Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 6., vasárnap Külpolitikai összefoglalónk A HÉT 3 KÉRDÉSE 1. Milyen új fejlemények történtek a Kelet—nyugati kapcsol atokb an ? Nomen est ómen — vagy­is a név jelként is szolgál, mondták a régi rómaiak. A hajdani bölcsesség ismét be­igazolódott a genfi „minek nevezzelek” formájában. A svájci városban az ünnepé­lyes megnyitó mellett két érdemi találkozót tartott a szovjet és az amerikai szak­értők küldöttsége, s megálla­podtak abban, hogy megbe­széléseik tartalmi részéről egyelőre nem tájékoztatják a tudósítókat. (Amit egyéb­ként a hírre éhes újságírók is jónéven vettek: a viták kikerülése a kezdeti sza­kaszban csak nehezítené a tárgyalásokat.) Az ellentétek azonban már abban is megmutatkoz­tak, hogy miről ne történ­jék a tájékoztatás. Az ame­rikai küldöttség a középha­tótávolságú rakéták korláto­zásáról, illetve csökkentésé­ről beszél, ez a tárgyalást csupán a szárazföldön el­helyezett harci eszközökre s a NATO-hatalmak közül ki­zárólag az amerikaiak birto­kában levőkre szűkítené le. A reagani nulla-megoldás, a kölcsönös, teljes eltiltás — ami igen jól hangzik —, nem érintené az amerikai előretolt stratégia tenger­alattjárókra és repülőgépek­re szerelt fegyvereit, vala­mint a brit és francia harci eszközöket, amelyek ugyan­csak keletre vannak irányoz­va. A Szovjetunió ezért az európai középhatósugarú nukleáris fegyverekről kíván tárgyalni: hajlandó a való­ban zéró-megoldásra, ha ehhez a Nyugat is hozzá­járul. Első lépésként lehet­ségesnek véli a közbeeső megoldásokat is. Leonyid Brezsnyevnek bonni látoga­tása során éppen erre irá­nyultak kezdeményezései. A véleményeltéréseket és a hozzáállás különbözőségét tükröző névvita természete­sen nem kelt meglepetést. Senki sem számít könnyű és gyors tárgyalásokra, ezzel együtt biztató a párbeszéd újrakezdése. Különben is, mintha „év végi'haj rá” len­ne a nemzetközi diplomáciá­ban. A szovjet—nyugatné­met csúcstalálkozót követően újabb jelentős-' kelet—nyu­gati eszmecsere várható a legmagasabb szinten: az NDK egyik festői táján, a Werbellin-tó melletti va­dászkastélyban a hét végén Honecker—Schmidt összejö­vetel várható. A Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszte­rei a román fővárosban tar­tottak a héten értekezletet és gyakorlati lépéseket sür­gettek az aurópai béke ki­bontakoztatása, a világhely­zet javítása érdekében (a honvédelmi miniszterek Moszkvában tekintették át az időszerű teendőket.) Ta­nácskozásaikat a szokásos at­lanti hét követi, amelyet de­cemberben mindig Brüsszel­ben rendeznek meg. A lab­da most — képletesen szól­va a NATO térfelén van —, a világ figyelemmel várja, hogy a bonni javaslatok, a genfi nyitány, a bukaresti közleményre mit tudnak és mit akarnak válaszolni az atlanti tanácsülés résztvevői. Következetes, elvi békepo­litikánk nyilvánult meg ab­ban a tömör értékelésben, amelyet az MSZMP Közpon­ti Bizottságának a héten megtartott ülése adott a nemzetközi helyzetről. Ez a dokumentum támogatja a szocialista országoknak a legutóbbi időkben tett új bé­kekezdeményezéseit, s kife­jezi pártunk és kormányunk szilárd elhatározását, hogy a Magyar Népköztársaság szö­vetségeseivel együtt, a ma­ga eszközeivel és lehetősé­geivel is mindent meg kí­ván tenni a feszültség eny­hítésének, a békés egymás mellett élés kiterjesztésének érdekében. 2. Ml történt a Közel-Kele ten? Fesztelenség helyett Fez- telenség: a héten nem kevés nyilatkozat hangzott el a marokkói városban felfüg­gesztett arab csúcsértekezlet­tel kapcsolatban. A Szilárd­ság Frontja általában helyes­lőbe® nyilatkozik arról, hogy a szaúdi tervet nem lehetett elfogadtatni. Az ellentábor viszont azt hangoztatja, hogy elégedett, mert a terv nem került le végképp a napi­rendről. Úgy tűnik, hogy a következő időszakban beható, arabközi tanácskozásokat kell folytatni egy akárcsak valamennyire is egységes ál­láspont kialakítására. Az izraeli vezetés termá- szetesen a saját javára érté­kelte a Fezben lezajlott né­zeteltéréseket s alighanem ez a tényező is közrejátszott, hogy lényegében hozzájárult négy nyugat-európai ország katonáinak részvételéhez a sínai-féliszigeti nemzetközi haderőkben. Ezek az alaku­latok majd Egyiptom és Iz­rael határán állomásoznak, s afféle szétválasztó „élősö­vényt” alkotnak A korábbi berzenkedés abból adódott, hogy izrael a Camp David-i alkut támogató állásfoglalást kért a nyugat-európaiaktól, azok viszont elégtelennek tartják ezeket a kereteket. Végül is úgy tűnik, hgy az ellentéteket áthidalják (a végső formába öntés még fo­lyik): Izrael elsősorban1 az Egyesült Államoktól új biz­tosítékokat kapott. Ennek so­rán Washingtonban a két hadügyminiszter, Weinberger és Sáron, megállapodást fo­gadott el a stratégiai együtt­működésről. Ennek máris rendkívül ked­vezőtlen visszhangja támadt. Tiltakozott az arab világ; az izraeli ellenzék azért kért bizalmi, szavazást, mert túl­ságosan veszélyes kötődést lát Washingtonhoz, s különö­sen kedvezőtlennek mond­hatók a hadügyminiszterek feszültségszító nyilatkozatai, amelyekben a térségen kívü­li fenyegetést, a „szovjet ve­szélyt” próbálták előtérbe tolni. Néhány nap igazán nem hosszú világpolitikai mértékkel teki ntve, de ez a néhány nap tovább bonyo­lította a közel-keleti, válsá­got. ,. 3. Hogyan alakul a finn po­litika? Finn rokonaink és baráta­ink ünnepelnek: a mai va­sárnapra esik nemzeti ünne­pük. De Suomi hétköznapjai is mozgalmasaik: egyre in­kább kibontakozik a jövő esztendő elején esedékes el­nökvállas ztási, kampány. Egyelőre a jelölési időszak­ban vagyunk, tanácskozások folynak a különböző párto­kon belül és politikai irány­zatok között. Eddig legalább tucatnyi név került forga­lomba, de minden bizonnyal a szociáldemofcra/ta Kodvistvo (aki Kekkonen betegsége miatt ideiglenesen betölti az államfői tisztet) és a cent­rumpárti Virolainen ígérke­zik legesélyesebbnek — a papírforma szerint. Az elnökválasztás azért olyan lényeges, ment Finn­országban a külpolitika ala­kítása az elnök illetékessé­gébe tartozik. Márpedig a finn külpolitika és személy szerint Urho Kekkonen igen sokat tett a szovjet—finn jó viszony alakításáért, álta­lában a békés egymás mellett élésért. A kölcsönösen elő­nyös együttműködésért, a nemzetközi klíma javításá­ért, az európai biztonságáért. Mindazok, akik Helsinkit nemcsak városnévnek, ha­nem politikai jelképnek is tekintik, az eddigi pozitív fo­lyamatok továbbfejlődését várják Finnország leendő el­nökétől. Réti Ervin Hétfőn hazánkba érkezik Nyikolaj Tyihonov A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívásá­ra hétfőn hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonov 1905-ben született. 1940 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1924-ben segéd-mozdonyve­zetőként kezdett dolgozni, 1930-ban elvégezte a dnyep- ropetrovszki kohászati főis­kolát, 1933 és 1947 között dnyetropetrovszki és pervo- uralszki üzemekben dolgo­zott üzemvezetőként, majd főmérnökként. 1947-től 1950- ig a nyikopoli déli csőgyár igazgatója, 1950 és 1957 kö­zött a Szovjetunió Vaskohá­szati Minisztériumának több vezető posztján tevékenyke­dett, mint a minisztérium fő- igazgatóságának vezetője, majd miniszterhelyettes. 1957-től 1960-ig a dnyepro- petrovszki népgazdasági ta­nács elnöke volt. 1960—1963 között a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa állami tu­dományos-gazdasági ta­nácsának elnökhelyettese, miniszteri rangban, 1963-tól 1965-ig a Szovjetunió Álla­mi Tervbizottságának elnök- helyettese, miniszter. 1965 és 1976 között a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének he­lyettese, 1976 szeptemberétől első helyettese volt. 1961-től 1966-ig az SZKP KB póttagja, 1966-tól az SZKP KB tagja. 1978-ban az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagjává, 1979- ben a politikai bizottság tag­jává választották. 1980. október 23-a óta a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. A Szocialista Munka Hőse, többszörös ál­lami díjas, a műszaki tudo­mányok doktora. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. HAVANNA Az Amerikai Államok Szervezete Saint Luciában folyó 11. közgyűlésének pén­teki ülésén röviddel Alexan­der Haig amerikai külügy­miniszter felszólalása után Miguel d’Escoto nicaraguai külügyminiszter kapott szót. Beszédében figyelmeztetett arra, hogy Washington „ver­bális terrorizmusa” Nicara­gua, Kuba és Grenada elleni agresszióban csúcsosodhat ki. KAIRÓ Hoszni Mubarak, egyiptomi; elnök ismét jelezte, hogy kész elutazni bármelyik arab fővárosba, feltéve, hogy „a látogatást megelőzi a kölcsö­nös megértés platformjának létrehozása”. ISLAMABAD Pakisztán még 1982. októ­bere előtt megkapja az első F—16-os amerikai gyártmá­nyú vadászgép-szállítmányt — jelentette be Mohammad Zia Ul-Hak tábornok, pa­kisztáni köztársasági elnök. Magyar—szovjet kapcsolatok Sokoldalú együttműködés A magyar—szovjet kapcsolatok napjainkban a marxizmus—ieninizmus, a szocialista internacionaliz­mus elvei alapján fejlődnek és gazdagodnak az élet minden területén. A Szovjetunióhoz, a kommunizmust építő szovjet néphez hazánkat, népünket történelmi múltban gyökerező testvéri barátság fűzi. Poltikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és kulturális kap­csolataink folyamatosan gazdagodnak, jói szolgálják országaink fejlődését, népeink boldogulását. Együttműködésünk fejlesz­tésében nagy jelentősége van az MSZMP és az SZKP testvéri viszonyának, így a rendszeres legmagasabb szin­tű találkozóknak és véle­ménycseréknek. Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára az idén részt vett az SZKP XXVI. kongresszusán, s azt követően júliusban is járt a Szovjetunióban, a Krímben. A Szovjetunió Kommunista ta Pártjának legmagasabb fórumán elfogadott doku­mentumok és a kongresszust követő kétoldalú, megbeszé­lések jó alapot nyújtanak pártjaink és országaink sok­oldalú együttműködésének fejlesztésére. Pártjaink szo­ros és érdemi kapcsolatokat ápolnak egymással. Időről- időre gyümölcsöző tapaszta­latcseréket folytatnak az egymás országába látogató különböző szintű pártdelegá­ciók, pártmunkásküldöttsé­gek. Széles körűek állami kap­csolataink is. Miniszterelnö­künk, Lázár György szovjet partnerével 1979. áprilisá­ban találkozott Moszkvában, s tagja volt az SZKP XXVI. kongresszusán részt vevő kül­döttségnek is. Rendszeresek a miniszter­elnök-helyettesi és miniszte­ri találkozók. A magyar és a szovjet diplomácia veze­tői gyakran folytatnak sze­mélyes konzultációkat a nemzetközi helyzet alakulá­sáról, külpolitikai kérdések­ről. Legutóbb Púja Frigyes külügyminiszter ez év tava­szán hivatalos baráti láto­gatást tett a Szovjetunióban. Diplomáciai kapcsolatunk bővülését jelzi, hogy a bu­dapesti és a moszkvai nagy- követségeken kívül — Ki-< jevben 1069 óta, Leningrád- ban 1978 óta magyar főkon­zulátus működik. A múlt év márciusában szovjet fő­konzulátus nyílt meg Deb­recenben. Bővültek és tartalmasab­bá váltak a parlamenti kap­csolatok, fejlődött a társa­dalmi és a tömegszervezetek együttműködése. Magyar parlamenti küldöttség 1978- ban járt a Szovjetunióban, s ez év szeptemberében szov­jet parlamenti delegáció lá­togatott Magyarországra. Az országaink és népeink közötti megbonthatatlan ba­rátság ápolásában aktív sze­repet vállal a Magyar- Szovjet Baráti Társaság és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság. Aktivistái évről évre színes, változatos prog­ramjaikkal, rendezvényekkel járulnak hozzá ahhoz, hogy népeink jobban megismerjék országaink politikai, gazda­sági, tudományos és kultu­rális eredményeit, egymás életét. A Szovjetunió hazánk leg­nagyobb és legfontosabb gaz­dasági partnere. Külkeres­kedelmi áruforgalmunk több mint 30 százalékát bonyolít­juk le szovjet partnereink­kel. Ugyanakkor a Szovjet­unió külkereskedelmi part­nereinek sorában Magyar- ország a hatodik helyen áll. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában 6—7 száza­lékkal részesedik. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködés jó pél­dája a szocialista nemzetkö­zi munkamegosztásban rejlő lehetőségek kölcsönösen elő­nyös kihasználásának. A magyar—szovjet áruforga­lom volumene 1971—1975 között 65 százalékkal, az 1976—80-as időszakban pe­dig további 35 százalékkal növekedett. Exportunk többségét a gé­pek és berendezések adták és adják, összes exportunk­ban az 1980. évi 57 száza­lékról 1985-re 60,5 százalék­ra növekszik a gépek aránya. Gépipari exportunknak csak­nem a fele a Szovjetunióba kerül. Szovjet megrendelé­sek alakították, formálták híradástechnikai és műszer­iparunk jelenlegi gyártási profilját is. Gépexportunk­ban a mostani tervidőszak­ban — hasonlóan az eddigi­hez — meghatározó a szere­pe a közúti járműszállítá­soknak. Emellett az átlagos­nál gyorsabb ütemben nő a magasabb követelményeknek is megfelelő, nagyobb szel­lemi értékű híradástechnikai, számítástechnikai és elekt­ronikai termékek, valamint a Szovjetunió kőolaj- és gázkitermeléséhez szükséges automatikai és telemecha­nikai rendszerek, továbbá gépek és berendezések szál­lítása. Vegyipari kivitelünk 1985- ben a múlt évihez képest megkétszereződik. Élelmi­szer-gazdasági exportunk 39 százalékkal nő. Ezen belül a palackozott bor és pezsgő­szállítás jelentősen nő. A ma­gyar könnyűipari termékek igen keresettek és népszerűek a Szovjetunióban: az ágazat exportjának 40—45 százalé­ka szovjet piacokon talál gazdára. A mostani terv­időszakban a könnyűipari termékek közül a korábbi­nál több közületi bútort és bőrdíszműárut exportálunk. A Szovjetunióból nagy­részt a számunkra alapvető fontosságú energiahordozók, fűtő- és nyersanyagok ér­keztek és érkeznek. Alumí­niumiparunk fejlődésében döntő a szerepe a Szovjet­unióval kialakított együtt­működésnek. Vegyiparunk modern termékszerkezetének kialakításában igen fontos az olefingyártásban létreho­zott kooperáció, és az elmúlt ötéves terv idején megkez­dett agrokémiai együttmű­ködés, amelynek alapján nagy növényvédőszer-gyártó kapacitást építettünk ki, Hazánk nyers- és fűtő­anyagimportjának túlnyomó része a Szovjetunióból szár­mazik. Magyarország részt vett a KGST-országok együttműködésével létesített Szövetség gáztávvezeték és a 750 kilovoltos elektromos távvezeték létrehozásában. Vasércszükségletünket csak­nem teljes egészében a Szov­jetunióból fedezzük és nagy mennyiségű hengereltárut is importálunk. A fa-, a cellu­lóz- és a papírimport fontos szerepet játszik könnyűipa­runk anyagellátásában. Az eltelt évtizedekben sok magyar üzem épült fel tel­jesen vagy részben szovjet gépszállításokra alapozva és szovjet szakértők közremű­ködésével. A jelenlegi leg­nagyobb szabású vállalkozás a paksi atomerőmű szovjet segítséggel való felépítése. A kétoldalú együttműkö­dést szervező Magyar— Szovjet Gazdasági és Mű­szaki-Tudományos Együtt­működési Kormányközi Bi­zottság igen fontos munkát végez, és következetesen ar­ra törekszik, hogy országa­ink együttműködése mind­inkább integrálódjék, kap­csolódjék a magyar és a szovjet népgazdaság előtt álló nagy feladatok valóra váltásához. Ilyenek például a földgázvezetékek építésében való részvétel, a timföld- alumíniumegyezmény, az olefinegyezmény, az agro­kémiai egyezmény, a bábol­nai szállítások a szovjet ba­romfiprogram megvalósítá­sához, a közúti jármű-együtt­működés, továbbá a mintegy 30 gépipari szakosítási koo­perációs egyezmény. Kétoldalú egyezmények alapján gyarapodnak tudo­mányos és kulturális kapcso­lataink is. Az új kulturális- tudományos kormányközi egyezményt 1979 júniusában kötötték meg. Kapcsolataink­ban elismerésre méltó sze­repet játszik a Magyar— Szovjet Kormányközi Kul­turális Együttműködési Bizottság A tudomá­nyos és a művészeti te­rületen is rendszeresek az együttműködést gazdagító kölcsönös találkozók. A Szovjetunió kulturális kin­cseinek és hazánk művészeti hagyományainak, új eredmé­nyeinek kölcsönös népszerű­sítésére sokféle munkamód­szer alakult ki. Fejlődik a filmművészeti együttműkö­dés: tavaly 34 szovjet fil­met láthattak a magyar né­zők, s 9 magyar alkotást ve­títettek a szovjet filmszín­házak. Kiemelkedő kulturá­lis eseménynek számítanak a színházak kölcsönös ven­dégszereplései. A szovjet kul­túra, irodalom, zene, képző­művészet magyarországi népszerűsítésében jelentős szerepet játszik a budapesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza is. A magyar és a szovjet tu­dományos intézeteket, kuta­tókat ma már ezernyi szál, megannyi közös munka fűzi össze, az utóbbi években tu­dományos együttműködé­sünk legintenzívebb formá­ja, a szakembercsere mellett. Mindinkább előtérbe kerül­nek a közös kutatások: je­lenleg csaknem 80 témán dolgoznak együtt magyar és szovjet tudósok. A tudomá­nyos együttműködésnek. je­lentős eredménye volt ;jg- valy az első szovjet—magyar közös űrrepülés. Hosszú évek óta nyújt segítő kezet a Szovjetunió áhhoz is, hogy a magyar ipar, mezőgazda­ság, tudományos és kultu­rális élet minél több maga­san képzett szakembert fog- lalkoztathásson Napjainkban is 1200 diákunk tanul ösz­töndíjasként szovjet egyete­meken és főiskolákon.

Next

/
Thumbnails
Contents