Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat Olajmultik jövője Hanyatlás vagy föllendülés Arckép háttérrel bO Az október 18-i választási siker óta csak így emlegetik Görögországban és annak határain túl: a remények politikusa. Nyilvánvaló utalás ez arra, hogy a görögök jó része azért adta voksát a Pánhellén Szocialista Moz­galomra, a PASOK-ra, és személy szerint rá, mert tőle és pártjától remélik a hőn óhajtott allaghit — magya­rul: változást — Hellász földjén. Az embereknek ele­gük volt a romló gazdasági helyzetből, a 25 százalékos inflációból, a növekvő munkanélküliségből, s abból, hogy hazájukat hét évig a jobboldali Új Demokrácia Párt uralta. Papandreu és pártja lényegében a változás jelszavával diadalmaskodott. Az új miniszterelnök, Görögország el­ső baloldalinak mondható kabinetjét megalakítva kijelen­tette, hogy az minden görög kormánya lesz. Mint mond­ta, először a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás és a mezőgazdasági felvásárlási rendszer terü­letén tervez reformokat. A 62 éves politikus a válasz­tási kampányban fellendülést ígért, s kilátásba helyez­te a gazdaság „társadalmasítását”, ami azonban nem je­lent széles körű államosítást. Ami a külpolitikát illeti, szívesen látná hazáját a NATO-n kívül, a semleges or­szágok körében, s felül kívánja vizsgálni a Görögország­ban levő amerikai támaszpontok ügyét, a közös piaci tagság feltételeit. A változás mellett mindenekelőtt az önálló nemzeti politikára való törekvés kölcsönöz nagy tekintélyt az új miniszterelnöknek. Megfigyelők azonban mindjárt kiegé­szítik ezt azzal, hogy népszerűségéhez hozzájárult csalá­di háttere is. Apja, Georgiosz Papandreu évtizedeken át részt vállalt az ország politikai életében, és sok gö­rög szerint hibái mellett azért nem tudta megvalósítani ígéretes elképzeléseit, mert az ezredesek puccsa 1967-ben megakadályozta ebben. Az ifjabb Papandreu atyja révén került a politikusi pályára, miniszteri tárcát kapva annak kabinetjében, 1964-ben. Andreasz előzőleg 1940-től, Görögország fa­siszta megszállásától, az Egyesült Államokban élt. Ott szerzett közgazdászdiplomát a Harward Egyetemen, majd Kaliforniában a. Berkeley Egyetem tanára volt. Ameri­kai nőt vett feleségül, három gyermeke született. 1960- ban tért haza, de hét év múlva, a katonai puccs — nyolchavi börtön után — ismét emigrációba kényszerí­tette. Az ezredesek bukásakor, 1974-ben, immár népszerű politikusként érkezett hazájába, s hamarosan megalakí­totta a demokratikus, haladó politikát követő PASOK- ot. Az akkori választásokon pártja a harmadik, 1977-ben már az ország legfőbb ellenzéki ereje volt. Most, október­ben pedig elsöprő fölénnyel a PASQK nyerte a válasz­tásokat. Az ifjabb Papandreu 62 éves korára politikai pálya­futása csúcsára jutott. Személyiségét annyira meghatáro­zónak tartják a megfigyelők, hogy azt mondják: nélküle aligha lett volna képes győzni a PASOK. Papandreu valóban kiváló szónok, erős akaratú, de nem erőszakos, hanem megnyerő ember. Kormányában az ő személye a meghatározó. Megtartotta magának a hadügyminiszteri tárcát. „A hadseregnek egyetlen feladata van: az ország területi épségének és a nemzeti függetlenségnek a meg­védése” — nyilatkozta. Valószínűleg nagy befolyása lesz a gazdasági és a külpolitikai kérdésekre is — tisztában van vele, hogy mindkét területen kényes feladatok vár­ják, ha eleget akar tenni választási ígéreteinek. Kor­mányfőként minden bizonnyal új oldaláról mutatkozik meg. Várhatóan óvatos, realista politikus lesz mert nem akarja ismét az ezredesek karmai közé juttatni népét. K. M. Olajfúrótorony a tengeren NAGY-BRITANNIA Korszakváltás előtt A hatalmon egymást vál­tó két brit párt uralmának kényelmes rendszere nemrég újabb sérülést szenvedett. Croydon, egy dél-londoni elő­város előválasztásán a szo­ciáldemokrata-liberális párt- szövetség jelöltje győzött. Szeptemberben a Manches­ter közelében levő Warring- ton városkában ugyanez tör. tént. Az eredményből akkor is, most Croydonban is or­szágos jelentőségű következ­tetéseket vontak le. Azt, hogy elképzelhető egy történelmi korszakváltás az angol bel­politikában, olyan helyzet kialakulása, amely véget vet a kétpárti váltógazdálkodás­nak és három nagyobb poli­tikai erő jelenlétét tétélezi fel a parlamentben, helyet adva ezzel különböző koalíciós kombinációknak is. Azt, hogy mindez meny­nyire reális lehetőség, teljes biztonsággal még nem lehet megállapítani. A következő csata karácsony előtt a Li­verpool környéki iparvidé. ken, Crosby városában zaj­lik majd le. Itt a szociálde­mokrata-liberális szövetség egyik vezetője indul csatába a konzervatívok „kiütésére”: a szociáldemokrata párt egyik alapítója, Shirley Wil­liams asszony, aki korábban a Lalbour, a munkáspárt kor­mányában miniszteri tiszt­séget töltött be. A jelenlegi különleges helyzetet az váltotta ki, hogy a „Vashölgy”, Thatcher mi­niszterelnök kormánya a leg­szélsőségesebb kapitalista piacgazdaság elvei alapján próbálja megoldani az or­szág évtizedek óta húzódó gazdasági problémáik Az „eredmény”: a munkanélkü­liek száma hárommillió kö­zelébe emelkedett, amire az 1929-es nagy gazdasági vál­ság időszaka óta nem volt példa. Mindez a két nagy párt­ban heves erjedést indított el. A munkáspárton belül az Anthony Benn által vezetett, nagyszabású államosításokat, a Közös Piacból való kilé- , pést és egyoldalú brit atom­leszerelést követő balszárny megerősödött. Elérték a párt működési szabályzatának olyan módosítását, amely a hagyományosan polgáribb felfdgású parlamenti frakció­val szemben a szakszerveze­tek és a helyi alapszerveze­tek súlyát erősítette a párt- politika meghatározásában. Voltaképpen ez váltotta ki a pártszakadást: négy volt munkáspárti miniszter (lé­nyegében a párt jobbszár­nyának a vezetői! tavasszal megalakította az új szociál­demokrata pártot. A mun­káspárt legutóbbi kongresz- szusa pedig e fejleménytől megriadva ingadozóbb ál­láspontot foglalt el. Nem vá­lasztották meg álelnökké Bennt — a párt vezetése ugyanis attól tart, hogy ha a Labour tovább csúszik bal­ra, akkor ezzel épp a 'szaka- dór szociáldemokratákat erő­síti. Az említett erjedés a nemrégiben tartott pártkong­resszus tanúsága szerint a kormánypártot sem kímélte. A szélsőséges jobbszárny uralma ellen Heath volt mi­niszterelnök vezetése alatt lázadt fel a párt centruma — egyelőre eredménytelenül. Némileg leegyszerűsítve tehát úgy lehet jellemezni a hely­zetet, hogy az ellenzékben levő munkáspárt balra toló­dott, a kormányon levő kon. zervatívok pedig jobbra. Így „üres maradt” a brit politi­ka hagyományos centruma. Ezt ismferte fel az újonnan létesült szociáldemokrata párt, valamint a parlament­ben mindössze tizenkét kép­viselővel rendelkező liberá­lisok, amikor létrehozták centrista pártszövetségüket. Egyes közvélemény-kutatá­sok szerint ők a szavazatok mintegy harmadát szereznék meg, ha most tartanának vá­lasztásokat. —i—e. „A jó öreg Charlie. Bizto­sítja Anglia jövendő ener­giáját”. Egészoldalas, színes hirdetés, mutatja be a li­mes-bán Charlie-t, a Shell tengeri olajfúrótornyáit, amint magányosan és büsE- kén áll a háborgó tengerben. Pénzcsináló gépek Vajon miért fontos a Shellnek hirdetésben adni az angol olvasók tudtára, hogy kétmilliárd fontot köl­tött eddig a tengeri tornyok 'kifejlesztésére, és további 450 milliót szán erre a cél­ra? Az ok: a nagy olajtár­saságok szeretnének, javíta­ni a róluk kialakult kedve­zőtlen képen. A Newsweek hasonlata szerint ugyanis 1972 után valóságos pénz- csináló gépekké váltak. (A Shell tavalyi haszna például 35 százalékot növekedve 1,5 milliárd dollárra ugrott, ami háromszorosa az 1975-ös, szintén nem megvetendő nye­reségnek) . Az emberek pe­dig nehezen értik, hogyan lehet tisztességes módon enmlyit keresni épp az ener­gián, miközben ők fájdalma­san érzik az olaj és a ben­zin drágulását. Amikor az iráni forradalom után hirte­len csökkent a piáéra kerü­lő olaj mennyisége, az ame­rikaiak majd fele úgy vélte, hagy a társaságok a maguk hasznára fordítják e hiányt — mutatta egy közvéle­mény-kutatás. Azzal is vádol­ták a nagy olajvállalatokat, hogy felvásárolják a veri senytánsakat, ahelyett, hogy kutatásra fordítanák a pénzt. Szükség van hát a rek­lámkampányokra, s érthető az is, hogy az USA legna­gyobb külföldi ellenőrzés alatt álló vállalata — 69 Alig negyvenöt éves föld­műves, kis darab földön gaz­dálkodik a Nílus deltájában. Huszonöt évvel ezelőtt há­zasodott meg először. Két gyermekük született, ám ki­derült, hogy a fiatalasszony és anyósa nem tud kijönni egymással. A dolog odáig fa­jult, hogy Zaihira fogta a gyerekeket, és visszaköltözött szüleihez, egy távolabbi fa­luba. — ★ — Két évvel ezelőtt szavazta ’ meg az egyiptomi parlament a válási törvényt. Ez kimond­ja, hegy a továbbiakban nem elég, ha a férj kijelenti: „el- válok tőled, te asszony”, a férfi elhatározását a hatósá­százaléka a Royal Dutch Shell, egy Londonban székelő nemzetközi konzorcium tu­lajdona — huszonnégy főál­lású kijárót alkalmaz, hogy Washingtonban képviseljék az érdekeit. Az olajcéglek közönségkapcsolatainak kér­dése már bonyolultabb. A Shell elnöke például bocsái- natkérően így nyilatkozott: „Kezdők vagyunk ebben. Nem jól csináljuk. Az is lehet, hogy az iparág vezetői fel sem fogják, mennyire függenek a közönségtől”. Sebezhető sztárok Lehet bizony. Ügy is tűnik, hogy nem f üggenek semmi" tői ék senkitől. Az USA öt­száz legnagyobb konszernjé­nek listáját az olajcégek ve­zetik, az Exxon és a Mobil. A hét nővér — a hét legna­gyobb olajtársaság — az el­ső húsz között van. A világ ötven legnagyobb vállalata közül tizennyolc az olajból él. Ám a sízakértők szinte mindannyian egyetértenek abban, hogy előbb-utóbb vé­get ér az olajkorszak, és ez­zel a nagy olajmonopóliumok ideje. Az elmúlt két évben tizenhárom százalékkal csök­kent az Egyesült Államok­ban a benzinfogyasztás, „Az olaj nem növekvő iparág már...” — vélte egy köz­gazdász. A visszaesést csak a legerősebbek élhetik túl. Például a hét nővér, akik a kapitalista világ finomító- kapacitásának felét és a tár­tál yhaj óflotta 39 százalékát birtokolják. De még ők is visszavonulóban vannak: fi­nomítókat, vegyi gyárakat zárnak be, tartályhajóikat ad­nak el. Egy szakember sze­goknak is szentesíteniük kell. Ök pedig nemcsak, hogy kikérik az asszony vélemé­nyét is, hanem a feleség ré­szére tartásdíjat, gyerektar­tóst is megítélhetnek. A válási törvény termé­szetesen nem tiltja a több- nejűséget. Egyiptomban je­lenleg a házas férfiak 7,5 százalékának van második, három százalékának harma­dik és minden nyolcvanadik férfinak negyedik felesége is. Igaz, a törvény fii mond ja: az első feleség jóváhagyása nél­kül nem hozható újabb asz- szony a házhoz.' Ha mégsem kérik az előző feleség hozzá­járulását, az asszonyoknak joguk van a válást kezde­ményezni. Bár a törvényt egyházi rinit a tőkés világ finomító- kapacitásának felére jelenleg nincs szükség. Változást jelző körvonalak „Minden iparágnak meg­van a maga életciklusa” — vonta meg a vállát az egyik cég alelnöke. Az Exxon ve­zetője pedig azt jósolta, hogy az USA az elektromos energián alapuló társada­lommá fejlődik. Ezért meg­vásároltak egy villamosipari vállalatot, de foglalkoznak szénnel, urániummal, réz­zel, napenergiával is, csak­úgy mint a többi társaság. Az ingatlanüzlettől a kom­putertechnikáig mindennel próbálkoznak, hogy biztosít­sák jövőjüket. A kivétel szinte egyedül a Shell: el­nöke még most is úgy gon­dolja, hogy az olajipar nyújtja a legjobb remé­nyeket az Egyesült Álla­mok energiaproblémáinak megoldására. Sőt, az egyet­len reményt. Ezért zörög és rázkódik szüntelenül Charlie ameri­kai testvére, Cognac az At­lanti-óceánban tizenöt mér- földnyire Louisiana partjai­tól. De bármennyire is rek­lámozzák az olajipar óriási tengeri vállalkozásait, már feltűnnek a jövő változást jelző körvonalai. A tudósok egyszer tán olyan új ener­giaforrást találnak, amelyet — mint valamikor az ola­jat — kedvünkre pazarol­hatunk. szentesítéssel hozták, akadnak ellenzői, akik a hagyomá­nyokra hivatkoznak, mond­ván, hogy a Korán szerint a válás „utálatos cselekedet az isten előtt”. Az igazság azon­ban az, hogy a válási tör­vény, az asszony új jogai sértik olyan mértékben a férfiak önérzetét és érdekeit, hogy azt a hagyományosan férfiuralmi társadalom nehe­zen viseli el. Pedig az asz- szonyok mindmáig jóformán semmit sem tudnak jogaik­ról, senki sem siet felvilá­gosítani őket. Mióta a tör­vény életbe lépett, ötezer há­zasságot bontottak fel Egyip­tomban és csak négy esetben hivatkozott az asszony az. őt megillető jogokra, részt kér­ve a közös vagyonból. Az egyiptomi férfiak nem nagyon tudnak tehát megbé­kélni a törvénnyel, igaz, be­vezetése a nők körében sem aratott osztatlan sikert. Rész­ben, mert éppen idősebb ko­rukra vannak kitéve a csa­pásnak: ha lányuk férjhez megy és fiuk betölti a 15. életévét, válás esetén a férj válik jogosulttá a lakáshasz­nálatra, s az asszonynak mennie kell. Ezért inkább beleegyeznek abba, hogy a férj második, harmadik fele­séget vegyen, minthogy ki legyenek téve a kilakoltatás­nak. így az új válási törvény adta lehetőséggel, amely a nők egyenjogúsítását kívánta volna szolgálni, inkább csak a jómódú emberek élhetnek. Ali viszont nem jómódú ember. Jobban ragaszkodott anyjához, aki meggyőzte: ve­gye el Fauzeját az első fele­sége, Zahira tudta nélkül. Ebből a házasságból is két gyermeke született. Amikor Ali anyja meghalt, Zahira visszaköltözött, s csak akkor tudta meg, hogy a házastársi ágy már foglalt. A két asszony nem hibáz­tathatta egymást. Mit tehet­tek volna? Megpróbáltak megbékélni a helyzettel. Za­hira, az első asszony, így gondolkodott: „Ha visszame­gyek, ki segít felnevelni a gyerekeket? Ha elválok, ki vesz el két gyerekkel?" Fau. zeja, a második asszony, azt mondta: „Végül is tudhattam, 'hogy Zahira előbb-utóbb visszajön”. A héttagú család azóta meglehetős nyugalomban él, de lelki békéjük nem töké­letes. Mindegyik asszony szí­vesebben venné, ha egyedüli feleség lenne. S hogy Ali kit szeret jobban? Ilyesmin nem töri a fejét; neki a megél­hetésről kell gondoskodnia. Hatos Erzsébet összeállította: Pilisy Elemér Tótisz András EGYIPTOM Gazdagok kiváltsága a válás (Fotó — Newsweek—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents