Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

’cn'tt

Ha jól emlékszem, az első szemináriumon majdnem megbuktam a bővített újratermelésből. A „majdnem.” csak annak volt köszönhető, hogy annak idején a szemináriumon nem lehetett elbukni — ma lehet? —, de amit e politikai gazdaságiam fogalomról és kategóriáról annak idején tudtam, az bőven elég lett volna ahhoz, hogy valóban megbukjak e témából. Egy-két szemináriumnyi idő eltelt azóta, s ma már büszkén elmondhatom, hogy ha sok mindent még nem is, de a bővített újratermelés lényegét, s a különbségét az egyszerű újratermeléstől, ma már álmomban is értem. Ebből is látszik, hogy milyen számottevő fejlődésen mentem keresztül. (?)

Mint az egész társadalom!

Mint az egész .magyar gazdasági élet. Az ipar, a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a kereskedelem —- egy szóval minden olyan gazdasági, a munkával új, más értéket létrehozó ágazata a termelésnek, amelyben nemcsak önmagát reprodukálja az adott gazdaság, hanem többet, „bővebbet” hoz létre. Éppen a gazdaság állandó gyarapodása és gyarapítása érdekében Ezenközben éppen az új, a több

érték létrehozása során a jó, sőt a már az elfogadható munkát végzőket is, a társadalolm ellentételezi. A „forrásoknál” teszi ezt a leglátványosabban, s ezen senki seri] ütődik meg, aki mégis, az aligha számít meghatározónak a közvélemény szintjén. Az elismerés egyrészt a „reprodukcióért”, másrészt a „bővített újratermelésért” a fizetésekben, a prémiumokban, az év végi nyereségrészesedésben, illetőleg más anyagi és természetesen erkölcsi juttatásokban kap „látható”, sőt fogható formát.

A gazdaság, a nemzeti vagyon, az eszközök újra-, sőt bővítetten újratermelése tehát nemcsak szükséges és elfogadott a társadalom egésze számára, de teljességgel szükségesnek és elfogadottnak ítél- tetki meg e társadalom által a cserébe érte járó „bővített” részesedés is a borítékban, az előléptetésben, a kitüntetésben és más anyagi, erkölcsi formában.

Miért e gazdaságpolitikai töprengés? s

Pontosabban, miért e gazdaság- politika eszközeivel megfogalmazott tűnődés a társadalmi újratermelés folyamatáról? Nos, azért, mert úgy vélem, hogy okkal mindenképpen. de joggal is töprenghetek azon: ha a társadalmat a gazdasági szférán bővített újratermeléssel szolgálom, „újratermelem”, miért több és elismertebb az mintha a társadalmat biológiailag termelem újjá. Akár egyszerűen, akár bővítetten? Tudom, • hogy akik máris értik, mire célzok itt. nos, azok egy része is felhördül: mi ez a profán hasonlat? Mi az hogy a társadalom anyagi és mi az, hogy biológiai újratermelése? És egyáltalán hogyan lehet ezt a kettőt, a társadalom anyagi javainak gyarapodását és a népszaporulatot, egyazon helyen és szándékkal említeni is? Különösen, mint valami termelési folyamatot.

Elismerem, nemcsak hogy profán, de majdhogy falansztergondo- latokat ihlető egyazon „értéknek?’ tekinteni az új gépet és az új embert, a munka szeretetét, amely az új gépalkotást létrehozza, és az embertársam szeretetét, amely nyomán két ember létrehozza — egyszerű vagy bővített újratermelés formájában? — egy, két vagy éppen a több utódját. Hogyan is lehetne mindez egyenlő? Nem is egyenlő az, hacsak ...

. . . Hacsak a dolgok jobb megértése végett, töprengésem okának jobb- megítélése miatt, szinte matematikai szárazsággal (?) leegyszerűsítve, nem azonosítjuk e két fogalmat — a társadalompolitika nevezőjén. Azon a nevezőn ugyanis, amely természetszerűleg elfogadja a termelés, az anyagi javak szférájában a munka szerinti elosztás és juttatás elvét és rendjét és — félre most a profán gondolatokkal —, de nem fogadja el, illetőleg a szociálpolitika keretei közé utasítja a biológiai termelést, a népesség bővített újratermelését. Világosabban fogalmazva: manapság nálunk egy több- gyermekes család lakáshoz juttatása például — ahol tehát megtörtént a bővített újratermelése a társadalomnak — nem társadalom- politikai evidencia, hanem szociálpolitikai konzekvencia. ‘Nem jog. juss, hanem segítség! Madzsar József, az orvosa a szociálpolitikus és a forradalmár, fogalmazta meg egy helyütt, jó fél évszázadánál is több ideje már, hogy aki a „társadalom biológiai újratermelése so-' rán gyermeket hoz a világra, nem kerülhet ennek következtében a korábbinál anyagilag rosszabb helyzetbe”.

Ezt az elvet ma is, sőt ma valljuk csak intézményesen is igazán és őszintén. A baj azonban ott van — vélem —, hogy ezért és emiatt azonban nem a társadalompolitika vállalja a felelősséget, azon belül is a gazdaságpolitika, hanem a szociálpolitika. Nálunk rendkívül divatos a többgyermekes családok megsegítése. Szóban legalábbis mindig, ténylegesen már csak kevésbé. A nagycsaládosok alatt értem már a két, de* mindenképpen a háromgyermekes közösségeket, bár a háromgyermekes családmodell, úgy tűnik,sok más és itt fel sem sorolható okok miatt, nem vált a köz- gondolkodás alapjává. De hiszen már egyetlen gyerek is megváltoztatja a család életét — anyagi vonatkozásban értem — és e változást nyomon kellene követnie a társadalmi újratermelés folyamatán belül e biológiai újratermelés honorálásának is.

És nem is szociálpolitikai meggondolásokból és keretekből!

Hanem a jogos juss, a „termelő” elismert termékének társadalmi szintű honorálása útján.

Több pénzt? Már megint? Más pénzt, de másként! Alig többét, talán nem is többet, de nem a juttatások, a társadalom megértő együttérzése alapján. Mert ez az együtt-érzés megváltozhat külön- érzésre is akár. Hanem a biológiai bővített vagy akár csak egyszerű újratermelés arányában az anyagi javak illőleges és arányos újrafelosztása, elosztása útján. A népesedéspolitikának — vélem — nem az a buktatója, legfeljebb bosszantó gödröcskéje, hogy hiánycikk az ilyen, vagy olyan babakocsi, időnként ilyen vagy amolyan gond adódik a gyermekbútor-ellátásban. avagy a babacipők minőségében. A népesedéspolitikának alfája és ómegája — szerintem — az olyan szemlélet kialakítása a társadalom közgondolkodásában, a politika minden szintjén, ahol e politikát nem a szociális gondoskodás biztosítja, teljesíti ki, hanem az legfeljebb csak kisegíti azt, elsimítja felületi egyenetlenségeit. A társadalom jövőjéért, a holnap szocialista közösségéért felelősséget érző politikusoknak túl és át kell látniuk a szociálpolitika néha bizony sok mindent eltakaró, a felelőssé-, get gyakran elkenő palánkján. Át. egészen a társadalompolitika teljes spektrumát bemutató, maradéktalan valóságig. Ahol ugyan a Kánaán még aligha délibábozik, de a társadalom össztermékéből már. jogosan jussol gyermekei arányában mindenki, aki biológiailag is újratermeli a magyar társadalmat.

Mert a profán hasonlat mögött gondoktól terhelt és cserébe néha az üdvhadsereg szintjén támogatott családok élik és tervezik jelenükből fakadó jövőjüket.

(