Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 16., szerda 5. > Ifjú jogászok parlamentje Önképzés és lakáskérdés Az Egri Megyei Bíróságon és az Ügyvédi Munkaközös­ségben dolgozó fiatalok az elmúlt hét végén rendezték meg ifjúsági partementjüket, amelyen részt vett dr. Bo- rics Gyula, igazságügyi mi­nisztériumi állaimtitkár is. Az 1978-ban megtartott hasonló fórum óta élteit idő­szakban végzett munkáról, az ifjúsági törvényiben fog­laltak végrehajtásáról dr. Kovács Pál, az Egri Megyei Bíróság elnöke, illetve dr. Eisenbacher István, az ügy­védi kamara elnöke számolt be. Ebből kiderült, hogy a fiatalok mindkét helyen je­lentős szerepet töltenek be, hiszen számuk a dolgozók­nak mintegy a fele Éppen ezért a növekvő feladatokra való alapos felkészítésük döntően befolyásolja az igaz­ságügyi tevékenység jövőbe­ni színvonalát. A tanácsko­záson többek között szó volt f arról, hogy például a bíró­ságon a tárgyi és a szemé­lyi feltételek általában meg­felelőek. Azonban különösen az Egri Járásbíróság elhe­lyezése szűkös, ezen minden­képpen változtatni kiváló­nak. A jövőben is lényeges az ifjú jogászok szakmai, politikai és kulturális mű­veltségi szintjének emelése. Ennek lehetőségeit is igye­keznek tovább szélesíteni, ez azonban nem jelentheti az önképzés hiányát. Sokat tet­tek eddig isi, és igyekeznek tenni a továbbiakban is a pályakezdők beilleszkedésé­nek elősegítéséért. A beszá­molóban elhangzott, hogy a családalapító fiatalok legna­gyobb gondja változatlanul a lakáshoz jutás. Támogatá­sukra az igazságügyi költ­ségvetésben központi ifjúsá­gi pénzügyi alapot létesítet­tek. Elmei lett vissza nem té­rítendő, illetve letelepedési segélyt is kaphatnak. A la­káskérdést a reális igények rangsorolásával igyekeznek megoldani, az elkövetkező években öt gaírzoolákást kí­vánnak biztosítani a megyé­ben. A beszámolók mellett az ifjúsági parlament résztvevői terjedelmes intézkedési ter­vet fogadtak el az újabb időszak legfontosabb felada­tairól. Napirenden az úttörőképzés Tegnap délelőtt a felső tar­kanyi KISZ-itáborban tartot­ta ez évi utolsó ülését a Ma­gyar Üttörők Szövetségének Heves megyei Elnöksége. A testületi ülésen, ame­lyen részt vett többek között Szabó László, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető­helyettese, jelentés hangzott el a mozgalmi képzési hatá­rozat végrehajtásáról Ez al­kalommal Hatvan városban és az egri járásban e terüle­ten ténykedők munkáját elemezték, ám több megyei vonatkozású megjegyzés, észrevétel és javaslat is el­hangzott. Megállapították, hogy jobban kell gazdálkod­ni az idővél és többet kell tenni mind Hatvanban, mind pedig az egri járásban, az egész megyében. Tbiliszi hádol Liverpoolnak Egy grúz rockegyüttes leningrádi koncertjéről ... Ülsz a leningrádi Ju- bilejnij Sportpalota zsúfolá­sig tömött nézőterén, és amint hallgatni kezded a zenét, olyan érzésed támad, hogy valami csodának vagy a fültanúja: a Beatles éne­kel?! Minden ugyanaz: a hangok, a harmónia, a hang- szerelés, a muzsika árnyalt­sága. Rendkívül kifinomult hallással kell rendelkezni ahhoz, hogy a Grúz Állami Filharmónia Blic (Villanó­fény) rockegyüttesének já­tékában olyasmit vegyünk észre, ami elüt a híres li­verpooli kvartett előadás­módjától. Felmerülhet per­sze a kérdés, hogy a grúz fiúk. miért énekelnek ide­gen dalokat, és ráadásul mégcsak nem is a „saját hangjukon”, ám a kérdés­nek csupán addig van ér­telme, amíg meg nem hall­gatjuk a tbiliszi zenészek Emlékezés John Lennonra című műsorát. „Barátom! Semmilyen tá­volság nem állít meg, / a földön mindnyájan testvé­rek vagyunk! / Hadd szorít­sam meg a kezed a földke­rekségen át! / Legyünk mind együtt, legyünk barátok” — így énekeltek a legendás angol fiúk. Most ezt ének­lik a Blic zenészei és szó­listái — a Tbiliszi ’81 össz- szövetségi rockfesztivál kö­zönségdíjának nyertesei — is: Valerij Kocsarov. Alek- szandr Mecsitov és Iraklij Karalasvili gitárosok és Ka­maz Csicsua dobos. A pó­diumon a Beatles története pereg, diaképvetítéssel il­lusztrálva. A zenészek még öltözésükkel, a gallértalan szürke öltönnyel is kiemelik a tematikus előadás harmó­niáját. A leghatékonyabb eszközük persze a dal, mely­nek előadásában az együttes minden apró mozzanatot, minden árnyalatot jó előre kidolgozott. Hogy ezt a meg­lepő effektust elérjék, ah­hoz a legapróbb részletekig ismerniük és érezniük kell a Beatles zenéjét, a muzsi­ka jellegzetességeit, hang- zattani, műfaji és stílusbeli sajátosságait. És olyan tu­datosan kell* reprodukálniuk mindezt, mintha a dalok a Beatles eredeti előadásában hangzanánák el. Az előádás célja az, hogy ne csak szórakoztassa, ha­nem, hogy el is gondolkod­tassa a hallgatókat a Beat­les történetén, az igen sajá­tos szociális atmoszférában működő együttes életén és tevékenységén. És. hogy ez a hangsúly világosan „ki- hallatszik” a koncertből, az a Beatles életérzésének ter­mészetéből adódik: a liver­pooli fiúkat mindig a jó, a demokrácia és áz igazsá­gosság foglalkoztatta, vala­mint az, hogy a felsorolt társadalmi kategóriákhoz való viszonyukat a művé­szet nyelvén fejezzék ki. A közönség extázisbán hallgatja az Üvölteni fogok című dalt: „Meguntam eb­ben a világban élni / az üz­let és a profit világá­ban! / Ebben az eszeveszett világban, / úgy tűnik, hogy én is elvesztem az eszemet!” És a Jubilejnij Sportpalotá- foan válaszul feldübörgő taps nemcsak a dal értel­mének és a Beatles zene­szerzői és költői tehetségé­nek szól, hanem kétségkí­vül a Blic magas színvona­lú művészetének is. A szarkazmussal és szo­morúsággal, az igazi szere­lem utáni vágyakozással át­itatott dalok, amelyek lelep­lezik a hatalmon levők nyárspolgáriságát, képmuta­tását, a „barátok” hűtlen­ségét, senkit sem hagynak hidegen. A meghatóan ben­sőséges fantáziaképeket a villamos ritmusok örvényei­ben fortyogó Rock and roll- számok váltják föl, amelyek még most is ijesztgetik a jól szituált polgárt zenei természetük nyugtalanságá­val. És a Blic itt is a hely­zet magaslatán áll, mivel a jellegzetes színpadi fogások pontos ismerete és interpre­tálása révén a Beatles-szé való átlónyegesülést a maxi­mális szinten éri el. Dal és kommentár a dal­hoz — ez a* koncert felépí­tése. Érdekes forma, amely lehetővé teszi a hallgatók bevonását a lebilincselő el­beszélésbe. Persze, a BIc. nek még ezzel együtt sem volt egyszerű a maga tel­jességében bemutatni. a Beatlest. Ezt azonban nem is tűzte célul maga elé. Hogyan is lehetne repro­dukálni a színpadon a ka­kaskukorékolást és az autó­tülkölést a kisváros életét bemutató Good Morning cí­mű zenei fantáziában, avagy például pontosan az eredeti felfogásban énekelni a bor­zasztóan bonyolult Mi. chelle-t?! Am a hétezer nézőt befogadó sportpalotá­ban többször is fel zúgó, forró tapsorkán bizonyítja, hogy a vállalt feladat meg­oldására bőven megvannak a tbiliszi együttes előadói eszközei. A Beatles vitatha­tatlan népszerűsége önma­gában valószínűleg nem is lett volna elegendő ekkora érdeklődés és lekesedés ki­váltására, ha a Blic nem lenne híres egy csomó ki­váló tulajdonságáról. Játék­stílusát a hagyományos és az újszerű közti egészséges arány jellemzi. Fantázia, kockázatvállalás, humorér­zék, ízlés és mértéktartás — ezek az együttes legjele­sebb kvalitásai. A koncerten hallottak alapján úgy gondolom, hogy a tbiliszi Blic, a -jövőben még több ragyogó produk­cióval fogja meglepni a fia­tal szovjet zenerajongókat. Tagjai, akiknek sok önálló szerzeményük is van, nem feledkeznék meg arról, íjogy művészi felnövekedíésük- höz állandóan fejleszteni kell saját alkotói énjüket — történjék az, akár a Beat- les.szé való időleges átvál­tozás segítségével is. Zahemszky László Békét, biztonságot a világnak! # A KISZ Központi Bizottságának felhívása nihil, HlZTO.mÁGOT A \ V I fc.* felhívási FIATALOK! Az imperializmus atomhá­borúval fenyeget, könyörte­len fegyverkezési hajszát kényszerít a világra. Mind több és kegyetlenebb fegy­ver felhasználásával veszé­lyezteti a békét. A korláto­zott nukleáris háború ki­agyalói az egész emberiség­nek üzennek hadat. Velük szemben óvják a népeket azok, akik védelmi erejüket a béke szolgálatába állítják. Mi magyar fiatalok, ha­zánk legújabbkori történeté­nek eddigi leghosszabb bé­kés időszakában születtünk és nőttünk fel. A béke or­szágépítő rhunkánk. alkotó erőnk záloga, egyéni, családi és nemzeti boldogulásunk feltétele; alapvető emberi jogunk, amelyet minden erőnkkel óvnunk és véde­nünk kell. Még nem késő! Európa és a világ békeszerető embe­reinek összefogásával meg­zabolázható az imperializmus fékevesztett fegyverkezési politikája. megvédhető a béke. De a békét nem elég akarni, közülünk is minden­kinek munkával, tanulással és a haza védelmével, nyílt ki­állással tenni kell érte. Van világos programunk; a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamá­nak, közöttük hazánknak józan, konstruktív tárgyalá­si és leszerelési kezdeménye­zései, s vannak és sokasod­nak harcostársaink Európa. szerte és mindenütt a vilá­gon. Velük vagyunk, közös ügyért küzdünk! HAZÁNK FIATALJAI! Békét, biztonságot, alkotó életet akarunk. Ennek érde­kében mondjunk nemet az Európát pusztulással fenye­gető korlátozott nukleáris háborúra, mondjunk nemet a neutronbombára. Tiltakoz­zunk az ellen, hogy hatá­rainktól néhány száz kilo­méterre az Egyesült Államok — NATO-szövetségesei terü­letén — újabb, hazánkat is fenyegető atomfegyvereket helyezzen el. Az elmúlt hónapokban kö- zületek már több tízezren tettek hitet a béke ügye mellett. Hívunk mindnyája­tokat, csatlakozzatok azok­hoz, akik a további nukleá­ris fegyverke^ps helyett tár­gyalást és megegyezést kö­vetelnek. Állítsuk meg azo­kat, akik a pusztító háború felé taszítják Európát és az egész világot! Munkahelye­inken az iskolákban, az egyetemeken és a főiskolá­kon, lakóhelyünkön, együtt az idősebbekkel, együtt tár­sadalmunk minden cselek­vésre kész tagjával, emeljük fel szavunkat a béke meg­őrzéséért. Hívunk benneteket: akci­ónkkal óvjuk, munkánkkal erősítsük a békét!-Aki egyetért felhívásunk­kal, aláírásával is tegyen hi­tet mellette! — hangzik a KISZ Központi Bizottságá­nak békefelhívása, amelyet Kovács Jenő, a KISZ KB titkára olvasott fel az el­múlt hét végén Budapesten megtartott ifjúsági béke­nagygyűlésen. Mint kedden délelőtt meg­tudtuk a megyei KISZ-bi- zottságon, Heves megyében a hét első napján több ezer fiatal tett hitet kézjegyével is a béke mellett és az atomháború ellen. A béke­felhívás szövege mellett lát­ható felvétel pedig a Nép­újság Rózsa Ferenc KISZ- alapszervezetének csatla­kozását jelzi az akcióhoz. Albin Még úgy emlékszem rá, mint vékony, szemüveges, hajlotthátú tizenéves általá­nos iskolásra. Amikor elő­ször a testnevelőtanárunk bezavarta közénk egy dél- * után kosárlabdázni a tor­naterembe, összeka esi Oltot­tunk: zeneís a fiú. Biztos furulyázik. A, dehogy, nem bírja befogni a lyukakat. Akkor ő lehet az énekkar szoprán szólamának megha­tározó egyénisége. ■Hót mit mondjak: „Zri­káltuk" eleget. Többek kö­zött azért is, mert nem tud­ta megfogni a labdát. Kü­lönösebben nem foglalkozott az ékelődésekkel. Tudta — hallomásból —, hogy a tor- nateremberT külön „kis csa­lád” lakik, s hogy valaki annak tagja lehessen, azért bizony meg kell küzdeni. Aztán ahogy jött, úgy el is tűnt. Más világot választott: az uszodát. Legközelebb már Nyíregy­házán, a területi úttörő- olirr.pián találkoztunk, ahol ■;f kosarasok párnacsatában kívánták legyőzni az úszó­kat, akik viszont segítségül vették a fürdőnadrágok speedo-zsinórját, s úgy „ösz- szecsíkoztak” bennünket, hogy a másnapi meccsre akár mez nélkül is pályára léphettünk volna. Aztán egy újsághírt ol­vastam, ami szűkén csak ennyit közölt: egyetemi ta­nulmányai miatt Budapest­re költözött, s az Üjpesti Dó­zsa versenyzője lett. Azt tudtam, hogy kint van az olimpián, ám azt soha nem gondoltam volna, hogy a képernyőn is viszontlátom. Ráadásul a 200 m-es mell­úszás döntőjében. Szurkol­tam én minden magyar sportolónak, de megvallom, berekedtem az alig két perc alatt. A szomszédok azt hit­ték, hogy megőrültem, ami­kor ezüstérme után ordítva rohantam ki a lakásból: — Láttátok Albint? Ezüst­érmes! Hatalmas! Óriási! Rendkívüli! Akkor nem gondoltam semmire, csak örültem sike­rének. S amikor hétfőn dél­előtt a Dobó István Gimná­zium és Erdészeti Szakkö­zépiskolában — ahová él­ménybeszámolóra volt hiva­talos — újra találkoztunk, próbáltam felidézni azt a vé- konydongájú tizenévest. De nem sikerült. Csak mint a moszkvai olimpia ezüstér­mes mellúszója volt előttem. Sok mindenről beszélt. Szécsi Tamásról, Gyergyák Magdá­ról, Visontai Józsefről, az olimpiáról, a gyötrelmekről, a sikerekről, az ellenfelekről, a barátokról, a tanulásról. De lelkiismeretem csak ak­kor nyugodott meg, amikor az általános iskolás kor­szakról, a mindkettőnk által példaként szeretett és tisz­telt első tornatanárunkról így nyilatkozott: — Gerzovich Józsi bácsira mindig szeretettel gondolok. Soha nem felejtem el, ami­kor ötöst adott év végén. Volt ugyanis egy kettesem, meg egy hármasom. Ezt ösz- szeadta, s így jött ki az ötös. Vermes Albán innentől új­ra az a szemüveges vékony- dongájú, általános iskolás képében jelent meg előttem. Bár az soha — még olim­piai ezüstérmesként sem — tagadta meg önmagát. Kö­szönjük az élményeket, s még egyszer gratulálunk Al­bin. Fotópályázat Aktualitás ’81 Az egyik legnépszerűbb hobbi Heves megyei műve­lőinek hirdet pályázatot a Megyei Művelődési Köz­pont. Az amatőr fotósok és szakkörök eddig kiállításon nem szerepelt fekete-fehér és színes alkotásaikkal je­lentkezhetnek. Munkáik három téma köré csoportosulhatnak. Foglalkozhatnak az ember és a szabad idő vagy az ember és a természet kap­csolatával, de a 30X^0 ein­es képek szólhatnak hét­köznapjaink csodáiról is. Beküldési határidő: 1982. január 10. A pályaműveket zsűri bírálja el és válogatja be abba a kiállításba, amelyet januárban nyitnak meg a Megyei Művelődési Köz­pontban, majd a megye több településén Is bemu­tatnak. Nevezési lapok az In­tézmény portáján vehetők át. összeállította: Szalay Zoltán Kis Szabó Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents