Népújság, 1981. december (32. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXII. évfolyam, 292. szám ÁRA: 1981. december 13., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA BEFEJEZTE TANÁCSKOZÁSÁT A TOT IV. KONGRESSZUSA A szocialista mezőgazdaság alapvető formájává vált a termelőszövetkezet... A TOT elnökének ismét Szabó Istvánt, főtitkárának pedig Eleki Jánost választották meg Tanácskozik a kongresszus (Fotó: Szántó György.) Valamit hátrahagyni! Eszembe sincs, hogy a régi világból bár­mit is emlegessek, főleg pedig dicsérjek — hiszen jószerével alig éltem ben­ne, nincsenek közvetlen él­ményeim, tapasztalataim — de igaz, ami igaz: egy-egy emberét, tisztségviselő­jét itt és ott még mindig gyakorta elismerés mellett szóba hozzák. Némely jeles embert máig sem feledtek, számos városatyáról, köz­ségi elöljáróról tisztelettel, szeretettel beszélnek. Me- sélgetik, mutogatják, hogy ezt és azt ő „verekedte ki”, addig nem nyugodott, amíg ennek vagy annak az elképzelés­nek a megvalósítása hát­ravolt. Egyikük-másdkuk talán puszta hiúságból kergette az álmokat, akart föltétlenül valami emléket hagyni maga után, többü- ket azonban a település,. a megbízás iránti felelősség mozgatott, hajtott. Nem egy minden bizonnyal ar­ra gondolt, hogy a poszt­ján természetszerűleg tar- tazdki környezetének azzal, hogy hasznosat, fontosat, maradandót alkot. Valami olyant, ami nemcsak egy­szerűen emlékezteti az utókort, hanem tartósan gyarapítja is a következő generációkat. Kétségkívül nemes, tisz­teletre méltó az ilyenféle buzgalom, méltán nem vész évtizedek vagy évszá­zadok múltán sem a fele­désbe. S hogyan is múl­hatna el a helyi, megyei, or­szágos szereplések emléke, amikor eredményeiket le­hetetlen figyelembe nem venni, őrizetlenül hagyni! Mit mondjak? Magam is megannyiszor tisztelettel adózom hajdani nagyjaink emlékének. Meg­vallom azonban. hogy' sokkal jobban lelkesítenek: „kortársaim”, a ma élők kiemelkedő cselekedetei, tettei. S nemcsak azért, mert közülük többet sze­rencsém van személyesen, közelebbről is ismerni, hanem, miivel olykor ide­genként is közös tenniva­lóinkon osztoznak. Bánt azonban, hogy nem túlságosan sok példa akad arra, hogy egy-egy veze­tő, tisztségviselő, szűkebb vagy szélesebb területén különösebben izzik a ten-' ndakarástól, újra meg újra mérlegeli talán soha visz- sza nem térő körülményeit, lehetőségeit, s e felismerés alapján — ha szabad így nevezni — a szolgálati he­lyén a legtöbbet teszi. Nem egy rest, hanyag gaz-, dasági, politikai vezetővel találkozom még mindig az országban, akik fölött majdhogy nem nyomtala­nul múlik el az idő, miután többnyire talán a saját dolgaikkal vannak el­foglalva. Elsősorban ezekre gon­doltam, amikor a régi pél­dákat idéztem. Mert szí­vem szerint annak örül­nék jobban, ha emezeket emlegetnék nagyságukról, akár a hajdaniak fényét elhomályosítva is. Gyóni Gyula Szombaton, az Építők Ró­zsa Ferenc Székházában, a kongressusi előterjesztések vitájával folytatta munkáját a mezőgazdasági szövetkeze­tek IV. kongresszusa. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Váncsa Jenő mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter és Hetényi István pénzügyminiszter. A vitában felszólalt Ván­csa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki kifejtette, hogy a szövetke­zeti szektor a társadalmi és politikai élet fontos ténye­zője, és a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésében is meg­határozó szerepe van. A mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére álló állóesz­köz-állomány 73 százaléka van a közös gazdaságok bir­tokában, ezek adják, illetve ezek állítják elő a nagyüze­mi termelés 74 százalékát és adják a nyereség 80 százalé­kát. A szocialista mezőgazda­ság alapvető formájává vált a termelőszövetke­zet, amely mint válla­lat, illetve vállalkozás is egyenrangú partnerévé vált az állami vállala­toknak, sőt — el lehet mondani — bizonyos te­kintetben versenytársává nőtte ki magát. A termelőszövetkezetek jó része felzárkózott az élenjá­ró állami gazdaságok közé, nem egy közös gazdaság ezek eredményein is túltett, pél­dául a hozamok tekintetében vagy a fejlesztési munkában. Az adatok bizonyítják, hogy a nyolc tonna feletti hektá- rankénti gabonatermést el­ért 73 nagyüzem közül 65 termelőszövetkezet, és az évenként 6000 liter feletti át­laghozamokkal dolgozó négy tehenészetből három terme­lőszövetkezeti. A jövedelme­ző gazdálkodásban is előbb­reléptek; az üzemek 42 szá­zaléka a közgazdasági elem­zések szerint magas színvo­nalon gazdálkodik, ami a népgazdaság más szektorai­val egybevetve is jó ered­ménynek számit. A rugalmasság és a gyors alkalmazkodóképesség, vala­mint a vállalkozói tevékeny­ség kiszélesedése jellemzi az elmúlt időszakot a termelő­szövetkezeti mozgalomban, ez hozta magával, hogy az üzemek a háztáji termelés valódi gazdái lettek. A nagy­üzemek szerves része lett a kistermelés, ám ebben to­vábbra is meghatározó sze­repe van a nagyüzemeknek. Ezek az idén 3,5 millió ton­na takarmányt adtak el a kistermelőknek, több ezer te­nyészállatot bocsátottak ren­delkezésükre és a háztáji gazdákat, illetve a kisterme­lőket kétmilliárd forint ér­tékű szolgáltatással is segí­tették. Elmondotta, hogy a szö­vetkezetek együttmű­ködése tovább bővült. Hétszázhetvenhárom tár­sulás működik a mező- gazdaságban, ezek közül 600-at a termelőszövetke­zetek kezdeményeztek, illetve vezetnek. Mindössze 18 olyan közös gazdaság van az országban, amelyik egyetlen társulásnak vagy termelési rendszernek sem tagja, az összes többi gazdaság valamilyen integ­ráló rendszerhez kötődik. Váncsa Jenő foglalkozott a kongresszuson felvetett több kérdéssel. Egyebek között az­zal, hogy a tsz-ekkel kapcso­latban levő felvásárló-feldol­gozó vállalatok, üzemek elő­nyösebb helyzetben vannak a termelőknél, és ezt gyakran éreztetik is. Elmondotta, hogy a monopolhelyzet, illetve az esetenkénti kiszolgáltatottság miatt ugyan szükség van központi intézkedésekre, de egyre kevesebb számban, mert az agrár-, illetve a gazdaságpolitika újabb és újabb intézkedései mindin­kább olyan helyzetbe hozzák a termelőket, hogy egyen­rangú társakká válnak. Ki­fejtette, hogy a termelőszö­vetkezetek és társulásaik ilyen értelemben is képesek a további megújulásra. Foglalkozott a miniszter a gazdálkodásban lema­radt termelőszövetkezetek helyzetével, ezek az üze­mek 1,5 millió hektáron gazdálkodnak, árujuk nélkülözhetetlen a ha­zai ellátásban és az ex­portban, ezért megsegí­tésüket a mezőgazdasági vezetés folyamatosan na­pirenden tartja. Arra van szükség, hogy ezekbe a gazdaságokba jól képzett szakembereket irá­nyítsanak, segitsék a szak­képzett munkaerő letelepe­dését, javítsák egymás közöt­ti együttműködésüket és min­den lehetséges módon felka­rolják gazdasági felemelke­désüket. Az általában kedve­zőtlen körülmények között tevékenykedő tsz-ek teljesít­ményét másként kell érté­kelni, mint azokét, akikkel nem bánik mostohán a ter­mészet, nemcsak a szuper­teljesítményeket kell elismer­ni, hanem a kedvezőtlen te­rületeken elért hozamnöve­lést is, még akkor is, ha ez nem olyan látványos, mint más területeken. Váncsa Jenő ezután a me­zőgazdaság helyzetéről, idei teljesítményeiről szólva el­mondotta, hogy a termelés el­maradt a tervezettől, de meg­haladja a tavalyi, különben magas színvonalat. Az el­maradás fő oka az, hogy a gabonánál kiesések voltak és a termőterület is csökkent. A többi ágazat általában tel­jesítette, sőt az előirányzato­kon felül termelt. Ám a ga­bonatermelésnek meghatáro­zó szerepe van. Az idei ered­mények is azt mutatják: az az üzem, amelyik ezen a te­rületen lemarad, csak nehe­zen ellensúlyozza a bevétel- kiesést. A mezőgazdaság ösz- szességében kedvező, zavar­talan belső ellátást biztosí­tott, és az elmúlt évhez ké­pest 17 százalékkal nőtt a mezőgazdasági termékek, fel­dolgozott élelmiszerek export­ja, ami különösen figyelem­re méltó eredménynek szá­mít. A gazdaságok nyeresé­ge az elmúlt évihez hasonló színvonalon alakult, viszont kevesebb a veszteséggel gaz­dálkodó üzem, és a veszte­ségek maguk is felére csök­kentek. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a hatékonysá­gért többet tettek, mint ko­rábban. A gazdaságok dinamiku­san növelték a beruhá­zást, ezen a téren nem mutatkozik visszaesés. A fejlesztésekre fordított (Folytatás a 2. oldalon.) Elegendő árukészlet - Az egri Centrumban már november elején — Jawa a Skálából — Tízezer cikk az Aranypókból Kereskedelmi körkép karácsony előtt Az országos és fővárosi ke­reskedelmi vállalatok elegen­dő árukészlettel, ideiglenes árusítóhelyek létesítésével és különféle szervezési intézke­désekkel készültek fel a karácsony előtti csúcsforga­lomra. Az elkövetkező napokban is sok vásárlóra számítanak az üzletekben, bár általános tapasztalat, hogy az utóbbi években a karácsonyi aján­dékokat sokan már az őszi hónapokban megveszik. A tizenöt budapesti és húsz vi­déki — köztük az egri — Centrum Áruházban például idén november elején meg­kezdődött a karácsonyi sze­zon, a nagyobb értékű, és a tartós fogyasztási cikkek nagy részét ekkor vásárolták meg. A csütörtök esti lehe­tőséget is jobban kihasznál­ták a vevők az ünnepek előtl, december 3-án például ugyanakkora volt a Cent­rum forgalma, mint tavaly az ezüstvasárnapon. Idén mintegy 3 milliárdos kará­csonyi forgalomra számíta­nak. A választék kielégítő, a legkeresettebb ajándéko­zási cikkekből elegendő áll rendelkezésre. Javult a Cent­rum Áruházak kínálata a ta­valyihoz képest a műszaki — főként a híradástechnikai — berendezésekből. Bár hiá­nyoztak a közepes árú, 3000 forint körüli magnetofonok, lemezjátszók, ruházati cik­kekből főként a fiataloknak kedvez a választék. Az Úttö­rő Áruházban például 230 forintos áron divatos mű­szőrme fülvédő- és sálgar­nitúrát kínálnak, s még az ünnepek előtt kapható lesz a keresett vízhatlan anyag­ból készült hónadrág is. Néhány Centrum Áruházban még van fényes anyagú steppelt anorák, és a sokáig hiánycikként' számon tar­tott kordnadrág, több szín­ben és méretben. Az idei ezüst- és aranyva­sárnapi forgalom zavartalan lebonyolítása érdekében az ország Centrum Áruházaiban — így az egriben is —több száz ideiglenes pénztár mű­ködik majd, s a pultok mö­gé állnak a vállalat KISZ- esei, nyugdíjasai, és sokan az irodai dolgozók közül is. A vásárlás megkönnyítését szolgálják a Centrum Áru­házak kihelyezett ideiglenes árusítóhelyei is. A karácso­nyi forgalom idején több mint negyven helyen, üze­mekben, kultúrotthonokban, iskolákban árusítják egy vagy több napig a vállalat aján­dékozásra szánt cikkeit. Az ország csaknem 40 Skála áruháza néhány új­donságot is kínál karácsony­ra.' Kapható a Jawa kismo­torkerékpár, a hazai gyárt­mányú széllovas, túrakajak, csónak, kazettás riasztótás­ka, s a nagy sikerű kulcs nélküli zár. A Szivárvány Áruház Vál­lalat 70 budapesti üzlete kö­zül a huszonkét méteráru­bolt kínálja a legnagyobb választékot. Az elmúlt évek­ben hiánycikknek számító, gyapjú-, selyem- és jersey- anyagok széles skálája kap­ható. Konfekcióból nincs elég, hiánycikk az irhabunda és a férfi bőrpapucs, viszont a tavalyinál lényegesen gazda­gabb fehérneműválasztékkal várják a vásárlókat. A Szi­várvány sportszerüzleteiben elfogytak a silécek, és a ród- lik, de ez utóbbiból még vár­nak szállítmányt. Korcsolya még kapható, szerelt és csa- tolós változatban egyaránt. Az Aranypók 90 üzletében több mint tízezerféle cikket ajánlanak karácsonyra. A pamut- és gyapjúáruk, va­lamint a szabadidő-öltözé­kek és plüssköntösök kivéte­lével mindenből ki tudják elégíteni a vásárlói igénye­ket. Az ünnepi forgalom ide­jén 160 nyugdíjas segít a bolti dolgozóknak, s a leg­kritikusabb napokon mellet­tük még mintegy 50 közpon­ti irodai alkalmazott is. Az Amfora 20 ezer-féle árucikke közül csaknem va­lamennyi alkalmas ajándé­kozásra. Különösen hazai termékekből bővült a válasz­ték. Megjelentek a hő- és ütésálló Tempress kávéspo­harak, ezekből több mint ne­gyedmillió áll a vásárlók rendelkezésére. A karcagi hőálló üveg Thermover-edé- nyek, valamint színes és fe­hér fátyolüveg-poharak, dísz­tárgyak az eddiginél sokkal szélesebb választékban és nagyobb mennyiségben kap­hatók. Idén is árusítják a víztartállyal ellátott mű­anyag karácsonyfatalpakat, amelyekben a fenyőfák a száraz levegőjű, központi fű- téses lakásokban is hosszabb ideig eltarthatók. A kará­csonyi csúcsforgalom idején két új Amfóra-üzlet köny- nyíti meg a bevásárlást a fő­városban: a napokban nyílt meg a Sallai utcai böngész­de, s ezüstvasárnaptól várják a vevőket a József körúti hő­álló edények boltjában. (MTI) Ajánlások 200 ezer vezető gondjainak megoldására Befejeződött a művezetők országos tanácskozása Szombaton a Csepeli Munkásotthonban befejeződ dött a művezetők kétnapos országos tanácskozása azok­ról a teendőkről, amelyekkel enyhíthetők az országban dolgozó mintegy 200 ezer mű­vezető jelenlegi gondjai, problémái. A szombati szekcióülése­ken a művezetőknek a válla­lati vezetési rendszerben be­töltött helyéről és szerepéről, a művezetői munka emberi tényezőiről, valamint a kor­szerű képzés főbb követel­ményeiről tanácskoztak. A szekcióüléseket követő záróülésen ajánlásokat fo­gadtak el. Ezekben egyebek között javasolják az illetékes minisztériumoknak és az OKISZ-nak, hogy a megvál­tozott gazdasági, technológiai és vezetéstechnikai körülmé­nyek figyelembevételével korszerűsítsék a művezetők helyzetét érintő egyes irány­elveket, az új követelmé­nyeknek megfelelően hatá­rozzák meg a vállalatok a művezetők jogait és kötelei zettségeit. A konferencia célszerűnek tartja, hogy a vállalatok ve­zetői vizsgálják felfii a mű­vezetőkre vonatkozó ügy­rendjüket, belső utasításai­kat, valamint a művezetők munkakörülményeit, bérezé­sét. Indokolt lenne elemezni a művezetők felkészültségét is, mivel nagy részük szakkö­zépiskolát végzett, s az itt szerzett szakmai tudás kevés feladatuk eredményes ellátá­sához. Éppen ezért megfon­tolandó a technikusi képzés korszerűsített visszaállítása. A tanácskozás javasolja a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaságnak, hogy a művezetők vezetési és szer­vezési tevékenységének tá­mogatására létesítsen műve­zetői szakosztályt, s ismere­teik bővítésére kiadványso­rozatot adjon ki, a társaság megyei elnökségei pedig szer­vezzék meg a területükön a művezetők fórumát, klub­jait, oktatását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents