Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 13., vasárnap 5» Napirenden: négy község cigánylakosságának helyzete A Heves megye Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága mellett működő cigányügyi koordinációs bizottság Eger­ben tartotta ez évi utolsó ülését. Az értekezleten Papp István, a tarnaorsi, Pállai István, a tiszanánai, Szomba­ti Imre, az erdőtelki, vala­mint Kelemen Gyula, a ká­polnai tanács elnöke számolt be a cigánylakosság beillesz­kedése érdekében végzett ta­nácsi munkáról, az elért eredményekről. A cigányok munkavállalása mind a négy községben ked­vezően alakult, mivel a mun­kaképes korú férfiak 90—95 százaléka állandó munka­hellyel rendelkezik, a többi katona, tanuló-, vagy munka- képtelen. Többségük az épí­tőiparban dolgozik segédmun­kásként. Az egy főre jutó jö­vedelem elég alacsony. A nők munkába állítása koránt­sem ilyen eredményes, hiszen gátolja ezt az iskolázatlan­ság, a gyermekekről való gondoskodás, valamint a te­lepülésen levő munkalehe­tőség. A nők foglalkoztatása tekintetében Erdőtelek jár az élen. Mind a négy községben megtették a községi tanácsok a szükséges intézkedést a te­lepek felszámolására. Tama- örsön mindössze 6, Tiszaná- nán 8, Kápolnán 12, Erdő­telken viszont 33 család él még cigánytelepen. A cigány- gyermekek fejlődése, tovább­tanulása szempontjából rend­kívül fontos az iskoláskor előtti felkészítés, az óvodába járatás. Sajnos — Kápolnát kivéve —, csak nagyon, kevés cigánygyermek jár óvodába. Általában szűkösek az óvo­dai férőhelyek, de Erdőtel­ken minden óvodás korú gyermeket el tudnak helyez­ni. Felkészült az intézmény személyzete arra is, hogy a gyermekeket megfürdetik és olyan ruhába öltöztetik, amit ott, az óvodában viselnek. Kápolnán minden cigány- gyermek óvodába jár, és ez igen nagy szó. A napközi ott­honokban már több cigány- tanulót találunk. Mind több fiatal tanul tovább a 8. osz­tály befejezése után a szak­munkásképző intézetekben, illetve középiskolákban. Ká­polnán az általános iskolá­ban egyetlen cigánytanuló sem mulasztott igazolatlanul. A cigánylakosság között, fő­leg a középkorosztályban, még nem kis számban talá­lunk azonban olyan dolgozó­kat, akik nem rendelkeznek az általános iskola 8 osztá­lyával vagy analfabéták. Te­hát akad még tennivaló. A cigánylakosság beillesz­kedését sok helyütt nehezíti a nem cigány lakosság kö­rében tapasztalható ellenál­lás, az előítélet. Állami és társadalmi szerveinknek, ci­gányoknak és nem cigányok­nak közösen kell munkál­kodniuk e kérdés megoldá­sán — állapították meg a bi­zottság tagjai. Nagy né Váradi Anna Eger A Gárdonyi-ház megmentéséért... Nemcsak a vallásoknak, hanem az egyetemes emberi művelődésnek, a nemzeti kul­túráknak is vannak szent he­lyeik, amelyeket egy-egy kö­zösség értékítélete emel a tisztelet legmagasabb rang­jára, s ahová csak tiszta láb­bal és tiszta szívvel szabad belépni. Ilyen Egerben a Gárdonyi-ház is, ahol csukott ablaktáblákkal csendet te­remtve, hosszú szárú pipáját foga közé szorítva teremtett és alkotott embereket, sor­sokat, s ahol nikotintól meg­sárgult arccal és megmart szívvel meghalt az író. Mind- annyiunké ez a ház, s mind­annyian megrebbentünk a hírre, hogy életveszélyessé vált és be kellett zárni. Igaz, persze régen volt, amikor Gárdonyi megvette a külvárosi, paraszti építésű házat a Takács utcában. 1897-ben költözött Egerbe, s a ház már akkor sem lehe­tett fiatal, mert kénytelen volt megújítani. Azóta is el­telt 84 esztendő, s ha állta is a sarat vagy hét évtizedig, az utolsó évtized autóbusz- forgalmát meg kellett érez­nie. Alatta vezet az ország­út, s a súlyos rengések fel­remegtek a dombon épült házig. „Mindent megteszünk a Gárdonyi-házért, mindent el­követünk, hogy mielőbb meg­nyithassuk a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot — mondja Bodó Sándor, a Dobó István Múzeum igazgatója. — A tel­jes felújítás már 1976-ban szükségessé vált volna, ami­kor a múzeum tataroztatta a házat. Már akkor mutatkoz­tak repedések a falakon, s a beázás nyomai a tetőn. A helyzet azóta csak rosszab­bodott, a repedések széleseb­bek lettek. Az Építésügyi Mi­nőségellenőrző Intézet Mis­kolci Ellenőrző Állomásának véleménye szerint az épület károsodását az a talajmozgás okozta, amelyet egymás fölött húzódó agyagrétegek megcsú­szása idéz elő, ha nedvesség szivárog közéjük. Itt tehát alapos megerősítésről van szó. Mindezek után érthető volt a megyei, majd a városi tanács felhívása, hogy tegyük meg a szükséges intézkedése­ket. Az emlékmúzeumot be kellett zárni. A megyei ter­vezővállalat szívügyének te­kintette az emlékhely sorsát, s még az év végére ígérte a felújítási terveket. Sikerült kivitelezőt is találni, felké­résünkre az Egri Épületkar­bantartó Vállalat végzi a fel­újítási munkát. Reméljük, hogy mire az időjárás alkal- masá válik, a pénz is a mú­zeum rendelkezésére áll majd.” Ez a rövid felvilágosítás bizonyára megnyugtatja mindazokat, akik féltő gond­dal figyelik az alkotó szel­lemnek ezt a műemlékét, az ország művelt népének, s főleg fiatalságának zarándok- helyét. Kapor Elemér Eger Tanácsi tervek Besenyő­telken (Tudósítónktól) Idei utolsó ülését tartotta meg a besenyőtelki művelő­dési központ nagytermében a községi tanács testületé. Bácskai László, az intée- mény igazgatója beszélt az oktatási és közművelődési feladatokat ellátó általános művelődési központ munká­járól. Ezután Vadnai László, a községi tanács elnöke is­mertette a tanács és a vég­rehajtó bizottság idei mun­káját, valamint a jövő év feladatait. A testület a kö­vetkező évben foglalkozik többek között a cigánylakos­ság helyzetével, a falu egész­ségügyi ellátottságával. Na­pirenden szerepel a közrend és a közbiztonság, a takarék- szövetkezet tevékenysége és az ifjúsági törvény végrehaj­tásából adódó helyi felada­tok is. Értékelik majd Bese­nyőtelek és testvérközsége, Nagykovácsi tanácsainak együttműködését. A végrehajtó bizottság ha-j - —vonta—ÜL -össze. -Megtárgyal­ják majd a szocialista bri­gádmozgalom helyzetét, a tankötelezettségi törvény Vég­rehajtását, a hátrányos és veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek beil­leszkedését. Figyelemmel kí­sérik a helységben folyó tár­sadalmi munkát, az ipari és kereskedelmi szolgáltatások fejlődését, a háztáji és kise­gítő gazdaságok termelési te­vékenységét. Császár István Gyógyító hobbi Szerencsi Árpád, a tanácsi építőipari vállalat daru­kezelője, Ostoroson, munka után, kis műhelyében be­gyújtja kis kohóját és kovácsol. Orvos tanácsára válasz­totta ezt a hobbit, amikor 1977-ben szívinfarktussal kór­házba vitték. Javasolták, kösse le magát valami elfoglalt­sággal, s ő ezt választotta. Azóta félszáz, különféle ko­vácsolt dísztárgyat — gyertyatartókat, lámpákat, gémes­kutat — készített. Ügy tervezi, ha elkészül vagy száz, a leendő falumúzeumnak ajánlja fel azokat. (Fotó: Kiss Béla.) Maszektól játékot..? A játékbolt polcai előtt fél füllel elcsípett beszél­getést eleinte derűsen hallgatom. Ronda műanyag és plüss állatkákról folyik a szó. Az amúgy is húsz szá­zalékkal leértékeiteket drágállja egy középkorú házas­pár. Az eladó lelkesen kapacitálja őket: Nyugodtan vegyék csak meg ezt a 150—150 darabot! Szerintem maguk rátehetnek még harminc-negyven forintot egy- re-egyre, az elkésettek úgy is kapnak rajta majd. A leendő vevők, s rövidesen utcai árusok, kicsit fa­nyalognak, de a kiürült polcokon már nincs válasz­ték. Létrejön az üzlet. Csak akkor gurulok be, amikor eszembe jut, mi lesz, ha jövőre hamarabb, jobb ízléssel és többen ér­keznek az „OLCSÓ” állami boltba a maszek áru­sok ... ? Köszönet a tisztességért! Ritkaságszámba megy manapság az a nemes tett, amely a napokban történt velem. Nyugdíjamat boríték­ba tettem és véletlenül levél helyett a postaládába dob­tam. Ezúton szeretném meg. köszönni Kállay Lajosnak, az egri posta vezetőjének lelkiismeretes, becsületes munkáját, amellyel az elve­szettnek hitt pénzt részem­re visszajuttatta. özv. dr. Borhy Istvánné Eger K1SEBB-NAGYOBB BOSSZÚSÁGOK Ideális munkahely?! Aki ezekben a korán sötétedő napokban is korszerűen rendezzék, s ennek kapcsán az egri Egészségház utcában jár-kel, rend- szükségessé vált az ott elhelyezett hírlap- kívül furcsa, mindenképpen rendhagyó kép árusító pavilon áthelyezése — még ha ideig­fogadja. A Klapka utcai sarkon sebtében lenes jelleggel is — a Klapka utcai sarok- felállítoij újságárusító pavilon világítását az ra. Szépen el is készült a beton alapzat és illetékes megyei postahivatal egyetlen árva gyorsan átemelték a kis pavilont új he- szál gyertyával oldotta meg. De a kép még lyére. Igen ám, de ennek már legalább más- furcsábban fest, ha bekukkantunk a kis fél hónapja. A posta illetékesei a villany fémalkotmány rendkívül haloványan deren- bevezetése mellett megfeledkeztek arról is, gő belsejébe. Az egymást váltó két elárusí- hogy közben az időjárás télire fordult. Nyolc tó hölgy télikabátban dideregve szolgálja órát ültetni két nőt egy fűtetlen fémbódé- ki vásárlóit. Amikor, mint jámbor, tájéko- bán, már nem hanyagság, de merő embcr- zatlan halandó, afelől érdeklődtem, hogy telenség! Kinn az emberek bundában, té- miért is vannak ilyen melegen felöltözve, likabátban védekeznek a hideg ellen, oda- a válaszadáskor kiderül, hogy az illetékes bent pedig vacognak a posta dolgozói. Ta- cgri postahivatal nem csupán világításról. Ián az illetékesek nem ismerik a Munka de fűtésről sem gondoskodik. Magyarán Törvénykönyvének ide vonatkozó passzu­szólva: nem vezettette be a pavilonba az sát, amely szerint biztosítani kell a dolgo- áramot. zók „emberi” munkakörülményeit? Mi is történt itt valójában? Az MSZMP Reméljük, a posta vezetői haladcktala- megyei bizottságának oktatási igazgatósága nul intézkednek és megszüntetik ezt az ál- székházának elkészülte természetszerűen datlan állapotot! hozta magával, hogy az Egészségház utca és a Klapka utca sarkán elterülő térséget Sugár István Nem az anyagiakért... Gyakran olvashatunk mos­tanában olyan tudósításo­kat, amelyek az egyes vál­lalatoknál, szövetkezetek­nél és egyéb szerveknél megtartott nyugdíjáS-talál- kozókról számolnak be. A2 ilyen összejöveteleket egé­szen természetesnek vesz- sziük, sőt, egyenesen elvár­juk. Pedig azt is mindenki tudja, hogy valamikor at ilyesminek hírét sem hallot­tuk. De hagyjuk a múltat, be­széljünk a jelenről, vagyis az említett nyugdíjas-talál­kozókról. Az ilyen összejö­vetelekről általában olyan híreket olvashatunk, hogy a meghívott vendégeket — te­hát a nyugdíjasokat — sze­retettel fogadta a vállalati és szakszervezeti vezetőség, beszámoltak nekik a volt munkahelyük életéről, ered­ményeiről, és ajándékokat, pénzsegélyt adtak nekik, majd vacsorával s kultúr­műsorral is kedveskedtek idős, volt dolgozóiknak. Ez valóban így is van. Az emberek talán hajla­mosak lennének esetleg ar­ra is gondolni, hogy a meghí­vottak azért jelennek meg ilyen rendezvényeken, mert nem akarnak kimaradni a várható anyagi juttatások­ból. Ez viszont nem így van. Erről meggyőződtem. Nemrégiben ugyanis a fe­leségemmel - együtt magam is részt vettem az utolsó munkahelyem által rende­zett nyugdíjas-találkozón, a gyöngyösi Pálma eszpresz. szó díszes termében. A Pa­noráma Szálloda és Vendég­látó Vállalat vezetősége hív­ta meg ide a gyöngyösi és hatvani, illetőleg a két vá­ros környéki nyugdíjasait. A vállalati és szakszervezeti vezetőség képviselői itt is ugyanúgy tájékoztatták és megvendégelték nyugdíja­saikat, mint azt az előző­ekben felsoroltam. Ez a vál­lalat viszont az ünnepségen pénzsegélyt nem osztott, mert az ilyen segélyeket év köziben már folyamatosan mindenkinek elküldte pos­tán. Ezt minden meghívott tudta, s ilyen adományt nem is várt senki. Mégis el­jöttek a rendezvényre, mert érdekelte őket a vállalat je­lenlegi helyzete és a régi munkatársak hogyléte. Ezért« jöttek, nem az anyagiakért. Dávid József Gyöngyös K EGRI Centrum Aruház DECEMBER 14-EN CENTRUM HEII0=20% ENGEDMÉNY kártolt szövetek, gyermek pizsamák, ffi. FIÚ INGEK ÉS TÉLIKABÁTOK/KIV. BŐR, SZŐRME/ NŐI ÉS BAKFIS RUHÁK, GYERMEKJÁTÉKOK V.

Next

/
Thumbnails
Contents