Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 5., szombat mmmm 6. A genfi ajtók mögött Senki sem tudná pillanatnyilag megjósolni, hogy csakugyan felújítják-e, és ha igen, mikor újítják fel a 12. arab csúcsértekezlet drámai hirtelenséggel elnapolt, félbeszakított marokkói tanácskozását. Ahhoz, hogy ismét és immár hiánytalanul egybegyűljenek az arab államfők és uralkodók, előbb fel kellene számolni azokat az ellentéteket, amelyek a fezt találkozó példátlan kudarcához vezettek. Szaúdi pokolgép Bármelyik oldalról vizsgáljuk is a kérdést, tagadhatatlan, hogy a robbanást előidéző pokolgép Fahd sza- úd-arábiad trónörökös nyolcpontos közel-keleti béketerve volt. Ha a rijadi uralkodóház figyelembe veszi a tudomására hozott ellenvéleményeket, és nem ragaszkodik a javaslat napirendre tűzéséhez, illetve nem utasítja el kategorikusan a módosító indítványokat, akkor az egység valamelyest még megmenthető lett volna. Akkor is csak azon az áron, ha az öböl menti országokra támaszkodó. Szaúd-Arábia lemond arról, hogy az Egyiptom kirekesztése óta „gazdátlan'’ arab világot vezesse. A meglepő módon egybecsengő arab és izraeli értékelések szerint a félbemaradt csúcs nyertesei a Szilárdság Frontjába tömörült országok, nevezetesen Szíria, Líbia, Algéria, Dél-Jemenés Palesztinái Felszabadítási Szervezet voltak. Ebből természetesen nehéz volna levonni azt a következtetést, hogy Fez szentesítette az arab világ kettészakadását, a konzervatív, Amerika-barát államok és a haladó, anti- imperialista országok polarizálódását. Ha valóban így volna, aligha beszélhetnénk győztesekről és vesztesekről, hiszen a legszentebb közös ügy, az igazságos közel-keleti rendezés volna a viszály áldozata. A Camp David-i trió Megfigyelők szerint az egység elsősorban Szaúd-Arábia magatartásától függ. Egyelőre nem tudni, hogy véglegesnek tekinthető-e a kudarcot előidéző javaslat visszavonásét, avagy újabb elfo- gadtatási kísérletek követik a mostanit, például Fahd szaúdi trónörökös közelgő washingtoni látogatása idején. Reagan amerikai elnök reménykeltőnek minősítette a Fahd-terv hetedik pontját, amely Izrael arab elismerését helyezte kilátásba a megszállt területek kiürítése, a Jeruzsálem székhelyű palesztin állam fejében. Szaúd-Arábia elhanyagolhatónak tekinti azt a körülményt, hogy Washington csupán Izrael elismerése érdekli a tervben, és hallani sem akar holmi palesztin államról, az erőszakos úton annektált Kelet-Jeruzsálem kiürítéséről. Izrael az első ponttól az utolsóig elvetette a szaúdi javaslatot, sőt Sáron hadügyminiszter azzal fenyegetőzött, hogy minden pontjára egy-egy új izraeli településsel válaszolnak a megszállt Ciszjordándában. A Szilárdság Frontja szerint már a terv időzítése is elhibázott volt. Amikor az Egyesült Államok stratégiai szövetségre lép Izraeliek, amikor NATO-erőket telepítenek a Sinai félszigetre, amikor az amerikai gyorshadtest kiterjedt hadgyakorlatot tart Egyiptomtól Szomáliáig és Szudántól Ománig, akkor — miként a Szíriái munkaokmány rámutatott az amerikai intervenciós tervek elhárítása, a stratégiai erőegyensúly helyreállítása a fő feladat. A szaúdi terv szókimondóbb bírálói nyíltan kimondják, hogy Ríjad a Camp David-i trió kezére játszott az arab egységfrontot aláásó kezdeményezésével. Egyiptom és Izrael külön- alkuját mindeddig lényegében egységesen elvetette az arab világ. A szaúdi volt az első arab kezdeményezés, Szeretett városában, Hollywoodban kísérték utolsó útjára Natalie Wood-ot„ a tragikus körülmények között meghalt világhírű amerikai filmszínésznőt A temetésen a filmvilág olyan hírességei rótták le kegyeletüket, mint Sir haurence Oliver, Fred Astaire, Gene Kelly, Gregory Peak és Frank Sinatra. A gyászflairtást pravoszláv pap végezte és a temetésen balalajkazene szólt. Natalie Wood nagyszülei ugyanis orosz bevándorlók voltak és amely az ellenkező irányba hatott. A Fahd-terv bírálói, főként a hetedik pontot kifogásolják: más-más megfontolásból Izrael elismerését ellenzik. Véleményük szerint ezzel azt az ütőkártyát adnák fel, amely Izraelt a megszállt területek kiürítésére kényszerítheti. Elvetésénél a döntő érv azonban az, hogy előbb az izraeli agresszorral kellene elismertetni az agresszió áldozatául esett palesztin nép nemzeti jogait. A szaúdi terv másik hibája, hogy nem mondja ki: a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője. Szaúd-Arábia a történtek ellenére közölte, hogy nem vonja meg a pénzügyi támogatást a PFSZ-től, de az még nyitott kérdés, hajlandó-e támogatni a Szilárdság Frontjának törekvéseit, avagy más, a Camp David-i folyamat kiszélesítését célzó akciókat karol fel, így például a közös piaci kezdeményezést vagy a palesztin kérdés jordániai megoldását. Jogos a feltételezés, hogy a fezi kudarc meggyorsíthatja az arab konzervatívok és a Szadat utáni Egyiptom közeledését. Ha nem is lehetetlen, ilyen körülmények között rendkívül nehéznek látszik az arab egységen és a szaúdi presztízsen esett csorba együttes kiküszöbölése. Böcz Sándor az oroszul jól beszélő színésznő tisztelte családi hagyományait. Natalie Wood halála előtt a Metro-Göldwyn-Mayer filmgyár „Brainstorm" („ötlet- roham”) című filmjének forgatásában vett részt. Lehetséges, hogy a színésznő nélkül nem tudják a filmet befejezni. Ha ez bekövetkezik, két londoni biztosítótársaság- minden eddiginél nagyobb, csaknem 12 millió dolláros kártérítést kell fizetnie az amerikai filmgyértólanak. Különösen hangzik, de ez az igazság: a Genf ben megkezdődött sorsdöntő fontosságú szovjet—amerikai rakétatárgyalásokon az a legbiztatóbb, hogy a nyilvánosság nem értesül a részletekről. Maguk a tárgyalások persze a világsajtó érdeklődésének és több tucat televíziós társaság fényszóróinak kereszttüzében kezdődtek meg, hiszen a nemzetközi kapcsolatokba immár veszélyesen beivódó kon- frontációs hangulat első megtorpanását jelentik. Az amerikai politika hidegháborús fordulatának egyik tényezője a második SALT-egyezmény jóváhagyásának elmaradása volt. A teljesen kész, kölcsönösen aláírt egyezményt Washington nem is bocsátotta törvényhozási ratifikálásra. A ratifikálás elutasításával Carlter, majd az utána hatalomra került Reagan a közös szovjet—amerikai erőfeszítések egyik legértékesebb eredményét hajította el. Pedig az európai közép-hatótávolságú rakéták problémája, amely a mostani genfi tanácskozások tárgya, valószínűleg fel sem merült volna, (vagy ha' igen, sokkal kevésbé kiélezett formában), ha a SALT—Il-t Washington nem torpedózza meg. Washington ugyanis ez után kezdte hangoztatni, hogy nemcsak a SALT hatáskörébe tartozó stratégiai interkontinentális rakéták, hanem az Európában lévő közép-hatótávolságú rakéták vonatkozásában sincs meg az egyensúly. Erre hivatkozva hozták meg 1979 decemberében azt a NATO-döntést, hogy 1983 végétől kezdve 572 közép-hatósugarú rakétát (108 Pershing—2-t és 464 cirkálórakétát) kell elhelyezni Nyugat-Európában. Az amerikai álláspont szerint a jelenlegi szovjet túlsúly helyett így állna helyre az egyensúly. A szovjet álláspont mindmáig az, hogy most az amerikai „előretolt bázisú rakétarendszerek” (az amerikai, angol és francia atom-tengeralattjárók, valamint a szovjet területet ugyancsak elérő bombázóflották) figyelembevételével lényegében egyensúly van az európai térségben, az új telepítés tehát az amerikai erőfölény eszköze lenne. A Genfiben most megkezdődött tárgyalások szükségszerűen hosszúnak és keménynek ígérkeznek. Hosz- szúnak, mert a nemzetközi és ezen belül az európai rakétaegyensúly hallatlanul bonyolult, és nagyon sokféle megközelítésre nyújf lehetőséget. Keménynek, mert a 45 éves Kvicinszkij szovjet nagykövettel, az európai katonai kérdések egyik legjobb ismerőjével szemben az amerikai politika egyik legmerevebb veteránja ül a tárgyalóasztalnál. Paul Nitze, az amerikai delegáció 74 esztendős vezetője egyike volt azoknak a politikusoknak, akiknek kulisszák mögötti tevékenysége a már megkötött SALT—II egyezmény jóváhagyásának elmaradásához vezetett. Ráadásul a genfi reflektorfényből a bizalmas tárgyalások csendjébe visszavonuló Nitze mögött, az amerikai Leszerelési Ügynökség „héjái” működnek: Rostow, az ügynökség igazgatója, Rowny nyugalmazott tábornok, aki annak idején éppen ultra álláspontja miatt kivált a SALT-ról tárgyaló amerikai küldöttségből. Reagan a jelek szerint épp őt akarja megbízni az egyezmény „újratárgyalásával”. Az előzmények, az amerikai politika és az emberek, akik képviselik — mind óvatosságra és tartózkodásra intenek. A helyzet egyetlen, de új és biztató tényezője egyelőre csak az, hogy a párbeszéd megkezdődött. (SZÖVEG NÉLKÜL) Gyászszertartás balalajkazenével Natalie Wood temetése Olaj„illúzió“ Á nemzetközi energiaügynökség (IEA) becslése szerint az idén további 5—7 százalékkal csökken a fejlett ipari országok olajfogyasztása, az 1980-as 8 százalékos visz- szaesést követően. Ulf Lantzke, az IEA igazgatója az Energiatudományi és Energiapolitikai Társaság évi ülésén Bonnban óva intett attól az „illúziótól”, hogy az olajpiaci feszültségek csökkenésétől remélhető az energiaproblémák megoldása is. Ulf Lantzke által közölt adatok szerint az OPEC- tagországok 1979 óta olajtermelésüket egyhartnaddal voltak kénytelenek visszafogni, és az OPEC havi olajtermelése 13 év óta októberben volt a legalacsonyabb. Azok a vélemények, hogy az OPEC árakra gyakorolt befolyása megtört és az olajfogyasztó országok ismét fellélegezhetnek, csupán rövidlátó és felületes szemléletre vallanak — hangsúlyozta Lantzke. — ---------------------------------------------------------------ö sszeállította: Huppán Béla Bűnös vagy ártatlan? Perújrafelvétel ötven év után Negyvenöt éve, 1936-ban az Egyesült Államokban háláira ítélték és kivégezték a Lindbergh-bébi állítólagos elrablóját és gyilkosát, a német származású Bruno Haupttnormt. A vádlott a tárgyalás alatt tagadta, hogy része lett volna az ügyben. Még anyjához írt búcsúlevelében is azt írta, hogy ártatlan — ezt azonban az igazságügyi hatóságok a „zavarok elkerülésére”, jogellenesen visszatartották. A vita azóta is tart: bűnös volt Hauptmann, vagy jogi tévedés áldozatává vált-e? özvegye most a bizonyítékok elégtelensége címén perújrafelvételt kért ChanLes Lindlbergh, aki az Atlanti-óceánt nyugatról keletre, leszállás nélkül elsőként átrepülte, az amerikaiak „nemzett' hőse” volt. Gyermekét 1932. márciusában rabolták el. Két és fél hónappal később egy teherautósofőr a Lindbergh -háztól kilenc kilométerre egy oszlásban levő gyermékholt- testre bukkant, amelyben a szülők elrabolt gyermeküket vélték felismerni. A nyomozás nagy apparátussal megindult, de két és fél év Kenneth Kerwin hangoztatja: ő ifj. Lindbergh! Csak véletlen a hasonlóság? (Fotó — Die Zeit — KS) alatt nem sikerült nyomra bukikani. A gyermekrabló által követelt váltságdíjat, az 50 ezer dollárt Lindlbergh egy közvetítőnék adta át, aki a pénzt egy bizonyos „John” nevű személynek továbbította. Ám a titokzatos „John” azután eltűnt. A váltságdíj kétharmadát a szülők úgynevezett sárga dénárban fizették ki. Ezeket a bankjegyeket 1933-ban kivonták a forgalomból. 1934. szeptemberében New York egyik külvárosi ben- zinkútjánál sárga dollárral fizetett valaki. A kútkezelő felírta rendszámát: így lelt a rendőrség Bruno Haupt- mannra, akinél a házkutatás során 13 760 sárga dollárt talált. Ez kétségkívül a váltságdíjból származott. Haiuptmamnt ettől kezdve tettesként kezelték. Terhelő bizonyítékként vették, hogy „John” német akcentussal beszélt, hogy ugyancsak Bronxban lakott. Ráadásul Hauptmamm korábban Németországiban büntetve volt és illegálisan vándorolt be az Egyesült Állaimokba. Arról), hogy a váltságdíj, hogy került hozzá, nem tudott kielégítő felvilágosítással szolgálni. Szerinte egy bizonyos Isidor Fisch, (akivel spekulációs ügyleteket bonyolítottak) hagyott nála egy dobozt, amikor 1934Jben visszatért Németországiba, Fisch halálhírére Hauptmann felbontotta a dobozt, és az abban talált pénzt magához VV/V1» I cu INFORMATION AS TO THE WHEREABOUTS OF CHAS. A. LINDBERGH, ÍR. OF HOPEWELL, N. J. SÓN OF COL. CHAS. A. LINDBERGH World-Famous Aviator Ilyen hirdetések jelentek meg az egykori amerikai újságokban, amelyekben az eltűnt Lindbergh-bébit keresték. vette, mert Fisch tartozott néki. Sejtelme sem volt arról — hangoztatta —. hogy a dollárok a Lindbergh-féle váltságdíjból származnak. A hatóságok és a sajtó egyaránt gyermekgyilkosnak titulálta Haiuptmannt. Igaz, a tanúk a tárgyalásokon nemegyszer ellentmondásokba keveredtek, s a bírósági szakértők is kétségüket fejezték ki néhány kérdésben. Utóbb az is kiderült, hogy sok bizonyítékot eltüntettek, s nem vizsgálták ki olyan körülményeket, amelyek a vádlott javára szolgálhattak volna. Mindehhez járult még, hogy Hauptmaimak nem volt megfelelő ügyvédje: védője megrögzött alkoholista vaLt. így került Haupttnann villamosszékbe, anélkül, hogy bűnössége kétségkívül bizonyított lett volna. S még egy kései utójáték. Két amerikai, Kenneth Kerwin Bidderfordból és Harold Olson Westportból mostanában jelentkezett azzal, hogy azonosak az állítólag meggyilkolt Lindbergh- bébivel. Az azonosítás köny- nyű lenne, ha rejtélyes módon nem tűnt volna el a gyermek ujjlenyomata a több mint 35 ezer oldalt kitevő periratokkal együtt Bár az utólagos vizsgálat a négy és fél évtizede kivégzett Hauptmannt már nem támaszthatja fel, a közvélemény érdeklődéssel figyeli a perújrafelvétel fejleményeit. Gáti István
