Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. december 29., kedd S Színesebbé vált a körlet — Nemcsak a rendtartás; a környezet is nevel A sorkatonáról gondoskodni kell * Beszélgetés Szórádi Zoltán vezérőrnaggyal, a Magyar Néphadsereg megbízott hadtápfőnökével Nemrégiben volt alkalmam alaposan körülnézni egy laktanyában, s a szó legszorosabb értelmében elképedtem a látottaktól. Igaz, jó másfél évtizeddel ezelőtt töltöttem le a tényleges szolgálati időmet, de el nem tudtam volna képzelni azt az óriási változást, ami a kiskatonák életkörülményeiben végbement. A látottak alapján viszont eszembe jutott, hogy a mostanában bevonuló fiataloknak sem lehet fogalmuk a változásról, hiszen ők a korábbi szolgálati körülményeket nem ismerik, példának okáért nem kell kapcahajtogatást tanulniok, nem kell tömőfával asztallap-simaságává varázsolniok a fekvőhelyként használatos szalmazsákot, nem kell a csizmaszárba dugni a rendszeresített kanalat, nem kell félmeztelenül tornászniok a fogvacogtató hidegben, nem kell hetenként egyszer sorbaállniok a fürdő előtt, s nem kell kimenőt kérniök, ha fáj a foguk... Később úgy gondoltam, hogy miután a hadsereg része a társadalomnak, a sorkatonák élet- körülményeinek megváltoztatása nemcsak a fiatalok számára bír jelentőséggel, hanem valamennyiünk számára, hiszen e változás szocializmust építő országunk vívmányai közé tartozik. Ezért kértem interjút e tárgyban Szórádi Zoltán vezérőrnagytól, a Magyar Néphadsereg megbízott hadtápfőnökétől. szerű diagnosztikai és gyógyító eszközökkel felszerelt csapatgyengélkedők, s a kórházi ellátás jelentős javulása. A legutóbbi években korábbi nagy gond oldódott meg, ez a gond abból származott, hogy a bevonulok hatvan százaléka hibás fogazattal került a hadseregbe. Ez ma is így van, de nagy előrelépést jelent, hogy jelentősen bővítettük a korszerűen felszerelt fogorvosi rendelők számát, s ma már elegendő fogorvos gyógyít a laktanyákban. Ennek van olyan hatása is, hogy a leszerelt katonák nem növelik a polgári, fogászra háruló terheket. Egyébként a katona-orvosok, akik úgynevezett életmentő orvosi táskával vannak felszerelve, egy-egy közúti baleset alkalmával már jóné- hány polgári személynek nyCtoi-Uuc sC^r'cet, tfthh esetben életet mentettek meg. — Tapasztaltam, hogy a szabad Idd eltöltésének feltételei is változtak, s ez a tény a többivel együtt mintha otthonosabbá tette volna a laktanyákat. Mindez egyfajta szemléletbeli változásra la utal... — A szabad idő eltöltésének megváltozott feltételeit hosszan lehetne sorolni, csak utalásképpen megem. Üthetem a képmagnóval, képmagnótárral kiegészített könyvtárakat, a tévével, magnóval, lemezjátszóval, és sok más berendezéssel, játékkal gazdagon felszerelt klubokat, vagy azt, hogy a korábbi kardánok szerepét a laktanyai vegyesboltok vették át. Igaz, ezekben nem kapható szeszesital, van viszont bennük presszógép, s a levélpapírtól a cukrászsüteményig mindazt megvásárolhatja e vegyesboltban, a katona, amire szüksége van. E boltokat egyébként a csapatok KISZ-szervezetei működtetik. Valóban célunk az, hogy a katona otthon érezze magát a laktanyában, mert amikor a sorkatonáról való gondoskodást tervezzük, két alapelvnek igyekszünk megfelelni. Az egyik, hogy a hadseregbe bevonuló állampolgár csak annyi pszichológiai, környezeti terhet kapjon, amennyit a szolgálat ellátása feltétlenül megkövetel. A másik alapelv, hogy a hadseregen belüli létfeltételeket az ország fejlődésével arányosan kell fejleszteni. A társadalmi átlagot természetesen nem tudjuk meghaladni. Szocialista hadseregünk ilyen szempontból is együtt él a2 ország lakosságával, s éppen ez az együttélés miatt fontos követelmény, hogy az alkotmányos kötelességének eleget tevő sorkatonáról minden szinten gondoskodni kell. Ügy véljük, hogy a katonát nemcsak a rendtartásnak kell nevelnie, hanem annak a környezetnek is, amelyben él és szolgál. Aczél Gábor A laktanyák többségében ma már a bevált önkiszolgáló rendszerrel étkeznek a katonák Még javában tart az ünnepi hangulat, ne mondjam: áhítat. A díszek java még ott ragyog a lassan levelüket hullató, fényüket vesztő fákon, ebből azonban még mi sem látszik a lomhán lobogó gyertyalángnál, csillagszórók szikrázó görögtü- zénél. És lényegében jó is ez így, jó, hogy ünnepelni tudunk a szivünkben, jó, hogy őrizni tudjuk zajló világunkban a zöld ág szimbólumát, jó, hogy az ajándékozás örömének örülni tudunk még. Már — aki tud, akik tudnak örülni. Mert bármennyire is furcsa: sajnos, nem mindenkinek sajátja ez a gyönyörű érzés. Sajnos, sokan akadnak eme annyiszor és oly sokféleképpen megtépázott 1981-es esztendő végén, amely annyi mindenre megtanította a világot, nos, mennyien vannak, akik az egyszerű ajándékozásnak nem tudnak örülni. Olyan közeli, annyira jelenvaló a szeretet ünnepe még, högy megbántani a világért sem szeretnék senkit, különösen nem pedig oktalanul, Nem azokról szólok tehát, akik ab ovo, eleve csak szomorúságot érezhették, ha elsétáltak a dúsan csillogóvillogó kirakatok előtt, és arra gondoltak, hogy mindé bőséges kínálatból nekik semmire vagy csak alig valami. e telik... Az egyetlen, féltve őrzött és a családban nagy ti tok- ! bán körbeajándékozott, de annyira becses, drágakincs alma odaajándékozásának- megkapásának örömét szerencsére lassanként már feledjük, s inkább csak az irodalomból, apáink, nagyapáink történeteiből emlékezünk. Mondhatni: szerencsére; vagy — ildomosán az ünnephez — hál’ istennek. , Nem kis megelégedésünk- ] re szolgálhat ugyanakkor, ‘hogy a karácsony legtöbb családiban : igenis, karácsony, s rangját megillető helyen és fényben szerepel, sok és sokféle ajándékkellékkel. Azután eltelik egy-két nap. és itt is, ott is hallani: X Újítók a Az utóbbi évtized egyik legeredményesebb esztendejét zárja az újítómozgalom 1981-ben a martfűd Tisza Cipőgyárban. A VI. ötéves terv első esztendejében bevezetett ötletek, ésszerű- s'tések, a műszaki és fizikai kvarcórát vett a fiának, Y drága sífelszerelést, Z hangfalat a nagylánynak... És a gazdagfenyöfás gyerek nem mutat, nem érez vagy csak alig — az ajándék felett örömet. Kevesli, a „menő” baráti kör előtt már előre szégyellj, ott, a szülei előtt a fa alatt, hogy majd hogy fogja megmondani: csajok, nem kaptam, • csak egy hangfalat... Örökzöld ez, miként örökzöld az ellenpélda is, a negyvenen máir túljáró barátom karácsony-története: most először sikerült összehozni a hetedikes Ági kárénak egy szép, egy igazi melegítőre. Azt kellett látni, azt az ugráló, viharos örömet; kiabálós indiántáncát a fa körül, majd a csillapodás percei, amikor elmondja boldogan, hogy nem is annyira a menő márkának, hanem, hogy életében először újat kapott s nem a nagyobb testvérétől „örökölt” — annak örül. Erre persze, eszembe jut a fiam öröme, a minicsengő szavára a szöbába hogy robban be. mint dermed mozdulatlanságba: hosszú másodpercekig szinte más nem is él belőle, csak a szája, csak a szeme, úgy mered szegény fenyőfa illatos, gyertyafény- s csilagszórós ragyogására. A csend csilingelő pillanatai, majd a váratlan erővel kitörő kacagás, amint meg-megújul és egyre erősödik, hogy már- már aggódik az ember, mígnem a kacagás-rugókat végre megleli: azért kacag ez a kis drága, még ötéves sincs vacak, mert férfi már a lelke mélyén, s meglehet: restellené az öröm könnyeit. Az ember elnézi, hallgatja őket, a szíve csordultig megtelik, és csak később hiszi, hogy arra gondelt: ezét a dús, telített pillanatért érdemes volt egy esztendőn át hajtani. Pedig nem igaz: akkor, ott talán nem gondolt semmire, csak falta, falta, falta mohón, mint száraz lombot a láng, magá-baitta — a kimondhaTiszában dolgozók újításai 16 millió forint megtakarítást eredményeztek a vállalatnak. A bevezetett újítások főleg az anyag- és energiamegtakarításban hoztak jelentős eredményt, de javították a balesetvédelmet és a munkakörülményeket is. — Vezérőrnagy elvtárs! Mikor és ön szerint minek köszönhetően változtak meg alapvetően a tényleges szolgálati idejüket teljesítő sorkatonák életkörülményei? — Az ellenforradalom után, amikor a mai korszerű hadsereg alapjait leraktuk, mindenekelőtt a fegyverzet fejlesztésére kellett jelentős öszegeket fordítani, s akkor még az ellátásban nem mindig sikerült ezzel a technikai felődéssel lépést tartani. Az utóbbi tíz év volt az az időszak, ami a hadseregben a létkörülmények jelentős javulását eredményezte, elsősorban a párt életszínvonalpolitikájának következtében, részint pediig azért, .mert a modernebb technika kultú- ráltabb környezetet követelt, s mert a bevonuló katonák mind igényesebbekké váltak. — Szeretném, ha részletezné a változásokat. Mennyiben változtak például az elhelyezési, ruházkodási körülmények? — Átalakultak az egység- állomány elhelyezésére szolgáló körletek: kisebbek lettek, azaz szakasz- és rajkörletek váltották fel a korábbi zászlóalj-, századkör- leteket. Ezek a helységek barátságosabbak is lettek, a rideg, meszelt falak „megszínesedtek”, a díszítés is megengedhető. Szalmazsák helyett laticelen alszanak a katonák, színes az ágynemű, színes a törülköző, a ruházatot, a kimenőöltönytől a pizsamáig és a papucsig beépített szekrényekben tartják. A ruházati rendszer egyébként a hatvanas évek közepén alakult ki, ehhez többek között a korábbi kék nadrág, fehér trikó, s egy pár barna tornacipő helyett teljes sport- felszerelés is tartozik, melegítővel,. sporttáskával, ami a katona saját tulajdona lesz, s leszerelés után magával is viheti. Sokáig gond volt, hogy a gyakorlóruha mosás után összezsugorodott, s hamar kifakult, A könnyűipari rekonstrukció egyik bennünket kellemesen érintő eredménye volt, hogy a gyakorlóruha anyaga mérettartóvá és színtartóvá vált, s ezzel esztétikusaibb lett a hadsereg megjelenése, külső képe is. Valamelyes változtatás mostanában is folyik: egy sportosabb, ha úgy tetszik divatosabb téli háromnegyedes kabát rendszeresítésével lényegében a polgári öltözködési szokásokat igyekszünk követni, az új kabát csinosabb, mint a mai és jobban harmonizál a kimenő-öltözékkel. — Hogyan változott az étkezés, s változott-e az ellátás minősége? — Az ételkészítés és az étkeztetés tárgyi körülményei változtak meg elsősorban, A főzőrészlegek modernebbek, gépesítettebbek, s ez jelentősen javítja a szakácsok és a konyhán dolgozó katonák munkakörülményeit, s lehetővé vált, hogy az étkeztetés rendszerén és módszerén is változtassunk. így míg korábban sok helyen, különösen a nagylétszámú laktanyákban 'békés körülmények között is evőcsészéből, s annak fedeléből — közhasználatú szóval ' élve: csajkából —, a kecskelábú asztalok mellett lócán ülve étkezhettek a katonák, ma a vendéglátóipari önkiszolgálórendszer mintájára, tálcára tálalhatnak maguknak, s rozsdamentes evőeszközzel, fűtött, festett étkezdékben, terített asztalon, széken ülve fogyaszthatják el, amit választottak. Mert választhatnak is, minden laktanyában legalább kétféle ebédmenü várja őket, s a laktanyák jelentős részében úgynevezett többmenüs, büférendszerű vacsoráztatás van, azaz a katonák nyolc-tíz előre elkészített étel közül választhatnak. Ez utóbbi rendszernek van egy olyan előnye is, hogy nincs maradék. Az étkeztetés általában igazodik az igénybevételhez, részint úgy, hogy a korábbi háromszori étkezést a négyszeri étkezés váltotta fel, tehát a katonák tízóraiznak is, részint pedig úgy, hogy nagyobb fizikai megterhelés esetén négyezerről négyezeregyszázra, vagy annál többre növeljük az ételek kalória- értékét, és a táplólkozástu- domány más követelményeit is érvényre juttatjuk. — Hogyan változtak a tisztái* kodási, egészségügyi körűimé* nyék? — A közvetlen higiénés, igények ellátására a laktanyánkénti korábbi egy fürdőépületet tulajdonképpen „bevittük” a sorállományi épületekbe, eltűntek az úgynevezett mosdövályuk, s mindenütt — akár egy szállodában, vagy munkásszállón — fürdőszoba-berendezés, zuhany, hideg-melegvíz várja a katonákat, akik nem hetente, hanem naponta fürödhetnek. Fürdés után szabad- polcos rendszer biztosítja számukra, hogy fehérneműt váltsanak. A körletekben mosógép, centrifuga, mosószer, vasaló áll a rendelkezésükre, így az ingüket esetenként maguk is moshatják, vasalhatják. A takarítást — akárcsak a raktári anyagmozgatást — kisgépek könnyítik... Ami a katonák egészségéről való gondoskodást illeti, ennek a hadseregben kiemelt jelentősége van. A fejlődést jelzi a korábbinál több orvos, • a kortat-lant. B. Kun Tibor t----------o ssz a vízellátás - Ugrik a tornaterem - Átadták viszont a sporttelepe óbb utak kellenének — KISZ-dalkÖr alakult A hét öröme-gondja Karácsondon Vasárnapi hétfő Karácson, dem. Vasárnapi hétfő, és az év utolsó, rövidre sikerült munkahete. Száméi István tanácselnöknek mégis kijut a tennivalóból. >— Falugyűlésre készülök, és nagyon össze kell szednem magamat, ha helyt akkarok állani az emberek előtt — mondja a korpu- lens, határozottságot sugárzó férfi. — Kevesebb az örömünk, mint a gondunk. Viszont szeretnénk mindenkit meggyőzni arról, miszerint a problémák megoldása nem a helyi tanácson, nem is a megyén múlik. És azt még hozzá kell tennem, a nehézségek ellenére mindent megkísérlünk különböző gondjaink enyhítésére. Elsőként a vízről ejtsünk szót! Már 1968-ban megalakut nálunk a vízmű társulat, és e pillanatban 1201 családi ház 80 százalékában ott a vezetékes víz. Ily szempontból tehát kedvező a helyzet. Viszont kevés immár az egyetlen kút hozama, nyáron gyakorta előfordult, högy a fél falu ivóvíz nélkül maradt. Űjat akarunk fúratni, egy millió forintból. Saját háztartásból nem telik. Ezért a napokban megkeressük a Thorez-bányaüzemet, amely a külfejtéssel úgyis felénk halad. Legyen segítségünkre, vállaljon részt a költségből. A megyei vízmű vállalat gyöngyösi üzeme, Tóth Zoltán főmérnökkel az élen, támogat bennünket mind a tervezésben, mind a kivitelezési munka gyors megszervezésében ...-Elmondotta későbbiek során a 3451 lakosú község elnöke, hogy Karácsond úthálózatának kiépítettsége is mindössze 23 százaléknyi, és bár a VI. ötéves tervben e téren komoly beruházás szerepelt, ennék a jelentős részéről le kell mondaniuk. És most azon fáradoznak, hogy legalább a falurészeket ösz- szekötő gyűjtő utakhoz — Bajcsy-Zsilinszky, Sallai, Fürst, Petőfi — valaminő anyagot kedvezménnyel beszerezzenek. Zúzalékot a MÁV ígért, számítanak a társadalmi erők összefogására, de mindez kevésnek tűnik a két kilométert kitevő útszakaszokhoz. Száméi István azzal is előre tisztában van, hogy a falugyűlésen vitatéma lesz a szemét- szállítás, amire ugyan társultak, de a gyöngyösi költségvetési üzem nem éppen közmegelégedésre dolgozik. Igaz, önhibáján kívül. Mivel éppen a rossz úthálózat miatt a szállító kocsik sokszor képtelenek a kijelölt időben elfuvarozni a hulladékot. Azt viszont megoldhatná a cég, hogy ne a szobák száma alapján vessék ki a lakóépületek szemétszállítási díját. A legtöbb piszkot a konyhák termelik, az pedig minden portán van. Ennél fogva igazságosabb lenne valamely egységes összeg megállapítása a családokra. A tanács egyébiránt kérvényezte is az ilyesféle rendé-' zést, csak éppen az üzemet felügyelő járási hivatal válasza késik még mindig. — Van aztán még egy fájdalmunk. Mielőbb módosítanunk kell a VI. ötéves terv célkitűzéseit, hogy elmarad az iskolai tornaterem- építése. Ebből a pénzből ugyanis — a most életbe lépő rendelet szerint — intézményeink fűtésrendszerét „hangoljuk át” olajról szénre. Ez bizony tetemes költség,, ha figyelembe vesz- szük, hogy új hőközpontot kell létesítenünk az iskolában, óvodában, a művelődési házban, öregek napközijében, azután az orvosi rendelőkben. Ennyi fogós kérdés közepette mégis mi jót mondhatok? Végre az 1981-es esztendő, tetemes társadalmi összefogás eredményeként, meghozta Kará- csondnak az új, az öltözőkkel, mosdóval ellátott sporttelepet, focistáink pedig három év „kihagyás” után rögtön a járási lista élére küz- dötték fel magukat. A Kossuth Termelőszövetkezet — ezt nyugodtan leírhatja — nem igen csipkedte magát az ügyért, holott legjelentősebb gazdasági egység a faluban. De megfogták a dolog végét az eljáró ipari munkások, akik Radies Józseffel, Pecze Tiborral, Kovács Józseffel, Kovács Ferenccel, Birkás Istvánnal, Tóth Józseffel az élen rengeteget magukra vállaltak a fiatalság egészséges sportolási feltételeinek megoldása végett. És még egy újévköszöntő hírem, hogy Tóth Antal énektanár ügybuzgalmából a sikeresen dolgozó parasztkórus mellé létrejött a KISZ dalköre, amely még gazdagabbá teszi településünk művelődési életét... (moldvay)
