja bizonyítani az FMKT létjogosultságát? — Elég, ha két példát em­lítek: az V. ötéves tervidő­szak első éveiben egy olyan pályázatot hirdettünk a fia­tal műszakiak és közgazdá­szok számára, amelynek konkrét célja a különböző termékek minőségének javí­tása volt. Ebben az akcióban töhb mint 200 vállalat és in­tézmény csaknem 2500 fiatal szakembere dolgozott ki gyor­san megvalósítható, hasznos újítási és ésszerűsítési javas­latokat. E pályamunkák, ja­vaslatok összes vállalati, nép- gazdasági eredménye mint­egy egyniilliárd forintot tett ki. Második példám: az FMKT-k szervezésében lét­rehozott ifjúsági társadalmi tervező irodák tevékenysége. Ezek abban az időszakban működtek, amikor ugyancsak kevés volt a tervezői kapa­citás. A rugalmasan, gyors ha­táridőkkel dolgozó ITTI-k jelentős gazdasági eredmé­nyek létrehozását segítették elő azzal, hogy á kisebb re­konstrukciókhoz, felújítások­hoz, intenzifikáláshoz saját erőből készítették el a kivi­teli terveket. Ám a gazdasági eredmé­nyeken túl a 60-as évek vé­gén és a 70-eg évek elején az FMKT-k jelentős szerepet töltöttek be a fiatal műsza­kiak. és közgazdászok érdek- képviseletében is. — Az elmondottakból adó­dik a kérdés: kinek van szüksége az FMKT-ra? A fiataloknak? A népgazdaság. • nak? Esetleg a KISZ-nek? — Is-is. Tehát több oldal­ról fűződik hozzá érdek. A fiatalok' igénylik, elvárják az ifjúsági szövetségtől azt, hogy teremtsünk számukra meg­felelő fórumot a bizonyítás­ra. Hogy ezt a keretet meg­felelőnek tartják, azt igazol­ják az adatok, melyek arról tanúskodnak, hogy a 683 FMKT munkájában közel 15 ezer KÍSZ-tag, több mint 20 ezer fiatal vesz részt. A leg­jobbak pedig az irányító (munkahelyi) KISZ-szervezet munkabizottságaiban, mű­szaki-gazdasági tanácsadó szervezeteiben tevékenyke­kednek. Ezek megalakítása persze csak ott célszerű, ahol nagyobb számú műszaki és közgazdász fiatal dolgozik. Ma már sok helyen a mun­kabizottságok a tudományos egyesületek (MTESZ) helyi, üzemi csoportjainak ifjúsági tagozataiként is tevékeny­kednek. Az FMKT-bán a fiatal műszakiak és közgazdászok munkakörüktől, besorolásuk­tól függetlenül szervezetten vesznek részt, a tudományos kutatási, műszaki fejlesztési és termelési feladatok meg­oldásában, egyben bizonyítva felkészültségüket, vezetői adottságaikat. — Szóval minden a legna­gyobb rendben van a fiatal műszakiak és a közgazdá­szok körül? — Társadalmi, gazdasági fejlődésünk érdekében szük­séges a meglevő szellemi tar­talékok feltárása és kihasz­nálása. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban egyre élesebben vetődött fel e friss tartalékok nem megfelelő kihasználása. — Sokszor hivatkoznak az egyetemi, főiskolai képzés és a munkahelyi gyakorlat el­térő követelményeire, ellent­mondásaira. .. — Valóban a felsőoktatás nem minden területen fek­' tét megfelelő súlyt az elmé­leti tudás gyakorlati alkal­mazásával összefüggő isme­retek elsajátítására. A felké. szítésben elmosódik a gya­korlat által megkövetelt dif­ferenciálás. Alapvetően min. den szinten a tervezésre ké­szítenek fel. Az operatív funkciók gyakorlására, azaz a műszaki-gazdasági és ter­melésirányítási, gyártás- előkészítési, ellenőrzési, be­ruházási, karbantartási, ér­tékesítési feladatok elvégzé­séhez minimális az ismere­tük. Mindez leegyszerűsítve úgy jelenik meg, hogy a leg. korszerűbb elméleti tudás csak kevés gyakorlati tudás­sal párosul a pályakezdés éveiben. Közgazdászképzésünk alap­vető gondja az, hogy több­nyire makró-gazdasági kér­dések megoldására készít fel. A népgazdaság pedig jóval nagyobb számú, a kisebb- nagyobb gazdasági egységek közgazdasági, gazdálkodási feladatait megoldani képes közgazdászt kíván. — Mindebből következik, hogy sokan bírálják — kü­lönösen a műszakiak köré­ben — az oktatás tartalmát, szemléletét. — A hallgatók keveset hallanak az emberekkel való bánásmódról, nem ismerik eléggé az üzemi, munkahe­lyi viszonyokat. A képzés ritkán tér ki a vállalatoknál jelentkező aktuális műszaki­gazdasági problémák megol­dásához szükséges üzemszer. vezési-vezetési ismeretekre. A felkészítés időszakában kevés vállalati szakembert vonnak be az egyetemi ok­tató-nevelő és kutaitómunká. ba. Az egyetemen oktatók jelentős része közvetlenül, megfelelő üzemi, termelési gyakorlat nélkül kerül a tan­székékre. — Tudomásom szerint nemcsak az oktatás minősé­gével, hanem a mennyiségé­vel is vannak problémák. Egyesek túlképzésről beszél­nek, mások a hiányszakmá­kat emlegetik. — Igaz, hogy a felsőfokú képzés az egyes szakmákon belül gyors igényváltozásokat nem tudja követni. Ennek eredményeként tapasztalható egyes műszaki-gazdasági szakterületeken bizonyos „túlképzés”, és ezzel párhu­zamosan a „hiányszakmák” létrejötte. Ennek hatása je­lentős a pályakezdők helyze­téré, mert indokolatlan elő­meneteld és egzisztenciális különbségek kialakulásához vezet. Például a mérnöki ké. pestiest igénylő munkakörök csak körülbelül 60 százalék­ban dolgoznak felsőfokú vég­zettséggel. Jelentős számú egyetemi--főiskolai diplomá­val rendelkező műszaki szak­embert nem mérnöki mun­kakörben foglalkoztatnak. A fiatalok jogosan vetik fel, hogy jelentős a száma szóik­nak a műszaki igazgatói, vagy vezetői főmérnöki be­osztásban dolgozóknak, akik középfokú vagy még ennél is alacsonyabb képesítéssel rendelkeznek. (Ez az 1970-es népszámlálási adatok alap­ján 36,5 százalék.) -Mindeb­ből véleményem szerint nem túlképzésre, hanem a nem megfelelő foglalkoztatásra kell következtetni. Ám ezt sem az FMKT-k, sem a KISZ egyedül megol­dani nem tudja. Mint aho­gyan együttes erővel kell arra is törekednie az egész társadalomnak, hogy a fia­tal műszakiak és közgazdá­szok gondjai mielőbb meg­oldódjanak, s hogy mind­annyian maximális haté­konysággal, jó közérzettel dolgozzanak. Mérő Miklós Lovon érkezett a Mikulás Szilvásvárad, lovarda, de­cember 6., vasárnap. Pokrócokkal, kispárnákkal érkeztek az előrelátó szülők. Igazuk volt: csípős a hideg a lovardában, de erre ügyet sem vetettek a gyerekek, ar­cuk a meglepetést várva pi­rosodott ki. A lovardában olyan moccanás nélkül ül­tek, mint a szobrok. — Ha csendben maradunk, azt hiszi majd a Mikulás, hogy mi is jó gyerekek va­gyunk — mondta egy csöpp­ség. Rövidesen megszólalt Má- tyus Viktor, a Szilvásváradi Állami Gazdaság munkatár­sa. Szíves szóval, mesehan­gulattal köszöntötte a ven­dégeket. — Tudjátok, gyerekek, ez a Mikulás úgy gondolta, nem utazik hozzátok pöfögő gépen, bűzös levegőt szennyező áutón. A havazásban többször is el­akadt volna az úton, de ló­val,- meglátjátok, milyen gyorsan eljön hozzátok. Igaz, az első Mikulás gya­logosan toppant a várako­zók elé, viszont kantáránál fogva vezette fehér paripá­ját, a Doktor Bubót. Hat tűz­ről pattant krampusz kísér­te, akiknek lovas akrobata­mutatványai egy cirkuszi at­létának is díszére váltak vol­na. A fiú krampuszok közül Vona Csaba látszott a leg­fürgébbnek, a legtöbb tap­sot mégis a földből alig ki­látszó kislány ördög, Gnoter Zsuzsika kapta. Ezután két „igazi” Miku­lás száguldott be a porond­ra, hogy mesterlovaglással kápráztassa el az apróságo­kat. Pónilovak és deres anya­kancák követték őket, olda­lukon a hamuszürke csikók­kal és velük együtt nagy sikert aratott az ostort pat­togtató csikóslegény. A leg­nagyobb izgalommal a piros szalagért küzdő, magyar lo­vasjátékot bemutató kram­puszok küzdelmét drukkol­ták végig a vendégek. Pom­pás hintóval száguldottak be ezt követően a kettes, hár­mas, négyes fogatok. Az ötös fogatot, amelyen ismét a Mikulás jött a krampu­szokkal, Gnoter Tibor haj­totta és ők már vendégség­be invitálták a jelenlevőket. Volt is dínomdánom, tej­színhabos sütemény és kóla, a helyi Lipicai étteremben. Igazából mégis az ajándé­koknak örültek a legkiseb­bek.' A tarisznyába rejtett csomagokat egy póniló há­tán függő puttonyból halász­ták elő a krampuszok. A fá­radt lovacskát egy krampusz húzta, hátul kettő tolta, de azért haladt a menet. így ért véget ez a vidám, lipicai mikulásünnep, amelyet elő­ször rendeztek Magyarorszá­gon. Jövőre ismét lovon ér- -kezik a Mikulás Szilvásvá­radra, és akkor már elkép­zelhető, hogy az ezerszemé­lyes lovardában nemcsak há­romszázan gyönyörködhetnek a különleges műsorban. Moldován Ibolya Hosszú sor az egri főis- sül kis mosolyt is megejt- lenőrzésre. Már csak egyfél- kola menzáján, déli tizen- hetsz. Kávé, egy cigaretta, órás disputa következik, nem kettőkor. Néhány srác beso- majd hármat behív. Az asz- olyan kínos, csak kicsit egy­ről a várakozók közé. talon a tételek, átlátszó pa- oldalú. A lényeg, hogy a re­_ Sietünk, mert bemuta- pírokon. Széthúzod bal kéz- ferátumot meggyőzően add tás lesz délután. zel, jobb szélről kiemelsz elő. Aztán a tanár bedobja — Rendben, de én meg egy hét múlva vizsgázom — válaszol az elsős srác, aki elé beálltak. — Ugyan már, mit iz­gulsz, nagy balhé az egész. Ha majd a huszonnégyen is túl leszel... — élcelődik to­vább a felsőbbéves. — Azért mondhatnál róla néhány szót — így az elsős. A feszült hangulat némi- képp megenyhül, az „öreg" egy egyjegyűt. A homlokod- a kis kérdéséit, magyaraz, kimerítő felvilágosítást ad: ról a verejtékcseppeket le- magyaráz, te átérzed ennek — Növényélettanból mész? törlőd papirzsebkendővel, de a súlyát, miközben szorgal- Hát akkor ide figyelj! A lehetőleg ne azzal, amiben másán bólogatsz. Én így várva várt napon legjobb, a puskák vannak. Most mar ^csináltam. ha már hétkor lemész a fő- leülhetsz a tanárral ponto- — Na és mi volt? iskolára. Éjszaka úgysem al- san egy vonalban, mert így Kirúgtak. szol egy óra ide, vagy oda, látod, mikor kit figyel. Az Az elsős elsápad, mire a nem, számít. A „vallató" idő- eddig homályba borult el- felsőbbéves folytatja: ben megérkezik, türelemmel méd megvilágosodik, a gon- — Az utóvizsga már ru­várj. A találkozás szerény dolatokat gyorsan jegyzeteld, tinból megy. Másodszor már legyen, illedelmes. Üdvözlé- hogy maradjon időd az el- nem kell elkapkodni a talál­Hogyan vizsgázzunk? kozást. Délben felkelsz, ki­pihenten leslattyogsz egy 25 forintos okmánybélyeggel. A tételed megvár, négy sarká­ban ott virít egy-egy feke­te pont. Megkeresed... és kész. — Ilyen egyszerű az egész? — Nem teljesen. Velem ugyanis az történt, hogy egy másik megjelölt tételt kaptam ki. Ezek után csak egy dolog van hátra: a fő­igazgatónak címzett boríték, amiben engedélyt kérsz az utolsó bizonyításra. Ez a vég, nincs menekvés, ától cettig megtanulod azt a né­hány száz oldalt, s a létrán eggyel feljebb lépsz. Az ifjú titán most már végképp megijed: — Holnap este nekifek­szem, ha már egyszer elke­rülhetetlen a magolás — mondja. — Egyébként jól teszed, három hetet és 52 forintot nyersz vele ... Tereny Andrea A Szövetke­zetek Or­szágos Szö­vetsége és a KISZ Köz­ponti Bizott­sága felhívá­sára megyénk fogyasztási szövetkezetei­ben megtar­tották a Ki minek mes­tere? verse­nyeket. Az Eger és Vi­déke Áfész élelmiszer- boltjaiban dolgozó fia­talok közül 23-an kerül­tek a megyei döntőbe. Képünkön az egri és a pa- rádi verseny­zők nagy munkában (Fotó: Szabó Lajos) A diplomások brigádja Mérnökök, technikusok la­boránsok. Huszonkét fiatal — diplomával. Az átlagélet- koruk 28 év. Munkájukat is­merik és igénylik megyék- szerte. sőt az ország határa­in is túl. A laboratórium — korszerű eszközeivel, ame­lyek a félautomata fehérje- meghatárdzótól a mikroszá­mítógépig tefjed — látszólag semmiben sem különbözik a hasonló vizsgálatokat vég­zőktől. Valamiért azonban más ,.. — Ideális munkahely, mondja az idegen, ha belép hozízánlk. Mi tagadás, nagyon jó a hangulat. És az is igaiz, hogy a „beugró” nálunk igen drága. Ki könnyebben, ki nehezebben váltja meg. Bár­ki csak úgy maradhat meg közöttünk,„ ha bizonyít. Tu­dásával, szorgalmával. Ne­kem sikerült, sőt egy éve ennek a kis közösségnek a brigádvezetője tettem, tarso­lyomban egy kiváló dolgozó címmel. A körülmények, a lehető­ségek igen csábítóak. Néhá­nyon meg is próbálták, de nem tudtak velük lépést tartani. El is mentek. — A fehér köpeny ná­lunk munkaruha. Keményen és pontosan kell dolgoz­nunk. A mögöttem levő tér­képen kis. zászlócskákkal je­löltük meg a munkaterületün­ket, de rosszul dolgozunk, ha egyetlenegy is lekerül onnan. Tevékenységünk hat­vanezer hektárra terjed ki. Szántóföldi növények, gyü­mölcsösök, legelők, szőlőül­tetvények „táplálásához” adunk javaslatokat. Mikro- és makroelemefcet mérünk, takarmányokat minősítünk különböző üzemeknek. Pig­mentéit fedőször-vizsgála- tokat végzünk állatáillomány- nyái rendelkező gazdaságok­nak. Jómagam például a nö­vények nitrogén- és foszfor­tartalmát határozom meg. Reggel hét órakor kezdünk, és mindenki maga dolgozza ki a munkarendjét. Ügy tu­dom, hogy erre példa másutt nemigen akad. A példaképük és névadó­juk Komócsin Zoltán. És hogy a névhez méltóak le­hessenek, 1980-ban megpá­lyázták a vállalat kiváló if­júsági brigádja címet. — A versenyben nyertünk, és ezzel sikerült néhány rosszalló, de nem helytálló véleményt szétoszlatnunk, miszerint a „fehérköpenye- sek” elhúzódnak a közös megmozdulások, a -társadal­mi feladatok elől. A múlt évi teljesítményünkön fel­buzdulva az idén újra sze­retnénk kivívná a legjobbak­nak járó elismerést. Nem­régen készítettük el féléves érékelésünket. Az „állomás” eredményeinek javítása ér­dekében költségmegtakarí­tást vállaltunk és teljesítet­tünk. Nagyon fontos, hogy a berendezések, melyekkel az elemzéseket folytatjuk, min­dig munkára készek, kifo­gástalanok legyenek. Ezért, hogy sohasem legyen fenn­akadás, magunk tartjuk rendben á műszereket, a ki­sebb hibákat ki is javítjuk. Kommunista szombatokkal segítjük a szaktanácsadási tervünk megvalósulását. Évek óta felhívással fordulunk a gyöngyös—domoszlói gazda­ság dolgozóihoz, szocialista brigádjaihoz, akikkel együtt vagyunk a szüreteken és a különböző -társadalmi mun­kákon. És ha már a kapcso­latnál tartunk, feltétlen meg ■kél! említenem a Dukesz Artúr KISZ lalapszeír vezet két - csoportjával, valamint az V. iskolával való együtt­működésünket. A legemlé­kezetesebbek azonban a kö­zös összejöveteleink. Már hagyománynak számít, hogy évente a Sándorréten ünne­peljük Sándor, József, Bene­dek nevű kollégáink név­napját, egy kis farsangi vi­dámsággal összekötve. A brigádunknak huszonkét gyermeke van, és természe­tesen ők sem maradnak el az egyes eseményekről. Há­romnapos kirándulás is sze­repel minden esztendőben a programunkban, melyre el­jönnék a feleségek és a fér­jek is. Az utóbbiak már nemegyszer mondták, hogy közöttünk jobban érzik ma­gukat, mint saját kollektí­vájukban. Azt nem állít­juk, hogy tökéletesek va­gyunk, hiszen hiba nélkül nincs ember és nincs közös­ség sem. De a sértődést sem ismerjük, ha a javítani­valókra felhívjuk egymás figyelmét, így haladhatunk csak előbbre... A Borsod—Heves megyei állami gazdaságok szakszol­gálati állomásának mérnök- vezetője, aki szintén fiatal és brigádtag, így jellemezte csoportjukat: ,.Ha nem ez a' gárda dolgozna itt, nem ér­tünk volna el rangot, a ki­váló címet.” Aki nem hiszi, járjon utána... de úgy gon­doljuk, hogy Holló András- nénak, a brigád vezetőjének fenti szavai és a tények mindennél ékesebben bizo­nyítanak. Szüle Rita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents