Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-06 / 261. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 6., péntek 3. Hatan együtt — több takarmányt A HAVAS NAPOKON ÖSSZEFOGÁSRA LESZ SZÜKSÉG Társulás Heves megye északi részén A gondolat már korábban felvetődött, mígnem az idén áprilisban valósággá is vált. Heves megye északi részén, a dombok között, többnyire lejtős területen gazdálkodó termelőszövetkezetek közül a pétervásári, a bátori, a bélapátfalvi, az istenmezeji, a szajlai és a tarnaleleszi társulat egymással takarmánytermelésre. Ezekben a gazdaságokban jelentősek a szarvasmarha-, illetve a juhtenyésztés hagyományai. Az üzemek a kedvezőtlen termőhelyi adottságok között igyekeznek olyan termelési szerkezetet kialakítani, amely jövedelmezőséget biztosít. A nagyszámú állatállománynak nagy mennyiségű takarmányra van szüksége, hogy egész évben zavartalanul ellássák őket. Ezt pedig főleg olcsón termelt tömegtakarmánnyal biztosíthatják. A szakmai tapasztalatokat felhasználva és a a közös érdekeket is figyelembe véve a már említett gazdaságok elhatározták, hogy közel ezer hektáron nagy tömeget adó silókukoricát termelnek közösen és azt együtt takarítják be. Ezentúl közös erővel tevékenykednek a szálastakar- mány-termelés, valamint a gyepgazdálkodás korszerűsítésében is. Heves megye Tanácsa ötmillió forint támogatást adott ehhez, a társuló gazdaságok pedig 1 millió 650 ezer forintot adtaik össze közös erőforrásukból. Zala megyei tapasztalatokat felhasználva a társulás, a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet irányításával meg is kezdte munkáját. Azért esett a választás erre a gazdaságra, mert központi helyen a legnagyobb területtel részesedik az együttműködésben. ősszel a szolnoki AGROCOOP Állattenyésztési és Takarmánygazdálkodási Rendszer közreműködésével vásároltak egy amerikai, gyártmányú Hess- ton önjáró takarmánybetakarító gépet. Ez különböző adapterekkel ellátva alkalmas a silókukorica és szálas takarmány összegyűjtésére. A társulásban levő három gazdaság: a pétervásári, a bátori és a szajlai szövetkezet az elmúlt hetekben elsők között használta ezt a gépet. Előnye, hogy a silókukoricát gyorsan és veszteség nél_ Lesz elegendő Fennállása óta a legnagyobb mennyiségű szif on- patront állította elő az idén a veszprémi Bakony Művék. A tavalyi 34 millióval szemben, az idén már november elejére több mint 35 milliót gyártottak és év végéig további négymilliót készítenek. Az évek óta hiánycikknek számító termékből kül, 35 százalék szárazanyag-tartalom mellett betakaríthatják. Nem beszélve arról, hogy meggyorsítja az utána következő silózást is, melyet ugyancsak optimális időben végezhetnek. A betakarítógép alkalmazása éppen teljesítménye miatt csak a hektáronkénti 25 tonnás silókukorica nagy termés mellett gazdaságos. Ez arra ösztönzi a gazdaságokat, hogy az eddiginél magasabb szintre emeljék a takarmánytermelést, amit megfelelő területkiválasztással, az adottságokhoz igazított fajtákkal és tápanyag-gazdálkodással érhetnek el. A társulás a hatodik.ötéves tervben jelentős beruházási programot valósít meg. A takarmánytermelés fejlesztésére dombvidéken is alkalmazható gépeket szereznek be. Így szálastakar" mány-betakarító gépet, rend. felszedőt, rendkezelőt és körbálázót, illetve műtrágyaszórókat, a szállításhoz pedig pótkocsis IFA teherkocsikat. A társulás várhatóan a következő években is kap majd állami támogatást Heves megye Tanácsától, ami megkönnyíti munkájukat. Az együttműködésben részt vevő gazdaságok előnyt látnak ebben a kapcsolatban, hiszen megfelelő érdekeltség alapján az eddigieknél szervezettebbé teszi a takarmánytermelést, és növeli a szakmai együttműködést. Bizonyosan hozzájárul majd Heves megye északi részén, a kedvezőtlen termőhelyi adottságok eddigieknél jobb hasznosításához, a nyereségesebb gazdálkodáshoz. Mentusz Károly szifonpatron jövőre már ötvenmillió készül. Ehhez a műszaki, technológiai feltételeket rekonstrukcióval teremtik meg: kicserélik a régi gépeket, berendezéseket, s bővítik, korszerűsítik az épületeket. A fejlesztéshez hozzájárult a patronoikat töltő répcelaki Szénsavtermelő Vállalat is. Az útjainkról-tél előtt Avagy: mit jósolnak és mit ígérnek a szakemberek Motorizáció — napjainkban egyre inkább ehhez az új fogalomkörhöz kell igazodnunk az élet minden területén. De különösen a közlekedésben, mivel Magyarországon egymillió magán tulajdonban lévő személyautó van, s hozzávetőlegesen ugyanennyi közületi jármű fut az utakon. És még nem is említettük azt a két és fél millió külföldit, aki autóval érkezik hozzánk. Függetlenül az évszaktól: nálunk mindenki közlekedik. Nem mindegy hát, hogy milyenek az útjaink, közlekedési viszonyaink. Főként télen nem, s ezt jó és rossz A KPM-utak hossza: 1160 km Ha végigjárnánk a megye valamennyi útját, a közlekedést, a szállítást biztosító „ereket”, nem kevesebb, mint 2500 kilométert kellene megtennünk. Ennek a fontos hálózatnak a fenntartói a tanácsok, illetve a KPM helyi üzemmérnökségei. A KPM- utak hossza csaknem 1200 kilométer, amelynek a karbantartására, felújítására, korszerűsítésére az elmúlt tíz évben 2,5 milliárd forintot költöttek. Nem kis feladatot jelent hát ennek az úthálózatnak a megóvása — említette a társszervekkel való megbeszélésen Berecz István, a KPM Közúti Igazgatóságának vezetője, aki a téli felkészüléssel kapcsolóiban egyebek között kiemelte: — A téli forgalom biztosítása a KPM és a tanácsok együttes erőfeszítésével oldható meg, támaszkodva arra a segítségre, amelyet a közlekedésben érintettek nyújthatnak. Ezért van szükség arra, hogy egyértelműen tisztázzuk: kinek mi a feladata, hol vannak azok a részek, területek, ahol társadalmi segítségre van szükség, hogy eleget tudjunk tenni az elvárásoknak. Az elmúlt esztendők téli tapasztalatai igazolják ugyanis, hogy a közlekedési feltételek biztosításáért felelős szervek egymásra hárították a tennivalókat. S amíg azon folyt a vita, hogy kié tulajdonképpen a hóeltakarítás feladata, több helyütt megbénult a közúti közlekedés. Az idén — mint arról a megbeszélésen szó esett —, meglehetősen szűk anyagi keretek állnak rendelkezésre, így az utak téli tisztítása, megóvása és karbantartása, valamint a közlekedés folyamatosságának és baleset- mentességének biztosítása közös feladat lesz. Részt kell vállalnia ebben a munkában a KPM-nek, a Volánnak, a helyi tanácsnak, valamint minden üzemnek, termelőszövetkezetnek. Azaz : valamennyiünknek, akik közlekedünk! Veszélyes szakaszok A már említett megbeszélésre a Volán képviselői egy kész listával érkeztek. A feltapasztalatok sora igazolja. Hogy milyen lesz az idei tél, senki nem tudhatja előre. Készülni rá — mégpedig a legmostohább körülményekre — rendkívül fontos. Az utak megyei „gazdájának”, a KPM Közúti Igazgatóságának szakemberei azért ültek össze jó előre a közlekedési vállalatok, a tanácsok, valamint a közlekedésbiztonsági szervek vezetőivel, hogy Tél tábornok hirtelen haragja — a havazás és a hófúvás, a viharos időjárás — ne érjen senkit váratlanul. Ahol biztos, hogy gondot okoz a hó: az egri völgyhíd. Innen ugyanis csak a mélyebben fekvő házakra, utcákra lehet letúrni a latyakot... (Fotó: Szabó Sándor,) jegyzés arról szólt, hogy a közlekedési vállalat gépkocsi- vezetői, szakemberei szerint melyek a megyei utak veszélyes szakaszai, ahol az eddigieknél is gondosabb sózást, hóeltakarítást kémek a biztonságos közlekedés, személyszállítás érdekében. Egyebek között szerepel a listán az Eger—Bogács, az Eger—Novaj, az Eger—Ver- pelét—Abasár—Gyöngyös, a Párád—Bodony, a Kisnána —Vécs—Feldebrö, az Éger- csehi—Bekölce, illetve az Eger—Sírok közötti út, s két veszélyes elágazás: a tarna- szentmária—egerszóláti, valamint az egerbákta—siroki. Nem maradt ki az összeállításból a Bükkben és a Mátrában kanyargó utak számos szakasza sem. De felhívták a figyelmet a Volán szakemberei arra is, hogy nem Veszélytelen a téli közlekedés a megyeszékhelyen, ahol a helyi járatok útvonalát vizsgálták meg. Kiderült, hogy különösen a Beloiannisz és a Csíky Sándor utca kereszteződésében, a Garay, a Kisfaludy, a dr. Münnich Ferenc, valamint a bervai V. lakótelep és a gyár közötti út okoz majd gondokat a havazás beállta után. A szállítási vállalat illetékesei külön kérték, hogy a közútiak hóügyeleti információi legyenek frissebbek, s végezzenek úgynevezett megelőző sózásokat. Havazás esetén pedig hajnalban kezdjék meg az akadályok megszüntetését, az ekézést, mert a munkás- és diákjáratok, az élelmiszer-szállítások 3—4 óra körül indulnak. A közlekedésbiztonsági szakemberek szerint a téli veszélyek még az állandóan tisztított 3-as főközlekedési úton is nagyok: a 100-as kilométer környékén állandó sózáshiányt tapasztaltak, a 102—103-as közötti szakaszon pedig rendszeresen történtek megcsúszásos balesetek. Ke- refcharaszt környékén viszont nem akadályozták meg az utak mentén levő hófogókkal a hófúvásokat, néhol fél méter magasan állt a jeges csapadék az úton. Hóeltakarítás: 13—18 millióért A téli felkészülésre, illetve az utak tisztítására, sózására nagy gonddal ügyel a KPM Közúti Igazgatósága, amelynek üzemmérnökségi és központi vezetői minden észrevételt feljegyeztek. Ez is azt szolgálja, hogy megelőzzék az idei télen az említett szakaszokon a veszélyt, a baleseteket. — Évente 13—18 millió forintba kerül az igazgatóságnak a tél — mondta Berecz István. — Az idei télre sem lesz több pénzünk, így az emelkedő árakat figyelembe véve, kevesebb összegből kell szinten tartani a forgalmi szolgáltatást. Ez azt jelenti, hogy az összes úthálózat mintegy 34 százalékán tudjuk biztosítani az állandó sózást, illetve járőrözést. A többi szakaszon eseti védekezésről lehet csak szó, illetve arról, hogy úgynevezett önmentő depókat helyezünk ki a veszélyes szakaszokra. Az idén mintegy 4600 tonna só áll az igazgatóság rendelkezésére, ez nem sok, ezért lesz rendkívül nagy szükség az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek segítségére a hóeltakarítást, a közlekedési feltételek megteremtését illetően. Az alapellátást a KPM tehát biztosítja, minden más segítség, összefogás csak javíthat az útjaink téli állapotán. Ehhez azonban további koordinálásra, konkrét megállapodásokra lesz még szükség — a havazás előtt! „Színtévesztő” lámpák Ha már a közlekedésről volt szó, felvetődött a megyében telepített közlekedési lámpák ügye. Azoké, amelyek egyáltalán nem, vagy csak hiányosan működnek, s azoké, amelyek állandóan csak sárgát villognak. Ezek a berendezések fontos szerepet játszanak a forgalom biztonságos irányításában és főként — télen! Mi várható hát lámpaügyben? Berecz István válasza: — A közlekedési lámpák, sajnos nem azonos rendszerűek, ez a hibás szállítás miatt alakult így. Annak ellenére, hogy pénz, megfelelő terv és elegendő idő állt a gyártók rendelkezésére, nem készültek fel megfelelően a telepítésekre. Nem vagyunk megelégedve a lámpák működésével, ezért a beruházó és a kivitelező 1982. júniusáig kapott határidőt a lámparendszerek tökéletesítésére, beállítására és tipizálására. Ami a KPM-et illeti, megteremtjük a háttérkapacitást az üzemeltetésre, a javításra. Külön figyelemmel kísérjük az egri lámpák programozását. mert a mostani csupán ideiglenes. A végleges összehangolásra akkor kerül majd sor, amikor teljesen átadjuk majd a 25-ös út városi, átkelési szakaszát. A lámpákra tehát nem számíthatunk a télen, arra viszont igen, hogy a megye útjain a KPM. illetve a társszervek összefogásával gondtalan utazásunk lesz. A többi — mert a téli közlekedés mindenkitől fokozottabb óvatosságot igényel — már csak rajtunk, magán és hivatásos járművezetőkön múlik. Szilvás István Angol szakácskönyvből főz magyarosan A csuvas feleség — Annak ellenére, hogy Csu vasiában születtem, nem vagyok csuvas, mert a szüleim is más nemzetiségűek. Nem beszélem a csuvas nyelvet sem, ami egyébként egyáltalán nem hasonlít az oroszhoz, hanem a török nyelvcsaládhoz tartozik. Sőt, néhány eleme a magyarra emlékeztet. No, nem a hangzása, hanem a struktúrája. A röpke „bemutatkozást és nyelvleckét” Juhász Mihályiétól, Gorelova Irinától Hallhattuk a napokban, amikor^ felkerestük otthonában. — Nem is gondoltam, hogy az. idegen nyelv tanulása ennyire meghatározója lesz az életemnek. Csebok- száriban angol—német szakos főiskolai hallgató voltam, amikor 1975-ben három hétre Magyarországra, Egerbe jöttünk csoporttársaimmal. A Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán tanultunk ez idő alatt. — Innen pedig már egyenesen vezetett az út a házasságig — veszi át a szót a férj —, ugyanis én is Egerben tanultam. Tavasz volt... Az ünnepi felvonuláson én vittem a főiskola tábláját. Már „akkor megláttuk egymást”. A délutáni baráti találkozón pedig megismerkedtünk. — Ezt követően, majd egy évi levelezés következett — folytatja Irina. — Azt hiszem, azon kevés feleségek közé tartozom, akik igent írtak, s nem mondtak. Először természetesen, mert az anyakönyvvezetőnél már mondtam is, méghozzá magyarul. 1976-ban Misi, még mint főiskolás, egy fél évre Vlagyimirba jött tanulni. Moszkvában találkoztunk, s előállott azzal a bizonyos engedéllyel, amit az Igazságügyi Minisztériumból hozott, s a moszkvai nagykövetségen kellett leadni. Márciusiban megtartottuk az esküvőt. — Tudta akkor, hogy esetleg nehézségekkel járhat ez a házasság? . — Nem gondoltam erre, nagyon szerelmes voltam. A kezdeti időben bizony tényleg nagyon nehéz volt, sokat sírtam, jelentkezett a honvágy, el voltam keseredve. Nem tudtam a nyelvet, nem kaptam éppen ezért munkát, nem volt megfelelő lakásunk, a férjem meg még ebben az időszakban is tanult. Nem győzött vigasztalni. Aztán szép sorjában rendbejött minden. Hogy ne nagyon érezzem a távolságot, hát hol máshol is kaphattunk volna lakást, mint Csebokszáriban. A dohánygyárban dolgozom, mint fordító. Angol szöveget fordítok magyarra. Született egy magyar állampolgár kislányunk, aki az apjával magyarul, velem pedig oroszul beszélget. Most lesz hároméves november végén. — A férjével hogyan társalog? — Mivel egész nap magyarul kell beszélnem, ami egy kicsit fárasztó, így vele oroszul. Neki is kell egy kis gyakorlás, mert már nem beszéli olyan széfjén, választékosán a nyelvünket, mint amikor megismerkedtünk — hunyorít, s még hozzáteszi: — Meg különben is a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz nyelv és irodalom szakos, első éves levelező tagozatos hallgatói vagyunk mindketten, — Ezek szerint az anyanyelvén kívül beszél még németül, angolul és természetesen magyarul. Melyik nyelv elsajátítása volt a legnehezebb? — Először is: sajnos, a némettel ott tartok, hogy csak értem, de nem tudom kifejezni magam, nem tudok beszélni. Igaz ezt a nyelvet tanultam a legkevesebb ideig, mindössze három évig. Ez volt a legnehezebb, mert magyarul már itt, magyar környezetben tanultam. Igaz, van még bőven mit elsajátítanom annak ellenére, hogy már öt éve élek Egerben. A jelenlegi angol tudásom meg, sajnos elég passzív, mivel csak magyarra kell fordítanom. Nem vagyok rákényszerítve arra, hogy angolul írjak is. Ezen a téren is kell még fejlődnöm. — Hogyan főz. magyar, vagy orosz recept szerint? — Vegyesen — válaszolja a férj a szakértő komolyságával. — Megfőzi a nekünk is ízletes orosz ételeket, de a magyar konyha tudományában is eligazodik már. Mielőtt azonban egy-két receptet is elmesélne férje, Irina „leinti”, s visszaveszi a szólás jogát. — Amikor először Magyarországon jártam, , akkor vettem egy angol nyelvű magyar szakácskönyvet. Igaz, akkor még nem gondoltam, hogy ekkora szükségem lesz rá. Amikor megtanultam magyarul, akkor megvettem Pelle Józsefné szakácskönyvét is, s amint hallhatta, nincs panasz. — Tervei? — El akarom végezni az egyetemet, utána szeretnék még egy gyereket. Ügy beszéltük meg a férjemmel, ha lesz még egy gyermekünk, akkor ő szovjet állampolgár lesz. A jelenlegi másfél szobásnál egy nagyobb lakást is szeretnénk. Fel kell frissítenem a német nyelvtudásomat, mert szükségem van rá. no és meg akarom tanítani a férjemet angolul.. Kis Szabó Ervin
