Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-16 / 294. szám
\ * 4. NÉPÚJSÁG, 1981. december 16., szerda Matyóbabák Mezőkövesdről A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet méltán híres népművészeti termékeiről, de alapítójáról, Kis Jankó Borisról is. Nevüket nemcsak 30 éves múltjuk tette ismertté, hanem a matyó népi díszítőművészet hagyományainak továbbvitele. A képen: részlet a múzeumnak berendezett szülőházból. (MTf Fotó: Kozák Albert felvétele — KS) Irodalmi találkozások Bemutatkozott a Hevesi Szemle A Megyei Művelődési Központ igen sikeres rendezvénysorozatára tett pontot hétfő este a Hevesi Szemle bemutatkozása. Az irodalmi találkozások sorozatban ellátogatott Egerbe a Napjaink, amikor Serfőző Simon költővel találkozhatott a közönség Megismerkedhettek az estek folyamán az irodalombarátok Juhász Bélával, az Alföld főszerkesztőjével, a kecskeméti Forrás helyettes szerkesztőjével, Szekér Endrével és Buda Ferenc költővel. * E rendezvényeken bepillantást nyerhettek a folyóiratok szellemi műhelymunkájába, írók, szociográfusok elképzeléseibe, távlati terveibe. Jól érzékelhető volt, hogy e fórumok népben, nemzetben gondolkodva felelősséggel nyúlnak közös gondjainkhoz. Hétfő este a Hevesi Szemle szerkesztőbizottsága ült az érdeklődők elé. Gyurkó Géza, megyénk közművelődési folyóiratának felelős szerkesztője mutatta be azt a lápot, " amely annyiban is elüt az előzőleg szereplő lapoktól, hogy nem irodalmi újság. Lapjain nem versek és novellák dominálnak. Megtalálhatók a Heves megye múltjával foglalkozó és a mai életet bemutató tanulmányok mellett riportázsok, olykor humoros írások is, ugyanúgy, mint tudományos értékű munkák. A folyóirat célja — mondotta a felelős szerkesztő — hogy szemlét tartson a megye kulturális értékei felett, maradjon meg vidéki, de nem provinciális folyóiratnak. Moldvay Győző — a Szemle szerkesztőbizottságának tagja — Perben című kötetéből olvasott fel verseket, nagy sikert aratva. Dr. Bakos József többek között a Kodály-évfordulóra készülő terveket ismertette, míg Szalay István az olvasók és a lap kapcsolatát elemezte. A bemutatkozó esten sok érdekes és . hasznos javaslat hangzott el a hozzászólóktól. Magyarból és történelemből Előkészítő gólyajelöltek számára Hagyomány immár, hogy az egri Megyei Művelődési Központban segítséget nyújtanak a felkészüléshez az egyetemre, főiskolára pályázóknak. Januártól a magyar szak és a történelem iránt érdeklődő fiatalok számára indítanak ezúttal előadássorozatot. Egy héten kétszer, ösz- szesen tizenkét-tizenkét alkalommal találkozhatnak az ifjú gólyajelöltek a neves előadókkal. így 20-án, először a magyar nyelv tipológiai sajátosságairól, összetevőiről, szókészletéről és nyelvtani szerkezetéről beszél dr. Bakos József, a nyelv- tudományok kandidátusa. A következő összejövetel témája a magyar nyelv hangjainak elemzése lesz. A történelemből felvételizők 19-én, a társadalmi formák elméletéről és az antik rabszolgatartás kérdéseiről hallgatnak. Az előadó dr. Szőke Domonkos. Egy héttel később pedig a feudális társadalom kialakulását ismerteti dr. Barta János. A megyei tanács-vb napirendjén szerepelt Ha a diák kollégista... . Emlékszem, az apró településről Egerbe menet, egész, úton hallgattunk válaimeny- nyien: a szüleim, s én, a leendő kollégista. Ismeretién világ állít előttem, a középiskola négy kemény éve, s ugyanennyi — távol a szülőktől — a „koleszban”. Amelyről mindent hallottam, csak jót nem ... ! Aztán, amikor átestem — mint egy kiskatona — a „kiképzésen”, s megtanultam takarítani, ágyat vetni, önállóan beosztani az időmet, már egészen másként festett a helyzet. Olyannyira, hogy később az igazi katonaságnál már meg sem kottyant a sokkal szigorúbb „házirend”. Mint egykori „tókásnak”, az egri Petőfi Sándor Középiskolai Fiúkollégium volt lakójának ezek jutottak az eszembe, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése előtt elolvastam a művelődésügyi osztály beszámolóját — a kollégiumról, diákotthonról. A mai középiskolások 25, a szakmunkástanulók húsz százaléka bentlakó: 12 kollégium és három diákotthon gondoskodik ellátásukról, szántásukról, tanulási lehetőségeikről. Ha egy kissé kitekintünk a megyéből, kiderül — mint arról Szabó László, a Művelődési Minisztérium főelőadója a tegnapi vb-ülésen tájékoztatást adott —, hogy egy cseppet sem állunk rosszabbul az országos átlagnál. Ugyanis: mindenütt kevés a kollégiumi, a diákotthoni hely! Nálunk példáu], Hevesen, illetve Füzesabonyban lenne égetően szükség a kollégiumi ellátás fejlesztésére, hogy az igazi megyei diákvárosokat ne is említsük. Annak ellenére, hogy Egerben felépült a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola 300 személyes diákotthona, hogy folyamatban van a már említett Petőfi kollégium felújítása és a gyöngyösi szakmunkásképző kollégiumának építése. Az utóbbi esztendőkben jelentősen megnőtt a lányok tanulási kedve, ezzel zsúfolttá váltak — 100—120 hely még hiányzik is — a lánykcrllégiumok a megye- székhelyen. Gyöngyösön jövőre az új kétszáz diáknak otthont adó kollégium átadásával — talán — megoldódik a gond. Akárcsak Hatvanban, ahol 1983-han diákotthon lesz az M 3-as út építőinek jelenlegi szállója. De ne csak a feltételekről essék szó, hanem a kollégiumokban folyó munkáról is. Mert .milyen egy diák, ha „koleszos”? Mindenekelőtt szorgalmasabb, mint az otthon tanuló társai: a szervezett tanulás, korrepetálás és patronálás eredményeként tanulmányi eredménye, tantárgyi átlaga sokszor 3—5 tizeddel magasabb az előbbieknél! Mi több: alig van bukás, iskolai fegyelemsértés. Ez annak tudható be továbbá, hogy a kollégiumokban dolgozó nevelők — akiket indokolatlanul sorolnak a pálya perifériáján lévők közé — lelkiismeretes munkát végeznek. Már aki megmarad a szakmában, mert sokan csak „ugródeszkának” tekintik a városi kollégiumi tanári állásokat, annak ellenére, hogy egyre jobb anyagi és szakmai körülmények között dolgoznak. Ma országosan 29,8, Hevesben 30 gyermek neveléséért felelős egy- egy tanár, akik közül sajnos hiányoznak a matematika, fizika, kémia és idegen nyelv szakosok. A diákotthonok, a kollégiumok — azon túl, hogy elmélyítik az iskolában szerzett ismereteket, pótolják a szülőket, a család jellemformáló funkcióját — nemcsak a tanulás műhelyei, hanem á kulturális élet bázisai, a közösségi munka lehetőségének megteremtői is. Sajnos, nem így áll ez a sportmozgalom támogatása terén: az adottságaik gyengék, a lehetőségeik szűkösek. Ennek ellensúlyozására csupán a .társiskolákkal való szorosabb kapcsolat kialakítása teremthet biztos alapot, adhat komoly segítséget. Hasonló a helyzet, ha azit nézzük, hogy kevés diákközösség rendelkezik megfelelő méretű nagyteremmel, klub- helyiséggel, nem beszélve a barkácsműhelyekröl, a főzőkonyhákról, szakköri helyiségekről. A megye kollégiumaiban folyó munka mindezek ellenére elismert, országosan is az elsők között emlegetik. Példa erre, hogy az idén kapta meg a Kiváló Kollégium címet a gyöngyösi József Attila Szakmunkás tanuló Kollégium, ahol úgy tartják a kisdiákok: itt jó lenni kollégistának...” A megyei tanács végrehajtó bizottsága tagjainak megállapítása szerint szűkebb hazánkban az a törekvés, hogy a középiskolásak és a szakmát tanulók második otthonában mindenütt ez a mondás járja. Szilvás István Egészségügyi tanfolyam cigány szülőknek Igen hasznos kezdeményezés utolsó fejezetéhez érkeztek el tegnap, kedden délután, Gyöngyöspatán. A járási egészségügyi osztály, a Vöröskereszt, valamint a község körzeti orvosa és védőnője öt alkalommal rendezett egészségügyi taofolyamot a helybeli cigányszülőknek, kismamáknak, terhes anyáknak. A helyes táplálkozásról. egészséges életmódról, az egészségnevelésről szóló előadásokat és bemutatókat minden alkalommal szívesen és sokan látogatták a faluban. Fotók Kodályról Négyszáz Kodályról, készült fényképfelvételt ado- .mányozott Vámos László Balázs Béla-díjas fotóművész a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetnek. A felvételek a világhírű zenetudós gazdag életpályájának 1960—1967 közötti szakaszának fontosabb .történéseit örökítik meg. A gyűjteményből jövőre, a Kodály -Centenárium évében rendez kiállítást az intézet.'' Volzsinék lakásában késő este éles csengőszó hallatszott. Szemjon Ivanovics kitárta az ajtót, és látta, hogy ott áll Kandibin, laboratóriumának dolgozója, és karján egy alvó kisgyermeket tart. — Jó estét, Szemjon Ivanovics, felébresztettem?, — kérdezte idegesen Kandibin. — Nem... A feleségem már alszik, én pedig dolgoztam. Csak nem történt valami? — Alszik a felesége? No, jól is van. Egy nagyon fontos és komoly kérdésről kell önnel beszélnem. . — Jöjjön be! — mondta szívélyesen Volzsin. — De miért van magával ez a kisgyermek? — Mindjárt megmagyarázom — mondta Kandibin, miközben levetkőzött. A gyereket már előbb óvatosan a fotelba tette. — Mit jelentsen mindez? — kérdezte nyugtalanul Volzsin. — Kié ez a gyermek? — Ügy mondják, az enyém — mondta csendesen Kandibin, és az álmában édesen cuppogó csöppségre mutatott. — Miért mondja) hogy úgy mondják... ? — húzta fel Volzsin a szemöldökét. — Hát azért, mert valójában nem az enyém! — suttogta éles hangon Kandibin. — Ez a gyerek ugyanis csodagyerek. Mindössze egyéves és már beszél, de olvas is. Most képzelje el, mi lesz vele a továbbiakban! El sem fogja hinni, én az egész családfámat ellenőriztem, végig, végig ... Sehol • egyetlen zseni. Érti? Mi az, hogy zseni? Még csak tehetsége sem volt egyiknek sem — csupa szürke egérke. Címzetes tanácsos, kocsis, titkárnő. S egyszer csak itt van ez a fiú, csodagyerek! Ez a genetika vonatkozó törvényei értelmében egyszerűen lehetetlenség. Nem az én fiam. Volzsin szigorúan végigmérte Kandibint és azt mondta: — Hát kié? — Hát éppen ez az! Ugye, emlékszik rá, hogy az ön felesége meg az enyém ugyanazon a klinikán szültek ... — No és? — sápadt el Volzsin. — Hát csak az — s a kései vendég sokatmondóan felemelte mutatóujját —, hogy ön egyszer azt mesélte: a nagyapja is meg az apja is csodagyerek volt. Kétéves korukban integrált számítottak, harmincévesen akadémikusok lettek. Hiszen még ön is, ugye, az akadémia levelező tagja, pedig csak harminchét... Én meg? Negyven. És? Laboráns. Bárki bármit mondjon is, az örökölt tulajdonságok ereje hihetetlenül nagy. — Szóval, azt akarja mondani ... — motyogta hihetetlenül Volzsin. — Hát persze — csillant fel a szeme Kandibinnak. — A gyermekeinket összekeverték a szülészeten. Aki önnél van, vagyis az enyém, eddig még nem jár, nem beszél. Tisztára, akárcsak én. Én is csak hároméves koromban kezdtem járni. Beszélni csak hatévesen. Erre mi történik? Odacsempészik nekem az ön csodagyerekét. Én már a szülészeten is voltam. Azt hiszi, meghallgattak, megértették, miről van szó? — legyintett Kandibin. — Nézzen csak ide! A kis, homloka? Tisztára az öné, éppen olyan magas. A kis gödör az arcocskáján? A magáé. — Tényleg, tényleg... — mondogatta Volzsin, miközben az alvó kisfiún járt a szeme. — Tényleg hasonlít. Homlok, gödröcske... Vagyis a kisfia, azaz, hogy az én kisfiam ... — Ez az! Mindjárt köny- nyebb az egész — mondta Kandibin. — Most szép csendben visszacseréljük őket, s minden a maga normális módján megy tovább. — Vagyis hogy a magáé, izé, az enyém, már beszél? Azt mondta, ugye? — kérdezte óvatosan Volzsin. — Nemcsak, hogy beszél* de olvas is — kiáltotta lelkesen Kandibin, és nagyot cuppantott a kicsi felé. — Mondom, hogy csodagyerek! — És a feleségemnek ho-' gyan fogom ezt megmagyarázni? Eddig még nem szólalt meg, aztán holnapra már olyan gyerekünk lesz, aki ráadásul olvas is. — Hogyan, hogyan? Hát úgy, hogy a zseniknél ez a törvényszerű. Egyik pillanatról a másikra. — És a maga felesége nem fog ellenkezni? — Vele majd elintézem valahogy — mondta Kandibin. — Kérem, ugye, a fejlődés útja néha kiszámíthatatlan, cikk-cakkos, hogy úgy mondjam. Környezeti feltételek, külső faktorok, miegymás. Majd elhiszi. — Ha jól értem, azt javasolja, hogy cseréljük el őket, minden hivatalos írás, feljegyzés nélkül — kérdezte Volzsin, miközben vörös foltok ütöttek ki a homlokán. — Hiszen érti, miről van szó! — fortyant fel Kandiban. — Az én gyerekem nem lehet csodagyerek. A magáé, nos, az már más ... Most, amíg neim késő, addig kell kijavítani a hibát. Az enyémmel egy kínlódás lenne az élete. Az én gyerekem, nekem kell törődnöm vele. Ami pedig az ön csodagyerekét illeti, hát hároméves korában iskolás lesz, tízévesen befejezi az egyetemet, aztán kandidátus lesz. Az előre kijelölt úton! Ahogy a genetikában meg van írva. — Ez így is van — mondta némi kétséggel Volzsin. — De azért mégis kellene beszélnem a feleségemmel... — Eszébe ne jusson! — emelte fel két tenyerét Kandibin.- — Nagy dolgokban soha nem szabad nőktől kérni tanácsot. Az asszony, ahogy a régiek mondták, maga a megtestesült ellentmondás. Haszontalan dolog velük tanácskozni. Hanem gyerünk csak, férfiasán, aztán egy kézfogás, és ... Ebben a pillanatban feltárult az ajtó, és félénken bejött a szomszéd szobából Vitalij, a professzor kisfia. Huncutul forgatta szemecs- kéit, és azt kérdezte: — Ti miről beszélgettek itt? 4 — Nini, megszólalt!!! És járkál. Hiszen ez is megy — kapott a szívéhez Volzsin. — Apu — mondta Vitya és Volzsinra nézett. — Csodagyerek, ez is csodagyerek — suttogta Kandibin. Volzsin egyszerre csak megragadta Vitya kezecskéjét, és azt kiáltotta: — Nem adom oda! Ez az én kisfiam! Az én kis zsenim! — Hiszen látom én azt magamtól is — mormogta Kandibin. Váratlanul gyorsan felöltözött, karjára vette az alvó kisfiút, s távoztában még odavetette: — Nem hagyom ennyiben! Megkeresem az igazi apját. Már a lépcsőn haladt lefelé, s így dünnyögött: — A csuda érti ezt. Rám sóztak egy csodagyereket, s azt hiszik, hogy minden rendben van. No de várjatok csak, nem ismeritek ti még Kandibint. Megkeresem’ én az egérkémet.. . Fordította: Konczek József
