Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. december 13., vasárnap 3. MIT VÁRUNK A KISVÁLLALKOZÁSOKTÓL? IV. Lehetőségek—, buktatókkal Hosszú időn át elsősorban a kiegészítő tevékenység jö­vedelemszerzési lehetőségeit firtattuk. Észre sem vettük, vagy bagatellizáltuk a tény­leges társadalmi szükségle­tek rugalmas kielégítését, a többletjövedelem mögött a jelentős többletmunkát. A lángost szerettük, a lángos- sütőt nem. A különböző szemléletbeli torzulások je­lenleg is hatnak, nehezítve a kormányzati döntések megér­tetését, elfogadtatását. Bármilyen szűk kört is érintsenek az indokolatlan jövedelmi aránytalanságok, nagy társadalmi ellenkezést váltanak ki, anyagi, erkölcsi es politikai károkat okoznak. Helyénvaló tehát a határo­zott adminisztratív fellépés, ‘4 törvényes szigor a visz- szaélésekkel szemben. Ám étek a gazdaságon kívüli módszerek hatástalanok, ha az átlagosnál nagyobb, de nem kiugró jövedelmek for­rása a monopolhelyzet. Ilyen esetekben a kínálat növelé­se, a termelők, a szolgálta­tók versenyeztetése a jöve­delemszabályozás hatásos eszköze. Ezért például a ta­nácsok a jövőben nem korlá­tozhatják a kisipari működé­si engedélyek kiadását, csu­pán a törvények, a jogsza­bályok betartását ellenőrzik majd. Az adózás, a személyi jö­vedelemszabályozás és más előírás révén .igyekeznek ele. jét venni mindenféle munka -ftélkül szerzett vagy a telje­sítménnyel nem arányos jö­vedelem képződésének. Azok­ban a kisüzemi szervezetek­ben, amelyekben részjegyek, célrészjegyek jegyzésével, vagy személyi tulajdonban levő termelőeszközök révén áll össze az induló vagyon, a „tőke”, nem lehet a munka nélküli jövedelemszerzés for­rása. Először azért, mert a munkavégzés a „részvénye­sek” számára kötelező. Má­sodszor azért, mert a szabá­lyok értelmében az év végi osztalék a bevitt eszközök, illetve részjegyek értékének legfeljebb a 8 százaléka le- 'h'et. Mint ismeretes, tartó­san lekötött takarék után is (betét, takaréklevélj fizethe­tő 7 százalék kamat. A központi . szabályozás nem teremt sem előnyös, sem hátrányos helyzetet az új szervezetek számára. Így a nagyüzemekhez hasonlóan lehetővé teszik és anyagilag elismerik, magasabb jövede­lemmel honorálják a több és jobb munkát. Bizonyosra vehető, hogy ezzel a lehető­séggel az új szervezetek kö­vetkezetesebben, - rugalma­sabban élnek majd. A kis­termelés, a kiegészítő gaz­daság differenciált — köz­tük esetenként kiugró —tel­jesítményei és jövedelmei ki­hívást, olykor politikai szí­nezetű feszültségforrást te­remthetnek, mivel a nagy- szervezeteknél gyakran erő­teljes nivellálódási törekvé­sek érvényesülnek. Ezek a jövedelmi feszültségek azon­ban összességükben pozitív hatást gyakorolhatnak az ér. dekeltségre, az ösztönzésre, a teljesítményekre. ~I: Ami a kisvállalkozások "gazdasági kockázatait illeti, ezeket kizárólag a résztvevők , viselik. Rossz gazdálkodás vagy a változó piaci feltéte­lekhez való nehézkes alkal­mazkodás esetén ugyanis nem segít az állam, á lds­szervezeteknek kell kifizet­iac niük a veszteséget. A kiskol. lektíva éppen méreteinél fogva csőd esetén megszűn­het, vagyona kiárusításra ke­rülhet, de más tevékenység­re átállhat. Éppen az önfi­nanszírozó jellege és érde­mi kockázatvállalás miatt valószínűleg kevesebb lesz a gazdasági patthelyzet. Az­zal persze számolni kell, hogy a kisvállalkozások érzéke­nyen és gyorsan reagálnak nemcsak a piaci hatásokra, hanem a közhangulatra is. Ezért álljunk a kisszerveze­tek mellé, de azok népsze­rűsítésével ne keltsünk illú­ziókat. Zsákutca, csapda akkor alakulhat ki, ha eltúlozzák a kisvállalkozások szerepét, je. lentőségét, lehetőségeit. So­káig a nagyüzemek előnyét, fölényét egyoldalúén értel­meztük, hirdettük, s a kis­üzemek létjogosultságát két­ségbe vontuk. Most kísért a másik véglet. A kisszerveze­tek lehetőségeinek, szerep­körének eltúlzása, a nagy­üzemek lebecsülése jelenleg reális veszély. Mindenféle szembeállítás hibás és ká­ros: a nagy- és kisvállalatok, szövetkezetek nem kizárják, hanem feltételezik, kiegészí­tik egymást. A vállalkozás méretéből adódó előnyök ak­kor érvényesülhetnek, ha a tevékenységi kör testre sza­bott, a feladat, és a szerve­zet, a tartalom és a forma összhangja érvényesül, A méret — legyen az nagy, vagy kicsi — hátránnyá vá­lik, mihelyt a szervezet más­ra vállalkozik, mint amire hivatott. A jelenlegi helyzetben az okozhatja a legtöbb gondot, ha kikerülnek a közfigye­lem, a gazdaságirányítás ref­lektorfényéből az ipar és a mezőgazdaság fő ágazatai, élenjáró nagyüzemei. Az or­szág gazdasági helyzetét, egyensúlyi viszonyait javít­hatják az alakuló új szerve­zetek, de a megoldás kulcsa az élenjáró nagyüzemek ke­zében van. A gazdaság mikroszerke- zetének újrarendezése kez­dődik el 1982. januárjában. Nem valamiféle elméleti absztrakció, vagy hipotézis gyakorlati kipróbálására ké­szülünk. A nagy- és kisüzem szoros együttélésére a meg­győző, a hiteles példák so­kaságát vonultatja fel a me­zőgazdaság. Ne csak a ház­táji és a közös kapcsolatára gondoljunk, hanem az ered­ményesen dolgozó ipari és szolgáltató melléküzemágak sokaságára. Ma már nehéz elképzelni nélkülük a lakos­ság ellátását, az' ipari koope­rációt. A többnyire hagyo­mányos kisüzemi módszerek és az olykor országrészeket átfogó, európai színvonalú ipari termelési rendszerek jól megférnek egymással. Ne féltsük a nagyipart se a kisvállalkozásoktól. Inkább bátorítsuk őket kezdeménye­zésre, a kapcsolatok építésé­re. A kis- és nagy gazdasá­gi szervezetek szoros kapcso­lódása, közös érdekeltsége, összefonódása segítheti az előítéletek felszámolását. Az sem kizárt, hogy az ipari nagyüzem némely termelő- szövetkezethez hasonlóan, a melléktevékenység jövedel­méből tartja majd fenn a nem gazdaságos alaptevé­kenységet. Kovács József Árinillám Szigetköznél Árhullám tetőzött szomba­ton reggel Szigetköznél. A térségre mértékadó duna- remetei vízmérce 494 centi- méteres vízmagasságot muta­tott, meghaladva az első­fokú árvízvédelmi készültség alsó határát. A töltések álla­pota és a bekövetkező lassú apadás nem indokolta a ké­szültség elrendelését. Az áradás hatására a he­lyenként 2—3 kilométer szé­les árterületre nagy tömegű víz zúdult ki. A víz több he­lyütt "elérte a töltések lábát. A vadállomány menekülésre kényszerült az ártérről. A fo­lyamszabályozási és a faki­termelési munkák is félbe­szakadtak. Napsütés, hó és sár — csaknem mindegy a halomképző gépeknek. Megbízhatóságukra egy adalék: a bányától a füstig 2—2 óra a lignit útja. Már megint a visontaiak — gondolhatja olvasónk a cím után és — igaza van! Mert a tavalyi, rézsűcsú­szással is „színesített” év után ismét „rá tudtak ten­ni egy lapáttal” — és a a „lapát” alatt megint csak százezer tonnák értendők. Ez az esztendő nem a bá­nyászok, inkább a műszaki­ak számára ígérkezett nehe. zebbnek, elsősorban az új külszíni fejtés megnyitásá miatt. A bányászok egy fe­szített, de rendkívüli ese­ményektől mentes eszten­dőt terveztek és — most már lassan valóság! — hagytak maguk mögött. Az év elején 7 millió 150 ezer tonna lignit kitermelését vállalták, 1500 kilokalória/ kilogrammos fűtőértékkel, amihez 49 millió köbmétert kellett volha meddőből leta­karítani. Év közben ehhez önként vállalt többletként még ráígértek 150 ezer ton­na lignitet, majd — ezt már az ország érdeke kívánta tőlük — a fűtőér­téket is 1520 kilokalóriára emelték. Mivel ez a kérés a bányászokhoz már augusz­tusban érkezett, a fűtőérték javulása nem 20 kilokalória! Hiszen az egész éves átlag­Detk alatt „falatozza” a meddőt az MT 7 2000 típusú marótárcsás kotrógéppel Dohány Albert kotrómester és csapata. Jővő ilyenkor már szenet ad ez a bánya is. hoz az utolsó négy hónap­ban legalább 60—70 plusz- kilokalória kellene. Mégis meglett! Várható­an az idei év lesz az első a bánya történetében, amikor 50 millió köbméter meddőt takarítanak be. Lignitből, a többletvállalás 150 ezer tonnájából december 7-ig 106 ezer tonnát emeltek ki. A fűtőérték ottjártunkkor 1600 kilokalória körül inga­dozott, és a tárolótereken összesen 272 000 tonna lig­nit ad biztosítékot a téli időszakra — ez 11 napi „élelme” a Gagarin erőmű­nek. Az idei tél első rohamát jól védték a külszíni fejtés • dolgozói: csak apróbb tisz­títási szünetekre kellett le­állni, a gondos felkészülés eredményeként komolyabb üzemzavar nem volt. A péntek reggeli összege­zés szerint az elmúlt tíz nap alatt — amikor szinte állandóan küzdeni kellett a havazással, a hideggel, vagy a széllel — 233 ezer tonna szenet adtak át a szomszé­dos erőműnek, amely napi átlagban több mint 23 ezer tonna és meghaladja az éves teljesítmény napi átlagát is. Az is kedvező, hogy a feszí­tett termelési feladatokat nem kísérte a balesetek szá­mának növekedése — fe­gyelmezett, odaadó munka jele ez. Testvéries megosz­tásban az erőmű dolgozói­val — hiszen végtére is a bánya munkáját ők teszik „eredményessé”... Az idei esztendő új fel­adatát, a Keleti IX. mező nyitását is sikerrel oldották meg Visontán. Ez elsősor­ban a műszaki dolgozókat dicséri, hiszen az áttelepítés, gépszerelés lenagyobb terhe rájuk nehezedett. Mégis: e területen is siker koronázta az erőfeszítéseket. Még többre is maradt az erőből: jelenleg 50 dolgozójuk az NDKJbeli testvérüzemnek segít, ott állítanak fel egy, a visontaiakhoz hasonló kot­rógépei Megint sikerek — szeren­csére. Az idei esztendő is azt bizonyította, hogy szak­értelemben, odaadásban a növekvő igényeknek is elébe tud menni a Thorez kollek­tívája. És ha a népgazdaság egy nagyobb erőmű- és bá­nyabővítést látna szükséges­nek az olcsó lignitbázison — rajtuk nem múlna ... Köhidi Imre Beszámoló taggyűlésekről jelentjük A jobb gazdálkodás politikai felelősség — Alapszervezeti taggyű­léseken néha az volt, az ér­zésem, hogy azok termelési tanácskozások. Itt próbáljuk beadni újítási javaslatainkat is. Most, ez a beszámoló, úgy hiszem, jól alakította ki az arányokat, amikor a gazdál­kodásról, a vezetésről, mint politikai felelősségről beszélt. — így fogalmazott az egyik felszólaló a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat egri üzemi pártalapszer- vezetének a napokban tartott beszámoló taggyűlésén. Kis üzem, fontos felada­tokkal. A bólogató olajku­tak Eger, Demj én határában még a növekvő kitermelési költségek mellett is olcsób­ban adják a folyékony ara­nyat, mintha külföldről hoz­nák. Szükség van rájuk, egy- \ re nagyobb szükség, s nem mindegy, hogy a kitermelés új módszereinek kísérletei .milyen sikerrel folytatódnak a lassan már harminc eszten­deje dolgozó olaj mezőn. A mintegy félszáz párttag véleményét tükröző beszá­moló azonban joggal váltotta ki a bevezetőben említett vé­leményt. A pártszervezet gaz­daságirányító, ellenőrző sze­repe politikai feladatokat je­lent, és nem közvetlen be­avatkozást. Viszont határo­zott, következetes és mindig időben jövő véleményeket várnak a párt tagjaitól, tiszt­ségviselőitől, együtt a szer­vezői, szervezeti segítséggel a gazdasági feladatok meg­oldásában. A vezető, legyen az bármi­lyen poszton is, a kis csoport irányítójától az első számú parancsnokig, minden dönté­sével naponta megméretik egy-egy kollektíva előtt. A fizikai dolgozók felkészültsé­ge, felelősségtudata, a mun­kához való viszonya is so­kat változott az elmúlt év­tizedekben; joggal várják el tehát, hogy véleményükre mindig figyeljenek — hang­zott el Menyhárt József párt- alapszervezeti titkár beszá­molójában. A politikai mun­kának azt kell szolgálnia, hogy minden párttag meg­győződése legyen a közös ér­dekek tisztelete. Ebben ha­tással kell lenniük a párton. kívüliekre is. Ez a munka azonban csak akkor lesz si­keres, ha az egyén gondjai­val, törekvéseivel nem szo­rul háttérbe, érzi a megbe­csülést, a figyelmet. Hogy ezeket a feladatokat hogyan váltotta valóra, ho­gyan végezte el a bizony riem könnyű munka hétköznapjai­ban a pártszervezet, az a be­számoló mellett az egri já­rási pártbizottság minősítésé­ben is megfogalmazódott. Jól állt helyt ez a szervezet az idei esztendőben, s lehe­tőségeihez képest igyekezett munkájában minőségi válto­zásokat elérni — mondta a taggyűlésen Horváth István­ná, a járási pártbizottság képviseletében. A pártveze­tőség beszámolója úgy érté­kelte ezt a munkát, hogy a nehezebb gazdasági feltéte­lek, feszültebb érdekeltségi viszonyok még élesebben, sürgetőbben vetik fel a sab­lonos megoldások elleni küz­delmet, elvárják a gyors meg­újulás képességét. A nagy- vállalat magas kitüntetést kapott az idei munka ünne­pén, s jutott az elismerésből a mind nehezebb körülmé­nyek között dolgozó egri üzemnek is. Senki nem ígéri azt, hogy könnyebbek lesz­nek a munkakörülmények, hiszen fogyatkozó készletek mellett kell szinte változat­lan eredményeket produkál­nia ennek a- közösségnek, s a pártszervezetnek is meg kell találnia e munka segíté­séhez a legmegfelelőbb mód­szereket, eszközöket. őszinte segítő szándékkal, felelősségtudattal. (hekeli) Tűnődés azegmzalóki romok ürügyén Nem ígérhetek kalandos történelmi utazást a romok kö­zött. Egerszalókon ugyanis ^nincsenek történelmi falak, ame­lyek török titkokat, elfeledett kuruc legendákat rejtegetnek. Egerszalókon huszadik századi romok vannak — illetve lesz­nek hamarosan. Először a már-már legendás emlékhelyet járjuk be, amely­nek homlokzatára megtévesztésként vegyesbolt felirat tűze­tett' ki még a történelmi időkben. Valamikor a negyvenes évek végén épült ugyanis a Hangya szövetkezet finanszíro­zásával az az üzlethelyiség, amely ma kétségtelenül a falu érdeklődésének középpontjában áll. Mert igaz, hogy tavasz- szal már feltöltik a község határában az a víztárolót^ amely várhatóan jelentős idegenforgalmi vonzerőt ad a környék­nek, de a jövő ponpázatos ígéreténél kézzelfoghatóbb valóság a buszmegálló tőszomszédságában levő épületegyüttes. A falu centrumában levő ház — mai divatos népművelő kifejezéssel élve —, amolyan komplex intézmény. Kocsma, bolt és raktárhelyiségek gubbasztanak félve a tető alatt. Volt itt egy zöldségesüzlet is, de azt már jó ideje bezárták, mivel egyik fala meg akar válni a számára minden bizony­nyal nem szimpatikus födémtől és egyéb szerkezetektől. Az üzlet mosolygós vezetőnője csinos könnyedséggel perdül előt­tünk a két raktárhelyiség padlóra helyezett kemény karton- papírjain és zuhanyzókból kölcsönzött farácsain. így próbál­ja ugyanis megóvni áruit a nedvesség évek óta tartó ma­kacs ostromától. A falu lakói szerint vajmi kevés sikerrel, mert legtöbb élelmiszer nedves — de az egerszalókiak sajá­tos humora szerint így legalább kevésbé figyelnek oda arra, hogy penészes is. Először a vízbetörés irányairól, illetékességéről érdeklődöm kellő tisztelettel, mintha nem látnám jól. magam is, hogy saját, nem éppen alacsony, 182 centiméteres termetemnél is valamivel magasabban mutatja az átázott vakolat a „be­szivárgó” ellenséget Ez azonban még mindig nem a fő csa­pás iránya. A nagyobb baj ott van, hogy a helyiségek szint­je alacsonyabb az udvar — mind abszolút, mind relatív ér­tékű — földrajzi magasságánál. így eső, hó és egyéb ha­sonló képződmények esetén hangulatos csermely csordogál — néha hömpölyög az egyébként kifogástalanul záró desz-, kaajtó alatt a boltba. Talán friss halat kéne árusítani — tű­nődöm, de aztán másfelé figyelek. Hogy teljes és tökéletes legyen a természet illúziója: a tetőből is hiányzik egy darab — beszakadt az istenadta, valószínű az ügyintézés gyorsító nyomatékét nem bírva ki — és az ideiglenesen fölerősített hullámpala résein felülről is csurran-cseppen egy kis áldás. A tervek már készen vannak, nyugtat meg a tanácselnök, de ő kevésbé nyugodt, mert volt már olyan terv is, amely szerint 1980-ban már működni fog a korszerű önkiszolgáló étterem. De hát készültek itt különb tervek is. Kerek húsz esztendeje folyik az ország egyik legértékesebb gyógyvize a falu határában háborítatlanul, mindössze egy nagyobbacs­ka család részére szolgáló medencét telítve meg páratlan ér­tékkel. Az elképzelésekben nem volt hiány. Most sincs. Csak hetenként egyszer ha érkezik az üzletbe csirkeaprólék, az már jó. öregjeink pedig szívesen vennék — mondja most meg a tanácstitkárnő. De hát nincs. Ebbe a boltba kár is lenne. Nincs mirelitáru, mert nincs hűtőpult, de ebbe a boltba nem is lehetne beszerelni. Vétek volna. Délután két órakor legtöbbször elfogy a tej. Beszélgetünk még egy kicsit, hogy hogyan kellene meg­szüntetni a falu és város közötti még meglevő különbséget, aztán nagy egyetértésben kezet rázunk és elköszönünk egy­mástól. Szigethy András

Next

/
Thumbnails
Contents