Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-05 / 285. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 5., szombat 3. A jó minőségű, vezetékes ivóvíz iránti igények kielégítéséhez a hálózat bővítésének újatab forrásait, egyszerűbb — a célnak megfelelő, de a jelenleginél olcsóbb — megoldásait szükséges megteremteni s a rendelkezésre álló fejlesztési összegeket ésszerűbben felhasználni. így összegezhetők annak a vizsgálatnak a tapasztalatai, amelyek során vízkészleteink helyzetéről, az ivóvízellátás gondjairól kaptak képet a Hazafias Népfront több munkabizottságának tisztségviselői, a felmérésbe bevont szakértők segítségével. A népfrontmozgalom figyelmét a téma társadalmi fontossága indokolja: a vízellátás fejlődésének nagy eredményei az utóbbi években talán még élesebben rajzolják ki az elmaradásokat, a mind sürgetőbb tennivalókat. Több mint kétmillió állampolgár ugyanis ma még nem jut vezetékes vízellátáshoz, annak ellenére, hogy az utóbbi évtizedekben a vízgazdálkodási társulatok 800 község ellátását és száz falu csatornázását oldották meg, mintegy 1600 településünk ön — főként apró falvakban, tanyákon — továbbra is hiányoznak a vezetékek. Somogy megyében például 116, Baranyában pedig 130 helységben nincs iható víz, Nógrád több tucat falujában csak palackozott vizet kaphatnak a csecsemők. Heves megyében — 1981. január 1-i adatok szerint — 118 település közfii 76 rendelkezik közműves vízellátással. Megyénk lakosságának vízellátása 79 százalékos, valamivel jobb az országos átlagnál. Nálunk tehát 42 település nélkülözi a vezetékes vizet, s ebből nincs iható víz 16- ban. E helyeken a csecsemők palackozott vizet kap- a további ellátást pedig lajtkocsis vízhordással oldják meg. Ez 9 községünkben szervezett keretek között történik, ilyen szempontból azonban veszélyeztetett településnek minősül Istenmezeje szederkénypusztai része, Fedémes, Bekölce, Kisfüzes, Bodony, Bükkszent- márton, Terpes, és Szentdo- monkos. A hatodik ötéves tervben véglegesen megoldják a vízellátási gondokat Nagytályán, Makiáron, Dem- jénben és Gyöngyösoroszi- ban. Az e helyeken felszabaduló lajtkocsikkal azokon a helyeken bővítik az ellátást, amelyeken továbbra is szükség lesz erre a megoldásra. Sajnos, vízellátási gondjainknak ezzel még nem értünk a végére, Egerben ugyanis 3500 köbméter a napi vízhiány, és igen rossz a helyzet Párád térségében, ahol éppen, ezért vízkorlá- tozást rendeltek el. Nemcsak a mezőgazdaság számára okozott tehát nehézségeket a legutóbbi elhúzódott szárazság, hanem igen nagy zavarokat keltett a vízellátásban is Illusztrálja a helyzetet, hogy a köszörűvölgyi víztározó már majdnem kiszáradt. A tározókból egyébként naponta 800—1000 köbméter vizet veszünk ki, és ennyi utánpótlás jelenleg nincs. Remélhetőleg enyhíteni fog a gondokon, ha az utóbbi napokban esett hótakaró elolvad. Az ellátási problémáktól nem függetleníthető vízkészleteink minőségének romlása: A megnövekediett szennyezettség nemcsak tisztítóművek építését, hanem a társadalmi magatartás megváltoztatását is sürgeti, hiszen tapasztalat szerint gyakran vállalatok, üzemek és egyének felelőtlensége az oka a megfelelő kezelés nélkül kibocsátott szennyvíznek, az illegális szemétlerakó helyek megszaporodásának — sajnos, megyénkben is. A szennyezők elleni határozottabb fellépést szolgálná, ha a szennyvízbírság a vállalatok részesedési alapját terhelné s a gondatlan vezetőket személy szerint is elmarasztalnák. Ebben az ötéves tervidőszakban egyébként mintegy 6,5 milliárd forintot fordítanak közműberuházásokra, 250 új vízmű létesítése szerepel a tervekben. A vízvezetékek, csatornák megépítése , 'kétségtelenül egyre többe kerül. Abban azonban, hogy egy évtized alatt az átlagos költségek tízszeresére növekedtek, nagy szerepe van jelenlegi gazdaság érdekeltségi rendszerünknek is, amely sem a beruházót, a tervezőt, sem a kivitelezőt nem ösztönzi az olcsóbb megoldásokra, amik nagymértékben javítanának a> lakosság életkörülményein. A kisebb településeken például a szakértők többsége szerint a vezetékes ivóvíz bevezetését sem feltétlenül szükséges követnie a zárt csatornarendszer létrehozásának; a vízelvezetés megfelelően kiépített szikkasztók, illetve csekélyebb költségű szennyvíztárolók létesítésével biztonságosan megoldható. Jelentős tartalékok aknázhatók ki azzal, ha a- mezőgazdasági területek és belterületek vízrendezését összekapcsolják, s a településeken kiépített rendszerekhez a lakosság saját erejéből épít csatlakozó csatornákat. Az e téren országos szinten első Gyula után megyénk három községe — Tarnaörs, Erk és Poroszló — szintén jó példát adott, saját anyagi lehetőségeik fel- használásával javítottak vízellátási helyzetükön. A vizsgálat nyomán elhatározás született: a HNF környezetvédelmi munka- bizottsága az Országos Vízügyi Hivatallal együtt tervezetet készít, amelyben néhány megyét „modellnek” tekintve, á pénzügyi keretek lehető legjobb felhasználásának, az ésszerűbb, a pénzügyi keretek lehető legjobb felhasználósának, az ésszerűbb, gazdaságosabb megoldásoknak a módjait igyekeznek kidolgozni, az ivóvíz- ellátás javítása érdekébeni. Húsz vagon betonelem Új arcok, új lehetőségek a hatvani „műanyagosok” előtt Hegedűs Zoltán és Nagy Ferenc keze alatt a gomblyuka- zó gépek karbantartására kerül sor (Fotó: Szabó Sándor) November elején volt ti* zenöt esztendeje, ho©' a Fővárosi Műanyagipari Vállalat hatvani egysége megkezdte munkáját egy Horváth Mihály úti öreg épületben, amelyet akkoriban kicsit átalakítottak, kibővítettek, majd kívülről is kicsinosítottak. A régi, az induló munkásgárdából igen kevesen vannak a kis telepen, amelyet azóta modern technikai felszereléssel, automata gombgyártó gépekkel láttak el, termelési értéke pedig az utóbbi esztendőkben rendre elérte az ötvenmillió forintot. Pionírnak számít a telepvezető Horváth Zoltán, aki megvetette voltaképpen az üzem, a hatvani gombgyártás alapjait. És kezdettől kitart munkahelyén Móricz Máténé, aki éppen a jeles évfordulón kapta meg az ágazati minisztérium „kiváló dolgozó” kitüntetését. A kívülálló hajlamos arra, hogy kézlegyintéssel intézze el a százötven embernek kenyeret adó üzemet, amely — folyamatos kapcsolatot tartva a Magyar Divat Intézettel — ruházati gombokat, ezek mellett bú- torajtógombot, sőt, horti ki- rendeltségén golyóstollat is gyárt. Holott, talán az olvasó meglepetésére, a műanyagosok által előállított cikkek nyolcvan százalékban nyugati, tőkés piacon lelnek gazdára, ilyenformán népgazdasági szempontból sem éppen közömbös az üzemegység létezése. Hogy ez mennyire így van, azt alátámasztja a telep továbbfejlesztésére irányuló többéves erőfeszítés! A Fővárosi Műanyagipari Vállalat vezetőségének berkeiben ugyanis már 1976 táján megfogalmazódott a gondolat, -hogy hat 'telephelyük gombgyártását — már ahol folyik ilyen! — itt, Hatvanban koncentrálják, és a városban új üzemházat létesítenek e feladat ellátáséra. Sajnos, a kezdeti próbálkozást nem kísérte szerencse. Illetve jött a beruházási stop, megkötvén mind a vállalatiak, mind a támogatni kész helyi tanács kezét, Pedig időközben elavult • a Horváth Mihály úti telep, továbblépést sürgettek a dolgozók szociális körülményei, a telekre pedig Hatvan lakásprogramjának megvalósítása végett is közele- sfen szükség lesz. 2 Az idei esztendő hozta meg e kérdésben a döntő változást, lehetőséget teremtve arra. hogy a vállalat — a biztosított anyagi fedezet birtokában — előbb elkészíttesse a Bercsényi útra szánt új üzemcsarnokot és kiszolgáló épületei tervdokumentációját, majd szerződést kössön a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattal a kivitelezési munkákra. Sőt, most már arról adhatunk hírt, hogy húsz vagon betonelem megérkezett Hatvanba, és amennyiben az időjárási viszonyok engedik, kezdődik a harmincmillió forint értékű épitkezés. A vállalat természetesen számít a tanács említett támogatására, és ahogyan Takács Péter megbízott műszaki osztályvezetőtől hallottuk, ebben nem lesz hiány. Á telekhatárig villanyt, gázt, vizet . szállít” a város, segiti a szennyvízelvezetés megoldását továbbá útbe- csatlakozást épít a Bercsényi utcáról. Ahogy hallani, mindezekkel együtt úgy tűnik, hogy 1983-ban már ide, a korszerű telephelyre költözhetnek a szétszórt műhelyek dolgozói, továbbá ide szállíthatják a fővárosban felszámolandó gombüzem gépeit. 3 Mint decemberi látogatásunk ismeretanyagából leszűrhetjük, a gombgyártás hatvani koncentrálásának velejárója, hogy 1983-tól minden munkafázis itt zajlik majd, az első technológiai lépcsőtől a készáru kiszállításáig. És az automata géppark bővítése, valamim az időközben folyó szakember- képzés révén a tervciklus utolsó egykét esztendejében már hetvenmillió forint értékű gombot gyárthat a telep. Feltételes módban fogalmaztuk e kérdés’ kapcsán, a géppark mellett legfontosabb követelménynek tekintve a munkások sokoldalú előképzését, óktatását. Nos, úgy érezzük, előrelátható volt a helyi telepvezetőség ilyen szempontból is! Már most új arcokat fedezni föl az öreg épület műhelyeiben. Olyanokét. akiknek szakértelmére nagy szükség lesz az automatizált üzem beindításakor. Ám a ..régiek” sem hagyják magukat. Majoros Györgyné, Farkas Mária már elvégezte a műanyagfeldolgozó szakmunkásképzőt, központi előadókkal szaktanfolyamon vesznek részt most is tucatnál többen. Chabán Agnes, Somogyi Lászlóné, Kiss Endréné és társaik pedig más iskolatípusokat látogatnak. Velük, általuk érezni igazán garanciát, hogy másfél év múlva tökéletesen megfelelhet a követelményeknek a most indult fontos beruházás. Moldvay Győző Domoszlói szűk esztendők (III.) Végre sikerülni kell Egyre romlott a domoszlói tsz gazdasági helyzete. A valamikori nyolcmilliós tartalék elfogyott és előbb tízmilliós adóssággá változott, majd az összeg megduplázódott. Ma már több mint negyvenmilliót emlegetnek. Közben három elnök is váltotta egymást a gazdaság élén. Ma már elnökük sincs. Lehet-e kilábalni ebből a reménytelennek látszó helyzetből? Két minisztérium Ahhoz, hogy a megrekedt szekeret kihúzzák a kátyúból, most két minisztérium is kellett. A szaktárca mellett a pénzügyek főhatósága is bekapcsolódott a megoldás keresésébe. Szót kellett érteni a Nemzeti Bankkal is és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával. Senkinek sem hiányzott ez a fajta országos érdeklődés Domoszló iránt. De ha már olyan lett a helyzet ebben a mátraalji községben ...! Megszületett tehát az a tervezet, amelyet dr. Kovács Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi, illetve dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes írt alá. Az is biztos, igencsak ritkán készül hivatalos feljegyzés ilyen fórumokon egyetlen tsz ügyében. Ezek a körülmények is igazolják, hogy nem tized- vagy huszadren- dű kérdéseket kell tisztázni ebben az esetben. Az csak természetes, hogy a területért első helyen felelős pártszerv, a járási bizottság első titkára címére is megküldte dr. Kostyál Rezső, a MÉM főosztályvezetője az intézkedési tervet. Ennek végrehajtásáért általában a megyei tanács szak- igazgatási osztálya, illetve a tsz elnöke a felelős. A tennivalók határidejének pontos megjelölése sem hiányzik az egyes pontok lezárásaként. A „diagnózis” után tehát a „recept” is kész. Most már csak a „gyógyító munkát” kell elkezdeni. Hogy végre megszűnjék a „táppénzes állapot”. Nem általában Bölcs szentenciák és kinyilatkoztatások helyett a tervezet nagyon pontosan meghatározott tennivalókat sorol fel. Ha úgy tetszik: az elméleti irányítás síkjáról átlép az operatív cselekvés területére. Ez megint egy olyan körülmény, ami valóban kivételes, hiszen nem a minisztériumok szoktak egy-egy tsz vetésterületének kijelölésével foglalkozni, például. Ügy látszik, Domoszló esetében egészen ilyen mélységű „legfelső” megállapításokra volt szükség. Tehát — vetésterület. Egyszer. Aztán: kajszi- és málnaültetvény, illetve szőlő. Másodszor. Az utóbbiak ösz- szesen kétszáz hektárnyi területet érintenek. Nem csekélység. Következik az állattenyésztés. A szarvasmarha-ágazatot fel kell számolni. A domoszlói tehénistállót baromfi befogadására kell alkalmassá tenni. A vécsit pedig raktárnak használhatják. ... és fejleszteni kell a juhállományt, mintegy 1000^ 1200 anyajuhig. Ha csak ennyi volna, akkor is elgondolkoztató lenne, miért pont a szakminisztériumnak kell ilyen részletes cselekvési programot összeállítania — Domoszlónak? A forintokról is Az egyik pont alfejezete így kezdődik: „A termelőszövetkezet részére engedélyezünk a legszükségesebb gépvásárlásokra, a Bortároló létesítéséhez, a gépműhely felszerelésére és a juhtelep vízellátásához X mennyiségű forintot”. Nyilván: az iratban pontos számok szerepelnek az egyes tételek után. Ahogy ott is, amikor a már említett ültetvények selejtezéséről, kivágásáról esik szó. Valamint a tehénistállók ügyében. Következik a veszteségrendezési hitel engedélyezése, ahogy a jövőre esedékes beruházási kölcsön „átütemezése” és a gépi beruházáshoz szükséges pénz megfelelő biztosítása is. Majd még két olyan tartozás is a „rendezett ügyek” címszó alá kerül, mint amilyen az alaphiánnyal és a KTA-val függ össze. Az illetékes országos főhatóságok figyelmét tehát semmi nem kerülte el. Ügy is fogalmazhatunk: mindent felmértek és mindenről gondoskodtak. Egyetlen ügyben tehetetlenek csupán. Ez pedig nem is kevés. A személyi ügyről van szó. _____Mint mindig Az ember ugyan nem mindenható, de minden kérdés legfőbb tényezője, ez a meggyőződésem. Intézkedhet a pártbizottság, a tanács, a minisztérium, adhat és elengedhet milliókat a bank, a Domoszlón szükséges gondolkodó, intézkedő és munkálkodó ember nélkül semmi sem történhet. Nagyjából tíz év alatt már háromszor rugaszkodtak neki a mátraalji községben. Mindig úgy, hogy most aztán majd ... ! Következik a negyedik nekirugaszkodás. Ez már nem végződhet fiaskóval. Mert mostanra már messze nem csak gazdasági kérdések ügyében keH dönteni ebben a községben. Ha azt vesszük: többek vizsgamunkájának készül a mostani rajt. Már csak győzni szabad. Ezért is fogalmazza meg a két minisztérium közös intézkedési terve, hogy a szakvezetésben milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy a végiggondolt feladatsort eredményesen lehessen végrehajtani. Mi több, ezek a lépések nagyon sürgetőek. Tehát... ? És ami biztató. Túl azon, hogy a járás gazdaságai felajánlották: megfelelő térítés ellenében elvégeznek különböző munkákat a domoszlói Mátra Gyöngye Tsz-ben, hogy ezzel is időt nyerjenek a helybeliek, tehát ezen túlmenően: júliustól minden munkát nagyon jó ütemben és lendülettel végeztek el a domoszlóiak, ahogy hangsúlyozza ezt a tényt a járási első titkár és a tsz elnökhelyettese is. Az emberek dolgozni akarnak. Ez a legfőbb alap. Már „csak” az a fontos, hogy megtalálják azokat a személyeket is, akik a munkát meg tudják szervezni, irányítani és ellenőrizni. Akik a dolgos hétköznapok során a maguk tevékenységével példát tudnak adni a többieknek. Igaz, ez a „csak” nem is kevés. A járás, a megye, az országos főhatóság mindent megtett, amit megtehetett. De a domoszlóiak helyett...? G. Molnár Ferenc
