Népújság, 1981. november (32. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
NÉPÚJSÁG, 1981. november 28., szombat S. N emcsak mendemonda, már hivatalosan if „kihirdették”, hogy a füzesabonyi járásban két kisközség — Egerfarmos és Mezőszamere — rövidesen „frigyre lép”. A Rima mén. tén a legkevésbé sem váratlan a bejelentés, hiszen az említett települések eddig is sok szállal kötődtek egymáshoz. Hasonló, szinte azonos a sorsuk, évek óta ugyanabban a termelőszövetkezetben gazdálkodnak, és számos tekintetben közös ellátást élveznek. Az esemény mégis érdekes, mert a három patak ölén ringatott Egerfarmos 720 esztendő után adja föl önállóságát, hagyja „bekötni a fejét” a szomszédtól. Hívatlan „háztűznézőben” kíváncsiskodunk a „jegyeseknél” — de egyikük és másikuk is szívesen fogadja az érdeklődést. — Hogyan érkeztek a nem mindennapi fordulóhoz .. ? — kérdezzük Pál Pétert, az egerfarmosi tanács fiatal vb- tit kárát. — Ha a „hozományra” gondolok — veszi a lapot, maga is tréfálkozva —, hát nincs különösebb okunk a szégyenkezésre. Szerencsénkre szűkös lehetősegeink kö. zepette is elég szépen haladtunk. Elmondhatom, hogy a falu alapelldtattsága jó ideje biztosított. A 880 lakosnak — akiknek talán negyven százaléka nyugdíjas — csaknem minden fontosabb igényét kielégíti a helység. Járda van a házak előtt, jóformán csak a Táncsics utcában és a Dobó egy részén kellemetlenebb a jár műközlekedés. mindenhová eljutott a villany. Nem hiányzik a vegyesbolt, a presz. szó, a kocsma, hetente kétszer kinyit a húsüzeletünk, sőt, még amolyan kis „Tü- zép-teleppel is büszkélkedhetünk. Óvodánkban, alsó tagozatos iskolánkban elférnek a gyerekek, 1974-ben avatott. szemre is tetszetős emeletes kultúrházunkban a farmost* ak pávakörünk, ifjúsági néptáncegyüttesünk fellépésein, mozielőadásokon vagy éppenséggel a KISZ'klub rendezvényein szórakozhatnak. S természetesen könyvtárba is járhatnak. Rendelőnket — ahová minden héten kétszer jár ki az orvos — talán egy városi körzet is megirigyelhetné. Rendszeres a szociális gondozás, aztán, hogy el ne feledjem: az öregek napközi otthona sem hiányzik. Ez utóbbiba — amely át- ellenben van a tanácsházával — készséggel el is kalauzol bennünket. Felújított, kívül-belül takaros épület a hajdani „kis iskola”, már a kapujában észrevesszük, hogy a végrehajtó bizottság titkára nem véletlenül mutogatja. Általában 20—25 idős ember valóban második otthona a járásban is a legjobbak között emlegetett intézmény. Kedves kertjéből-udvaráról előbb a ..pipatóriumba” — a dohányzók verandájára — nyit a betérő, aztán a tágas, tiszta ebédlő, majd a kimondottan elegáns, de barátságos társalgó következik. A kis asztalkák körül most is folyik a beszéd, s amíg a tv-adás el nem kezdődik, magunk sem rekedünk kívül a tereferén. — Ha netalán unalmassá válik a kézimunka, vagy történetesen elég volt a kártyából vajon miről pereg a szó.. ? — tudakoljuk. — Hol erről, hol arról — mondja Bóta Berci bácsi —, néha még a régi dalárdáról is ... Kár, hogy elmúlt — sóhajt —, mert érdekes, szép dolog volt énekelnünk fiatalon ... Sokfelé megfordultunk a karral, daloltunk Mezőkövesden, Egerben Óz- don, Szombathelyen, de még a pesti Vigadóban is! S a fővárosi szereplés után alig győztük fogadni a gratulációt! — Jól élünk itt — szólnak többen is —, igazán mindenről gondoskodnak. Még fürdőszobánk is van, hajszá— .Jó „házasság” lesz ez — bizakodik Pál Péter után Joó István, a mező szemerei tanács elnöke is. — S nem pusztán azért, mert a farmo. siak Valóban kevés gondot jelentenek, hanem, mivel kedvük van a csatlakozásra, meggyőződésük, hogy a kö- zösködés nem hozhat rosszat. Mindkét község tudja, hogy egymásra van utalva, az a leghelyesebb, ha egyik is és a másik is megosztja, amije van. Mert külön-külön talán még annyira sem számíthatnának, mint amennyi ezután jut. Mit említsek? Már régen megnyitottuk a bölcsődénket a szomszédok Egerfarmos és Mezőszemere Kisközségek „jegyben- Pál Péter vb-titkár rítóval! Hej, nagy dolog a csap, a meleg víz abban a faluban, ahol még mindig az artézi kútra járunk! Kurucz Istvánná — a szakiskolát most végző ifjú vezető — lelkesen magyarázza, hogy még mi mindennel iparkodnak a nénik és bácsik kedvében járni. A programba iktatják a községi öregek klubjának foglalkozásait is, hetente egy-egy délutánon diavetítést, felolvasást, nótázást rendeznek. Farsangkor hálóznak, hús- vétkor locsolkodnak, máskor pedig a fiatalok próbálják feledtetni a magányosságot. Sokat segít a tanács, a népfront, a tsz, s akadnak pat. tónusok messzebbről is. Például a tv-készüléket a Gelka ajándékozta. Adásidőt jelez a falon a vén kakukkos óra — amit az egykor itt tanító, kerek két évtizedet leszolgált pedagógus, Berényi Gyula hagyott emlékül a visszama- radókra —, búcsúzunk hát a napközitől. S a síkon nyújtózó, már telet kóstolgató falutól is. ahol — mint emlegetik — nincs éppen nagy építkezés; eseménynek számít a most születő takarékszövetkezete székház, a „fészket” inkább hagyják, adják, mintsem rakják, de sorra-rendre meg. újultak a porták, takarosak, csinosak a családi otthonok. előtt is, s a jövőben még szívesebben fogadjuk az egerfarmosi apróságokat. Nagy általános iskolánk — társadalmi összefogással — épülő új tornaterme a másik falu gyenmekeié is lesz, azért szorgalmaztuk a szövetkeze, ti falatozó „melegkonyhás’ bővítését, hogy amazoknak sem kelljen ezután Szi- halomra utazniuk, ha vendéglőhöz támad kedvük. S hogy nekünk máig sincs kul tárházunk, mozink, jól jön a „hozomány”, amit per. sze, majd fejlesztünk, mindkettőnk számára még vonzóbbá tehetünk, kis erőfeszítéssel is. Aztán, egyszer esetleg a hiányzó törpe vízműveket is pótolhatjuk egy közössel ... Különben mi sem állunk rosszul. Nincs különösebb baj az ellátással, a köz. lekedéssel, fejlődik a kistermelők szakszövetkezete, helyrebillent a néhány éve megingott tsz, a helyi munkát egy budapesti székhelyű kisüzem is segíti. Ügy él a nép, hogy 22 millió forintot tart takarékban! S azon vagyunk, hogy mind jobban megfogjuk, idekössük földünkhöz az embert, mert sajnos, már Mezőszemere lakossága is egyre fogy. Január óta 1800 alá esett a lé- lekszám ... Újszerű, rangos irodaházban székel a „Rima mente” Mezőgazdasági TermelőszöJoó István tanácselnök őszi szárnypróbálgatás vetkezet — az emeletes épület mögött szegény rokon az egykori - Mocsáry-ház, vagy ahogyan errefelé ismerik: „a kastély” Ám — ahogyan Nagy János elnöktől halljuk — a tekintélyt parancsoló központban jószerével csak mostanában kezdik magukat kellemesebben érezni. Új a vezető, nem firtatjuk hát a múltat, inkább a jelenről, jövőről faggatjuk. — Több más mellett — sorolja — fölszámoltuk a veszteséges baromfitelepet és a kertészetet, gazdálkodásunkban megszüntettük a kevésbé megfelelő területi rendszert, kialakítottuk a központi géptelepet, szarvasmarha-tenyészetünket sza. kosítottuk. Tbc-mentesített tehénállományunkból 350-et a tejtermelésre kereszteztünk a fajtaváltás során, s elértük, hogy az idén egy- egy állattól már 3700 litert fejünk a korábbi kettőezer helyett. A belvízveszély elhárítására két év alatt 1100 hektáron végeztünk meliorációt, s a szántóföldi tér. melés korszerűsítésére 22 millió forintért vettünk gépeket. Tevékenységünk hasz- nosnos kiegészítésére, egyben pedig a női munkaerő folyamatos foglalkoztatására a faluban — a „csirke- ház” helyén — dobozüzemet, Szihalmon pedig, a gyáli Béke Tsz-szel együttműködve, exportra gyártó műanyagajtó'részleget nyitottunk. Így és hasonló törekvésekkel a két esztendő előtti 14 milliós veszteséget tavaly már 200 ezerre csökkentettünk, míg az idén 3—4 milliós nyereségre szá. mítunk. S hogy a bérszínvonal is 3,9—4 ezer forint körül alakul havonta: a tagság bizakodó, egyre nagyobb kedvvel végzi a dolgát. Nem tagadjuk: „fúrja oldalunkat” az új dobozüzem. Aztán — mint kiderül — valóban érdemes megnéznünk. Mert nemcsak szokatlan, érdekes is a szemnek az itteni munka. Legalább 20 féle méretű terméket készítenek itt, tíznél több meg. rendelőnek gyógyszer, játék, tejipari cikk, sütőipari gyártmány, könyv, cipő s még ki tudja mi minden számára. — Még a Fórum Hotelnek, az új budapesti nagyszállónak is szállítunk — dicsekszik Pozsgai Barnabásáé üzemvezető. A központi fűtéses munkahelyen megszólítunk egy serénykedő asszonyt: — Jól választott? — Meghiszem azt! — vágja rá gyorsan Kelemen Benjáminná. — Mert azelőtt kinn dolgoztam az isten szabad ege alatt, télidőben meg alig volt dolgom, vagy semmi sem akadt. S ha még nem is egészen az igazi a kereset, remélem, hogy azért csak megtalálom majd a számításomat, S két év múlva tisztességes nyugdíjjal megyek pihenőre. Mielőtt Mezős zemerétől is elköszönnénk a „házasság- kötés” alkalmával illendő jó kívánsággal, kicsit körülnézünk még a községben. Az utcákat járva az a tapasz, falatunk, hogy az egy-kél nádfedeles ház — valóban csupán hírmondónak maradt meg. 'Érdeklődve köszönünk az egyik gazdájára, a 70 éves Bukta Boldizsárra, aki éppen kosarat köt a fészer előtt. — Tsz-nyugdíjas vagyok — válaszolja —, s hosszú ideje özvegy. Azért teszek-veszek, hogy teljék a nap, nem is igen fogadok el pénzt a munkámért, inkább ajándékba adom. Pedig egy jó kosár elkészültéhez sok óra kell! Harmincnyolcban lestem el a tudományt egy cigánytól a Felvidéken, s azóta művelem magam is ebben a vén házban, amit már a nagyapám Is öreg tulajdonostól vásárólt. A kézfogás után a meghajlott épület előtt is kalapot emelünk. Gyóni Gyula Épül a szemerei tornaterem Kelemen Benjáminná és munkatársai a dobozüzemben Hírmondónak maradt öreg ház (Szabó Sándor felvételei.)
