Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-06 / 261. szám
.- IL® J* jj NÉPÚJSÁG, 1981. november 6., péntek EZ MOST A DIVAT Mitől lesz valakiből „menő?” Mérges gondolatok nyomában Eleve szemet szúr. ha egy jó tenyérnyi nagyságú könyv puha borítólapjáról, csaknem plakátnagyságú betűk kiabálnak rám, hogy: ez most a divat! A fekete írás sárga alapszínen valóban reklám- ízű és divatos is az őszi hetekben. Még inkább fokozódik felkeltett érdeklődésem, ha a cím alatt azt olvasom, hogy ez a kötet tanulmányok, esszék, cikkek, versek, novellák gyűjteménye, sőt: alatta huszonkilenc szerzőt is hírül ad a Kiss István által elképzelt és jól megkomponált könyvfedél. Mindjárt el kell mondanom, hogy nem a névsor miatt, hanem az igencsak aktuális tartalom miatt két ülésben végig is olvastam ezt a kötetet, azaz a két és fél száz oldalt. Igaz, itt a legmaibb és olykor az irodalomban ismeretlen nevek mellett tudósok, szakemberek, művészek és a művészettel csak áttételesen foglalkozók is megszólalnak, sőt az a még sőtebb is előfordul, hogy a mai divat címén és okából Karinthy Frigyes és nem Ferenc szólal meg, majd Kosztolányi Dezső. A mai markánsabb irodalmi hangot elsősorban Vas István szólaltatja meg, aki az irodalom és az irodalmi élet divattünetei láttán ugyancsak tömören és ugyancsak sommásan odasóz a percre kiszámított irodalmi emberkéknek. Miről is szól az Ez most a divat? A máról, a mai emberekről, arról, hogy manapság mitől lesz valaki modern, mitől lesz valaki menő. mitől lesz valaki ügyeletes zseni. Nemcsak az irodalomban. nemcsak a művészetekben, filmben, zenében, az építészetben, hanem a ruházkodási szokásokban, az emberi magatartásban. Ez a kötet nemcsak ilyenolyan divathóbortjainkat veszi célba, de azt az embert is, és azt elsősorban, aki ma él és aki ma ezeknek a sokszor esztelen hóbortoknak, túlzásoknak, nem is egészen veszedelemmentes ostobaságoknak felül. Nemcsak a Viselet és viselkedés rövid elemzése, annak végső kicsengése tetszetős a kötetben Erős Ferenc tollából, de az is, amit Gróf Mária papírra vetett beszélgetése feltár Tárgyak-formák-dolgok címen. Nemes Nagy Ágnest is szívesen követem a Szavak divatja sorainál, bár nem minden következtetésével értek egyet. Felkavaró E örsi István gondolatmenete, az „A nor- malitásról" címen írott okfejtés. Hanák Péter Divat- történelem című kisesszéjé- nek több passzusát legszívesebben ideidézném. Dé maradjunk inkább a játékosabb, a sok mindent jól és a helyén kifejező versbeszédnél. Azért nem lírát mondok, mert itt ma mái minden fogalomnak annyi a felhangja, pótlólagos éá belemagyarázott jelentése, jelentéstöbblete, hogy csínján kell bánnom azzal is, amit elhallgatok. Mit mond Vas István röpke tíz sorban: „Ez ál-avantgard ellen, mely utóVédharcnak is alig mondható, Nem azért bátorkodtalak titeket óvni, Mert túlságosan új, hanem mert régi bóvli. Az újat mímelőt el nem azért vetettem tíogy elfogadjam, ami leplezetlen Kacat. De mindegy, új vagy régi zsarnokok, Akadémiák a műcsarnokok, Csakhogy legmérgezőbb akkor az ócskaság, Ha újdonságnak álcázza magát.” (Egy másik) Pályi Andrásnál olvasom a Divatja múlt operett?-ben az alábbiakat: „A camp állítja, hogy a jó ízlés nem egyszerűen jó ízlés; sőt a rossz ízléshez is jó ízlés kell... A rossz ízlésben tanúsított jó ízlés fölszabadító erejű fölfedezés.” Eddig a szövegkörnyezetből kiszakított és ott is idézett gondolat. Érdemes többször utánaeredni és végigcsemegézni grammatikailag is, hogy a végén kitessék: még ma sincs vége annak a korszaknak, amit a század első évtizedeiben kezdtek meg, és amelynek az a legfőbb tulajdonsága, hogy főként Európában minden valamirevaló tehetség, vagy csak akamok elméleteket, aforizmákat gyártott és gyárt. Olykor csak barátai hülyí- tésére, nemegyszer a nagyobb közösségek kábítására is. Vagy ez csak mind divat és úgy kötődik a mához, mint az őszi-téli időjáráshoz a nátha? Ki tudja? Ez a kötet a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg. Hiszem, hogy a tizen- és huszonévesek, valamint a vájtfülűek rongyosra fogják lapozni azt all 000 példányt, amely máris eltűnt a könyvesboltokból. Jó jel, divattá lett a mérgesebb gondolatok iránt is érdeklődni! Farkas András CITERAKÉSZÍTÖ Nagy József létavértesl tsz nyugdíjas — aki maga is népzenész, a helyi pávakör tagja — hat éve készít citerákat. Ez idő alatt négyféle változatban ötvennél több hangszert épített. Nagyságtól és formától függően tizenöt-húsz elemből építi hangszereit. (MTI Fotó: Oláh Tibor felvétele — KSj Munka és művelődés E címmel rendeztek brigád-vetélkedőt az egri Megyei Művelődési Központban. Szerdán ipari üzemek, és termelőszövetkezetek dolgozói adtak számot arról, mennyire ismerik a közművelődési törvényt, s menynyire jártasak a zenében, a képzőművészetben, az irodalomban. A tizemnény csapat legjobbjának az ecsédi termelőszövetkezet és a Csepel Autó versenyzői bizonyultak. RADNÓTI ÉS KOSZTOLÁNYI Múzeum igazgatók országos tanácskozása Salgótarjánban A 75 ÉVES A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM a legrangosabb hazai gyűjtemény, tSbb mint m&sfélszázezer értékes műtárgyat őriz. Egyik érdekessége, hogy a madridi Prado után Itt látható a legnagyobb spanyol festészeti anyag Is. A jubileumi kiállításon szerepel G. Romanlnov képe a Szerelmespár Múzeum igazgatók kétnapos országos tanácskozására került sor Salgótarjánban. A megbeszélésen részt vettek a megyei tanácsok kulturális ügyekkel foglalkozó szakemberei is, akik az első napon megvitatták a múzeumok 1985-ig szóló középtávú tervét, amely felöleli a múzeumi hálózatban folyó tudományos kutatásokat, valamint a közművelődési munkát is. A tervidőszakban a többi között elkészült tíz megye — közöttük Heves — régészeti topográfiája. Tizenkét néprajzi gyűjtemény feltérképezésével gyarapszik a múzeumi gyűjtemények katalógusa, folytatódik a magyar népi kultúra új összefoglalásának, a Magyar Néprajzi Atlasznak az elkészítése. A nemzetiségi tárgyú kutatások fellendülését tükrözi, hogy 12 monog- ráfikus tanulmány készül a hazai szláv és német lakosság történetének, kultúrájának, életmódjának kérdéseiről. A művészettörténészek legjelentősebb vállalkozása a készülő magyar művészet . történeti kézikönyv. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum megkezdi az országos történelmi emlékhelyek kataszterének összeállítását. A Petőfi Irodalmi Múzeum a magyar topográfián dolgozik, felkészül az elkövetkező évek jeles irodalmi évfordulóira. 1982-ben ugyanis Arany János halálának 100., 1983-ban Babits Mihály születésének 100. 1984-ben Radnóti Miklós születésének 75., 1985-ben Kosztolányi Dezső születésének 100. évfordulóját ünnepeljük. A tanácskozáson ismertették az Elnöki Tanácsi törvényerejű rendeletének közelmúltban elfogadott módosítását, amely a többi között szorgalmazza az iparitechnikai szakgyűjtemények támogatását, jogi biztosítékokat nyújt a magántulajdonban levő nemzeti értékek feletti tulajdonjog gyakorlásához, szabályozza műtárgyak külföldre vitelét, továbbá rendelkezik arról, hogy a nagy építkezéseket megelőző régészeti és néprajzi kutatások, lelet- és műtárgymentés költségeit a beruházás általános költségeiben kell biztosítani. A kétnapos konferencia napirendjén szerepelt az 1977-ben útjára indított Tájak, korok, múzeumok mozgalom eddigi eredményeinek értékelése. A mozgalom sikerét mutatja, hogy a hazánk múzeumairól, természetvédelmi területeiről, műemlékeiről készült térkép 240 000 példányban fogyott el, a TKM-kiskönyv- tár pedig eddig megjelent száz kis kötetéből egymillió példányt vásároltak meg. A „Tájak, korok, múzeumok” országjárás népszerűségét tanúsítják a gomba módra szaporodó TKM-klubok, valamint az úttörő- és KISZ- szervezetek ezreinek részvétele a mozgalomban. A további tervek közt szerepel évente 120 füzet megjelentetése, amelyekben végül is Magyarország valamennyi látogatásra érdemes, állandó múzeumi kiállítását, műemlékét, természetvédelmi értékét ismertetik. (MTI) hesreR. ATTILA: iúj P0i I s Ti V 11 íSOI K — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mit csinálsz? — Írok. — Kritikát? — Nem, most nem kriti~ kát írok. Verset. — Írjál nekem is egyet. — Nicsák, ez nem is rossz gondolat. És miről írjak? — Valamiről. — Micsoda? ... Egyébként igazad van. S nem is tudod, mennyire keményen. Valamiről még úgysem írtam soha. Mindig csak másról... mindig csak másról. ★ — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Találtam egy sípot. Fújhatom? — Miért pont itt, s amikor dolgozom? — Mert máshol nem hall. ja senki. Akkor pedig minek fújjam? — Nagy igazság. Magam is így lennék vele. — Hátha dolgozni is jobban tudsz majd tőle. — Ettől nemigen, de fújjad, hallgatom. — Szép? — Hát, olyan-amilyen. Egy szó A szó olyan, mint az őszi falevél. Lehull, felkapja a szél, játszik vele, kavargatja egy ideig, aztán viszi, hordja szerteszét. A múltkor nálam járt valaki. Panaszkodott. — Elhiheti. Egy szó, csupán egyetlen szó tett tönkre... Pedig milyen könnyen bánunk a szóval. Nők, férfiak egyaránt — tisztelet a kivételnek. — Hallottad? Azt beszélik. — Ne mond! És ő mit szól ehhez? — Nem is tudja. De ígérd meg, hogy senkinek egy szót sem... Bizony így vagyunk sokszor a szóval. Kimondjuk, útjára engedjük, hadd kavarja, hordja kénye-kedvére a szél... A történet rövid, érdemes rá odafigyelni: — Egy ember megbetegedett. Eleinte könnyelműsködött, de később mind gyakrabban sűrűsödtek a panaszok. — Menj el fiam, az orvoshoz — biztatta a felesége. — Orvos, orvos. Minek nekem orvos? Valami kis nyavalya, majdcsak kikúrálom magam ... Az ember egészsége azonban törékeny dolog. Sokszor tényleg segítenek a háziszerek, a kézlegyintésnek sincs súlyosabb következménye. Néha azonban előfordul, hogy a könnyelműség, az indokolatlan félelem a kezeléstől, vagy éppen a nemtörődömség, súlyosan megbosszulja magát. Így történt ebben az esetben is. Emberünk ágynak dőlt, majd hosszú időre kórházba került. Nehezen teltek ott a napok. Különösen, amikor megtudta, hogy betegsége súlyos és hogy egész életén át nagyon kell majd magára vigyáznia. A betegségről gyógyulása után sem beszéltek. — Felépültél, rendbejöttéi, dolgozhatsz is — erősítgette a felesége, — az egészségedre meg majd közösen vigyázunk. Teltek-múltak a hetek, a hónapok. Egyszer a barátjával iszogattak. Lekerültek a pincébe is. És ott a sok-sok pohár közben kicsordult a titok. — Pajtás, én súlyos beteg vagyok! Érted? Barátom vagy, neked elmondom, ha megígéred ... Régi dolog, hogy a borral vegyített ígéret egy fabatkát sem ér. Így is történt. Az elhangzott szót tovaröppentette a szél. Először lágyan megérintette, azután fölkapta és vitte, vitte szerteszét. \ A falu két hét múlva tele lett a hírrel. — A Jóska rákos! — És azóta egy ház üresen maradt az alvégben, mert kiköltöztek belőle. Végleg. Halála előtt, amikor nálam járt szomorú volt és panaszkodott: — Egy szó! Csak az az egy szó el ne hangzott volna. Tudja, más ha városban lakik az ember, egy nagy városban. De így • • ■ Szavak röpködnek a levegőben. Rajzanak mint a méhek. Simogatnak, szúrnak, mint a fullánk, melyiket milyen szándékkal engedték útjára. És néha ölnek is, vagy mérgeznek. Egyikben lassan ölő méreg van, a másikban azonnal ható. Igaz, a szavak örömet is hozhatnak. Vigasztalást. A szavaknak nemcsak a törvény előtt van súlyuk. Akkor is vigyázni kell rájuk, ha viccből, vagy éppen jópofaságból ejti ki őket az ember ... Szalay István színház a gyerekeknek Novemberben május Az idén a szokottnál ka- ráddal, a fantáziadús isko- ráibbam megörvendezteti a kisfiúval, Henrikkel, a csu- színház gyermekdarabjá- paszív nagybácsival, s bevall a legfiatalJabbakból álló ' szédő barátjukkal, Negro közönséget. November 14- Kaiballo érettségizett, állása mutatják be ugyanis Eger- tálán, cirkuszi lóval, ben Erich Kästner klasszá- A főbb szerepeket Máhr kus meseregényének feldől- Ági, M. Szilágyi Lajos, gozását, a Május 35-öt Somló István, Milviusz A gyerekek személyesen Andrea alakítja. A rendező találkozhatnak majd Kon- Galkó Balázs. Közönséges A-síp. Ehhez mérik a hegedű hangolását. — A csellóét is? — Azt is. — Ágiét is? — Igen, ha ugyan méri egyáltalán valamihez az a mihaszna. Hol találtad? — A kissublót alatt. — Ugye mondtam. — Amit te dolgozol, azt nem kell mérni semmihez? — Kéne, de nem A-síp- hoz. Valami máshoz. De azt meg alighanem, én hánytam el valahol. — Megnézzem a kissublót alatt? — Hol? ... Különben miért ne? Hátha ott van. Mért éppen ott ne lehetne? — Akkor menjünk és keressük meg. — Menjünk. Ennél fontosabbat úgysem tehetünk. ★ — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Mért kérded mindig, hogy ki az? — Megszokásból. Az ember soha sem tudhatja, hogy ki kopogtat. — Például most ki kopoghatott volna? — Hajaj, de nehéz. Van, ami bármelyik percben kopogtathat. — Miért mondod, hogy ami? Aki kopogtat, az nem ami. — Mert az az egy, az sajnos: ami. — És kopogtat? Mint a fakopács? — Igen. Talán éppen úgy, mint a fakopács. — Piros a feje? — Hogy piros-e? Nem tudom. — Sose láttad? — Még eddig — hál isten — csak messziről. — Ha piros a feje, akkor biztos, hogy fakopács, és akkor ami. De ha aki, akkor az én vagyok. És most én kopogtam. — Legyen hála annak, aki a kopogtatásoknak is ura.
