Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-19 / 297. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1981. december 19., szombat A Forrás folyóiratról A Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat Kecskeméten jelenik meg. Az első száma 1969-ben látott napvilágot, de korábbi kiadványok, antológiák készítették elő e folyóirat indulását (pl. Kiskunság). A Forrás szorosan kötődik Bács- Kiskun megyéhez és Kecskeméthez, az itt levő alkotó műhelyekhez (Kodály Intézet, Katona József Színház, Kerámia Stúdió stb.). Különösen fontos a nemzetközi hírű Kodály Zenepedagógiai Intézet, mely Kodály módszerét igyekszik átadni a világ minden részéből ideérkező zenetanároknak. A folyóirat munkáját is befolyásolja a megyében rendszeresen megrendezett népzenei találkozó, folklórfesztivál, hiszen ekkor a Forrás néprajzi jellegű tematikus számot szokott megjelentetni. Hasonlóképpen megtermékenyítő hatású a nemzetközi tűzzománc-tábor megrendezése, külföldi képzőművészek gálatok vagy a párválasztás gondjai foglalkoztatják a kutatókat. Eredeti és csak részben szociográfiai téma az Umbulda, a rádió sikeres riportszatírája, Kaposy Miklós munkája. A folyóirat kezdettől fogva figyelemmel kísérte a környező országok magyar és nem magyar irodalmát. A Forrás szoros kapcsolatban állt a kolozsvári Utunk című magyar hetilappal és román Steaua című folyóirattal. Hasonlóképpen igen termékeny, gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a moszkvai Nos Szovremennyik című kitűnő irodalmi folyóirattal (Suksin, Raszputyin és más sikeres prózaírók lapjával). A bolgár, a román, a szovjet alkotások közzététele mellett rendszeresen felhívta a Forrás a figyelmet a határainkon kívül élő magyar alkotókra. A romániai magyar írók közül a ma már szinte klasszikussá váló Sütő András híres nagyenyedi beszéa* ÉÉ1 kííVSSS® ól GOÚR IMRE ILLUSZTRÁCIÓI HATVANI DANIEL Virágok vetkőzése Tömör haraggá szikkaszthat már lidércek ujján égő vércsepp fakó ördögök danájától reped alkonnyá a földkéreg Homlokom redől között vetkőznek setétlő virágok kelyhiikben magzat fészkeiődlk minden köldökzsinórt elrágok Száll mennyei kazlak pernyéje Előhabzik özönvizekből akárha poklok lelke ég e létté szervült születés odébb türelmes fák suttogják ocsmány szívem bebábozódik el kell hagyni a földtekét de nem nehéz de nem nehéz LEZSAK SÁNDOR A gyöngyhalász utolsó merülése halak szeme halszemek halszemekben évgyűrűk halszemekben fölszívódtak éveim arcom rojtos lobogó dundi halak vigyorognak halak híznak arcomból idegszálak merevednek zászlórudak halszájakban fölszívódnak erőm puha buborék buborék halántékban harangzúgás ujjaim már megriadtak PARTRA VINNI MIT AKARTAM? a györcs előtt még lebegés meghívásával. Hosszú éveken át országos figyelem irányult a kecskeméti színházra, ahol jelentős mai magyar drámaírók alkotásait állították színpadra, így például Sarkadi Imre, Órdögh Szilveszter színműveit. Különös élményt jelentett a környező országok magyar drámaíróinak bemutatkozása, Kocsis István legtöbb színdarabját épp Kecskeméten mutatták be, a Magellán- tól a Tárlat az utcánig. Utóbb a jugoszláviai Tolnai Ottó Végeladás című színművének volt nagy sikere, most a kolozsvári Csiki László drámáját mutatták be. Ez természetesen visszahat a folyóiratra is. A jól működő szellemi műhelyek jótékony hatású kisugárzása, vérkeringése átjárja a másikat is. így például a rendező a bemutató előtt műhelytanulmányban fogalmazza meg a dráma színpadra állításának problémáit. Máskor a drámaíró szólal meg a folyóirat hasábjain, itt teszi közzé új művét. így például a kolozsvári Kocsis István a Tárlat az utcán című drámájában még Van Gogh és Gauguin összeütközését ábrázolta, majd a drámát leszűkítette, az alakokat mellőzte, monodrámává formálva csak Van Gogh sorsára figyelt. Ezt a drámát a Forrás tette közzé. Mi jellemzi a Kecskeméten megjelenő folyóiratot? Egyrészt az, hogy erősen kötődik a tájhoz, az ott élők problémáit megszólaltatva, szociográfikus hitelességgel a változtatni akarás szándékával. Másrészt tágra nyitja kapuit az egész magyar irodalom különféle alkotásai előtt, szemmel tartva a környező szocialista országok magyar irodalmát. A Forrás szociográfiai jellegét erőteljesen befolyásolta az. hogy szociográfikus írók éltek és élnek a városban. Érdeklődésük ideköti őket a Duna—Tisza közéhez, s ezt igen szemléletesen fejezte ki Zám Tibor kötetcíme, „Bács-Kiskunból jövök”. A szocialista demokrácia, az alföldi tanyavilág sorsa, a villamosítás, a tanyai kollégiumok ügye, a bor- és pálinkahamisítások hírhedt bűnpere, az alföldi városfejlődés problémái, a nagyközségek sorsának alakulása foglalkoztatja többek között őket. Nemegyszer több szociográfus fog össze, keres fel egy-egy községet vagy várost, hogy más és más eszközökkel, nézőpontból vizsgálják meg helyzetüket. Különösen sokat gyűrűzött a vidékiség konkrétabb és elvontabb vonásain a vita, Bán- laky Pál kutatásai nyomán. Máskor az olvasás-szociológiai vizsBUDA FERENC Szél fúj négy falam inog. Dohányom füstje kanyarog a mennyezetig. Időm: életem telvén telik, éjfélig, reggelig, az utolsó ítéletig, ülök magam nyugalmak elnyűtt rongyaiban. Szél fúj kinn, száraz port fölkavaró. Ingatja négy falam. Dohányfüst kanyarog, ülepedik. Vakít a nap, rezgő levélen átragyog. Életem eltelik. Szél fúj kinn, túl az üvegen, átzúg a zajduló Idegeken, szél fúj, a szemem Is belesajog. E négy faj fegyence vagyok s fegyőre, falnak dőlve, gyanakvón figyelem magam nyugalmam rongyaiban. Időm, életem fele rég odavan. Inog négy falaid, szél fúj, szemem fáj kék vízre, égre, lobogó kancasörényre, napra, lombon átütő zöld sugarakra. Lábamon koccanó lakatok. Kibírom, nem vacogok. Időm, életem eltelik. Dohányfüst kavarog a mennyezetig. Szél fúj, négy falam inog. Május világló ablakába vág a homok. dét a Forrásban olvashattuk. A jugoszláviai magyar írók közül Gion Nándor regényrészletét és Fehér Ferenc verseit tettük közzé. A csehszlovákiai magyar irodalommal való kapcsolatunkat jól jelzi az, hogy nem sokkal Fábry Zoltán halála előtt kerestük fel a nagy írót stószi otthonában. Amikor a Forrás tízéves évfordulóját ünnepelte, egy antológiát jelentetett meg. Az első oldalakon röviden jelezni szerettük volna, hogy kikhez kötődtünk és kötődünk a továbbiakban is. így olvashatjuk egymás mellett a hajdani tizenkilences kecskeméti városparancsnok, Sin- kó Ervin levelét; a népben-nem- zetben gondolkodó Veres Péter sorait; a várost a minőséggel összekapcsoló Németh László gondolatait. A legjobb értelemben vett hagyományokhoz kötődés jellemezte a Forrást, amikor nem felejtette el a két világháború közti időszakban kecskeméti nyomdájába jelentős írókat vonzó Tóth Lászlót. kiről Németh László vallott a legmelegebben. így válhatott a folyóirat Illyés Gyula, Németh László, Sinka István és mások műveinek megjelenési helyévé, nem szűkítve be ugyanakkor irodalmunk látóhatárát Leggyakrabban a magyar irodalom középnemzedéke szólal meg itt. Az elkötelezett lírikusok alkotásait olvashatjuk -a folyóirat hasábjain legtöbbször Buda Ferenc, Tornai József, Takács Imre, Kiss Benedek, Hatvani Dániel, Utassy József és mások verseit. A népköltészethez közel álló költők gyakran teszik itt közzé a folklórfordításokat, török, tatár, cseremisz és más népek dalait. Minden folyóirat szeretne új arcokat felfedezni. Ez nem mindig sikerül. De feltétlenül figyelmet érdemel az, hogy a ma már több kötetes, ismert és elismert Balázs Józsefet a Forrás mutatta be. S nemrég bocsátotta közre a Forrás könyvek sorozatában (a szerkesztőség könyvkiadással is foglalkozik) — négy fia- __ tál költő alkotásait Szavak pia- ‘ cán címmel Virágh József, Szilágyi Zoltán, Lezsák Sándor és Hideg Antal verseit. Babits Mihály mindig igényességre serkentette társait, önmagát; többet, örökké többet, amíg élünk! Egy folyóirat sem állhat meg a jelenben, nem lehet sohasem elégedett teljesen. A jövő érdekében kell munkálkodnia. S mindig az értékeket kell megőriznie. Szekér Endre a Forrás főszerkesztő-helyettese Pintér Lajos Jel meggyszín fedelű füzetre Tolnai Ottónak Tolnai hozta Párizsból, meggyszín fedelű füzet, a hómezőasztallapon Tolt: meggyfolt süvölvény ingemen. Boulevard Saint Michel üzlete, a boltoslány Ezékiásról dalolt. Kezem csöpp mell varsája, de éjszaka fönnakad benne a hold. Kcszegficánkolás ezüstje, s meggyszín fedelű füzet s a hómezőasztallapon folt: meggyfolt süvölvény ingemen.
