Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

A kisvállalkozások szerepe gazdaságunkban Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat 3» Január elsejétől éleibe lépnek az új vállalkozási formákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Vállalatok leányvállalatot alapíthat­nak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magánszemélyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközösséget ala­kíthatnak - megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdaságá­ban. D r. Villányi Miklós pénz- ügyminiszer-helyettest a kivállalkozásoknak a gaz­daság egészében várható sze­repéről kérdezte meg a Nép­újság. — Az új vállalkozási for­mák életbe lépésével mennyiben változik a gazdaság egésze? i — Hangsúlyozni szeretném, hogy nemcsak a kisvállalko­zásokról van szó: a cél egész gazdálkodási rendszerünk megújításai Javítani kell a hatékonyságot, a központi és vállalati irányítást, a szabá­lyozást, az eddiginél teljeseb­ben ki kell használni a tár­sadalmi munkaidőalapot. És ez a megújulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsolódik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gazdaságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fej­lődtek. A szervezeti rend­szerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a követelmények­től... Az államosítástól nap­jainkig a bekövetkezett szer­vezeti változások nagyon ha­tározottan a centralizációt erősítették. Ez objektív ten­dencia: világjelenség. Bizo­nyos időszakokban azonban nálunk ez a folyamat egyol­dalúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá,' erőltetetté vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell „gom­bolnunk”. Magyarországon egy üzemben átlagosan ki­lencszer annyi ember dolgo­zik, mint például Ausztriá­ban, hússzor annyi, mint Svájcban, Dániában vagy Belgiumban ... Szükség van tehát a»szervezeti változá­sokra és ezen belül a rugal­mas, gyorsan alkalmazkodó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az emberek szükségletei egyre differen­ciáltabbak, egyedibbek lesz­nek : ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott ter­mékekkel nem lehet kielégí­teni. Változnak is az igé­nyek, mégpedig gyorsan, és ezekre azonnal, rugalmasan kell reagálni. Az ismert okok miatt, gazdaságunk növeke­dési üteme visszafogott; le­hetőségeinket ezért is mi­nél ésszerűbb szervezeti rend keretein belül kell kihasz­nálnunk. Miért éppen most kerül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzá tarto­zik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások, amelyek az új formák kiala­kításának kérdéseire keres­ték a választ. — Mit várhatunk a válto­zásoktól? — Arra számítunk, hogy fokozatosan csökken a hiány­cikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szolgálta­tások területén is. Jobb fel­tételei lesznek a lakossági pénzeszközök termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik részt vesznek a vállalkozásokban — a fel­halmozásának is. Létrejön­nek a töredék munkaerő hasznosításának ésszerűbb kére te i: ennek többek között az ötnapos munkahét beve­zetéséből adódó több szabad idő ad jelentőséget.. Arra számítunk, hogy a jelenleg is meglevő „fusi”-munka fo­kozatosan legálissá, szabályo­zottá válik. A fogyasztás, de a jövedelem szempontjából is szélesebb lehetőséget terem­tünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez ... Ami pedig a nagyüzemeket illeti: jó szellemű verseny alakul­hat ki, a különféle szerve­zeti formában működő gaz­dálkodó egységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kap­csolatok jöhetnek létre, ösz- szefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a nép­gazdaság szocialista szektorá­ban is! — Említette, hogy a szo­cialista vállalatok szer­vezésében is lesznek t változások. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahol a centra­lizáció a valós érdek, ott to­vábbra is azt támogatjuk! A mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasá­gi cél milyen szervezeti ke­retek között érhető el a leg­jobban, a leggazdaságosab­ban. Nagyon lényeges a vál­lalatok belső tevékenységi körének megújítása. A kül­kereskedelmi, de a kutató­fejlesztő munkának is az ed­diginél sokkal inkább részévé kell válnia a vállalatok éle­tének. Nagy jelentősége van a vállalaton belüli dpntések decentralizációjának, és ke­vesebb lesz a külső beavat­kozás is. Kiterjed a szerző­déses rendszer, bérbe lehet adni eszközöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között. — Egyesek félnek az új vállalkozási formáktól, pontosabban a társadal­mi közérzetet féltik a változástól... — Alapvető tulajdonviszo­nyainkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami meglevő, szocialista tu­lajdonú termelőeszközöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzetre hivat­kozva félnek a kisvállalko­zásoktól, azoknak azt felel­hetem: a társadalom közér­zete akkor a legrosszabb, ha az ellátásban hiányok van­nak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges kon- kurrencia, ott a kisiparosok sem tesznek szert indokolat­lanul magas jövedelemre. A kisvállalatok, és ezen belül a nagyobb számú kisiparosok közti verseny alakíthatja ki ebben a körben is a meg­rendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán előfor­duló — a teljesítményekkel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Persze, akadhatnak kiugró­an magas jövedelmek. De ez nem lesz tipikus. És ha va­laki napi 10—12 órás, meg­feszített munkával magasabb jövedelemhez jut, az nem is baj! Sőt, az állami vállala­toknál is jobban kell diffe­renciálni a dolgozók jövedel­mét, a teljesítmények alap­ján. — Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozáso­kat kedvezőbben bírál­ják majd el, mint az ál­lami vállalatokat...----Erre nagyon határozot­tan és egyértelműen válaszol­hatok. Az a célunk, hogy ne az elvonás mértéke, hanem objektív lehetőségeik, telje­sítményük hozza kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzet­be a vállalkozási formákat és az egyes vállalkozásokat. El­térő megoldások, eltérő sza­bályok lehetnek, de a kö­vetelmény minden szerveze­ti formával szemben azonos lesz! A kisvállalkozások ala­csonyabb általános költsége, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyze­tükből, szervezeti formájuk­ból következik. Ez objektív előny, amit nem „felülről juttatunk” nekik, viszont ép­pen azért engedünk szabad teret megalakulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság számára kamatoztassák. És az esetleges aggályoskodók- nak arról sem szabad meg­feledkezniük, hogy a kisvál­lalkozások semmiféle induló­tőkét nem kapnak, csak mi­nimális hitelt... Ha pedig nem jól végzik munkájukat, akár csődbe is juthatnak. — A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsí­tett könyvvitelt kell ve­zetniük. Nem lehetne-e esetleg hasonlóan egy­szerűsíteni a nagyválla­latok adminisztrációs kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokolda­lú adatszolgáltatásra a jövő­ben is szükség lesz. A nagy- vállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozá­sok egyszerűsített könyvvite­le beválik, ennek tanulságait figyelembe véve, talán a na­gyoknál is léphetünk majd ... — A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű terme­lőeszközök üzemelteté­sére, amilyenek a nagy- vállalatok túlnyomó ré­szében már jellemzők. Nem visszalépés-e a korszerű gépek mellől ' elvonni a szakembere­ket? — Ahhoz nincs elég erő­forrásunk, hogy a gazdaság valamennyi területét korsze­rű eszközökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalkozás islehet korsze­rű. Vigyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez nagyon sok eset­ben a drágábbat jelentette. Másrészt az sem biztos, hogy az ezeken a korszerű beren­dezéseken dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfonto­sabb szükségleteket elégítette ki. Meggyőződésem egyéb­ként, hogy nem lesz általá­nos szakember-elvándorlás: három-négy év alatt talán száz-kétszázezer ember át- áramlására számíthatunk ... és ha ők rugalmasabban, a társadalmi igényekre érzéke­nyebben végzik majd mun­kájukat, akkor érdemes volt változtatnunk. Mindemel­lett azt is ki kell jelente­nem, hogy a hatást folyama­tosan figyelemmel fogjuk kí­sérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a célok valósulnak meg, eltökéltek vagyunk a változtatásra. Történelmi idők—történelmi tanulságok Helytállni a zivatarban A szobában, ahol beszél­getünk, minden arról árul­kodik, hogy dr. Lendvay Vil­mos szívesen búvárkodik a közelmúlt történelmében. Az üveges vitrinben könyv könyv hátán, az egyik asz­talon félig elolvasott regény hever, mellette újsógköte- giek tornyosulnak. A Tények és tanúk sorozat kötetei szomszédságában Marosán György, Vas Zoltán és mások visszaemlékezései sorakoz­nak. Annak az időszaknak a krónikái, amelyről1 az egri Lenin úti ház nyugdíjas la­kóját kérdezzük: hogyan is volt, mi is történt az ötve­nes évek Heves megyéjében? — Frissen végzett pártig kelésként kerültem 1953- bam a megyei tanács élére. Nehéz megbízatást kaptam — emlékezik egy apró jegy­zetfüzeit dátumokkal, sűrű sorokkal teleírt oldalainak segítségével —, kemény pa­rancsot, minit ahogy arról a Szabad Nép 1953. augusz­tus 20-i számában megjelent cikk is tanúskodik: csinál­jak rendet, hozzam helyre az ügyeket a tanácsi apparátus­ban, ugyanis a korábbi veze­tés a törvénysértések soro­zatát követte el. Az igaz­sághoz hozzátartozik az ás, hogy nemcsak nálunk, ha­nem az egész országban fel­lazult az állami fegyelem, leromlott a hangulat, s egy­mást érték a bizonytalan központi utasítások. Tele voltunk munkával, erőn fe­lül kellett vállalnunk, hogy teljesíthessük a feladatokat: az adózást, a begyűjtést, a lakosság ellátásét, a tanácsi ipar fejlesztését, az ipari szövetkezetek létrehozását, az állami vállalatok felügye­lőt ét, a kereskedelem el­lenőrzését és a hivatali teen­dőkét —: Mindez, gondolom Nagy Imre új gazdaság­politikájával függött ösz­sze... — Valóban így van, csak­hogy két évvel később kide­rült, hogy ez a politika nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Erről sokáig nem­igen esett szó, a gondok megoldása helyett nacionalista megnyilvánu­lásokkal volt tele az egész ország. Csak egy példa er­re. A Hazafias Népfront or­szágos kongresszusán Nagy Imre így zárta beszédét: „Ha a Föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta...” Aztán, amikor kiderült, hogy ez a bokréta nem is olyan szép, akkor jött Hegedűs András kemény Ikezű mi­niszterelnöki irányítása, ami a korábbinál is nagyobb elé­gedetlenséget szült. Ezek után — ma már ismerjük az okokat — nem lehetett megakadályozni az ellenzéki hangulat és magatartás ter­jedését, s az 56-os eseménye­ket. — Hogyan próbáltak utat keresni a zűrzavar­ban a Heves megyei kommunisták? — A párt akkori első tit­kára, Komócsin Mihály ösz- szíetiívott bennünket és ön­ként jelentkezőket kért a kotmimunistók ügyének, vé­delmére. Akik vállalkoztak a harcra, azok fegyvert kap­tak a rendőrségtől, vagy va­dászipuskákkal álltak őrséget a pártts zékháznál, a megyei tanácsnál. Ez a maroknyi csapat összetartott annak ét- lenére, hogy Budapestről mindig csak azt válaszolták: „nem tudunk mondani sem­mit, belátásukra bízzuk a teendőket... ” Ekkorra a rendőrség és az ^VH szét­esett, a honvédség tétová­zott, bár annyi ereje még volt, hogy egy tisztjük „dip­lomáciai lépéseivel” lefogy- verezzen bennünket, kom­munistákat. Az egri lakta­nyáiból, ahová kncsaltak min­ket, kénytelének voltunk az éjszaka , leple alatt szétszé­A nehéz napok tanúja: dr. ledni, mert akkor mér se­honnan sem kaptunk támo-« gatást, fegyvereinket pedig egy ellenforradalmi csoport elszedte. — Ezek voltak azok a napok, amikor minde­nütt azt lehetett hallani: ne tanúsítsanak ellenál­lást! Az ellenséges hely­zetben lehetett-e számí­tani valakire? — Korábban beszéltem a debreceni tanács vezetőivel, ők azt mondták, kitartanak a végsőkig, meg különben is ott vannak a reptéren a szovjet katonáik, majd hozzá­juk fordulnak segítségért. Nekünk viszont nem volt ki­hez fordulnunk, sok elvtár- samnak menekülnie kellett a városból, nekem is szóltak, hogy menjek el. Én azt mondtam maradok. Annak ellenére, hogy fegyveresek feldúlták a lakásomat, meg­fenyegettek, akasztóiét ígér­tek ... De maradtam, mert a rádióból jó hírek érkez­tek: dr. Münnich Ferenc elvtárs. beszélt, s közölte, hogy Szolnokon megalakult a Forradalmi Munkás-Pa_ raszt Kormány. És novem­ber 3-án este bejöttek a szovjet katonák Egerbe is. — Utánanéztem, ez szombatra esett... — Igen, örökre megjegyez­tem, mert nekünk ez a dá­tum fontos események kez­detét jelentette. Hétfőn reg­t gél ugyanis felhívtak telefo­non, hogy menjek az MHS helyiségébe, s alakítsuk meg a párt új, helyi szervezetét. Amikor odaértem, ott talál­taim a párt volt két megyei titkárát, Erdélyi Ferencet és Such Jánost, valamint Pút_ Lendvay Vilmos noki Lászlót, Szolnoki Já­nost, Suha Andort, Gyurkó Gézát és még néhány elvtár­sat a régiek közül, akik egyetértettek abban, hogy vegyük vissza a hatalmat. összehívtuk a pártapparó- tust, amely rövid tanácsko­zás után úgy döntött, hogy Putnoki László irányításával kezdjünk hozzá az újjászer­vezéshez,- a helyzet megszi­lárdításához. Ki-ki a maga területén, volt munkahelyén végzett nagy munkát a szer- vezésben, az élet normalizá­lásában. Én a tanácsnál foly­tattam tevékenységemet, s a régi, megbízható emberekkel megszerveztük a munkát: a törvényes vb-t november 27. re összehívtuk, március kö­zepére pedig a tanács ülé­sét is kitűztük. Mindkettőre elsőként került sor az or­szágiban. .. — A szovjet csapatok segítsége bizonyára sokat jelentett a konszolidáció időszakában. — A jelenlétük valóban biztonságérzetet kölcsönzött Csakhogy ők nem avatkoztak bele itt semmibe, azt mond­ták: szervezzünk karhatal­mait, álljunk ki a magunk ügye mellett, teremtsünk rendet a saját erőnkből. Ekkor Grégász Józseffel és Tamás Lászlóval összeválo­gattunk 120—150 párttagot, hogy megalakítsuk a karha­talmat. Csakhogy először nem kaptunk fegyvereiket, egészen Münnich Ferencig, a fegyveres erők akkori mi­niszteréig kellett elmennünk hogy tudjuk mivel védeni a várost, a megyét. Lintallér László lett az első megyei parancsnok, két csoport — az egri és a füzesabonyi egy­ség — irányítója. Közben újjászerveztük a rendőrségeit is, amelynek az irányítását — ismét csak Münnich elv. társ segítségével — Liberté- nyi Sándorra bíztuk. Ekkor már erősebbek voltunk, a helyzet urai. — Ez azt jelenti, hogy november végére rend lett Heves megyében, s megindulhatott a normá­lis élet? — Korántsem jelenti azt, mert az ellenforradalom még december 9-én és 10-én egy-egy nagy tüntetést szer­vezett Egerben a karhatalom és a szovjet csapatok ellen. Azokban a napokban azon­ban már a mi oldalunkon állít a hadsereg is, felesküd­tek a hatalom védelmére a tisztek és a katonák így közösen feloszlatták a tünte­tést, szétkergették az ellen- forradalmárok utolsó cso­portját, amelyik még akikor is jelentős fegyverzettel ren­delkezett. Ez volt az utolsó „tettük” a megyében, ettől a a naptól kezdve élhettünk ismét nyugodtabban. Jellem­ző, hogy abban az évben 144 termelőszövetkezet készített zárszámadást, s december végéig 87 közös gazdaság tagsága mondta ki, hogy együtt marad ... Azt hiszem, mindez magáért beszél, s olyan érv, amely megdönthe- teitilenül bizonyítja: az embe­rek zöme nem akart rend­szerváltozást, kapitalista be­állítottságú országot — csu­pán jobb életet, olyat, ami­lyet napjainkra elértünk. . — Köszönjük a beszél­getést. Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents