Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

2. ♦ NÉPÚJSÁG, 1981. november 14., szombat LENGYELORSZÁGBAN ,,Helyi kiskirályok, önjelölt népvezérek” Szadat gyilkosainak pere Az ' egyiptomi katonai ügyészség halálbüntetést kért arra a huszonnégy személy­re, akiket a Szadat elnök elleni merénylet ügyében perbe fogtak. A vádiratot és a vádlottak nevét csütörtö­kön hozták nyilvánosságra Kairóban. A korábbi előrejelzésekkel ellentétben, a jövő szombaton kezdődő bírósági tárgyaláson a vádlottak padján ül majd nemcsak a gyilkosságot vég­rehajtó négytagú kommandó, de a mögöttük álló, nagy létszámú mozgalom további húsz tagja is. Az október 6-i elnökgyilkosság óta a ha­tóságok 750 személy letartóz­tatását jelentették be. Va- lamennyiüket azzal vádolják, hogy az „iráni mintájú for­radalom importálását” ter­vező mozgalom vezetői, il­letve tagjai. A most vád alá helyezetteken kívül azonban a többiekről egyelőre semmit sem hoztak nyilvánosságra Kairóban. A csütörtökön megjelent vádirat figyelemre méltó új­donsága, hogy Kairóban most ismerték be először hivata­losan — amit korábbi érte­sülésekből már tudni lehe­tett — miszerint a szélsősé­ges vallási szervezet egyik vezetője. Abbud Zumur, az egyiptomi hadsereg magas rangú tisztje. A vádirat nem említi, hogy Zumur a kato­nai elhárítás kötelékében működött. Az idézett doku­mentum .továbbá az első, amely ismerteti a fővádlott, Khaled Al-Isztarhbuli főhad­nagy három társának nevét. Puccs­híresztelések Spanyolországban A spanyol közvéleményt meglepte a kormány csütör­tök esti, szűkszavú közlemé­nye, amely a leghatározot­tabban cáfolta a híresztelé­seket, hogy állítólag puccs készül az országban. A köz­lemény leszögezte: a legtel­jesebb rend uralkodik egész Spanyolországban. A puccshíresztelések an­nak nyomán terjedtek el, hogy több napilapban is hir­detmény jelent meg a „csü­törtök este tartandó tűzijá­tékról” és egy ugyanakkor tartandó, nagy „madridi ösz- szejövetelről”. Az El Pais című madridi napilap bírál­ja a kormányt a cáfolat ki­adásáért, hangoztatva: egy rémhír széles körű elterjesz­tésének a legjobb módszere az, ha megcáfolják. Két héttel a szejm sztrájk, ellenes felhívása után Len­gyelország számos körzeté­ben tovább tartanak a helyi „Szolidaritás” . szervezetek által a legkülönfélébb cím­szavak alatt meghirdetett sztrájkok, „tiltakozó” ak­cióik. A „Szolidaritás” orszá­gos bizottságának elnöke, Lech Walesa maga mondta el csütörtökön Wrodawban, hogy pillanatnyilag az or­szágban 65 helyen vannak kisebb-nagyobb helyi konf­liktusok. Mint emlékezetes, a „Szolidaritás.” országos bi­zottsága is a sztrájkok be­szüntetésére szólította fel két héttel ezelőtt a regio­nális és üzemi szervezeteket, ezek azonban a jelek sze­rint most már senkire sem hallgatnak. Mint Varsóban rámutatnak, ezt annál is inkább tehetik, mivel a „Szo­lidaritás” országos vezető­ségén belül is szép számmal vannak olyanok, akik nem értettek és nem értenek egyet a sztrájkok beszünte­tésével. A korábbi tapasz­talatok alapján, egyébként az országos bizottság számá­ra is egyértelmű, hogy a he­lyi szervezetek csak a sztráj­kok meghirdetésekor szok­tak .„engedelmeskedni” — az ellenkező értelmű felszó­lításoknak nem. „Kezd kihunyni a remény, amely a múlt héten csillant fel, amikor Wojciech Jaru­zelski találkozott Józef Glemppel és Lech Walesá­val, és komoly lehetőségként felmerült a nemzeti egyet­értés frontjának létrehozá­sa” — hangsúlyozta a var­sói televízió kommentárja, amelyet .pénteken teljes ter­jedelemben közölt a hadse­reg lapja, a Zolwierz Wol_ nősei is. A kommentár rá­mutatott, hogy amint egy helyen megszűnik a konflik­tus, tucatnyi más körzetiben Columbia Egy fedélzeti áramfejlesztő meghibásodása miatt előre­láthatólag felére rövidül a Columbia űrrepülőgép má­sodik útja — közölték csü­törtökön a houstoni földi irányító központban. A generátor közvetlenül az űrkomp felbocsátása után felmondta a szolgálatot, s a repülés „szabályai” értelmé­ben a három hasonló készü­lék egyikének meghibásodá­sa esetén az utazást mini­mális időre: 54 órára kell korlátozni. Ez annyit jelent, újabbak kezdődnek, s „oda­jutottunk, hogy ma. már gya­korlatilag mindenki saját kénye-kedve szerint sztráj­kol, amikor és amiért csak akar”. Testvérgyilkos ideg­háború folyik, a helyi kis­királyok és önjelölt „népve­zérek” számára most már semmilyen tekintély nem lé­tezik. Az, ami az országban folyik, „már nem a kormány és a „Szolidaritás” közti vi­ta, hanem nemzeti tragédia” — hangsúlyozta a kommen­tár. Ugyancsak a hadsereg lap­ja írta meg hogy a szocia­lista rendszer nyílt ellensé­gei, köztük főként a „Füg­getlen Lengyelország Kon­föderációjának” tagjai több helyen, párt- és államellenes propagandára használták fel azokat az ünnepségeket, amelyeken november 11-én megemlékeztek az ország első világháború utáni füg­getlenné válásának 63. év­fordulójáról. A lubldni egyetemen a mévileg feloszlott „KOR” egyik teoretikusa. Adam Midhnik nemcsak a pártot és a szocialista rendet tá­madta," hanem Lech Walesát is, akinek — szerinte — „semmiféle programja nincs a jövőre”. Ugyancsak Midhnik a nemzeti egyetér­tés frontjával kapcsolatban kereken kijelentette, hogy „soha nem szabad belemen­ni a kommunistákkal való közös kormányzásba”. Mint a Zodnierz Wolnosci rámutat, a a „Szolidaritás­nak” világos, egyértelmű választ kell adnia arra, hogy meddig hajlandó fedezéket nyújtani a szocializmus nyílt ellenségeinek, mert különben „megbénulnak azok az erőfeszítések, ame­lyek a nemzeti egyetértés frontjának létrehozására irá­nyulnak”. hogy a Columbia a terve­zett keddi érkezés helyett már szombaton délután le­száll a kaliforniai Edwards légitámaszponton. John Mcleaish, a houstoni földi irányító központ szóvi­vője, ennek ellenére' utalt arra, hogy a másik két fe­délzeti generátor hibátlanul működik. Így az sem lehe­tetlen, hogy" Joe Engle és Richard Truly, a Columbia két pilótája, engedélyt kap az eredeti program végrehaj­tására. Kedd helyett már szombaton? Bonyodalmak egy frigy miatt Kína párizsi nagykövet­sége nyilatkozatot volt kénytelen kiadni egy fel­hőtlennek induló és átneve­lő táborra l végződő szereli - mi románc ügyében, A nyi­latkozat — amely a kínai lapok közül csak az angol nyelvű China Daily pén­teki számában jelent meg — feltárja, hogy a. kínai hatóságok kétévi „munka általi át nevelésre ítélték a 25 éves . Li Su-ang festő- művésznőt, Emmanuel! Belief roid, egykoron Pe. kángfoen dolgozó francia diplomata menyasszonyát.” Bel'lefroid egy nem hiva­talos kiállításon ismerke­dett meg Li Su-anggal, aki a „Csillagok” elnevezésű művészeti kör tagja volt, s 1979_ben az úgynevezett demokratizálási kampány idején, szerzett nevet ma- gának.oEgy idő után Li a diplomatához költözött a külföldiek számára épült égjük lakónegyedbe. Szep­tember 9-én azonban — mi­után már megkapták a házassági engedélyt — Bellefroid távolletét ki­használva kínai rend­őrök a negyed bejára­tánál letartóztatták a mű­vésznőt és ismeretlen hely­re vitték. Chayet francia nagykövet hiába kért ki­hallgatást az ügyben, ké­rését elutasították. Kellemetlen incidensből diplomáciai bonyodalom­má az emelte az ügyet, hogy az ítélet Jobert fran­cia külkereskedelmi mi­niszter látogatása idején vált ismeretessé. Francia források szerint az eset az egész Jobert-látogatást be- ámyékölta. A miniszter — az első Mauroy-kormányá- bői Kínában — két megbe­szélést le is mondott, és hiába kérte Csao Ce-jang, sőt maga Teng Hsziao_ping közbenjárását. Jobert fran­cia újságíróknak még azt is kijelentette, hogy ameny- nyiben jobban lett volna informálva, lemondta vol­na pekingi útját és az ügy megrontja a kétoldalú vi­szony légkörét. A párizsi nagykövetségi nyilatkozat nem utal konk­rétan Li Su_ang bűnére, csak annyit mond, hogy vé­tett a kínai törvények el­len. Pekingben úgy tudják, hogy a vád: erkölcstelen életmód. Azt sem vették továbbá jónéven, hogy Bellefroid — aki időköz­ben elutazott Kínáiból — állítólag pénzzel és egyéb módon segítette a nem hi­vatalos művészeti köröket A nagykövetsági nyilatko­zat igyekszik hangsúlyozni, hogy a főleg Franciaor­szágban nagy port kavart ügynek semmi köze a francia—kínai kapcsolatok­hoz, ugyanakkor nyomaté­kosan a franciák tudomá­sára hozza: Li Su-ang fe­lelősségre vonása teljes mértékben a kínai állam bel ügye. (MTI) Hivatalos jelentés Torrijos haláláról —( Külpolitikai kommentárunk )— A dán Damoklész-kard Almedo Miranda, panamai' főügyész csütörtökön kijelen­tette, hogy Omar Torrijos tá­bornok, volt panamai veze­tő halálát „véletlen baleset” és nem szabotázscselekmény okozta. Torrijos július 31-én vesz­tette életét, amikor repülő­gépe, útban Penonomebol Coclesito felé, egy hegyoldal­nak ütközött és felrobbant. Az ország ellenzéki párt­jai, a közvélemény jelentős része a haláleset után annak a gyanújának adott hangot, hogy az Egyesült Államok számára oly kényelmetlen politikus életét nem véletlen baleset, hanem a CIA ame­rikai kémszervezet által szőtt összeesküvés oltotta ki. Kü­lönböző külföldi lapok, nem­zetközi szervezetek és poli­tikai pártok több ízben is olyan értelemben nyilatkoz­tak, hogy a panamai csator­naszerződések „atyja” rend­kívül gyanús körülmények között halt meg, és egyálta­lán nem zárható ki a sza­botázsakció lehetősége. Az ország a főügyészséget bízta meg a hivatalos nyo­mozás lefolytatásával, amely a megbízást az ország fő­ügyészére ruházta át. Miranda csütörtökön sajtó- értekezleten számolt be a vizsgálat hivatalos eredmé­nyéről. Kijelentette: „Semmi jel nem mutat arra, hogy Torrijos merénylet áldoza­tául esett volna”. Elmondta: „A hazai és amerikai szak­értők kizártnak tartják a géphiba lehetőségét, robbanó­anyagok nyomaira nem buk­kantak, és az üzemanyagba idegen anyagokat nem jut­tattak”. A sajtóértekezleten jelen levő szakemberek a repülő­gép lezuhanását annak tu­lajdonították, hogy a pilóta, aki a terepet kiválóan is­merte, viharzónát igyekezvén kikerülni, „a rossz látási vi­szonyok között elvesztette a földdel a vizuális kapcsola­tot és a gépet egy hegyoldal­nak vezette”. A POLITIKAI „ÁLMOSKÖNYV” szerint egy ki­sebbségi kabinet felett szüntelenül ott lebeg a bukás Damoklész-kardja. Ez kard, a végzetes kormányvál­ság, ezúttal Koppenhágában sújtott le. Anker Jörgen- sen eddigi dán kormányfő helyzetét jól érzékeltetik a parlamenti matematika számai. A folketing, a Dán Királyság törvényhozó testületé (nemzetgyűlése) ösz- szesen 179 honatya számára biztosít helyet. Ugyan­akkor az a párt, amely a kormányfőt adta, a szociál­demokrata párt mindössze 69 mandátumot mondha­tott magáénak. Igaz, a szociáldemokraták három ki­sebb párttal (Demokratikus Centrum, Keresztény Néppárt, Liberális Demokratikus Centrum) szövetség­ben kormányoztak — másképpen nem is lett volna lehetséges —, de a kabinet mögött álló honatyák szá­ma így is csak 90 volt. Mindez bizony eddig is alapo­san megnehezített a miniszterelnök dolgát és a beava­tottak már régen azt vallották: csak idő kérdése, mi­kor következik be a belpolitikai robbanás. JÖRGENSEN MINIMÁLIS PARLAMENTI TÖBB­SÉGE következtében a koppenhágai kabinet szinte ál­landóan borotvaélen táncolt. Az előbb említett néhány szám is nyilvánvalóvá tette, hogy elég bármilyen né­zeteltérés a szociáldemokraták és útitársaik között ahhoz, hogy „boruljon az asztal”. Most pontosan ez következett be. A jóléti államnak számító Dániát is elérte a nemzetközi recesszió, valamennyi áldatlan következményével együtt, így a gazdasági stratégia kérdése a szokásosnál is érzékenyebb témának számí­tott. Nem keltett túlságosan nagy meglepetést, hogy amikor Jörgensen felvázolta szövetségeseinek a vál­ságból való kilábalás tervét, a három szövetséges párt azonnal fenntartásait hangoztatta. A miniszter- elnök már ekkoj- tudta, hogy ez mit jelent és megcsil­lantotta új általános választások kiírását. Ahogy ilyenkor szokás, a szociáldemokraták és útitársaik még megpróbáltak egyezkedni, de ez inkább afféle „mi mindent megpróbáltunk”-jeligéjű kísérlet volt. Az éjszakába nyúló vita eredménytelennek bizonyult és ezért Jörgensen az alkotmányos előírásoknak megfe­lelően december 8-ra kiíratta az új választásokat. A BRÜSSZELI FŐHADISZÁLLÁSON aggodalom­mal figyelik egy újabb NATO-tagállam kormányzati krízisét. Az NSZK-ban tapasztalható belpolitikai fe­szültség, a török dilemma, a görög balratolódás, majd a válság prolongálását jelentő belga választások után az atlanti aggodalom érthetőnek tűnik.-HARMAT ENDRE Országaink közt rendszeresek a magas szintű politikai kap­csolatok is. Képünkön: dr. Bruno Kreisky kancellár legutób­bi budapesti látogatásakor Kádár Jánossal és Lázár György- gyel tárgyal a Parlamentben (Fotó MTI — Tóth István felv. — KS) A Budapest és Bécs kö­zött menetrend szerint köz­lekedő autóbuszon gyakori utas egy Ausztriában • élő magyár kislány, aki lovagol­ni tanulni jár haza nagyap- jáékhoz, Pomázra. Azt mond­ják, a határ közeli magyar települések (Sopron, Kőszeg, Szombathely) éttermeinek vannak olyan osztrák törzs­vendégei, akik — régi isme­rősként — már keresztne­vén szólítják egyik-másik pincért, Az esős őszi napo­kon is mindig áll a bécsi Babenberger Strasse parko­lójában néhány magyar au­tóbusz a Mariahilferstrassén bevásárló utasaikra várakoz­va. A Ring rohanó autófor­gatagában nem ritka a ma­gyar rendszámú Lada, Sko­da, vagy Trabant sem. Tény: turistaként, hivata­los kiküldetésben, üzleti ügyekben szívesen és gyak­ran megyünk egymáshoz „szomszédolói”. Az IBUSZ bécsi irodája szerint az idén új rekord várható, de a vég­leges tavalyi számok is im­ponálóak: egy év alatt több mint 860 ezer osztrák állam­polgár látogatott el hozzánk, s a Nyugatra utazó magya­rok egyharmada — több mint 140 ezren — vendége volt Ausztriának. Gyakori látogatóba, szí­ves vendégségbe ahhoz a szomszédhoz megy az ember, akivel jó egyetértésben, ba­rátságban él. Márpedig a magyar—osztrák államközi kapcsolatok példamutatóan jók, zavartalanok. Néhány napos bécsi tartózkodásom alatt bárkit kérdeztem erről (jó néhányan kéretlenül is mondták), egybehangzó volt a vélemény: jó szomszédként élünk egymás mellett, be­csüljük egymás eredményeit, és mindkét félnek kölcsönös érdeke, hogy a békés együtt­működés minden lehetőségét a lehető legjobban kihasznál­juk. Hivatalosan, az osztrák szövetségi kormány nevében is ezt a véleményt erősítette meg d~. Paul Ullmann, a külügyminisztérium kelet­európai ügyekkel foglalkozó vezető munkatársa. Biztató és megnyugtató — hangsú­lyozta —, hogy a jó kapcso­lat nem csupán a kormány- szervek között épült ki, ha­nem sok más politikai, tár­sadalmi intézmény, gazdasá­gi egység között is. Szinte nincs olyan hét, hogy ne lenne olyan esemény Bécs- ben vagy Budapesten, ami egymás jobb megismerését, kapcsolataink erősítését szol­gálja. Természetesen nincs olyan jó kapcsolat, amit ne lehetne továbbfejleszteni. Az ennek útjait-módjait tuda­koló kérdésre dr. Ullmann elsősorban a gazdasági együttműködés területét em­lítette. Utalt a nemrég nagy sikerrel megtartott „magyar napok” rendezvénysorozatá­ra, majd úgy összegezte vé­leményét: ’ „örülünk, hogy az önök országa politikai és gazda­sági értelemben is kiegyen­súlyozott, biztos alapokkal rendelkező állam, amellyel minden területen megbízha­tó és tartós kapcsolatokat le­het fenntartani.” Szóba került az is, hogy a jelenlegi időszakban,* amikor — sajnos — az egész vilá­gon növekszik a feszültség, e két kis ország Európa szí­vében, a két világrendszer határán, a maga eszközeivel sokat tehet az enyhülés vív­mányainak megőrzéséért. Mindenekelőtt azzal, hogy politikai, gazdasági kapcso­lataink fenntartásával, erő­sítésével példát mutatunk: a társadalmi berendezkedés különbözőségéből nem fel­tétlenül következik a szem­benállás. Sőt, sokoldalú, gyü­mölcsöző kapcsolatok lehet­ségesek, mindkét fél javára. F. Fábián Ferenc (Következik: „Féloldalas” áruforgalom)

Next

/
Thumbnails
Contents