Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-14 / 267. szám
A kisvállalkozások szerepe gazdaságunkban Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat 3» Január elsejétől éleibe lépnek az új vállalkozási formákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Vállalatok leányvállalatot alapíthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magánszemélyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközösséget alakíthatnak - megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdaságában. D r. Villányi Miklós pénz- ügyminiszer-helyettest a kivállalkozásoknak a gazdaság egészében várható szerepéről kérdezte meg a Népújság. — Az új vállalkozási formák életbe lépésével mennyiben változik a gazdaság egésze? i — Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak a kisvállalkozásokról van szó: a cél egész gazdálkodási rendszerünk megújításai Javítani kell a hatékonyságot, a központi és vállalati irányítást, a szabályozást, az eddiginél teljesebben ki kell használni a társadalmi munkaidőalapot. És ez a megújulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsolódik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gazdaságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fejlődtek. A szervezeti rendszerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a követelményektől... Az államosítástól napjainkig a bekövetkezett szervezeti változások nagyon határozottan a centralizációt erősítették. Ez objektív tendencia: világjelenség. Bizonyos időszakokban azonban nálunk ez a folyamat egyoldalúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá,' erőltetetté vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell „gombolnunk”. Magyarországon egy üzemben átlagosan kilencszer annyi ember dolgozik, mint például Ausztriában, hússzor annyi, mint Svájcban, Dániában vagy Belgiumban ... Szükség van tehát a»szervezeti változásokra és ezen belül a rugalmas, gyorsan alkalmazkodó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az emberek szükségletei egyre differenciáltabbak, egyedibbek lesznek : ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott termékekkel nem lehet kielégíteni. Változnak is az igények, mégpedig gyorsan, és ezekre azonnal, rugalmasan kell reagálni. Az ismert okok miatt, gazdaságunk növekedési üteme visszafogott; lehetőségeinket ezért is minél ésszerűbb szervezeti rend keretein belül kell kihasználnunk. Miért éppen most kerül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzá tartozik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások, amelyek az új formák kialakításának kérdéseire keresték a választ. — Mit várhatunk a változásoktól? — Arra számítunk, hogy fokozatosan csökken a hiánycikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szolgáltatások területén is. Jobb feltételei lesznek a lakossági pénzeszközök termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik részt vesznek a vállalkozásokban — a felhalmozásának is. Létrejönnek a töredék munkaerő hasznosításának ésszerűbb kére te i: ennek többek között az ötnapos munkahét bevezetéséből adódó több szabad idő ad jelentőséget.. Arra számítunk, hogy a jelenleg is meglevő „fusi”-munka fokozatosan legálissá, szabályozottá válik. A fogyasztás, de a jövedelem szempontjából is szélesebb lehetőséget teremtünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez ... Ami pedig a nagyüzemeket illeti: jó szellemű verseny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodó egységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatok jöhetnek létre, ösz- szefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a népgazdaság szocialista szektorában is! — Említette, hogy a szocialista vállalatok szervezésében is lesznek t változások. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahol a centralizáció a valós érdek, ott továbbra is azt támogatjuk! A mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasági cél milyen szervezeti keretek között érhető el a legjobban, a leggazdaságosabban. Nagyon lényeges a vállalatok belső tevékenységi körének megújítása. A külkereskedelmi, de a kutatófejlesztő munkának is az eddiginél sokkal inkább részévé kell válnia a vállalatok életének. Nagy jelentősége van a vállalaton belüli dpntések decentralizációjának, és kevesebb lesz a külső beavatkozás is. Kiterjed a szerződéses rendszer, bérbe lehet adni eszközöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között. — Egyesek félnek az új vállalkozási formáktól, pontosabban a társadalmi közérzetet féltik a változástól... — Alapvető tulajdonviszonyainkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami meglevő, szocialista tulajdonú termelőeszközöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzetre hivatkozva félnek a kisvállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társadalom közérzete akkor a legrosszabb, ha az ellátásban hiányok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges kon- kurrencia, ott a kisiparosok sem tesznek szert indokolatlanul magas jövedelemre. A kisvállalatok, és ezen belül a nagyobb számú kisiparosok közti verseny alakíthatja ki ebben a körben is a megrendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán előforduló — a teljesítményekkel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Persze, akadhatnak kiugróan magas jövedelmek. De ez nem lesz tipikus. És ha valaki napi 10—12 órás, megfeszített munkával magasabb jövedelemhez jut, az nem is baj! Sőt, az állami vállalatoknál is jobban kell differenciálni a dolgozók jövedelmét, a teljesítmények alapján. — Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozásokat kedvezőbben bírálják majd el, mint az állami vállalatokat...----Erre nagyon határozottan és egyértelműen válaszolhatok. Az a célunk, hogy ne az elvonás mértéke, hanem objektív lehetőségeik, teljesítményük hozza kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a vállalkozási formákat és az egyes vállalkozásokat. Eltérő megoldások, eltérő szabályok lehetnek, de a követelmény minden szervezeti formával szemben azonos lesz! A kisvállalkozások alacsonyabb általános költsége, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szervezeti formájukból következik. Ez objektív előny, amit nem „felülről juttatunk” nekik, viszont éppen azért engedünk szabad teret megalakulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság számára kamatoztassák. És az esetleges aggályoskodók- nak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a kisvállalkozások semmiféle indulótőkét nem kapnak, csak minimális hitelt... Ha pedig nem jól végzik munkájukat, akár csődbe is juthatnak. — A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg hasonlóan egyszerűsíteni a nagyvállalatok adminisztrációs kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokoldalú adatszolgáltatásra a jövőben is szükség lesz. A nagy- vállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozások egyszerűsített könyvvitele beválik, ennek tanulságait figyelembe véve, talán a nagyoknál is léphetünk majd ... — A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelőeszközök üzemeltetésére, amilyenek a nagy- vállalatok túlnyomó részében már jellemzők. Nem visszalépés-e a korszerű gépek mellől ' elvonni a szakembereket? — Ahhoz nincs elég erőforrásunk, hogy a gazdaság valamennyi területét korszerű eszközökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalkozás islehet korszerű. Vigyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez nagyon sok esetben a drágábbat jelentette. Másrészt az sem biztos, hogy az ezeken a korszerű berendezéseken dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfontosabb szükségleteket elégítette ki. Meggyőződésem egyébként, hogy nem lesz általános szakember-elvándorlás: három-négy év alatt talán száz-kétszázezer ember át- áramlására számíthatunk ... és ha ők rugalmasabban, a társadalmi igényekre érzékenyebben végzik majd munkájukat, akkor érdemes volt változtatnunk. Mindemellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figyelemmel fogjuk kísérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a célok valósulnak meg, eltökéltek vagyunk a változtatásra. Történelmi idők—történelmi tanulságok Helytállni a zivatarban A szobában, ahol beszélgetünk, minden arról árulkodik, hogy dr. Lendvay Vilmos szívesen búvárkodik a közelmúlt történelmében. Az üveges vitrinben könyv könyv hátán, az egyik asztalon félig elolvasott regény hever, mellette újsógköte- giek tornyosulnak. A Tények és tanúk sorozat kötetei szomszédságában Marosán György, Vas Zoltán és mások visszaemlékezései sorakoznak. Annak az időszaknak a krónikái, amelyről1 az egri Lenin úti ház nyugdíjas lakóját kérdezzük: hogyan is volt, mi is történt az ötvenes évek Heves megyéjében? — Frissen végzett pártig kelésként kerültem 1953- bam a megyei tanács élére. Nehéz megbízatást kaptam — emlékezik egy apró jegyzetfüzeit dátumokkal, sűrű sorokkal teleírt oldalainak segítségével —, kemény parancsot, minit ahogy arról a Szabad Nép 1953. augusztus 20-i számában megjelent cikk is tanúskodik: csináljak rendet, hozzam helyre az ügyeket a tanácsi apparátusban, ugyanis a korábbi vezetés a törvénysértések sorozatát követte el. Az igazsághoz hozzátartozik az ás, hogy nemcsak nálunk, hanem az egész országban fellazult az állami fegyelem, leromlott a hangulat, s egymást érték a bizonytalan központi utasítások. Tele voltunk munkával, erőn felül kellett vállalnunk, hogy teljesíthessük a feladatokat: az adózást, a begyűjtést, a lakosság ellátásét, a tanácsi ipar fejlesztését, az ipari szövetkezetek létrehozását, az állami vállalatok felügyelőt ét, a kereskedelem ellenőrzését és a hivatali teendőkét —: Mindez, gondolom Nagy Imre új gazdaságpolitikájával függött öszsze... — Valóban így van, csakhogy két évvel később kiderült, hogy ez a politika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Erről sokáig nemigen esett szó, a gondok megoldása helyett nacionalista megnyilvánulásokkal volt tele az egész ország. Csak egy példa erre. A Hazafias Népfront országos kongresszusán Nagy Imre így zárta beszédét: „Ha a Föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta...” Aztán, amikor kiderült, hogy ez a bokréta nem is olyan szép, akkor jött Hegedűs András kemény Ikezű miniszterelnöki irányítása, ami a korábbinál is nagyobb elégedetlenséget szült. Ezek után — ma már ismerjük az okokat — nem lehetett megakadályozni az ellenzéki hangulat és magatartás terjedését, s az 56-os eseményeket. — Hogyan próbáltak utat keresni a zűrzavarban a Heves megyei kommunisták? — A párt akkori első titkára, Komócsin Mihály ösz- szíetiívott bennünket és önként jelentkezőket kért a kotmimunistók ügyének, védelmére. Akik vállalkoztak a harcra, azok fegyvert kaptak a rendőrségtől, vagy vadászipuskákkal álltak őrséget a pártts zékháznál, a megyei tanácsnál. Ez a maroknyi csapat összetartott annak ét- lenére, hogy Budapestről mindig csak azt válaszolták: „nem tudunk mondani semmit, belátásukra bízzuk a teendőket... ” Ekkorra a rendőrség és az ^VH szétesett, a honvédség tétovázott, bár annyi ereje még volt, hogy egy tisztjük „diplomáciai lépéseivel” lefogy- verezzen bennünket, kommunistákat. Az egri laktanyáiból, ahová kncsaltak minket, kénytelének voltunk az éjszaka , leple alatt szétszéA nehéz napok tanúja: dr. ledni, mert akkor mér sehonnan sem kaptunk támo-« gatást, fegyvereinket pedig egy ellenforradalmi csoport elszedte. — Ezek voltak azok a napok, amikor mindenütt azt lehetett hallani: ne tanúsítsanak ellenállást! Az ellenséges helyzetben lehetett-e számítani valakire? — Korábban beszéltem a debreceni tanács vezetőivel, ők azt mondták, kitartanak a végsőkig, meg különben is ott vannak a reptéren a szovjet katonáik, majd hozzájuk fordulnak segítségért. Nekünk viszont nem volt kihez fordulnunk, sok elvtár- samnak menekülnie kellett a városból, nekem is szóltak, hogy menjek el. Én azt mondtam maradok. Annak ellenére, hogy fegyveresek feldúlták a lakásomat, megfenyegettek, akasztóiét ígértek ... De maradtam, mert a rádióból jó hírek érkeztek: dr. Münnich Ferenc elvtárs. beszélt, s közölte, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Pa_ raszt Kormány. És november 3-án este bejöttek a szovjet katonák Egerbe is. — Utánanéztem, ez szombatra esett... — Igen, örökre megjegyeztem, mert nekünk ez a dátum fontos események kezdetét jelentette. Hétfőn regt gél ugyanis felhívtak telefonon, hogy menjek az MHS helyiségébe, s alakítsuk meg a párt új, helyi szervezetét. Amikor odaértem, ott találtaim a párt volt két megyei titkárát, Erdélyi Ferencet és Such Jánost, valamint Pút_ Lendvay Vilmos noki Lászlót, Szolnoki Jánost, Suha Andort, Gyurkó Gézát és még néhány elvtársat a régiek közül, akik egyetértettek abban, hogy vegyük vissza a hatalmat. összehívtuk a pártapparó- tust, amely rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy Putnoki László irányításával kezdjünk hozzá az újjászervezéshez,- a helyzet megszilárdításához. Ki-ki a maga területén, volt munkahelyén végzett nagy munkát a szer- vezésben, az élet normalizálásában. Én a tanácsnál folytattam tevékenységemet, s a régi, megbízható emberekkel megszerveztük a munkát: a törvényes vb-t november 27. re összehívtuk, március közepére pedig a tanács ülését is kitűztük. Mindkettőre elsőként került sor az országiban. .. — A szovjet csapatok segítsége bizonyára sokat jelentett a konszolidáció időszakában. — A jelenlétük valóban biztonságérzetet kölcsönzött Csakhogy ők nem avatkoztak bele itt semmibe, azt mondták: szervezzünk karhatalmait, álljunk ki a magunk ügye mellett, teremtsünk rendet a saját erőnkből. Ekkor Grégász Józseffel és Tamás Lászlóval összeválogattunk 120—150 párttagot, hogy megalakítsuk a karhatalmat. Csakhogy először nem kaptunk fegyvereiket, egészen Münnich Ferencig, a fegyveres erők akkori miniszteréig kellett elmennünk hogy tudjuk mivel védeni a várost, a megyét. Lintallér László lett az első megyei parancsnok, két csoport — az egri és a füzesabonyi egység — irányítója. Közben újjászerveztük a rendőrségeit is, amelynek az irányítását — ismét csak Münnich elv. társ segítségével — Liberté- nyi Sándorra bíztuk. Ekkor már erősebbek voltunk, a helyzet urai. — Ez azt jelenti, hogy november végére rend lett Heves megyében, s megindulhatott a normális élet? — Korántsem jelenti azt, mert az ellenforradalom még december 9-én és 10-én egy-egy nagy tüntetést szervezett Egerben a karhatalom és a szovjet csapatok ellen. Azokban a napokban azonban már a mi oldalunkon állít a hadsereg is, felesküdtek a hatalom védelmére a tisztek és a katonák így közösen feloszlatták a tüntetést, szétkergették az ellen- forradalmárok utolsó csoportját, amelyik még akikor is jelentős fegyverzettel rendelkezett. Ez volt az utolsó „tettük” a megyében, ettől a a naptól kezdve élhettünk ismét nyugodtabban. Jellemző, hogy abban az évben 144 termelőszövetkezet készített zárszámadást, s december végéig 87 közös gazdaság tagsága mondta ki, hogy együtt marad ... Azt hiszem, mindez magáért beszél, s olyan érv, amely megdönthe- teitilenül bizonyítja: az emberek zöme nem akart rendszerváltozást, kapitalista beállítottságú országot — csupán jobb életet, olyat, amilyet napjainkra elértünk. . — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István
