Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat Munkában a borszeparátor, a gazdaság Karácsondi úti üzemében. Kezelője: Da. nyi Istvánná. Kipusztultak a halak Milliókat a tiszta vízért Sopronból elhozták a födi- jat, amely most itt van előt­tünk. az asztalon. A Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól kapták, amely a legnagyobb elisme­rés a szakmában. Pr je vara János, a Gyöngyös-domosz- lói Állami Gazdaság igazga­tója szivesen idézi fel a si­kert: — Aiz idén nyolcadik al­kalommal rendezték meg az állami gazdaságok országos borversenyét. Nagy versen­gés volt, hiszen 485 bort bí­ráltak, fehéret és vöröset, termelői és kísérleti mintá­kat, amelyek köziül 414 ér­mes lett! Ez is bizonyítja, hogy az állami gazdaságok mennyire az élen járnak a szőlő- és bortermelésben. A gyöngyös-domoszlóiak 42 borral neveztek a ver­senybe, valamennyi minősé­gi fehér volt. Negyven ér­met is szerzett. Tizennyolc közülük arany lett, a leg­több, amit a résztvevők kö­zül elértek, megelőzve ezzel a vándor díjas Tokaj.hegy­aljai Állami Gazdasági Bor­kombinátot is. — Az eddigi versenyeken az első három között szere­peltünk — mondja az igaz­gató. — Kétszer megkaptuk a vándordíját, most viszont kiérdemeltük a legnagyob­bat, a minisztérium fődíját, ami komoly elismerés kol­lektívánknak, szakembere­inknek. Prjavana Jápos 21 eszten­deje áll a gazdaság élén Irányításával az elmúlt két évtizedben céltudatos fej­lesztési programot valósítot­tak meg a szőlőtermelésben ,és a borászatban. — Az alföldi után itt Gyöngyös körül a Mátra- alján van az ország máso­dik legnagyobb kiterjedésű borvidéke — hangoztatja — ahol régi hagyományai van­nak a szőlőtermelésnek. Amikor idekerültem, hozzá­láttunk az ültetvények kor­szerűsítéséhez. Ehhez persze jó szakemberek kellették. Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1988-ban kezdődött meg az egri belvárosban az épületek alatt húzódó pin­ce- és üregrendszer feltárá­sa. Azóta kereken 130 kilo. méter hosszú labirintusra akadtak a szakemberek, akik ma már szinte minden zu­gát ismerik a rosszaihbnál rosszabb állapotban levő ré­szeknek. A használaton kí­vüli pincék, s a vízmosta üregek egymás után szakad­tak be, s mint arról már több ízben is beszámoltunk lapunkban, sorra érkeztek a hírék veszélyes beomlások- ról. Lakóházakat kellett ki­üríteni. óvodákat lebontani, Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy akkoriban jött hozzánk dolgozni Kósik Ist­ván mai főkertészünk, aki­vel sikerült egy megbízható szakembergárdát kinevel, nünk. Újat akartunk, ehhez pedig szükség volt arra, hogy a legjobb tudományos ered­ményeket is hasznosítsuk. Ezért már a hatvanas évek­ben kapcsolatba léptünk a Kertészeti Egyetemmel, és közösen 55 szőlőfajtából ál­ló kísérletet állítottunk be a Mátra alján, amelyet rend­szeresen értékeltünk, és a legjobbakat meghonosítot­tuk. 1978. óta újabb 33 faj­tával kiegészítettük a kísér­letsorozatot, arra törekedve, hogy megteremtsük a továb­bi biológiai alapokat. A ré­gebbi fajták közül megma­radt az olaszrizling és a hárslevelű. Az újak közül, amelyek leginkább közép- érésűek és illatosak, telepí­tettünk szürkebarátot, mus- kátlunelt, muskátottonelt, pi­ros traminit és Savignont, amelyek bebizonyították lét- jogosultságukat a Mátra al­ján is. Sokaknak merésznek tűnt, hogy a Balaton-felvi­déken honos szürkebarátból is hoztunk ide, de utólag megérte, mert kiváró, a vi­lágpiacon is versenyképes bort ad ! A korszerű ültetvé­nyek mellé kialakítottuk a gépesített termelés techno­lógiáját. Az elsők között utakat lezárni, hogy meg­előzzék a bajt. A pécsi és az egri pince- rendszer feltárására és az életveszély megszüntetésére kormánybizottság alakult, amely — a városi tanáccsal együttműködve — 1973 és 1975 között évi tízmillió fo~ rintot biztosított a munká­latokra. Az elmúlt ötéves tervben a rossz állapotban levő pincék zömét betömték, s mindössze egyharmadát tudták1 megmenteni, felújí­tani újbóli hasznosításra. Az azóta kidolgozott technoló­giák, helyreállítási módsze­rek ma már lehetővé teszik, hogy a pincék csupán 10—15 százalékát tömjék be, a töb­kezdeményeztük a szőlők helikopteres növényvédel­mét, és itt nálunk jelent meg először a megyében a szüre­telőkombájn. Húsz eszten­dő alatt 586 hektár korsze­rű, gépekkel művelhető sző­lőt telepítettünk, jelentős ál­lami támogatással. A hetve­nes években, amikor folya- tosan megváltozott és szigo­rúbbá vált a közgazdasági környezet, már kevesebb ál­lami támogatást kaptunk, de ■akkor sem álltunk le, ha­nem céltudatos fejlesztési politikát folytatva további ültetvényeket telepítettünk. A szőlészettel párhuzamosan a borászatot is korszerűsí. tettük, arra törekedve, hogy a telepítéstől a borérlelésiig a palackozásig, illetve az értékesítésig mindent együtt valósítsunk meg. Hetvenmil- lió forintos költséggel a Ka­rácsondi úton kialakítottu’k borászati üzemünket, ahol szőlőfeldolgozó gépek, táro­lók és palackozó került el­helyezésre. A borászati tech­nológia is sókat tökéletese­dett, hiszen ma már az ex­portpiacon is keresett tér. mékeink vannak. Palackos borainkat főként a Szovjet, unióba, a Német Demokra­tikus Köztársaságba, a Né­met Szövetségi Köztársaság, b a, valamint Ausztriába szállítjuk. Most vannak tár­gyalásaink angol kivitelre az általunk szabadalmazott kü­bit viszont megerősítsék. Jelenleg csak azökat az üre­geket tömik be, amelyeket végképp nem érdemes fel­újítani, vagy amelyeknél a helyreállítás után olyan kis rész maradna meg, amit nem tudnának gazdaságo­san hasznosítani. És termé­szetesen a nagy kárt, élet: veszélyt okozó pincék sorsa is a „tömedékelés”, amely egyszer és mindenkorra meg­oldja a gondokat. Eddig egyébként több mint 23 ezer méter hosszú üregrendszert tömtek be az aknamélyítő szakemberek, s mintegy 11 ezer méternyi részt mentet­tek meg újítottak fel továb­bi hasznosításra. Mindez nem kevesebb, mint 617,7 millió forintba került. Ez az összeg is jelzi, hogy sok-sok pénzt nyelt már el az Eger alatti pincerendszer, s hogy vissza is kapjunk valamit ebből az összegből, növelni kell a még használható — pincének, raktárnak, vendég­lőnek alkalmas — föld alat­ti helyiségek számát. Előtérbe került hát a meg­erősítési munka, így egy sor pincét, üregrészt tettek al­kalmassá a további haszno­sításra. Elkészült többek kö­zött a Foglár u. alatti pin­ce, ameíyet a Finomszerei - vénygyár ifjúkommunistái „vettek meg”, hogy klubot ifjúsági szórakozóhelyet lé­tesítsenek benne. A Széche­nyi utca és a Kovács János utca alatti pincerészt a bor­kombinát használja, s az ésszerű kialakítással elérték, hogy csővezetéken szállít­hassák a bort a tartályko­csis megoldás helyett. Ugyancsak helyreállították a Bródy Sándor utca 8. alatti pincét, s befejezés alatt áll a Városfal 1., illetve a Pori sétány alatti rész is. Jelen­leg a -főszékesegyház, illetve a Dobó utcai pinceszakasz lönleges minőségű Sherry-re, amelyet a Kertészeti Egye. tem borászati tanszékével együttműködve készítettünk. Várhatóan jövőre palackok­ba töltve szállítunk majd belőle a szigetországba. A fejlesztési program a hatodik ötéves tervben is töretlen marad a gazdaság­ban. Ezt segíti elő az ered­ményesen működő Gyön. gyös-domoszlói Szőlőterme- lési Rendszer is, -melynek vezetője az állami gazdaság. Ez olyan együttműködést je­lent a Mátra alján tevé­kenykedő néhány szövetke­zet és néhány Borsod me­gyei gazdaság között, amely segítséget nyújt a szőlőter­melés folyamatos korszerűsí­tésére, valamint a meglevő ültetvények jobb kihaszná­lására. — 1990-ig szóló progra­munk van — egészíti ki az igazgató. — Akkorra sze­retnénk elérni a nyolcszáz hektárt. Továbbra is minő­ségi szőlőfajtákat telepí­tünk. amelyeknek nedűi ke­resettek. Folytatjuk a kor­szerűsítést a borászatban is, miután a hideg-meleg keze­lés mellett megvannak az úgynevezett hidegen tartás­hoz szükséges berendezése­ink is. Ehhez egyébként a Kertészeti Egyetem borászati tanszékétől további segítsé­get kapunk. A MÉM.díj el­kötelezettséget jelent gazda. Ságunknak, további olyan munkát, fejlesztést követel, amellyel megőrizhetjük jó hírnevünket... Mentusz Károly megerősítésén dolgoznak a szakemberek. A városi tanács gondja azonban most az, hogy a helyreállított pincék — ame­lyek zöme nagy alapterületű — nem tálálnak gazdára, hasznosítóra. Többnyire a hobbitaertek tulajdonosai je­lentkeztek, nekik azonban csupán 18 kiutalható pince megpályázására van lehető­ségük. A tanács főként a kö- zületek, vállalatok, szövetke­zetek jelentkezését várja, mert a nagy alapterületű pincéket csak ők tudják megfelelően használni. Tervek vannak: a főszé­kesegyház alatti hatalmas rendszert például bemutató, teremnek szeretnék használ­ni, s itt kapna helyet a mú­zeum kőtára is. Olyan el­képzelés is született, hogy a Dózsa téri részben boro. zót, vendéglőt hoznak létre Javasolták, hogy gombater­mesztésre használják a meg­erősített üregeket, ez azon­ban egészségügyi szempont­ból megvalósíthatatlan a belvárosi területen. A tanács egyébként csak a statikai megerősítést végzi el. a já­rulékos munkákat a bérbe­vevő vállalatnak kell vállal­nia. Abban azonban tudnak segíteni a helyreállítást vég­ző szakemberek, hogy az igénylők „szája íze” szerint alakítják, hozzák helyre a választott pincéket, amelyek­re — előreláthatólag 1995- ig — még jelentős összeget költenek. A VI. ötéves terv­ben 380 millió forint áll ren­delkezésre, „ ebből 68 millió jövőre, amikor a Szépasz- szonyvölgy u. alatt levő pince- és üregrészek betö­mésével, illetve megerősíté­sével folytatják a több mint egy évtizede megkezdett munkát. (szilvás) Nagyon szép látvány. Az enyhén fodrozódó víztükör­ben a környező hegyek néz­hetik meg magukat. Alig karnyújtásnyira egymástól, lépcsőzetesen emelkedve, a szurdok ölében több tó is látható egyszerre. Ez egyben nagyon ..drága” látvány is. Eddig több mint negyvenmillió forintot emésztettek fel a gátak mö­gé zárt, „romantikus” szép­ségű vizek. A gyöngyösoro- szi ércbánya tárolói ezek. A céljuk: megtisztítani aszeny- nyezettségitől ezt az éltető folyadékot. Figyelmeztető pusztulás Az addig horgászparadi- csomnak mondott víztároló­ban szinte egyik napról a másikra pusztulni kezdtek az értékes halak. Nem sokéi­ig kellett kutatni a jelen­ség okát. Kiderült, hogy a . bányából kiszivattyúzott víz erősen szennyezett. Ki gon­dolná. hogy a sziklák repe­déseiből csordogáló kristály- tiszta folyadék valami miatt tönkremegy? — Már régóta ismert, hogy a kén és a ‘ fémek vegy üle- tét, a szul'fi dókat tartalma­zó ércek bányászásakor egy idő után a korábban tiszta bányavizek savassá válnak, és oldott fémeket tartal­maznak. A magyarázatot Flórián Gusztávtól, az ércbánya igazgatójától hallottuk. De nemcsak a halak szen­vedték meg a víz elszennye­ződését, hanem a szivattyúk, az elvezető csövek is. Roha­mosan rozsdásodtak. Nosza, mészhidrátot a vízbe. A Szerves Vegyipari Kutató Intézet pedig megkapta a megbízatást: dolgozzon ki eljárást a bányavíz tisztítá­sára. Aztán már csak a pénz kellett. Hogy mennyi? Alig merték kimondani, összefo­gott hát a nagyvállalat az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatósággal, a mi­nisztérium az Országos Víz­ügyi Hivatallal. Mert a végső megoldás bonyolult, tárolósor kialakí­tását is megkövetelte és egy olyan automatikus rendszer kifejlesztését is, amely a ma­ga precizitásával kizár min­den emberi tévedést, rossz mérést és helytelen adago­lást. nemtörődömséget és figyelmetlenséget. Tessék belegondolni: na­ponta 2509 köbméter víz hagyja el a bányát. Kell az ércelőkészítőnek Fura dolog: ha nem len­ne annyi víz a bányában, a kitermelt érc feldolgozását nagyon nehéz lenne elvégez­ni. Mert a Mátra ide, • a Mátra oda, itt aztán nagy kincs a forrás. Ott van a Toka-patak. A neve halla­táin mindenki azt gondolná, vidáman fütyülhetnek az ércmű dolgozói. Mást sem kell tenniük, mint a patakot „befogni”. Kitalálták ők ezt minden jó tanács nélkül, de a Toka csak az év egy részében csörgedezteti a medrében a hegyoldalakból lefolyó eső­vizet. Gátat kellett tehát építeni az útjába és a bá­nya „nedvét” is ideirányí­taná. Így lett a tó, abban a ha­lak. amelyek végiül is idő­ben figyelmeztették a min­denre mégsem gondoló em­bert, baj van. A hullámok a tóroló zöldes tükrén lát­ványnak szépek. de az anyagjuk... A többit már tudjuk. De azt már nem, hogy az ércdúsítás következménye az a jelentős mennyiségű med­dő, amelyet zagy, iszap for­májában valahová el kell helyezni. Eddig „csupán” két és fél millió tonna iszap okozott gondot. Nemcsak távolságokat, hanem szint­belli különbségeket is le kel­lett küzdeni az acélcsövek­kel és a szivattyúkkal. Egy völggyel arrébb, a Száraz­patak vájta szurdokba szál­lítják a meddőt, ahonnan a letisztult víz visszajut a To­ka-patakba, onnan pedig a Gyöngyösbe. Végül a Bence-völgy A bánya bejáratától Jiem messzire kisebbfajta vízesés látszik, annak aljából pedig egy meredek út kanyarodik fel a hegyoldalba. Alig ru­gaszkodik neki az autó. már látjuk is a tekintélyes mé­retű gát száraz oldalát* Al­jáiban parkolóhelynek is be­illő térség. Gyalog kaptatunk fel az utolsó métereken és ... is­mét csak jelzők jutnak az eszembe. A látvány hirtelen megállít bennünket. A lá­bunk előtt, a mélyben egy tó. Apróbb egy újabb gát. ami mögött egy újabb tó terül el. A felső, a kisebbik a hegyekből lefolyó vizet fogja fel. ezért záportároló a neve. Az alsó pedig az iszapot fogadja magába. Ennek az alsó tárolónak a felszínén már olyan tisz­ta a víz, hogy vígan ficán­kolnak benne a halak. — Tíz évre elegendő ez a tároló. Akkorra telik meg annyira a vízből leülepedett; szilárd anyagokkal, hogy ki kelt belőle szedni. Ismét a bánya igazgatójá­tól hallottuk a magyaráza­tot. . Ez a Bence-völgy túlia.j- donképpen az a „megoldás”, amit a tervezők megjelöltei. • — Ahhoz, hogy a teljes rendszer kiépüljön, még két évre és újabb mintegy tíz­millió forintra van szükség. Az eddigi negyvenmillió­hoz. Szép kis summa. — Akkor majd nyugodt lelkiismerettel kijelenthet­jük. az ércbánya tiszta vi­zet bocsát ki. A természeti 'környezetünket tehát nem szennyezzük tovább. Mintha valami megköny- nyebbülés csendülne ki az igazgató szavaiból. Megéri Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem borzonga­tóan sejtelmes szám a mil­lió. Hát még a negyven és a hozzáteendő további tíz. Csak azt sejtem, hogy át- foghaltatlanul nagy mennyi­ségek ezek. És akkor szinte könnyedén ..dobálódzunk” velük. Pedig nem dobálódzunk, és főként nem könnyedén. Több okból. Dé nagy baj lenne sajnálni, elspórolni ezeket a summákat. Már jól tudjuk, az eszünkkel felfog­tuk, hogy természeti környe­zetünk védelme, „természe­tes” állapotának megóvása nem holmi termésizetbarát- gesztus. Nem. önvédelem. A holnapjaink, utódaink vé­delme. G. Molnár Ferenc IGÉNYLŐK KERESTETNEK Pince- város ■ * J# < lakatlanul Ahol már elkészültek a munkával — a Foglár u. alatt — a finomszerelvénygyáriaknak lesz hangulatos klubjuk (Fotó: Szabó Sándor) Szabó Laszlone irányításá­val palackokba kerül a do- moszlói muskotály. (Fotó: Szabó Sándor) I Szürkebarát, piros tramini és a többiek MÉM-díjas gazdaság

Next

/
Thumbnails
Contents