Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 30., szerda 3. Egyenlő munkáért Nem segíteni kell a nőket Nőpolitika. Nálunk a nő­ket épp olyan jogok illetik meg, mint amilyen a fér­fiakat. Hogy a megállapítás magától értetődő, azt senki sem vitatja. De hogy a min­dennapi gyakorlatban a té­nyek még nem mindig iga­zolják a tételt az is bizo­nyítja, hogy elég sokat fog­lalkoznak a különböző fóru­mok a nőpolitika végrehaj­tásával. Például a gyöngyö­si városi tanács is. A testület a legutóbbi ülé­sén meghallgatta azt a je­lentést, amely erre vonatko­zó határozatának megvalósí­tásáról szólt. Az említett döntés úgy fogalmazott, hogy a nők gazdasági és szociális helyzetének további javításáért szükséges az előbbre lépés az egyenlő munkáért egyenlő bért elvé­nek következetes érvényesí­tésében. Fokozni kell a nők szakmai és politikai felké­szültségét, valamint az arra alkalmas nőket a különböző vezető posztokra is az eddi­gieknél jobban kell bevon­ni. Ha mindezt „fokozni kel­lett”, akkor a törekvés azt is jelezte, hogy bizonyos mértékű lemaradás tapasz, falható volt eddig a nőpoli­tika valóra váltásában. összesen huszonnégy gaz­dálkodó szervnél, üzemnél folytattak vizsgálódást. De körülnéztek az egészségügyi és a művelődési intézmé­nyeknél is. Mik voltak a tapasztala­tok? Eéldául : az, hogy a férfi­ak és a nők bérében az ad­dig meglevő különbségek az elmúlt két évben tovább mérséklődtek. A tizenkét ipari üzemben a foglalkozta­tottak bére mintegy tizen­négy százalékkal nőtt, a nő­ké viszont 21 százalékkal. A mezőgazdaságban az álta­lános emelkedés nem érte a tíz százalékot, ugyanez a nőknél már majdnem hu­szonkilenc százalékra ugrott. Amiből megállapítható, hogy a tanácsi határozatot mindenütt komolyan vették. ; A még mindig megmaradt [árkülönbségek egyik oka •«z, hogy a nők között jó­val kevesebb a szakképzett dolgozó, mint a férfiaknál. Ebből a tényből azonban az újabb feladat is következik. Következett is. Az ered­mény pedig: az iparban is, a mezőgazdaságban is több mint két százalékkal javult az arány a szakképzettséget illetően. A kereskedelemben a különben is elég magas, majdnem hatvannyolc szá­zalékos arány még kedve­zőbb lett. Néhány példát. Az Egye. sült Izzó a villamosgép-sze- relő szakmában a betanított munkásoknak szervezett tan­folyamot. Ugyancsak szak­munkásképző tanfolyam kez­dődött a félvezető gyártás­ban dolgozó nők részére. Az Izzóban a nők nagyobbik hányada tanul valamilyen tanfolyamon. A Mátra Ruhaipari Szö­vetkezetben tizenhárom fel­nőtt jutott szakmunkás bi­zonyítványhoz. A parketta- gyárban a gépi famegmun­kálók köréből tizenöt nő vált szakképzetté. Ami a vezetői posztra va­ló beállításukat illeti: nem sok történt. Valamicskét ja­vult a helyzet, e korántsem olyan mértékben, ahogy ará­nyuk azt megkövetelné. Az a tény viszont sokat mond, hogy a párt- a KISZ- és a szakszervezet keretében a választott testületek tagjai között arányos mértékben” találhatók a nők. Biztató jelenség, hogy a káderfejlesztési tervekben mindinkább ott szerepelnek a nők és ügyelnek arra is, hogy a „vezetői utánpótlás­ban” számításba vett nőket a megfelelő színvonalú to­vábbképzésbe bevonják. Az eddigiekből kitetszik tehát, hogy a gyöngyösi vá­rosi tanács egyetértőén fo­gadta a jelentés megállapí­tásait, de határozatának vég­rehajtását nem tekinthette befejezettnek. Az derült ki most is, hogy a nőket nem segíteni kell, hanem meg kell teremteni a lehetőséget ah­hoz, hogy jogaikkal élni tud­janak. Illetve: a nőknek maguk­nak is tenniük kell azért, hogy szakmai és politikai végzettségben pontosan ott legyenek, ahol a férfiak. Minden értük történő erőfe­szítés csak velük együtt hozhat megfelelő eredményt. Az említett vizsgálódásnak ez is egyik fontos tanulsága. Régi gépek gyűjteménye Sok látogatója van Mezőkövesden a régi mezőgazdasági gé­pek kiállításának. Az utóbbi időben ismét gyarapodott a gépmatuzsálemeket bemutató múzeum. A működő lokomo- bilok főként az iskoláskorú gyermekek körében arattak nagy sikert (MTI fotó: Kozma István felvétele — KSj Évente öt százalékkal növekszik Mennyi gyógyszerre van szükségünk? A 16. helyen a világban A gyógyszervásárlás ha­zánkban évente kilenc szá­zalékkal növekszik. Az Ipari Minisztérium számítása sze­rint egy lakos évi átlagos gyógyszerfogyasztását te­kintve a negyedikek va­gyunk az európai országok között. Egészségünk védel­méhez, gyógykezelésünkhöz vajon kell-e ennyi gyógy­szer? Mennyi szükséges? Amint aiz Egészségügyi Minisztériumton elmondták, ezt vizsgálja az ez év ele­jén megalakított központi gyógyszer terápiás bizottság, a miniszter tanácsadó testü­leté. Az Országos Gyógysze­részeti Intézet gyógyszerfel­használást csoportjának közreműködésével elemzi. Értékeli a lakosság gyógy­szerfogyasztását, s a hazai, valamint más országok ha­sonló adatait mérlegelve igyekszik megállapítani: a mi egészségi helyzetünk, a korszerű gyógyászat köve­telményei szerint > ezer la­kosnak évente mennyi nyugtatára, vérnyomáscsök­kentőre, antibiotikumra és másféle medicinára lehet szüksége. Ez az érték lesz a fogyasztás mércéje. Ennek ismeretében elbírálhatjuk: megfelelő mennyiségű, vagy a kelleténél több gyógyszert fogyasztunk-e. Jélenleg a fogyasztást az előző évi adatokhoz, illetve más or­szág hasonló adataihoz vi­szonyíthatjuk, de így ' nem tudjuk megállapítani: sok-e ez vagy kevés. Az optimális gyógyszerszükségletet ismer­ve az eddiginél pontosabb tervet készíthetünk: mennyi gyógyszert kell itthon gyár­tani és mennyit kell külföld­ről behozni. A bizottság in­tézkedéseket javasolt a mi­nisztériumnak, illetve a gyógyszergyáraknak és ér­tékesítő vállalatoknak. De már most — egy évi vizs­gálataink eredményei alap­ján is — megállapította: a kelleténél több gyógyszert vásárolunk. Megyénk kü­lönbözik az egy lakosra jutó gyógyszerek mennyisége, mert — miként tapasztalták — mások a gyógyszerrende­lési és fogyasztási szokások. A gyógyszergyáraknak is részük van abban, hogy .több gyógyszer fogy: tech­nikai okok miatt némelyik­ből a korábbinál kétszer annyit csomagolnak egy-egy dobozba, üvegbe. Azokból a gyógyszerekből például, amelyekből az eddigi 10 tabletta helyett húszat tesz­nek egy-egy dobozba, 30 millió, vagyis 50 százalék­kal több fogy évente. Feltételezhető, hogy nem fogyasztjuk el a megvásá­rolt összes gyógyszert. A tartalék zömét egy idő után kidobjuk, helyette frissel veszünk a házi patikába, s esetleg azoktól vonjuk el, akiknek sürgősen szükséges lenne. E tapasztalatokat fi­gyelembe véve a minisztéri­um már a közeljövőben gondoskodik arról, hogy az orvosok csak indokoltan rendeljék a gyógyszereket, főleg a különféle mellékha­tású antibiotikumokat. Gyógyszeriparunk egyéb­ként jelenleg 150-szer annyi gyógyszert termel, mint amennyit 1950-ben gyártott. A termelés mennyisége te­kintetében a 16. vagyunk a gyógyszertermelő országok között. Mindemellett szá­mottevő az importunk is. A hazai gyógyszerigény több mint 21 százalékát a szocia­lista és a tőkés országokból szerezzük be, miközben per­sze nagy mennyiségű gyógy­szert exportálunk is. A kül­földre szállított gyógyszerek értéke tekintetében Magyar- ország 6—8. a világ orszá­gai között, megelőz olyan fejlett országokat, mint Svédország, Japán és Dánia. A VI. ötéves terv idősza­kában a gyógyszeripar első­rendű célja: többféle új gyógyszer előállítása saját kutatások és licencvásár­lások révén. A terv szerint 15 új magyar gyógyszerké­szítmény kerül forgalomba. (MTI). Sikeresen búcsúzik az 1981-es év Növekedett a húsexport A változatlanul jó belföldi húsellátás biztosítása mel­lett az idén is — a tavalyi­hoz hasonlóan — tovább nőtt nem rubel elszámolású exportunk — összegezte a búcsúzó 1981-es esztendőt Vörös Imre, a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója az MTI munkatársának. A TERIMPEX rekordfor­galmat bonyolított az idén az értékesebb darabolt ser­téshúsból : négyezer tonná­val többet értékesítettek, a tavalyinál átlagosan 20 szá­zalékkal magasabb áron. Ez azért is lényeges, mert e magasabb egységnyi értéket képviselő áruknál nem sújt­ja a vállalatot a Közös Pi­ac rendtartása. E terméknél új piacként lépett be az NSZK, igaz, magas minősé­gi igénnyel, de igen jó fi­zető vásárlóként. Az 1981-es esztendő ered­ményei közé tartozik, hogy 40 millió dolláros forgalom­mal stabilizálódott a nyúl- piac, s az idén először nem volt értékesítési gond a té­liszaláminál sem. Ez utóbbi elősorban annak, köszönhető, hogy az ipar gyorsan kielé­gítette az NSZK új élelmi­szerhigiéniai követelménye­it, így a tavalyinál tíz szá­zalékkal több árut adtak el. (MTIj arcok az gQ es KÓRTEREMBŐL Orvosaim rámijesztettek, méghozzá olyan hatásosan, hogy kezes „bárányként” utaztam a kitűnően felsze­relt, a kiváló szakembereket foglalkoztató fővárosi kór­házba. A tömény riadtság szinte letaglózott, olyannyira, hogy a kétkedés periszkópját be­húzva hajóztam abba a kör­nyezetbe, amelyet soha nem tudtam elviselni még láto­gatóként sem. Szabadságom zászlaját levontam, meg­adással kötöttem ki a szigo­rú előírások birodalmában. o Az ilyenkor szokásos vizs^ gálatok után — cseppet se nyugtattak meg — belép­tem az 50-es kórterembe. Idegen arcok taszítottak, meglehetősen bizalmatlanul mértem fel a terepet, a ku­tató tekinteteket. A vacsora elmaradt, korán villanyt oltottak, így moró- zusan, két Tardyllal mentet­tem át magam másnapra. Reggel panaszáradatra ri­adtam fel. i— Egy percet sem alud­tam. Ügy horkolt, hogy a folyosó csendjét is felverte. 1— Le sem hunytam a sze­memet. — Altatót kérek doktornő, ez elviselhetetlen. A tehetetlen düh vissza- csapásra ajzott, de a békítő szó lecsillapított. — Több türelmet egymás iránt... Szinte simogattak a sza­vak. «Ügy éreztem, mintha a reménytelenség égboltján •felvillant volna az első fény­sugár. Ezt a hangulatot persze felváltotta a tömény bizal­matlanság. Indulatosan füstölögtem. „Ez aztán a jó társaság, önző banda. Semmi közöm hozzájuk. Ha én elviselem az állandó köhécselést, az orrfacsaró szagokat, ti meg fogadjátok fizetségként az éjszakai csatazajt.” Némaságuk hasonló, met­szőén hűvös, sőt ellenséges érzéseket sejtetett. Ezeket csak fokozhatta a kulturális ínség miatti nyűglődésem. Se rádió, se tévé, se társalgó, se könyvtár nem volt az in­tézményben. o Üj embert hoztak. Légzé­si zavarok kínozták a nyug­díjas angyalföldi rakodó- munkást, s a szíve is ren­detlenkedett. Humora azonban nem hogyta cserben. Az orvosnő feltette az ilyenkor kötelező kérdéseket. — A szeszes ital? ■— Keveset fogyasztottam mindig — szerénykedett. Folytatódott a tudakozó­dás. — Mégis, mennyit? — Hát naponta tíz-tize ti­két felest pálinkából, öt-hat konyakot, kávét, aztán sört meg bort Erre egyszerre .nevetett fel a szoba, s úgy sejlett, mint­ha a pillanatnyi azonos hangulatú hullámhossz jócs­kán csökkenthétté volna a köztünk feszülő több fény­évnyi távolságot. J.-nek ágybafekvést paran­csoltak, de rá se bederített a kemény rendelkezésre. Az agyvérzéses, majdnem magatehetetlen H. bácsi — így nevezték a meghökken­tően fiatal nővérek, pedig alig múlt 59 esztendős — már megint „kioperálta” a katétert és segítségért düny- nyögött. ö rögvest oda ment, aztán felém kacsázott meglobogtat­va a béke olajágát. — Éjjel én is zenélek, legalább már ketten leszünk — biztatott. * V. úr a humorból kifogy­hatatlan viccgyáros vette a lapot. — Vagyunk azért többen is, kiteszünk egy fúvósötöst. 0 Fokozatosan oszlott a fe­szültség. Nevetésfakasztó történeteket mesélt, hami­sítatlan eredetiséggel. Nem­csak szalonképes, hanem vaskos tréfákat is. Észre se vettük, hogy az érdeklődés sátra alatt találtunk egy­másra. Aztán pedikűrös ta­pasztalataiból idézett. Arról beszélt, hogy rendszeresen járt Hatvány Lajos, Heltai Jenő, Ferenczy Béni laká­sára. 'Beszállingóztak az ápoló­nők is, s a borsos sztorikat hasonlókai fűszerezték. Gyula „nővér” — olykor katasztrofálisan magasra szökő vérnyomásának okát kutatták egyelőre nem sok eredménnyel — a törődés­ből mutatott példát. Hőmé­rőt hordott, kacsákat vitt ki, s etette a nehezen moz­gókat. Lassan úgy számítot­tak a vasúti technikusra, mintha betegellátás lenne a hivatása. o iZárkózottságom felenge­dett akárcsak a többiek tar­tózkodása. Most már együtt „léptünk akcióba”. Az „öreg” Lajost beszélni tanítottuk, s a gyakorlás közben hasznos tanácsokkal •láttuk el Teljes összhangban hábo- rogtunik: i— Ne hagyják magára, vigyék sétálni. Egy frontvonal mögé ke­rültünk, s már közéleti té­mák is terítékre kerültek. Aztán kezdődött a nevelés. F. mindig a feleségére pa­naszkodott: i— Nem jól bánik velem. Főzni sem hajlandó, külön szobákba költöztünk, csak levelezés útján tartjuk a kapcsolatot. Megsajnáltuk, de egy lá­togatás során kiderült, hogy egészen más a helyzet. A teremtés idős koronája folyton szekálta, sértegette, — méghozzá mindannyiunk előtt — az asszonyt, akinek akaratlanul is könny szökött a szemébe. Zavartan köszönt és szinte futott, menekült a teremből. ,Jött aztán a letolás: i— Hát idefigyeljen maga vén ordas, nem szégyelli ezt? Hogy lehet így bánni valakivel? — Ilyen akadékoskodó, kötekedő mókust még nem láttunk. A tüdőgyulladásos mérge­lődve pislogott, de legköze­lebb már udvariasan feladta a nő kabátját. Legyűrtük morózusságát, mert elhallgatott. Fekélye- sedő betegségére viszont fel­hívtuk az osztályorvos és a professzor figyelmét. Hálás volt érte, s azt is tűrte, hogy rendszeresen „kiüldözzük” a fürdőszobába. Szenvedtem a koplalástól, szinte szikrázott a szemem az éhségtől. Nyűglődtem, há_ borogtam, de a napi 600 ka­lóriát nem léphettem át. Korábbi étkezési szokásaim­hoz képest ez egy falatnyi adagnak tűnt. Figyelmességből jelesked­tek, sült hússal, almával kínáltak. Ez legalább olyan jólesett, mintha elfogyaszt­hattam volna. V. úr különösképp bizta­tott: — Látja én nem tartom szigorúan a diétát, mégis megdicsértek vizitkor, hogy milyen lelkiismeretesen ra­gaszkodom az előírásokhoz. Hát ez így volt, mind­annyian hallottuk, dehát az orvosok is sorstársak, em­berek, akik szintén téved­hetnek. o Végre eljött a szabadulás annyira várt napja. •Azt hittem, olyan lendü­lettel távozom, ahogy vala­ha Zrínyi rohant ki Szi­getvárból. Búcsúztam, s köz­ben belémhasított a tudat, hogy minden válás melan­kóliával jár. Valamit náluk hagytam magamból. Keve­sebb lettem, s mégis több, mert egyéniségük értékeit emlékként őrzöm, hiszen az 50-es szobában együtt gya­koroltuk a járást, az ember­séghez vezető lépcsőfoko­kon ... Pécsi István

Next

/
Thumbnails
Contents