Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 6., vasárnap 3. n népesedéspolitikai feladatokról Barabás János nyilatkozata Megkezdődött a hosszú távú népesedéspolitikai koncepció, és ennek szerves részeként azoknak az intézkedéseknek a kidolgozása, amelyekre még most, a VI. ötéves terv időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára az MTI munkatársának. — A népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalmi kérdésével az utóbbi hónapokban társadalmi fórumok és politikai kormányzati szervek sora foglalkozott. Hadd utaljak itt az MTA tudományos tanácskozására, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége, a nőtanács és az Állami Ifjúsági Bizottság legutóbbi ülésére, ahol egyaránt elemző módon foglalkoztak az eredményekkel és a gondokkal, illetve a további tennivalók— A tapasztalatok egyértelműen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felének népesedéspolitikai céljai, törekvései helytállóak voltak: az intézkedések számottevően javították a gyermekvállalás és -nevelés anyagi, szociális és egészségügyi feltételeit. Emelkedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és anyasági segély összege, szélesebb körre terjedt ki a gyermekápolási táppénz. Amíg 1973-ban 7 milliárd forint, tavaly már mintegy 20 milliárd forint jutott a gyermekes családok pénz- beni támogatására. A családi pótlék jelenleg két gyermek nevelése esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos kiadásoknak körülbelül negyedét, három- és több gyermekeseknél 30 százalékát fedezi. — A gyermekintézmények nagymértékű bővítése, a több gyermekes családok lakáshoz jutását megkönnyítő szociálpolitikai kedvezményrendszer szintén javította a családok életkörülményeit. Ennek ellenére az is tény, hogy a gyermekes családok relatív jövedelmi szintjét a megnövekedett társadalmi támogatással sem sikerült közelebb hozni a gyermektelen házaspárokéhoz. Természetesen sohasem lehet pénzbe átszámítani a gyermek örömét, életünket gazdagító tartalmát. — Az elemzések számot vetettek a népesedési folyamatban és ennek feltételeiben lezajlott kedvezőtlen változásokkal, így például a népesség növekedésiek megtorpanásával, a szülőképes korú nők számának csökkenésével, a házasodási kedv mérséklődésével és a válások számának növekedésével, a halálozások arányának emelkedésével is. A demográfusok jelzései szerint a következő évtizedekben — ha a tendencia nem változik meg—, a népesedési helyzet rosszabbodásával kell számolnunk. A születések száma és aránya hazánkban ma az európai országok többségéhez hasonlóan alakul. Eléggé általános az a nemzetközi tapasztalat, hogy a műveltségi szint és az élet- színvonal emelkedése sok más tényező mellett, önmagában a termékenység csökkenése irányába hat. — Mindezek alapján valamennyi illetékes fórum egybehangzóan vonta le azt a következtetést, hogy a. népesedéspolitikának a jövőben szervesebben kell a társadalompolitika egészéhez kapcsolódnia. Ugyanilyen fontos, ihogy a népesedési összefüggések az eddiginél átfogóbban jussanak érvényre a különböző időtartamú népgazdasági tervekben. Ennek je- :gyében kezdődött meg — a demográfiai kutatások tapasztalatainak folyamatos felhasználásával — a népesedéspolitika távlati koncepciójának, megvalósítása eszközeinek kidolgozása. — Igen fontos, hogy erősödjék a gyermekek nevelésével kapcsolatos egyem, családi és közösségi felelősség Emellett mindent megteszünk azért, hogy növekedjék a társadalmi rész- vállalás a gyermeknevelés költségeiből. — A különböző fórumokon körvonalazódtak és kialakultak azok a javaslatok is, amelyek a legközelebbi évek intézkedéseinek alapjául szolgálhatnak. Egyértelműen megfogalmazódott például, hogy korszerűsíteni kell a gyermekgondozási segély rendszerét. Felül kell vizsgálni egy sor korábbi megkötöttséget. Így például ma már indokolatlan a bedolgozás és részfoglalkozás teljes korlátozása, sőt meggondolandó a segélyt igénybe vevők bizonyos munkavállalási lehetőségeinek megteremtése, képzettségük jobb kihasználása. Ugyanakkor szükség lenne — egyebek között — a gyes feltételéül szolgáló egyéves munkaviszony mérséklésére is. Nagy hangsúlyt kapott az is, hogy a súlyosan fogyatékos, tartósan beteg gyermekek szülei hosszabb ideig vehessék igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezúttal is sokan szorgalmazták, hogy a házastársak maguk dönthessék el, melyikük él a gyes lehetőségével. Ezenkívül a családi pótlék és a gyermekgondozási segély összegének emelése is helyet kapott az illetékesek elé terjesztett ajánlások, kezdeményezések sorában. A családi pótlék emelése alkalmas eszköze a három- és több gyermekes családok anyagi helyzete javításának. Ugyanakkor a konkrét népesedéspolitikai intézkedésekkel ma mindenekelőtt az első és második gyermek megszületését lenne célszerű ösztönözni; ezért az egy gyermek utáni családi pótlék bevezetése is indokolt a gyermek bizonyos koráig. — Az egészségügyi ellátás színvonala a népesedési folyamatok mindkét meghatározó tényezőjére, a termékenységre és a halálozásra egyaránt lényeges befolyást gyakorol. Az egészségügy különböző szakmai programjainak megvalósításakor arra kell törekedni, hogy már a közeli jövőben javuljon a helyzet. A nővédelmi gondozás, a szülészeti ellátás javítása segítheti a koraszülések csökkentését és ezáltal a csecsemőhalálozás további visszaszorítását is. A szívás érrendszeri betegségek, a daganatos megbetegedések, a balesetek és az öngyilkosságok miatti halálozások nyugtalanító száma — az egészségügy területén dolgozók munkája mellett — mindenekelőtt társadalmi erőfeszítéseket kíván a helytelen életmód, az egészséget károsító szokások visszaszorításáért. — Nem az anyagi feltételek szűkössége szülte kényszer, ha a közmorál, a közfelfogás alakításának fontossága legalább olyan hangsúlyt kap, mint a többi most vázolt elképzelés. A gyermeknevelés legkedvezőbb közege a család. Ezért az oktatásban, a tömegtájékoztatásban, a művészetek területén, valamint a munkahelyi kollektívák és nem utolsósorban a vezetők körében is olyan közszellem kialakítására kell törekedni, amely a gyermeknevelés, az anyai hivatás, a gyermekes családok jóval kedvezőbb társadalmi megítélését biztosítja, amely megalapozott párválasztásra, felelősségteljes és tartós családi kapcsolatokra késztet. — A közvélemény, a társadalmi szervezetek mellett az illetékes kormányzati szervek megkülönböztetett figyelemmel foglalkoznak a legkülönfélébb javaslatokkal. Vizsgálják megvalósításuk lehetőségeit — és a népgazdaság teherbírásával összhangban, az éves tervezés keretében, esetleg egyes előirányzatok megtetézésével is — előkészítik a népesedés- politikai céljaink megvalósítását segítő újabb intézkedéseket. Az alkohol lovai Kinőtték a pulykaólat Ú) Javítóműhely Tarnaörsön Hatalmas belső tér, korszerű világítás — ideális körülmények közt kezdődhet Tarnaörsön a téli gépjavítás Nem hiszek, a fülemnek. Amit hallok, az nem egyszerűen az illem és az emberi együttélés minimális szabályait rúgja fel, de arcpiritó sértések áradata is. A színházban vége a délutáni előadásnak. Az élménnyel megrakodott gyerekek kabátolnak és indulnak hazafelé. A jegy- szedő nénikék egymás után csukják be a nézőtér ajtait, utoljára ellenőrzik, nincs-e valami rendellenesség — végzik munkájukat. Végeznék. . . Amikor a büfében italozó ,,urat” felkérik, hogy távozzon, az nem mutat nagy hajlandóságot. Az iddogáló, jól megtermett férfi közli (no, nem ilyen finoman), rangjához méltatlannak érzi ezt a bánásmódot. Mit ugrálnak itt a nyugdíjasok, miért nem ülnek inkább otthon! Nehogy póruljárjanak, mert könnyen kedve szottyanhat és kirúgathatja őket. . . A nénikék keze reszket az idegességtől, megbántott önérzetük párásítja a szemet. Tessék szíves lenni. . . — suttogják megint. Mire az „úr” bemutatkozik, ha véletlenül még valaki nem ismerte volna meg (vagy fel) — kicsoda ő! Majd megint előszeretettel hivatkozik elért magas beosztására. Végül rendőr elé kerül a dolog — igazoltatás. És mert ő tisztában van állampolgári jogaival, követeli, hogy az „elvtárs’’ ellenőrizze a „hölgyek” papírjait is. A jellem gyengeségeinek, hiányosságainak venném hívatlan szem- és fültanúságom, e tapasztalatait, ha már nem hallottam volna oly sokszor azokról az egyébként „jó” és „kedves" főnökökről, akiket az alkohol valósággal kiforgat emberi mivoltukból. Ilyenkor kiskirályos- kodnak, pöffeszkednek és elfeledkeznek arról, kiknek a bizalmából kerültek vezetői székbe. Kik azok, akik kitüntették őket voksaikkal, akikért és akiknek mindenkor felelősséggel tartoznak. Oly sokszor írunk és olvasunk arról, hogy milyen áldozatos segítséget kap társadalmunk a nyugdíjasoktól, amiért megfizethetetlen hálával gondolhatunk munkájukra. Többször esik szó arról is, milyen meleg és bensőséges „házi ünnepségeken” búcsúztatják el munkatársaik azokat az idősebb kollégákat, akiknek „lejárt az idejük”. Az idősebbeknek kijáró tisztelet emberi kultúránk erkölcsi vívmánya, vonatkozik hát mindannyiunkra — rangra, nemre való tekintet hélkül. Ezért nincs a világon olyan demokratikus berendezkedésű ország, amelyben büntetlenül, szó nélkül■ maradhatnak a hasonló esetek. Senkit sem menthet tel viselkedésének következményei alól az, hogy elragad(tat)ták az alkohol lovai. Különösen nem azokat a vezetőket, akik esetleg holnap a nyugdíjba vonulók munkáját magasztalják, megható „búcsúbeszédeikben" vállalataik kollektívája előtt. Mert, így nem hisz nekik a kutya sem. . . Szilágyi Andor Farkas Andorék kilencedik emeleti lakása előtt állunk. A csengőt hiába nyomjuk, mert — mint a kopogtatásunkra ajtót nyitó három kisgyerek mondja — napok óta nincs már áram. Amikor elmondjuk jövetelünk célját — hogy a beázó tetőrészt kívánjuk megnézni —, korukhoz képest felnőt- tes egykedvűséggel mutatják körbe a lakást. A konyhában erősen nedves a plafon, az egyik szobában majdnem belebotlunk a kisgyerekek éjjeliedényébe. Ezúttal azonban más célt szolgálnak, ezekbe fogják fel a meny- nyezetről aláhulló vízcsep- peket. Mintha csendes eső kezdődne — bent a lakásban. A műanyag elektromos elosztódoboz (!) is megtelt már, nem csoda ha nincs villany. Nem lesz avatási ünnepség, semmi csinnadratta, de semmi kétség: örülnek a tarnaörsiek. Arról van szó, hogy a téli gépjavításhoz ezen a télen már sokkal jobb körülmények közt kezdhetnek, mint a korábbi években. Gunics János gépészmérnök, a fiatal gépesítési fő- ágazatvezető nem titkolt lelkesedéssel mutatja be a 32X32 négyzetméter alapterületű csarnokot. — Először talán valamit az előzményekről: 15 évvel ezelőtt, kényszermegoldásként pulykaólat alakított át a termelőszövetkezet javító- műhellyé. Akkor lényegében meg is felelt a célnak, mert csak 15 >MTZ és 2 DT javítását, karbantartását kellett itt elvégezni. Ahogy azonban telt az idő, egyre gyarapodott a géppark, egyre többet kellett ápolgatni, és ma már 20 MTZ, 3 Rába Steiger, 3 T150-es gép és kilenc további traktor üzemképes állapotát kell biztosítania a tarnaörsi termelőszövetkezetnek. Végső soron ez volt a döntő ok, melynek alapján felkérték az Agrobert egy géptelep terveinek elkészítéséhez. A telep szervizműhelyből, javítóműhelyből, és egy fedett; zárt garázsból áll majd, s elsőként a legfontosabb, a javítóműhely készült el most, 5,1 millió forintért, — Az lenne a legjobb, ha mindig napos időjárás lenne — halljuk egy lépcsőházzal odébb az ugyancsak a kilencedik emeleten lakó Na- hóczkyéknál. — Mert amint esik, azonnal beázunk. Az idén nyáron például 20 ezer forintot költöttünk a tapéta kicserélésére. De nézzék meg az egész épülettömböt, mindenütt ugyanezt találják! Néha még az ötödik emeletiek is kapnak a vízből. Eger, Csebokszári-lakóte- lep, E/20-as jelű épület. Pontosabban: Zalka Máté utca 50—64. szám. Ma már sajnos, fogalom. Szolgák Istvánná, a tulajdonos Cse- bokszári Egyesült Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke vastag dossziéba rendezte a mintegy 170 lakásos épület fél évtizedes életéről szóló dokumentumokat. ami — a jelenlegi építkezési árakat figyelembe véve — kimondottan olcsónak mondható. Amikor ez kerül szóba. Nagy Sándor, a termelőszövetkezet párttitkára elismeréssel mondja: — Évek óta közmegelégedésre jól dolgozó építőbrigádunk van. Bodonyi József vezetésével ők építették fel — hogy csak a legfontosabbakat említsem —, az ABC- áruházat és az új iskolát. Most pedig a javítóműhelyt, amelyben december második hetében megkezdődhet a munka. — összesen 22 dolgozónknak ad ez egésznapos elfoglaltságot — veszi vissza a szót Gunics János—, az ő feladatuk lesz az erő- és munkagépek, valamint a tehergépkocsik javítása. Egyetlen, de elég komoly gondunk: késik a központi fűtés beszerelése, amit egyébként alvállalkozó végez. Minden esetre, reméljük, hogy ennek ellenére napokon belül megkezdhetjük itt a munkát, méghozzá — dicsekvés nélkül — igen kulturált körülmények között. Kitűnően sikerült megoldani a világítást, lényegesen kevesebb fizikai megterhelése lesz dolgozóinknak, és a traktorvezetőket is jobban be tudjuk vonni a javításba, mint eddig. Mind ez ideig például igen — A lakók 1976-ban köl- ' töztek be — veszi sorra őket —. Két esztendővel később jelentkeztek a gondok, tárultak fel a sorozatos hibák. A tetőszigeteléssel volt a baj, a neoacit nevű anyag feltáskásodott, ebből adódott a beázás. A kivitelező, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat annak idején elvégezte ugyan a garanciális javításokat, ám ez sem segített. A gondok továbbra sem szűntek meg. Az átázott villanykapcsolók miatt egyes lakásokban életveszélyes állapot alakult ki. A lakás- szövetkezet elnöke azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Szakértőket kért, akik véleményükben megerősítették, hogy az épület tetőrészének beázása az alkalmatlan kivitelezésre vezethetők komoly gondot okozott a nagy gépek javítása, mert ezek nem fértek be az egykor pulykaólból lett műhelybe, tehát vagy télen, a szabadban javították őket, vagy megvárták a munkával a májust. Egyik sem volt éppenséggel kellemes, avagy kifizetődő megoldás. Jakus József, a gépész szerelőbrigád vezetője különösen a 20 méter hosszú szerelőaknának örül. — Egyszerre több gépen is dolgozhatunk majd — mondja — nem kell egymásra várni, tehát sokkal gyorsabban végezhetünk, ami nekünk is jó és persze — nem árt a kinti munkáknak sem, végeredményben mindnyájunk hasznára válik. Afféle kis műszaki átadással ér fel, ahogyan végigjárjuk a műhelyt. Ebből természetesen nem maradhat ki a W. C., a mosdó, a kazánház, a forgácsműhely, a hegesztő-, a kovácsműhely sem, és a raktár, amelynek 2,7 milliós készlete lesz. — Egy mondatot talán még megér — mondja búcsúzóul Nagy Sándor —, hogy ezt, a súlyban is óriási fém polcrendszert a KISZ-tagjaink kommunista szombat keretében állították össze, minden szempontból kifogástalanul. B. Kun Tibor vissza. A HÁÉV álláspontja ezzel szemben az, hogy a tető elöregedése (öt év alatt?!) az oka a bajnak. Így garanciális javításról ma már szó sem lehet. A tetőszigetelést azonban mindenképpen ki kell cserélni. Csakhogy: technológiai okokra hivatkozva a Lakás- karbantartó Szövetkezetnél nem vállalták ezt a munkát, a HÁÉV viszont 1982. májusát ajánlotta első időpontként. De mi lesz addig a lakókkal a téli csapadékos időben? A Lakásfenntartó Szövetkezet végül az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez fordult kéréssel. A levél megtette a hatását: a legutolsó megállapodás szerint a kivitelező még decemberben igyekszik megszüntetni a beázásokat, s amint jobbra fordul az időjárás, kicseréli a tetőszigetelést. Ezzel az ügyet akár le is zárhatnánk. Csupán azt nem értjük, miért kellett vele a miniszterhez menni. S reméljük, az is csak véletlen volt, hogy az épületben jártunkkor (csütörtökön) nem láttunk egyetlen, a gondok megszüntetésén fáradó építőipari dolgozót sem... Szalay Zoltán Tegnap lapzártakor érdeklődtünk, s arról értesültünk, hogy a vállalat dolgozói szombaton megkezdték a legsürgősebb munkák elvégzését. Nem mennyei, mennyei „áldás”
