Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1981. december 13., vasárnap Egy csokor a sportnyelv „virágaiból*’ ÚJ MÚZEUMOT KAP HEVES A magángyűjtő hagyatéka Ma így néz ki a nagyközségi múzeum... (Fotó: Szabó Sándor.,) Már többször Irtunk arról, hogy helyesnek tartjuk a sportújságok íróinak, a televízió és a rádió sportriportereinek azt a törekvését, hogy minél változatosabb és egyénibb megfogalmazásban közöljék mondanivalójukat. De a színes, eleven és Ízes nyelvi formálásnak buktatói is lehetnek: a túlzásba vitt kép- szerűség képtelenséget eredményezhet, képzavarokat okozhat. A választékos sportnyelv megteremtésének útjai, módjai nagyon változatosak lehetnek. A sablonoktól való tudatos tartózkodástól a sportközhelyek kerüléséig, a sportnyelv „új” stílusának megtalálása, mintha éppen napjainkban került volna veszélybe. És elsősorban azért, mert egyesek nem tartják meg a mértéket: túlzásba esnek, és ezzel a közérthetőséget is veszélyeztetik. Alábbi példatárunk is ezt bizonyítja: „Ha a Volán játékosai csak abszolút helyzeteiket kihasználják, már ekkor csinos „góllapéta” díszíthette volna a vendégek hálóját.” (Népsport, 1981. okt. 25.). — „Kovács kapus kissé késve indult el „légi útjára”, de még Így is úgy tűnt, hogy az eddig nagyszerűen védő csepeli kapusé lesz a labda, amely végül is a hálóba „csurgóit" (Népsport, 1981. okt. 26.). A megfelelő látvány és hangulat festésére is törekedhet a sportújságíró, de a mértéktartás itt is kívánatos. A frázisossá „szépített" és „elevenített” stílusra nyújt példát ez a szöveg- részlet: „Nyíregyházán csupán a második félidő első perceitől forrósodott fel a légkör a kellő hőmérsékletre. A tizenkétezer nyíregyházi szurkoló is Időben dobott eg-J* lapáttal a „hangerő- kokszból" a kemencébe. A gólt a legmelegebb időben Babus és Fecsku kovácsolta össze" (Nép- szabadság, 1981. aug. 23.). Az iskolában úgy tanultuk, hogy a stílus élénkítésének eszköztárában a jelzők játsszák a főszerepet. Néhány meghökkentő jelző a sportközleményekben azt tanúsítja, hogy ebben is mértéket kellene tartani. A példatárunkban jelentkező jelzők már a túlstilizáltság mintái: „A támadások lassúak voltak a „százlábú" norvégokkal szem- benben” (Népszava, 1981. nov. 1.). — Egyre gyakrabban olvashatjuk a „pengés" jelzőt is az újságok hasábjain: „A két előretolt csatár körül csak az egyik volt „pengésebb” (Népsport, 1981. nov. 1.) — „Garaba időnként „pengés" megoldásokkal készteti tapsra a közönséget" (Népszava, 1981. nov. 22.). Hogy sportnyelven mit jelent ez a jelző, arról maga Garaba vall a róla készített riportban: „Készakarva „villogni" nem szoktam” (Népszava, 1981. nov. 22.). Dr. Bakos József Értékes és kevésbé értékes műtárgyakat, helytörténeti emlékeket kutatott fel élete során a hevesi magángyűjtő, Hegedűs Béla. A soksok festmény, szobor, nép- művészeti alkotás, egykori irat, dokumentum őrzője halála előtt úgy rendelkezett, hogy a gyűjtemény minden darabját a nagyközségi múzeumra hagyja. Feltételként szabta meg azonban, hogy ezek közül egyetlenegyet sem vihetnek el Hevesről, maradjon valamennyi az itt élők közös tulajdona. A Hegedűs-hagyaték feldolgozása megkezdődött, a gond egyelőre az,, hogy hol helyezzék majd el a feltehetően sok érdekességet tartogató gyűjteményt. — A hevesi múzeum egy régi, szanálásra ítélt épületben van. Ahogy körbepillant a látogató, azonnal feltűnik a zsúfoltság — kezdtük a beszélgetést Dománné Gulyás Zsuzsannával, a nagyközségi tanács vb-titkárával. — Ami legelőször feltűnhet az idelátogatóknak, mindjárt a múzeum környezete. Az apró, földszintes épületet szinte körülölelik már a modern, több szintes létesítmények, házak. A terveinkben, amelyek a település rendezését, csinosítását szolgálják, szerepel a mostani múzeumi épület lebontása. Erre azonban rpég csaknem két esztendőt várnunk kell... — Milyen lehetőség nyílik 1983-ban az új múzeum megnyitására? — Várhatóan abban az évben, a tervek szerint augusztus 20-án kerül átadásra a régen várt, új tanácsháza. Arra gondoltunk, s ezt megbeszéltük a megyei múzeum illetékeseivel is, hogy a mostani nagyközségi tanács épületében megfelelő kiállító helyiségeket lehet kialakítani. Jól elhelyezhetőek lesznek a különböző tárlók, megfelelő helyet kapnának a gyűjtemény egyes részei. Szeretnénk a muzeológusok segítségével olyan korszerű bemutató központot létesíteni, ahol teljes egészében áttekinthető lesz majd a településtörténeti anyag, amely nemcsak az egyéni érdeklődők kíváncsiságát elégíthetné ki, hanem jelentős bázisa lenne például az iskolai történelmtanításnak is. — És addig? — 1983 közepéig elegendő idő lesz arra, hogy a szakemberek — esetleg az érdeklődő diákok, szakköri tagok bevonásával — feldolgozzák a rendezetlen magángyűjteményt, illetve összeállítsák az új helytörténeti kiállítási anyagot. (szilvás) E heti televíziós jegyzeteink elütnek az eddig megszokottaktól. Most egyetlen televíziós produkció köré csoportosulnak írásaink: az egri várról készített riport- film kapcsán és ürügyén kívánjuk elmondani véleményünket — egyben hozzászólásnak is szánva e témához. Riport, ami nincs ... Vágtató lovasok, föllobogózott várkapu, a kazamaták szépséges boltívei, csatajelenetek, várfalrészletek... mindez üde gyermekrajzokon, festményeken. Aztán — szintén a gyermekek szájába adva: „Nekem nagy csalódás volt az egri vár!” „Azt hittem, már rég rendesen fölépítették ...” „Sokkal szebbet, izgalmasabbat vártam!” (Mert ugye csak naiv fiatalok, csakis ők mondhatják ki a kendőzetlen igazságot.) És aztán a vár múzeum- igazgatójának tömörített felelete: — Mi nem tehetünk róla, hogy még csak itt tartunk. Az egri városi tanács elnökhelyettese: — Mi nem tehetünk róla... A megyei tanács csoportvezetője : — Mi nem tehetünk ... A megyei tanács osztály- vezetője: — Mi nem tehe ... Az Országos Műemléki Felügyelőség „A” munkatársa: — Mi nem ... Az Országos Műemléki Felügyelőség „B” munkatársa: — Mi... A kincs, ami nincs című, azaz A vár alcímű tévériport szerkezete kétségkívül hatásosnak volt szánva ... Ahelyett, hogy alapos, mély, az okokat valóban föltáró és igazán érdekes lett volna. Ügy hiszem, hogy a föntebbi néhány „idézet” az unalmas műsornak hű képét adja ... N. Zs. Fél megoldás, teljes kudarc A figyelemkeltő cím után tartalmas, ötletes, érdekes produkciót vártunk a Kincs, ami nincs stábjától. Ez indokolt is volt, hiszen az. egri várat választották témául. Nagy lehetőségek tárházából válogathattak, de kezükből az a kevés is kihullott, amit minden átgondolás, kellő tájékozottság és felkészültség nélkül mohón megragadtak. Izgalmas, vitákra ingerlő gondolatokat érintettek, de a nehézségektől rögvest megriadtak, lemondtak az önálló véleményalkotásról, a csupán jelzett nézeteltérések tisztázásáról, megfeledkezve arról, hogy enélkül semmi értelme egy ilyesféle vállalkozásnak. A megszólaltatott riportalanyok — semmi sem indokolja azt, hogy nevüket eltitkolták —, mondatai nem ütköznek, hanem párhuzamosan futnak, olykor messze elkerülve azt a lényeget, amit félnek megközelíteni. így a fő kérdéskör háttérbe szorul, s'kikötünk a személyes torzsalkodások gyerekes szintjénél. Ez magánügy, méghozzá olyan, amely a nézőket hidegen hagyja. Igaz, néhány naiv megjegyzésen — például azon, hogy ha nem lenne idegenforgalom, akkor kevesebbet kellene költeni a barokk város tisztán tartására —, derültek, máskor meg a nyugdíjkorhatár előtt állók igaztalan és bántó lekicsinylését helytelenítették, és azon is tűnődtek, hogy lehet-e ennél elnagyoltabb, toldozott- foldozott „művel” közönség elé lépni. Szerencsére (!) a műsorszerkesztők a kettes csatorna késő esti adásidejének végére szánták ezt a hosszúra nyúlt, tanulság nélküli tantörténetet. Tudták, mit ér és hol a helye. Köszönet az udvariasságért ... (pécsi) Ugyanarról: MTV 2-es program, 1981. december 10. 22—22.50-ig „Kincs, ami nincs”. Van egy vár, melynek falai omlanak. Vannak hivatalok — meg- ingatihatalan falakkal. A vár jmmáron majdnem ezeréves. A hivatalok — mondjuk — három évtizede léteznek. Fel' is sorakoztak. „Arc nélkül”, személytelenül. (v. t.) Epilógus Lapunk, a Népújság is sokat és sokszor foglalkozott az egri vár körül meglevő problémákkal. Sem a hely, sem az írás műfaja nem alkalmas arra, hogy elismételjük kifej- ' tett gondolatainkat, nincs is rá most különösebb szükség. Amiben egyetértünk — minden általunk kifogásait megoldása ellenére —, a televízióval, hogy az egri vár nemzeti, történelmi múltunk páratlan értéke,.Minden bizonynyal igaz, hogy a rendelkezésre álló anyagi támogatás, a felújításra, a rendbetételre szolgáló pénz kevés. Azt azonban — lehet, hogy a kellő államháztartási és közgazdasági ismeret hiányában —, megjegyezni kívánjuk, hogy tíz- és százmilliók forogtak az országban (más csatornán, más hivatali illetékességgel), amelyekből lehetett volna válámicskét még rugalmasan és minden tárcaszintű bürokratizmust félretéve, az egri vár helyreállítására fordítani. Lehet, hogy ez a beruházás nem térült volna meg azonnal és közvetlenül. Abban azonban bizonyosak vagyunk, hogy mind a felnövekvő nemzedék, mind a felnőtt-társadalom nemzeti érzelmekben és kultúrában gazdagabban járhatná az országot, ha az egri vár helyén nem azt találná, ami jelenleg is van. Illetőleg nincs! (szigethy) IV. rész Dorka: Hát akkor próbáld jó kedvre bírni Jankótma- gát vagy a szép úri vendégét, a poétát, az életét mentette meg künn Lengyelben Jankónak, meg nem tagad az tőle semmit, bizonnyal. Asszony: Hogyan lehetséges ez? Dorka: Hát amivel az asszonyok mindig mindent elértek a férfinél, amióta a világ világ. Ha sokat nem akarsz, akard azt az egyet, de nagyon. Hátha az megmegment a soktól. (Elmegy) (Bejön Józsó, Bálint szolgája- Az asszony térdrebo- rul előtte,, átöleli a térdét, kezét csókolgatja) Asszony: Uram, gyönyörűszép úr, patyolatillatú, hótiszta uram, érzékeim lángra lobbannak, ha látlak. Elolvadok, ha hozzádérek. Józsó: Hő... hő... te.-. te... némber. Adok neked hátadra kardhü ... hüvely lapossával, ha nem ha •.. hagysz békén. (Durván odébb rúgja az asszonyt, azzal veszi az iszákját, kibontja, kivesz belőle egy bamakenyeret és barostönr lőt.) Asszony: Uram ... hé, uram. Bálint (nem felel, az asz- szony odakúszik hozzá, belecsimpaszkodik az ülő férfi combjába, ráteszi állát, Bálint meg bele-ibeletúr a hajába.) Asszony: Uram, hallasz? Te vagy-é Jankó barátja, a nemes úr, a poéta? Bálint: Voltam, járó széllel jöttem, s megyek, hova mennék.. .Asszony: Itt vagy, uram, itt vagy, hála istennek. Forró az a drága szép kezed, sáros pedig ... eleshettél... ‘ de bőröd hegyifüvek fanyar illatát őrzi, szénaszagú a ruhád, tapintásod mint a tűz- kígyóé- Lázas vagy-e, uram? Bálint: Lehet, kicsiny lányom, beteg vagyok én, most már mindétig beteg. Puha selymes hajú kislányom, mint a füvek rétje, olyan hajad selyme. (Lehajol és beletúrja arcát az asszony hajába, az asszony lehúzza maga mellé a földre.) Asszony: Szép úr, Bálint úr, vigyél innen engem két karodban, vigyél a tisztásból, távol emberi zajtól, táncoló lábaktól, nevető arcoktól, vizslató szemektől. Lásd, férfit én még úgy meg nem kívántam ... bőröm úgy még belé nem borzadott, sóhaj os férfiíehelet- be, mint most az enyém a tiédbe. Madaram, madaram, kicsi férfimadaram, lásd, engem körüludvaroltak, ké- nyeskedőn tűrtem, kevélyen nem tűrtem, de most én szeretlek, körbecsókolgatlak, lehúzom a csizmád, lábad hegyétől fejed búbjáig meg is apolgatlak. (Bálint tehetetlenül fekszik, az asszony szép szelíden levetkőzteti, a zöld nagy köpenyt magukra borítja, úgy gubancolódnaik össze alatta, mintha egy bokor borulna rájuk-) Asszony: Bálintom, Bálintom, te szép férfi társam, fáradt arcú, fehér hajú törött szemű istenkém, te, lásd én hogy szeretlek, lásd én hogy akarlak. Magamért harcoltam, hogy megmentsél a sokktól, önző varázslattal igéztelek pajzsnak, és immáron rabod vagyok, rabod, kalickás madarad. Szerettelek éjjel, estétől reggelig, te csak feküdtél, magadba dermedtél, magad világából soha ki nem léptél. Megvetően eltűrted, ahogy csókoltalak, de vissza nem adtad, de vissza nem adtad. Szerettelek aztán reggeltől étéiig, bokrok sűrűjében, mély erdő aljában, vastag avarágyban, hova nem ér napfény, ahol nem ér szellő, ottan szerettelek, mert már éreztem az ízét. Szerettelek aztán újabb éjszakákon, én szerettelek már, és nem érdekelt semmi. Sem a szabadulás, sem a majdani gyalázat, csak az öröm, hogy végre élhetek hát én is, szerethetek én is. úgy ahogyan asszony tud szeretni, mennyországot adón. poikioikat kívánón, kardokon, karókon, fegyvereken által. Féltőn, megóvóan. ahogy egy kisfiút, kicsiny férfiembert, ahogy egy szerelmes nagyapót, tiszta szemű, tiszta fejű bölcset, ahogy izmos karú legénydaliákat, asszony hogy szerethet teljes értékű társat. Szeretlek hát. Bálint, most már mindörökké, nem kell hogy te szeress, elég az én szerelmem mindkettőnkre, mindenkivel szemben. S mert már minden ellenen át mindörökké, minden áron magamnak akarlak. ★ .Pap: Ámen Erzsó: (odarohan asszonyához) Asszonyom, megőrültél? Kapitány: Veszett szuka asszony, fél országot felborított, aztán miért? Mányoká: (kurjant) Hóhó, nagy kópé vagy te, Bálint öcsém. Bíró: Ejnye, kutyamája rágja, bolonddá tett bennünket kend. Jankó bandáját perelte volna kend, hiszen,., Asszony: (fölsikolt) Igen, mert szeretem. Soha. nem szerettem, most már tudom mi az, asszonynak férfit szeretni. Nem törődött testét, azt is, de ném vagyok szajha, őt szeretem, nézzétek, önpusztító magát, a gyémántot a sárban, sámyaló is-, tenigéjét, a világot teremtőt, a mindenség alkotót. Igen, szeretem, leszek szolgálója. szajhája, sünit testem megkeres, a falat kenyeret, azzal táplálom, mert ti mit adnátok neki? Sebeket, szenvedést, meggyaláz- tatást. Övöm, ha kell széltől, gyógyítom a lázát. Igen, szeretem, meg is halok érte. ha élni nem élhetek. ★ (Mindenki eltűnik, kimennek a sötétbe, csak a széken alvó részeg Bálint marad az előtte térdeplő asszonnyal.) Bálint: (felriad) Igen, a szerelem! Látod, kicsi asz- szony, valaha tudtam szeretni. De látod, kicsi asz- szony, nincs már nekem életen. Elpusztult nekem a szerelem! És az nagyob tragédia, mintha meghal a kedves. Mintha én meghalok. Igen, nincs többé már bennem szerelem. Ládd-é, nem is voltam részeg, csak nem érdekelnek ezek engem. Magamban vagyok magammal, magam által teremtett világban. S lassan már ott sem minden jó. már az én világom füzieseilből, rekettyései'ből és bokraiból is sikolyok hangzódnak. Már az én világom folyói is megáradnak. nem süt a nap. vihar van. Vililámldk, komor fekete felhőkből zuhog az ónos eső, pedig valaha de szép tavaszi világot tudtam teremteni friss melég széllel, szénaboglyákkal, a szénafooglyában kemény húsú, áradó szerelmű asszonnyal. De elmúlt, elmúlt. Hol az én istenem, hol vagy. isten, hozzád fohászkodik, ládd. az istentelen. Menjél, kicsi lányom. keresd1, aki adhat, én csak elveszejtenélek, s még jó szívvel el sem tudnám venni. amit te jó szívvel adnál. Lásd csak, tönkretennélek, lásd csak, elhamvadnál, piszokba, szennybe-gennybe temetkeznél. Hallod, nem vagyok én már szereimetes ifjú. vagyok beteg, öreg, kényszerű vándor, táborból táborba harcot kereső, ellenfelet kereső, istent kereső. halált kereső ... Menjél innen, asszony ... nem ismerlek. (Vége)
