Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat Olajmultik jövője Hanyatlás vagy föllendülés Arckép háttérrel bO Az október 18-i választási siker óta csak így emlegetik Görögországban és annak határain túl: a remények politikusa. Nyilvánvaló utalás ez arra, hogy a görögök jó része azért adta voksát a Pánhellén Szocialista Mozgalomra, a PASOK-ra, és személy szerint rá, mert tőle és pártjától remélik a hőn óhajtott allaghit — magyarul: változást — Hellász földjén. Az embereknek elegük volt a romló gazdasági helyzetből, a 25 százalékos inflációból, a növekvő munkanélküliségből, s abból, hogy hazájukat hét évig a jobboldali Új Demokrácia Párt uralta. Papandreu és pártja lényegében a változás jelszavával diadalmaskodott. Az új miniszterelnök, Görögország első baloldalinak mondható kabinetjét megalakítva kijelentette, hogy az minden görög kormánya lesz. Mint mondta, először a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás és a mezőgazdasági felvásárlási rendszer területén tervez reformokat. A 62 éves politikus a választási kampányban fellendülést ígért, s kilátásba helyezte a gazdaság „társadalmasítását”, ami azonban nem jelent széles körű államosítást. Ami a külpolitikát illeti, szívesen látná hazáját a NATO-n kívül, a semleges országok körében, s felül kívánja vizsgálni a Görögországban levő amerikai támaszpontok ügyét, a közös piaci tagság feltételeit. A változás mellett mindenekelőtt az önálló nemzeti politikára való törekvés kölcsönöz nagy tekintélyt az új miniszterelnöknek. Megfigyelők azonban mindjárt kiegészítik ezt azzal, hogy népszerűségéhez hozzájárult családi háttere is. Apja, Georgiosz Papandreu évtizedeken át részt vállalt az ország politikai életében, és sok görög szerint hibái mellett azért nem tudta megvalósítani ígéretes elképzeléseit, mert az ezredesek puccsa 1967-ben megakadályozta ebben. Az ifjabb Papandreu atyja révén került a politikusi pályára, miniszteri tárcát kapva annak kabinetjében, 1964-ben. Andreasz előzőleg 1940-től, Görögország fasiszta megszállásától, az Egyesült Államokban élt. Ott szerzett közgazdászdiplomát a Harward Egyetemen, majd Kaliforniában a. Berkeley Egyetem tanára volt. Amerikai nőt vett feleségül, három gyermeke született. 1960- ban tért haza, de hét év múlva, a katonai puccs — nyolchavi börtön után — ismét emigrációba kényszerítette. Az ezredesek bukásakor, 1974-ben, immár népszerű politikusként érkezett hazájába, s hamarosan megalakította a demokratikus, haladó politikát követő PASOK- ot. Az akkori választásokon pártja a harmadik, 1977-ben már az ország legfőbb ellenzéki ereje volt. Most, októberben pedig elsöprő fölénnyel a PASQK nyerte a választásokat. Az ifjabb Papandreu 62 éves korára politikai pályafutása csúcsára jutott. Személyiségét annyira meghatározónak tartják a megfigyelők, hogy azt mondják: nélküle aligha lett volna képes győzni a PASOK. Papandreu valóban kiváló szónok, erős akaratú, de nem erőszakos, hanem megnyerő ember. Kormányában az ő személye a meghatározó. Megtartotta magának a hadügyminiszteri tárcát. „A hadseregnek egyetlen feladata van: az ország területi épségének és a nemzeti függetlenségnek a megvédése” — nyilatkozta. Valószínűleg nagy befolyása lesz a gazdasági és a külpolitikai kérdésekre is — tisztában van vele, hogy mindkét területen kényes feladatok várják, ha eleget akar tenni választási ígéreteinek. Kormányfőként minden bizonnyal új oldaláról mutatkozik meg. Várhatóan óvatos, realista politikus lesz mert nem akarja ismét az ezredesek karmai közé juttatni népét. K. M. Olajfúrótorony a tengeren NAGY-BRITANNIA Korszakváltás előtt A hatalmon egymást váltó két brit párt uralmának kényelmes rendszere nemrég újabb sérülést szenvedett. Croydon, egy dél-londoni előváros előválasztásán a szociáldemokrata-liberális párt- szövetség jelöltje győzött. Szeptemberben a Manchester közelében levő Warring- ton városkában ugyanez tör. tént. Az eredményből akkor is, most Croydonban is országos jelentőségű következtetéseket vontak le. Azt, hogy elképzelhető egy történelmi korszakváltás az angol belpolitikában, olyan helyzet kialakulása, amely véget vet a kétpárti váltógazdálkodásnak és három nagyobb politikai erő jelenlétét tétélezi fel a parlamentben, helyet adva ezzel különböző koalíciós kombinációknak is. Azt, hogy mindez menynyire reális lehetőség, teljes biztonsággal még nem lehet megállapítani. A következő csata karácsony előtt a Liverpool környéki iparvidé. ken, Crosby városában zajlik majd le. Itt a szociáldemokrata-liberális szövetség egyik vezetője indul csatába a konzervatívok „kiütésére”: a szociáldemokrata párt egyik alapítója, Shirley Williams asszony, aki korábban a Lalbour, a munkáspárt kormányában miniszteri tisztséget töltött be. A jelenlegi különleges helyzetet az váltotta ki, hogy a „Vashölgy”, Thatcher miniszterelnök kormánya a legszélsőségesebb kapitalista piacgazdaság elvei alapján próbálja megoldani az ország évtizedek óta húzódó gazdasági problémáik Az „eredmény”: a munkanélküliek száma hárommillió közelébe emelkedett, amire az 1929-es nagy gazdasági válság időszaka óta nem volt példa. Mindez a két nagy pártban heves erjedést indított el. A munkáspárton belül az Anthony Benn által vezetett, nagyszabású államosításokat, a Közös Piacból való kilé- , pést és egyoldalú brit atomleszerelést követő balszárny megerősödött. Elérték a párt működési szabályzatának olyan módosítását, amely a hagyományosan polgáribb felfdgású parlamenti frakcióval szemben a szakszervezetek és a helyi alapszervezetek súlyát erősítette a párt- politika meghatározásában. Voltaképpen ez váltotta ki a pártszakadást: négy volt munkáspárti miniszter (lényegében a párt jobbszárnyának a vezetői! tavasszal megalakította az új szociáldemokrata pártot. A munkáspárt legutóbbi kongresz- szusa pedig e fejleménytől megriadva ingadozóbb álláspontot foglalt el. Nem választották meg álelnökké Bennt — a párt vezetése ugyanis attól tart, hogy ha a Labour tovább csúszik balra, akkor ezzel épp a 'szaka- dór szociáldemokratákat erősíti. Az említett erjedés a nemrégiben tartott pártkongresszus tanúsága szerint a kormánypártot sem kímélte. A szélsőséges jobbszárny uralma ellen Heath volt miniszterelnök vezetése alatt lázadt fel a párt centruma — egyelőre eredménytelenül. Némileg leegyszerűsítve tehát úgy lehet jellemezni a helyzetet, hogy az ellenzékben levő munkáspárt balra tolódott, a kormányon levő kon. zervatívok pedig jobbra. Így „üres maradt” a brit politika hagyományos centruma. Ezt ismferte fel az újonnan létesült szociáldemokrata párt, valamint a parlamentben mindössze tizenkét képviselővel rendelkező liberálisok, amikor létrehozták centrista pártszövetségüket. Egyes közvélemény-kutatások szerint ők a szavazatok mintegy harmadát szereznék meg, ha most tartanának választásokat. —i—e. „A jó öreg Charlie. Biztosítja Anglia jövendő energiáját”. Egészoldalas, színes hirdetés, mutatja be a limes-bán Charlie-t, a Shell tengeri olajfúrótornyáit, amint magányosan és büsE- kén áll a háborgó tengerben. Pénzcsináló gépek Vajon miért fontos a Shellnek hirdetésben adni az angol olvasók tudtára, hogy kétmilliárd fontot költött eddig a tengeri tornyok 'kifejlesztésére, és további 450 milliót szán erre a célra? Az ok: a nagy olajtársaságok szeretnének, javítani a róluk kialakult kedvezőtlen képen. A Newsweek hasonlata szerint ugyanis 1972 után valóságos pénz- csináló gépekké váltak. (A Shell tavalyi haszna például 35 százalékot növekedve 1,5 milliárd dollárra ugrott, ami háromszorosa az 1975-ös, szintén nem megvetendő nyereségnek) . Az emberek pedig nehezen értik, hogyan lehet tisztességes módon enmlyit keresni épp az energián, miközben ők fájdalmasan érzik az olaj és a benzin drágulását. Amikor az iráni forradalom után hirtelen csökkent a piáéra kerülő olaj mennyisége, az amerikaiak majd fele úgy vélte, hagy a társaságok a maguk hasznára fordítják e hiányt — mutatta egy közvélemény-kutatás. Azzal is vádolták a nagy olajvállalatokat, hogy felvásárolják a veri senytánsakat, ahelyett, hogy kutatásra fordítanák a pénzt. Szükség van hát a reklámkampányokra, s érthető az is, hogy az USA legnagyobb külföldi ellenőrzés alatt álló vállalata — 69 Alig negyvenöt éves földműves, kis darab földön gazdálkodik a Nílus deltájában. Huszonöt évvel ezelőtt házasodott meg először. Két gyermekük született, ám kiderült, hogy a fiatalasszony és anyósa nem tud kijönni egymással. A dolog odáig fajult, hogy Zaihira fogta a gyerekeket, és visszaköltözött szüleihez, egy távolabbi faluba. — ★ — Két évvel ezelőtt szavazta ’ meg az egyiptomi parlament a válási törvényt. Ez kimondja, hegy a továbbiakban nem elég, ha a férj kijelenti: „el- válok tőled, te asszony”, a férfi elhatározását a hatósászázaléka a Royal Dutch Shell, egy Londonban székelő nemzetközi konzorcium tulajdona — huszonnégy főállású kijárót alkalmaz, hogy Washingtonban képviseljék az érdekeit. Az olajcéglek közönségkapcsolatainak kérdése már bonyolultabb. A Shell elnöke például bocsái- natkérően így nyilatkozott: „Kezdők vagyunk ebben. Nem jól csináljuk. Az is lehet, hogy az iparág vezetői fel sem fogják, mennyire függenek a közönségtől”. Sebezhető sztárok Lehet bizony. Ügy is tűnik, hogy nem f üggenek semmi" tői ék senkitől. Az USA ötszáz legnagyobb konszernjének listáját az olajcégek vezetik, az Exxon és a Mobil. A hét nővér — a hét legnagyobb olajtársaság — az első húsz között van. A világ ötven legnagyobb vállalata közül tizennyolc az olajból él. Ám a sízakértők szinte mindannyian egyetértenek abban, hogy előbb-utóbb véget ér az olajkorszak, és ezzel a nagy olajmonopóliumok ideje. Az elmúlt két évben tizenhárom százalékkal csökkent az Egyesült Államokban a benzinfogyasztás, „Az olaj nem növekvő iparág már...” — vélte egy közgazdász. A visszaesést csak a legerősebbek élhetik túl. Például a hét nővér, akik a kapitalista világ finomító- kapacitásának felét és a tártál yhaj óflotta 39 százalékát birtokolják. De még ők is visszavonulóban vannak: finomítókat, vegyi gyárakat zárnak be, tartályhajóikat adnak el. Egy szakember szegoknak is szentesíteniük kell. Ök pedig nemcsak, hogy kikérik az asszony véleményét is, hanem a feleség részére tartásdíjat, gyerektartóst is megítélhetnek. A válási törvény természetesen nem tiltja a több- nejűséget. Egyiptomban jelenleg a házas férfiak 7,5 százalékának van második, három százalékának harmadik és minden nyolcvanadik férfinak negyedik felesége is. Igaz, a törvény fii mond ja: az első feleség jóváhagyása nélkül nem hozható újabb asz- szony a házhoz.' Ha mégsem kérik az előző feleség hozzájárulását, az asszonyoknak joguk van a válást kezdeményezni. Bár a törvényt egyházi rinit a tőkés világ finomító- kapacitásának felére jelenleg nincs szükség. Változást jelző körvonalak „Minden iparágnak megvan a maga életciklusa” — vonta meg a vállát az egyik cég alelnöke. Az Exxon vezetője pedig azt jósolta, hogy az USA az elektromos energián alapuló társadalommá fejlődik. Ezért megvásároltak egy villamosipari vállalatot, de foglalkoznak szénnel, urániummal, rézzel, napenergiával is, csakúgy mint a többi társaság. Az ingatlanüzlettől a komputertechnikáig mindennel próbálkoznak, hogy biztosítsák jövőjüket. A kivétel szinte egyedül a Shell: elnöke még most is úgy gondolja, hogy az olajipar nyújtja a legjobb reményeket az Egyesült Államok energiaproblémáinak megoldására. Sőt, az egyetlen reményt. Ezért zörög és rázkódik szüntelenül Charlie amerikai testvére, Cognac az Atlanti-óceánban tizenöt mér- földnyire Louisiana partjaitól. De bármennyire is reklámozzák az olajipar óriási tengeri vállalkozásait, már feltűnnek a jövő változást jelző körvonalai. A tudósok egyszer tán olyan új energiaforrást találnak, amelyet — mint valamikor az olajat — kedvünkre pazarolhatunk. szentesítéssel hozták, akadnak ellenzői, akik a hagyományokra hivatkoznak, mondván, hogy a Korán szerint a válás „utálatos cselekedet az isten előtt”. Az igazság azonban az, hogy a válási törvény, az asszony új jogai sértik olyan mértékben a férfiak önérzetét és érdekeit, hogy azt a hagyományosan férfiuralmi társadalom nehezen viseli el. Pedig az asz- szonyok mindmáig jóformán semmit sem tudnak jogaikról, senki sem siet felvilágosítani őket. Mióta a törvény életbe lépett, ötezer házasságot bontottak fel Egyiptomban és csak négy esetben hivatkozott az asszony az. őt megillető jogokra, részt kérve a közös vagyonból. Az egyiptomi férfiak nem nagyon tudnak tehát megbékélni a törvénnyel, igaz, bevezetése a nők körében sem aratott osztatlan sikert. Részben, mert éppen idősebb korukra vannak kitéve a csapásnak: ha lányuk férjhez megy és fiuk betölti a 15. életévét, válás esetén a férj válik jogosulttá a lakáshasználatra, s az asszonynak mennie kell. Ezért inkább beleegyeznek abba, hogy a férj második, harmadik feleséget vegyen, minthogy ki legyenek téve a kilakoltatásnak. így az új válási törvény adta lehetőséggel, amely a nők egyenjogúsítását kívánta volna szolgálni, inkább csak a jómódú emberek élhetnek. Ali viszont nem jómódú ember. Jobban ragaszkodott anyjához, aki meggyőzte: vegye el Fauzeját az első felesége, Zahira tudta nélkül. Ebből a házasságból is két gyermeke született. Amikor Ali anyja meghalt, Zahira visszaköltözött, s csak akkor tudta meg, hogy a házastársi ágy már foglalt. A két asszony nem hibáztathatta egymást. Mit tehettek volna? Megpróbáltak megbékélni a helyzettel. Zahira, az első asszony, így gondolkodott: „Ha visszamegyek, ki segít felnevelni a gyerekeket? Ha elválok, ki vesz el két gyerekkel?" Fau. zeja, a második asszony, azt mondta: „Végül is tudhattam, 'hogy Zahira előbb-utóbb visszajön”. A héttagú család azóta meglehetős nyugalomban él, de lelki békéjük nem tökéletes. Mindegyik asszony szívesebben venné, ha egyedüli feleség lenne. S hogy Ali kit szeret jobban? Ilyesmin nem töri a fejét; neki a megélhetésről kell gondoskodnia. Hatos Erzsébet összeállította: Pilisy Elemér Tótisz András EGYIPTOM Gazdagok kiváltsága a válás (Fotó — Newsweek—KS)
